2008. december 31., szerda

SZENT SZILVESZTER, pápa Ünnepe: december 31

SZENT SZILVESZTER, pápa

Ünnepe: december 31

Szentlecke: 1 Jn 2, 18-21
Evangélium: Jn 1, 1-18

SZENT I. SZILVESZTER pápa ősi római családból származott, szüleitől kiváló keresztény nevelést kapott. Apja halála után egy papra bízta anyja a gyermek nevelését. Nagyon tehetséges tanuló volt, szeretett is tanulni. Papként igen sokat szolgált a diokleciáni üldözés idején (303-305), ami Rómában is sok áldozatot kívánt. Többször kellett elrejtőznie a Soracte-hegy egyik barlangjában.

314-ben választották pápává, mert közismertek voltak nagy érdemei. Nagy Konstantin alatt uralkodott, a milánói ediktum (313) utáni békés korszakba ő vezette be az Egyházat. Templomokat épített, szabályozta a templomok szentelésének rendjét, a templomok felszerelését.

Ekkoriban a donatisták és az arianizmus nehezítette az Egyház életét, Szilveszternek élete végéig küzdenie kellett ezek ellen az eretnekségek ellen..

335. december 31-én halt meg. A Priscilla katakombába, a Via Salarián temették el, I. Pál pápa azonban 761-ben átvitette elődje maradványait a szent tiszteletére alapított "San Silvestro in capite" nevű kolostorba. Alakját sok, szinte a mese határát súroló legenda veszi körül, már az 5. században tisztelték.

Példája:
szabadság vagy elnyomás egyformán veszélyek tömegét jelenti a hit ellen!

Karácsonyi idő

Karácsonyi idő, December 31.

Az Ige Istennek az Atyának az örök Szava, akiben kimondja magát, és ő lett emberré Jézus Krisztusban. Ezért benne mindent megkaptunk, amit Isten közölni akart velünk. Ő úgy jött közénk, mint élet és világosság, s ez földi működésében is nyilvánvaló volt. Aki hisz benne, az azonosítja magát vele és így részesedik megdicsőült életében és világosságában. Sőt, az Atya gyermekévé válik, tehát bízhat gondviselésében. Megvan a lehetőségünk, hogy Krisztus teljességéből merítsünk. Az ő erejével követjük az igazságot, s a földi küzdelem lesz az a keret, ahol kialakul bennünk a hozzá való hasonlóság. (Adoremus 2005.)
További gondolatok...

Evangélium

2008. december 31. - Szerda

Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt
kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami
lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A
világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett
egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy
tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a
világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy
megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de
a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.
Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei
legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test
kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És
az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét,
mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.
János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: "Ő az, akiről mondtam,
hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én." Hiszen mi
mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt
ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus
Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten
Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18

Elmélkedés:

A kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg -
olvashatjuk János evangéliumának bevezetésében. Keresztény életünk azt
jelenti, hogy egyre inkább Krisztus szerint élünk, azaz az isteni kegyelem
és az isteni igazság szerint. Aki pedig ebben él, az a világosság szerint
él és Isten él őbenne. Vajon a mögöttünk álló esztendőt felhasználtuk-e
arra, hogy növekedjen bennünk a kegyelem és az igazság? Tudott-e ennek
köszönhetően Isten növekedni bennünk? Tudott-e minket a kegyelem és az
igazság egyre krisztusibbá alakítani? Növekedett-e bennem a világosság?
Isten fénye, a kegyelem fénye, a hit lángja, a szeretet tüze? Isten talán
mégsem számon kér most minket. Majd eljön ennek is az ideje. Most az új
esztendővel új lehetőséget ad, hogy általa, kegyelme és igazsága által
éljünk.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Istenünk, mindenható Atyánk, engedd összes gyermekednek megtapasztalni,
hogy úton vannak feléd, az ember végső célja felé, s hogy van kísérőjük,
aki jót akar nekik: Mária, a tiszta szeretet képe, akit eleve arra
választottál, hogy Krisztus Anyja és az Egyház Anyja legyen. Neked, aki az
élet Atyja, kezdet nélküli forrás, a legfőbb jó és örök világosság vagy, a
Fiúval és a Szentlélekkel együtt legyen tisztelet és dicsőség, dicséret és
hála mindörökkön örökké! Ámen.
II. János Pál pápa
______________________________

Téged keresni

2008. december 31. Karácsony nyolcada - hetedik nap

Szent Szilveszter pápa

P. Ernest Daly LC

Jn 1,1-18

Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta. Volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve. Tanúskodni jött, hogy tanúskodjék a világosságról, s mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfi akaratából, hanem Istenből születtek. Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tesz róla, és hirdeti: ,,Ő az, akiről ezt mondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én.'' Mi mindnyájan az ő teljességéből merítettünk kegyelemből kegyelmet. Mert a törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta: az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.

Bevezető ima: Uram, hiszem, hogy te vagy az Ige, aki a világba jött. Tudom, hogy az Atyáról, az Ő igazságáról és szeretetéről beszélsz nekem. Tudom, hogy bízhatok abban, hogy az Atyához vezetsz engem. Bár a szívem olyan szűk, te mégis utánam jössz, hogy megkeress engem. Hála neked ezért.

Kérés: Uram, segíts, hogy ma buzgóbban keresselek téged!

1. A tulajdonába jött. A mi Istenünk eljött, hogy megkeressen minket. „Nem mi szerettük Istent, hanem Ő szeretett először minket.” (vö. 1 Jn 4,10). Mit talál bennünk olyan különösnek az Isten? A Biblia a vőlegény és menyasszony, vagy az apa és anya képét használja a szeretetre. Így akarja megmagyarázni nekünk, mennyire vágyik Isten arra, hogy az övéi legyünk. Az Úr tudja, hogy ebben van a mi igazi boldogságunk. Gyakran titokzatos módon keresi az embereket, azonban Jézus Krisztus teljesen világosan megmutatkozik számunkra, és megmutatja azt a vágyát is, hogy velünk legyen. Becsülöm-e a megtestesülés ajándékát? Minden nappal egyre jobban értem, mennyire alázatosan és milyen erővel keresi Isten az én szeretetemet?

2. Istentől született. A mi Krisztusban való átalakulásunk ajándék. Isten maga kínálja föl nekünk ezt az ajándékot, és ha nyitottak vagyunk rá, mélységesen megváltoztatja a vele való kapcsolatunkat. Krisztus által van bizalmunk az Atya elé lépni, és már nem egyszerűen Teremtőnknek, hanem „mi Atyánknak” szólítani Őt. Krisztusban nyerünk erőt, hogy bűneinket elhagyjuk, és Isten szentségébe belépjünk. Krisztus adta meg nekünk a lehetőséget, hogy képesek legyünk hatással lenni az üdvtörténetre azáltal, hogy a világban hirdetjük ez Ő örömhírét. Mindez Isten jóságának és irgalmának a következménye. Mennyire értékelem, hogy Isten gyermekévé fogadott engem? Törekszem arra, hogy a Lélekben újjászületve új emberként éljem életem?

3. Telve kegyelemmel és igazsággal. Jézus Krisztus megmutatja, mit jelent igazán embernek lenni. Az Ő életének ereje és szépsége, az Ő szeretetének önzetlen önátadása segít felismernünk azokat a magasságokat, amelyekre meghívást kaptunk. Jézus megmutatja nekünk, hogy lehetséges szentnek lenni. Ő vezet minket az úton, nekünk, csak az Ő nyomában kell haladnunk. Vele bízhatunk abban, hogy azok a jócselekedetek, amelyeket életünkben véghezvittünk, örökre megmaradnak. Minden nap újra beleszeretek Krisztusba? Elkápráztat engem annyira az Ő személye, hogy nap mint nap valami újat fedezzek fel benne? Elmondhatom magamról, hogy minden nappal egyre jobban megnyer engem az Ő ügyének?

Beszélgetés Krisztussal: Uram, köszönöm, hogy eljöttél megkeresni engem. Ma én is akarlak téged keresni. Segíts, hogy a hitben felfedezzelek téged! Segíts felfedeznem a te jelenléted jelét az Egyházban, a szentségekben, és abban a sok jóban, amit embertársaimban elültettél. Adj új fület és nyitott szívet, hogy hallgassak Igéidre és befogadjalak életembe!

Elhatározás: Ma valakivel beszélgetni fogok Jézus szeretetéről, ami a megtestesülésben megmutatkozott.


Erdő Péter bíboros atya decemberi imaszándéka:

Hogy vallási életünk középpontja mindig Jézus Krisztus legyen, és szeretettel várjuk eljövetelét életünkben!



--~--~---------~--~----~------
------~-------~--~----~
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Szentírás évét és Szent Pál évét segíti.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mailcímen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001
-~----------~----~----~----~------~----~------~--~---

2008. december 30., kedd

Mivé lesz a föld?...

Mivé lesz a föld?...
december 30. 6:00



Mivé lesz a föld?... megfagy-e, elég-e?
Én ugy hiszem, hogy meg fog fagyni végre,
Megfagyasztják a jéghideg szívek,
Amelyek benne, s belefekszenek.


Petőfi Sándor


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

Mészárlás egy kongói templomban

Mészárlás egy kongói templomban
december 30. 8:08


A Kongói Demokratikus Köztársaság északkeleti részében az Úr Ellenállási Hadserege nevű ugandai lázadó csoport 45 civilt mészárolt le karácsony másnapján egy templomban.

Az ugandai hadsereg azt közölte: a katolikusokat bozótvágó késekkel gyilkolták meg december 26-án, pénteken a szudáni határtól 40 kilométerre fekvő Doruma templomában. Az áldozatok túlnyomó többsége nő, gyermek és idős ember.

Magyar Kurír


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

Michelangelo feszülete Rómában

Michelangelo feszülete Rómában
december 30. 10:38


Az olasz képviselőházban állították ki azt a fakeresztet, amelyet XVI. Benedek pápa is megcsodált, amikor december 13-án fölkereste a szentszéki olasz nagykövetséget. A január 23-ig megtekinthető tárlat címe: „A fiatal Michelangelo, a megtalált feszület".

A bemutatón jelen volt a Vatikáni Múzeum igazgatója, Antonio Paolucci, aki a Vatikáni Rádiónak nyilatkozott a nagy reneszánsz művésznek tulajdonított alkotásról:

„Mindenképpen nagyon magas színvonalú műtárgyról van szó. Ha nem Michelangelóé, akkor kié lehet? Egyszer Federico Zeri olasz művészettörténész mondta az azóta szállóigévé vált mondatot: ha nem Michelangelo, akkor Isten készítette ezt a feszületet. Hihetetlenül tökéletesen ábrázolja az emberi anatómiát. Tudjuk, hogy a művész egészen fiatalon Firenzében engedélyt kapott, hogy bejárjon az ágostonrendi kolostorba, ahol anatómiai vizsgálatokat folytatott. Művészetének egyedüli kifejezőeszköze ugyanis az emberi test megjelenítése volt" – magyarázta Paolucci.

Amikor XVI. Benedek pápa fölkereste a szentszéki nagykövetséget, Paolucci professzor kalauzolta őt, bemutatva neki Michelangelo feszületét. „A Szentatya rendkívüli érdeklődést tanúsított a műalkotás iránt, hosszan elidőzött a feszület előtt, beszélgetett velem és munkatársaimmal. Legszívesebben nem is ment volna tovább, hanem ott maradt volna, hogy eszmét cseréljen az emberi test spiritualitásáról. A filozófus-teológus pápához közel áll ez a téma, vagyis az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember ábrázolásának szent mivolta" – idézte fel a pápa látogatását a Vatikáni Múzeum igazgatója.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

2009. január 4., vízkereszt

2009. január 4., vízkereszt
december 30. 9:43


A bölcsek imádása

Vallásgúnyolók, hitetlenek gyakran kritizálják Isten előtti hódolatunkat. „Milyen visszataszító – mondják: Isten felül bársonytrónjára és elvárja, hogy alattvalói leboruljanak előtte.” Ezek torzképet hordoznak magukban Istenről. Nem gondolnak arra, hogy az egészséges lelkületű ember őszintén, spontánul értékeli az igazi nagyságot. És a legnagyobb érték előtti hódolatot nevezzük imádásnak. Vízkereszt evangéliuma a napkeleti bölcsek imádását mutatja be. A legnagyobb művészek nem tudtak betelni a témával. Megszámlálhatatlan a múzeumi képek sora, amelyek az adoráció fenséges példáját próbálják ecsettel kifejezni. Az ünnep alkalmul szolgál az imádás lényegéről való elmélkedésre.

I. Mi az imádás?

Ahol igazi értéket találunk, ott akaratlanul is elismerjük azt. Beethoven IX. szimfóniáját játssza a zenekar. A végén néhány pillanat áhítatos csend, majd felcsattan a taps. A taps a remekműnek szól. A mű azonban továbbadja a dicséretet annak, aki komponálta. Mert a hangok nem véletlenül álltak össze dallammá. Beethoven lelkében élt először és ő vetette papírra. Amikor tehát tapsolunk, Beethoven előtt fejezzük ki hódolatunkat.

Megállunk Michelangelo remekműve előtt. Látjuk a Pietát. Meghatódunk, álmélkodunk. Először a szobrot csodáljuk. Aztán felkiáltunk: „Micsoda zseni készíthette!” A szobor továbbadja a szobrászművésznek az elismerést, hódolatot.

Mármost amikor az ember széttekint a természetben ugyanez az ünnepi érzés, keríti hatalmába. Amikor a hegycsúcsról feltárul a táj szépsége, a partról a végtelen tenger méltósága, az erdőben a színek zöld szőnyege, kitör belőlünk az elismerés: „Ó természet, ó dicső természet!” A természet azonban szintén továbbadja a dicséretet annak, aki teremtette.

Istent imádni tehát annyit jelent, mint felismerni a természet mögött a Teremtőt és elismerni, hogy Ő a legnagyobb érték. Minden érték foglalata és forrása. Az ép érzékű emberből önkéntelenül tör fel a hódolat a Végtelen Igazság, a Határtalan Jóság, az Örök Szépség és a Mérhetetlen Tökéletesség felé. Ez a spontán hódolat: ez az imádás! Az élettelen természet csak a létével képes dicsőíteni az Alkotót. A szellemi teremtmények azonban tudatos hódolatukkal imádják.

II. Az imádás példaképei

1. Az angyalok
Isten imádásának igazi megvalósítói a teremtmények közül a tiszta szellemek, az angyalok. A karácsonyi éjszakában felcsendülő énekükkel méltón dicsőítik a magasságban élő Istent.

Nagy Szent Gergely pápa egyik ragyogó homiliájában a tiszta szellemek három osztályáról és 9 karáról beszél. A legalsó osztályba sorolja az angyalokat, arkangyalokat és fejedelemségeket. Ők Isten követei az emberek felé. Istentől hozzák a rendelkezéseket és viszik színe elé az emberek imáját.

A második osztályba tartoznak a hatalmasságok, erők és uralmak. Ők Isten „nagykövetei”. Nekik a földi világgal már nincs kapcsolatuk. Isten és az angyalok közt végzik közvetítő szolgálatukat.

Végül a legfelső osztály is három karra oszlik: trónusok, kerubok és szeráfok. Ők Isten legfőbb udvartartásához tartoznak. A szellemi lét olyan magaslatai, amelyekre se szavunk, se fogalmunk, se képzeletünk nincs. Lényük lényege, egész tartalma Isten dicsőítésében merül ki. Éjjel-nappal nem szűnnek meg kiáltani: „Szent! Szent! Szent!” Szédületes szellemi létük az egész örökkévalóságon keresztül kimerül ebben a hódolatban.

A szellemi lét végső csúcsán nem ismernek tisztább, szellemibb szolgálatot, mint Istent dicsőíteni. Egész létüket belemondják ebbe az örök Sanctusba. És valahányszor elhangzik egy ilyen kiáltás, amely betölti a mennyet, arcra borulnak a trónon ülő előtt és imádják.

2. Krisztus
A hit fényében egészen halványan – mint az Androméda köde – feldereng előttünk a Szentháromság belső élete. Az Atya egész valóságát, minden tökéletességét belemondja az Igébe. Minden, ami a Fiúban van, az Atyától való. Az isteni lényeget az Atya adja, a Fiú pedig elfogadja, az Atya kisugározza, a Fiú visszatükrözi. Az Atya egész lényegét, dicsőségét kimondja, a Fiú pedig visszamondja. A Szentháromság tehát minden dicsőítés ősforrása.

Amikor Jézus megtestesült, az ő emberi ajkain hangzott fel az Atya tökéletes dicsőítése. Jézus földi élete két részre oszlik: 30 évig imádkozott és 3 évig tanított. De még a nyilvános működést is megfelezte: nappal hirdette az igét, éjjel pedig imádkozott. Az istenemberi szív tele volt az Atya imádásával. Finom és érzékeny szelleme csupa hódolat, leborulás és hála. Micsoda vigíliák és matutinumok lehettek ezek a dicsőítések! A hajnali harmat csillogott haján, ajkán pedig a reggeli ima igéi zengtek az erdők csendjében. Csodálkozunk, hogy megnyílt felette az ég és az Atya elragadtatott öröme hangzott: „Ez az én szerelmes Fiam, őt hallgassátok!”

3. A napkeleti bölcsek
A tudós csillagászok távcsövén feltűnt a különös csillag. Nem töprengtek, vajon a Jupiter és a Szaturnusz együttállása-e a Halak csillagképében, vagy supernova. Szent könyveikből kiolvasták, hogy „a zsidók királya” nem lehet más, csak a várva várt Megváltó, akit Isten küld. Egymást biztatták: „Menjünk és hódoljunk neki.” Heródes előtt jövetelük célját így fogalmazzák meg: „Eljöttünk, hogy hódoljunk előtte.” Az evangélista pedig közli: „Bemenvén a házba hódolattal leborultak előtte.” A „proskünézis” olyan imádást jelent, amelyet arccal a földre borulva végeztek.

4. A mi hódolatunk
Milyen más lenne vallási életünk, viselkedésünk Istennel szemben, ha tudatosítanánk időnként, hogy Ő a Teremtő, mi pedig teremtményei vagyunk. Mennyivel figyelmesebb, összeszedettebb lenne imádságunk. Mennyivel áhítatosabb a misén való részvételünk. Imádásunkat kifejezhetjük testtartásunkkal is. Kézösszetétel, fegyelmezett állás, templomban letérdelés. Földreborulás ma már csak papszentelés alkalmával történik és szerzetesi fogadalomtételnél. Kifejezhetjük szavunkkal és énekünkkel is lelki megrendülésünket, mint az angyalok a betlehemi éjszakában.

Leginkább életünkkel imádhatjuk Istent. Mi Isten tükörképei vagyunk. Mások felé is sugároznunk kell Istent. Úgy éljünk, hogy ne torzképei, karikatúrái, hanem élő tükörképei legyünk. Amikor pedig templomi liturgikus imádságunkat végezzük, éljük át, hogy az Egyház imájában Krisztussal együtt száll fel ajkunkról a teremtmények istendicsérete és a méltó imádás minden érték ősforrása, a végtelen Isten felé.

Berzsenyi Dániel
Fohászkodás

Isten! Kit a bölcs lángesze fel nem ér,
Csak titkon érző lelke óhajtva sejt:
Léted világít, mint az égő nap,
De szemünk bele nem tekinthet.

Te hoztad a nagy Minden ezer nemét
A semmiségből. A te szemöldököd
Ronthat, teremthet száz világot,
S a nagy idők folyamit kiméri.

Téged dicsőít Zenith és Nadír,
Szélvészek bús harca, az égi láng
Villáma, harmatcsepp, virágszál
Hirdeti nagy kezed alkotásit.

Buzgón leomlok színed előtt, Dicső!
Majdan, ha lelkem záraiból kikél,
S hozzád közel járulhat, akkor
Ami után eped, ott eléri.

Ámen

Hajnal Róbert/Magyar Kurír


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

Kránitz Mihály teológiai tanár

…Kránitz Mihály teológiai tanárt Szent Család és Aprószentek ünnepe kapcsán
december 30. 11:41


A család és a házasság ma újra védelemre szorul. Az élet, mely oly természetes és egyértelmű lenne, veszélyben van. Az Egyház határozottan kiáll a család értékei és a megfogant élet mellett, valamint minden ember fizikai és lelki életének védelmében. A karácsonyi ünnepkör két napot is szentel a családi közösség és a megfogant, de még meg nem született kisgyermekek érdekében, engesztelve emellett az ártatlanul megölt kisdedekért.

– December 27-én ökumenikus engesztelő imádságot rendeztek az életért a budapesti Egyetemi templomban. Professzor úr is részt vett ezen a már hagyományosnak mondható alkalmon. Milyen aktualitása van ma az élet védelmének?
– Azok, akiknek a sajátjuk mellett mások élete és jövője is fontos, a gondolatok és érzések mellett közös imádsággal fejezték ki és szólaltatták meg az élet evangéliumának hangját, amely a lelki és fizikai életet egyaránt erősíti. Az ökumenikus ima és engesztelő délután mottója János evangéliuma 14. fejezetének egy rövid versét idézte: „Élek, és ti is élni fogtok.”
Karácsonyi időszakban vagyunk, és még mindannyiunkban elevenen él az otthon, a családban eltöltött szenteste emléke, amikor a Messiás megszületését ünnepeltük, s így megtapasztaltuk a családi élet kiemelkedő pillanatát, mely a hit szerint valójában az élet, az örök élet elővételezése. Egyetlen vallásban sem találkozunk olyan eseménnyel, hogy Isten emberré lett volna, ez csakis a kereszténységben valósult meg, amikor a teremtő és mindenható Isten elküldte Fiát, hogy emberi természetünket felvéve részt vállaljon az emberi, földi élet minden adottságából. Ez lehet öröm éppen egy gyermek születése fölött, vagy lehet szomorúság, egy család menekülése miatt gyermekével Egyiptomba. De gondoljunk Kongóra, ahol ezekben a napokban több ezer család kényszerült otthona elhagyására a törzsi harcok következtében, vagy Indiára, ahol fanatikus hinduk keresztények otthonait, iskoláit és templomait pusztítják el és kényszerítik távozásra emberek tízezreit. De ez a Messiás – ahogyan Izajás próféta fogalmaz – magára vette betegségeinket, fájdalmainkat, és végül erőszakos ítélettel végeztek vele. A Názáreti Jézus Isten akarata és a jövendölések értelmében élte végig földi életét, s ezzel bemutatta, hogy Isten számára első az ember élete, de a földi életen túl az ő örök élete is. Életéről és a mi életünkről szóló szavaiban, az utolsó vacsorát követő meghitt pillanatokban Jézus feltárja szívének gondolatait, Atyjával való kapcsolatát, a Szentlélek elküldésének szándékát, de mielőtt elindulna az utolsó óra, az Ő órája felé, imádkozik tanítványaiért és értünk is, akik hisznek és hinni fognak. Jézus szenvedése, halála és feltámadása jelenti számunkra a megváltást, amely a hívő embert megajándékozza azzal az élettel, amelyet a világ nem adhat meg.

– Emberként élni méltóság, de milyen jelentősége van a Jézus által hozott életnek, amit ő ígér tanítványainak és minden hívőnek?
– János apostol fizikailag is közel volt Jézushoz, amikor ezek a szavak elhangzottak: „Élek, és ti is élni fogtok.” Ez az élet elsősorban a gyermekeket vállaló családokra vonatkozik. Azokra a keresztény szülőkre, akik elfogadott gyermekeik lelkébe elsőként csöpögtetik Jézus tanítását és végső soron azt a szeretetet, amelyet Krisztus mutatott meg minden ember iránt. Minden ember egy családhoz kötődik, és egy új élet fogantatásakor és születésekor „nagy misztérium” előtt állunk. Jézus egész földi életével bemutatta az embert magának az embernek, mert bár Isten az ő képére és hasonlatosságára teremtett minket, a bűn következtében meggyengült ez a hasonlóság és ennek megvalósítása. Ezért volt szükség Jézusra, mint az Új Emberre, aki egyúttal Isten Fia is. Az ember létrejötte Isten teremtő akaratának felel meg, és a fogantatás, illetve a születés pillanatától fogva az új lény arra rendeltetett, hogy teljesen kifejezze a maga emberségét, hogy személy legyen. Ez abszolút értelemben mindenkit megillet, a gyógyíthatatlan és magatehetetlen betegeket is. „Embernek lenni” – ez az ember alapvető hivatása. Ez az alaphivatás azonban túllép a földi kereteken, mert Isten a saját isteni életében akarja részesíteni az embert, s ezért mondja Krisztus: „Azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.”

– Isten és ember tehát szorosan összetartozik. Mit mond erről a Biblia és a keresztény tanítás?
– Érdekes, hogy maga az „Isten” szó és elnevezés az ószövetségi Jahve, „a lét, az élet, a lenni” fogalmak tartalmát hordozza. Az Úr így mutatkozik be Mózesnek is: „Én vagyok, aki van” vagy „Én vagyok, aki vagyok”, sőt egy újabb fordítás szerint „Én vagyok, aki leszek” tudniillik melletted leszek. Isten neve a jelen és a jövő. Így ismerjük fel, hogy már a kinyilatkoztatás kezdetén visszhangzik ez az üzenet: „Élek, és ti is élni fogtok.” Ezt az életet hordozzák a Földön élő emberek, mert Isten teremtette a világmindenséget és magát az embert, és hozta létre teremtényeiben a létprincípiumot, az életelvet. Az élet ajándék, és ennek az egyszerű kijelentésnek az igazsága ott érvényesül igazán, ahonnan ez az élet hiányzik, vagy éppen ahol elmúlik. II. János Pál pápa szerint Szent Ireneusz gondolatát, hogy „gloria Dei vivens homo” (vagyis hogy „Isten dicsősége az élő ember”) így is lehetne fordítani: „Isten dicsősége az, hogy az ember él.” Ez az ember legmagasabb rendű meghatározása. Az Istentől kapott élet tehát a jelenben és a jövőben nyilvánul meg. Ennek védelme már az emberiség történelmének a kezdetén is elsőrendű fontosságú volt, amint ez például Káin és Ábel történetében látható. Az élet oltalma és ünneplése végigvonul az Ó- és az Újszövetség tanításán, s mintegy párhuzamot láthatunk abban, hogy amikor Jahve úgy mutatkozik be, hogy „Én vagyok, aki van”, akkor Jézusnál azt halljuk, hogy „Én vagyok az út, az igazság és az élet” és „Én vagyok a világ világossága”.

– II. János Pál pápa szerint a mai ember a halál kultúráját építi, ha Isten nélkül, az ő erkölcsi törvényei nélkül él. Mennyire hat ez a társas kapcsolatokra, főleg a családra?
– A XXI. században úgy tűnik, hogy az élet értékelése csökkent, sőt a technikai haladással mintha az ember is kiszorulna az élők közül. A „kiszorulás” természetesen a rászorulókat jelenti, a még meg nem született gyermekeket és az idős embereket, akik még vagy már úgymond „nem hoznak hasznot” a társadalomnak. Az emberi élet védelmében mára – úgy tűnik – az Egyház maradt az utolsó bástya, s II. János Pál pápa szavai szerint a szeretet civilizációjának az építésében az Egyháznak kell fontos szerepet betöltenie, elsősorban az élet és a családok támogatásával. Igazi rendeltetése, és nem csupán funkciója a teremtett világban ugyanis egyedül az embernek van. Isten minden létezőnek az ősforrása. Ő hív a létre mindent, ami él, legfőképpen az emberi személyt. Az összes teremtmény közül azonban egy sem alkalmas arra, hogy az embernek segítőtársa legyen, egyedül egy hozzá hasonló másik személy, az asszony. Az ember a férfi és a nő közösségében válik „egésszé”. Ez az alapja a család és az élet továbbadásának is. S mivel Isten szent, és Ő az élet, a házasság és a család is szent, mert az magának a Teremtőnek a műve, amelynek egyik elsődleges célja az emberi faj fennmaradása, az egyes családtagok személyes fejlődése és örök sorsa a jelen életben és a jövőben is. Ahogyan ezt Jézus ígéri: „Élek, és ti is élni fogtok.”

