2008. február 16., szombat

Feldobott üzeneteink – 2008. február 16.
február 16. 0:08

Sok mindent küldünk az ég felé, s már nem törődünk velük, ha visszahullanak. Pedig a szemétre is vonatkozik a gravitáció. Légnemű, folyékony és szilárd állapotban, azaz mindennemű formában visszahull ránk a szemét.

Még a plazma által is. Eltakarja az igazi fényt, vagy legalábbis szanaszét szórja, s azt sem tudjuk, merre nézzünk. Jobb is, ha behunyjuk szemünket, mert nem lehet nyitva tartani. Behunyt szemmel is lehet élni. Meg lehet szokni a szemetes állapotot is. Közismert dolog, hogy az utóbbi ötven év alatt jóformán csak felfelé lőttek tárgyakat, alig hoztak vissza valamit.

Azt mondják, nincs rá pénz. Irdatlan mennyiségben keringenek a föld körül az obsitos űrtárgyak, s apránként belehaladva a légkörbe elégnek, de sok közülük földet ér. Jelképes ez a potyogás. Ami nem hasznos, annak megengedjük, hogy ránk hulljon. Ugyanígy vagyunk a tűzijáték maradványaival is. Jó lenne, ha megválogatnánk, miféle üzeneteket küldünk az ég felé. Hogy ne takarják el az igazi eget.

Sánta János


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.
Napi sajtószemle
február 16. 9:34

A Magyar Nemzetben (34.o.) Fáy Zoltán Tiltott határ címmel emlékeztet rá: világszerte nagy meglepetést keltett, amikor 2008 januárjában Róma legrégebbi egyeteme, az 1303-ban alapított La Sapienza oktatóinak egy része megakadályozta XVI. Benedek pápa tanévnyitóra tervezett látogatását. „Sokan sokféle következtetést vontak le a 67 egyetemi tanár tiltakozásából és a radikális baloldali diákmozgalmak fenyegetőzéseiből. Egy azonban bizonyos: a pápai beszéd elmaradása határvonalat jelent – a kelet-európai diktatúrák összeomlásakor meggyengült ’tudományos ateizmus’ ismét magára talált.” A cikkíró idézi a neves magyar származású kenti szociológust, Frank Furedit, aki a Szentatya egyetemi látogatásának megakadályozása kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy a modern tudomány, amely szerinte a vallási dogmák elleni harcból nőtt ki, egyre inkább vallásként viselkedik. Kutatásokra hivatkozva előírja a szülőknek, hogyan neveljék a gyermekeiket, mit fogyasszanak, mennyit napozzanak, mikor és mennyit igyanak, egyszóval minden apró mozzanatban meg akarja határozni az életüket. Ez pedig ellentétes a dogmák ellen harcoló tudomány szellemével. Még különösebb, hogy a tudomány megfellebbezhetetlen tekintélyként lett ultima ratio olyan kérdésekben, amelyek voltaképpen nem tudományos természetűek. Furedi példaként idézi a globális felmelegedés elleni küzdelem élharcosának, Al Gore-nak, a 2007-ben Nobel-békedíjjal kitüntetett volt amerikai alelnöknek a megállapítását, aki az éghajlatváltozással kapcsolatban így fogalmaz: a tudomány igazságokkal szolgál. Ez Furedi szerint nem igaz, hiszen a tudomány tényeket tud feltárni, az igazság pedig erkölcsi természetű kategória. Fáy Zoltán felidézi, hogy XVI. Benedek pápa legutóbbi, Spe salvi című enciklikájában a valódi tudomány korlátaira figyelmeztetett: sem a tudomány, sem a társadalmi haladás nem tud igazi reményt adni az embernek, nem képes megváltani bűneitől. A cikkíró hozzáteszi: az elmúlt évszázadok története világosan bizonyítja ezt, ezért napjaink harcos ateistái nem szívesen beszélnek a XX. század diktatúráinak szép reményeiről, amelyek nevében embermilliókat öltek meg, sőt, ellenkezőleg. A „tudományos ateizmus” világszerte ismert, nagy hatású képviselője, Richard Dawkins genetikus inkább úgy érvel, hogy az istenhit, a vallás az, aminek a nevében merényleteket követnek el, embereket ölnek és öltek, míg az ateizmus nevében még soha senkit nem öltek meg. A BBC karácsonykor készített beszélgetésében úgy igyekezett a riporter kérdésére e szembeötlő tévedést korrigálni, hogy kijelentette: Lenin vagy Hitler maguk is új vallást teremtettek, követőik egy vallási rögeszme nevében gyilkoltak, és nem voltak az igazi ateizmus képviselői. A szerző megemlíti, hogy az Egyesült Államokban csaknem 30 millió ateista él. Fáy Zoltán egyúttal figyelmeztet: „Ne legyünk naivak a ’tudományos ateizmus’ támadási felületének kérdésében: a fő célpont a kereszténység, leginkább a katolikus egyház. Igaz, 2001. szeptember 11-e után előszeretettel érvelnek a mozlim fanatizmus veszélyeivel, ez azonban olyasféle megoldás, mint Csokonai Vitéz Mihály Konstancinápolya. Az impresszum nélkül megjelenő és majd két éve nem frissített magyar ’Ateizmus Honlap’-on például Bertrand Russel Miért nem vagyok keresztény című művét olvashatják az idelátogatók, majd Dan Barkernak, a hivatását vesztett lelkésznek a bibliai ellentmondásokból összegyűjtött írását böngészhetik.” A cikkíró arra is emlékeztet, hogy Magyarországon az egyik ateista szervezet, a Szkeptikus Társaság néhány tagja támadássorozatot indított az MTA elnöke, Vizi E. Szilveszter ellen. „Vizi E. Szilveszter korábban sem igen rejtette véka alá vallásos meggyőződését, és nyilvánvaló, hogy ha a tudomány az ateizmus legfőbb támasza, akkor az Istenbe vetett hit megvallása a Magyar Tudományos Akadémia elnökének részéről komoly csapást jelent a mozgalomnak. Ugyanez az oka annak is, hogy nem kelt nemzetközi sajtóérdeklődést, ha XVI. Benedek pápa a tudomány képviselőivel találkozik, ellenben azonnal vezető hírré válik, ha néhány tucat szélsőséges tudományellenes nézetek hangoztatásával vádolja meg a pápát” – írja Fáy Zoltán. Emlékeztet rá, hogy a hazai szkeptikusok haragját először a tavaly ősszel rendezett városmisszión elmondott Vizi E. Szilveszter-beszéd keltette fel, majd pedig az MTA elnökének a Biblia évével kapcsolatos nyilatkozata háborította fel az Ateista és Agnosztikus Klub névtelenségbe burkolózó tagjait, „akik siettek leszögezni, hogy a Biblia csupán mitológiagyűjtemény, fontos, de vitatható forrás, és aggodalomra ad okot, hogy a Magyar Tudományos Akadémia elnöke egy inkább kulturális kérdéshez szól hozzá. Ezért aztán az aláírás nélküli nyilatkozat fogalmazói fel is kérik Vizi E. Szilvesztert, hogy mondjon le. Vagy a hitéről, vagy akadémiai elnöki székéről.” Fáy Zoltán hozzáteszi: „Kis ország vagyunk, nekünk csak névtelen nyilatkozatokra telik. De aligha lenne jobb a helyzetünk, ha az ehhez hasonló támadásokat tekintélyesebb emberek követnék el, mint arra másutt bőven akad példa.”

A Magyar Hírlapban (15.o.) T. Pintér Károly A kánai menyegző címmel Jézus első csodatételével kapcsolatban emlékeztet rá: „Bár számos teológiai értelmezése ismert, elsődlegesen mindig is az életöröm, az emberi vigasság isteni szentesítését olvasták ki a történetből a jámbor hívek, akik ennek a ’sztorinak’ a felemlegetésével próbáltak valamiféle keresztény referenciát találni a pogány korokban gyökerező farsangi hagyományhoz. Felesleges erőlködése volt ez a népi ájtatosságnak, hiszen 430-ban épp az egyház háromhetes bűnbánati felhívására lett a pogány világ válasza a máig modellként szolgáló római karnevál. Ha pedig arra gondolunk, hogy az ókori szaturnáliák mindig emberáldozattal végződtek, a nagypénteki kontraszt önmagáért beszél.” Az Evangélikus Élet főszerkesztője kifejti: „Az első csodatétel kapcsán elmondhatjuk ugyan farsangkor, hogy Jézus ’társaságában’ a földi öröm sem csupán a ’(bor)készlet erejéig’ tart, de arra éppenhogy böjtben érdemes rámutatnunk, hogy a kánai menyegző története egy jóval nagyobb, múlhatatlan öröm képét vetíti elénk. A bor ugyanis – a későbbi úrvacsora egyik jegyeként – Jézus keresztfán kiontott vérére is utal. Az új szövetségre, amelynek révén a benne hívők egykor az örök élet, az ’égi menyegző’ (Mt 25,1) részesei lehetnek.”

Magyar Kurír
anniebrechet@gmail.com
eliekurzum@betharram.it

…Jávorka Lajos plébánost a fokolarino papok szentföldi útjáról
2007. december 10. 15:04

A közelmúltban 13 magyar fokolarino pap zarándokolt el a Szentföldre, hogy meglátogassák az ottani keresztény közösségeket, segítve egyúttal életbenmaradásukat is – az egyik résztvevővel, Jávorka Lajos kecskeméti plébánossal készített beszélgetésünkből kiderül, milyen értelemben.

– 13 fokolarino (a Fokoláre Mozgalomhoz kötődő) pap nemrég nyolc napot töltött a Szentföldön. Milyen célból zarándokoltak el oda?
– Régóta érett bennünk a vágy, hogy eljussunk a Szentföldre. Idén tavasszal, amikor Michel Sabbah jeruzsálemi pátriárka többször is szinte segélykéréssel fordult a világ keresztényeihez, hogy ne feledkezzenek el a Szentföldről, úgy éreztük, nekünk is el kell mennünk, hogy így osztozzunk keresztény testvéreink életében. A szent helyek is vonzottak, de az a szándék is indított bennünket, hogy találkozzunk az ott élő keresztényekkel.

– Milyen szervezésben utaztak?
– A jeruzsálemi fokolár közösség segített megszervezni az utat. Kifejezetten azt kértük tőlük, hogy szerzetesházakban lakhassunk és minél több alkalmunk legyen az ott élő emberekkel, közösségekkel találkozni. A Szentföldön három női és egy férfi fokolár van, mindegyikben négyen-öten élnek. Viszonylag kis létszámú, de nagyon lelkes élő közösségek vannak körülöttük, amelyek többnyire palesztin keresztényekből állnak. Különösen feladatuknak tekintik a zsidókkal való párbeszédet, valamint a muzulmánokkal való párbeszédet is.

– Hogyan gyökerezett meg a Fokoláre Mozgalom lelkisége a Szentföldön?
– Chiara Lubich 1956-ban járt először a Szentföldön, és hosszasan imádkozott a keresztények egységéért azon a lépcsőn, amely az akkor ismert hagyomány szerint az Utolsó Vacsora terméből vezetett ki. Akkor érzett vágyat arra, hogy jó lenne, ha a környéken születhetne egy fokolár közösség. A lelkiség végül egy olasz szalézi atya által indult el az országban a ’60-as években. Találkoztunk olyanok felnőttekkel, akik az ő diákjai voltak, és sokat meséltek az ő személyes szeretetéről. Ez a szeretet tette nyitottá a fiatalokat arra, hogy kérdezzék őt, s akkor ő többek között a Fokoláre Mozgalomról is beszélt nekik. Így indultak el többen ezen az úton, és a ’70-es évek óta van ott élő fokolár.









– Milyen vezetőik voltak?
– Közülünk csak egyvalaki járt korábban a Szentföldön, Tomka Ferenc atya, az ő tapasztalata segített, de igen jól tudtuk használni Gerhard Kroll Jézus nyomában c. könyvét, és Gyürki László A Biblia földjén című szentföldi útikalauzát, amely olvasmányos, mégis szakszerű, tudományos igényű. Az útvezetőnk egy fokolarina, aki korábban az apostoli nuncius titkáraként dolgozott, és egy názáreti származású palesztin szerzetes atya volt.

– Találkoztak a helyi püspökökkel?
– Fogadott bennünket a názáreti püspök, Giacinto-Boulos Marcuzzo és Michel Sabbah jeruzsálemi pátriárka. Marcuzzo püspök részletesen beszámolt az ott élő keresztények nehéz helyzetéről, és arról, hogyan igyekeznek párbeszédet folytatni a muzulmánokkal és a zsidókkal. Hívő muzulmánokkal és hívő zsidókkal lehet párbeszédet folytatni, de bizonyos muzulmán körök részéről nagyon erős a fundamentalizmus, és a hivatalos zsidó állami vezetés keményen keresztény- és különösen palesztinellenes. Mivel a keresztények vagy palesztin származásúak, vagy a palesztinokkal közösséget vállaló máshonnan érkezett szerzetesek, illetve elkötelezett világi Krisztus-hívők, ezért a palesztinellenesség ilyen módon az egyház és a keresztények ellen is megnyilvánul.















Sabbah pátriárka különösen drámai hangon beszélt a Jeruzsálemet Betlehemtől elválasztó 8 méter magas falról. Azt mondta: ez a fal valóban a bizalmatlanság szimbóluma, mert megakadályozza a betlehemi palesztinokat, köztük keresztényeket is, hogy munkához jussanak, hogy megtermelt áruikat eladhassák, és egyáltalán kapcsolatban lehessenek a világgal. Sokszor kellett átmennünk ellenőrzőpontokon, de mivel a bennünket vezető szerzetes atyát jól ismerik, minden nehézség nélkül tovább juthattunk. A palesztinok azonban csak nagyon nehezen jutnak át ezeken a pontokon. Valóban döbbenetes volt látni a géppuskaállásokat az ellenőrzőpontokon. A pátriárka elmondása szerint Izrael állam 150 palesztin települést radírozott le a föld színéről, és helyükre zsidó telepeket létesítettek.

– Hogyan élnek a szentföldi keresztény közösségek?
– Nagyon megérintett az életük. Különösen emlékezetes volt Názáretben, 100 méterre a Megtestesülés templomától az ottani nővérek vendégházában és kolostorában egy életige- csoporttal való találkozás. Egyszerűek, kedvesek, mosolygósak, látni, hogy szegények, de nem panaszkodnak. Boldogok, hogy valaki meglátogatja őket, és beszélgetni akar velük. Meséltek egyszerű és szép életükről, de nem sokat mondtak a keserűségükről, és nem szidtak senkit. Egyszerűen arról vallottak, hogy hogyan próbálják élni az evangéliumot. Az itt élő palesztin keresztények közül sokan Jézus koráig vissza tudják vezetni családfájukat, ők még a jeruzsálemi első közösség és az apostolok térítésének nyomán indultak el. Ilyen értelemben a mi felelőségünk, hogy segítünk-e megmenteni a legősibb keresztény közösséget és segítjük-e őket abban, hogy ősi szülőföldjükön maradhassanak.

– Érezhető bennük ez az ősi tudat?
– Igen, nagyon büszkék erre, de olyan szerényen, mint ahogy a székely ember büszke a székelységére. Ez viszont azt is jelenti, hogy – ahogy a székely vagy a magyar ember is el tudja veszíti identitását idegen földön – ha előbb nem, a második nemzedéknél már teljesen asszimilálódnak azok, akik elvándorolnak a Szentföldről.

– Sok minden fenyegeti a szentföldi keresztények jövőjét? Mennyire tragikus a helyzet? Hogyan segíthetjük mi őket?
– A Szentföldön kevés a mezőgazdasági művelésre alkalmas vidék, az elfoglalt területek iparát teljesen uralja Izrael állama, így a Szentföldön élőknek az egyetlen bevételi forrás az idegenforgalom, illetve a zarándokok. Sabbah pátriárka szerint ha ezt is megvonják tőlük, akkor teljesen kihal a kereszténység és az egyház ezen a földön. A palesztinok közül a gazdagabb muzulmánok rögtön az izraeli hódításkor elhagyták az országot, a szegényebbek maradtak ott, de közülük is sokan menekültek el, és most a szomszéd országok menekülttáboraiban élnek. 20–30 éve ilyen táborokban, rettenetes körülmények között nő fel egy teljes új nemzedék. Jelenleg csak a lakosság 2%-a keresztény, azelőtt 20% volt, s ez az elmúlt mintegy 20 év alatt csökkent ennyire – részben a keresztények Nyugat-Európába való kivándorlása, részben a Szovjetunióból érkezett zsidók betelepülése által. Mi úgy tudtunk segíteni, hogy tudatosan olyan üzletekben vásároltunk, amelyeket keresztények működtetnek. Például az egyik betlehemi bolt 20 keresztény családnak ad munkát: rózsafüzért, kegytárgyakat, szentképeket készítenek és árusítanak. Amikor bementünk, közülük vagy nyolc család bejött a boltba, és éreztük, ünnep számukra, hogy ott vásárolunk. Nem vásároltunk nagy értékben, nekik mégis segítség volt a családjuk életben maradásához. Ha mi keresztény közvetítéssel megyünk zarándokolni, ha a szerzetesek, illetve a keresztény közösségek segítségét vesszük igénybe, akkor őket tudjuk segíteni a látogatásunkkal. Ha valaki szívesen elzarándokolna a Szentföldre, nagy örömmel ajánlanám a mi vezetőink elérhetőségeit:

Jeruzsálemi női fokolár:
Annie Brechet
anniebrechet@gmail.com

A bennünket vezető szerzetes atya:
Elie Kurzum revü.
eliekurzum@betharram.it










– Mi jelentette a legnagyobb élményt?
– Azokon a helyeken járhattunk, ahol Jézusnak egy-egy csodája, életének egy epizódja zajlott. Kiemelkedő jelentőségűek azok a szent helyek – Názáret, Betlehem, Kafarnaum, Jeruzsálem -, ahol az ásatások, régészeti leletek egyértelműen igazolják, hogy ott történt az angyali üdvözlet, ott született Jézus, ott állt a kereszt. Jó volt, hogy nem kellett rohannunk, hanem mindenütt nyugodtan végig tudtuk olvasni a vonatkozó szentírási részeket és Chiara Lubich szentföldi helyekről írt elmélkedéseit. Hosszú csendeket tartottunk, és megosztottuk egymással, mit jelent számunkra egy-egy esemény, hely vagy misztérium. Jeruzsálemben egy ferences zarándokházban laktunk, néhány száz méterre a Szent Sír templomtól. Naponta kétszer-háromszor is bementünk hosszabb-rövidebb időre imádkozni.

A legszentebb helyeken, mint például az Úr Jézus sírjánál, a Golgota sziklájánál vagy a betlehemi barlangban mindig hosszú sor várakozik, tehát viszonylag rövid időt lehet ott tölteni. Meg lehet érinteni a követ, kicsit lehet imádkozni, de tovább kell menni, hogy más is sorra kerülhessen. Éppen emiatt többször is beálltunk a sorba. Megrendítő volt, hogy valóban azt a követ érintem, tényleg ott vagyok, tényleg ott történt. Szép volt látni, milyen imádságos összeszedettséggel voltak jelen a különböző nemzethez vagy felekezethez tartozó keresztények: ortodoxok, katolikusok. Mindenütt volt lehetőségünk szentmisét is bemutatni, Betlehemben például közvetlenül a Születés-barlang mellett misézhettünk, ahol Szent Jeromos barlangja is található. Hazautazásunk reggelén az Olajfák hegyén a Dominus Flaevit templomnál – ahol az Úr megsiratta Jeruzsálemet – elmélkedtünk utoljára, imádkoztunk, és egy kicsit mi is megsirattuk a Szent Várost, amely a béke városa lehetne, és amely mégis olyan sok szenvedést lát.














Horánszky Anna/Magyar Kurír

Képek: Fehérvári Lajos

© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.
DVD a szentföldi ásatásokról
február 14. 16:10

A SzentföldönJézus lába nyomán címmel megjelent a Szent Jeromos Bibliatársulat DVD-je.

A 74 perces DVD a Fokoláre Mozgalomhoz kötődő lelkipásztorok 2007-es zarándokútja során készült képei által mutatja be Jeruzsálemet, Betlehemet, Názáretet és a többi szent várost, illetve azok környékét. Az összeállítás szövegét Tomka Ferenc egyetemi tanár írta az evangéliumi történetek valóságát igazoló szentföldi ásatások eredményei alapján.

A DVD ára 1200,-Ft

Magyar Kurír

© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

Visitor Map
Create your own visitor map!

„…a homok még a harckocsit is megállítja”
február 14. 17:28

A Biblia éve alkalmából megjelent magyarul Chiara Lubich Éljük az Igét című könyve, amelynek bemutatójára február 14-én délelőtt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karának dísztermében került sor. A könyv Chiara Lubich életige-magyarázataiból és a hozzájuk kapcsolódó tanúságtételekből tartalmaz válogatást.

A rendezvény méltó módon mutatta be a Biblia évét megihlető gondolat és a Fokoláre Mozgalom Szentíráshoz kötődésének összecsengését, hiszen a Chiara Lubich és az általa alapított mozgalom életéhez immár 65 éve szervesen hozzátartozik Isten Igéjének megélése.

A bemutatón jelen volt többek között Csepregi András evangélikus lelkész, az Oktatási és Kulturális Minisztérium egyházi kapcsolatokért felelős titkárságának vezetője, Bíró László kalocsa-kecskeméti segédpüspök, D. Szebik Imre evangélikus püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke, valamint Vale Ronchetti és Giuseppe di Giacomo, Chiara Lubich közvetlen munkatársai, a Fokoláre Mozgalom közép-kelet-európai régiójának felelős tanácsadói. Jelen volt továbbá számos szerzetesrend és lelkiségi mozgalom képviselője is.

Bíró László hozzászólásában Isten Igéjének erejét és a Szentírás szemlélődő olvasásának fontosságát helyezte előtérbe. „Úgy vegyük kezünkbe a Szentírást, mint Isten Igéjét, azzal a vággyal, hogy meghalljuk, mit üzen ma az Úr, majd formálódjunk benne” – fogalmazott a püspök, majd hozzátette: akkor leszünk valódi szemlélői az Igének, ha az cselekvésünkben is megnyilvánul. Azt kívánta, hogy a most megjelent könyv sokakat elvezessen a szemlélődő olvasáshoz a cselekvés által.

D. Szebik Imre kiemelte: az Ige elkötelezett megélése fontos kapocs keresztény felekezeteink között. Beszédének fő gondolata az ellenségszeretet volt, amelyet az irgalmas szamaritánus példáján keresztül mutatott be. Rávilágított a felebaráti és ellenségszeretet szoros kapcsolatára. Az ellenségszeret sokszor eszünkbe sem jut, pedig számos apró hétköznapi élethelyzet éppen ennek megélésére hívna bennünket. Emlékeztetett, hogy a megélt Ige – s így az ellenségszeretet is – Jézus követésének feltétele.

A püspökök méltató szavai után Chiara Lubich munkatársainak hozzászólása következett.

Vale Ronchetti, Chiara Lubich egyik első társnője a kezdetektől részese volt a Fokoláre Mozgalom lelkisége születésének és kibontakozásának. Elmondta, hogy 1943-ban a világháború közepette micsoda erővel hatott rájuk az a felismerés, hogy az evangéliumot – amit addig csak olvastak – élni is lehet. A körülöttük zajló pusztítás arról beszélt, hogy minden elmúlik, és ennek szinte ellenpontjaként éltető erő volt az a tapasztalatuk, hogy a szó szerint megélt igék igaznak bizonyultak, gyümölcsöt hoztak.

Rámutatott, miért is volt ez újdonság. Az egyház és a társadalom mai szóhasználatában gyakran szerepelnek az olyan szavak, mint az evangéliumi szeretet, közösség, párbeszéd. 1943-ban azonban – 20 évvel a II. Vatikáni Zsinat előtt – a világiak még nemigen vehették kézbe az evangéliumot, csak a szentmisén hallhatták azt. Akkoriban a szeretet szót vallási és lelki értelemben nem használták, az egység szó pedig egyértelműen a kommunista eszméhez kapcsolódott. Az evangélium olvasása, értelmezése, megélése és a hozzá fűződő tapasztalatok megosztása óriási újdonságot jelentett abban az időben – mondta Ronchetti.

Giuseppe di Giacomo foglalkozását tekintve orvos, és a '60-as években egy hétfős orvoscsoport tagjaként az NDK-ba ment, ahol a „csend egyházában” együtt élték az ottani fokolár közösség életét. Tanúságtételében elmondta, hogy mintegy negyvenéves ott-tartózkodása alatt hogyan terjedt az evangéliumi üzenet, hogyan született meg és növekedett a mozgalom ottani közössége. Beszámolójának végén a Stasi (a keletnémet politikai titkosszolgálat, amely 20 éven át megfigyelés alatt tartotta a közösséget is) róluk szóló feljegyzéséből idézett: „igaz, hogy nincs fegyverük, de a homok még a harckocsit is megállítja”.

Az előadások után egy házaspár, egy fiatal lány és egy pap tett tanúságot arról, hogyan élik meg a mindennapokban Isten Igéjét.

A könyv az Új Város Kiadó gondozásában jelent meg, egyházi könyvesboltokban kapható.

Lisztovszki Tünde/Magyar Kurír

Képek: Bartus Sándor

© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

Elvilágiasodás és radikális Krisztus-követés az egyházban
február 16. 12:16

http://www.magyarkurir.hu/kepek/hirek/20515/fokep/kep.jpg

Franc Rodé bíboros, a Szerzetesi Kongregáció prefektusa sajnálatosnak tartja, hogy sok pap és szerzetes enged a szekularizáció nyomásának.

Az olasz ANSA hírügynökségnek adott interjújában február 14-én a bíboros elmondta: számos pap és szerzetes jobban alkalmazkodik a világhoz, mint az egyház értékeihez. Sok közösségben fontosabbá vált az egyéni szabadság, mint az engedelmesség és az ima – tudósít a CNA.

„A vallási életet leginkább a világ értékrendjének vonzása és az erkölcsi relativizmus veszélyezteti. A szekularizáció nemcsak a nyugati társadalmakban van jelen, hanem az egyházban is sokféleképpen megnyilvánul. Jelei: a család alulértékelése, a világias lelkület, az egyházi viselet elvetése, az ima elhanyagolása, a közösségi élet elégtelensége és az engedelmesség meggyengülése” – nyilatkozta Rodé bíboros.

A prefektus hozzátette: az aggasztó tendenciák ellenére ma is szép számmal vannak, akik Isten hívását meghallva a papi vagy szerzetesi hivatást választják. „Napjainkban sokkal több fiatal csatlakozik a szemlélődő rendekhez, mert ez radikális döntést jelent.” A laza kereszténység nem vonz, „sokkal vonzóbb az, aki ’sine glossa’ (feltételek nélkül) ráteszi az életét a hitre.”

Magyar Kurír

Kép: eucharistiemisericor.free.fr

© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.
2008. február 16. - Szombat

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: "Hallottátok a (régi)
parancsot: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig ezt
mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik
gyűlölnek titeket! Imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak
titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját
jókra és gonoszakra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek. Ha
ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a
jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek
köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is?
Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei
Atyátok!"
Mt 5,43-48

Elmélkedés:

Jézus azt kéri övéitől, minden tanítványától, hogy szeretetük nagyobb
legyen a megszokott, emberek közti szeretetnél. Mindenkit, még az
ellenségeinket is szeressük! Ezt a tökéletes szeretetet egyedül Istentől
tanulhatjuk meg, aki kivétel nélkül mindenki iránt jóságos. Nem csak az
igazakat segíti kegyelmével, hanem a bűnösök felé is irgalmas szívvel
fordul, hogy letérjenek a bűn útjáról.
A nagyböjti időben egyik feladatunk ezért éppen az, hogy növekedjünk a
szeretetben. Ez viszont csak akkor valósulhat meg, ha Istenben növekszünk.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Isten anyja, aki gyöngéd anyai szeretettel vetted körül Názáretben az ifjú
Üdvözítőt, segíts nekem, hogy én is Isten gyermeke maradhassak!
Istenem, mindenemet neked köszönhetem: életemet, szüleimet, barátaimat.
Olyan sokan vannak, akik mindezeknek nem örülhetnek: a vakok, a betegek,
az elhagyott gyermekek, az éhezők.
Most minden bűnömet teljes szívemből bánom, és nem szeretném őket még
egyszer elkövetni. A te segítségeddel azon fogok fáradozni, hogy többé ne
vétkezzem.
Szűz Mária, Isten anyja, könyörögj értem most, amikor megvallom vétkeimet,
amelyek eltávolítottak engem szent Fiadtól!

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger