1., A drog.
Szentatyánk XVI. Benedek pápa korunkat jellemzve a letűnt 20. századnak két jellegzetes évére irányítja figyelmünket. 1968-ban egy új nemzedék jelentkezett, mely elégedetlen volt a háborút követő újjáépítéssel, mert megterhelte azt az egoizmus, a birtoklásvágy, s a különféle igazságtalanságok.
Ugyanígy méltatlankodva tekintett a kereszténység elmúlt két évezredes múltjára is. A javulás lehetőségét a XX. század a marxizmusban látta, amely testvériséget, egyenlőséget, és szabadságot szül. Az 1989-es fordulat azt igazolta, hogy ez sem képes beváltani a hozzá fűzött reményeket, s a tönkretett természet és a tönkretett lelkek szomorú örökségét hagyta maga után.
Némelyek úgy gondolták, hogy eljött a kereszténység győzelmének ideje. Mivel ez utóbbinak sem sikerült korszakalkotó programmal fellépnie, joggal csalódtak azok, akik ebben reménykedtek. Így a csalódás mellett mélységes tanácstalanság lett úrrá az embereken. Az élet vágya ebben a körülményben a halál antikultúráját hozta létre, mely a fékevesztett szexuális vággyal, a kábítószerek és a fegyverkereskedelem révén olyan halálos hálót sző, amely egyre szorosabban magába öleli a kontinenseket. A magzatelhajtás, az öngyilkosság és a kollektív erőszak a halálnak lett konkrét cselekvésformája. Mindez pedig megfelelő körülményt biztosít arra, hozy az értékek összemosásával megtévessze azt, akinek erkölcsi értékrendje nincs kialakulva, s ezért nehezebben tájékozodik. A bizonytalanság új bálványokat kínál, amire könnyen ráharap a nem megfelelő Isten-képpel rendelkező. Ebben a sorozatban a lergfontosabb kínálatokat szeretnénk áttekinteni, s egyben rámutatni a bennük rejlő veszélyekre.
Első a kábítószer élvezet.
Földi létünknek adódnak bizonyos nehézségei: különféle csalódások, az együttélésből származó sérelmek, amelyeket, ha nem kezelünk, viselkedészavart okozhatnak, és a feldolgozatlan gyász, akár szenvedélybetegséghez is vezethet. Megoldást a problémák megbeszélése, a bűnbánattartás, és a keresztény életvitel jelentené, nem pedig a kábulat. Természetesen kísért az, hogy a könnyebb megoldást válasszuk. Ez a gondok elodázását, s egyben azok fokozását jelentené. A drogkereskedés üzleti érdeke az egész világra kiterjedően olyan különleges eszközöket kínál inyenc falatok, cukorkák, illatosítók, bájitalok, különleges cigaretták, gyógyszerek, vagy éppen gyanútlan szerek formájában, hogy szinte lehetetlenné válik a veszély kikerülése. Bár minden kultúrában így vagy úgy előfordult a történelem folyamán, mégis a múlt század 90-es éveitől hirtelen megugrott a kábítószerek élvezőinek száma.
De miért menekül az ember a drogokhoz? Mert önmagában sivár, szintelen és üres számára az élet. Nem kapott otthon szeretetet, így semmi más egyéb, nem pótolja ezt a leglényegesebbet. Az okok között ott van a kíváncsiság, meg a feltűnési vágy. Gondoljunk a tizenévesekre. Iskolai szünetekben kínálják egyesek névtelenül. Másokat a kordivat vezet rá, vagy a modernség majmolása. Lehet további oka, hogy a társas életmód velejárójának tekintik. Belesodorhat egy új barát, vagy a baráti kör, de szolgálhat olykor fizikai doppingként is a tanulási vagy sport-teljesítmény hajszájában. Akinél kialakul a függés valamilyen formája, azon meglepő testi-lelki változás lesz észlelhető: arcának színe elsápad, szeme vörösesre, s könnyezővé változik, szükebb vagy tágabb pupilla, szédelgő mozgás, hányinger, izzadás, álmosság vagy éppen az álmatlanság gyötri. Szellemileg is sokban megváltozik, eluralják ezt a különféle szokatlan jelenségek: csökken szellemi képessége, közömbössé válik, pesszimista hangulat uralkodik el rajta, feltűnően ideges lesz, vagy könnyen ingerelhető. Kötekedő hajlam fejlődik ki benne, vagy éppen az ellenkezője: zárkózottá válik. Általánosságban elmondható tehát, hogy a kábítószeres egyénen gyors és meglepő testi-lelki változások ellentétes megnyilvánulásai figyelhetők meg.
Sajnos a kábítószerek széles skálája áll a kíváncsiskodók rendelkezésére. A legismertebbek: az alkohol, dohány, szerves oldószerek, ragasztók, orvosságok, amelyek lehetnek nyugtatók, talán éppen altatók, mint a beléndek, a morfium, a heroin, amfetaminok, ecstasy, L.S.D., marihuana, kender, hasis, kokain, crack, ópium, a peyotl, a mandragóra. Ide sorolhatók a testsúlyt csökkentő gyógyszerek is.
Hogyan kerülhetnek a szervezetbe? Szájon keresztül, belélegzéssel, vagy injekcióval. Különféle alkalmak szülik: sok esetben a felszínessé vált bulik, vagy a célvesztett társasági élet. Az általános emberi tapasztalat szerint bármennyi élvezettel, szabadsággal és reménnyel ruházza fel valaki az életét, mindig túl kevésnek bizonyul, és így annyira elviselhetetlenné válik, hogy az csupa-csupa kínlódássá lesz.
A megoldást Isten szeretetének megtapasztalása jelenti. Ettől tud kiteljesedni az élet, másképp önmaga szétforgácsolójává válik. A segítséget felkínálónak is Istennel kell kapcsolatban állnia, mert csak ebből fakad az élő víz forrása. Általa döbben rá kötelességére mindaz, aki segítséget nyújthat.
Mit tehet a szülő, a nevelő, mi legyen a felettes feladata? Jobb odafigyelésre, sok megértő szeretetre, több bizalomra, teljes őszinteségre, s nagy türelemre van szükség, de folyamatosan és következetesen. Tanácsos mindenképpen kerülni, az erőszakos fellépést, a durvaságot! Fontos bevonni a szakorvost, őszinte barátot kell szerezni. Mindannyiunk feladata, hogy ne hagyjuk magára, s ne szigeteljük el, ne riasszuk, ne támadjuk le, ne vádoljuk, ne gyengítsük lelkileg, és ne fessük a falra az ördögöt, de tudatosítani kell, hogy a kábítószer fogyasztását, illetve annak forgalmazásában való bármilyen tevékenységet az állam bünteti! A 2000. aug. 3 - ból a 143 Törvény áthágóit 3-15 évig terjedő börtönbüntetéssel súlytják.
Fontos erősíteni a hitet, az akaratot, hogy van gyógyúlás, csak éppen hozzá kell segíteni a függőt. Medjugorjében járva a Cenakulum közösségben tapasztalatként a szabadulni vágyók így fogalmazták meg: munkával és imádsággal lehet csak megválni a drogok élvezetétől. A függőségbe került egyénnek be kell látnia, hogy egyedül képtelen megválni tőle, s ezért Istenhez kell fordulnia: "A mélységből kiáltok hozzád, Uram, hallgasd meg szavamat!" (Zsolt. 130, 1). Ez a zsoltár nem a halottaknak, hanem az élők számára írodott. A "mélység" amiből a zsoltáros felkiált az a bűn mélysége, vagy éppen a kábítószeresé. De Isten megkönyörül a hozzá fordulón, s megszabadítja függőségének láncaiból.
A tovább-lépéshez azonban segítségre van szüksége। Társadalmi összefogás kell, amelyben legfontosabb szerepe a családnak van, utána következik az Egyház és minden olyan Intézmény, amely a nevelést tűzte céljául. Segíteni kell amig van akin, mielőtt elbetegednék a szervezet, vagy bekövetkeznék a halál. A tét: segíteni a drogost, hogy megtalálja élete értelmét, kijavítsa hibáit, s így becsülettel tovább lépjen, immár a kábítószer teljes kerülésével!
2. A diszkó. Fiataljainkat mulatozni csábító eszköz. Ha módosabb a hely, az épület tetejére helyezett reflektor fénycsóváival messziről, s közelről csalogatja be a kikapcsolódásra vágyókat. Sajnos itt, nemcsak ők próbálnak felszabadulni a napi gondoktól, hanem a még idősebbek is.
Az idegen kultúra teremtette mulatságban zavaró körülményként hat a vakító fény, az illatos gőz, a hangos zene, ami akár a belépő szívritmusát is képes megzavarni. Felajzza, nyugtalanná teszi, felszabadítja a gátlások alól, más emberré teszi, akinek továbbá nem fontos az önuralom, s nem zavarja az sem, ha fiúk esetében bandába verődve, primitív magatartást öltenek magukra. Büszkévé, nagyzolóvá válnak, mert a hatás fokozódásáért fogyasztott ital hamis bátorságot ad az egyénnek, oldja az erkölcsöket, s nem egyszer az erkölcstelenségig hajszolja a könnyen lépre menőket. A lányok pedig a fiúfogásért esetenként képesek akár a kísértő szerepét is eljátszani. A gyermekkorból kinőtt fiatalnak még tűrhetőbb ez a környezet, bár gyakran megtörténik, hogy a beszélgetni óhajtók akár kiabálni kényszerülnek, s úgy sem biztos, hogy értik egymás szavát.
Mivel a diszkó szórakozóhely számba megy, fő tevékenység a tánc, s az italozás. Külföldön a mulatóhely közepén fürdőmedence is található, ahol habfürdő fokozza még a hatást, így akár a negyvenévesek, vagy még idősebbek is idejárnak "bút feledni". Olykor még a házasokat: férjeket, feleségeket is megkísérti, és miközben hiányukat érzi az otthon, a család, ők egyszerűen örvendeznek az alkalomnak.
Szomorú látvány, hogy vidékünkön is gyermekként akár 13 évesen járnak már diszkóba inni, táncolni és udvarolva cigarettázni, s mindezt normális életjelenségként élik meg. Költségeit megfontolatlanul sokszor éppen a szülők fedezik.
A furcsaságot fokozza, hogy gépzene "húzza a talpalávalót". Errefelé is a house, a techno, a rap, a salsa (dél-amerikai zene) hip-hop helyettesíti a pusztuló népzenénket. Helyenként a rock sok egyetemistát vonz, olykor az sem számít, ha ez a sátánisták körébe sodorja, s előírja, hogy kötelező fekete ruhába öltözve jelenjék meg a mulatságon.
A diszkóban van egy D.J. (dizsé), aki a zenét keveri. Közkívánatra változtat a muzsika műfaján, ami sok elégedetlenségre ad alkalmat. Az a döbbenetes, hogy a diszkók világában egyre terjed a kábítószer használata, még a törvény tiltása ellenére is. Legkedveltebb kábítószer az extazy. Ez az egyént képes annyira felpörgetni, hogy akár órákig sem érez fáradtságot.
Mit tartsunk a diszkóról? Az ilyen hely és alkalom a gondtalan élet ígéretével, a könnyebb megoldások ajánlgatásával gyengíti a felelősségérzetet, s rontja az ízlést. Élvezeteket akar minél előbb és minél többször. Így válnak a fiatal generációk neveletlenségének fokmérőivé, vagy éppen erkölcsei züllesztőivé.
A nevelésnek - legyen az otthoni vagy iskolai - elengedhetetlenek a következő feltételek: 1. a múlt és a különféle hagyományok megfelelő bemutatása. Enélkül nem sikerül megfelelő munkamódszert választani maguknak, így kényük kedvük lesz a befolyásoló, ami végül szkeptikussá (kétkedővé) teszi őket. 2. a dolgokat a jelenben megélhető tapasztalat formájában kell bemutatni népi-táncainkat, mert ez tudja helyesen értékelni, követésre méltóvá tenni a hagyományt. 3. végül kritikai szellemben kell nevelni őket, mert csak ez segít ráébredni a dolgok valódi lényegére.
A közösségi összejövetelek elmaradhatatlan alkotóeleme lett a "buli". Ez a tombolásra alkalmas, de pihentetni nem képes lehetőség, mert önmagában elégtelen a belső megtisztuláshoz. Itt is, akár a diszkóban az igénytelen maga-riszálta mozgás egyre nagyobb közönségsikert arat, mert mindenki egyénieskedve járja, miközben elfeledi magyar népünk több évezredes tánckultúráját. Meglehet, hogy valaki csak a buliban érzi jól magát, de fontos lenne, hogy legalább ne kezdje túl korán, akár 18 éves kora előtt. Továbbá oda kellene figyelni az erkölcsös öltözködésre mindkét nem esetében. Nem biztos, hogy a mindenképpen partnerre vágyó itt találja meg az eljövendő házastársát. Ezek a diszók leszoktatták falusi és városi közösségünket a hagyományos bálok szervezéséről, pedig egykor ez igen fontos szerepet töltött be a különböző évfordulókhoz, akár bizonyos életszakaszokhoz kötődően. Gondolhatunk a kosaras bálra, a Katalin bála, a szüreti bálra, a farsangi bálra, az ezer székely leány-napra, reguta-bálra, csűrös-bálra. A birtoklási vágynak velejárója a mértéktelenség. A heti rendszerességgel látogatott diszkók kínálatának sokan nem tudnak ellenállni. Még a készületi idők - advent és nagyböjt - heteiben sem, s így önmegtagadás hiányában nem tudja meghozni a várva várt ünnep a lélek gazdagodását. Örök igazság marad, hogy az ünnep amire nem készülnek fel tartalmában hiányos marad. Erre utal a szilveszteri éjszaka mulatságát meghosszabbítani kívánó pre- és post- (előtte s utáni) táncolás, ami a költekezésre alkalom, de a belsőt kielégíteni nem elégséges. Az önmegtagadáshoz nem szokott egyén, hogy tud helytállni később, amikor tőle függ egy helyzet sikere vagy sikertelensége. "Azért ünnep a szilveszter, hogy a legtöbbet költsünk, s azután koplaljunk" - értékelte valaki ilyenképp a saját és a hozzá hasonlók könnyelműséglét. Milyenre sikerülhet az az ünneplés, ahol a tánc és a dorbézolás fokozására üvegeket törnek, s így egyesek hangulatának, de mindenképpen az anyagiak rombolójává válnak? Milyen messze áll ez népünk kulturált táncmulatságaitól. Örök-érvényűen a tánc a mozgásművészet virága, a műveltség egyik kifejező ága. Az igazi táncban sok történelmi emlék örökíti a múltat jelenné, amikor igényességből megtanulja a fiatal a virtuóz csűrdöngölőt, a magyar palotást illetve a könnyebb csárdást vagy a hagyományos hét lépést.
A diszkó nagy vesztesége, hogy megöli a bizalmat a kapcsolatban. Nem a hozadék az érték, hanem ami összetartja? A kábítószer, az alkohol, s a feslett élet. A diszkónak nemzetközi szakaszai nincsenek, sem nemzeti vonásai, annál inkább a népi táncnak, ami most kezdi reneszánszát élni. Érdemes tapasztalat, hogy semmi ellen nem lehet irtó hadjáratot folytatni, amíg nem tudunk egy nagyobb értéket helyébe felkínálni. Ezért fontos a táncházak szervezése, ahol hozzáértők tanítják a sajátságos mozgáskultúrát, például Csíkszeredában, a sétáló utcájában, a Petőfiben működtetett Bahia teaház, ahol a népviseletben táncolók mellé ropogós cigányzenére betársulhatnak a vendégek is. Ne feledjük, hogy a szép mozgás csinosítja a testet, örömöt szerez a szívnek, s katarktikus élményt nyújt a táncolónak. Ezzel szemben a diszkók világában évülő fiatalok előtt az otthon elveszíti vonzó erejét, s bolyongásra készteti őket a világban, cserélhetnek akár hazát is, de a szülőföld jelentette otthon csak egy marad, aminek hiányában gyökértelenné válik az egyén.
Ezért fontosnak tartom és ajánlom néptáncaink megismertetését már a családban. Erre építhet az iskolai oktatás, hogy családi, nemzeti ünnepeinknek legyen díszítője, s egyben megbecsülője népi táncunk.
Befejezésül nem árt felidézni Beder Tibor, egykori tanfelügyelőnk által eljuttatott rodostói történésztanár Hairulak megállapítását tánckultúránkról: "valaha szilaj, harcias nép voltatok। Látszik táncaitokon, csak most igen leültetek!" Meddig kell ülve maradni?
Manapság furcsa, de bevett szokásformának számít - a szülő sem ítélkezhet fölötte - hogy gyermekét nem serkenti semmi sem jobban a nagykorúság fele, mint az, hogy átesett a tűzkeresztségen. Hova jutott a mai ifjúság: szinte szégyen tisztának maradni. A bárgyú naivitásnak egyik formáját látják abban, ha valaki szüzességét őrzi eljövendő házassága boldogságáért. A kortünet magyarázata korábbiakban keresendő: a marxista anyagelvűséget valló társadalomban nem ejtettek kellően szót a nemiségről, s így a probléma feszültsége addig halmozódott, amíg a szellemet a palackból kiengedte. A múlt század 60-as éveiben lezajlott a -szexizmus- - nak nevezett vita, amely igyekezett gyengíteni a férfiuralmat, az erőszakot, hogy enyhítse a nők kizsákmányolását és megaláztatását. Ennek következménye az lett, hogy a különféle korlátok felszámolásával együtt járt az intim szféra gátlástalan kiárusítása, és ezzel a szexuális teljesítmény hajszolása. A korábbi takargatás és elhallgatás mára átcsapott az ellenkezőjébe. Elég sok obszcén kép és szeretkezést utánzó jelenet hirdeti a testi örömszerzés lehetőségét. Így a szexualitás megszűnt tabu témának lenni. A tiltások ellenére a gyermekek korán tisztába jöhetnek mindennel, amit azelőtt titkoltak előlük. A határokat nem ismerő leleplezés és kitárulkozás azonban igen sokszor eléri a közönségességet és az ízléstelenséget. Megváltoztak az értékek. Ez ma már a társadalom bűne: ki ma a legjobb fiú? A legnagyobb nőcsábász. Ki a legjobb nő? Aki minél több férfit el tud szédíteni. Furcsa jelensége korunknak, hogy a szexualitásban látják a társadalmi téren kivívott és mindenütt érvényesítendő szabadság kifejezését és tevékenységi területét, bár visszaélésnek nyilvánítják a gyermekek megrontását, vagy büntetendőnek még a kikényszerített házas érintkezést is. Ilyen helyzetben nem csodálkozhatunk azon, hogy további téves értékjelek uralják korunkat: a bajok hibája ott van, hogy a példa sem mindig jó. Sántít ez a szülők esetében, különösen a felbomlott házasságok során. Itt Közép-Kelet Európában minden 100 házasságból 20-25 felbomlik, s a maradék 60 % úgy él, ahogy tud. Csupán 8-12 házasságot számolhatunk harmonikusan működőnek. -Feldúlt fészekben lehet-e ép a tojás?- - kérdezi az afrikai közmondás. A házasság meglazult köteléke teszi lehetővé az önkielégítés dicséretét, a homoszexualitás előretörését, a házasság előtti, vagy a házasságon kívüli nemi élet kábulatát. A biztonságos szeretkezés feltétele a fogamzásgátló ajánlásával vezet el akár a szexturizmusig, amely a kábítószerhez hasonlóan belsőleg kiüresíti az egyént még jelentős anyagi javai ellenére is. Ilyen állapotban könnyen sugallja-e a bukott angyal, hogy értelmetlen az életed s vess véget annak. Van, akinél győz a tanács, de az érintettek jórészt tanácstalanul fogadják, mert a gyötrő miértekre nehéz választ találni. Akinél nem jut idáig a helyzet, ott is lehangoló az eredmény, mert a fiatalság könnyen dorbézoló társasággá süllyed. Innen már csak egy lépés a bűnözés, a sikkasztásra, lopásra, betörésre való rászokás. Az otthonról hozott pozitív példa hiányában sokaknál a szerelem nem jut el a szeretetig. A szerelem két személy egymás utáni vágyakozása, míg a szeretet a két személy kölcsönös megbecsülése. Sajnos kiesett az ifjúság jelentős tömege a nevelő intézmények - iskola, egyház - hatásköréből. Az a bizonyos erkölcsi nevelés, amit az egészségügyi vagy osztályfőnöki órák adnak csak preventív jellegű - megelőzésnek is kevés. Az életre való nevelésnek erkölcsi értékét az adja meg, ha tud erőt közvetíteni, ahhoz, hogy az illető felkészüljön későbbi hivatására, hogy teremtő emberré legyen. Az ilyent nem kell félteni, védeni, mert azzal csak a kialakult felelősségérzetét lazítanánk.
Nem szabad azzal elkövetni a bűnt, hogy meggyónom s kész, s aztán elkövethetem újra, mert ilyenképpen szokássá alakul, s nagy kérdés az mikor és hogyan fog leszokni a züllésről. -Tetteink megváltoztatnak minket, - állítja a jezsuita Yves de Montcheuil (1900-1944) - mivel átalakítják ítéletalkotásunk módját. Innen értjük, hogy mennyire hiábavaló az ilyen szabadkozás, amit bizonyos gyengeségünk, engedékenységünk mentegetésére hozunk fel: -Csak eddig megyek el, és nem tovább!- Ez a kijelentés valótlanságot takar, mert a megismételt tett bizonyos megszokottságot eredményez, s ez megnehezíti az ellenállást. Ami még ennél is fontosabb: nem tudjuk előre, hogy a tett után még ugyanígy fogunk-e ítélni, mert nem egészen ugyanaz a személy ítél a tett előtt és után. Az ember elkötelezi magát egy fogaskerékrendszerbe, amelyről nem tudja, hogy hová viszi. Misztérium ez: ami a legmélyebb bennünk, éppen a legbensőbb mivoltunk alakul át a véghezvitt tettek nyomán.- (V.ö Yves de Montcheuil: Világ Világossága, Szent István Társulat, Bp. 1990, 139-140 o). Olyan révfogalmak, mint a becsület, erkölcsösség, tisztaság, megfontoltság maholnap üres szólamokká válnak. Ebben kell az egyensúlybomlás titkát keresni.
A II। vatikáni zsinat egyik dokumentuma a Gaudium et spes (Öröm és remény) azt tanítja, hogy -az ember az egyetlen teremtmény a földön, akit az Isten önmagáért akart és teljesen csak akkor találhat önmagára, ha őszintén elajándékozza magát!- (G.S. 24). Öröm azt tudni, hogy életünk Isten teremtőerejéből nyerte lehetőségét, de nem vezet kiteljesedéshez, ha elszigetelődünk. Közösségiek vagyunk, s így a megoldás a szeretetben, a másiknak szerzett tiszta örömben található. Innen származik az az igény, hogy összekapcsoljuk életünket és szükségleteinket a másokéval és a szeretetben való kölcsönös függésben éljük azt. Innen ered a család, amelyben egy férfi és egy nő annyira megszereti egymást, hogy fogadalom szerint életük hátralévő részét együtt töltik le. Próbából megkérdezlek: töltöttél el valaha egy hetet a legjobb barátoddal? Jól kijöttetek egymással a hét vége felé is? A házasság esetében az élet hátralévő részét kell ugyanabban a házban lakva, ugyanabban az ágyban aludva, ugyanannál az asztalnál közösen étkezve tölteni, s erre csak az igazi szeretet teszi a szentség erejében képessé a feleket. A szeretetből létrejövő nemi kapcsolat kifejezi, hogy egymásnak adják a testüket, önmagukat, az életüket. A Teremtő általuk létrehoz egy teljesen új emberi lényt, aminek végeredménye az új család, az a közösség ahol egymás szolgálatában megtanuljuk gyakorolni a szeretetet. Mivel a család a legkomolyabb vállalkozások egyike, érdemes erkölcsösen felkészülni rá. Szent Pál figyelmeztetése útbaigazító: -A tisztának minden tiszta, a tisztátalannak és a hitetlennek pedig semmi sem tiszta, mert romlott az értelmük és a lelkiismeretük.- (Tit 1,15). Mi az amit tisztaságunk megbecsülésének érdekében kerülnünk kell? 1., A szexuális gondolatokkal tűzdelt fantáziálást. Tény, hogy az ilyenek bevillanását értelmünkbe nem tudjuk megakadályozni, de tőlünk függ, hogy beleegyezve tovább gondoljuk-e? Luther Márton találó hasonlata szerint: -Nem tudod megakadályozni, hogy madarak repkedjenek a fejed körül, de meg tudod gátolni őket abban, hogy fészket rakjanak a hajadban.-2., Kerülni kell a pornográfia termékeit, amelyek kihívó képeket mutatnak a nézők izgatásáért valószínűtlenül tökéletes testekről, senki sem úgy nézi a valóságban, mint ahogy ott feltüntetik, hiszen a fényképeken amerikai retust végeznek. A házastársadat viszont nem fogják retusálni. Akkor mire lesz jó az irreális elvárás, amitől nehéz szabadulni. 3., Mellőzzük a trágár kifejezéseket. Nem árt felidézni, hogy kezdetben annyira erkölcsös volt a magyar nyelv, hogy a nemi szervek megnevezésére nem is volt szavunk. Úgy kölcsönöztük a görögből illetve a szlovákból. Az utóbbi időkben úgy látszik mintha túl akarnánk szárnyalni korábbi erkölcsösségünket. 4., Utasítsuk el az önkielégítést. Míg a szex rendeltetése az, hogy szerető kommunikáció legyen két egyén között, addig az önkielégítés rövidre zárja ezt a folyamatot, mert a hiányzó szeretetet nem pótolja, nem tudja a magányt feloldani. Nem képes rá, csupán az önzést erősíti. Milyen eszközök segítenek ennek megtartásában? Az önmegtagadás és az imádság. Csak így tudjuk távol tartani a tisztátalanság lelkét magunktól és környezetünktől, visszaadva a fiataloknak a tisztaságért való küzdelem őszinte örömét.