– Régen áldásnak, ajándéknak nevezték a gyermeket és az édesanyát áldott állapotban lévőnek. Ma szinte azonnal veszélyeztetett helyzetbe kerülnek a megfogant életek, de az életük végén járók is.
– Az csak a modern nyelvhasználatban alakult ki, hogy a gyermek az anyja méhében teher. Biztos, hogy többletsúlyt jelent az édesanya számára, aki végső soron nem egy tárgyat, hanem egy személyt hordoz a szíve alatt. Egy első gyermekét váró kismama azt mondta: számára egyáltalán nem teher a születendő gyermek, nagyon jól együtt tud vele élni, amikor átfordul az ágyban, akkor kell csak vigyázni, egyébként, tette hozzá, „milyen kár, hogy ez ilyen kevésszer lehet az életben”.
Egyébként, hogy Jézus mennyire ismerte egy kismama helyzetét és a szüléssel járó körülményeket, azt éppen az a kijelentése mutatja, amikor arról beszél, hogy az asszony is szomorú, amikor tudja, hogy elérkezett az ő órája, de mihelyt megszülte gyermekét, örül, hogy ember született a világra. Az élethez és magához a szeretethez is nagyon szorosan hozzátartozik az áldozatvállalás. Az ember és a szülők igazi kiteljesedése akkor valósul meg, amikor gyermekeknek adnak életet, és felnevelik, vagyis végigkísérik őket életük jelentős szakaszán. „Élek, és ti is élni fogtok” – mondja Jézus. A házastársak szülővé válnak – akár egy örökbefogadás keretében is –, s II. János Pál pápa szerint a szeretet civilizációja éppen azt jelenti: „örülni az igazságnak” – a szeretethimnusz alapján. Ám egy olyan civilizáció, amelyet a fogyasztói és születésellenes lelkület jár át, soha nem lehet a szeretet civilizációja. A család azáltal hozza létre a szeretetnek ezt a valóságát, hogy a benne élő személyek és nemzedékek közötti kötelékek nagyon szorosak és nagyon intenzívek. Ám a család rendkívül sebezhető, s könnyen áldozata lehet az egységét gyengítő vagy romboló veszedelmeknek. Ilyen az abortusz az emberi jogok közé való felvétele, vagy az eutanázia. Az ellenállás bátor példáját láthattuk Henrik luxemburgi főherceg néhány héttel ezelőtti vétójában, amely talán mégis csak elgondolkodtatja az embereket és a „halálpártiakat”. Az azonos neműek házasságát vagy élettársi kapcsolatának a bejegyzését az Egyház soha nem fogja támogatni, jóllehet magát a rászorulót mindig és mindenben segíti. Ilyen veszedelmek hatására egy eltorzult család az „ellencivilizáció” formáját erősíti, gondoljunk akár a homoszexualitás és a leszbikus magatartás erőltetett propagandájára az iskolákban, melyek rombolják a szeretetet, jogosnak beállítva a klasszikusnak mondott házasság- és családformától eltérő kapcsolatokat, melyek életet végképp nem eredményeznek, elkerülhetetlen következményeket viszont a társadalom életében annál inkább.

– Ma amikor a családokat és a születendő gyermekeket is sok megpróbáltatás sújtja, mit tehet az Egyház?
– Az Egyház abban segíthet, hogy mindenben a család mellett áll, hogy a család válaszolni tudjon a kihívásokra, bemutatva azt az igényes szeretetet, amely a család szilárd alapja, vállalva a vele szembenálló erőkkel való küzdelmeket is, melyek veszélyként és fenyegetésként leselkednek a szeretet civilizációjára. Ezek közül az első az egoizmus, az önzés, ami lehet egy egyén, egy házaspár, egy társadalmi osztály vagy egy nemzet önzése. A felelőtlen szabadság a szeretet ellentéte.
Korunkat épp az önzés vezette gazdasági összeomláshoz is, amelyben igazságtalan viszonyok alakultak ki. A fogyatkozó nemzet haldokló társadalomhoz hasonlít, amely rezzenéstelen arccal elutasítja önmagától a kényelmét veszélyeztető és áldozatot igénylő megfogant, de még meg nem született életeket. Az élet védelme azonban nem utópia: állandó és eleven kapcsolatban vagyunk a mi Urunk, Jézus Krisztus Istenével és Atyjával, akitől származik minden atyaság és anyaság a világban, és akitől végső soron minden emberi család származik. Az istenfelejtés és az életfelejtés állapotában élő kortársainknak ma szelíden, de határozottan kell hirdetnünk az élet és a szeretet evangéliumát, mely a kereszténység 2000 éve alatt nagyon sok ember szívét megérintette, azokét akik nem zárkóztak be önmaguk önző énjébe, és lemondtak bizonyos fizikai kényelemről, vállalták a gyermeknevelést, az azzal járó áldozatokat, melyek azonban nem kisebbítették személyiségüket – éppen ellenkezőleg, egy érettebb, mások iránt felelősséggel élő ember alakult ki bennük. Az Egyház szüntelenül és bizalomteljesen imádkozik azokért, akik gyermeket várnak, a családokért, akik gyermekeket nevelnek az olykor leküzdhetetlennek látszó nehézségek ellenére is, s azokért is, akik valamilyen okból, akár tudatlanságból, akár tudatosan elvetették gyermeküket.

– II. János Pál azt tanította, hogy az Egyház útja az ember. Az Egyház mely maga közösségekből, családokból épül fel. Milyen reményt tud adni azoknak a keresztényeknek, akik ebben a világban igyekeznek az élet evangéliumához hűségesen élni?
– Az Egyház azért imádkozik, hogy Krisztus országa, a szeretet civilizációja győzzön. Ennek erőforrását az Egyház az egész emberi család javára fordítja. „A keresztény hívők felelőssége pedig abban áll – jól értékesítve az időt és megkülönböztetve az örök értékeket a mulandóktól –, hogy kitartóan növeljék a házasság és a család megbecsülését mind életük tanúságtételével, mind pedig a jóakaratú emberekkel együttműködve. A nehézségeket leküzdve, ökumenikusan is összefogva igyekezzenek biztosítani a családnak a szükséges dolgokat és mindazt, ami korunkban megkönnyíti az életet. E cél eléréséhez nagy segítség a hívők keresztény érzülete a minden napokban, a mára sokszor nevetségessé tett egészséges erkölcsi fölfogása, valamint a különböző szinten oktató tanárok és nevelők bölcsessége és szakértelme.” (GS 52) A II. Vatikáni Zsinat külön kéri a keresztény házaspárok segítségét is, hogy „az egyes szervezetek, főként a család-szövetségek, törekedjenek arra, hogy a fiatalokat, a házaspárokat, s főleg az új házasokat tanítással és tettekkel megerősítsék, s fölkészítsék őket a családi, társadalmi és apostoli életre” (GS 52). „Az élő Isten képmásává alkotott, és a személyiség méltóságával fölruházott házastársak – kéri az Egyház tagjaitól– forrjanak össze a szeretetben, azonos gondolkodásban és egymás kölcsönös megszentelésében kövessék Krisztust, az élet forrását; hivatásuknak örömeiben és áldozataiban és hűséges szerelmükkel is tanúskodjanak annak a szeretetnek misztériumáról, melyet az Úr nyilatkoztatott ki a világnak halálával és föltámadásával.” (GS 52) Így épülhet ki újra a szeretet civilizációja, s e bizalom hátterében az Úr Jézusnak a kijelentése áll, mely ma is erősít és bátorít minket: „Élek, és ti is élni fogtok.”

Magyar Kurír


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

A jeruzsálemi pátriárka a Gázai övezetben fellángolt harcokról

A jeruzsálemi pátriárka a Gázai övezetben fellángolt harcokról
december 30. 17:20


A Gázai övezetben kialakult helyzet miatt rendkívüli tanácskozásra hívta össze az Európai Unió országainak külügyminisztereit kedd délutánra a francia EU-elnökség. Szerdán az Arab Liga is ülésezik, ettől reméli az erőszak megoldását az ENSZ főtitkára. Fouad Twal jeruzsálemi latin pátriárka a L'Osservatore Romano vatikáni napilapnak nyilatkozott a helyzetről.

Immár nyílt háború zajlik a Gázai övezetben. Folytatódnak az izraeli bombatámadások a Hamász támaszpontjai ellen, amire a szélsőséges szervezet rakétatámadásokkal válaszol. Keddre virradóra ismét támadás érte a gázai Iszlám Egyetemet, a Hamász kulturális szimbólumát, amely az izraeliek szerint a radikális palesztin szervezet egyik fegyvergyártó üzeme is. A külügyminisztérium épületét gyakorlatilag teljesen lerombolta az izraeli légierő. A halottak száma kedden meghaladta a 350-et, legalább ezer sebesültről szólnak a hírek, köztük sokan a polgári lakosság köréből valók. Az ENSZ adatai szerint eddig legalább 62 nő, illetve gyermek vált a légicsapások áldozatává.

Fouad Twal pátriárka elmondta: a szentföldi katolikus közösség és a többi keresztény felekezet vezetői hétfőn találkoztak Simon Peresz izraeli elnökkel, hogy kifejezzék tiltakozásukat. Az izraeliek azonban védik álláspontjukat – fogalmazott a pátriárka, hozzátéve: elfogadhatatlan, hogy egész falvakat lebombázzanak, ahol védtelen nők és gyermekek élnek. Fegyverekkel nem lehet megoldani a konfliktust. Alázattal kell visszaülni a tárgyalóasztalhoz és meg kell hallgatni egymást, csak így lehet megoldásra jutni. Fáradtak vagyunk, békére van szükségünk – tette hozzá a jeruzsálemi pátriárka.

Nem sokáig tartott az öröm Betlehem városában sem, ahol rekordszámú zarándok vett részt a karácsonyi szertartásokon. A szentföldi ferences kusztódia egyik tagja az Avvenire olasz katolikus napilapnak elmondta: ami a Gázai övezetben folyik, minden keresztény számára elfogadhatatlan. Eloltották a karácsonyi fényeket Betlehemben, és mindaddig nem gyújtják meg újra, amíg véget nem érnek a bombázások.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

2008. december 30. - Kedd

2008. december 30. - Kedd

Abban az időben, amikor a gyermek Jézust szülei bemutatták a jeruzsálemi
templomban, ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős
volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd
özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha,
böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is
odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik
Jeruzsálem megváltására vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek
mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig
növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte
benne.
Lk 2,36-40

Elmélkedés:

Simeon tanúságtételét a Megváltóról Anna tanúskodása folytatja. Ő is jelen
van, amikor bemutatják Jézust a templomban, s arról beszél az ott
lévőknek, hogy ez a Gyermek, az, akire évszázadok óta vártak, a Megváltó.
Az isteni ígéret beteljesedését látja a kis Jézusban, s most örvendezik,
hogy az ő és a nép várakozása nem volt hiábavaló.
Karácsony napján a mi várakozásunk is beteljesedett. Nekünk is megadatott,
hogy felismerjük az emberré lett Istent. S ha minket is örömmel töltött el
az Istenlátás, akkor nekünk is tanúskodnunk kell a világban arról, hogy
valóban ő a Megváltó. Érdemes továbbadnunk nekünk is Simeon és Anna
utódaiként ezt az örömhírt.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Uram, add meg nekem a testvéri szeretetet, és színed előtt add ezt meg,
ott, ahol te látsz; add, hogy amikor szívem igazi ítéletét kérdezem, ezt a
választ halljam: a testvéri szeretetnek a jóság gyümölcsét rejtő gyökere
valóban bennem van; akkor bizakodhatom Benned, és te megadod nekem
mindazt, amit kérek, mivel megtartom parancsaidat.
Szent Ágoston
______________________________

Csodálatos gyermek

Csodálatos gyermek

2008. december 30. Karácsony nyolcada - hatodik nap

P. Ernest Daly LC

Lk 2,36-40

Volt egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előre haladt már napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után; nyolcvannégy éves özvegy volt, és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált ott éjjel és nappal. Ő is odajött ugyanabban az órában, dicsérte az Urat, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Izrael megváltását. Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, az ő városukba, Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt vele.

Bevezető ima: Uram, úgy jövök ma eléd, mint Anna, hogy megéljem, ami valóban szükséges nekem: a veled való kapcsolatom. Hiszem, hogy megtartod ígéreteidet. Hiszem, hogy legyőzted a bűnt és a halált. Szeretlek, Istenem.

Kérés: Uram, add, hogy felismerjem, hogyan lehetek jobb tanúságtevőd!

1. Imádta Istent. Mindannyian imádkozunk valakihez. A bölcsesség mondja meg nekünk, hogy ki az, akit valóban imádnunk kell: egyedül Istent. Isten megérdemli, hogy teljes szívünket neki ajándékozzuk, mert Ő az igazi Atyánk. Az imádásban újra felfedezzük legnagyobb kincsünket, ahogy a tékozló fiúi is: Útra kelek, hazamegyek apámhoz.“ (Lk 15,18). A Szentségimádás alkalmával mi is arra a helyre megyünk, ahol a legnagyobb szeretettel várnak minket, és segítségre lelünk, ahol megtaláljuk az igazi barátunkat, és ahol a leginkább olyanokká tudunk válni, amilyennek lennünk kellene. A Szentségimádás megnyitja szívünket Isten kegyelmei felé. Az imádság segít minket, hogy igazán értékelni tudjuk azokat a kincseket, amelyeket Istentől kaptunk. Törekszem-e arra, hogy teljes szívemmel, teljes elmémmel és egész lelkemből imádjam Istent az Oltáriszentségben?

2. Beszélt a gyermekről mindenkinek. Az ima és a Szentségimádás itt a földön nem csak a templomba járásra korlátozódnak. Ezek lehetővé teszik számunkra, hogy Isten szeretetének örömhírét felfedezzük, s így azután másokkal is megosszuk ezt az örömhírt. Az ima csupán önmagunk becsapása, ha nem vezet el minket az evangelizálásra. A Szentatya rámutat az evangelizálás és az ima bensőséges kapcsolatára. Arra hív minket, hogy másokkal is megosszuk, amit a Krisztussal való kapcsolatunkban felfedeztünk. Támogat minket abban, hogy másokat is elvezessünk Krisztushoz. Ilyen szemlélődő, de ugyanakkor aktív lélekkel élek én is?

3. A gyermek pedig növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt vele. A Karácsony a remény üzenete. Isten csendben készíti elő a jövőt. Egy gyermek, és egy fiatalember arra emlékeztet minket, hogy Isten a világot soha nem adja fel, és minden nemzedék számára új utakat talál, hogy üdvözítse az egész emberiséget. Én is fiatal tudok maradni a szívemben? Megpróbálom-e minden nap megélni, amit Isten mondani akar nekem, és növekedni azokban az erényekben, amelyek által Isten kegyelmének tökéletesebb eszközévé lehetek? Ha Krisztust követem, bíznom kell abban, hogy Isten lelke nyugszik rajtam, és Ő nagy szeretettel tekint az én igyekezetemre akkor is, amikor az mások számára rejtve marad. Isten minden gyengeségem ellenére általam segít másokat, hogy felfedezzék örömhírét; Ő jelen van és tevékenyen részt vesz az életünkben.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Jézus, köszönöm gondoskodó jelenlétedet. Te képedre és hasonlatosságodra teremtettél engem, és Fiad jelenlétében felfedezem szereteted mélységét. Segíts ma csodálattal eltelve újra felfedeznem a te szeretetedet, és örömhíredet elvinnem másoknak is!

Elhatározás: Ma néhány pillanatot az Istengyermekkel akarok eltölteni, és hálát adni neki jelenlétéért. Különösen is igyekezni fogok, hogy azokkal, akikkel ma találkozni fogok, megosszam az Ő örömhírét.


A Pápa ima szándéka 2008. december hónapra:

- Hogy az Egyház, az erőszak és a halál kultúrájának egyre növekvő terjeszkedésével szemben, minden apostoli és missziós tevékenységével bátran mozdítsa elő az élet kultúráját.
- Hogy a keresztények, főleg a missziós országokban, a testvériség konkrét gesztusai által mutassák meg, hogy a betlehemi barlangban született Kisded a világ fénylő reménysége.



--~--~---------~--~----~------
------~-------~--~----~
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Szentírás évét és Szent Pál évét segíti.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mailcímen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001
-~----------~----~----~----~------~----~------~--~---

2008. december 29., hétfő

ŐSZENTSÉGE XVI. BENEDEK PÁPA ÜZENETE A BÉKE VILÁGNAPJÁRA



december 28. 15:37

ŐSZENTSÉGE XVI. BENEDEK PÁPA ÜZENETE A BÉKE VILÁGNAPJÁRA
Vatikáni Könyvkiadó Vatikán Állam 2009. JANUÁR 1.

Békeüzenet 2009.doc
KÜZDJÜK LE A SZEGÉNYSÉGET, ÉPÍTSÜK A BÉKÉT!
1. Ennek az új évnek az elején ismét szeretném eljuttatni mindenkihez békekívánságomat és ezzel az üzenetemmel arra hívni, hogy a következő témáról elmélkedjünk: Küzdjük le a szegénységet, építsük a békét! Már tiszteletreméltó elődöm, II. János Pál hangsúlyozta 1993-as békeüzenetében, hogy az egész tömegeket érintő szegénységnek negatív hatása van a békére. A szegénység gyakran valóban az egyik tényező, amely elősegíti vagy fokozza a különböző, sokszor fegyveres konfliktusokat. A maguk részéről ez utóbbiak a szegénység tragikus helyzeteinek forrásai. II. János Pál így írt: „Egy újabb béke elleni komoly fenyegetés erősödik meg és válik egyre súlyosabbá a világban: sokan, sőt egész népességek élnek ma óriási szegénységben. Egyre nyilvánvalóbb a gazdagok és a szegények közötti egyenlőtlenség a gazdaságilag fejlettebb nemzetekben is. Olyan problémáról van szó, amely az emberiség lelkiismeretét terheli, mivel nagyon sokan olyan körülmények között élnek, amelyek sértik az ember veleszületett méltóságát, és következésképpen veszélyeztetik a nemzetközi közösség valódi és harmonikus fejlődését.”

2. Ebben az összefüggésben, a szegénység leküzdéséhez hozzátartozik a globalizáció összetett jelenségének figyelmes vizsgálata. Ez már módszertani szempontból is fontos, mert arra indít, hogy felhasználjuk a közgazdászoknak és a szociológusoknak a szegénység számos aspektusával kapcsolatos kutatási eredményeit. Azonban amikor a globalizációra hivatkozunk, akkor annak lelki és erkölcsi vonatkozásaira is figyelnünk kell. Ez arra ösztönöz, hogy a szegényekre tekintve tudatosítsuk: mindannyian egyetlen isteni terv részesei vagyunk, vagyis az a hivatásunk, hogy egyetlen családot alkossunk, amelyben mindenki – egyének, népek és nemzetek – a testvériség és a felelősségvállalás alapelvei szerint alakítja magatartását.

Ebben a távlatban a szegénységről átfogó és részletes elképzelésünk kell, hogy legyen. Ha a szegénység csak anyagi természetű lenne, akkor elegendő lenne, hogy a társadalomtudományok – amelyek segítenek a jelenségek főként számadatok alapján történő mérésében – rávilágítsanak fő jellemzőire. Tudjuk azonban, hogy létezik olyan nem anyagi természetű szegénység, amely nem közvetlen és automatikus következménye az anyagi dolgok hiányának. Például a gazdag és fejlett társadalmakban létezik a társadalom peremére szorulásnak, valamint az emberi kapcsolatok szegénységének, az erkölcsi és lelki szegénységnek a jelensége: bensőjükben irányvesztett emberekről van szó, akik a nélkülözés legkülönbözőbb formáit élik át anyagi jólétük ellenére. Egyrészt arra gondolok, amit „erkölcsi alulfejlettségnek” neveznek, másrészről pedig a „túlfejlettség” negatív következményeire. Azt sem felejtem el, hogy az ún. „szegény” társadalmakban a gazdasági fejlődést gyakran kulturális akadályok fékezik, amelyek nem teszik lehetővé az erőforrások megfelelő kihasználását. Mindazonáltal igaz marad, hogy a másokra rótt szegénység minden formájának gyökere, hogy hiányzik az emberi személy természetfeletti méltóságának tisztelete. Amikor az embert nem hivatásának teljességében veszik figyelembe, és nem tartják tiszteletben az igazi „emberi ökológia” igényeit, akkor a szegénység elfajult folyamatai is elszabadulnak, amely nyilvánvalóan látszik némely területen, amelyekre röviden ki fogok térni.

A szegénység és erkölcsi vonatkozásai

3. A szegénység okát gyakran a demográfiai fejlődéssel hozzák összefüggésbe. Ezért indulnak nemzetközi szinten kampányok a születések számának csökkentésére, olyan módszerekkel is, amelyek nem tartják tiszteletben sem a nő méltóságát, sem a házaspár ahhoz való jogát, hogy felelősségteljesen eldöntse, hány gyermeket szeretne , és még súlyosabb, hogy gyakran ezek a kampányok az élethez való jogot sem tartják tiszteletben. Meg nem született gyermekek millióinak kiirtása a szegénység elleni harc nevében, valójában az emberek legszegényebbjeinek elpusztítását jelenti. Ezzel szemben tény, hogy 1981-ben a világ népességének mintegy 40%-a élt az abszolút szegénységi küszöb alatt, míg ez az arány mára lényegében a felére csökkent, és olyan népességek is kijutottak a szegénységből, amelyeket számottevő demográfiai növekedés jellemez. Az említett adat rávilágít, hogy a szegénység problémájának megoldásához meg lennének az erőforrások a népesség növekedése mellett is. Azt se felejtsük el, hogy a második világháború végétől napjainkig a föld népessége 4 milliárddal növekedett, és ez a jelenség nagymértékben olyan országokat érint, amelyek nemrég jelentek meg a nemzetközi színtéren mint új gazdasági hatalmak, és éppen nagyszámú lakosságuknak köszönhetően fejlődtek gyorsan. Ezen kívül a legfejlettebb nemzetek között a legmagasabb születési aránnyal rendelkezőknek vannak jobb fejlődési lehetőségei. Más szóval igazolódik, hogy a népesség gazdagságot, nem pedig szegénységi tényezőt jelent.

4. Egy másik, aggodalomra okot adó jelenség a járványos betegségek, mint például a malária, a tuberkulózis és az AIDS, melyek amilyen mértékben sújtják az aktív népességet, olyan mértékben vannak hatással az ország általános körülményeinek rosszabbodására. Azok a törekvések, amelyek e betegségek népességre gyakorolt következményeinek megfékezésére irányulnak, nem mindig érnek el jelentős eredményt. Az is megtörténik, hogy azok az országok, amelyeket e járványok sújtanak, azért, hogy kilábaljanak belőle, áldozatául esnek azok zsarolásának, akik a gazdasági segítség feltételéül életellenes politikák megvalósítását szabják. Különösen nehéz leküzdeni az AIDS-et, a szegénység egyik drámai okát, ha nem nézünk szembe azokkal az erkölcsi problémákkal, amelyekkel összefügg a vírus terjedése. Mindenekelőtt olyan – különösen a fiataloknak szóló – kampányok felvállalása szükséges, amelyek az emberi méltósággal teljes összhangban álló szexuális életre nevelnek. A már megvalósult, ilyen irányú kezdeményezések jelentős eredményeket értek el, csökkentették az AIDS terjedését. Ezen kívül a szegény népek számára is hozzáférhetővé kell tenni az orvosságokat és a szükséges kezeléseket. Ez az orvosi kutatások és a terápiás újítások határozott támogatását feltételezi, és amikor szükséges, a szellemi tulajdont védelmező nemzetközi jogszabályok rugalmas alkalmazását, hogy így mindenki számára biztosított legyen az egészségügyi alapellátás.

5. A harmadik terület, amelyre figyelnünk kell a szegénység elleni küzdelemben, és amely megmutatja annak lényegi, erkölcsi dimenzióját, a gyermek szegénység. Amikor szegénység sújt egy családot, ennek a gyermekek a legsebezhetőbb áldozatai: ma az abszolút szegénységben élők csaknem fele gyermek. Ha a gyermekek oldaláról nézzük a szegénységet, akkor elsődleges céloknak kell tartanunk az őket legközvetlenebbül érintő vonatkozásokat, mint például az anyákról való gondoskodást, a nevelés feladatát, a védőoltásokhoz, az orvosi kezelésekhez, az ivóvízhez való hozzáférést, a környezetvédelmet és legfőképpen a család, illetve az azon belüli kapcsolatok tartósságának védelmét. A család meggyengülésének elkerülhetetlenül a gyermekek a kárvallottjai. Ahol nem védelmezik a nő és az anya méltóságát, ott ennek következményeit szintén elsősorban a gyermekek érzik meg.

6. A negyedik terület, amely erkölcsi szempontból különleges figyelmet érdemel, az a leszerelés és a fejlődés között fennálló kapcsolat. A világméretű katonai kiadások jelenlegi szintje aggodalmat kelt. Ahogy már hangsúlyoztam, megtörténik, hogy „a katonai kiadásokra és fegyverkezésre fordított hatalmas anyagi és emberi erőforrásokat, valójában a népek fejlesztési terveitől vonják el, különösen a legszegényebb és leginkább segítségre szoruló népektől. Ez pedig szemben áll az Egyesült Nemzetek Kartájának kijelentésével, mely kötelezi a nemzetközi közösséget és különösképpen az államokat, „hogy a nemzetközi béke és biztonság megalapozása és fenntartása a világ emberi és gazdasági erőforrásainak a fegyverkezés céljára történő minél csekélyebb felhasználásával legyen előmozdítható” (26. cikk).

A dolgok ezen állása nem könnyíti, sőt komolyan akadályozza a nemzetközi közösség nagy fejlesztési célkitűzéseinek elérését. Ezen kívül a katonai kiadások túlzott mértékű növekedése a fegyverkezési verseny felgyorsulásának veszélyével jár, amely növekvő elmaradottságot és reménytelenséget eredményez, és így látszólag ellentmondásosan, az instabilitás, a feszültség és konfliktusok tényezőivé válik. Ahogy tiszteletreméltó elődöm, VI. Pál bölcsen megállapította, „a béke új neve: fejlődés” . Az államoknak tehát komolyan el kell gondolkodniuk a konfliktusok legmélyebb okain, amelyek gyakran az igazságtalanságból fakadnak, és bátor önkritikával kell megoldaniuk azokat. Ha a jövőben javulnak a kapcsolatok, lehetővé válhat a fegyverkezési kiadások csökkentése. A megtakarított erőforrásokat pedig a legszegényebb és legrászorulóbb emberek és népek fejlődésére irányuló tervekbe lehet fektetni: egy ilyen nagylelkű elkötelezettség az emberiség családjának békéje iránti elkötelezettséget jelent.

7. Az anyagi szegénység elleni harccal kapcsolatos ötödik terület a jelenlegi élelmezési válságra vonatkozik, amely veszélyezteti az alapszükségletek kielégítését. Ez a válság nem annyira élelmiszerhiányt jelent, mint inkább az ahhoz való nehéz hozzáférést, spekulatív megnyilvánulásokat, valamint politikai illetve gazdasági intézmények együttműködésének hiányát, amelyek képesek lennének szembenézni a szükségletekkel és a súlyos helyzetekkel. Az alultápláltság súlyos mentális és fizikai károkat is okozhat a népességeknek, sokakat megfosztva attól a képességtől, mely ahhoz szükséges, hogy külön segítség nélkül kijussanak szegény helyzetükből. Ez közrejátszik abban, hogy a társadalmi egyenlőtlenség növekszik, olyan reakciókat idézve elő, melyek magukban hordozzák az erőszak veszélyét. A relatív szegénység alakulására vonatkozó adatok az utóbbi évtizedekben a gazdagok és a szegények közötti növekvő szakadékot mutatják. Ennek a jelenségnek a legfőbb oka kétségtelenül egyrészt a technológiai átalakulás, amelynek előnyei főleg a legmagasabb jövedelmű rétegeknek jutnak, másrészt az ipari termékek árdinamikája, amely sokkal gyorsabban nő, mint a legszegényebb országok birtokában lévő mezőgazdasági termékek és nyersanyagok ára. Így az történik, hogy a legszegényebb országok népességének nagy része kettős marginalizációt szenved el, mind az alacsonyabb bérek, mind a magasabb árak miatt.

Küzdelem a szegénység ellen és globális szolidaritás

8. A béke építésének egyik legjobb útja, egy olyan globalizáció, amely az emberiség nagy családjának érdekeit szolgálja. A globalizáció irányításához azonban erős, globális szolidaritásra van szükség a gazdag és a szegény országok között, nem kevésbé az egyes országokon belül, akkor is, ha azok gazdagok. „Közös etikai kódexre” van szükség, amelynek szabályai nemcsak megegyezésen alapulnak, hanem abból a természeti törvényből erednek, amelyet a Teremtő írt minden ember lelkiismeretébe. (vö. Róm 2,14-15). Talán nem érezzük mindannyian lelkiismeretünk mélyén azt a felszólítást, hogy hozzátegyük saját részünket a közjóhoz és a társadalmi békéhez? A globalizáció megszüntet bizonyos akadályokat, de ez nem jelenti azt, hogy nem építhet újakat. Közelebb hozza egymáshoz a népeket, de a térbeli és időbeli közelség önmagában nem teremti meg egy igazi közösség és a valódi béke feltételeit. A szegények marginalizációja bolygónkon csak akkor találhat a kiúthoz vezető hatékony eszközökre a globalizációban, ha minden ember személyesen érzi, hogy megsebzik őt a világban létező igazságtalanságok és az azokkal kapcsolatos emberi jogok megsértése. Az Egyház, amely „az Istennel való bensőséges egység és az egész emberi nem egységének jele és eszköze” , továbbra is hozzájárul ahhoz, hogy megszűnjön az igazságtalanság és a meg nem értés, és eljussunk egy békésebb és szolidárisabb világ építéséhez.

9. A nemzetközi kereskedelem és a pénzügyi tranzakciók terén ma működő folyamatok lehetővé teszik a nemzetgazdaságok pozitív értelemben vett integrálódását, ezzel elősegítve az általános körülmények javulását. Vannak azonban ezzel ellentétes folyamatok is, amelyek megosztják és marginalizálják a népeket, s ezzel háborúk és konfliktusok veszélyes feltételeit teremtik meg. A második világháborút követő évtizedekben, a történelemben eddig soha nem látott mértékben felgyorsult a javak és a szolgáltatások nemzetközi kereskedelme. A világkereskedelem nagyrészt a régi iparosodott országokat érintette, majd ebbe számottevő mértékben be tudtak kapcsolódni a felemelkedő országok, amelyek jelentőssé váltak. Ezzel szemben azonban vannak más, alacsony jövedelmű országok, amelyek a kereskedelem fő vonalaihoz képest rendkívüli mértékben peremre szorultak. Fejlődésükre negatív hatással volt az exportjuknak szinte teljes egészét képező alapvető termékek árának utóbbi évtizedekben történt gyors csökkenése. Ezeknek a főként afrikai országoknak az alapvető termékek exportjától való függés továbbra is jelentős kockázati tényezőt jelent. Itt szeretném megújítani felhívásomat annak érdekében, hogy minden ország egyenlő lehetőségekkel lehessen jelen a világpiacon, elkerülve a kizárást és az elszigetelést.

10. Hasonlóan átgondolkodhatjuk a pénzügyet, amely a globalizáció egyik elsődleges vonatkozása az elektronika fejlődésének és az országok közötti pénzáramlást liberalizáló politikának köszönhetően. A pénzügyek objektíven legfontosabb funkciója – a befektetési, következésképpen fejlődési lehetőségek hosszú távú fenntartása – ma törékenyebbnek mutatkozik, mint eddig bármikor: egy olyan rendszer negatív visszahatásait szenvedi el, amely rendkívül rövidtávú logikára épülő nemzeti és globális szintű pénzügyi tranzakciókon alapszik, a pénzügyi tevékenységek értéknövekedésére törekszik, és a különböző kockázati formák technikai kezelésére koncentrálódik. A jelenlegi válság is azt mutatja, hogy a pénzügyi tevékenységet olykor mennyire kizárólag öntörvényű logika irányítja, figyelmen kívül hagyva a közjó hosszú távú igényeit. A pénzügyi szereplők célkitűzéseinek rendkívül rövidtávra való beszűkülése korlátozza, hogy a pénzügyi tevékenység betöltse feladatát: azaz hogy hosszú távon új termelési- és munkalehetőségek megteremtésének elősegítésével hidat képezzen a jelen és a jövő között. A rendkívül rövidtávra szűkült pénzügyi tevékenység mindenki számára veszélyessé válik, annak is, aki ebből hasznot tud húzni a pénzügyi eufória idején.

11. Mindebből következik, hogy a szegénység elleni küzdelem olyan együttműködést igényel mind gazdasági, mind jogi szinten, amely lehetővé teszi a nemzetközi közösségnek és különösen a szegény országoknak, hogy a gazdaságra vonatkozó hatékony jogi keret megteremtésével összehangolt terveket hozzanak létre és valósítsanak meg az említett problémák megoldására. Hatékony és a részvételt lehetővé tevő intézmények létrehozásának ösztönzésére van szükség, valamint arra, hogy támogassuk a bűnözés elleni harcot és előmozdítsuk a törvényesség kultúráját. Másrészről az is tagadhatatlan, hogy a határozottan segélyező irányvonalú politikák húzódnak annak gyökerében, hogy a szegény országok támogatása számos esetben kudarcba fulladt. Az emberek képzésébe való befektetés, és egy sajátos vállalkozási kultúra integrált fejlesztése tűnik jelenleg hiteles közép- és hosszú távú tervnek. Még ha a gazdasági tevékenységek fejlődéséhez kedvező feltételekre van is szükség, ez nem jelenti azt, hogy ne kellene megfelelő figyelmet fordítani a jövedelmek kérdésére. Bár jogosan hangsúlyozzák, hogy az egy főre eső jövedelem növekedése nem lehet a politikai-gazdasági tevékenység egyedüli célja, nem szabad elfelejteni, hogy az éhezés és az abszolút szegénység elleni küzdelem céljának elérésében ez fontos eszközt jelent. Ebből a szempontból, el kell kerülni azt az illúziót, hogy pusztán a megtermelt javak újraelosztásának politikája véglegesen megoldhatja a problémát. Egy modern gazdaságban ugyanis a javak értéke döntően attól függ, hogy milyen mértékben képes jövedelmet termelni a jelenben és a jövőben. Az értékteremtés tehát elkerülhetetlen kötelezettség, amelyet szem előtt kell tartani, ha hatékonyan és tartós eredményt hozóan akarunk küzdeni az anyagi szegénységgel szemben.

12. A szegények első helyre helyezése végül megkívánja, hogy a nemzetközi piac szereplői megfelelő teret biztosítsanak egy korrekt gazdasági logikának, az intézmények egy korrekt politikai és részvételi logikának, amely értékelni tudja a helyi és a nemzetközi civil társadalmat. Ma maguk a nemzetközi szervezetek elismerik, hogy milyen értékesek és hasznosak a civil társadalom, illetve a helyi önkormányzatok gazdasági kezdeményezései annak érdekében, hogy kijuttassák súlyos helyzetükből és bevonják a társadalomba a népesség azon rétegeit, amelyek gyakran az abszolút szegénységi küszöb alatt élnek, ugyanakkor a hivatalos segélyek nehezen jutnak el hozzájuk. A XX. század gazdasági fejlődésének története arra tanít, hogy a jó fejlődéspolitika az emberek felelősségétől és a piacok, a civil társadalom valamint az államok közötti pozitív együttműködés megteremtésétől függ. A civil társadalom különösen is döntő szerepet játszik minden fejlődési folyamatban, minthogy a fejlődés lényegénél fogva kulturális jelenség, a kultúra pedig a civil élet színterein születik meg és fejlődik tovább.

13. Ahogy tiszteletreméltó elődöm, II. János Pál megállapította: „a globalizáció jellegzetesen ambivalens” , ezért körültekintő bölcsességgel kell irányítani. Ehhez a bölcsességhez tartozik, hogy valamennyi szegény szükségletének elsődleges fontosságot kell tulajdonítani, túljutva azon a botrányos aránytalanságon, amely a szegénységből fakadó problémák és az ezeket kezelendő intézkedések között áll fenn. Ez az aránytalanság egyrészt kulturális és politikai, másrészt lelki és erkölcsi jellegű. Gyakran ugyanis megállunk a szegénység felszínes és tárgyi okainál, és nem jutunk el az ember szívében rejlő okokig, mint például a kapzsiság és a szűk látókör. S emiatt olykor az emberek valódi bevonása nélkül törekszünk megoldani a fejlődés, a segélyek, a nemzetközi együttműködés problémáit, mintha ezek csak olyan technikai kérdések lennének, amelyek kimerülnek a struktúrák megalapozásában, tarifaegyezmények kidolgozásában, személytelen pénzügyi támogatások előirányzásában. A szegénység elleni küzdelemhez ellenben olyan férfiakra és nőkre van szükség, akik mélyen megélik a testvériséget, és akik egyéneket, családokat, közösségeket tudnak támogatni a valódi emberi fejlődés útján.

Befejezés

14. II. János Pál a Centesimus annus kezdetű enciklikában figyelmeztetett, hogy „mindenekelőtt szakítani kell azzal a szemlélettel, amely a szegényeket – embereket és nemzeteket – mintegy tehernek, kellemetlen tolakodóknak tekinti, akik azt akarják elfogyasztani, amit mások megtermeltek.” „A szegények – írja a pápa – jogot követelnek maguknak, hogy részesülhessenek az anyagi javakból, és hogy hasznosíthassák munkaképességüket egy mindenki számára igazságosabb és nagyobb jólétnek örvendő világ megteremtése érdekében.” A jelenlegi globális világban egyre nyilvánvalóbb, hogy a béke csak akkor épül fel, ha mindenki számára biztosított a lehetőség az ésszerű növekedéshez: az igazságtalan rendszerek torzulásai ugyanis előbb-utóbb mindenkinek benyújtják a számlát. Csak az ostobaság bírhatja rá az embert egy bearanyozott ház építésére ott, ahol azt sivatag vagy hanyatlás veszi körül. A globalizáció önmagában nem tud békét építeni, sőt sok esetben megosztottságot és konfliktusokat szül. Sokkal inkább arra van szüksége, hogy minden egyes ember javát szolgáló, mély szolidaritásra irányuljon. Ebben az értelemben a globalizációt úgy kell tekintenünk, mint kedvező alkalmat arra, hogy megvalósítsunk valami fontosat a szegénység elleni küzdelemben, és hogy eddig elképzelhetetlen erőforrásokat állítsunk az igazságosság és a béke szolgálatába.

15. Az Egyház társadalmi tanítása mindig is foglalkozott a szegényekkel. A Rerum novarum kezdetű enciklika korában a szegények elsősorban az új, ipari társadalom munkásai voltak. XI. Piusz, XII. Piusz, XXIII. János, VI. Pál és II. János Pál a társadalmi kérdéskör fokozatos bővülésével – amely idővel az egész világot érintő kérdéseket jelentett – a szegénység új formáira mutattak rá társadalmi tanításukban. A szociális kérdés globális méretűvé növekedését nemcsak mennyiségi szempontból, hanem az ember és az emberiség családjának szükségleteit érintő minőségi vonások elmélyülése szempontjából is kell tekintenünk. Ezért az Egyház, miközben figyelemmel követi a globalizáció mai jelenségeit és azok hatását az emberi szegénység különböző formáira, rámutat a társadalmi kérdés új aspektusaira nemcsak kiterjedésében, hanem mélységében is, amennyiben azok az ember identitására és az Istennel való kapcsolatára vonatkoznak. A társadalmi tanításnak ezek az elvei igyekeznek megvilágítani a szegénység és a globalizáció közötti kapcsolatot, és a cselekvést a béke építése felé irányítani. Itt érdemes megemlíteni, hogy ezek között az elvek között szerepel „a szegények iránti megkülönböztetett szeretet” , a szeretet elsőbbségének fényében, amelyről – a korai Egyház életétől kezdve – az egész keresztény hagyomány tanúskodik (vö. ApCsel 4,32-36; 1Kor 16,1; 2Kor 8-9; Gal 2,10).

„Mindenki tegye meg a maga részét és ne késlekedjen!” – írta 1891-ben XIII. Leó pápa, és hozzátette: „Az Egyház a maga részéről soha, semmilyen körülmények között nem fogja megtagadni segítségét.” Az Egyházat ma is ez a tudat vezeti a szegényekre irányuló tevékenységében, akikben Krisztust látja , és szívében folytonosan visszhangzik az a küldetés, amit a béke Fejedelme adott az apostoloknak: „Vos date illis manducare – Ti magatok adjatok nekik enni” (Lk 9,13). Ezért a keresztény közösség – hűen Urának hívásához – továbbra is segítségéről biztosítja az emberiség egész családját azokban a kreatív, szolidaritás-kezdeményezésekben, amelyeknek nemcsak a fölöslegből való adományra kell irányulniuk, hanem főként arra, hogy változtassunk „az életmódunkon, a termelési és fogyasztási modelleken, a megszilárdult hatalmi struktúrákon, amelyek napjaink társadalmát irányítják.” Krisztus minden tanítványát és minden jóakaratú embert arra hívok az új év kezdetén, hogy tágítsa ki szívét a szegények szükségletei iránt, és tegye meg, amivel konkrétan a segítségükre lehet. Mert vitathatatlanul igaz marad az alaptétel, mely szerint „a szegénység elleni küzdelem a béke építését jelenti”.

Vatikán, 2008. december 8.

BECKET SZENT TAMÁS, püspök és vértanú

BECKET SZENT TAMÁS, püspök és vértanú

Simeonnal együtt hagyatkozzunk Isten Lelkére, aki minket is a templomba vezet, hogy találkozzunk a Gyermekkel. Miközben korunk emberében kihal a remény és csak a fogható jelen számít, az agg Simeon nemzedékek Isten iránti vágyakozását tudta egész életében ébren tartani és mindvégig megőrizni. Reménye töretlen volt. Karjába veszi Jézust, mi pedig még teljesebben befogadhatjuk őt minden szentáldozásban. Az Istengyermek nincs egyedül: Szűz Mária karján találjuk. Ma is így van ez. Szűz Mária előképe volt az Egyháznak, amelynek ma is az a hivatása, hogy Jézust, a világ reménységét alázatosan felmutassa az embereknek. (Adoremus 2005.)
További gondolatok...

Evangélium

2008. december 29. - Hétfő

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei
felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr
törvénye előírja: "Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona." Ekkor
kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, "egy pár gerlét vagy
két galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő
ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A
Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem
látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba,
amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint
cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
"Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert
szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára
készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és
dicsőség népednek, Izraelnek."
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.
Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: "Lám,
e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az
ellentmondás jele lesz ő - még a te lelkedet is tőr járja át -, hogy
napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!"
Lk 2,22-35

Elmélkedés:

A karácsonyi öröm ma Simeon örvendezésével folytatódik. Az idős Simeonnak
a szíve vágya teljesedik akkor, amikor várakozása az Üdvözítőre
beteljesedik. Sőt, még ennél is több történik, hiszen láthatja és karjába
veheti a Gyermeket. Örvendező szavaiból lényeges dolgokat tudunk meg az
újszülöttről. A Jézus által elhozott szabadítás, megváltás minden népnek,
minden embernek szól. Az üdvösséget Isten minden ember számára felkínálja.
Simeon szavai már előrevetítik, hogy nem mindenki fogadja el az
üdvösséget. Lesznek, akik elutasítják Isten Fiát, szembeszállnak a
világossággal, s nem akarnak Isten törvényeinek azon útján járni, amely az
üdvösségre vezet. Vajon én meglátom-e a betlehemi kisdedben megváltómat?
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Ó drága betlehemi Fiúcska, add, hogy egész lelkemmel közeledjek születésed
mély titkához. Helyezd az emberek szívébe azt a békét, amit néha oly
nekikeseredetten keresnek, s amit csak te tudsz megadni. Segíts, hogy
jobban megismerjük egymást, és mint ugyanannak az Atyának gyermekei,
testvéri szeretetben éljünk egymással.
______________________________

Lélekben

2008. december 29. Karácsony nyolcada - ötödik nap

P. Michael Goodyear LC

Lk 2,22-35

Mikor pedig elteltek a tisztulás napjai, Mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvényében írva van: ,,Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve'', és hogy áldozatot mutassanak be, amint az Úr törvénye mondja: ,,Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát''. Élt pedig Jeruzsálemben egy ember, Simeon volt a neve, igaz és istenfélő férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt benne. A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét. Ekkor a Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor szülei bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele, karjaiba vette őt, és Istent magasztalva így szólt: ,,Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim a te megváltásod, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására és dicsőségére népednek, Izraelnek''. Apja és anyja csodálkoztak mindazon, amit róla mondtak. Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta: ,,Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak; és a te lelkedet tőr járja át – hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.''

Bevezető ima: Uram Jézus Krisztus, vágytam erre a pillanatra veled. Új erőt adsz lelkemnek és megajándékozol fényeddel, akkor is, ha nem elégszer fordulok hozzád, és hitem oly gyenge. Azonban most itt vagyok, Uram, és ezeket az értékes pillanatokat a szívemben veled akarom eltölteni. Nyitott szeretnék lenni Lelked sugallataira. Hasznos eszköz szeretnék lenni a kezedben, hogy szolgáljalak téged Egyházadban.

Kérés: Uram, tégy engem nyitottá Lelked iránt!

1. Simeon, a Lélek embere. Lukács ebben a részben háromszor mondja nekünk, hogy Simeon olyan ember volt, aki nyitott a Szentlélekre. „A Szentlélek volt benne”, mert „A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét.” Simeon megtanulta meghallani a Szentlélek sugallatait. Nem csak inspirálta őt a Lélek, hanem hatalmas dolgokra is indította. Röviden gondolkozzunk el azon, hogyan engedte ez az ember, hogy a Szentlélek munkálkodjon benne.

2. Mária, akit a Szentlélek beárnyékozott. Senki sincs, aki olyan készséges volt a Szentlélek felé, mint Mária. Ő egyetlen akadályt sem gördített a Lélek elé. „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával.” (Lk 1,35). Mária mindig teljes hittel engedelmeskedett Istennek. Amikor Fia bemutatásakor a templomban áll, a Lélek eszköze által hallja: ,,Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak; és a te lelkedet tőr járja át – hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.” Mária teljes nyitottsággal fogadta el a megjövendölt szenvedést is, amit a Szentlélek kinyilatkoztatott.

3. A Szentlélek iránti csodálattal eltelve. Már mindannyian hallottunk hihetetlen történeteket és eseményeket, ahol a Szentlélek működése teljesen nyilvánvalóan mutatkozott meg. Talán már mi is átéltünk ilyen pillanatokat. Van talán olyan ok, ami miatt ezeket mi nem élhetnénk át? Vannak a mi életünkben olyan akadályok, amelyeket mi magunk gördítünk a Szentlélek útjába? Neki szívünk kedves vendégének kellene lennie. Hogyan segítjük elő barátságunkat a Szentlélekkel? Gondot kell fordítanunk szívünk csöndjére, hogy a világ zajától – amely meg akarja fojtani a Lélek szavát – meg tudjuk különböztetni a Szentlélek hangját. Ezután tanulékonyan és engedelmesen követnünk kell ezt a hangot.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Jézus, ebből a jelenetből, amikor bemutattak téged a templomban, oly sokat tanulhatunk. Most mindenekelőtt Szentlelked jelenlétére figyeltem, amely ebben az evangéliumban olyan nyilvánvaló. Karácsonykor kisgyermekként ünneplünk téged. Most azonban egész életünket bizonyítékul kell adnunk, hogy hallgatunk Szentlelked sugallataira. Azért küldted el nekünk Lelkedet, hogy ne legyünk egyedül. Kísérjen minket egész életünkben, és emlékeztessen mindig azokra a dolgokra, amelyeket azért mondtál és tettél, hogy elvezess minket Atyád házába.

Elhatározás: Ma figyelni akarok a Szentlélekre, és a lelkiismeretvizsgálatomban ezt a pontot különösen is átgondolom.


Erdő Péter bíboros atya decemberi imaszándéka:

Hogy vallási életünk középpontja mindig Jézus Krisztus legyen, és szeretettel várjuk eljövetelét életünkben!


--~--~---------~--~----~------
------~-------~--~----~
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Szentírás évét és Szent Pál évét segíti.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mailcímen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001
-~----------~----~----~----~------~----~------~--~---

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger