2008. március 2., vasárnap






Loading...













Ne félj

Lenci: Tamás

Lenci: Tamás

Tamás

Rain of roses (Brühl, 08.08.2004)





Sidebar:

Pop-up:

Evangélium

2008. március 2. - Nagyböjt 4. vasárnapja

Abban az időben Jézus útközben látott egy vakon született embert. A földre
köpött, sarat csinált a nyállal, a sarat a vak szemeire kente, és így
szólt hozzá: "Menj, mosakodj meg a Siloe tavában." Siloe annyit jelent,
mint Küldött. Ő elment, megmosdott, és amikor visszatért, már látott.
A szomszédok, és akik azelőtt koldusként ismerték, így szóltak: "Nem ez
az, aki itt ült és koldult?" Egyesek azt mondták, hogy: "Ez az!" Mások
pedig: "Nem, csak hasonlít rá." Ő azonban kijelentette: "Én vagyok az."
Erre az embert, aki nemrég még vak volt, odavitték a farizeusokhoz. Aznap
ugyanis, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta a vak szemét, szombat
volt. Ezért a farizeusok is megkérdezték tőle, hogy hogyan kezdett látni.
Ezt válaszolta: "Sarat tett a szememre, megmosdottam, és most látok." A
farizeusok közül egyesek megjegyezték: "Nem Istentől való az az ember,
hiszen nem tartja meg a szombatot." Mások azonban így szóltak: "Bűnös
ember hogyan tudna ilyen csodákat tenni?" És szakadás támadt köztük.
Azután újból faggatni kezdték a vakot: "Te mit gondolsz arról, aki
megnyitotta szemeidet?" Ő azt felelte: "Hogy próféta!" A zsidók ezt
felelték neki: "Te oktatsz minket, aki mindenestül bűnben születtél?" És
kitaszították őt.
Jézus meghallotta, hogy kitaszították. Amikor találkozott vele,
megkérdezte tőle: "Hiszel-e az Emberfiában?" Ő így válaszolt: "Ki az,
Uram, hogy higgyek benne?" Jézus ezt felelte: "Látod őt, aki veled beszél:
ő az!" Mire az ember így szólt: "Hiszek, Uram!" És leborult előtte.
Azután Jézus ezt mondta: "Ítélkezni jöttem e világra, hogy akik nem
látnak, lássanak, és akik látnak, megvakuljanak." Meghallotta ezt néhány
körülötte álló farizeus, és megkérdezte: "Csak nem vagyunk mi is vakok?"
Jézus így felelt: "Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna. De ti azt
mondjátok, hogy láttok, ezért megmarad bűnötök."
Jn 9,1. 6-9. 13-17. 34-38

Elmélkedés:

Legyőzni a látás hiányát
A kis Esztert tíz éves korában ismertem meg évekkel ezelőtt Szombathelyen.
A város melletti kis faluban látta meg a napvilágot, de csak négy éves
koráig látta. Három éves volt, amikor a látása romlani kezdett, s egy év
alatt teljesen elveszítette szemevilágát. A színekre még emlékszik, de
sajnos egyre kevésbé, lassan elszürkül számára mindaz, amit emlékeiben
hordoz, s most már mindent csak fekete-fehérben képzel el. Még álmában sem
lát, akkor is mindig vak. Nagyon szeretné, ha felnőtt korában kapna egy
vakvezető kutyát, de a legjobban annak örülne, ha egyszer újra látna.
Vannak barátai, köztük olyan kisfiú is, aki soha nem látott, születésénél
fogva vak. Neki a kis Eszter mesél korábbi élményeiről. Többször
megkérdezik tőle, hogy annak lehet-e jobb, aki soha nem látott, vagy
annak, aki látott, s csak később veszítette el látását? Eszter, a vak
kislány mindenkinek ezt szokta válaszolni: "Annak a jobb, aki le tudja
győzni a látás hiányát." Azóta talán már kikerült a vakok intézetéből,
ahová fiatal papként jártam egykor gyóntatni, beszélgetni és az ünnepekkor
misézni. Talán azóta már van vakvezető kutyája is. Talán azóta sem adta
fel a küzdelmet, hogy legyőzze a látás hiányát.

Őt juttatta eszembe nagyböjt 2. vasárnapjának evangéliuma, amely a vakon
született ember meggyógyításáról szól. Az elbeszélés szerint nem egy,
hanem két csoda, két gyógyulás történt. A vaknak meggyógyul a szeme és
meggyógyul a lelke is. Jézus először a szemevilágát adja vissza, majd
pedig a lelkét nyitja meg a hitre, s ez utóbbi talán fontosabb az
előzőnél. A vak ember a hit útján jár. A farizeusoknak először azt mondja,
hogy gyógyítója próféta, majd pedig újra találkozva Jézussal kifejezi
hitét az Emberfiában. Úgy tűnik, hogy a testi gyógyulás élménye, azaz
látás ajándékának elnyerése szükséges volt ahhoz, hogy elinduljon a hit
útján. Nem a maga erejéből gyógyult meg, hanem Jézus volt a gyógyítója és
a hitet is ő ébresztette fel benne.

Az elmúlt vasárnap evangéliumában arról volt szó, hogy Jézus hitet
ébresztett a szamariai asszonyban, akitől vizet kért Jákob kútjánál. A mai
elbeszélésben pedig hitet ébreszt a meggyógyított vak emberben.
Mindkettőjüknek szüksége volt a Jézussal való találkozásra, hogy
megszülessen bennük a hit. A hit útját járva a nagyböjtben mi is Jézussal
találkozunk, aki bennünk is hitet akar ébreszteni.

A hitetlenséget jogosan nevezzük lelki vakságnak, hiszen sokban hasonlít a
testi vaksághoz. Vannak, akik születésüktől fogva hitetlenek, azaz nem
jutottak még el a hitre, s vannak olyanok is, aki gyermekkorukban ugyan
vallásos nevelést kaptak és eljutottak a hitre, de közben elveszítették
azt. Mindkettő szerencsétlen állapot, ugyanúgy, mint ahogy tragikus az, ha
valaki születésétől fogva nem lát és az is, ha később vakul meg. A kis
Eszter történetének mondanivalóját erre alkalmazva azt mondhatjuk, hogy
annak jó, aki le tudja győzni a hit hiányát, aki képes legyőzni a
hitetlenséget. De hogyan lehetséges ez? Egyedül Jézus segítségével
győzhetjük le lelki vakságunkat! Egyedül ő töltheti be a hit hiánya miatti
űrt a lelkünkben. Egyedül ő segíthet hitetlenségünkön. Csak az a kérdés,
hogy akarok-e a hit szemével látni?
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Uram, te azt mondtad tanítványaidnak: Ti vagytok a világ világossága. A
fény világít, szórja sugarát és elűzi a sötétséget. Engedd, Uram, hogy én
is fénysugár lehessek!
Hadd vigyem az öröm fényét az emberek közé, hiszen én is a te kegyelmed
fényességében élek!
Hadd legyek akaratod szerint a világosság gyermeke! Világítson az én
életem is, hogy a téged kereső, utánad vágyó lelkek általam hozzád
találjanak!



------------------------------

______________________________

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger