2008. május 27., kedd

Új Hajtás

2008. évfolyam 5. szám. 2008. május 27. kedd, Hella




KEZDŐLAP

TARTALOM:

Úrnapja - Krisztus szent
testének és vérének ünnepe

XIII. Munkácsi Ifjúsági Találkozó

Imaoldal

Igaz szeretet

Nemzetközi tudományos
-gyakorlati szeminárium

Konferencia és lelkigyakorlat
Szarvasházán

IX. Egyházmegyei Hittanverseny

A "legkissebb" helynök -
Szegedi Jenő

Az egészséges táplálkozás
alapelvei

A média "örömhíre"

Hírek

Szent Pál apostol
2. rész

Hogy bennem éljen

Beszélgetés Kvascsuk Kornéliával

"Gyönyörűségre hívtál engem"

Ukrán nyelvű egyházmegyei
ifjúsági találkozó

Kedves szüleink, Isten veletek!

Meseoldal


CIKKAJÁNLÓ:


Úrnapja - Krisztus szent testének és vérének ünnepe

A Szentháromság vasárnapját követő csütörtököt az Egyház annak a titoknak ünneplésére szenteli, hogy a kenyér és bor külső színe alatt Jézus Krisztusnak istensége és embersége, valójában, igazán és lényegileg jelen van...

tovább


XIII. Munkácsi Ifjúsági Találkozó"

Több mint kétszáz kárpátaljai fiatal gyűlt össze május 9-én Munkácson a 13. alkalommal megrendezett egyházmegyei ifjúsági találkozóra....

tovább




a Felső-Tisza-vidék ökológiai helyzetéről

2008. május 16-17-én ökológiai konferenciát tartottak Ungváron, a görög és a római katolikus egyház szervezésében. Egy éven belül ez volt a harmadik ökológiai tárgyú konferencia Kárpátalján...

tovább



Konferencia és lelkigyakorlat Szarvasházán

2008. május 16-18. között negyedik alkalommal rendeztek konferenciát egyházmegyénkben a katolikus intézmények - óvódák, iskolák, karitászszervezetek - vezetői és munkatársai számára....

tovább



Az egészséges táplálkozás alapelvei


Ebben a cikkben az egészséges táplálkozás főbb pontjait ismertetem, amivel megelőzhetőek a betegségek....

tovább



A média "örömhíre"

Egyházunkat katolikusnak, azaz egyetemesnek nevezik. De úgy tűnik, hogy ezt az egyetemességet ma egyre eredményesebben a tömegkommunikációs eszközök valósítják meg...

tovább



Hogy bennem éljen


Nem egyszer próbáltam és próbálom megérteni, hogyan lehet elrejtve a megváltásnak műve egy parányi kis ostyában....

tovább





"Gyönyörűségre hívtál engem"

Sokszor úgy érezhetjük, az Egyház - esetleg Isten - meg akar fosztani minket minden örömtől, legalábbis a földiektől, arra hivatkozva, hogy "bezzeg majd a mennyben milyen boldogok leszünk"...

tovább




Úrnapja - Krisztus szent testének és vérének ünnepe


A Szentháromság vasárnapját követő csütörtököt az Egyház annak a titoknak ünneplésére szenteli, hogy a kenyér és bor külső színe alatt Jézus Krisztusnak, az Isten-embernek teste és vére, istensége és embersége, valójában, igazán és lényegileg jelen van. Krisztus maga adta tudtul egy látomásban lüttichi szent Juliannának kívánságát, hogy szeretetének ezen titkát egyházi ünneppel is dicsőítsék. IV. Orbán pápa 1264-ben rendelte el ezt az ünnepet, s az ő megbízásából Aquinói Szent Tamás írta meg a liturgikus szövegeket és a nap csodálatos szekvenciáját, a Lauda Sion-t. Az Oltári-szentség alapítása nagycsütörtökön történt. Minthogy azonban akkor Krisztus húsvéti misztériumának sokszoros ajándéka között oszlik meg figyelmünk, s az ünnep fényét már az Úr szenvedése árnyékolja, a húsvéti idő lejártával, szintén csütörtöki napon, az Egyház külön ünneppel ad hálát ezért az ajándékért, s kéri az eucharisztikus Jézus Krisztus áldásait minden hívő életére.

Az Úrnapi körmenet eredetileg az egész lakóhelyet körbejárta, s a település négy sarkánál, a négy világtáj felé fordulva hangzott el egy-egy evangéliumi szakasz, ezt követte az áldás. Ma a templom közelében halad a körmenet, melyet négy stáció, megállás szakít félbe. Ezeken az Oltáriszentségről szóló evangéliumi szakaszok, ehhez kapcsolódó könyörgések hangzanak el, majd a szentségi áldás a település minden irányába kisugározza Krisztus jóságát. A körmenetre elsősorban az oltáriszentségi himnuszok vannak előírva, de más alkalmas szentségi énekek is vehetők. A templomba visszaérkezve Te Deumot éneklünk.

Az Egyház ezt az ünnepet a legnagyobb pompával üli meg. Az ünnep bevezetése után nemsokára az oltáriszentségi körmenet is általánossá vált az Egyházban. E körmenet elsősorban imádó értelmű, s ezért bensőséges buzgalomnak kell áthatnia. Másodsorban kérő jellegű, azért folyamodik Krisztushoz, hogy jelenlétével szentelje meg világi életünket. Harmadsorban hitvalló jellegű, mert láttára a világnak évről évre szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy az Oltáriszentségből Krisztus titokzatosan és valóságosan magához vonzza minden korban övéit.

Isten háza és oltára az ünnepen és a rákövetkező napokban a leggazdagabb virágdíszben és illatos erdei zöldben pompázik.

Kérjük azt a kegyelmet, hogy hitünket e nagy és szent titokkal szemben Isten még jobban megelevenítse, s ezáltal hódolatunkat elmélyítse és szeretetünket lobogóbb lángra gyújtsa.

Valljuk meg mindenkor és mindenütt, félelem és habozás nélkül meggyőződésünket, külsőleg is. Tiszteletteljes imádással térdeljünk le az Oltári-szentség előtt, vegyünk részt buzgón a szentmisén és a szentáldozásban, csatlakozzunk az utcáinkon végigvonuló szent Királyunk ünnepi menetéhez, térjünk be minél gyakrabban csendes szentségimádásra a templomba.

Olvassuk el János evangéliumának 6. fejezetét: Krisztus kafarnaumi beszédét, melyben az Oltáriszentséget megígérte és jelentőségét megmagyarázta.

Lengyel Donát OFM

XIII. Munkácsi Ifjúsági Találkozó

"Ne félj, mert megváltottalak!... íme, tenyeremre rajzoltalak téged."
(Izajás)



Rácz Itván atya köszönti a fiatalokat

Több mint kétszáz kárpátaljai fiatal gyűlt össze május 9-én Munkácson a 13. alkalommal megrendezett egyházmegyei ifjúsági találkozóra. Az idei találkozó vezérgondolatát Izajás prófétától kapta, akit az Ószövetség evangélistájának, örömhírhozójának is szoktak nevezni. Nos, biztosak lehetünk benne, hogy ezen a napon a hozott örömhír sok fiatal szívét megérintette.

Az érkezőket Rácz István atya köszöntötte, majd a rendezvény megnyitása után átadta a szót Lengyel Donát nevetlenfalui ferences plébánosnak, a találkozó előadójának. Donát atya egyszerű, őszinte szavai, személyes példákkal és tanulságos történetekkel illusztrált előadásai valóban gondolatébresztők voltak a résztvevők számára. Fiatalnak lenni nem az élet egyik szakasza, hanem a lélek állapota, az akarat temperamentuma, életünk erőssége a nehézségek fölött. Olyan fiatal vagy, mint amilyen a hited! - hangzott el az első előadásban. A hitben való erősödésre Szent Ferenc szavai által kaptunk biztatást: "Kezdjük el szeretni az Istent, mert az szinte semmi, amit eddig tettünk." A második előadás kezdetén egy figyelemreméltó számadatot közölt Donát atya: a Szentírásban 365-ször fordul elő, vagyis az év minden napjára jut egy-egy biztatás: "Ne félj!" A szeretetben nincs félelem. Aki fél, abban még nem tökéletes az Isten szeretete. Elsősorban önmagunkban kell tudatosítani, hogy Jézus szeret, és "fogadnunk" kell Isten hívását, hiszen életünk során sokszor szólít néven, sokszor hív bennünket. Reményik Sándort szabadon idézve egy Istenarc van eltemetve bennünk, csak ki kell bontanunk, s letisztítanunk a világ rárakódott szennyétől.

az egyik kiscsoport
Mindkét előadást kiscsoportos beszélgetés követte, melynek témái a Jézussal való találkozás gondolata körül forogtak. Az új csoporttársakkal való ismerkedés első félszeg pillanatai után a fiatalok egyre bátrabban mertek beszélni önmagukról, érzéseikről, tapasztalataikról. Menynyire vagy fiatal? Mit jelent számodra egy találkozás? Kik befolyásolták eddigi életedet? Ki mutatta meg neked Jézust? Érezted-e már halkan hívó szavát a szíved mélyén? Megfordult-e már a fejedben a papi, szerzetesi hivatás, hogy egészen Jézusnak add át az életedet? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket próbáltak megválaszolni az elmélkedések során. A beszélgetések komoly gondolatait vidám játékok oldották, meghozva a közösségi együttlét baráti hangulatát.

Az ebédszünetet követő csoportfoglalkozás feladata a plakátkészítés volt. A fiataloknak hirdetniük kellett a világ felé, hogy van kereszténység, van vallás, van Isten, itt van köztünk, és a találkozó mottóját is fel kellett tüntetniük rajta. Egy óra leforgása alatt ötletesebbnél ötletesebb művek születtek újságból kivágott applikációk segítségével. A plakátok a legkülönbözőbb szemszögekből mutatták be, hogyan élik meg vallásosságukat fiataljaink, milyen gondolatokat ébresztett bennük a találkozó.

Valamennyi alkotást kiállították a templomban. A délután hátralévő részében az előadóval való beszélgetésre, illetve a szentgyónás elvégzésére nyílt lehetőség S hogy mit kaptak, milyen élményekkel gazdagodtak a résztvevők? Vajon mit jelent számukra a bátorítás: "Ne félj!" Az egyik csoport összefoglalása szerint biztonságot, bizalmat, megnyugvást, a félelmek legyőzését, tudatosítását annak, hogy Isten veled van, a hit erejét. A találkozó szentmisével zárult, melynek könyörgéseit fiatalok, csoportvezetők fogalmazták. Közülük az egyiket kérjük mindnyájan: "Add, Uram, hogy ifjúságunk ne féljen hinni!"

Dorgay Nagy Angelika




"Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!"

/1Kor 11,23/

"Tegyétek, amit Jézus mond"

/Jn 2,5/



"Bizony, bizony mondom nektek: ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek"

/Jn 6,54/



Hosszabbítsátok meg együttlétünket a kitett OLTÁRISZENTSÉG imádásával! Hordozzatok szívetekben, miután magatokhoz vettetek. Ne szaladjatok el rögtön ! Ne felejtkezzetek meg Rólam! Beszélgessetek Velem. Szeressetek. Adjatok hálát! Mondjatok el mindent, ami bánt, aminek örültök. Kérjetek! Mindent kérhettek. Kérjetek sokat! Hiszen végtelenül gazdag vagyok! Kérjetek kegyelmeket másoknak, mindenkinek!

Imádjatok mindenki helyett, mindenkiért és mindenki nevében! Ajánljátok föl kiontott VÉREMET, szent sebeimet az ATYÁNAK mindenkiért, mindenki helyett és mindenki nevében! Csak ez mentheti még meg a világot!"

/Eucharisztikus keresztút-részlet/







Dicsérd Sion a Megváltót,
dicsérd a vezért s a pásztort,
zengj himnuszt, zengj éneket.
Ahogy bírod akként merjed,
nagyobb Ő, mint a dicséret,
méltón nem dicsérheted.

Legyen teljes, legyen zengő,
legyen vidám és illendő
szívünk ujjongása ma:
mert ezt a napot jelzi ünnepünk,
melyen először adatott nekünk
ez a lelki lakoma.

Ó igaz kenyér, jó Pásztor,
Jézus óvj az elbukástól.
Te táplálj és te palástolj,
s add, hogy a feltámadáskor
üdvnek látói legyünk

/Aquinói Szt. Tamás/



Istenhez való természetfölötti viszonyunkat az Oltáriszentség jellemzi igazán. (...) Istennek városa az Egyház, a háza pedig az Oltáriszentség. A városban nem vagytok jövevények, s e házban nem vagytok vendégek. Én e város polgára, otthon vagyok Jézusnál. Az édes otthon éneke ez: "ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől?" (Róm 8,35) Senki, soha!... "te vagy a sziklám és váram!... nevedért vezess és irányíts engem" /Zsolt 31,4/ Itt lehet pihenni, és ez a pihenés töltekezés és erő.

/Prohászka Ottokár püspök/



Csak itt vagyok én igazán otthon.
Itt elcsitul minden keresésem
és minden rohanásom itt elpihen.
Szentségházad áldott küszöbére
lehajtom fáradt homlokom



Szomorú napokat élünk. A hit halott. Az istentelenség diadalát üli. A legbiztosabb eszköz arra, hogy távol tartsuk magunktól ezt a végzetes kórt, ha az eukarisztikus eledellel erősítjük meg magunkat. Ez nem lesz könnyű annak, aki hónapokon át nem lakott jól az Isteni Bárány szeplőtelen testével.

/Szent Pió atya/





Mi abban az örömben is részesülünk, hogy közelebb kerülhetünk Hozzá, magunkhoz véve őt a szentáldozásban. De Jézus nem elégszik meg azzal, hogy az Élet Kenyere legyen számunkra; szegények szenvedő testében rejtőzve éhezővé változtatja magát.

/Kalkuttai Boldog Teréz anya/





Bevallom, Uram, néha szeretnék megszökni az élet gondjai elől. De tudom, hozzád ilyen céllal nem menekülhetek. A szentmisét nem kikapcsolódásra adtad nekünk. A veled egyesülő áldozat lényege éppen az odaadás, a végsőkig való helytállás vállalása. Egész szívvel akarok nekilendülni mindannak, ami az én feladatom ezen a földön.



Igaz szeretet

Jézus Szentséges Szívének ünnepére

Molnár Miklós atya

Molnár Miklós jezsuita atyát sokan ismerik egyházmegyénkben: kilenc éven keresztül szolgálta Kárpátalja híveit, utoljára Ráton volt plébános. 2004-ben búcsúzott el tőlünk, s most Budapest mellett, a jezsuita idősek otthonában tölti napjait - korántsem tétlenül. Kérésünkre írta ezt a cikket, hogy segítsen megértenünk: mi Jézus Szentséges Szíve ünnepének igazi értelme.

Elmúlt Jézus szenvedésének és föltámadásának ünnepe, s a Szentlélek eljövetelének pünkösdi ünnepe is közel van még hozzánk. Meg kell tanulnunk, hogy ne csak az ünnepek alatt mutassuk meg magunknak és környezetünknek, hogy keresztény lelkület él bennünk. Legyünk mindenkor és mindenkivel keresztény szeretetben, ünnepnap és hétköznap egyformán! A názáreti Jézus nem csak a zsinagógákban folytatta megváltói tevékenységét, hanem egész élete folyamán mindenkor és mindenütt, ahova éppen került. Ezt várja el tőlünk is.

"Szent szívének gondolata nemzedékről nemzedékre, hogy megmentse a haláltól lelküket, és éhínség idején táplálja őket."

Jézus Szívének ünnepe arra hív minket, hogy az Ő szeretetét szemléljük. Kereszthalálával az Úr megmutatta, hogy valóban senki sem szeret jobban, mint az, aki életét is odaadja barátaiért. Emberi okoskodással nehéz megérteni ezt a végletekig elme-nő szeretetet, ahogyan azt is nehezen értjük, hogy miért hagyja ott a pásztor egyetlen bárány miatt az egész nyájat.

A mai ünnep azonban elsősorban nem az értelmünket, hanem inkább az érzelmeinket mozdítja meg. Mintha Jézus ma azt kérdezné tőlünk, amit egykor Pétertől kérdezett: Szeretsz engem? Vallásosságunk, lelkiségünk alapja a szeretet, amely Krisztushoz kapcsol minket, s amelyet nem érzelmesség naponta megvallani: Szeretlek, Uram, Jézus.

Horváth István Sándor
Forrás: e-vangelium.

Legszentebb óráiban, az utolsó vacsorán is azt hangoztatta barátainak, hogy legyenek mindannyian egyek, akik azt merik állítani, hogy őhozzá tartoznak. Ha ki akarjuk fejezni Jézushoz kapcsolódó hűséges szeretetünket, fejezzük azt ki a felebarátainkhoz kötődő egységünkkel. A megdöbbentő hívás nem csak arra szól, hogy dicsőítsük meg őt szép nagy ünnepeinkkel és kedves anyagi ajándékainkkal; Jézus azért imádkozik az Atyához, hogy "amint Te, Atyám bennem vagy és én Tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem." Minden embertársi szeretet forrása és iskolája nem kevesebb, mint Jézusnak az Atyaistenhez kapcsolódó szeretete a Szentlélek egységében. Embertársi szeretetünkben és kapcsolatainkban nem kevesebb, mint a Szentháromság egysége valósul meg, napról napra mindenütt. Így folytatja a Mindenható Isten teremtő és megváltó művét a mi kis világunkban is. Ez az ő műve. Így tudja elhinni a nagyvilág, hogy az Atyaisten küldte szeretett egy Fiát a világba. Nem kell túl sokat gondolnunk a sokszor bűnös, gyenge emberi képességeinkre. Inkább arra figyeljünk, hogy Jézus átadta nekünk azt a dicsőséget, amit az Atya adott neki (Jn 17,20-24). Ebben a sokat emlegetett, rohanó világban folyó életünkben higgyünk Jézus szavainak! Ő mondta: "Atyám, akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák dicsőségemet, amit te adtál nekem, hiszen te szerettél engem a világ teremtése előtt." (Jn 17,24).

Ezt az istenemberi életet ünnepeljük a templomban is, de ugyanúgy a jó keresztény családoknál és a munkahelyen is. Ez a Szent Család igazi tisztelete, ez a keresztények igazi egysége is, az ökumené. Ezt a megvalósított életet tapasztalhattam egy rászorulókat befogadó otthonban is, ahol egy katolikus pap megkérdezte a református rendezőtől: miért hívta meg őt, mi az 6 feladata? Az egyszerű válasz ez volt: "hogy velünk legyen!"

Mostanában, az ünnep közeledtével azt keressük, hogyan tudjuk kifejezni Jézus és Mária Szíve iránti tiszteletünket. Gondoljunk a Szent Családra és az ő mindennapi életükre Názáretben. Ez igazi élő ima. Lássuk meg a Szent Családot minden emberi családban, és fogadjuk be az egyedül élőket a vallásos közösségekbe, családokba. Ez tetszik a Megváltónak, sőt, ebben él az Úr Jézus Krisztus is.

Molnár Miklós SJ

Miklós atya 2008. május 6-án töltötte be 80. életévét. Isten éltesse még sokáig, sokunk örömére és üdvösségére!



Nemzetközi tudományos-gyakorlati szeminárium

A Felső-Tisza-vidék ökológiai helyzetéről

egyházi vezetők a konferencián

2008. május 16-17-én ökológiai konferenciát tartottak Ungváron, a görög és a római katolikus egyház szervezésében. Egy éven belül ez volt a harmadik ökológiai tárgyú konferencia Kárpátalján, mely a katolikus egyház kezdeményezésére jött létre. Ezúttal a Felső-Tisza-vidék ökológiai helyzete volt a téma, melynek keretében megkísérelték feltárni a problémákat, és közösen megoldást keresni azokra.

A kétnapos program keretében a kárpátaljai történelmi egyházak képviselői, az ukrán állam illetékes szerveinek képviselői, valamint Magyarországról érkezett vendégek - nagyrészt szakemberek és ökológiai felelősök - vettek részt a konferencián.

Majnek Antal püspök
Majnek Antal püspök, akinek ösztönzésére ezek a konferenciák létrejöttek, az ukrajnai püspökkar ökológiai felelőseként nyitóbeszédében arról beszélt, miként bízta Isten a teremtéskor az ember uralmára a természetet. A "hajtsátok uralmatok alá a földet" parancsa nem kizsákmányolást, hanem szó szerinti fordításban gondoskodó uralmat jelent. Mint ahogy a zsarnok uralkodók népük nyomorát, a népüket szolgáló uralkodók pedig népük felemelkedését idézték elő, ugyanezekkel a következményekkel jár az is a természetre nézve, hogyan bánunk vele. A természet kizsákmányolása az emberre is visszaüt betegségek, szennyezett ivóvíz, stb. formájában.

"Tagadhatatlan, hogy az ember rontja el Isten csodálatos és tökéletes művét, és lesznek olyanok, akik továbbra is ezt fogják tenni" - mondta beszédében a püspök atya. "De megpróbálhatunk összefogni és tenni azért, hogy minél kevesebb ilyen ember legyen, és minél többen értsék meg, mi az ember hivatásának a lényege a természettel kapcsolatban. Jelen pillanatban azt tehetjük, hogy nem elsődlegesen azt keressük, ki az, akinek az elcsúfított, tönkretett természetet "köszönhetjük", hanem azt, hogy mi itt és most mit tehetünk ennek az állapotnak javításáért. Egyszerűbben szólva: nem az a legfontosabb kérdés, ki rontotta el a helyzetet, hanem hogy mi hogyan javíthatunk rajta."

A püspök atya azt is megemlítette, hogy igen közel áll szívéhez ez a tájegység, hiszen hét esztendőn keresztül öt helység ferences lelkipásztoraként járta nap mint nap a Felső-Tisza-vidék útjait.

A program második napján a résztvevők kirándulást tettek a Felső-Tisza-vidékre, hogy élőben is megszemlélhessék annak ökológiai helyzetét.

Pápai Zsuzsanna


Konferencia és lelkigyakorlat Szarvasházán


előadás közben

2008. május 16-18. között negyedik alkalommal rendeztek konferenciát egyházmegyénkben a katolikus intézmények - óvódák, iskolák, karitászszervezetek - vezetői és munkatársai számára. A rendezvény helyszíne Szarvasháza (Zsdenyijevo) volt, ahol több mint hatvan résztvevő gyűlt össze erre a hétvégére. Dr. Lajkó Károly a konfliktusok kezeléséről tartott előadást, majd gyakorlati példákkal, szerepjátékokkal is segített a résztvevőknek konkretizálni az elméleti tudnivalókat. Egészen apró, jelentéktelennek tűnő helyzeteken keresztül világított rá a konfliktus igazi okára, a személyek közötti kapcsolat lényegére. Idén először a hétvégének lelkigyakorlatos jellege is volt, melyet a résztvevők nagyra értékeltek. Bán Jónás ferences atya, aki jelenleg Szegeden működik, a megbocsátásról tartott előadást. Vezetésével két foglalkozás keretében is elmélyítethettük a közben felmerülő kérdéseket, gondolatokat.

csoportfoglalkozás
A tékozló fiú és az irgalmas szamaritánus történetének izgalmas feldolgozása során rádöbbenhettünk arra, ki az, aki valóban rászorul a megbocsátásra, valamint arra, hogyan kell oly módon segítséget nyújtanunk, hogy az az érintettnek valóban segítség is legyen. A programok között elegendő szabadidő állt rendelkezésünkre, hogy pihenhessünk, beszélgethessünk, s a gyönyörű tájat is élvezhessük. Minden nap szentmisén is vehettünk részt. A találkozó végén a legtöbben azt fogalmazták meg: rengeteget tanultak, sok mindent megértettek, és másképp fognak hozzáállni a munkájukban vagy családi életükben felmerülő helyzetekhez. Jó volt találkozni a régi ismerősökkel, és újakat megismerni. Köszönet mindezért a szervezőknek, Török Dénesnek és Orsolyának, a két előadónak, és mindazoknak, akiknek segítségével és támogatásával létrejöhetett ez a tartalmas hétvége.

P.ZS.



Milyennek ismertem meg Jézust?

A IX. Egyházmegyei Hittanverseny döntője

eredményhirdetés

2008. május 1-jén tartották Munkácson a IX. Egyházmegyei Hittanverseny döntőjét, melybe 50 csapatjutott be egyházmegyénk plébániáiról. A hittanverseny részeként a hittanosoknak fogalmazást kellett írniuk arról, a felkészülés során milyennek ismerték meg Jézust Szent Márk evangéliumából. Alábbiakban a legjobbakból köztünk néhányat.

"Mi Jézust segítőkész embernek ismertük meg Márk evangéliumából. Hiszen nagyon sok embert gyógyított meg élete során lelki és testi betegségből. Például amikor meggyógyította Bartimeust, a vakot, és még egy kislányt is visszahozott a halálból. Sok emberből kiűzte az ördögöt, de jutalmat sosem kért. Szerette az embereket, és a gyerekeket is, hiszen apostolai akarata ellenére is odaengedte magához őket, és még meg is áldotta őket. Senkivel sem kivételezett, számára minden ember egyenlő volt.

Apostolaiban megbízott, még hatalmat is adott nekik, de ennek ellenére Júdás elárulta. Az apostoloknak nem fizikai, hanem lelki hatalmat adott. Jézus mindig bölcs volt, mindig igazságos volt, tudta, ki hazudik és ki mond igazat. Szerette azt, aki igazat mondott: például a vérfolyásos asszony megérintette, és meg is mondta ezt, de Jézus nem haragudott rá. Egész életét arra használta, hogy jobbá tegye a világot, és megtanítson minket a jóra. Miértünk áldozta életét. És, hogy kihasználjuk ezt az ajándékot, mindig járjunk szentmisére, és hirdessük tanítását."

H2O, Csap

"Márk evangéliuma segített megérteni, hogy Jézus milyen nagy dolgot tett az emberekért, azzal, hogy meghalt a kereszten, és sokáig tűrte a gyalázatokat, szenvedést, és azt, hogy csúfot űztek belőle.

Jézus megtanított minket arra, hogy kell szeretni és megbékíteni a gyűlölködőket. Jézus ugyanis sok embert meggyógyított, ördögöket űzött, tanított, és halottakat hozott vissza az élőkhöz.

Ugyanígy Márk evangéliumában sok mondat, sok tett megtanított minket arra, hogyan kell élni. Például a példabeszédek a magvetőről, a szőlőültetvényről. De azok az emberek, akik körülötte voltak, nem értették, hogy ő valójában az Isten Fia, és ezért, nem tudva, mit tesznek, keresztre feszítették őt, előtte meg a katonák kezébe adták őt, akik sorsot vetettek ruháira, kicsúfolták és keresztre feszítették őt.

Szerintetek Jézus kiérdemelte ezt a sok szenvedést azok után, hogy olyan sok jót tett az emberekkel? Én úgy gondolom, hogy ő sokkal többet érdemelt volna jóból, szeretetből, és nem hazugságból, szenvedésből és gúnyból. Jézus szenvedett és meghalt, nemde azért, hogy mi szeretetben és hitben éljünk. Ő nem ment el tőlünk, hanem még mindig itt van köztünk. Most, ebben a pillanatban is itt van velünk ebben a kis szobában mindünkkel, segít nekünk mindenben."

Magvetők, Bustyaháza

"Ahogy a csapatokkal napról napra kibogoztuk a történetek mondanivalóját, annál jobban megismertük Jézust. Szent Márk evangélista számunkra a gyógyító és tanító Jézust mutatja be. Márk evangéliumában sok gyógyítást és csodát lejegyzett. Ezt azért tette, hogy megismertesse velünk Jézus hatalmát. Márk sokszor hangsúlyozza evangéliumában, hogy Jézus nem hagyta megszólalni a tisztátalan lelkeket, nehogy a nép ebből tudja meg, hogy ki is ő valójában. Jézus azt szerette volna, hogy ne a csodák és gyógyítások miatt higgyenek benne. A nép Messiásként egy hatalmas királyt, fejedelmet várt. A király eljött és emberré lett értünk, de ők vakok voltak, és nem tudták benne meglátni a királyt.

Hogy milyennek ismertük meg Jézust?

Jézus alázatos volt mindenki iránt, mindenkinek a szolgája volt. Jézus nem csak a választott népnek, a zsidóságnak, hanem mindenkinek megadja a hit lehetőségét, és mindenkihez eljutnak a morzsák, amelyeket az erős hitű emberek szórnak szét és juttatnak el a hitetlenekhez. Jézus nem ígért követőinek könnyű életet, előre megmondta, hogy üldözni fogják őket az Ő nevéért. Követnünk kell Jézust, és ki kell mellette tartanunk.

Jézus a szerető és irgalmas, tanító Messiás. Ha nem is érünk el jó eredményt ezen a versenyen, annyit már elértünk, hogy megismertük Jézust."

Boldogok, Szürte

Nyertes csapatok

Fiatalabb korosztály

I. hely: Téglási Juhok, Téglás. Hitoktató: Kriczky Beáta
II. hely: Jézus Apostolai, Beregszász. Hitoktató: Komár Valéria
III. hely: Szent Rita, Bene. Hitoktató: Varga Erzsébet. Casciai Szent Rita,
Mezőkaszony. Hitoktató: Katkó Erzsébet.

Idősebb korosztály:

I. hely: Morzsák, Szürte. Hitoktató: Dorgay Angelika
II. Kiscsillag, Szürte. Hitoktató: Dorgay Angelika
III. Boldogok, Szürte. Hitoktató: Dorgay Angelika
lap tetejére






A "legkisebb" helynök - Szegedi Jenő


111 évvel ezelőtt, 1897. június 27-én született Nagylucskán (13 km Munkácstól), és 25 éve, 1983. május 23-án halt meg Felsőkerepec sok évtizeden át hűséges plébánosa és Kárpátalja római katolikus egyházterületének kb. negyed századig vezetője, rendkívüli helynöke.

Szegedi Jenő
1919. november 2-án, 22 és fél éves korában szentelték áldozópap-pá. Nyilván kis termetére utal az Új Hajtásban évekkel ezelőtt megjelent fénykép egy magas termetű paptársával. Fölszentelése után templomi miséjét valaki úgy jellemezte, mint amikor a 12 éves Jézus tanított a jeruzsálemi templomban. A temetésén mondott beszédben is említette a prédikáló pap, hogy szívesen nevezték az emberek "a kis Szegedinek" .

A papi névtár szerint Munkácson, Dobóruszkán, majd ismét Munkácson volt káplán. 8 éves papként, 1927-ben került Felsőkerepecre lelkésznek, és ugyanott 1940-től plébános haláláig. 1947-től a másodfokú egyházi bíróság bírája, amikor pedig 1949-ben Pásztor Ferenc püspöki helynököt börtönbe viszik, három hónapon keresztül jár Beregszászba helyettesíteni.

1952-ben, dr. Bujaló Bernát letartóztatása után úgy tűnik, hogy ő lesz a "titkos helynök", mert az állam nem ismeri el, de a papok hozzá fordulnak.

Szegedi Jenő helynöki kinevezéséről egy 1956-ból származó cédula (9x6 cm) másolata van

"1/1956 szám. Főtisztelendő Sz. Sz. Tanácsos Plébános Úr! Ezennel kijelölöm Főtisztelendőségedet, hogy halálom vagy bármely okból bekövetkezhető akadályoztatásom esetén utánam püsp. vikáriusi minőségben az u.n. Kárpátontuli területen azon joghatósággal és fakultásokkal éljen, amelyeket én b.e. Pásztor Ferenc prelátus püsp. helynöktől átvettem. Nagyrát, 1956 I. 2. Testvéri üdvözlettel Dr. Bujaló Bernát püsp. vikárius. Főtisztelendő Szegedi Jenő Sz. Sz. tanácsos plébános. Felső Kerepec."

Ha Bujaló Bernát szükségesnek látta e levél megírását, ez bizonytalanná teszi, hogy 1952-55-ig kicsoda, és hogyan irányította ezt a területet? Csáti József a munkácsi Historia Domusban leírja, hogy hogyan is ment ő Munkácsra.

A papírok szerint Závodnyik Tibor küldte az utasításokat ... Aztán amikor még abban az évben, 1967-ben renoválták a templomot, Szent Márton búcsúnapján meg is áldották, és Závodnyik Tibor "adminisztrátor" mondta a szentmisét és Szegedi Jenő "vikárius" prédikált.

Hogy a papság őt tartotta vikáriusnak, bizonyítja Árvay Dezső újlaki plébánosnak egy 1962. január 16-án írt és a mai napig fennmaradt levele, amelyben Macejkó János beregszászi plébánosnak arról, ír, hogy Erny Ferenc sárosoroszi plébános temetésén bizonyára ott lesz: "... Szegedy helynök úr... " is.

Csáti József a munkácsi plébánia Historia Domusában írta Szegedi Jenőről: "kis ember volt, de nagy lélekkel. "

Mindvégig Felsőkerepecen maradt, arany- és gyémánt-miséjét is itt tartotta, de vasmiséjét már nem érhette meg. Látnia kellett a papság lassú kihalását, és csak odaátról láthatta a lelki felszabadulást. Temetésekor a német nyelvű beszédet valószínűleg Heveli Antal szolyvai plébános mondta. Ennek felidézésével emlékezünk a "legkisebb" helynökre.

Krisztusban kedves Testvérek! A nagy XXIII. Leó pápa halála után volt legjobb esély arra, hogy Rampolla bíboros államtitkárt pápává válasszák. Megkérdezték, mi jellemezi, mi határozza meg a tevékenységét, ha pápává választották. Ő egy szóval felelt: a pap.

Nos, Krisztusban kedves Testvérek, ha az elhunyt életét, tevékenységét jellemezni akarjuk, nem találunk jobb, megfelelőbb szót: pap. Pap volt - egy jó, igazi, igaz pap - Isten szolgája, akire rábízta a lelkét...

Papi tevékenységére mindenekelőtt a templom emlékeztet, a templomban pedig az oltár - a szószék - a gyóntatószék. (rövid jellemzés)

De jó szolgaként és papként nem elégedett meg azzal, hogy csak azokat szolgálja, akik hozzá jöttek a templomba, hanem fáradhatatlanul járt azok után is, akik távol vagy messze álltak az Atyai háztól, és mindent megtett, hogy visszavezesse őket az Atyához, az Atyai házhoz. Ti ezt mind jól tudjátok - jobban, mint én - hogyan ment a távolállók után, kereste, hívta őket... azért, hogy kiengesztelődjenek Istennel és visszavezesse őket az Atyai házba. Az igyekezete, a szeretete a lelkek iránt nem jelenthetett nehézséget, fáradságot.

Jenő atya ... kistermetű ember volt. Tréfásan "a kis Szegedi"-nek nevezték. De a lelke rendkívül nagyvolt, a szíve pedig rendkívül hatalmas. A szívében mindenki helyet talált, minden ember körülvett szeretetével... gyerekeket, fiatalokat, felnőtteket, öregebbeket, idősebbeket. Nem tett különbséget németek, magyarok, szlovákok, ukránok között-katolikusok és nem katolikusok között. Háza ajtaja mindenki előtt nyitva állt- hosszú életének gazdag tapasztalatai mindenkinek rendelkezésére álltak. Jenő atya egy mindenki számára gazdag utat járt be - teljes kézzel ajándékozta Istenének gazdag tapasztalatait és az embereknek szolgálta életét...

Emlékezetünkben megmarad, mint istenfélő pap, jó pásztor, aki Istenre bízta a nyájat - egy jó lelkipásztor hatalmas szívvel, aki minden embert átkarolt szeretetével, hogy az Atyához, az Atya házához vezesse őket.

A jó Isten hosszú életet ajándékozott neki. 1897. június 27-én született - ez év június 27-én töltötte volna be a 86. életévét. 1919. november 2-án szentelték pappá ... jövőre ünnepeltük volna pappá szentelésének 65. évfordulóját, a vasmiséjét.

És most hazatért az Atya házába. A 83 éves VI. Pál pápa halotti imáját adhatjuk neki: Laetatus sum in his, quae dicta sunt mihi: in domum Domini ibimus. Örültem, mikor azt mondták nekem, az Úr házába megyünk. Igen, örült, hogy ezt mondhatta: az Úr házába megyünk. �az Atya házába. A lelkét az Atya szeretetére akarjuk bízni. Életében olyan sok embert vezetett Istenhez és most a jutalma lenne Isten és Istenben: béke - boldogság - örök boldogság.

Búcsút veszünk tőle - mindent megköszönve neki. Ő is búcsúzik tőlünk és köszöni mindenki szolgálatát.

Örök Atyaisten, Neked ajánlom lelkem, Aki az égben vagy - vezess haza az örök hazába. Ámen. (fordította: Tarpai Katalin)

Összeállította:
Bohán Béla SJ
beregszászi plébános

lap tetejére






ÉLETMÓD

Az egészséges táplálkozás alapelvei


Tudjuk, hogy testünk a Szentlélek temploma. Ennek megfelelően ugyanúgy gondozni kell, mint ahogy a templom épületét is karbantartjuk. Az ember egész életében felelős teste egészségéért.

A világban ugyanakkor egyre több a helytelen táplálkozásból és a rendszertelen életmódból eredő megbetegedés. Ezek elsősorban a szív- és érrendszeri megbetegedések, ezt követik a daganatos betegségek és az elhízás. Az egyik égető probléma, amiről egyre többet hallhatunk, az elhízás, ami nemcsak felnőtt korban jelentkezik, hanem manapság a gyermekek körében is egyre gyakrabban van jelen. Az elhízáshoz számos megbetegedés kapcsolódik idővel. Az előbb említett kórképek a legtöbb jóléti országban az utóbbi évtizedekben megsokszorozódtak. Kezelésükben egyre tapasztaltabb az orvostudomány, de mégsem lehet célunk, hogy gyógyszereken éljünk, ha tehetünk ellene. Helyes táplálkozással és egészséges életmóddal növelhetjük egészségben eltöltött éveinket. Nem is kéne sokat tennünk, csak jobban odafigyelni, mit eszünk, hogyan készítjük el ételeinket, miből mennyit fogyasztunk, milyen arányban.

Ebben a cikkben az egészséges táplálkozás főbb pontjait ismertetem, amivel megelőzhetőek a fent említett betegségek. A helyes táplálkozásra szüksége van a szervezetünknek, hogy megőrizze egészségét, ellenállóbb legyen a betegségekkel szemben.

1. Az egészséges táplálkozás alappillére a változatosság. Ez az alapanyagokra és az ételféleségekre is vonatkozik. Ne mindig a megszokott ízekhez ragaszkodjuk, ismerkedjünk új ízekkel, ételekkel.

2. Ételeinket készítsük kevesebb zsiradékkal, főzéshez, sütéshez olajt, margarint használjunk. Kerüljük a túl zsíros ételeket! Együnk sovány húsokat: csirkét, pulykát. Ezekről könnyen eltávolítható a zsír, mert közvetlenül a bőrük alatt van.

3. Kevés sóval készítsük az ételeket! Az ember könnyen megszokja a sós ízt és a végén már nagy mennyiségeket visz a szervezetébe, ami károsítja azt. Figyeljünk, hogy gyermekeink ételeit ne sózzuk túlságosan, mert az ekkor kialakult ízlés kihat egész életükre! Az ételeknek fűszerekkel adjunk jó ízt!

4. Édességeket csak hetenként egy-két alkalommal fogyasszunk étkezés után.

5. Naponta fogyasszunk fél liter tejet vagy ennek megfelelő tejterméket! A csontot felépítő kalcium bevitelét tejtermékekkel tudjuk fedezni.

6. Rendszeresen, naponta több alkalommal együnk nyers zöldséget, gyümölcsöt. Ásványi anyag és vitamintartalmuk mellett rosttartalmuk jótékonyan befolyásolja szervezetünk emésztését.

7. Részesítsük előnyben a barna, rozsos, magos kenyereket. Főételeknél köretnek burgonyát, párolt zöldséget válasszunk rizs, esetleg tészta helyett!

8. Naponta négyszer-ötször étkezzünk. Egy-egy étkezés alkalmával csak kisebb adagokat együnk, soha ne együk túl magunkat. Így a napi energia- és tápanyagigény egyenletesen oszlik el a nap folyamán. Az étkezés körülményeire is figyeljünk oda: nyugodt körülmények közt, kényelmesen, ne kapkodva együnk.

9. Szomjúságunkat legjobban vízzel tudjuk oltani. Kerüljük a cukros üdítőket és a nagy mennyiségű alkoholt. (Vigyázat: a gyerekeknek gyakran adott gyümölcslevek többsége is sok cukrot tartalmaz!)

10. Az egészséges táplálkozásban nincs tiltott étel, egyedül az arányokra kell figyelni. Vannak élelmiszerek, amelyeket előnyben részesítünk, ilyenek a gyümölcsök, zöldségek és főzelékfélék, a burgonya és a barna kenyér. Mérsékelt fogyasztásra javasolt: a húsok és húskészítmények, tejtermékek, zsiradékok. Édességeket, fagylaltot, cukrozott készítményeket, zsíros húsokat, zsíros ételeket, tömény szeszes italokat javasolt kerülni vagy legalábbis erősen korlátozni fogyasztásukat.

11. Rendszeresen mozogjunk! Magunkat is és gyermekeinket is szoktassuk az aktív életmódhoz. A mozgás segít megőrizni ideális testsúlyunkat és nem utolsósorban kellemes kikapcsolódás.

12. A helyes táplálkozás fedezi a szervezetben zajló folyamatokhoz szükséges energia- és tápanyagszükségletet. Ha a szervezetünkben egyensúlyban van az energiafelhasználás és bevitel, akkor fenntartható ideális testsúlyunk. Rendszeresen mérjük magunkat! Arra, hogy megtudjuk, jelenlegi testsúlyunk ideális-e, egy egyszerű képlet létezik. Ez a BMI index:.

BMI (Body Mass Index) = testsúly kg/(testmagasság m)2

Például egy 60 kg-os, 164 cm magas ember esetében:

60/1.642 = 60/2.68 = 22.3

A megkapott értéket az alábbi táblázat segítségével értelmezhetjük. Törekedjünk arra, hogy mindig a normál tartományba essen testsúlyunk!

>18 Túl sovány
18-20 Sovány
20-25 Normál
25-30 Túlsúlyos
30-35 Elhízott
>35 Kórosan elhízott

Az egyes élelmiszereinkre nem mondhatjuk önmagában, hogy egészségesek vagy egészségtelenek, az egymáshoz viszonyított arányukra kell odafigyelnünk minden nap. Ha ezeket az egyszerű szabályokat betartjuk, odafigyelünk a testünkben zajló folyamatokra, akkor egészségesebb életet élhetünk. Vigyázzunk a Szentlélek templomára!

Michaletzky Magdolna
dietetikus

lap tetejére






A média "örömhíre"


Bruno Ferrero tanulságos történetei közül olvastam egyszer azt, amely a sajtó hatalmát próbálta tükrözni. Egy újságíróról szólt, aki azt mondta háziasszonyának, hogy az idei burgonyatermés bőséges lesz. A háziasszony véleménye pedig épp ellenkező volt - vagyis, hogy a burgonyából hiány lesz. Másnap az újságíró, mit sem gondolva a háziasszony megjegyzésére, írt egy cikket, amelyben bőséges burgonyatermésről számolt be. Este az asszony félénk mosollyal, szinte mentegetőzve mondta az újságírónak: "Tegnap sajnos tévedtem. Az újságban is az áll, hogy az idén bőséges lesz a burgonyatermés."

Elgondolkodtató ez a kis történet. Napjainkban a sajtónak, a médiának olyan hatása van, hogy talán nem túlzás azt mondani, az emberek világszemléletét, gondolkodását és ezáltal a személyiségét is formálja. Sokkal nagyobb mértékben hat, mint bármelyik egyház. A média párhuzamos egyház felépítésére törekszik és hirdeti a maga örömhírét.

Egyházunkat katolikusnak, azaz egyetemesnek nevezik. De úgy tűnik, hogy ezt az egyetemességet ma egyre eredményesebben a tömegkommunikációs eszközök valósítják meg, melyek olyan mértékben egyetemesek, hogy gyakran hatalmas tömegeket tudnak megmozgatni, még ha nem is olyan látványosan, mint egy szabadtéri búcsúmise, vagy egy Szent Péter téri boldoggá avatás. Már programjaik jó része is "egyetemes": egy dél-amerikai szappanopera nemcsak dél-amerikai, a különböző kibeszélő-, békítő- és valóság-show-k számos országban örvendenek nagy nézettségnek. Harmath Károly ferences már évekkel ezelőtt írt erről: "A televízió naponta gyűjt maga köré megszámlálhatatlan tömegeket, tanítja őket, értékeket kínál fel nekik. Kihat a mindennapjaikra, sőt még a napirendjükre is, hiszen a feladatok és a napi tevékenység is sokban alkalmazkodik a tévéműsorokhoz. A képernyő házi oltárrá vált. A bűnügyi filmek megmutatják, hogyan győzhet a jó a gonosz felett. A játékfilmek rámutatnak, hogy a depresszióból van kiút, a szerelmi fájdalmak eltűnnek, a betegség legyőzhető, lehetséges a megbocsátás és a kibékülés. Nem kell közbenjárókhoz fohászkodni. Minden megoldható, ha a képernyő ajánlásait követjük. A média felkínálja a maga örömhírét is. A reklámok vallási töltetűek, hiszen a vallásosság igénye az emberi természet sajátja. Boldogságot ígérnek, álmok megvalósulását, beteljesülést, tökéletes életet. Minden megvalósul, ha "hódolunk" az előtt, amit hirdetnek (a fogkrémtől az autóig). A televízió az ember kitűnési vágyának kielégítését is szolgálja: közepes, sőt, még alacsony erkölcsi és életértékeket valló személyek is "naggyá, ismertté", sokak számára példaképé válnak."

A klasszikus "extra ecclesiam nulla salus" jelszót (az egyházon kívül nincs üdvösség) az "extra media nulla salus" (a médián kívül nincs üdvösség) váltotta fel az emberek tudatában. De vajon manapság valóban az igazi üdvösséghez segít a tömegtájékoztatás? Ha közelebbről megvizsgáljuk azokat az értékeket - ezek többnyire csak beállított álértékek -, amiket a tömegkommunikáció közöl, akkor nem nehéz rájönni, hogy a médiát egészen más vezérli, amikor tájékoztat vagy szórakoztat. Nézettség (vagy olvasottság), hirdetések és bevételek - e három tényező alapján válogatja össze közölnivalóit. A tömegkommunikáció mindenekelőtt üzlet, melynek célja a profitszerzés. Ezt az összefüggést azonban a média szórakoztató, ismeretközlő tevékenységének fényében nem könnyű felismerni. Valljuk be őszintén, hogy sokszor, noha ezt sejtjük, nem is akarjuk ezt a tényt tudomásul venni, egyszerűen csak szórakozni, kikapcsolódni szeretnénk, vagy tájékozódni a világban történt dolgokról, eseményekről. Ezzel együtt azonban a tudatunkba bejutó információ lehet lélekromboló, Istentől eltávolító is. Sokszor nem is a bemutatott vagy közölt tény a káros, hanem az, ahogyan azt bemutatják, ahogyan sugallják a hozzájuk való viszonyulást. Hiszen a Bibliában is szerepel a bűn, Isten elleni lázadás, gyűlölet, vagy természeti katasztrófa, de a bibliai történetek olyan szemszögből közlik a tényeket, hogy Isten nagysága, jósága, szeretete és megbocsátása tükröződik bennük. Ez korántsem mondható el a média közlési módszeréről.

A gyerekek különösen védtelenek a média, és ezen belül elsősorban a televízió hatásától. Nagyon sok gyereknek van lehetősége már egészen kicsi korától kezdve bármilyen műsort válogatás nélkül megnézni. Emiatt gyakran "elektromos gyerekpásztornak" is nevezik a televíziót. A szülők nyugodtan végezhetik különböző tevékenységeiket, miközben csemetéjük bámulja a képernyőt, és közben egészen kicsi korától kezdve korlátozás nélkül megnéz szinte minden műsort. Kutatási adatok szerint a 3-5 éves gyerekek 36%-a, a 6-9 évesek 60%-a, a 10-13 évesek 75%-a maga kapcsolja be a tévét. A gyerekek gyakran egészen másképp értelmezik a televízióban látottakat, mint a felnőttek, így az életkoruknak nem megfelelő tartalmak mérhetetlenül károsítják lelkivilágukat. Különösen védtelenek a televíziós reklámok hatásától. Ők könnyen hisznek a csábító túlzásoknak, és sokszor eredményesen veszik rá szüleiket a vágyott termékek megvásárlására. A gyerekek gyakran évekig nem értik meg, vagy félreértik, amit a televízióban látnak. A meg nem értett szorongató cselekményeknek, a feldolgozatlan élményeknek bizonyítottan káros a hatásúk.

Harmath Károly OFM Cyber-egyház c. írása
és Kósa Éva A média szerepe a gyerekek fejlődésében c. előadása nyomán

Bunda Szabolcs

(Folytatás a következő számban)

lap tetejére






HAZAI HÍREK


Május. 1. Az Egyházmegyei Hittanverseny döntője Munkácson.

Május 9. Egyházmegyei Ifjúsági Találkozó Munkácson Május 16-17. Ökológiai konferencia Ungváron Május 16-18. Konferencia és lelkigyakorlat Szarvasházán (Zsdenyijevo)

Jótékonysági koncert a székesegyházban

Május 11-én, pünkösdvasárnap 16 órakor jótékonysági koncertre került sor Munkácson, egyházmegyénk székesegyházában. Már ötödik alkalommal fogtak össze a munkácsi történelmi egyházak, hogy közös koncertet tartsanak, melynek bevételével a munkácsi szegények étkeztetését segítik. A pravoszláv és a görög katolikus egyház kórusa, a római katolikus székesegyház gyermekkórusa, és - ugyancsak hagyományszerűen - Budapestről a Wekerle-telepi templom kórusa vettek részt a programban. A református egyház kórusa ezúttal karvezetőjük betegsége miatt nem tudott szerepelni, ám mind a négy egyház hívei és lelkipásztorai is képviseltették magukat. A jótékonysági koncert megálmodója és minden évben lelkiismeretes szervezője Szvirida János, székesegyházunk gyermekkórusának vezetője volt.


Felhívás

Az ungvári Szent Gellért Római Katolikus Szakkollégium szeretettel várja olyan ungvári egyetemen/főiskolán tanuló fiúk és lányok jelentkezését, akik szívesen élnének keresztény értékrendű közösségben, és fontosnak tartják látókörük szélesítését, hitük, magyarságuk erősítését.

A 2008/2009-es tanév I. félévére a felvételi vizsga időpontja:
2008. július 29.(kedd) 10 órától (magyar idő szerint) A jelentkező hozzon magával: - kézzel írt önéletrajzot, - plébánosi/lelkészi ajánlást.

Helyszín: Szent Gellért Római Katolikus Szakkollégium
88000 Ungvár, Ukrainska 81.
Telefon: (8-2-22) 28-799
Mobil (Tabita nővér): 8096-780-7210


Szent György búcsú Ungváron

Idén április 26-án, szombaton tartottuk az ungvári plébániatemplom búcsúját. Meghívottunk Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök volt. Az ünnepi szentmisén több pap, valamint sok zarándok is részt vett egyházmegyénk számos helyéről. A püspök atya szentbeszédében méltatta Szent György életét és példáját. Kifejezte, hogy plébániánk védőszentje mindannyiunk számára példakép az állhatatosságban és a hithez való hűségben. Emellett a püspök atya Jézusnak a hegyi beszédben mondott nyolc boldogságát értelmezte és aktualizálta a mai életre. A szentmise végén ünnepi körmenetet tartottunk, majd szentségi áldással ért véget a szentmise. Ezután az ungvári hívek által előkészített szeretetvendégség várta a zarándokokat, ahol alkalmuk volt még beszélgetni és ismerkedni egymással.

Molnár János ungvári plébániai kormányzó



Jutalomkirándulás Vereckére

A május elején ránk szakadt szabadnapok idején született meg az ötlet, hogy a legaktívabb szürtei és koncházi hittanosokat megjutalmazzuk egy kirándulással. Kis honismereti túránk három fő úti célja a Schönborn-kastély, a Vereckei-hágó és a Szolyvai Emlékpark volt.

Délelőtt még ragyogó tavaszi napsütésben csodálhattuk meg a ma Kárpáti szanatóriumként funkcionáló Schön-born-kastélyt Beregváron, és tettünk igen kellemes sétát a park százéves fái alatt.

Vereckére fölérve, a honfoglalási emlékműnél már erős szél és borús ég fogadott bennünket. A minden pillanatban esővel fenyegető felhők ellenére Mikulyák László és Molnár János atyák ott, az emlékműnél mutatták be a szentmiseáldozatot, végül együtt énekeltük el minden magyar himnuszát. Az időjárás ezután is kegyes volt hozzánk, mert csak a bográcsgulyás elfogyasztása után kezdett zuhogni az eső, ami elől a buszban találtunk menedéket. Hazafelé a II. világháború és a málenykij robot áldozatainak emlékparkját látogattuk meg Szolyván. Az emlékparkról és történelmünk szomorú napjairól Molnár János atya beszélt nekünk. Megdöbbentő élmény volt egy helyütt látni az elhurcolt kárpátaljai férfiak névsorát.

Egynapos utunk nemcsak kellemes kikapcsolódás és együttlét volt, de igen hasznos tanulmányi kirándulás is, mert Kárpátalja történelmi emlékhelyeire ellátogatva új ismeretek birtokában, szép élményekkel térhettünk haza.

Dorgay Nagy Angelika hitoktató



Felhívás: Magyar Sydney!

Az Új Hajtás múlt számában hirdetett, Egerben tartandó Magyar Sydney elnevezésű programról most már bővebb információ áll rendelkezésre. Érdeklődni a plébános atyáknál lehet, valamint Váradi Natáliánál az Ungvári Szervezőirodában (tel.: (8-2-22) 34594; mobil: 80-66-216-6268).

Mivel egyházmegyénkből 50 fő utazhat Egerbe, ezért a jelentkezés időrendi sorrendje alapján állítjuk össze a névsort. 16-35 év közötti személyek jelentkezését fogadjuk el. Jelentkezés: Váradi Natáliánál az Ungvári Szervezőirodában (elérhetőség: ld. fentebb).

Jelentkezési határidő: június 2.
lap tetejére






Szent Pál apostol

II. rész



Szent Pál a tizenharmadik apostol. Munkássága, tanítása és három nagy missziós útja során világvallássá tette a kereszténységet. Életéről megrendítő tájékoztatást adnak levelei és az Apostolok Cselekedetei.

Az ember az üdvösségét csak Istenben találja meg, akinek tökéletes bizalommal ki kell szolgáltatnia magát. Krisztusnak ez a kinyilatkoztatása Pál számára azt is magában foglalta, hogy Isten, mint a zsidók és a (mózesi törvény nélküli) pogány népek Istene mutatkozik be. Meghívatásával együtt Pál fölismerte, hogy az evangéliumnak a pogányok közötti hirdetése az ő feladata. A rá jellemző radikalizmussal járta hát ezt az utat. "...felejtem, ami mögöttem van, és nekifeszülök annak, ami előttem van. Így futok a cél felé, annak a hivatásnak jutalmáért, amelyet Isten felülről adott Krisztus Jézusban"- írja.

Tarzoszból, ahol közben folytatta elhalt apja mesterségét, Barnabás elhozta a hétszázezer lakosú szíriai Antiochiába. A Birodalom Róma és Alexandria után harmadik legnagyobb városában ekkor már megalakult egy Törvény nélküli po-gány-keresztény egyházközség, s Antiochiának Pál lett a szenzációja. Az ő működésével rohamosan nőtt a hívők száma. A hatóságok már régebben észrevették őket, s "khrisztianoi" néven ismerte őket a mindent szemmel tartó rendőrség. Ne szégyelljük, sőt, legyünk büszkék arra, hogy "keresztény" nevünk a pogány tömeg közt keletkezett gúnynévből alakult. A keresztények elfogadták és fölvették gúnynevüket.

Miután több éven át működött Szíriában és hazájában, Kilikiában, Pál apostol részt vett az ún. apostoli zsinaton Jeruzsálemben. Itt különbséget tettek Pál apostol a pogányok közt végzett, törvény nélküli missziója, és Péter apostol a zsidók körében, a zsidó gyakorlatot megtartó missziója között, viszont szilárdan kitartottak az evangélium és az Egyház egysége mellett.

A vegyesen zsidó-, illetve pogány-keresztény egyházközségek eltérő gyakorlata azonban veszélyeztette az egységet. Pál maga beszéli el a Péterrel és Barnabással Antiochiában támadt összeütközését (Gal 2,11). Talán e tapasztalatok szolgáltak alkalmul arra, hogy Pál ezentúl a kimondottan pogány vidékeken munkálkodjék.

Most kezdődött az ő igazi missziója. Nagyvonalúan megtervezett útvonalán végigjárta Kisázsiát, Makedóniát és Acháját. Ekkor keletkeztek a galáciai, a filippibeli, a tesszalonikai és a korintusi egyházak (kb. 48 és 52 között). Korintusból írta Pál legjelentősebb levelét a római egyházközséghez, amely teológiai végrendelete lett. Korintust nem számítva, ahol másfél évig tartózkodott, nem sokáig maradt egy helyen. Mint minden nép apostola, a római birodalom egész területét a maga missziós területének tartotta, minden népet el akart érni. Pál fölemésztette magát "az ige terjesztésében". A gyenge és beteges ember mintegy hatezer, fáradságosan megjárt kilométer után végigtekint az Úr keresztútjának követésében eltelt életén, és így könnyít szíve terhén: "Isten nekünk, apostoloknak az utolsó helyet jelölte ki, mint olyanoknak, akiket halálra szántak, hogy látványul szolgáljunk a világnak, az angyaloknak és az embereknek is. Mindmáig éhezünk és szomjazunk, nincs ruhánk, és verést szenvedünk... Módfelett sok verésben volt részem, sokszor forogtam életveszélyben. A zsidóktól öt ízben kaptam egy híján negyvenet, háromszor megbotoztak, egyszer megköveztek. Háromszor szenvedtem hajótörést, egy nap és egy éjjel a nyílt tengeren hányódtam. Sokszor voltam vándorúton. Veszélyben forogtam a folyóvizeken, veszélyben a pogányok között; veszélyben városokban, veszélyben a pusztaságban; veszélyben a tengeren, veszélyben az áltestvérek közt."

Jeruzsálembe visszatérve alamizsnát hozott a szűkölködő keresztények számára. Letartóztatták és börtönbe vetették. Amikor Pál kijelentette, hogy római polgár, Rómába került, ahol bizonyos szabadságot élvezett, börtönében csak rövid időt töltött. 66-ban, Néró idejében, Rómában újra börtönbe vetették, s a következő évben - a hagyomány szerint - az ostiai út harmadik mérföldköve mellett lefejezték. Egy régi legenda szól arról, hogy azon a helyen, ahol szent feje a földre hullt, három forrás fakadt. Mély értelmű jelképe ez annak az élet-folyamnak, amely Pálon át a világba áradt. Rómában, a sírja fölé épített Szent Pál katedrálisban nyugszik.

Ő a laikus apostoli munka védőszentje, továbbá Málta és Görögország patrónusa. Művészi ábrázolásain beesett arcú, idősebb férfiként ábrázolják, kezében könyvvel vagy karddal. Egyháztörténeti jelentőségét jelzi, hogy ünnepét egy napon ülik Szent Péter apostollal.

Összeállította: Riskó Mariann

lap tetejére






Hogy bennem éljen


A szentáldozáshoz járulók sorába lépek. Szeretek a hosszú sor végére állni: messziről, lassan, imádkozva és elmélkedve közeledni Jézushoz, hogy tudatosan és méltón érjek Trónjához. Nem egyszer próbáltam és próbálom megérteni, hogyan lehet elrejtve a megváltásnak műve ebben a parányi kis ostyában. Igyekszem, de most sem tudom felfogni. Talán rossz a megközelítés: a misztériumot nem megérteni, hanem hinni kell. Csak így tudok felkészülni arra, hogy imádhassam Őt, köszönetet mondjak és odaajándékozhassam magam Neki.

Közben rádöbbenek, hogy most Ő hív, Ő a kezdeményező, és azt akarja, hogy egyem meg. Én Őt? A Királyt? Kicsi gyerekeknek szoktuk játékosan mondani, hogy "megeszlek", amikor nagyon aranyosak, és az ölelés, a puszi már nem elég; leginkább azzal fejeznénk ki a szeretetünket, ha bekapnánk őket. De mi csak viccelünk. Jézus komolyan gondolja, Ő tényleg ezt kínálja. Babits Mihály Eucharistia c. versében ezt így fogalmazta meg:

"[..] Az Istent esszük, mint az ős törzsek
borzongó lagzikon ették-itták királyaik húsát-vérét,
hogy óriás halott királyok ereje szállna mellükbe [..]"

Ahogy közeledek az oltár felé, néhány idős nénit, bácsit magam elé engedek: "Vajon ők is tudják? - Tudják, hiszen lehajtott fejjel, alázatosan az oltár elé állnak és kimondják az "ámen"-t, ezzel azt is kijelentik: "etess minket, Jézusunk, magaddal, mert Nélküled meghalunk." Olyan szépek ilyenkor az emberek, mintha csak erre a pillanatra születtek volna. Mintha valami titokzatos fény áradna belőlük, mintha a Király ereje tényleg beléjük szállna.

Megáldozom én is. Ölelésre, simogatásra emlékeztet ez a pillanat, pedig valójában annál sokkal többről van szó. Jézus nem csak megsimogat, átölel, hanem odaadja magát nekem, hogy bennem éljen. Azt akarja, hogy haza vigyem, Vele mosogassak, Vele takarítsak, Vele dolgozzak, Vele nevessek, Vele pihenjek, vagyis Vele éljem a mindennapjaimat.

Ki méltó erre? Én biztos nem. Még itt lebeg szemem előtt a sok bűnöm. Nehéz megbocsátanom magamnak azt, hogy egy engem végtelenül szerető mindenható Királyt megbántottam. Bár csak egy alkalom lett volna! De én már közel húsz éve havonta egyszer, ígéretet teszek neki, hogy többé nem bántom meg, és néhány hét múlva újra ott vagyok pirulva a gyóntató-székben. Babits Mihállyal együtt mondhatnám én is:

"Mit ér nekünk a Test, a Vér,
ha szellemében szellemünk nem részes
s úgy vesszük Őt magunkhoz,
mint ama vadak a tetemet vagy totemet?"

Ám Jézus már nem emlékszik azokra a bűnökre, melyeket őszintén megbántam. Ennyi elegendő, hogy elfelejtse vétkeimet, és méltóvá tegyen a szentáldozásra. Ilyen az igazi szeretet.

Hazamegyek, magammal viszem Őt, hogy Vele éljek. Őrzöm, mint szemem fényét, nem akarom elveszíteni. Most már nehéz elfelejtenem, hogy van Valaki, aki rajong értem, aki alig várja, hogy Vele legyek. Ez még egy embertől is nagyon jól esik, ám ez a Valaki nem akárki, hanem egy Király. Ő nem egy halott király, akinek a húsát az ősi törzsek ették; nem is földi király. Őt nem a világ adja. Ő adja magát a világnak, mert Ő a világ Teremtője és Megváltója.

"[..] de a mi királyunk,
Krisztus, nem halott!
A mi királyunk eleven!
A gyenge bárány nem totem!
A Megváltó nem törzsvezér.
Ereje több, ereje más: ő óriásabb óriás!"

B. Fehér Rita

lap tetejére






A legnagyobb ajándék

Beszélgetés Kvascsuk Kornéliával

Kvascsuk Kornélia és Leontin 26 éve házasok. Évekkel ezelőtt egy családi típusú gyermekotthont hoztak létre Huszton. Öt saját gyermekük mellett még kettőt örökbe fogadtak és hetet vettek ki állami nevelőintézetből, hogy családjukban nevelkedjenek, amíg elérik a felnőttkort.

- Hogyan született az ötlet, hogy gyermekotthont létesítsenek, gyerekeket fogadjanak örökbe?

- Az ötödik gyermekem születése volt az az alapvető élmény, mely elindított bennünk egy folyamatot. Ez vezetett később ahhoz a döntésünkhöz, hogy családi típusú gyermekotthont hozzunk létre. Ugyanis a terhességem elején két gyermekbetegségen estem át, és ez negatívan hatott a magzat fejlődésére. Az orvosok határozottan azt tanácsolták, hogy vetessem el a gyermeket, mert nagy valószínűséggel sérülten fog születni, és az én életem is veszélybe kerülhet. Azonban én ragaszkodtam ahhoz, hogy megszüljem. Isten kezébe tettem le ezt a helyzetet, és nem aggódtam emiatt. Végül Katika - ötödik gyermekünk - megszületett. Sajnos az orvosok feltételezése nem volt alaptalan: egy vizsgálat kimutatta, hogy agydaganata van, ami mentális problémákat okoz. Kéthónapos korától Magyarországra vittük kezelésre. Kérdéses volt, hogy elegendő-e a gyógyszeres kezelés, vagy szükség lesz műtétre is. Egyszer egy vizsgálat után Máriapócsot is érintettük a visszaúton. A kegyképnél megígértem Szűz Máriának, hogy ha a kislányom meggyógyul, akkor hálából igyekszem én is segíteni a hasonló sorsú gyerekeket. Nem sokkal utána kiderült, hogy nincs szükség műtétre, a gyógyszeres kezelés szép eredményeket hozott. Az ígéretemet pedig igyekeztem megtartani.

- A férje és a gyerekei hogyan fogadták az ötletet, hogy az otthonukból gyermekotthon legyen?

- A férjemmel közösen beszéltük meg és döntöttük el, hogy gyermekotthont alakítunk. Az idősebb gyerekeinkkel is beszéltünk erről, elmondtuk, hogy sok mindenről le kell majd mondaniuk, többet kell majd a ház körül segíteniük nagyon türelmesnek kell majd lennie mindenkinek a családban. Megkérdeztük, hogy tudják-e ezeket vállalni. Ők igent mondtak.

- Mikor került a családba az első gyerek?

- Először 2001-ben fogadtunk örökbe egy kisfiút. A kórházban nem tudták a nevét, és mivel december 6-án került hozzánk, Miklós lett a neve. Ő cerebrális paralízissel született, végtagjait szinte egyáltalán nem tudta mozgatni. Mára már jelentősen javult az állapota.

A többi gyermek közül is volt, aki sérülten érkezett az otthonunkba. Az orvosok már lemondtak róluk, nem hitték, hogy gyógyíthatók. Ennek ellenére sok erőfeszítéssel, gyógytornával, különböző gyógymódokkal, odafigyeléssel sikerült rendbe hozni a reménytelennek látszó sérüléseket.

- Milyen nehézségek és örömök jellemzik a mindennapokat?

- Családunkban igyekeztünk mindig Istenre hagyatkozni, és sokszor a múltba visszatekintve látjuk, hogy a nehézségek sorra megoldódtak. Ezt a ráhagyatkozást igyekszünk átadni minden gyereknek, mert hisszük, hogy bárhogyan is alakul a sorsuk, ha Istenben bíznak, nem vesznek el.

Nagy öröm volt számunkra minden egyes gyerek érkezése otthonunkba. Egyszer az egyik gyerekemtől megkérdezték elsőáldozás előtti vizsgán, hogy mi a legnagyobb ajándék. Ő azt válaszolta, hogy a gyerek. Bár ez megmosolyogtató, de valóban így van - Isten egyik legnagyobb ajándéka, amikor egy kis embert ad a családnak. Értékelnünk kell ezt az ajándékot, vigyáznunk kell rá.

- Mi lesz a nevelt gyerekek sorsa, amikor elérik a felnőttkort?

- Reméljük, hogy az egészségeseknek sikerül majd szakmát tanulni, családot alapítani. A sérült gyerekeknél más a helyzet. Nagyon fontos, hogy megtanulják ellátni magukat, legalább alapvető szinten. Nagyon reménykedünk, hogy addig Kárpátalján is létrejön egy vagy netán több Bárka közösség, ahol az értelmi és halmozottan sérültek segítőkkel élnek együtt. Ezekben a közösségekben a sérültek is megtanulnak egy szakmát, és képesek dolgozni. Ehhez viszont szükséges lenne olyan emberek vagy akár házaspárok és családok jelentkezése, akik vállalnák a segítői feladatot, életközösséget alkotva a sérültekkel.

Az interjút készítette:
Bunda Szabolcs

lap tetejére






"Gyönyörűségre hívtál engem"


Gyakran halljuk a prédikációban, hogy ne a világi örömöknek éljünk. Sokszor úgy érezhetjük, az Egyház - esetleg Isten - meg akar fosztani minket minden örömtől, legalábbis a földiektől, arra hivatkozva, hogy "bezzeg majd a mennyben milyen boldogok leszünk". Ismerjük a mondást is: "ami jó van az életben, az mind törvénytelen, erkölcstelen - vagy legalábbis hizlal"

Azonban az Egyház korántsem örömtelenségre, "savanyúságra" hív. Egyszer megszámolta valaki: az örvendezésre való felszólítás 800-szor szerepel a Bibliában! Isten örömünkre teremtette a világot. A Sátán az, aki - mint mindent - megpróbálja eltorzítani a valódi, mély örömöket, elsekélyesíteni azokat, silány utánzatokat mutatva be igazi örömként. Azután elhiteti velünk (mint Ádámékkal), hogy Isten irigy, nem akarja, hogy élvezzük az életet...

Ajándék és öröm - a szexualitás

Pedig a kereszténység valójában az ember legmélyebb, igazi vágyaira reagál. Az élet minden területén. Beleértve a szexualitás ajándékát is, amit sok ember a vallásos életén kívül álló dologként, mintegy tabuként kezel, pedig ez a házasság szentségének beteljesítője!

Isten azt akarja, hogy élvezzük egymás testét. De a testi szerelem is csak akkor elégíti ki legmélyebb vágyainkat, ha a biztonság, tisztelet, a teljes odaadás és elfogadás légkörében történik. Ez pedig értelemszerűen csak a házasságon belül történhet. Ott viszont történjen félelem nélkül, ne habozzunk elfogadni ezt az örömet a házasság késői korszakában sem! Egy sokat gyóntató pap mesélte, hogy nem győzi felvilágosítani idősebb gyónóit, akik azzal jönnek hozzá, hogy "ebben a korban már nem illik", hogy nem hogy bűn lenne, hanem inkább szükséges, hogy a házasságot testben is megéljük annak egész folyamán, hiszen testben élünk, nem csak lélekben.

Ártatlan örömök, sztárok

Isten akarata tehát, hogy élvezzük ajándékait, de úgy, hogy emberi (azaz Isten-képű) méltóságunkról nem mondunk le. Még az "ártatlan" örömökkel is előfordulhat azonban, hogy elszakítanak Istentől és a többi embertől. Talán ez az az eset, amikor az Egyház világi örömökről beszél. Ideiglenesen kielégítenek, de nem töltik be szívünk legmélyebb vágyait. A bűn ilyenkor ott rejlik, hogy egyes dolgok, élvezetek azt a helyet foglalják el a szívünkben, ami Istent és a felebarátot illetné meg. Ráadásul nem tesznek igazán boldoggá.

Elég beleolvasni bármelyik újság "sztárhírek" rovatába. X. most jött ki az alkohol/drogelvonóból. (Mi elől menekült ezekhez a szerekhez?) Y. válik a harmadik feleségétől. (Nem lehet túl boldog, harmonikus a magánélete.) Z-t depresszióval kezelik.

Miért van az, hogy azok, akiknek a világ szemében minden megadatott - hírnév, vagyon, szépség, szex, siker - mégsem boldogok? (Pedig önmagában véve egyik sem bűn.) Érdemes ezen elgondolkozni, mint ahogy azon is, hányan áldoznának fel mindent, hogy belőlük (vagy gyermekükből) is olyan híres sztár legyen, mint a fent említettek. Vajon belegondolnak, mire vágynak?

Amikor Isten elvesz

Tény azonban az, hogy Isten, aki számtalan ajándékkal halmoz el minket, olykor elkérhet tőlünk valamit - hogy valami többel, sőt, Önmagával ajándékozzon meg. Sokszor csak úgy tud adni nekünk, ha elvesz valamit - mert a szívünk tele van más dolgokkal, ügyekkel, érzelmekkel - "nem fér bele" az ajándék, ami pedig igazán javunkat, legbenső vágyaink kielégítését szolgálná. Ha ilyenkor Ő azzal lép, hogy maga csinál helyet a szívünkben úgy, hogy elvesz valamit - az külön kegyelem. Még ha elsőre nem is látszik annak.

Ki lehet boldog?

Akkor végül is mitől lehet boldog valaki? Sokan sokféleképpen megfogalmazták már a választ. Azt hiszem, akkor vagyunk boldogok, ha a helyünkön vagyunk, és ezen a helyen kölcsönösen kielégítő kapcsolatban állunk a számunkra fontos személyekkel: Istennel, a házastársunkkal (ha van), a gyermekeinkkel - persze kifelé bővíthető a kör. Fontos még, hogy mindenhez a valódi értékének megfelelően viszonyuljunk, ne cseréljük fel a jelentős dolgokat a lényegtelenekkel. Ne terheljen le például, ha egy távolabbi rokon igazta-lanul rosszat mond rólunk - de vegyük komolyan, ha az imaéletünk kezd elsekélyesedni.

Ne féljünk elfogadni a földi örömöket! Isten bőségesen ad azokból is. Akik nem merik élvezni adományait, azok (jó eséllyel) farizeusi lelküle-tűek. A fontossági sorrendre azonban vigyázzunk, mert az viszont tény, hogy ezek a földi örömök meg sem közelítik a mennyei boldogságot. A világ gondjai és örömei között el ne felejtsünk a lelkiekre figyelni, mert akkor a Sátán elérte célját. Istenre figyeljünk, és a többit mind megkapjuk hozzá.

Popovicsné Palojtay Márta

lap tetejére






Ukrán nyelvű egyházmegyei ifjúsági találkozó


Szükséged van a Bibliára?
Olvasod a Szentírást?
Mi akadályoz meg benne, hogy olvasd a Bibliát?
Hogyan értsük a Szentírást?
Használhatjuk a hétköznapi életben azt, amit a Bibliában olvasunk?

Ezeket és sok más kérdést beszélhettek meg az ukrán nyelvű ifjúsági találkozó résztvevői. Május 9-én, a magyar nyelvű találkozóval egy-időben zajlott a találkozó, melyre már a tizedik alkalommal került sor Munkácson.

Az előadásokat Losák István rahói plébániai kormányzó tartotta. Az előadásokon felvetett témát és a közben felmerülő kérdéseket a kiscsoportos beszélgetésekben bővebben is megtárgyalták; itt mindenki megoszthatta a többiekkel gondolatait. Amikor az idő letelt, énekszóval tudatták a beszélgetőkkel: ideje gyülekezni a program folytatására. A vidám, élénk, gitárral kísért énekszó nagyon feldobta a hangulatot, senkinek nem akaródzott tovább ülve maradni. Marietta nővér és a "Szerednyei vidám csapat" mindenkit hívott, hogy énekeljenek velük.

Az ifjúsági találkozón szerzett benyomásairól így ír az egyik fiatal résztvevő:

"És a körmenet! Már csak az a gondolat is, hogy ily módon tanúságot tehetsz hitedről, Krisztusról, és hogy nem te vagy ebben az egyetlen, nagy lelkesedéssel tölt el. És szeretnéd, ha később is részt vehetnél még ilyen rövid körmenetben. Rövid - mert az idő szédületes sebességgel röppent el közben.

És már itt is van a templom. Már néhányan össze is gyűltek ott. Csak egy kicsit hadd üljünk le... ugyan már! Aktívan részt kell vennünk a szentmisében. A plébániánk képviseletében én is oda fogom vinni az adományokat az oltárhoz. Ilyen még sosem történt velem. Milyen érdekes, örömteli és titokzatos... a szentmisén. Talán azért, mert tulajdonképpen az egész nap erre készített fel minket. Bizonyára így volt, mert ilyen békét régen éreztem már."

Forrás: Szvitlo

lap tetejére






Kedves szüleink, Isten veletek!


Egidio Santanché gyerekorvos, nagy gyakorlattal rendelkező pszichológus, gyereknevelési problémák szakértője és a Fokoláré közösség tagja, melynek újságjában, az olasz Citta Nuova-ban rendszeresen válaszol az olvasók gyermekneveléssel kapcsolatos kérdéseire. Íme az egyik kérdés és a válasz.

"Néhány nappal ezelőtt egy tévéműsorban a következő kérdést tették fel a nézőknek: "Mit szólnának önök, ha a már érettebb korban lévő gyermekük úgy döntene, elhagyja a családot, hogy ezután egyedül éljen?" Számos egymásnak ellentmondó válasz hangzott el, én pedig meg vagyok zavarodva! Ön szerint igazságos, hogy a gyermekek elhagyják szüleiket azok után, hogy a szülők oly sok áldozatot hoztak értük?"

Sok félreértés, vita és hiba születik abból, hogy nem látjuk világosan, hol vannak a határai a szülők jogainak gyermekeik iránt. Ha valaki gyermekként már egyszer megkapott mindent szüleitől, nem kérheti el azt újra saját gyermekeitől, akiknek majd, ha rájuk kerül a sor, saját gyermekeiknek kell továbbajándékozniuk, amit kaptak, és így tovább. Ha a (nagy)szülők másodszor is kapni szeretnének, unokáikat fosztják meg mindattól, amit azok szüleinek kellene továbbadniuk számukra.

Ha ez világos, világosak a következmények is. Értelmet nyernek azok a gyakran emlegetett, de ritkán megvalósított mondások, mint például: A szülők nem tekinthetik tulajdonuknak, vagy időskorra szóló befektetésnek gyermekeiket, azok csak átmenetileg vannak rájuk bízva. De sok kárt okozott már az a szemrehányó mondat, melyet a levélíró is említ: "Én föláldoztam érted mindent, és te...?"

Mindezzel nem szeretnék a vigasztalan öregotthonok mellett érvelni, mint ahogy a bölcsődékért sem lelkesedtem soha. A gyerekeknek igenis erkölcsi kötelességük, hogy ellássák idős szüleiket, de ezt nem szabad kierőszakolni tőlük, mert az unokák látnák a kárát, akik elsődleges várományosai kell, hogy legyenek a szülők gondoskodásának.

Ha ez mindenkinek világos lenne, eltűnnének azok a magatartásformák, melyek megpróbálják a másikat birtokba venni, és amelyek annyira károsak a fiatalok harmonikus fejlődésére, autonómiájára és kreatív egyéniségére. Milyen sok lány maradt hajadon azért, hogy idősödő szüleinek gondját viselje! De mi lesz, ha ők már nem élnek többé? A gyermekek fejlődésének végső célja, hogy érett módon függetlenné váljanak. Nem támaszkodhatnak többé szüleikre, éppen ellenkezőleg, az ő feladatuk lesz, hogy másokat fenntartsanak. A szülőknek, erőfeszítéseiknek megkoronázásaként, örömmel vegyes izgatottsággal kellene várniuk és kívánniuk, hogy gyermekeik meghódítsák a függetlenség magaslatát. Gondoskodásukat és figyelmüket lassan-lassan visszafogva érhetik el azt, hogy gyermekük elérkezhessen ahhoz az útelágazáshoz, melyet a Szentírás már több ezer évvel ezelőtt kijelölt: "Az ember elhagyja apját, anyját..."

Az "érett" szülők örülnek, ha gyermeküknél a függetlenség, a különbözőség vagy az önmeghatározás megnyilvánulásaival találkoznak. Vannak azonban édesanyák, akik, amikor észreveszik, hogy gyermekük már képes a saját lábán is megállni, úgy érzik, vége a világnak. Ilyenkor összetörten, maguk elé meredve teszik fel a fájdalmas kérdést: Akkor most már semmire sem vagyok jó... ?

Ez a sajnos nagyon is általános hozzáállás rávilágít egy másik gyakori hibára is. A házastársak közötti kapcsolat sok esetben háttérbe szorul, elfelejtődik a gyermekekkel való törődés miatt, pedig éppen ellenkezőleg kellene történnie, felül kellene, hogy múlja azt. A szülőknek szükségük van egy intim belső életre, mely nem merül ki egyedül a gyerekekkel való törődésben, hanem azzal párhuzamosan növekszik. Csak ebben a bensőséges kapcsolatban találhatják meg azt az erőt és gazdagságot, mellyel gyermekeik felé fordulhatnak. A gyerekek túlságosan gyakran rabolnak el szüleiktől igazságtalanul időt beszélgetéssel, odabújással, csak azért, hogy kaphassanak. Máskor meg, ami sokkal rosszabb, felesleges, túlzott gondoskodást erőszakolnak ki, ami visszafogja normális fejlődésüket, így felnőve is tulajdonképpen éretlen, hisztis gyerekek maradnak.

Ha a szülők minden erejüket gyermekeik nevelésébe ölik bele, anélkül, hogy emellett egymás közötti kölcsönös szeretetüket is növelnék, természetes, hogy amikor a gyerekek elhagyják őket, úgy érzik, minden összeomlott. Ha viszont egymás között ők is növekedtek, lelkileg tovább mélyíthetik és gazdagíthatják a köztük lévő kapcsolatot. Befejezve gyermekeik nevelésének sziszifuszi munkáját, a jól megérdemelt pihenés idején több időt és figyelmet szentelhetnek kapcsolatuknak. Sok minden lesz, amit megnövekedett szeretetükben még ajándékozhatnak és mondhatnak egymásnak. Így valóban nélkülözhetetlenné válhatnak majd unokáik számára. A háttérből kísérhetik őket a szüleikkel való legteljesebb egyetértésben, beavatkozás és kritika nélkül.
lap tetejére






MESE

A boldog ember inge


Egyszer volt, de nem nagyon régen, nem is a világ végén, hanem itt, ebben a mi görbe országunkban, volt egy király, de nem akármilyen, hanem jóságos is, igazságos is. Aztán ez a király egyszer igen megbetegedett. Nagy bánat emésztette, az is lehetett a baja. Mert mindenütt csak a panaszt hallotta: nem elég fehér a kenyér az uraknak, nem elég puha az ágya a katonáknak, meg minden más efféle panasz hallatszott.

Gondolta, útra kél, elindul, s addig megyen, míg meg nem gyógyul. De hát a sok udvarbéli nép nem engedte, meg a felesége sem, míg meg nem hallgatják azt az okos asszonyt, aki mindenre tudott kádenciát.

- No, jól van, hívjátok elő azt az asszonyt. Hadd hallom, mit mond!

Jött is nagyon hamar, mert ott lakott a várban, hiszen ő dajkálta, ő nevelte a királyt az öccsével együtt, míg embernyi ember nem lett belőlük. Mikor meglátta a király az asszonyt, el is mosolyította magát. Már ennek is megörültek az udvarbéliek, mert akkor már jó ideje nem látta mosolyogni senki.

- Na, dadus, mit ajánlanál, hogy meggyógyuljak ebből a nehéz bajból? Hát a dada nézte a király tenyerét. Látta, hogy az nem éppen sima, mert a favágást is megpróbálta már, csak hogy végre meggyógyuljon. De nem használt az sem.

Aztán levetkőztette a dada a királyt derékig, hogy lássa, nem ott van-e a baj? De ott se talált semmit, hacsak azt a két nagy kék foltot nem, amit akkor kapott a vállára, mikor egy szegény embernek segített zsákot vinni a malomba, aztán ráesett a gerenda.

Hát addig faggatta a király a dadát, míg az el nem árulta, mit gondol felőle:

- Felséges királyom, én már csak megmondom: addig ki nem gyógyul felséged e nehéz nagy bajából, míg egy boldog embernek az ingét nem veszi magára.

Hej, megörültek az udvari emberek: ez aztán nem nagy dolog. A király úgyis szeret országában járni-kelni, biztosan hamar talál egy ilyen embert.

Na, jól van, másnap elindult a király. Legelőször is végigjárta az udvarbélieket. Van-e köztük, aki boldog.

Egyik azt mondta: kevés a fizetés. A másik: nehéz a megélhetés. Boldog egy se volt.

Nem lophattatok eleget - gondolta a király.

Ment tovább. Betért a városban több helyre, katonákhoz, papokhoz. Egyiknek kevés volt az abrak, amit a királyi magtárból osztottak, pedig még az udvaron is azon jártak a lovak. A másiknak nagyobb harangra kellett volna a király pénze, pedig minden sarkon csak úgy zúgtak a harangok.

Na, hát itt sincsen boldog ember - gondolta a király. - Majd talán a falusiak között.

De ott se járt jobban. Ahová csak betért, mint szegényes ruhába öltözött vándor, mindenütt panaszkodtak, hogy nagy az adó, kevés a termés, pusztul a jószág, és így tovább. Hát egy estefelé, mikor már nagyon elfáradt, beért egy takaros kis faluba.

Na, itt biztosan meglelem, amit keresek - gondolta magában. Szállást kért az egyik házban, adtak is neki, jót aludt. Másnap újra kezdte a kérdezősködést, hol lelne egy boldog embert, akitől elkérhetné az ingét.

A bíró azt panaszolta, hogy nagy a sár: ha jól megrakják a vásáros szekereket, hat ökör se bírja elhúzni őket, mégsem csináltat utat a király. A pap meg jószerével szóba sem állt vele, úgy el volt foglalva. Összefele írják a falu népét - mondta -, merthogy így kívánja a király.

De meglátott a király a pap udvarán egy szegény favágó embert. Olyan vidáman hasogatta a fát, hogy öröm volt nézni.

Éppen akkor hozta neki a felesége az ebédet. Letette az ember a fejszét, s édesden megette a ciberelevest. Egypár kanállal még hagyott a csuporban, hogy az asszonynak is jusson, hisz vagy evett otthon, vagy nem. Hát mikor jóllakott a két ember, elkezdtek beszélgetni, de olyan boldogsággal, hogy csak úgy repesett a király szíve. Na, hát mégiscsak meg fogok gyógyulni - gondolta -, mert itt az én emberem. Oda is ment hozzájuk, szóba ereszkedtek.

- Látom, van munkád is, meg jó feleséged, a mindennapra valótok is biztosan megvan, így ti boldogok vagytok, ugye?

- Hát bizony mi, hála a jó Istennek, boldogok vagyunk, cimbora. Van munkám, kenyerem, néha még egy kis hús is jut, mert a király nem engedi az esett marhát kimérni, így a feleségem mindig vesz belőle a kisbírótól, már úgy kéz alatt, akkor aztán azt is eszünk. Ennél többet, jobbat én nem is kívánok.

Hej, megörült a király! El is kezdte mondani rögtön.

- Hallod-e, te szegény ember, ha már ennyire boldog vagy, add nekem az ingedet, hogy elvigyem a királynak, merthogy az nagy beteg, aztán csak akkor gyógyul meg, ha egy boldog embernek az ingét veszi magára. Ne sajnáld ideadni, mert jól meg fogják azt fizetni neked, ne félj.

Hej, megvakarta a fejét a szegény favágó. Fel is állott nagy búsan a tőkéről, s úgy mondta szomorúan:

- O, te szegény jó cimbora! Sajnálom én a királyt tiszta szívemből, de nekem nincs ingem.

Avval kigombolta a felefolt ujjasát, s megmutatta a pucér mellét. Hát a király majd hanyatt esett, hogy egy szegény favágó így is lehet boldog, mikor inge sincsen. Így aztán nagy bánatosan hazaindult. El is határozta, hogy beszélhetnek az urak, ő ezután is az ilyen ágról-szakadt szegény embereket szereti majd a legjobban, és segít is rajtuk, ahol csak tud, legalább annyira vigyék, hogy ing fedje a testüket. Mert az mégiscsak szégyen, hogy egy beteg király ne találjon inget egy ilyen jóravaló emberen.

(Magyar népmese)



Szerkesztőbizottság:

Majnek Antal (elnök)
Pápai Zsuzsanna (főszerkesztő)
Popovicsné Palojtay Márta (szerkesztő)
Bunda Szabolcs (szerkesztő)
Riskó Marianna (rovatvezető)

Tördelőszerkesztő:
Popovics Pál

Internetes változat:
Bunda Szabolcs

Postacím:
Ukrajna
89600 Munkács,
Mira u. 5.


E-mail cím:
mrkp.sajto[@]gmail.com

Webmester:
webmester[@]munkacs-egyhazmegye.org






ELÉRHETŐSÉGEINK:




Postacím:
Ukrajna
89600 Munkács,
Mira u. 5.



Telefon: (+380)31-31-31-921




E-mail cím:
mrkp.sajto[@]gmail.com



Webmester:
webmester[@]munkacs-egyhazmegye.org


Új Hajtás © 2006-2007
minden jog fenntartva!

Nincsenek megjegyzések:

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger