2008. január 31., csütörtök

Vatikáni Rádio

Hamvazószerdai szertartás a Vatikánban
január 31. 17:52

A nagyböjt kezdetén, február 6-án délután fél ötkor XVI. Benedek pápa vezeti a hamvazószerdai szertartásokat a Vatikánban.

A szertartás az Aventinus-dombon a hagyományos nagyböjti stációval kezdődik. A Szent Anzelm-templomban rövid imádságot tartanak, amit bűnbánati körmenet követ a Santa Balbina-bazilikához. A körmenetben bíborosok, érsekek, püspökök és a Szent Anzelm bencés kolostor szerzetesei, valamint a Santa Balbina kolostor domonkos szerzetesei, továbbá a hívek vesznek részt.

Ezután a Szentatya szentmisét mutat be, majd sor kerül a hamvazkodás szertartására.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

© Híreink „Magyar Kurír”

Diavetítés - Indafotó


Elhunyt Kräuter Sebestyén ny. temesvári püspök
január 29. 15:51

Kräuter Sebestyén temesvári nyugalmazott főpásztor életének 86., papságának 62., püspöki szolgálatának 18. évében hosszú betegség után, szentségekkel ellátva január 29-én elhunyt.

Kräuter Sebestyén ny. püspök 1922. december 22-én született a Temes megyei Niczkyfalván. Filozófiai és teológiai tanulmányait a temesvári papi szemináriumban végezte. Pacha Ágoston megyéspüspök szentelte pappá Temesváron 1946. június 2-án. Ezt követően a temesgyarmati plébánián segédlelkészként tevékenykedett. Kernweisz Konrád akkori ordinárius 1964. április 1-jén ugyanott plébánossá nevezte ki. A temesi esperesi kerület espereseként és zsinati vizsgálóként több éven keresztül állt az egyházmegye szolgálatában.

II. János Pál pápa 1983. október 7-én „ad nutum Sanctae Sedis” ordináriussá, 1990. március 14-én pedig a Temesvári Egyházmegye főpásztorává nevezte ki. 1990. április 28-án szentelték püspökké a temesvári Szent György-székesegyházban, 1999. augusztus 28-án vonult nyugalomba.

Kräuter Sebestyént január 29-én délután a temesvári székesegyházban ravatalozzák fel, temetésére február 1-jén, pénteken 11 órakor kerül sor a székesegyház kriptájában.

Temesvári Egyházmegye/Magyar Kurír

Magyar Kurír - Elhunyt Kräuter Sebestyén ny. temesvári püspök

Magyar Kurír - Elhunyt Kräuter Sebestyén ny. temesvári püspök: "Elhunyt Kräuter Sebestyén ny. temesvári püspök
január 29. 15:51

Kräuter Sebestyén temesvári nyugalmazott főpásztor életének 86., papságának 62., püspöki szolgálatának 18. évében hosszú betegség után, szentségekkel ellátva január 29-én elhunyt.

Kräuter Sebestyén ny. püspök 1922. december 22-én született a Temes megyei Niczkyfalván. Filozófiai és teológiai tanulmányait a temesvári papi szemináriumban végezte. Pacha Ágoston megyéspüspök szentelte pappá Temesváron 1946. június 2-án. Ezt követően a temesgyarmati plébánián segédlelkészként tevékenykedett. Kernweisz Konrád akkori ordinárius 1964. április 1-jén ugyanott plébánossá nevezte ki. A temesi esperesi kerület espereseként és zsinati vizsgálóként több éven keresztül állt az egyházmegye szolgálatában.

II. János Pál pápa 1983. október 7-én „ad nutum Sanctae Sedis” ordináriussá, 1990. március 14-én pedig a Temesvári Egyházmegye főpásztorává nevezte ki. 1990. április 28-án szentelték püspökké a temesvári Szent György-sz�"
Elhunyt Kräuter Sebestyén ny. temesvári püspök
január 29. 15:51

Kräuter Sebestyén temesvári nyugalmazott főpásztor életének 86., papságának 62., püspöki szolgálatának 18. évében hosszú betegség után, szentségekkel ellátva január 29-én elhunyt.

Kräuter Sebestyén ny. püspök 1922. december 22-én született a Temes megyei Niczkyfalván. Filozófiai és teológiai tanulmányait a temesvári papi szemináriumban végezte. Pacha Ágoston megyéspüspök szentelte pappá Temesváron 1946. június 2-án. Ezt követően a temesgyarmati plébánián segédlelkészként tevékenykedett. Kernweisz Konrád akkori ordinárius 1964. április 1-jén ugyanott plébánossá nevezte ki. A temesi esperesi kerület espereseként és zsinati vizsgálóként több éven keresztül állt az egyházmegye szolgálatában.

II. János Pál pápa 1983. október 7-én „ad nutum Sanctae Sedis” ordináriussá, 1990. március 14-én pedig a Temesvári Egyházmegye főpásztorává nevezte ki. 1990. április 28-án szentelték püspökké a temesvári Szent György-székesegyházban, 1999. augusztus 28-án vonult nyugalomba.

Kräuter Sebestyént január 29-én délután a temesvári székesegyházban ravatalozzák fel, temetésére február 1-jén, pénteken 11 órakor kerül sor a székesegyház kriptájában.

Temesvári Egyházmegye/Magyar Kurír
2008. február 3, évközi 4. vasárnap
január 29. 14:45


A boldogság
Vörösmarty Csongor és Tünde című mesejátéka a boldogság keresésével foglalkozik. Csongor belépőjével kezdődik: „Minden országot bejártam, Minden messzi tartományt. S aki álmaimban él, A dicsőt, az égi szépet, Semmi földön nem találtam.” Csongor kutatja álmai tárgyát, az igazi boldogságot. Szavai az örök emberi vágyat szólaltatják meg; az élet értelme a boldogság keresése és megtalálása.

Az évközi 4. vasárnap szentmiséjének kulcsszava is a boldogság. Jézus boldogságot kínál azoknak, akik Őt választották. De nem azt ígéri hallgatóinak, hogy boldogok lesznek a mennyben, vagy ha majd megszűnik a földön a szegénység, szomorúság, üldözés, hanem hogy boldogok vagytok (pontosabban: lehettek) már most, a szegénység, szomorúság vagy üldözés ellenére is.

A hegyi beszéd

A nap éppen lenyugodott a város pereménél. A palesztinai hegyi tisztásra vezető szerpentinen egyre özönlött felfelé a tömeg. Várakozással teli nyugtalanság vibrált a levegőben. Mindenki ismerte azt, aki itt ma beszélni fog. Fantasztikus hírek jártak róla, Keresztelő János azt mondta: ő a Messiás. Mindenki hallani akarta első programbeszédét. Jézus beszélni kezdett:

Emberek! Látom a szemetekből, hogy mindannyian boldogok akartok lenni. A világ azzal csábít: az a boldog, akinek sok pénze van, aki nevet, aki elnyomja a gyengéket. Ne higgyétek, hogy ők igazán boldogok! Majd én megmondom nektek, kik az igazán boldogok!

Boldogok a szegények

Jézus nem ítélte el az anyagiakat. Nem kárhoztatta a vagyont. Maga sem táplálkozott sáskákkal, erdei vadmézzel. Ruhája nem készült teveszőrből. Mégis felhívta a figyelmet a gazdagság veszélyeire. Legfőbb veszélyei:
1. Elvonja figyelmünket Istenről. A gazdag úgy érzi, pénzzel mindent megszerezhet. Istenre nincs is szüksége.
2. Elvonja figyelmünket az emberről. Az anyagiakon való osztozkodás gyakran gyűlöletté fordítja a testvéri szeretetet is.
3. Telhetetlenné tesz. A gazdag sohasem megelégedett. Minél több van neki, annál inkább sóvárog a még többre.

Nem a nyomorgókat, a csőlakókat, az aluljárók hajléktalanjait, a létminimum alatt élőket dicsőíti. Hanem a függetleneket. Ezért teszi hozzá: „Boldogok a lélekben szegények". Akik nem tapadnak hozzá a gazdagsághoz! Ha van, élnek vele, ha nincs, nem esnek kétségbe. Legyőzik az öncélú gyűjtés szenvedélyét. Mert az viszont rabbá tesz, gúzsba köti a lelket. Felszabadultak az anyagiak bilincsei alól.

Aki annak él, hogy gyűjtsön, szerezzen, gazdagodjék, az hozzáláncolja magát a földhöz. A hatalmas Gullivert a törpék apró szálakkal a földhöz kötötték. Így jár az is, aki csak az anyagiakkal törődik. Jézus azokat dicséri, akik a legreménytelenebb helyzetben is – miután mindent megtettek sorsuk javításáért – rábízzák magukat a Gondviselésre. Ez az aggodalom nélküli nyugalom teszi békéssé, boldoggá szívünket.

Boldogok, akik sírnak

Hogyan lehet boldog valaki, ha sír?

1. Boldogok, akik még tudnak sírni. Őket még meg lehet vigasztalni. Vannak lelki sivárságba zuhant emberek, akikben kialudtak az érzelmek. Akik az édesanyjuk koporsója mellett sem éreznek semmi megrendülést. Temetés után a sírhanton elnyomják cipőjükkel a cigarettacsikket. Akik jóízűen vacsoráznak, miközben a híradóban a földrengés áldozatait vetítik. Ezek a „mélyhűtött” lelkek! Mivel nem tudnak sírni, ezért nem is lehet őket megvigasztalni. Ezért boldogok azok, akiket még meg lehet vigasztalni.

Ezért ne mondjuk senkinek, hogy „ne könnyezzen". Azt se: „A keresztény hívő nem siratja halottait.” Hiszen a Biblia ismeri a gyászoló sírást:
Ábrahám „zokogva siratta Sárát".
Jóbnak „kibuggyantak könnyei gyermekei elvesztésekor".
István vértanúnál az őskereszteny gyülekezet „megsiratta és eltemette Istvánt".
Ne keressük a szomorúságot, ne örüljünk a szenvedésnek, de ha az elkerülhetetlen bajok elviselése közepette kisírjuk magunkat, az békét eredményez, megnyugvást, boldogságot ad.

2. Boldogok, akik úgy sírnak, hogy egyúttal másokat vigasztalnak. Szomorkodókat hitelesen csak az képes vigasztalni, aki maga is volt szomorú, de megvigasztalódott azáltal, hogy másnak letörölte a könnyeit. Csak a sokat sírt, sokat szenvedett ember ajkáról hiteles a vigasztalás. Ezért „boldogok, akik sírnak".

Boldogok, akiket gyűlölnek, üldöznek

Boldogok, ha meg tudnak bocsátani, ha tudnak kiengesztelődni, ha békét visznek oda is, ahol békétlenség dühöng, ha szelídségükkel lecsendesítik az agresszív indulatokat, ha a vallásellenes hangulatot is türelemmel viselik. Az ilyen emberek társaságában jó lenni.

Jézus azt kívánta, hogy hívei ne földi biztosítékokban reméljenek. Biztonságukat, boldogságukat az fogja megadni, ha kiszolgáltatott állapotukban mérhetetlen bizalommal az Úristenbe vetik reményüket. Akkor nem fognak félni az üldözéstől, nem rettegnek az egyházellenes hatalmak fenyegetéseitől, nem szoronganak a világ hazug vádjai közepette. Az Úr ígérete bátorítja őket: „Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben."

Egy újsághír szerint egy tolvaj fáradságos ügyeskedéssel betört a bankba, de nem tudta kinyitni a páncélszekrényt. Így dolgavégezetlenül távozott. Mindössze a fogason függő munkaköpenyt tudta magával vinni. Másnap az újságok beszámoltak a betörésről. És azt is megírták, hogy az ellopott köpenynek a zsebében volt a páncélszekrény kulcsa.

De sok ember így jár a boldogsággal! Szenvedélyesen hajszolja keresi az igazi boldogságot, ott megy el mellette, zsebében van a kulcsa, de ő nem tudja. Pedig csak föl kellene ütnie az Evangéliumot, és ott rátalálna a kulcsra: „Boldogok, akik bizalommal ráhagyatkoznak a gondviselő Istenre!" A boldogság olyan közel van! Egy Szent Ágoston-i örökszép idézet szavai zsonganak szívünkben: „Magadnak teremtettél, Uram, minket, és nyugtalan a mi szívünk, míg meg nem nyugszik benned!”

Ámen

© Híreink „Magyar Kurír”


Web Site Counter

Free Counter

relojes web gratis

2008. január 30., szerda



Web-Stat web traffic analysis
Web-Stat web traffic analysis
Napi sajtószemle
január 30. 9:07

Külföldi hírek

A Népszabadságban (3.o.) Miklós Gábor Elkendőzve címmel reagál arra, hogy a török kormány valóra váltja legfőbb választási ígéretét, és alkotmánymódosítás segítségével megszünteti a vallási fejkendő használatára vonatkozó tilalmat. Ez azonban csak az áll alatt megkötött „török” kendőre vonatkozna, a politikai iszlám jelképének tartott fej köré csavart változat továbbra is tiltott maradna. A szerző emlékeztet rá: „Törökországban az eddig uralkodó rendszer a modernség és világiasság jegyében a vallásos emberek demokratikus szabadságjogait korlátozta. Erőszakkal kényszerítve, akit lehet, nyugatias megjelenésre. Eközben sok esetben korlátozott más szabadságjogokat, mint nemzetiségek nyelvhasználatát, a szólásszabadságot, a kisebbségi vallásgyakorlatot… Bizarr, ám a középkorias viselet voltaképpen a liberalizmus jele. Igen, ámde sokan jogosan tartanak attól, hogy a lehetőséget a megmámorosodott vallásos körök kötelezővé teszik. Gyanús, majd kitaszított lesz a fedetlen hajú nő. Hasonlóképpen, mint amikor vallástalan szülők hittanra küldik nálunk gyereküket.” A cikkíró szerint Európa „képtelen feldolgozni, hogy muzulmán polgárai, a korábbi bevándorlók, más kulturális és erkölcsi szabályok szerint élnek, elkülönülve a többségtől. Nálunk még nincsenek ilyen török/arab enklávék. De tudjuk-e, miként viselkedjünk hasonló esetekben? A szomszédos Ausztriában felkészülhetnénk. (Előbb persze meg kellene próbálni normálisan együtt élni a magunk kisebbségével.)”

Hazai és határon túli hírek


A Népszavában (7.o.) Bartus László Jézus vére című írásának témája, hogy az új közlekedési jogszabály szerint a rendőrök a legkisebb alkoholfogyasztás esetén is elveszik a gépkocsit vezető személy jogosítványát. A cikkíró bírálja a katolikus egyházat, „megint azt kéri, hogy velük kivételezzenek”, és azon ironizál, hogy ha az egyházak „megkapják a kedvezményt, valóságos egyházi ébredés indulhat el, a hívek taposni fogják egymást a templomban, különösen, hogy rendes helyen a templom és a kocsma éppen egymás mellett van. A katolikusok most az őket állítólag elnyomó kommunista Egyházügyi Hivatalra hivatkoznak, hogy azok 1974-ben már megengedték nekik a büntetlen piálását. E tekintetben tehát az antikommunista harc háttérbe szorul, sőt egyenesen nemkívánatos. Ha a papok megkapják a szonda alóli feloldozást, nekik már csak egy dologra kell ügyelniük: nehogy sörszaguk legyen. Mert misesör az nincs.”

A Magyar Hírlapban (15.o.) Apáti Miklós A felvidéki magyarok és egy DVD hányatott sorsa címmel méltatja Paulus Alajos A kiengesztelődés című dokumentumfilmjét, amely azt mutatja be, hogyan fosztották meg a Benes-dekrétumok a második világháború után a Csehszlovákia területén élő egymilliónyi magyart alapvető jogaiktól a kollektív bűnösség alapján. A cikkíró idézi az Ebed térségében tevékenykedő Burján László atyát, aki a filmben erős hittel vallja a szeretet mindenhatóságát: „Ne éljen bennünk gyűlölet, engesztelődjünk ki szlovák embertársaink iránt, legyünk jó állampolgárai Szlovákiának, hiszen minden nagypéntek után szükségszerűen el kell jönnie húsvétvasárnapnak is.” Apáti szerint Paulus Alajos rendező „egyszerre mutatja be e kiengesztelődés akadályait és a vágyódást a valódi megbékélés iránt. A film már első képkockáin állást foglal, amikor Szent István Szűz Máriának tett felajánlásáról beszél; hiszen Ebed és még sok száz Szlovákiában rekedt, zömében ma is magyarok által lakott helység ugyan az Európai Unió területén van, de Mária oltalma alatt. E transzcendens valóságot nagyon sok szlovák politikus még mindig nem fogta fel, s ilyen-olyan módon érzékeltetik a magyarokkal, hogy csak ne nagyon ugráljanak, itt és ott most (még) ők az urak.” A cikkből kiderül az is, hogy Paulus Alajos megbízta a KDNP országgyűlési képviselőcsoportját, hogy készítsen a dokumentumfilm DVD-változatáról az eredetivel megegyező, vágatlan másolatokat.

Ugyancsak a Magyar Hírlap (14.o.) A dalai láma és 1956 címmel közli, hogy február 8-ától kapható lesz az első olyan magyar dokumentumfilm DVD-változata, amely a dalai lámáról és a vezetése alatt álló, a kínaiak által megszállt Tibetből elmenekült emigrációról szól. A Tibet, a száműzött ország című, 85 perces dokumentumfilmben a dalai láma arról is beszél, hogy 1956-ban a BBC-n hallgatta Nagy Imre miniszterelnök beszédét. Akkor tehát, amikor Magyarország és Tibet egyaránt idegen megszállás alatt volt.

Magyar Kurír

Mise

Misebor, ostya, Eucharisztia…
január 28. 11:57

Összeállításunk az elmúlt napokban a papok misézés utáni autóvezetése kapcsán a világi sajtóban felmerült témák hátterét igyekszik körüljárni.

Mi az Eucharisztia?

Az Eucharisztia görög eredetű szó (az eu és a khariszkegyelem, kegyelmi adomány szavakból), jelentése: hálaadás. Tágabb értelemben jelenti a szentmisét, szorosabb értelemben pedig az Oltáriszentséget. A keresztények már az I. század végétől használják ezt a kifejezést az Utolsó Vacsora szavai alapján („Kezébe vette a kenyeret, hálát adott…”). Jézus ezekkel a szavakkal hagyta az Egyházra áldozati testét és vérét a kenyér és a bor színe alatt. A katolikus hit szerint amikor a pap kimondja az ostya és a bor fölött az átváltoztató szavakat, azok valóságosan Jézus testévé és vérévé válnak, így Jézus valóságosan jelen van a kenyérben és a borban, gyakori fogalmazás szerint „a kenyér és a bor színe alatt”.

Az Egyházi Törvénykönyv ezt a meghatározást adja az eucharisztikus ünneplésről, vagyis a szentmiséről: „Az eucharisztikus ünneplés magának Krisztusnak és az egyháznak a cselekménye, melyben az Úr Krisztus a pap szolgálata által, a kenyér és a bor színe alatt lényegileg jelenlévő önmagát felajánlja az Atyaistennek, és magát lelki eledelül adja a felajánlásban részt vevő hívőknek.”

Az Eucharisztia „anyaga” az ostya és a misebor.


Ostya

„A kenyérnek csakis búzából valónak és frissen készültnek kell lennie, hogy a romlás semmi veszélye ne álljon fenn.” (Egyházi Törvénykönyv 924.k. 2§.)
Az ostya kovásztalan (kelesztés nélküli) köralakú kenyér, amely búzalisztből és vízből készül. Latin eredetű neve (hostia) áldozatot jelent. Korábban a papok és szerzetesek feladata volt az ostyasütés, Magyarországon az 1950-ben feloszlatott szerzetesrendek tagjai közül sokan ostyasütők lettek. Ma több püspökség is fenntart ostyasütő üzemet.

Misebor

„A bornak a szőlő terméséből készült, természetes és nem romlott bornak kell lennie.” (Egyházi Törvénykönyv 924.k. 2§.)
A misebor szőlőből préselt színbor. A hatályos egyházjog szerint szőlőből sajtoltnak kell lennie, és idegen anyagot nem szabad hozzákeverni. Ha erjedés előtt adnak cukrot a musthoz, a bor még használható miseborként. A nem szőlőből vagy szintetikusan előállított borok nem alkalmasak. Rendkívüli esetben, például börtönben, ahogy arra már szolgáltatott példát a történelem, a mazsolából kinyert, megerjedt levet is felhasználták miseborként. A misebor mennyiségére nézve nincsen konkrét szabályozás, általában ½–1 decilitert használ fel a pap a szentmise során.

Mikor és hányszor mutatható be a szentmise?

A Törvénykönyv előírja azt is, hogy még végső szükség esetén is tilos az egyik anyagot a másik nélkül átváltoztatni, illetve azt is, hogy az eucharisztia bármely napon és órában ünnepelhető és kiosztható, kivéve amikor ez a liturgikus szabályok szerint tilos, így például nagypénteken. Az egy napon elmondható misék számáról a Törvénykönyv így rendelkezik: „Azoknak az eseteknek a kivételével, amelyekben a jog szerint szabad az eucharisztiát ugyanazon a napon többször is végezni vagy koncelebrálni, a papnak nem szabad naponta egynél többször miséznie. Paphiány esetén a helyi ordinárius megengedheti, hogy a papok megfelelő okból naponta kétszer, sőt ha a lelkipásztori szükség úgy kívánja, vasárnap és kötelező ünnepen háromszor is misézzenek.” (905.k. 1–2§.) Magyarországon a papok egy részének háromnál is több falut kell ellátnia, azonban ők sem misézhetnek egy nap háromnál többször, ezért sok helyen csak kéthetente vagy ritkábban van vasárnapi szentmise.

Magyar Kurír

A „pályakezdő” Jézus első lépései

2008. január 27., évközi 3. vasárnap
január 22. 13:55

A „pályakezdő” Jézus első lépései


Sulyok Katalin; „Indul a mezőny" c. könyvében riportot készített pályakezdő fiatalok első lépéseiről. Megszólaltatott medikusokat és papnövendékeket, védőnőket és tanárból lett taxisofőröket, vallottak munkájuk kezdetéről politikusok és feltalálók. Lebilincselő dolog kiemelkedő személyiségek első szárnypróbálgatásait tanulmányozni. Sokan tele vannak bizonytalansággal.

Az évközi 3. vasárnap miséjének középpontjában az ifjú Jézus áll. Nyilvános működésének első hetét mutatja be az evangélista. Megrajzolja, hogyan indul útjára a történelem legnagyobb misszionáriusa. Négy igével jellemzi működésének kezdetét. A mai apostoli lelkületű keresztények számára is érdekes tanulmány.

Tárgy.

1. költözik

Názáretből Kafarnaumba utazik. Eddig is gyakran költözött: a népszámlálás miatt Betlehembe, Heródes elől Egyiptomba, gyermekként vissza Názáretbe. Most Kafarnaumba. Miért? Nem volt megelégedve a kis hegyi falucskával? A külvárosból a „Rózsadombra” vágyott? NEM! Olyan helyre akart menni, ahonnét több embert elérhet. Az elzártságból akart kitörni. Kafarnaum közlekedési csomópont volt. Damaszkuszból a karavánút Egyiptom felé itt vezetett át, (észak-déli „metróvonal”) A Földközi tengeri Haifa kikötő és Cezárea összekötő útjával itt kereszteződött. (keletről nyugatra vezető út) Tehát: a korabeli „Deák tér" volt. Főhadiszállási csomópontnak tekintette. Innét indult prédikáló útjaira, ide tért vissza.

Josephus Flavius szerint Galileában 204 falu, község, város volt. Ha mindegyikre csak egy napot szánt, akkor is egy esztendőbe telt volna végigjárni. Útközben tanította apostolait, mint Szókratész: peripatetikus módon, azaz sétálgató módszerrel. Együtt élt, lakott, utazott tanítványaival. Hol szálltak meg? „A rókának odúja van…” Állandó szállása nem volt, vendégszobát ritkán foglalt. Amíg a 204 községet bejárta, lelki közösségbe forrasztotta munkatársait.

Jézus költözködésével teljesíteni akarta az Atya akaratát, még ha ez számára terhes volt is. Az életében felvillanó „irányfényekből” következtetett feladatára. Neki semmi sem volt fontosabb, mint isten akarata. Másrészt maga is töprengett, tervezett: hogyan tudja eredményesebbe tenni apostoli munkáját, növelni akció-grádiuszát. így tekintsünk mi is saját missziós hivatásunkra. Kitervelni, egyre intenzívebbé tenni munkánkat.

2. Tanít

Jézus megérkezik, lepakol. Első dolga: „Mindjárt szombaton a zsinagógába ment és tanított.” Ezt a zsinagógát a kafarnaumi százados építtette, Jairus volt az elöljárója. Hatása: „Álmélkodtak tanításán." A fiatal názáreti ácsmesterről megállapították: „Ember így még nem beszelt." Neki volt mondanivalója. Nem a törvénnyel babrált, nem a rituális előírásokat taglalta, hanem az Atyáról tanúskodott. Áradt belőle a Szentlélek.

Sokat elmélkedjünk az Evangéliumról. Szűrjük le belőle Üzenetét a mai világ számára. Fogalmazzuk meg közérthetően keresztény világnézetünket. Húzzuk ki a Szentlélek felé antennánkat, s ha Ő betölti lelkünket, jeleit sugározzuk a világ felé.

3. Gyógyít

Jézus szeretettel tekintett a betegekre. Nem húzódott el tőlük. Nem irtózott tőlük. Maga is megérintette őket (a vak szemét, a süket fülét, a leprás sebeit). Ha beteghez hívták, nem ellenkezett. A szenvedők vonzódtak hozzá. Érezték: „Ember így még nem beszélt." De azt is megállapították: „Ember így még nem szeretett." Erőt sugárzott a betegekre; „Éreztem, hogy erő áradt ki belőlem." Forduljunk tiszta szívvel kereszthordozó testvéreink felé. Éreztessük velük, nem tartjuk tehernek őket. Áradjon belőlünk is erő, bátorítás feléjük. Krisztus szemeivel tekintsünk minden betegre.

4. Tanítványokat gyűjt

Jézus hamar fölmérte, hogy 204 települést egyedül bejárni, teljes képtelenség. Egymaga minden helységbe nem viheti el az örömhírt. Nem mondott le a személyes kapcsolatkeresésről, de ráébredt a tanítványok gyűjtésének fontosságára. Tüstént elkezdte gyűjteni a munkatársakat. Ideje és energiája nagy részét az ő kiképzésükre fordította. Szavaival oktatta, példájával nevelte őket. Az „Emberhalászat" fantasztikus hivatására hívta meg követőit, amely ezerszer nehezebb a halak összefogásánál. Megkívánta az anyagiaktól való teljes függetlenséget, sőt a családi kapcsolatokról való lemondást is. Radikális elkötelezettséget várt el tőlük. Egyenrangú munkatársként fordult feléjük, barátainak nevezte őket.

Akár papként, akár világi munkatársként, ha halljuk lelkünkben a hívó szót: „Jöjj, én emberhalásszá teszlek téged", merjük Sámuellel válaszolni: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád", vagy Izajással vállaljuk: „Itt vagyok, Uram, küldj engem!" Az emberhalászatnál értékesebb és boldogítóbb feladat nincs. Magába foglalja az orvosi, mérnöki, ügyvédi és tanári hivatás minden örömét. Életünk összegezésekor pedig hallani fogjuk az Úr kitüntető szavát: „Én leszek a te igen nagy jutalmad." Amit elhagytál, százannyit kapsz helyette már itt a földön, odaát pedig örökségül kapod a mennyek országát.

Minden fővárosban megtaláljuk az Ismeretlen Katona emlékművét. A hivatalos küldöttségek, külföldi vendégek előtte tisztelegnek, virágaikat eléje helyezik. Nem ismerik nevét. Csupán annyit tudnak róla, hogy életét adta hazájáért.

Legyünk mi hívők Jézus Egyházának Ismeretlen Emberhalászai! Akik munkájukat, apostoli tevékenységüket, imájukat, áldozataikat névtelenül odaadják Krisztus szolgálatára.

Emberhalász szolgálatunkért jutalmul a kitüntetést majd a Nagy Halásztól remélhetjük, amelyet megad nekünk az igazságos jutalmazó azon a nagy napon.

Ámen

Magyar Kurír - A keresztények egysége mutatja meg a világnak Isten arcát

Magyar Kurír - A keresztények egysége mutatja meg a világnak Isten arcát: "A keresztények egysége mutatja meg a világnak Isten arcát
január 24. 10:20

XVI. Benedek pápa a szerda délelőtti általános kihallgatáson, amelyre a VI. Pál csarnokban került sor, a keresztények egységének szentelte katekézisét.

A Szentatya a 100 évvel ezelőtt elindult ökumenikus imahétre utalva kifejezte kívánságát: a keresztények tegyenek tanúságot egységükről, mert így mutatják meg Isten arcát az Isten hiányától szenvedő világnak. Amikor a keresztények az egység kegyelméért fohászkodnak, Krisztus imájához csatlakoznak. Egyben elkötelezik magukat, hogy tevékenyen munkálkodnak azért, hogy az emberiség befogadja és elismerje Krisztust mint egyetlen Pásztorát és Urát, és ezáltal megtapasztalhassa szeretetének örömét.

A közös imában Jézus 2000 éve megfogalmazott fohásza tükröződik: „ut unum sint”, „hogy egyek legyenek”. 2008 elején különösen nagy jelentőséget nyer ez az ima, hiszen a különböző keresztény felekezetek több évszázados ellenségeskedés után éppen 100 évvel ezelőtt f

edezték fel ismét a közös ima egységesítő erejét. A pápa felidézte Paul Wattson anglikán tiszteletes alakját, aki 1908-ban kezdeményezte az imanyolcadot, amely 20 évvel később a lyoni Couturier abbé munkássága nyomán nyerte el a keresztény egységhét mai formáját. Amikor 40 évvel ezelőtt a II. Vatikáni Zsinat atyái rámutattak a keresztény egység sürgető kérdésére, az imahét az ökumenikus folyamat egyik leggyümölcsözőbb mozzanatává vált.

Az ökumenizmus lelki középpontja az ima, amely megtéríti a szíveket, és az életszentség felé irányítja a híveket. „Szüntelenül imádkozzatok” – Szent Pál e felhívása az idei egységhét mottója. Az ima legyen világosság, erő, lépteink irányítója, alázatos és engedelmes odafigyelés közös Urunk szavára. A közös imában jobban felragyog a Krisztusba vetett osztatlan hit, mint a felekezetek közötti megosztottság – mondta katekézisében a pápa.

A közös imában a keresztény közösségek együtt állnak az Úr színe elé. Megosztottságuk tudatában kinyilvánítják szándékukat, hogy engedelmeskedni kívánnak Istennek, és bizalommal kérik segítségét. A közös ima tehát nem voluntarista vagy szociológiai gesztus, hanem a Krisztus tanítványait egyesítő hit kifejezése.

A közös ima révén előrehaladt az ökumenikus párbeszéd, és baráti kapcsolatok jöttek létre, amelyek elősegítették egymás jobb megismerését. Mindez erősítette a szeretetközösséget, ugyanakkor rávilágított a megosztottságot mélyítő, eddig megoldatlan problémákra. A világ Isten hiányától szenved – állapította meg a pápa. De hogyan ismerhetné meg Isten arcát Jézus Krisztusban, ha mi, keresztények megosztottak vagyunk, ha egymás ellen szól a tanításunk? Egyedül a keresztények egysége mutatja meg a világnak Isten arcát.

Katekézise végén XVI. Benedek pápa a nagy nyelveken is összefoglalta elmélkedését, és köszöntötte a zarándokcsoportokat, közöttük libanoni szeminaristákat. Végül megemlékezett Szalézi Szent Ferencről, a katolikus sajtó védőszentjéről, akinek csütörtökön ünnepeljük liturgikus emléknapját. „Súlyos konfliktusok idején szolgált mint genfi püspök, de a béke és a szeretetközösség embere volt. A lelki élet mestere, aki azt tanította, hogy a keresztény tökéletesség minden ember számára elérhető.”

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Magyar Kurír - Kiállítás nyílt Rómában ökumenikus bibliafordításokból

Magyar Kurír - Kiállítás nyílt Rómában ökumenikus bibliafordításokból: "Kiállítás nyílt Rómában ökumenikus bibliafordításokból
január 30. 10:57

Magyar Kurír - Kiállítás nyílt Rómában ökumenikus bibliafordításokbólJanuár 29-én nyílt meg a szalézi rend római egyetemén „A közösen lefordított Ige” címmel az a kiállítás, amely a II. Vatikáni Zsinat óta megjelent ökumenikus bibliakiadásokat mutatja be.

Az Egyetemes Biblikus Szövetség és a Pápai Szalézi Egyetem (Università Pontificia Salesiana) által szervezett tárlat, amely április 29-ig látogatható, megelőzi az októberben kezdődő püspöki szinódust, amelynek fő témája Isten Igéje lesz.

Giorgio Zevini, a Szalézi Egyetem teológiai karának dékánja a Radio Vaticana tudósítójának elmondta, a kiállításra megkapott két terem tárlóiban régi és új könyveket helyeztek el, a bibliai témájúaktól kezdve a tanításra szolgálókig. Az egyik terem a zsinat korától máig terjedő időszak Szentírásait mutatja be, a másikban pedig egyfajta multimédiás közegben azokat a mai kommunikációs eszközöket, amelyek Isten üzenetét közvetítik.

A kiállítás kiindulási alapja az 1965-ben megjelent Dei Verbum kezdetű zsinati dokumentum, amelynek 22. pontja kimondja: „Isten igéjének minden korban elérhetőnek kell lennie, az Egyház anyai törődéssel gondoskodik róla, hogy megfelelő és pontos fordítások készüljenek az egyes nyelveken, főleg a Szent Könyvek eredeti szövegei alapján. E fordításokat minden keresztény használhatja majd, ha – eljön az ideje, és az egyházi hatóság jóváhagyja – különvált testvéreink is részt vesznek elkészítésükben.”

A Dei Verbum óta eltelt időszak jelentős eredményeket hozott az ökumenikus bibliafordítások terén. Isten Igéje körül a testvéregyházak teljes egységben munkálkodnak. A Biblia mindennapos olvasása fontos lenne mindenki számára, hogy Isten üzenetét elmélkedés és imádkozás útján életükben is gyümölcsöztessék. XVI. Benedek pápa az isteni üzenet olvasásáról azt mondta, hogy „ha mi, Isten népe, rálépünk erre az útra, akkor az egyházban egy spirituális kitavaszodás jöhet létre, mely egy új és nagy evangelizációhoz vezet.”

Magyar Kurír

Magyar Kurír - Bemutatták a pápa nagyböjti üzenetét

Magyar Kurír - Bemutatták a pápa nagyböjti üzenetét: "Január 29-én, kedden délelőtt mutatták be a Szentszék Sajtótermében XVI. Benedek pápa ez évi nagyböjti üzenetét, amelynek mottója „Krisztus értetek szegénnyé lett” (2Kor 8,9). A Szentatya üzenetében a jótékonyság fogalmát mélyíti el, megvilágítva annak teológiai vonatkozásait.
A tájékoztatón felszólalt Paul Josef Cordes bíboros, a „Cor Unum” Pápai Tanács elnöke, Karel Kasteel prelátus, a dikasztérium titkára, Giovanni Pietro Dal Toso prelátus, valamint Hans-Peter Röthlin, a Szükséget Szenvedő Egyház nemzetközi segélyszerv elnöke.

Paul Josef Cordes bíboros leszögezte: a szeretet bibliai parancsa kitörölhetetlenül megjelölte kultúránkat. Az Irgalmas Szamaritánus példaképe, legalább is nyugaton, vitathatatlan erkölcsi felhívást jelent és értéket képvisel. Ma már senki sem merne tiltakozni nyilvánosan a szegények megsegítése ellen. A rászorulók anyagi támogatását könnyíti meg a „Cor Unum” Pápai Tanács által közzétett lista, a Catholic Aid Directory, amely felsorolja a segélynyújtással foglalkozó ügynökségeket, szervezeteket. A zsidó-keresztény örökség nyomán kialakult szociális érzékenység gyümölcseit támasztja alá az a tény, hogy például az Amerikai Egyesült Államokban körülbelül egy millió 400 ezer hivatalos karitatív szerv működik.
Cordes bíboros felszólalásában azt javasolta, hogy amikor a cunamihoz hasonló természeti katasztrófák esetén a médiumok felhívást intéznek a nemzetközi közvéleményhez, ne csak a számlaszámot közöljék, amelyre az adományokat be lehet fizetni, hanem azt a százalékot is, amelyet a segélyszervek visszatartanak saját intézményük működtetésére. Ez segítené az adományozókat abban, hogy megítéljék, mennyi jut el segélyükből az érintettekhez.

Hans-Peter Röthlin
, a Szükséget Szenvedő Egyház nemzetközi segélyszerv elnöke emlékeztetett rá, hogy az alapító, Werenfried van Straatent életében „minden idők egyháza legnagyobb koldusának” nevezték. Hosszú élete során becslések szerint két milliárd eurót gyűjtött össze, hogy segítse az egyházat mindenütt, ahol szükséget szenved. Bejárta az egész világot, hogy „felszárítsa a könnyeket, ahol Isten sír”. Főleg a nyugati világban törekedett arra, hogy felébressze az emberek lelkiismeretét, hogy kolduljon Isten ügyéért. 1953-ban megalapította „A szeretet visszhangja” c. mindössze négy oldalas folyóiratot, amelyben a potenciális és a tényleges jótevőkhöz fordult.
Ma a nemzetközi szervezet 17 országban gyűjt adományokat, amelyek közül három, nevezetesen Brazília, Chile és Lengyelország segélyre szoruló országból adományozóvá vált. A támogatók ma mintegy 600 ezren vannak. Adományaikat a következő célokra használja fel a Szükséget Szenvedő Egyház nemzetközi segélyszerv: templomok, rendházak, szemináriumok, plébániai helyiségek építésére, a papok, katekéták, szerzetesnők szállítását biztosító járművek beszerzésére, tömegtájékoztatási eszközökre, valamint az apostolkodásban elkötelezett személyek illetve klauzúrás szerzetesnők ellátására.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Magyar Kurír - Jézus nem vallást, hanem életformát alapít – 2008. január 30.

Magyar Kurír - Jézus nem vallást, hanem életformát alapít – 2008. január 30.: "Jézus nem vallást, hanem életformát alapít – 2008. január 30.
január 30. 0:08

Jézus vándorol, tanít, gyógyít és tanítványokat gyűjt. Nincs stabil állomáshelye, mai szóval élve bejelentett állandó lakcíme és öröklakása sincs.

Úgy tűnik, hogy szabadideje sincs, és amit mond, azt rögtön mások által is mondatni akarja, mert az első pillanattól fogva munkatársakat keres. Mindemellett gyógyít, tehát nemcsak szavakban, hanem tettekben is kifejezi azt, hogy ő honnan jött. Minden tette megkötözi a gonoszlelkeket, hogy az ember szabaddá váljon.

Felmerül a kérdés, hogy Jézus mennyit dolgozott? Sokat vagy keveset? Nyilván, azidőtájt nem nyolcórákban és munkaidőkeretekben mérték a munkaidőt, egyáltalán az életszemlélet nem ilyen gépies volt, mint manapság. Jézus egyszerűen azt a világot élte közöttünk, ahonnan jött. Istentől. S azt a világot itt közöttünk nem lehetett máshogy kifejezni, mint vándorlással, gyógyítással, és munkatársak keresésével. Mindig oda ment, ahol fogékonyak voltak az emberek, de legalábbis nevelhetők.

Ne csodálkozzunk azon, hogy nyugtalan az alaptermészetünk, ez is mutatja, hogy többre vagyunk hivatottak, mint a földi keretek.

Sánta János

Szent Ágoston

A Szentatya katekézise Szent Ágostonról (3)
január 30. 17:41

„Szent Ágoston a hit és az értelem közötti kapcsolat ideális példaképe”

k1.jpg (JPEG Image, 200x136 pixels)A Szentatya immár harmadik alkalommal szólt a hippói püspök életútjáról és lelki előrehaladásáról. Bejelentette, hogy jövő szerdán, Szent Ágoston alakjának szentelt negyedik és egyben utolsó katekézisében részletezi majd az egyházatya megtérésének témáját. A mostani kihallgatáson arra mutatott rá, hogy a hippói püspök szerint az Istentől távol levők saját maguktól idegenednek el.

Szent Ágoston értelmének megfelelő vallást keresett és az igazság utáni radikális vágya serdülő korában eltávolította a katolikus hittől, amelyre édesanyja nevelte. Ugyanakkor arra késztette, hogy ne érje be azokkal a filozófiákkal, amelyek nem vezették el az igazságra. Nem az életet adó Istent, hanem egy végső, kozmológiai hipotézisként megjelenő istent kínáltak fel. Istenkeresése arra vezette Szent Ágoston hippói püspököt, a mai algériai Annaba főpásztorát, hogy eljusson a hit és az értelem szintézisére.

Ezt a két dimenziót, a hitet és az észt nem lehet sem elválasztani egymástól, sem pedig egymással szembe állítani. A kettőnek együtt kell haladnia. Mint ahogy Ágoston írta „Contra Academicos” (Az akadémikusok ellen) c. művében nem sokkal megtérése előtt: a hit és az értelem két olyan erő, amely elvezet bennünket a megismeréshez.

„Higgy, hogy érts: a hit nyitja meg az utat az igazság kapuja előtt, de ettől elválaszthatatlan az, hogy megértsd, hogy lásd az igazságot, hogy megtaláld Istent és higgy.” A hit és az értelem közötti összhang mindenekelőtt azt jelenti, hogy Isten nem távoli, hanem éppen ellenkezőleg, közel van minden ember szívéhez és értelméhez – mondta katekézisében a Szentatya.

Isten jelenléte az emberben mély és ugyanakkor titokzatos. Felismerhetjük és felfedhetjük legbensőbb énünkben. Ágoston azt tanította, hogy az ember belsejében lakozik az igazság. Ha úgy látjuk, hogy természetünk változékony, akkor múljuk felül önmagunkat. Irányuljunk az értelem világossága felé. „Magadnak teremtettél bennünket Istenünk, és nyugtalan a mi szívünk,amíg meg nem nyugszik Tebenned!" – idézte a Szentatya Ágoston híres mondását. Isten távolsága tehát egyenlő a saját magunktól való távolsággal.

A hippói püspök írásaiban az embert nagy talánynak nevezte, mély szakadéknak, amelyet csak Krisztus tud megvilágosítani és üdvözíteni. Az Istentől eltávolodott és magától elidegenedett ember csak akkor találja meg önmagát, ha találkozik Istennel. Így jut el önmagához, valódi énjéhez és önazonosságához.

Az ember természeténél fogva közösségi, szociális lény, de a bűn következtében antiszociálissá vált. Szent Ágostonnak ez a megállapítása, amelyről „Az Isten városa” c. művében írt, ma is nyilvánvaló – szögezte le a Szentatya. Krisztus az egyetlen közvetítő Isten és az emberiség között. Ágoston tanítása szerint az egyház feje Krisztus, mi pedig a test tagjai vagyunk. Az egyház egyetlen testet alkot, amely Isten népe és Isten háza. XVI. Benedek pápa katekézise végén emlékeztetett II. János Pál „Augustinum Hipponensem” k. apostoli levelére, amelyet Szent Ágoston alakjának szentelt 1986-ban, a szent megtérésének 1600. évfordulója alkalmából.


Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Búcsú

- Búcsú nyerhető a lourdes-i Mária-jelenések 150. évfordulója alkalmából (január 30. 9:34)

XVI. Benedek pápa számos főpásztor és világi hívő kérésének eleget téve teljes búcsút engedélyezett abból az alkalomból, hogy a Szűzanya 150 évvel ezelőtt megjelent Bernadette Soubirous-nak Lourdes mellett, a massabielle-i barlangban.

Az Apostoli Penitenciária a Szentatya döntéséről dekrétumot tett közzé.

Néhány évvel azt követően, hogy Boldog IX. Piusz pápa 1854-ben kihirdette a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját, 1858-ban Mária megjelent Bernadette Soubirous-nak, ezekkel a szavakkal: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás”. Azért, hogy a megemlékezés előre vigyen minket az életszentség útján, XVI. Benedek pápa a teljes búcsú ajándékát engedélyezte a következő felt ételekkel:

A hívők mindnyájan és egyénileg, ha valóban megbánták bűneiket, és megfelelő módon megtisztultak a szentgyónás szentsége által, valamint szentáldozáshoz járultak és tisztelettel imádkoztak a Szentatya szándékára, bármely nap teljes búcsúban részesülhetnek, amely felajánlható engesztelésül a tisztítótűzben szenvedő lelkek javára is:

– ha 2007. december 8-tól 2008. december 8-ig alázattal ellátogatnak a dekrétumban megjelölt helyekre és ezeken a helyeken kis időt eltöltve összeszedetten elmélkednek, amelyet a következő imádságokkal fejeznek be: Miatyánk, a Hitvallás bármelyik törvényes formája, jubileumi ima vagy más Mária-ima.

– ha 2008. február 2-tól, Urunk bemutatásának ünnepétől 2008. február 11-ig, a lourdes-i Mária-jelenés liturgikus emléknapjáig, amely ebben az évben a jelenések 150. évfordulója, alázattal ellátogatnak a lourdes-i Szűzanya (templomban, imaházban, barlangban, vagy más illő helyen) nyilvános tiszteletre ünnepélyesen kiállított képéhez, és előtte imádságos tiszteletüket fejezik ki, vagy egy kis időt összeszedetten elmélkednek, és ezt a következő imádságok elmondásával fejezik be: Miatyánk, a Hitvallás bármelyik törvényes formája és valamely Mária-ima.

– az idősek, a betegek és mindazok, akik nem tudják otthonukat elhagyni a lakásukban, vagy ott, ahol tartózkodniuk kell, szintén teljes búcsút nyerhetnek, ha felismerik, hogy a bűnök mennyire visszataszítóak, és szándékukban áll, hogy amint lehetséges, eleget tesznek a három szokásos feltételnek 2008. február 2. és 11. között: szívből jövő vággyal lélekben ellátogatnak a fent megjelölt helyek egyikére, elimádkozzák a fent említett imákat és Mária által bizalommal Istennek ajánlják betegségeiket és gondjaikat. Ahhoz, hogy a hívek könnyebben részesülhessenek ezekben a mennyei kegyelmekben, a papok, akiknek megvan a meg felelő gyóntatási joghatóságuk, készségesen és nagylelkűen álljanak a hívek rendelkezésére, és ünnepélyesen vezessék azokat az imákat, melyek Isten Anyjához, a Szeplőtelen Szűzhöz szólnak.

A dekrétum teljes szövege a katolikus.hu holnapon olvasható.

MKPK/Magyar Kurír
2008. január 30. - Szerda

Amikor Jézus a Genezáreti-tó partján tanított, nagy tömeg gyűlt köréje.
Ezért hajóba szállt, és egy kissé beljebb ment a parttól, a tömeg pedig a
tó partján maradt. Ekkor példabeszédekben sok mindenről beszélt nekik.
Így kezdte tanítását: "Halljátok csak! Kiment a magvető vetni. Amint
vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak az égi madarak, és
fölcsipegették. Némely mag köves helyre esett, ahol nem volt elég talaja.
Itt hamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. Amikor azonban kisütött
a nap, megperzselődött, és mivel nem volt elég erős gyökere, elszáradt.
Némely mag pedig tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek,
elfojtották, úgyhogy nem hozott termést. A többi mag jó földbe hullott,
kikelt, felnőtt, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést
hozott." Jézus így fejezte be szavait: "Akinek füle van, hallja meg!"
Amikor egyedül maradt, tanítványai és a tizenkét apostol megkérdezték
tőle, mi a példabeszéd értelme, így válaszolt nekik: "Ti megtudhatjátok
Isten országának titkát, a kívülállók azonban csak példabeszédekben
hallanak róla: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, nehogy
megtérjenek, és bocsánatot nyerjenek. Azután így folytatta: "Nem értitek
ezt a példabeszédet? Hogyan fogjátok a többi példabeszédet megérteni? A
magvető az, aki az igét hirdeti. Azok, akikben útfélre hull a tanítás,
meghallgatják ugyan, de rögtön jön a sátán, és kitépi szívükből az
elvetett igét. Azok, akiknél köves talajra hullt a mag, amikor hallják a
tanítást, szívesen hajlanak rá; de nem ver bennük gyökeret, mert
állhatatlanok, csak a pillanatnak élnek. Ezért, ha szorongatás vagy
üldözés éri őket az Isten igéje miatt, hamarosan meginognak. Azok pedig,
akikben tövisek közé esik (az Isten igéje), meghallgatják ugyan a
tanítást, de a világi gondok, a csalóka gazdagság és a többi földi
szenvedély rabul ejtik őket; és elfojtják az igét, úgyhogy nem hoz bennük
gyümölcsöt. Végül vannak olyanok, akikben az ige jó földbe hullott.
Hallják a tanítást, magukévá is teszik, és harmincszoros, hatvanszoros,
sőt százszoros termést hoznak."

Mk 4,1-20

Elmélkedés:

A Jézustól kapott evangelizációs parancs arra kötelezi az Egyházat, hogy
minden korban egyik legfontosabb küldetésének tartsa az örömhír
terjesztését. Különösen az igehirdetést végző szolgálattevők, de
ugyanakkor minden keresztény ember is a mai példabeszédben szereplő
magvetőhöz hasonlítanak, akik az igazság magvait elhintik a világba. Ha
ezt a feladatukat lelkiismeretesen teljesítették, elvégezték küldetésüket.
Az eredmény már nem tőlük, hanem a megbízótól, Istentől függ, illetve
attól, hogy a hallgatóság jó szívvel elfogadja-e azt vagy visszautasítja.
Nagy változást jelent keresztény életünkben annak felismerése, hogy az Ige
hallgatóiból az Ige hirdetőivé kell válnunk. Szavainkkal és tetteinkkel. A
Biblia évének ez is lehet egyik célja.
(Horváth István Sándor)




Imádság:

Uram, vigyél el oda, ahova akaratod szerint mennem kell! Hadd találkozzam
azokkal, akikkel akaratod szerint találkoznom kell!. Add tudtomra azt,
amit akaratod szerint mondanom kell! És add, hogy ne legyek akaratod
akadálya!
Harcolj a spam ellen! Katt ide!

2008. január 29., kedd





ChangeYourLayout.com is your one stop myspace resource
More stuff at ChangeYourLayout.com

Here I Am To Worship

object width="530" height="370">

Gyöngyhalyú lány

Kell még egy szó!

Honfoglalás




Kell még egy szó,
mielőtt mennél.
Kell még egy ölelés,
ami végig elkísér.
Az úton majd néha,
gondolj reám -
ez a föld a tiéd,
ha elmész visszavár!
Nézz rám és lásd
csillagokra lépsz,
nézz rám tovatűnt
a régi szenvedés,
hol a fák az égig érnek
ott megérint a fény.
Tudod jól, hova mész -
de végül hazatérsz!

Ref.:

Szállj, szállj sólyom szárnyán
három hegyen túl;
Szállj, szállj ott/én várok rád,
ahol véget ér az út...


Úgy kell, hogy te is értsd -
nem éltél hiába.
Az a hely, ahol élsz -
világnak világa.
Az égig érő fának
ha nem nő újra ága,
úgy élj, te legyél -
virágnak virága!

Ref.:
...

Nézz rám, s ne ígérj;
Nézz rám sose félj -
ha nincs hely, ahol élj -
indulj hazafelé!

Landnahme

Ich brauch` noch ein Wort, bevor Du gehst.
Drück mich noch mal, - es wird Dich begleiten.
Denke auf Deinem Weg manchmal an mich.
Diese Erde gehört Dir, wenn Du gehst, sie wird auf Dich warten.

Schaue mich an, und sehe, Du begehst die Sterne.
Schaue mich an, das alte Leiden ist vorbei.
Wo die Bäume in den Himmel ragen, streift Dich das Licht.
Du weißt genau wo Du `gehst, doch am Ende kehrst Du immer zurück.

Fliege, fliege auf dem Flügel des Falken über drei Berge.
Fliege, fliege ich warte auf Dich, wo der Weg zu Ende ist.

Du sollst verstehen, Du lebtest nicht umsonst.
Der Ort, wo Du lebst, ist die Welt aller Welten.
Sollte kein Zweig mehr auf dem himmelhohen Baum wachsen.
Lebe so, dass Du die Blume aller Blumen wirst.

Schau mich an, versprich nichts! Schau mich an, hab` nie Angst!
Wenn Du keinen Ort zum Leben hast, trete den Heimweg an!

1.) A word is needed before you leave
A hug is needed that follows you till the end
Think about me sometimes during your journey
This land is yours, it will be waiting for you to come back

2.) Look at me and see, you are stepping on stars
Look at me and old sufferings will disappear
Where the trees reach the sky, light touches you
You know well where to go, but in the end you will come back

3.) Fly, fly on falcon's wings over three mountains
Fly, fly, i'll be waiting for you where your journey ends

4.) You have to understand you didn't live for nothing
The place you live is the world of worlds
If no more branches grow on the sky-high tree
Live like that to be the flower of flowers

5.) Fly, fly on falcon's wings over three mountains
Fly, fly, i'll be waiting for you where your journey ends
Fly, fly on falcon's wings over three mountains
Fly, fly, i'll be waiting for you where your journey ends

6.) Look at me and don't promise
Look at me and never be afraid
If there is no place to live
Start to go home...

Ébredj Magyarország

Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország

Mi Atyánk

Ébredj, város!

Golgota Gospel Kórus - Soul & Gospel Fesztivál (2007


Visitor Map
Create your own visitor map!

Here I Am To Worship

Halleluja

Evangélium

2008. január 28. - Hétfő

Egy alkalommal Jeruzsálemből írástudók jöttek (Kafarnaumba), és azt
híresztelték Jézusról: "Belzebub szállta meg", és: "A gonosz lelkek
fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket." Ám ő magához hívta őket,
és példabeszédekben szólt hozzájuk: "Hogyan űzhetné ki a sátán a sátánt?
Ha egy ország meghasonlik önmagával, az az ország nem maradhat fenn. Ha
egy család meghasonlik önmagával, az a család nem maradhat fenn. Ha a
sátán önmaga ellen támad és meghasonlik önmagával, akkor nem maradhat
fenn, hanem elpusztul. Az erősnek házába nem törhet be senki, és nem
ragadhatja el a holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi az erőset; így
viszont már kirabolhatja a házát. Bizony, mondom nektek, hogy az emberek
fiainak minden bűnt megbocsátanak, és minden káromlást, bárhogyan is
káromkodnak. De aki a Szentlelket káromolja, az soha nem nyer bocsánatot,
azt örökös bűn terheli." (Azért mondta mindezt Jézus), mert azt
terjesztették: "Megszállta a tisztátalan lélek."

Mk 3,22-30

Elmélkedés:

Úgy tűnik, hogy Jézus csodái közül a legérdekesebbek, s talán a legnagyobb
feltűnést keltőek az ördögűzések voltak. Az emberek megdöbbentek, amikor
látták, hogy Jézusnak hatalma van a egyes személyeket fogva tartó gonosz
lelkek felett, s képes kiűzni őket. Nem csoda, hogy foglalkoztatta őket a
kérdés, hogy milyen erő birtokában képes erre Jézus. Ezekből a
történetekből kiderül, hogy a gonosz tulajdonképpen Isten ellensége. Isten
ugyanis üdvözíteni akarja az embereket, de a gonosz minden erejével
igyekszik ezt megakadályozni, s hatalmat akar gyakorolni az emberek lelke
felett. Éppenezért nem csak Isten, hanem az ember ellensége is. Aki ezt
felismeri, annak már könnyebb a döntés Isten mellett.

(Horváth István Sándor)



Imádság:

Taníts, Uram, elfogadni a békességre vezető út melletti nehézségeket. Úgy
venni ezt a bűnös világot, ahogy Jézus tette, nem ahogy én tenném. Bízni
abban, hogy Ő mindent jóra fordít, ha elfogadom az Ő akaratát és valóban
boldog legyek ebben az életben, főleg pedig boldog lehessek majd Vele az
örökéletben. Ámen.

Reinhold Niebuhr
Banner generated at Pimp-My-Profile.com

Web-Stat code



Web-Stat



Egészség

Életmód
A burgonya gyógyhatásai
[ 2008. január 28., 12:54 ]

Gyulladásra, gennyes, felfekvéses, diabetikus és egyéb sebre kitűnő szer a krumplilében megáztatott ruhával való borogatás, de tehetünk a sebre nyerskrumpli-pépet is. Bekötjük, majd várunk, míg megszárad a borogatás. Addig ismételjük az eljárást, amíg a seb tisztán össze nem húzódik.

A krumpli kitűnő ellenszere a székrekedésnek. Ezt a finom rostjának köszönhetjük. A főtt krumpli magas káliumtartalma serkenti a bélműködést. Epekő elhajtására is alkalmas. Alaposan mossuk meg a krumplit, hámozzuk meg, és a héját egy órán át lassan forralva főzzük. Amikor kihűlt, a levét öntsük le, és naponta kétszer, háromszor fogyasszunk egy fél pohárral belőle, a pohár másik felét pótoljuk ki ízesebb zöldséglével. Az epekövek a széklettel távoznak.

A krumpli kicentrifugázott nyers keményítőjének hatása jótékony az emésztőszervek gyulladásos megbetegedéseire, köszvény gyógyítására. Csupán fél pohárral kell fogyasztani étkezés után. A másik felét ajánlatos kipótolni káposzta, vagy savanyú káposzta levével, ami ugyanazt a célt szolgálja.

Húgyhólyag és vesegyulladás esetén is jó szolgálatot tesz.

Keverhetjük egyszer sárgarépalével, máskor káposztalével, amelyek szintén a gyulladást hivatottak gyógyítani.

Rovarcsípés borogatására is ajánlott, de jó lázcsillapító is a kettévágott, a gyermek talpaira erősített nyers krumpli.


Nyugati Jelen

Evangélium

2008. január 29. - Kedd

Egy alkalommal Jézust fölkeresték anyja és rokonai. De nem mentek be a
házba, ahol Jézus tanított, hanem hívatták őt. Akik körülötte ültek,
odaszóltak Jézusnak: "Anyád és rokonaid kint vannak, és keresnek téged."
Jézus azonban így válaszolt: "Ki az én anyám? Kik az én rokonaim?" Aztán
végighordozta tekintetét a körülötte ülőkön, és csak ennyit mondott: "Ezek
az én anyám és rokonaim. Aki teljesíti Isten akaratát, az az én testvérem,
nővérem és anyám!"

Mk 3,31-35

Elmélkedés:

Jézus anyja és rokonai nem hagyományos rokonlátogatásra érkeznek. A
történet előzményéből kiderül, hogy Jézus ellenfelei azt gondolják, hogy
az ördögűzéseiről híres Mester az ördögök fejedelmével cimborál, s e
vélekedésüknek hangot is adnak. Ez a vélemény juthatott el Jézus
családjához, akik azonnal indulnak, hogy hazavigyék őt. Válaszával Jézus
nem akarja megtagadni rokonait, akik felültek a hamis vádaskodásnak, de
kifejezésre juttatja, hogy inkább azokat tartja családjának, akik odaadóan
figyelnek tanítására és megvalósítják azt életükben.
Jézus nem megy kis rokonaihoz, hanem továbbra is igazi barátai körében
marad. Talán a mi számunkra is az volna a jó, ha baráti közelségben
maradnánk vele.

(Horváth István Sándor)



Imádság:

Mindig soknak tartjuk,
amit mi teszünk másokért;
ellenben amit mások tesznek érettünk,
azt semmibe sem vesszük.
Úgy látszik, két szívünk van:
egy lágy, gyöngéd, engedékeny - önmagunk számára,
és egy kemény, szigorú, zord - embertársaink számára.

Szalézi Szent Ferenc
A nap gondolata
Ne felejts el egyetlen pillanatot se, oly kevés van belőlük. ( Elisabeth Bowen)

erdély ma - egy szebb holnapért

Vajdahunyad – Meghalt Benedek atya
[ 2008. január 29., 08:32 ]

Szerencsétlen kimenetelű autóbaleset áldozatává vált a vajdahunyadi Stelli József Benedek ferences atya, aki vasárnap este egy Dacia személygépkocsit vezetett a város egyik főutcáján, amikor egy németországi rendszámú autó sofőrje, egy szintén helybeli 30 éves férfi, előzésbe fogott, és a két autó frontálisan ütközött. A balesetben azonnal életét vesztette a 78 éves ferences atya. A BMW sofőrje ellen bűnügyi eljárást indítottak figyelmetlenségből elkövetett emberölés okán.

Benedek atyát szerdán, január 30-án, délben 1 órakor kísérik utolsó földi útjára a vajdahunyadi plébániatemplomtól.

GBR, Nyugati Jelen"

Visitor Map
Create your own visitor map!
Pimp My Profile

Életét adta gyermekéért

Életét adta gyermekéért
január 28. 14:26

Az angol Lorraine Allard várandóssága ötödik hónapjában tudta meg, hogy előrehaladott májrákja van.

A kismama esélyeit jelentősen növelte volna, ha elveteti a magzatot, hogy azonnal megkezdhessék az onkológiai kezelést. Allard azonban úgy döntött, megvárja, míg császármetszéssel világra tudja hozni a gyermeket, s csak utána kezelteti magát – tudósít a foxnews.com internetes portál.

November 18-án a 33 éves kismama koraszülött, de egészséges kisfiúnak adott életet. A szülés után megkezdte a kemoterápiát, de ekkor már késő volt: két hónap múlva meghalt. Az orvosok szerint a fiatal nő bélrendszerében feltehetőleg évek óta észrevétlenül növekedett a rák, amely végül a májra is átterjedt. Allard gyomorpanaszokkal fordult orvoshoz, ám mája addigra tele volt rosszindulatú daganatokkal.

A fiatal anya halála előtt többször magához ölelhette kisfiát, Liamot, aki három nővére, a tízéves Leah, a nyolcéves Amy és a 20 hónapos Courtney után negyedik gyermekként érkezett a családba.
Martyn Allard így nyilatkozott újságíróknak: „Az orvosok azt mondták, semmit sem tudnak tenni, mivel várandós. Lorraine azt felelte, nem veteti el; ha megtenné, utána nem volna ereje a küzdelemhez. S hogy ha ő meghal is, a gyermekünk élni fog. Derűsen, hatalmas lelkierővel, kimondhatatlan bátorsággal csinálta végig. A vége már nagyon nehéz volt, de őt boldoggá tette, hogy megszülte Liamot."

Magyar Kurír

2008. január 28., hétfő




Hi5, Xanga, Tagged, Blogger Comments @ 123glitter.com

2008. január 27. - Évközi 3. vasárnap

Amikor Jézus meghallotta, hogy (Keresztelő) Jánost fogságba vetették,
visszatért Galileába. Elhagyta Názáretet, és a tengerparti Kafarnaumban
telepedett le, Zabulon és Neftali vidékén, hogy beteljesedjék, amit Izajás
próféta mondott:
Zabulon földje és Neftali földje,
a tenger útja, a Jordán vidéke,
a pogányok Galileája:
A sötétben lakó nép nagy fényt lát,
és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre.
Ettől kezdve Jézus tanítani kezdett. Ezt hirdette: "Térjetek meg, mert
elközelgett a mennyek országa!"
A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont, akit
Péternek is neveznek, és Andrást, a testvérét. Éppen hálót vetettek a
tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk: "Kövessetek engem, és
én emberek halászává teszlek titeket!" Erre azok otthagyták hálóikat és
követték őt. Amint onnan továbbment, meglátott másik két testvért is:
Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Apjukkal, Zebedeussal a
hálóikat javították a csónakban. Őket is elhívta. Ők is otthagyták a
csónakot és az apjukat, és követték őt.
Jézus pedig bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógákban, hirdette a
mennyek országa örömhírét, és meggyógyított a nép körében minden
betegséget és minden gyötrelmet.
Mt 4,12-23

Elmélkedés:

Kövessetek engem!
Kis városunkban új bankfiók nyílt a közelmúltban. A megnyitó ünnepségre
mint a település plébánosát, engem is meghívtak. Jelen voltak még a bank
dolgozói és vezetői, a helyi vállalkozók és az önkormányzat is
képviseltette magát. Mindössze három rövid beszéd hangzott el, melyekben
összesen tizennégy alkalommal hangzott el, hogy az "ügyfelek, illetve a
lakosság szolgálatára" nyílt meg az új bank. Azt ugyan nem tették egyszer
sem hozzá, hogy a szolgáltatásokért az ügyfeleknek fizetni kell, de ezt
amúgy is tudta mindenki. Az ilyen és hasonló megnyitások - legyen szó
bankról, boltról, benzinkútról, könyvtárról, határállomásról, orvosi
rendelőről vagy bármi más intézményről - azt a célt szolgálják, hogy az új
létesítmény bemutatkozzon, ismertesse céljait és megkezdje tevékenységét.

A mai evangéliumban arról hallottunk, hogy - bocsánat a profán világból
kölcsönvett kifejezésért - Jézus "megnyitja a boltot", azaz megkezdi
nyilvános működését. Jézus harmincéves, felnőtt férfi, akinek szavára már
odafigyelnek az emberek. Eddig Názáretben nevelkedett, most pedig fellép a
nyilvánosság előtt. Mindjárt az elején világossá teszi programját,
tanításának lényegét: "Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa!"
Úgy tűnik számunkra, hogy mindaz, amit Máté evangélista e szakaszban leír,
egyetlen nap alatt történt, de a valóságban mindez hosszabb időt vett
igénybe. A történetbe minden bele van sűrítve, amit Jézus a következő
három évben nap mint nap tenni fog: tanít, csodás módon gyógyít és
tanítványokat gyűjt maga köré. E tevékenységeiből kiderül, hogy az
embereket akarja szolgálni. Tudjuk, hogy a mennyei Atya küldte őt el a
világba, tehát minden amit tesz, szolgálat az Atyának, ugyanakkor
szolgálatot végez azoknak, akikhez elküldetett. Jézus megváltásunknak és
üdvösségünknek a szolgája lesz. Az embereket szolgálja azzal, hogy tanítja
őket, a betegeket szolgálja azzal, hogy meggyógyítja őket és a közösséget
szolgálja azáltal, hogy olyan tanítványokat gyűjt maga köré, akik távozása
után folytatják az általa megkezdett munkát.

A Jézus által megnyitott "boltra" soha nem írják ki, hogy "Végkiárusítás",
meg azt sem, hogy "Megszűnt". Az általa alapított közösség, az Egyház
ugyanis folytatja az Úr munkáját, az Isten Országának megvalósítását. Ezen
a ponton nagy felfedezést tehetünk. Most vesszük észre, hogy nem csupán
azért olvassuk fel a szentmisében az evangéliumot, hogy a régmúlt időkre
emlékezzünk, hanem azért is, hogy cselekvésre ösztönözzenek minket a
hallottak. Jézus feladatot bíz ránk, küldetést ad nekünk. Nekünk, az
Egyház tagjainak pontosan azt kell tennünk, amit Ő egykor tett. A Mester
tevékenysége minta tanítványai számára és mintául szolgál napjainkban a
keresztényeknek, az Egyház egész közösségének.

Kihez szól a küldetésünk? Miként Jézus egykor nem a hatalommal
rendelkezőkhöz és nem a gazdagokhoz szólt, hanem elsősorban a
szegényekhez, a betegekhez és a megtört szívüekhez, ugyanúgy a mi
küldetésünk az, hogy a mai világ szegényeihez, a kitaszítottakhoz, a
magányosokhoz, a nehéz körülmények között élő családokhoz szóljunk és a
szeretet jócselekedeteivel segítsük őket. Ma is tanítványok kerestetnek e
feladatra. Legyünk Jézus munkatársai a szolgálatban!
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Urunk, add, hogy legyünk egy! Egy az imádságban, egy az igazságosságért
folytatott küzdelmünkben, egy a szeretetben, egy a legkisebbekért való
szolgálatban, egy az utánad való vágyakozásban. Urunk, Tebenned lehessünk
egy. Ámen.
(Az ökumenikus imahét 8. napjának imádsága)
2008. január 25. - Péntek, Szent Pál apostol megtérése

Abban az időben Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk:
Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden
teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az
elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket
űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha
valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és
azok meggyógyulnak.
Mk 16,15-18

Elmélkedés:

Hirdessétek az evangéliumot! - mondja Jézus az apostoloknak és a
tanítványoknak. Olyan parancs és küldetés ez, amely mindenkire vonatkozik,
aki Krisztus követőjének tartja magát. A ma ünnepelt Szent Pál apostol is
megkapta ezt a küldetést, megértette azt, s ettől kezdve minden erejét az
evangélium terjesztésére szentelte. Ezekben az években a többi apostol
elsősorban a zsidó nép tagjaihoz szólt, Pál viszont bátor módon a pogány
nemzetek felé fordul új teret nyitva ezzel az evangélium terjesztésére.
Mai világunkban is vannak olyan helyek, ahová még nem jutott el Krisztus
örömhíre. És itt ne csupán földrajzi területekre gondoljunk, hanem például
az információs társadalom területére. Ha a galatáknak, a korintusiaknak,
az efezusiaknak, meg a többeiknek lett volna internetje, Szent Pál is
bizonyára e-mailt küldött volna nekik. Szent Pál utódaként és helyett én
küldöm az e-vangéliumi üzeneteket a gmaileseknek, a freemaileseknek, a
citromaileseknek és a többieknek. Az Apostolnak egykor kiváló munkatársai
voltak. Köszönöm a segítséget mindazoknak a listatagoknak, akik
segítségemre vannak az e-vangélium terjesztésében.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Urunk Istenünk, aki a teljes egységet jelented, úgy erősítsd szívünkben az
egység utáni vágyat és reménységet, hogy soha ne szűnjünk meg az
evangélium ügyéért munkálkodni. Szent Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus
nevében kérünk. Ámen.
(Az ökumenikus imahét 6. napjának imádsága)

Magyar Kurír - Jézus lecsendesíti a vihart – 2008. január 27.

Magyar Kurír - Jézus lecsendesíti a vihart – 2008. január 27.: "Jézus lecsendesíti a vihart – 2008. január 27.
január 27. 0:08

Aki szereti a természetet, annak engedelmeskedik a természet. Páldául fajokat nemesít. Aki csak kihasználni akarja a természetet, annak fel kell készülnie arra, hogy a természet váratlan helyzeteket produkál. Például szökőárat vagy vihart.

Persze ilyenkor újra elhatározzuk, hogy elkezdjük szeretni a természetet, mert ez azt jelenti, hogy meg akarjuk ismerni törvényeit, és nem akarjuk mindenáron átírni a szabályait a kényelmünknek megfelelően.

Jézus nem meteorológus, mégis lecsendesíti a vihart. De nem azért csendesíti le, mert nem kellenek viharok, hanem azért, hogy megmutassa: Isten ura a természetnek. Krisztushoz kapcsolódva mi is urai vagyunk a természetnek, ezért nem a horoszkópok üdvözítenek bennünket.

Sánta János"

Magyar Kurír

Tükörkép
2008. január 27. 6:00

Magyar KurírHa a víz nem tükröződne,
az ember sohase látta volna meg saját arcát.
Ha nem tükröződnénk a másik emberben,
akkor nem fedeztük volna fel magunkban a lelket.

Joseph Péladan

Magyar Kurír - Tükörkép

Magyar Kurír - Tükörkép: "Tükörkép
január 27. 6:00

Ha a víz nem tükröződne,
az ember sohase látta volna meg saját arcát.
Ha nem tükröződnénk a másik emberben,
akkor nem fedeztük volna fel magunkban a lelket.

Joseph Péladan"

III Évközi Vasárnap Evangélium

2008. január 27., vasárnap

Kály-Kullai Károly: Utak – Útkeresők – Szenvedélybetegség
január 26. 17:43

A közelmúltban megjelent könyvben Kály-Kullai Károly tanulmányai mellett életinterjúk is olvashatók olyan papokkal, akik szenvedélybetegekkel foglalkoznak. A kötet tartalmazza II. János Pálnak a kábítószerproblémáról szóló öt beszédét, amelyek először jelennek meg magyar nyelven, valamint Mario Picchi atya írását.



Kály-Kullai Károly, a Sziget Droginformációs Alapítvány vezetője húsz éve foglalkozik kábítószerfüggőségben szenvedő betegekkel. Az alapítvány maga 1996-ban jött létre, egyik legfontosabb programja az „Életvezetési központ” címet viseli – szándékosan nincs benne az elnevezésben a kábítószer, vagy a drog szó. A programban résztvevő szakemberek egy kamion utánfutójában, ún. mobil osztályteremben óvodás kortól az általános iskola nyolcadik osztályáig bezárólag foglalkoznak gyerekekkel, igyekeznek elültetni bennük a pozitív gondolkodás és életvitel alapjait.

Az Új Ember Kiadónál a közelmúltban megjelent könyvben Kály-Kullai Károly tanulmányai mellett olvasható négy életinterjú is, olyan papokkal – Ackermann Kálmán, Jakus Ottó, Laczkó Mihály, Szakács Rajmund –, akik szenvedélybetegekkel foglalkoznak. A kötet tartalmazza II. János Pálnak a kábítószerproblémáról szóló öt beszédét, amelyek először jelennek meg magyar nyelven, valamint Mario Picchi atya írását az Olasz Szolidaritási Központ szeretetszolgálatáról, amelyet munkatársaival az Isten adta emberi méltóság védelmében és kibontakoztatásáért tesznek.

A téma fontosságát és súlyosságát jelzi, hogy kutatások bizonyítják: napjainkban a 15-29 évesek számára minden kétséget kizáróan a drogok elterjedése jelenti a legfontosabb feszültségforrást. 2005-ben majdnem 15 ezer volt a regisztrált drogfüggők száma, de az ismert és rejtett populáció teljes száma 24 ezer főre tehető. Nem szabad elfelejtkezni arról sem, hogy emellett hazánkban egymillióra tehető az alkoholfüggők száma, s három-három és félmillióra azoké, akik naponta legkevesebb 15 szál cigarettát szívnak el. Kály-Kullai könyve általában foglalkozik a szenvedélybetegségekkel, kiemelve a drogkérdést, mint ami viszonylag új, de önmagában is roppant romboló, az egyén személyiségének teljes lebontását előidéző veszélyforrás.

A szerző rendkívül fontosnak tartja, hogy bemutassa a Vatikán drogpolitikáját, részletesen elemezve az Egyház, kábítószer, drogfüggőség című kézikönyvet, amely 2004-ben jelent meg magyarul, ugyancsak az Új Ember Kiadó gondozásában. Kály-Kullai a dokumentumról megállapítja: a kötet szerzői komplexen közelítenek a témához, s az általuk bemutatott modellt multidiszciplináris-erkölcsi-pasztorális modellnek nevezi, amely figyelembe veszi az egyén, a közösség, a társadalom sérüléseit, a tudomány megállapításait. A könyv célközönsége tág körű: a pasztorális munkában érintett püspökök, papok, világi munkatársak, szülők, a törvényalkotás felelős politikusai, egészségügyiek, akik mindannyian „megtalálhatják benne azokat az értékeket és tájékozódási pontokat, amelyek segíthetik őket küldetésük teljesítésében”, valamint a fiatalok, tanárok, akik a prevenció kulcsszereplői.

A vatikáni kézikönyv azonban az erőteljes társadalomkritika mellett mindig a hívő ember, az egyház pasztorális szempontjait állítja a középpontba. A test és lélek egységének elve, valamint az emberi méltóság, szabadság, értékek és az élet tiszteletének fontossága alapozzák meg az egész kötet szemléletét. II. János Pál igen fontosnak tartotta, hogy az egyház jó válaszokat adjon a kábítószer-probléma egészére – csak a kilencvenes években több mint nyolcvanszor foglalkozott ezzel a kérdéssel! –, s a témával kapcsolatos gondolatai, beszédei, előadásai is ezt a szándékot tükrözik. A vatikáni kézikönyv Miért segítsünk? fejezetében így fogalmaz a néhai Szentatya: „A Krisztus követésére elszánt ember kötelessége, hogy elvigye az örömhírt a szegényeknek, minden szegénynek, megkülönböztetés nélkül. A kábítószerfüggő ember a szeretet szegénye, mert nem tudja tisztelni önmagát és az életet. Rossz képet alakított ki magáról és a társadalomról.”

Nagyon érdekes, hogy Kály-Kullai Károly kötetének elején olvashatunk két, 1986-ban és 1987-ben készült interjút a fiatalon, harminchét évesen elhunyt Szabó János gödöllői káplánnal, aki a magyar egyházban először foglalkozott hivatásszerűen a drogfüggő fiatalokkal. Ő súlyos szeretetsérülteknek nevezte a kábítószereseket. Kály-Kullai Károly rámutat ezzel kapcsolatban arra, hogy egy függő személyben az öngyűlölet és az önsajnálat vetekszik egymással.

A könyvből egyértelműen kiviláglik a családok kiemelt szerepe a probléma kezelésében. „Minden a családban kezdődik… a szenvedélybetegség is” – olvasható a kötetben. A szerző a kutatások alapján megkülönbözteti az egészséges, illetve a társfüggő családokat. Előbbiekre jellemző, hogy a szülők józanok, kiegyensúlyozottak, semmiféle szenvedélybetegség nem tartja őket rabságban, lelkileg érettek, énképük pozitív, képesek eligazodni az életben, ha pedig vallásosak, „megfelelő” a viszonyuk Istennel. Ezzel szemben a társfüggő családban egyik vagy mindkét szülő mentálisan kiegyensúlyozatlan, állandóan elfoglalt, frusztrált, szenvedélybeteg, lelkileg éretlen, fejletlen vagy torz énképű. A szülők viszonya Istennel zavaros, teljesen ateisták, vagy túlbuzgók. Elváltak, vagy külön élnek, esetleg még együtt, de állandóan marakodnak. Az úgynevezett egészséges család gyermeke is kipróbálhatja a kábítószert, esetleg még az alkalmi használatig is eljuthat, mindez azonban az esetek döntő többségében észrevétlenül le is csenghet, hiszen nincs, ami fenntartsa a használatot. A társfüggő családok viszont játszmáikkal, működésmódjukkal fenntarthatják a használatot annak testi és jutalmazó jellege miatt. A rendszeres használó így juthat el a függőségig. Ugyanakkor a szerző, szintén a vatikáni kézikönyv alapján figyelmeztet, hogy valóban minden a családban kezdődik, de nem csupán a szenvedélybetegség, hanem az ott végzett pasztorációs munka és a gyógyulás is. „Meg kell tanulni elfogadni a különbségeket, toleránsnak lenni, objektíven, agresszív indulatok nélkül értékelni a helyzeteket, elősegíteni az együttélést. Egyezségre kell jutni anélkül, hogy lehetetlen változásokat akarnánk kikényszeríteni a szülő-gyerek viszonyban.”

A családokat illetően Kály-Kullai Károly emlékeztet rá, hogy negyedszázada jelent meg a Familiaris consortio kezdetű apostoli buzdítás, amely ma is időszerű, sőt, egyre időszerűbb. Ebben II. János Pál külön kitér a rendkívüli körülmények között élő családokhoz szóló pasztorális küldetésre: „A jó pásztor példája készségesebb, okosabb és bölcsebb lelkipásztori gondoskodást sürget az olyan családok iránt, amelyek – többnyire akaratuk ellenére vagy különféle nyomasztó körülmények hatására – nehéz körülmények között élnek. Elsősorban azokra a társadalmi rétegekre kell fölfigyelnünk, amelyek nem csupán segítségre szorulnak, hanem érdekükben olyan széles körű tevékenységre van szükség, amely a közvéleményt, s elsősorban azokat a kulturális, gazdasági és jogi struktúrákat változtatja meg, melyek nyomorúságuknak okai.”

Kály-Kullai Károly kutatásai alapján megállapítja: az egyházak, kisegyházak az alkohol-, valamint a kábítószer-problémára adott válaszaikban egyházaik hagyományaira, hitük megélésére alapozva már a nyolcvanas években korszerű szakmai válaszokat adtak a kábítószer-probléma kezelésére. Hazánkat illetően a szerző megdöbbentőnek tartja, hogy „a nyolcvanas évek kritikus, alábecsülő szakmai-ideológiai kritikája, az egyházi vagy spirituális értékekre épülő segítés megítélése mára még csak néhány ponton változott, a nagykorúsítástól még messze vagyunk. Vagy az erőteljes negatív kritika, vagy az idealizált, túlzó, a szakmai és spirituális értékeket misztifikáló, a realitástól eltérő naiv vélemények uralkodnak.”

A könyv szerzője egyetért az Egyház, kábítószer, drogfüggőség című kézikönyv egyik legfontosabb figyelmeztetésével: „nem az elfordulás, a menekülés, hanem a bátor kiáltás, a probléma megoldásában pedig helyünk és feladataink megtalálása a követendő út. A szenvedélybetegség észrevétlenül költözhet be otthonainkba.” Kály-Kullai Károly emlékeztet rá, hogy Magyarországon 2000 decemberében fogadta el a Parlament a Nemzeti stratégia a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében című határozatot, amely a hazai drogpolitika elméleti és gyakorlati iránytűje. Az Orbán Viktor vezette polgári kormány és jobboldali többségű Országgyűlés a multidiszciplináris modellt fogadta el. Ekkor lehetőség kínálkozott, hogy a történelmi egyházak ehhez a dokumentumhoz kapcsolódóan megalkossák saját stratégiájukat. Mivel azonban az akkori kormányzati ciklus vége felé indult a kezdeményezés, valamint az egyházak sem fejtettek ki kellő aktivitást, a saját stratégia azóta is várat magára. Ugyanakkor vannak egyedülálló kezdeményezések, mint a Váci Egyházmegye irányítása alatt működő Szegletkő Gyermekotthon, amely drogos kamaszokkal foglalkozik, s amelynek vezetője, Laczkó Mihály – mint azt említettük – nyilatkozik is a kötetben.

Kály-Kullai Károly megállapítja: „Egyházunknak a szenvedélybetegség problémája terén kifejtett tevékenységével kapcsolatban két évtized elteltével is annyit tudunk mondani, hogy néhány lelkes intézményen (például a Katolikus Karitászon belül tevékenykedő RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálaton) és némely pap aktív tevékenységén kívül korunk e nagy kihívására a hazai pasztorális munkának nincs kiérlelt válasza, felkínált alternatívája. A vatikáni pasztorális kézikönyv ezért jelentős dokumentum, hiszen e műfajban magyar nyelven egyelőre még csak ehhez fordulhatunk bátorításért, ösztönző tudásért, konkrét javaslatokért, amelyeket meg kell fontolnunk. Ha nehezen vesszük is tudomásul, az egyháznak küldetése van.”

Abban, hogy ez a küldetés minél előbb és minél többekben tudatosuljon, segíthet ez a roppant sokrétű, korunk egyik legégetőbb problémáját több oldalról vizsgáló, a sommás ítélkezést gondosan kerülő, tudományos alapossággal, ám közérthető nyelven megírt kötet. Egyetérthetünk a könyv előszavát író Beer Miklós váci megyéspüspökkel: „Tudunk-e kísérőként utakat mutatni az egyes korosztályoknak? Tudunk-e segítőként támogatást, és szükség esetén szakszerű segítséget adni a szenvedélybetegeknek? Személyes példánkkal és őszinteségünkkel tudunk-e a megújulás és a remény hordozói lenni? Ha eddig nem foglalkoztattak bennünket ezek a kérdések, vagy már fásultság vesz erőt rajtunk, ha a szenvedélybetegségek problémaköréről hallunk, lapozgassuk e könyvet. Szemlélete, lelkisége, gondolatai erőt adhatnak az elköteleződéshez, a megújuláshoz.”
(Új Ember Kiadó, 2007)

Magyar Kurír

Evangelium digest, 43 kötet, 26 szám

2008. január 26. - Szombat, Szent Timóteus és Szent Titusz püspökök

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét
tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és
helységbe, ahová menni szándékozott.
Így szólt hozzájuk: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az
aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket,
mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se
tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy
házba, először is ezt mondjátok: "Békesség e háznak!" Ha békesség fia
lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok
ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a
munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek,
és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg
ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!"
Lk 10,1-9

Elmélkedés:

Szent Timóteust és Tituszt, Pál apostol két hűséges társát az evangélium
hirdetésében ünnepeljük a mai napon. A szentlecke szerint a népek apostola
arra bíztatja Timóteust, hogy élessze fel magában azt is isteni kegyelmet,
amely az evangélium hirdetésére és misszióra indította. A lelkesedés talán
erejét vesztette Timóteusban, amikor Pál fogságáról hallott vagy amiatt,
hogy őt is szenvedések érték. E két esemény próbára tehette a lelkes
Timóteust, s ezért Pál szükségesnek tartja, hogy figyelmeztesse a töretlen
buzgóságra. Isten kegyelmét, amely minket is a tanúságtételre és az
evangélium továbbadására hív, nekünk is állandóan fel kell szítanunk
magunkban, főként a nehéz időszakokban.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Segíts Urunk, hogy igazi egységben tudjunk a világ gyógyulásáért,
egyházaink, és a közöttünk lévő ellentétek feloldásáért imádkozni. Add,
hogy soha ne kételkedjünk abban, hogy Te válaszolsz imáinkra. Jézus
nevében kérünk. Ámen.
(Az ökumenikus imahét 7. napjának imádsága)

2008. január 24., csütörtök

Magyar Kurír - Megjelent XVI. Benedek pápa második enciklikája

Magyar Kurír - Megjelent XVI. Benedek pápa második enciklikája: "Megjelent XVI. Benedek pápa második enciklikája
2007. november 30. 14:00

Megjelent XVI. Benedek pápa második enciklikája
2007. november 30. 14:00

November 30-án délelőtt 11 órakor az Apostoli Palota Könyvtárában XVI. Benedek pápa aláírta második encikliáját, amelynek címe: „Spe salvi”. A Szentatya a keresztény reményről szóló körlevelét a püspököknek, a papoknak és diakónusoknak, az Istennek szentelt személyeknek és minden világi hívőnek címezte.

Az enciklika szentszéki bemutatója fél 12-kor kezdődött a II. János Pál teremben. A sajtókonferencián felszólalt Georges Marie Martin Cottier bíboros, domonkos szerzetes, a Pápai Ház nyugalmazott pro-teológusa, valamint Albert Vanhoye bíboros, jezsuita szentírástudós, a Pápai Bibliai Intézet nyugalmazott újszövetségi egzegézis professzora.

A „Spe salvi” egyelőre nyolc nyelven hozzáférhető a Vatikán honlapján: latinul, olaszul, franciául, angolul, németül, spanyolul, portugálul és lengyelül.

* * *

Az alábbiakban a november 30-án kelt, 75 oldalas, 50 pontból álló enciklika Vatikáni Rádió által fordított rövid összefoglalóját közöljük.

XVI. Benedek pápa második enciklikája Szent Pál Rómaiakhoz írt levelének soraiból indul ki:

„Spe salvi facti sumus” – „Mert megváltásunk még reménybeli”. (Róm 8,24).

A megváltás, az üdvösség, a keresztény hit szerint nem pusztán egy adott tény. A megváltást olyan értelemben kínálja fel Isten, hogy megbízható reményt ajándékoz számunkra. Ennek erejében tudunk szembenézni jelenünkkel. A jelent, még ha fáradozásokkal teli is, azért tudjuk elfogadni, mivel biztos cél felé vezet, amely megérdemli a fáradságot. (1)

A keresztények megkülönböztető jegye tehát az a tény, hogy van jövőjük, tudják, hogy életük nem a semmibe torkollik. A pápa hangsúlyozza, hogy a keresztény üzenet nem pusztán „informatív” jellegű, hanem olyan, amely cselekvésre késztet. Ez azt jelenti, hogy az evangélium nem pusztán tájékoztat bizonyos dolgokról, hanem olyan hírt közöl, amely megváltoztatja életünket. Szélesre tárja az idő homályos kapuját, amely a jövő felé nyílik. Akinek van miben reménykednie, az másképpen él, új életet kapott ajándékba. (2)

A valódi Isten elismerésére eljutni annyit jelent, mint reményben részesülni – állapítja meg a pápa. Ezt megértették az első keresztények is, mint például az efezusiak, akik, mielőtt találkoztak volna Krisztussal, számos istent imádtak, de „remény és Isten nélkül éltek”. A régóta keresztény nemzetek hívei számára a problémát az jelenti, hogy már hozzászoktak az evangéliumhoz. Körükben az a remény, amely az Istennel való hiteles találkozásból származik, szinte már nem észlelhető. A Szentatya itt utal Szent Bakhita Jozefina alakjára. 1869-ben született Szudánban, Darfur tartományban. Kilenc éves korában elrabolták és eladták rabszolgának. Rettenetes megpróbáltatások után érkezett meg Itáliába, ahol megismeri a „nagy reménységet”. Ezért mondhatja: „Véglegesen szeret engem Isten és bármi is történjen, ez a Szeretet vár rám”. (3)

A pápa emlékeztet rá, hogy Jézus nem egyfajta szociális, forradalmi üzenetet hozott, mint például Spartacus. Nem politikai szabadulásért küzdött, mint Barrabás vagy Bar-Kochba. Valami egészen mást kaptunk tőle: az élő Istennel való találkozást. Találkozást egy olyan reménységgel, ami erősebb volt a rabszolgaság minden szenvedésénél, és amely ezáltal belülről alakította át az életet és a világot, akkor is, ha a külső struktúrák változatlanok maradtak. (4)

Krisztus valóban szabaddá tesz bennünket: nem vagyunk a világegyetem, az anyagi törvények, az evolúció rabszolgái. Nazianzi Szent Gergely a csillag által vezetett Három Királyokban az asztrológia végét látja. Nem a kozmosz elemei vezérelik a világot és az embereket, hanem egy személyes Isten kormányozza a csillagokat, vagyis a világegyetemet. Szabadok vagyunk, mert az égbolt nem üres, mert az univerzum Ura Isten, aki Jézusban a Szeretetként nyilatkoztatta ki magát. (5)

Krisztus a „valódi filozófus”, aki megmondja, hogy valójában ki is az ember és mit kell tennie ahhoz, hogy valóban ember legyen. Ő az élet valódi mestere, mert képes arra, hogy megjelölje a halál utáni utat is. (6)

Jézus olyan reményt nyújt számunkra, amely egyben elvárás és jelenlét. Az a tény, hogy ez a jövő létezik, megváltoztatja a jelent. A hit révén már bennünk vannak – kezdeti stádiumban – azok a dolgok, amelyekben reménykedünk: a mindenség, a valódi élet. Már a jelenben érzékelhetjük a jövőt. Az elkövetkező dolgok jelenléte egyben bizonyosságot is jelent és számunkra azoknak a dolgoknak a bizonyítékát jelenti, amelyeket még nem látunk. (7)

Ez a remény lehetővé teszi sok keresztény számára, hogy szembenézzenek az üldöztetéssel és vállalják a vértanúságot, ellenállva az ideológiák és tömegtájékoztatási eszközeik által képviselt túlerőnek. Ezek a keresztények képesek arra, hogy megújítsák a világot. (8)

A pápa rámutat, hogy ma sokan talán azért utasítják el a hitet, mert az örök élet nem tűnik számukra kívánatosnak. Nem törődnek az örök élettel, amely pusztán akadályt jelen az evilági élet szempontjából. (10)

A hit jelenlegi válsága mindenekelőtt a keresztény remény válsága – állapítja meg a Szentatya enciklikájában. Az elveszett paradicsom helyreállítását ma már nem a hittől, hanem a műszaki-tudományos haladástól várják. A remény így a haladásba vetett hitté válik, amelynek két alappillére az ész és a szabadság. Ezek látszólag önmagukban, a belsejükből fakadó jóság révén, biztosítani tudják egy új, tökéletes emberi közösség megvalósulását. Az ész birodalmának eljövetelét úgy várják, mint egy teljesen szabaddá vált emberiség új létfeltételét. (17-18)

E remény politikai megvalósulásának két alapvető szakaszát jelentette a francia (19) majd a marxista forradalom. A francia forradalom fejleményeit látván a felvilágosodás Európájának új módon kellett szembesülnie az ész és a szabadság fogalmával. A proletárforradalom ugyanakkor lesújtó pusztítást hagyott maga után. Marx alapvető tévedése az volt, hogy megfeledkezett az emberről és szabadságáról. Azt hitte, hogy a gazdasági élet marxista átalakításával minden a maga helyére kerül. Valódi hibája a materializmus volt. (20-21)

A pápa ezután megállapítja: az embernek szüksége van Istenre, különben remény nélkül marad. (23) Az embert soha nem válthatja meg egy külső struktúra. Aki örökké tartó jobb világot ígér, hamis ígéretet tesz. Így tévednek azok is, akik a tudományban látják az ember megváltását. A tudomány ezzel szemben el is pusztíthatja az embert és a világot. (25)

Az embert nem a tudomány, hanem a feltétel nélküli, abszolút szeretet váltja meg. Az ember valódi, minden csalódásnak ellenálló, nagy reménysége csak Isten lehet. Az az Isten, aki szeretett bennünket, és aki most is szeret minket egészen a végsőkig. (24-26)

A Szentatya a remény megtapasztalásának és gyakorlatának négy helyét jelöli meg. Az első az ima. A pápa itt emlékeztet Van Thuan vietnámi bíboros alakjára, aki 13 évet töltött börtönben, ebből kilencen magánzárkában. Látszólag a tökéletes kétségbe esés helyzetében az a tény, hogy beszélhetett Istenhez, a remény növekvő erejévé vált számára. (32-34)

Az ima mellet a cselekvésben találkozhatunk a reménnyel. A keresztény remény mindig tevékeny, mindig másokat is magába foglal. Csak akkor tudok remélni minden remény ellenére, ha tudom, hogy személyes életemet és a történelem egészét a szeretet elpusztíthatatlan hatalma őrzi. Minden kudarc ellenére ez a remény ad bátorságot ahhoz, hogy cselekedjünk, és előre haladjunk. (35)

A szenvedésben is megtapasztalhatjuk a remény. Természetesen mindent el kell követni a szenvedés csökkentéséért. Ugyanakkor nem a fájdalom elöl való menekülés gyógyítja meg az ember, hanem az a képesség, hogy elfogadja a küzdelmeket és azok hatására érettebbé válik. Az ember a Krisztussal való egységben találja meg a szenvedés értelmét, aki végtelen szeretettel szenvedett. (A pápa itt utal a remény egy másik tanújára, Paul Le-Bao-Thin vietnámi vértanúra, aki 1857-ben hunyt el.) Kegyetlen és embertelen az olyan társadalom, amely nem képes a szenvedők elfogadására – írja enciklikájában Benedek pápa.

Végül az Utolsó Ítélet is a reménnyel függ össze. A belé vetett hit mindenekelőtt és elsősorban reményt jelent. Létezik ugyanis a test feltámadása, az igazságosság, a múlt szenvedéseinek eltörlése. A pápa annak a meggyőződésének ad hangot, hogy az igazságosság kérdése az örök életbe vetett hit alapvető, legfontosabb érve. Lehetetlen ugyanis, hogy a történelmi igazságtalanságé legyen az utolsó szó. Isten igazságosság és igazságosságot teremt. Ez a mi vigaszunk és reménységünk. De az isteni igazságosság egyben kegyelem is. A kegyelem nem zárja ki az igazságosságot. A gonoszok végül, a mennyei lakomán nem ülnek majd egy asztalnál az áldozatokkal, mintha mi sem történt volna.

Benedek pápa ismételten leszögezi a tisztítótűz és a pokol létezésére vonatkozó keresztény tanítást. Rámutat ugyanakkor, hogy ha Isten Utolsó Ítélete pusztán az igazságosság szerint történne, mindnyájunknak félni kellene. Az Utolsó Ítélet azonban kegyelem is, ami lehetővé teszi számunkra, hogy reméljünk, és bizalommal telve induljunk az Ítélő Bíró felé, akit „szószólónkként” ismerünk. (41-47)

XVI. Benedek pápa körlevelében hangoztatja: a mi reményünk mindig alapvetően magába foglalja a másokért való reménykedést is. Mint keresztények soha nem gondolhatunk csak saját magunk üdvösségére. Arra a kérdésre is válaszolnunk kell, hogy mit tehetünk mások üdvözüléséért. Csak így teszünk meg mindent személyes üdvösségünkért. (48)

A „Spe salvi” kezdetű enciklika utolsó fejezetében a Szentatya Máriához, a reménység csillagához fordul imájával. „Isten Anyja, a javascript:void(0)
Bejegyzés közzétételemi Anyánk, taníts meg bennünket hinni, remélni és szeretni veled együtt. Mutasd meg a Krisztus országa felé vezető utat! Tenger csillaga, ragyogj felettünk és vezess bennünket utunkon!” (49-50)

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

A kép illusztráció.

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger