Nagyböjti idő, A év, nagyböjt 5. vasárnapja
Nagyböjt 5. vasárnapja Ez 37, 21b-14 Megtudjátok, hogy n vagyok az Úr, amikor kinyitom sírjaitokat, és hazavezetlek titeket. Róm 8, 8-11 Ha Krisztus bennetek lakik, a lélek a megigazulás következtében él. Jn 11, 1-45 Én vagyok a feltámadás és az élet!
Dr. Benyik György 2005 Nagyböjt 5. Vasárnapja Jn 11,1-45 Lázár feltámasztása Lázár Jézus barátja volt, akinek halál hírére Jézus teljesem megrendült, mint minden ember aki átéli ezt, amikor meghal egy barátja. Jézust körülvevő Mária és Márta, szintén Lázár halálát követő szertartásokat végzik az evangéliumi elbeszélés szerint (11,19). Siratják azt, akit szerettek. Jézus, amikor a sírhoz megy, mélyen megrendül, mint egy ember, akinek barátját távollétében temették el (11,35). A tömeg egy része osztja Jézus megindultságát, együtt érez vele, és csak annyit állapít meg: „Mennyire szerette!” (36.v.) De a tömeg kritikus része viszont követeli a csodát. Értetlenül áll Jézus passzív viselkedésével szemben, miért nem tesz most barátjáért csodát? (37.v.) Az evangélium késői olvasói tudják, ezek a megállapítások készítik elő a feltámasztás csodáját. De ez a történet azonban kiemelkedik a többi csodaelbeszélés közül, problematikája azóta is, foglalkoztatja a híveket és a magyarázókat, mert először találkozik a Bibliát olvasó a feltámadás elbeszélésének történetével. A feltámadás, a kereszténység leghihetetlenebb tanításai közé tartozik. Mindig is nehéz volt erről beszélni, de most, amikor minden jelenséget természettudományos szempontból vizsgálunk meg még nehezebb. Ebben az esetben van egy másik fontos kérdés is. Vajon Jézus föltámasztása és Lázár föltámasztása ugyanaz az esemény, vagy más? Lázárt Jézus visszahívta a halálból ebbe a földi életbe, ez nyilvánvaló (44.v.). Jézust feltámasztotta az Atya a halálból, és bár tapasztalták a feltámadott megjelenését, nyilvánvaló, hogy a feltámadott Jézus nem ebbe az életbe tért vissza. Az első kérdésünk pontosak-e ezek a leírások Lázárról, és Jézusról? Lehet-e a legendaképződésnek egyik terméke Lázár feltámasztása? A kérdést nem tudjuk kikerülni, ha azt mondjuk Lázárt csak a történet szerint támasztották fel, nem a valóságban, akkor egy ilyen mese nem nagyon érdekelte volna a zsidókat, nem akarták volna ezután megölni Jézust, aki ilyen rendkívüli csodát tett. Jézus csodái is keltettel furcsa mendemondát, amely nem tetszett a farizeusoknak, de feltámadása után mégsem fogalmazódott meg Jézus újra megölésének gondolata. Tehát ellenségei is tudják, másról van szó. Jézus tehát Lázár feltámasztásával is valami többet tett, mint amit eddig már megszoktak tőle. Lázár feltámasztása, újra élesztése, még így is, példátlan tett Jézustól. Az a Lázár, aki a sírba volt, akinek már szaga volt, akit rendesen befásliztak, most a sírból elő jön. Lázár nem jelent meg itt is, ott is. Mégis Lázár feltámasztása sem eredményezett hitet a tanítványokban, mint Jézus előző csodái. Hiába tudtak erről az eseményről, a szenvedés történet eseményei előtt, Jézus halála után szétszéledtek, lezárt ügynek tekintve Jézus misszióját, amely halálával befejeződött. Jézus feltámadása viszont hitet eredményezett, egy olyan bizonyosságot, hogy van átjárás ég és föld között, sőt az életünk nem fejeződik be a halállal. Lázár feltámasztása ezt a bizonyosságot nem adta meg sem a tanítványoknak, sem az ott állóknak, pedig a tanítványoknak. A feltámadás kérdése megmaradt a kereszténység legproblematikusabb tanítása. Ma is vannak, akik racionalizálni akarják ezt a történetet, és a feltámadás kérdését is, azt állítva Jézus és Lázár is csak a hitben támadt fel. Sokan összemossák a két feltámasztás között a különbséget, mások egyszerűen botránynak tartják, vagy egyszerűen ósdi mesének. Megteheti azért is, mert a mai embernek a halál egy távoli játszótárs, akit a városok peremére és a kórházak intenzív osztályaira száműzött az élők félelme. De lassan szeretteink nagyon is valóságos halála kapcsán egyre közelebb jön hozzánk, és akkor már csak az lesz az érdekes tud-e valaki választ adni a halálra, a halál utáni életre, mert múló éveink kapcsán személyesen is érdekel bennünket. A félelmet legyőzi az idő az évek. A legjobb válasz maradt ez a legnehezebb, a feltámadás, nem Lázáré, hanem Jézusé. B.Gy.
Nagyböjt 5.A. vázlat Jézus kinyilatkoztatta személyét Lázár feltámasztásával Bevezető: Vannak olyan pillanatok életünkben, amikor különös módon átéljük végességünket. A szülő, a testvér, a rokon, a jó barát, a munkatárs, a fiatal koporsója mellett megdöbbenve kerülünk szembe ezzel az igazsággal: egyszer az én életem is véget ér. A halálközeli élmény különféle reakciót válthat ki az emberekből: a) van, aki fokozottabban az élvezetek felé fordul; b) van, aki vitalitását akarja megőrizni minden áron; c) van, aki közömbös lesz minden iránt; d) van, aki hittel tekint a halálra, amely csak átmenet és nem igazi elmúlás. A hitre jutott ember krédója az, amit Jézus mondott Mártának Lázár feltámasztása előtt: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Mindaz, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre.” Mi hisszük, hogy a múlandóság útján Jézus társul mellénk teremtő igéjével és Szentlelkével, hogy az örök élet vágányára állítsa életünket. Aki hisz, már világosan látja az életet, mint Szalézi Szent Ferenc: „Az élet – az Isten-keresés ideje; a halál – az Istenre-találás ideje; az örökélet – az Isten-birtoklás ideje.” Szentmisénkben megvalljuk, hogy Jézus Krisztus a kezdet és a vég: kezdte és vége a napnak, életünknek és világunknak. Hogy belőle élünk, tőle jövünk, és hozzá térünk vissza. Összekuszált világunkban, csak benne találunk erőt, értelmet és célt, aki szentségei által ma is életre kelti a lelki halottakat. Húsvétra készülőben ne feledkezzünk meg idős és beteg testvéreinkről sem, hogy kellő időben részesüljenek Jézus szentségi vigasztalásában és kegyelmében. ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------- 1. A lelki megújulás kezdeményezője mindig az Isten (Ez 37, 12b-14). Ezekiel próféta tevékenységét a száműzöttek közt Babilonban fejtette ki 593-571 közt. A babiloni fogságot a nép úgy fogta fel, mint a halál állapotát. Hiányzott a szentély, az áldozat, az istentisztelet, s erőt vett rajtuk az elhagyatottság érzése. Ekkor Isten látomásokban mutatta meg Ezekielnek a nép jövőjét. Két vigasztaló üzenet hangzik el, hogy Isten erejéből a nép megszabadul és hazájába visszatér. Így szólt az Úr: „Nézzétek, kinyitom sírjaitokat és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem, és elvezetlek benneteket Izrael földjére.” Amikor mindez megtörténik, akkor Isten új lelket lehel beléjük. Ezzel szívük-lelkük teljesen átalakul: „Belétek oltom lelkemet és életre keltek.” Ezekiel által Isten útnak indított egy tiszta lelkiséget, amely keresztül haladt a zsidóságon és betorkollott az újszövetségbe. A jó Pásztor, akiről Ezekiel beszélt Jézus előképe. Krisztus hozta el a lelki megújulást és indította el a lélekkel telítődött új istentiszteletet. Ő erről beszélt a szamariai asszonynak, és a testet-lelket megvilágosító igéinek hatását a vakon született testi-lelki meggyógyításával érzékeltette. A betániai negyednapos halott Lázár feltámasztásával, Jézus jelezte, hogy neki nemcsak létbehívó, hanem létünket átváltoztató isteni igéi vannak. 2. Jézus a feltámadás és az élet (Jn 11, 1-45). János evangéliuma szerint az Ige azért lett emberré, hogy életet és világosságot hozzon. Lázár feltámasztása Jézusnak talán a legjelentősebb csodája. A tett színhelye Betánia, Jeruzsálemtől 2 km-re az Olajfák-hegye keleti lejtőjén. Itt lakott Lázár nővéreivel. Jézus szerette ezt az előkelő vallásos családot, tanítványaival többször meglátogatta és tanította. A családtagok a barátságon alapuló lelkivezetés, meg Lázár halála és feltámasztása által jutottak el a Jézusban kiteljesedő hitre. Mivel Jézusnak az előző ünnep alkalmával nagy vitái voltak Jeruzsálemben, azért utána átment a Jordán keleti oldalára, Pereába és ott tanított. Ott közölték Jézussal a nővérek üzenetét: „Uram, akit szeretsz, beteg.” Szent János az eseményt katekézis formában adja elő, kiemelve benne a hitbeli tanítást. Emlékszünk a múlt vasárnapi evangéliumi szakaszra, hogy a vakon született láttán a tanítványok megkérdezték Jézust: kivétkezett? Ekkor Jézus ezt válaszolta: „Mindez azért van, hogy megnyilvánuljanak rajta Isten tettei”. Jézus a Lázár nővérek üzenete hallatán hasonlóképpen válaszolt: „Ez a betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia.” Szent János előadásában megfigyelhetjük, hogy mindig az ember kezdeményez, erre Jézus válaszol és cselekszik, majd a csoda megtörténte után valami nagyon fontos igazságot közöl. A kapott üzenet után két napra Jézus indítványozza, hogy menjenek Judeába. Erre halálfélelem fogta el a tanítványokat. Jézus hasonlattal figyelmeztette őket, hogy az Atya az ő idejét éppúgy kijelölte, mint a nappalét és az éjszakáét. Ő az Atya akaratát követi, tehát nem botladozik, nem téved. Ami vele fog történni, attól nem kell félnie, mert mind benne van az Isten tervében. Így folytatta: „Barátunk, Lázár elaludt, de elmegyek és fölébresztem.” A tanítványok félelmét igazolja magyarázkodásuk: „Uram, ha alszik, akkor meggyógyul” – csak ne menjenek Jeruzsálem közelébe. Ekkor Jézus világosan megmondta nekik: „Lázár meghalt.” Tamás lemondóan hozzá fűzi: „Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt!” Jézus tudja, hogy életre kelti Lázárt, azért halálát alvásnak nevezi. Hasonlóan szólt Jairus leányánál is. Mondta mindezt azért, mert amilyen könnyű nekünk az alvó embert felkölteni, épp oly könnyű neki teremtő isteni hatalmával a halottat életre kelteni. Jézus késlekedésével nem vétett a szeretet ellen, mert ami ezután történik, az a tanítványok hitét jobban megerősíti, mintha a beteg Lázárt gyógyította volna meg. A következő helyszín Betánia. Amikor Jézus megérkezett, Lázár már negyednapja a sírban volt. Lázár nővérei nagyon remélték Jézus segítségét, ezért is ismételték mindegyre a találkozáskor: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem. De most is tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked.” Jézus megígéri Lázár feltámadását, de Márta csak a végső feltámadásra gondol. Jézus kinyilatkoztatja magát Mártának úgy, mint a szamariai asszonynak és vakon születettnek: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” Márta ekkor felemelte tekintetét Jézusra, élő hittel belátott Isten természetfeletti világába és ez a húsvéti vallomás fakadt ajkán: „Igen, Uram, - felelte -, hiszem, hogy Te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön.” Mária is megérkezett, fájdalmasan mondja, amit már Márta elmondott és sírva odaborult Jézus lábához. Jézus először hitet kért, most emberségét mutatja meg, hogy lássuk, hogy együtt érez fájdalmainkkal: könnyekre fakadt. „Hová tettétek? – kérdezte megindultan. A barlangsírhoz érve Jézus kéri, hogy hengerítsék el a követ. Márta tiltakozik, hogy már szaga van. Jézus kéri a külső cselekedetet, kihangsúlyozva: „ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét.” Isten dicsősége, valamilyen jel, amely tanúsítja Isten jelenlétét, erejét, segítségét. Jézus teremtő isteni szavával hangosan beszól a sírba: „Lázár, jöjj ki. S a halott kijött.” Most Jézus úgy áll előttünk, mint a feltámadás és az élet, a halál legyőzője, aki Istenfiúi szavával az Atya akaratát teljesítette. Jézus teremtő szava nemcsak létbe hívó, hanem létezésünket átváltoztató, örök életbe emelő szó is. Ezeket az életadó szavakat Jézus önmagában bírja, az Atyától kapja. Jézus abban az örök életben akar részesíteni bennünket, amely az övé, és amelyet húsvétvasárnapján ki fog nyilvánítani. Ez az átváltoztatott élet, amely már túl van a halál határán nem érezhető itt földön, mégis életcsíraként van bennünk. Jézus nagy felfordulást okozott Lázár feltámasztásával, mert a jelen természet rendjét borította fel. Lázárt a halálból a földi életbe szólította vissza, hogy megváltásával a földi életből az Isten világba tudja beemelni. Lázár feltámasztásának híre rövid idő alatt az egész országban elterjedt, nagyon sokan hittek Jézusban, ezzel az Atya is, a Fiú is megdicsőült. Ugyanekkor lelepleződik az indíték, amiért a nép vezetői elutasítják Jézust, a Messiást: a farizeusok vallási alapon, mivel nem állt közéjük és nem vállalta a politikai szabadítást, csalódtak Jézusban, és mint hamistanítót ítélik el. A főpapok pedig politikai megfontolásból ítélik el Jézust, mert messiási küldetése a nép és saját állásuk elleni veszedelemnek tűnt. A zsidó papság azt is soknak tartotta, amit eddig művelt. Ezért elhatározták, hogy Jézust is, Lázárt is megölik. Húsvéti keresztségre és a keresztségi fogadalom megújítására készülve tudatosítsuk, hogy feltámadásunk alapja az isteni életből való részesedésünk, mely szentségi módon az Egyházban folyamatos. Sőt mindenki életre támadhat a lelki halálból, ha hisz és újjászületik a szentségek által. Amint Jézus is átment a halálon a másik életbe és onnan győztesként tért vissza, s felragyogtatta előttünk a föltámadást és az örök életet, úgy segít át minket is e földi életből az örök életbe szentségei révén, mert szavai el nem múlnak. Megkeresztelkedésünk óta a föltámadást hordozzuk magunkban, amit hittel fogadott teremtő igéi idéztek elő bennünk. Ehhez az élethez mérjünk minden földi dolgot és eseményt, soha semmit se nézzünk önmagában. Így már nem a mulandóknak élünk, hanem az örökkévaló Istennek. 3. Krisztus a bennünk lakó Lelke által halandó testünket is életre kelti (Róm 8, 8-11). Az apostol vallja, hogy a testi ember földi vágyainak uralma alatt áll (lásd a farizeusokat és a főpapokat), míg a hívő ember a keresztségben megkapta a Szentlelket, aki Krisztus feltámadásában is közreműködött. Ő alakít át bennünket lelki emberré. Testi gyöngeségeink megmaradnak, de a kegyelem győzedelmeskedik a kísértések felett, s így teljesíthetjük Isten akaratát. Isten megengedi a megpróbáltatást, mert az erényeket csak nehézségek között lehet gyakorolni. Jézus megdicsőül bennünk, ha életünket átadjuk neki, és Ő is nyilvánosan megdicsőít a maga dicsőségével a végső időben. Addig is Egyházunk meghívja minden gyermekét a nagyböjtben, hogy Húsvét misztériumát együtt ünnepeljük. Hívja a megigazultakat és a bűnösöket egyaránt. Az utóbbiakat arra kéri, hogy engedjék magukról a bilincseket leoldani. Mindenki számára csak Krisztus a „feltámadás és élet” itt a földön, s Ő lesz az eljövendő örökboldogságban is. Ámen. Csíkszereda, 2005. 03. 08. Darvas-Kozma József
Fülöp Ákos 2005 Én vagyok a feltámadás és az élet Kiss Ulrich SJ 2005 Halottuk, olvastuk: Jézus szerette őket: Mártát, Máriát és Lázárt. Amikor tehát meghallotta, hogy Lázár beteg, két napig ott időzött még, ahol volt. Nem különös? Ellentmond megszokott elképzeléseinknek. Ha szerette őket, miért nem indult el azonnal? Miért hagyta őket kétségben? Miért jó, hogy szenvedték? Nos, nem vagyunk egyformák. Mária és Márta eleve másképp élték meg a gyász pillanatait. Márta Jézus elé siet, Mária otthon marad. Ha Márta is otthon marad, a szemlélődő ember csendes tűrésében, imájában, akkor talán Jézus is hamarabb indul útnak barátaihoz. Akkor e történetet talán nem is ismernénk, vagy csak annyit tudnánk róla, amennyit a naimi ifjúról, akinek Jézus visszaadta életét, mert szeretett. Megesett a szíve egy gyászoló anyán. De a lázári történet arról szól, hogy Jézus Mártát tanítja szeretni. Hinni. A feltámadásban, a gyógyulásban, az örök életben. S valahol kiderül, hogy a kettő egy. Márta nem kételkedik a feltámadás doktrínájában, sőt, olyan tanúságot tesz az Úr mellett, mint amilyet egyébként csak Péter tett. Még Jézust is megdöbbenti. De a tételes hit döbbenetes mélységei dacára, még hiányzik Márta életéből valami: az aktív, a gyengéden szerető hit. Ezért aggasztja a halott szaga. A feltámadás megtapasztalásának feltételei vannak. Közre kell működnünk. Ezt jelképezi a kő elvétele, majd a kötelékek feloldása. Sok-sok mesterséges akadályt gördítünk mi is a találkozás elé a Feltámadottal! A Nagyböjt annak ideje, hogy megtanuljunk Máriáként csendben, türelmesen várni. Vagy köveket kell görgetnünk. Vagy szemrehányást teszünk, mint a nép, s előbb még Márta is. Amilyen a böjti felkészülésünk, olyan lesz a húsvétunk. S ez persze egész életünkre is igaz. Kiss Ulrich! |
ELMÉLKEDÉS
Forrás: Vasárnapi Kalauz - http://www.piar.hu/pazmany
NINCS TÖBBÉ HALÁL
ÉLETIGE 1999. MÁRCIUS"Én vagyok a feltámadás és az élet." (Jn 11,25)
Jézus a betániai Lázár halálakor mondta ezeket a szavakat, akit aztán a negyedik napon feltámasztott. Lázárnak két testvére volt: Márta és Mária. Márta - amint megtudta, hogy Jézus megérkezett - odafutott hozzá és így szólt: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!" Jézus ezt válaszolta: "Testvéred fel fog támadni." Mire Márta: "Tudom, hogy fel fog támadni az utolsó napon." Jézus erre kijelenti: "Én vagyok a feltámadás és az élet; aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre."
"Én vagyok a feltámadás és az élet."
Jézus meg szeretné értetni, hogy ki Ő az emberek számára; nála van a legértékesebb ajándék, ami után vágyakozunk: az Élet, az az Élet, mely nem múlik el. Ha olvastad János evangéliumát, megfigyelhetted, hogy Jézus ezt is mondta: "Amint az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában." (5,26) S mivel Jézusban Élet van, életet tud adni.
"Én vagyok a feltámadás és az élet."
Márta is hisz a végső feltámadásban: "Tudom, hogy fel fog támadni az utolsó napon." Jézus azonban csodálatos kijelentésével: "Én vagyok a feltámadás és az élet", megérteti vele: nemcsak abban reménykedhet, hogy a halottak egyszer majd feltámadnak. Ő már most, a jelenben is minden hívő számára az isteni, szavakkal ki nem fejezhető, soha véget nem érő örök Élet. Ha Jézus bennük van, ha Ő benned él, nem fogsz meghalni. A hívőben levő élet és a feltámadott Jézus természete ugyanaz, tehát egészen más, mint az emberi természet. Ez a rendkívüli Élet, mely már ott van benned is, az utolsó napon teljesedik majd ki, amikor egész lényed fel fog támadni.
"Én vagyok a feltámadás és az élet."
Természetesen Jézus ezzel az állítással nem tagadja a fizikai halál létét. Ez azonban nem az igazi Élet elvesztését jelenti. A halál számodra, mint minden ember számára egyedülálló, mélyen megrázó s talán félelmetes tapasztalat marad, de immár nem a lét értelmetlenségét, abszurditását; nem az élet megszűnését, végét jelzi. A halál számodra valójában nem lesz többé halál.
"Én vagyok a feltámadás és az élet."
S hogy mikor fogant meg benned az az Élet, mely nem múlik el? Amikor megkereszteltek. Bár mint ember halandó vagy, a keresztségben Krisztus halhatatlan Életet adott neked azáltal, hogy megkaptad a Szentlelket, aki feltámasztotta Jézust. Ahhoz, hogy részesülj ebben a szentségben, a hitedre volt szükség, amit keresztszüleid vallottak meg nevedben. Jézus ugyanis a Lázár feltámasztásáról szóló epizódban így szólt Mártához: "Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog." (...) "Hiszed ezt?" (Jn 11,26)
A "hit" nagyon fontos, elengedhetetlen feltétel: nemcsak abban áll, hogy elfogadod a Krisztus által hirdetett igazságot, hanem egész lényeddel követned is kell azt. Ha tehát meg akarod kapni ezt az életet, ki kell mondanod igenedet Krisztusnak, azaz magadévá kell tenned és életre kell váltanod parancsolatait, szavait. Jézus világosan megmondta: "Aki megtartja tanításomat, nem ízleli meg a halált örökre." (Jn 8,51) Tanítását pedig a szeretet foglalja össze. Lehetetlen hát, hogy ne légy boldog: benned van az Élet!
"Én vagyok a feltámadás és az élet."
Ebben az időszakban, a húsvétra készülve segítsünk egymásnak megvalósítani elhatározásunkat, amit állandóan meg kell újítanunk: próbáljunk folyamatosan meghalni önmagunknak, hogy Krisztus, a Feltámadott már mostantól kezdve élhessen bennünk.
Chiara Lubich