2008. március 22., szombat

Ubi Caritas



Jakubinyi György érsek húsvéti körlevele

március 22। 12:54


Jakubinyi György gyulafehérvári érsek húsvéti gondolatai


Krisztusban Kedves Testvéreim és Híveim!

Isten Szolgája, II. János Pál pápa fellendítette a zarándoklatok ősi keresztény gyakorlatát. Valamikor olyan életveszélyes volt a szentföldi zarándoklat és olyan hosszan tartott, hogy a zarándokok végrendelkeztek, mielőtt útra indultak. A közlekedés fejlődése megkönnyítette korunk embere számára a szent helyek látogatását. Sokan el is látogatnak oda, de ez mégsem adatik meg mindenkinek. Lélekben azonban mindannyian elzarándokolhatunk, akár most is, amikor keresztény hitünk legnagyobb ünnepét üljük. Keressünk fel három szent helyet Jeruzsálemben, a Szent Városban.

1. A három jeruzsálemi szenthely között időrendben az első az Utolsó Vacsora terme. Az evangélista szerint felső terem volt. Ezt a házigazda az Úr Jézus és tanítványai rendelkezésére bocsátotta, hogy ott tartsák meg az ószövetségi húsvétot. Az Úr Jézus szertartás közben alapította meg az Oltáriszentséget és az Egyházi Rendet, amikor átváltoztatta a kenyeret Szent Testévé és a bort Szent Vérévé, valamint Apostolainak elrendelte: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (Lk 22,19). Gyakorlatilag ez volt az első szentmise, mert az Úr Jézus az Utolsó Vacsorán elővételezte másnapi keresztáldozatát. Minden szentmise az egyszer és mindenkorra bemutatott keresztáldozat megjelenítése (tehát nem megismétlése). Az Utolsó Vacsorán összekötötte a két szentséget, az Oltáriszentséget és az Egyházi Rendet: ennek értelmében érvényes szentmise csak ott van, ahol érvényes papság van.

Abban a felső teremben a ferencesek kiűzése óta 1551-től nem lehet szentmisét bemutatni, mert muzulmán kézen van. Csak II. János Pál pápának engedték meg 2000-ben egy alkalommal, hogy behelyezett tábori oltáron kíséretével bemutathassa a szentmiseáldozatot azon a helyen, ahol az Úr Jézus azt alapította. Ebből arra következtethetünk, hogy az Úr Jézus számára nem a tér és idő koordinátái voltak fontosak, hanem az örök kegyelemáramlás, amely nincs térhez és időhöz kötve. Kereszténységünket minden időben és minden körülmény között megélhetjük, Isten kegyelmével. Templomainkban, a szentmiseáldozatban, az Oltáriszentségben – mint maradandó szentségben – éppen olyan valóságosan jelen van az Úr Jézus, mint az Utolsó Vacsora felső termében, az átváltoztatott kenyérben és borban is jelen volt.

2. A második szenthely a Golgota dombja (arámul, Kálvária latinul), ahol a kereszt állott. Az Úr Jézus megváltó halála keresztutunk XII. állomása. A Golgota beleépült a hatalmas Szent Sír-bazilikába. A Golgota tetején lapos padló van, rajta a keresztút három állomása. A XI. állomás – Krisztust keresztre szegezik – és a XIII. állomás – Krisztust leveszik a keresztről és a Szűz Anya ölébe helyezik –, a ferencesek révén a római katolikus Egyház őrizetében van. A XII. állomás – Krisztus meghal a kereszten –, ahol a kereszt állott, a görög ortodox egyházé. Katolikus szentmisét csak a kereszt helye mellett két méterre, a XIII. állomás kisoltárán lehet bemutatni.

A Golgota óta Krisztus elválaszthatatlan a kereszttől. „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem” (Mt 16,24). Aki menekül a kereszttől, Krisztustól menekül. Aki átöleli a keresztet, Krisztust is átöleli, mert Krisztus a kereszten függ. Kereszthordozás nélkül nincs kereszténység. Ne félj, Testvér, a kereszttől: Krisztus a Te keresztedet is fölvitte a Golgotára. Ha vele hordod az élet keresztjét, már nem is kereszt az, hanem részesedés Krisztus világmegváltó művéből, amely a világ végéig tart Egyházában (vö. Kol 1,14). Szent Ágoston szerint „ahol szeretet van, ott nincs szenvedés. Ha mégis van szenvedés, akkor a szenvedést is szeretik.” Az Ószövetség nem tudta megmagyarázni az ártatlanok szenvedését. A béketűrő Jób csak egy választ kap: teremtmény Istent nem vonhatja felelősségre az ártatlanok szenvedéséért. Krisztus adott választ a szenvedésre: nem vette el, hanem megmutatta, hogyan kell szenvedni. Vedd hát keresztedet, és hordozd abban a boldog reményben, hogy Krisztussal együtt hordozod, és akkor „az ő igája édes és az ő terhe könnyű” (Mt 11,30) lesz számodra is.

3. A harmadik szenthely szintén a Szent Sír-bazilikában van: maga a Szent Sír. Arimateai Szent József a maga számára készítette, és még senki sem feküdt benne. A gazdag emberek sziklába vájt sírja ugyanis csak porlasztó volt. Egy idő után az elporladt maradványokat csonttartóba, majd azzal együtt a sírbarlang falába tették, mint ma az urnát. A sziklasírba helyezték a következő halottat. Sok üres sír van a világon, mert mindig is voltak sírrablók. De csak két sír üres azért, mert a benne eltemetett személy feltámadt, illetve mennybe vétetett. Mindkét sír Jeruzsálemben van: az Úr Jézus sírja és a Boldogságos Szűz Mária sírja a Kedron völgyében. Ma a Szent Sír a görög ortodox egyház őrizetében van, de éjféltől hajnali 4 óráig az apostoli örmény Egyház használhatja, majd hajnali 4-től reggel 7-ig a római katolikus Egyház (vagyis a ferences atyák) gondozásában van. Ekkor lehet katolikus szentmisét is bemutatni az Úr Jézus üres sírjánál. A Szent Sír tulajdonképpen a katolikus keresztút utolsó – XIV. – állomása.

Keresztúti ájtatosságot bármikor lehet végezni. A nagyböjti szent idő ennek különleges ideje, mely Krisztus halálával és sírbatételével zárul. De tudjuk azt, hogy minden nagypéntekre boldog húsvéthajnal következik. Ha ez nem így lenne, akkor Szent Pál szerint „a legszánalomraméltóbbak” (1 Kor 15,19) a keresztények lennének. A földön ugyanis vállalják a küzdelmes keresztény életet, s odaát nem várná őket a megígért örök boldogság. „De Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül.” (1 Kor 15,20). Szent Pál felsorolja a tanúkat is. Kétezer éve az Egyház a Feltámadás tanúja. Ünnepeljetek hát örömmel, mert Húsvéti ünnepünk az örök boldogság elővételezése már itt a földön. Odaát majd Isten „letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem vesződség, mert a régi világ elmúlt.” (Jel 21,4)

Kegyelemteljes húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves Testvéremnek és minden jóakaratú embernek!

Gyulafehérvár, 2008. március 23-án, Urunk Feltámadásának főünnepén

† György érsek

Magyar Kurír

© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

Húsvét


http://www.magyarkurir.hu
Kétfajta csend birkózik bennünk – 2007. március 22.
2008. március 22. 0:08

Nagyszombat a halotti csend napja. Aznap semmi jele nem volt, hogy másnap történik valami. Húsvét óta viszont tudjuk, hogy nagyszombat nemcsak a halál utáni csend napja, hanem a feltámadás előtti csend napja. Isten hatásszünetet tart.

Megtehette volna, hogy Szent Fiát a halála pillanatában megdicsőülten lelépteti a keresztről. Micsoda hatást váltott volna ki. Nem tette. A csenddel érlel bennünket. Engedi, hogy összetalálkozzon bennünk a pusztulás utáni csend, és az újjáteremtés előtti csend. Mint csend, egyforma, de a kiváltó ok nagyon különböző.

A halál utáni csend a káosz győzelme. Látszólag sikerült szétverni mindent és most a gonoszlelkek önelégülten visszahúzódnak. Szerintem mégis idegesek lehettek, hiszen ők mindent tudnak, azt is tudhatták, hogy Istent nem lehet elpusztítani, és valaminek történni kell. Az ördögök jelszava a „hátha mégis”. Isten jelszava viszont nem a „csak azért se”.

Nem azért támasztja fel szent Fiát, hogy az ördögöknek visszavágjon, hanem azért, mert az Élet soha nem fúj visszavonulót. Kell a nagyszombati hatásszünet, hogy ezt egy kissé felfogjuk.

Sánta János


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.
Az interneten: http://www.magyarkurir.hu/hirek/?21083/

Evangélium

2008. március 22. - Nagyszombat, Húsvét vigíliája

Szombat elmúltával, a hét első napján pirkadatkor Mária Magdolna és a
másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. És íme, nagy földrengés támadt:
Az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült.
Olyan volt a tekintete, mint a villám, a ruhája pedig fehér, mint a hó. Az
őrök reszketni kezdtek félelmükben, és szinte halálra váltak. Ekkor
megszólalt az angyal, és ezt mondta az asszonyoknak: "Ne féljetek! Tudom,
hogy a megfeszített Jézust keresitek Ő nincs itt, mert feltámadt, amint
megígérte. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt! És siessetek,
mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és
előttetek megy Galileába. Ott viszontláthatjátok őt! Íme, én megmondtam
nektek!" Erre elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak, hogy
megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre csak Jézus jött velük
szemben, és megszólította őket: "Üdv nektek!" Ők pedig odasiettek hozzá,
leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk:
"Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek
Galileába, mert ott viszontláthatnak engem."
Mt 28,1-10

Elmélkedés:

Minden megmozdul
Szent Máté evangéliumában olvashatjuk, hogy Jézus jeruzsálemi
bevonulásakor "megmozdult az egész város" (Mt 21,10). Itt valami készül,
gondolhatták egykor az emberek. A továbbiakban szintén Máté írja, hogy
abban a pillanatban, amikor Jézus a kereszten kilehelte lelkét, "a föld
megmozdult, a sziklák megrepedtek" (Mt 27,51). Nagypénteken ilyen
rendkívüli természeti jelenségek irányították a figyelmünket a Golgota
felé, amelyen Jézus keresztje állt. A virágvasárnap megmozdult városi nép
a föld megmozdulásakor megnyugszik. A nagy feltűnést keltő Jézus többé már
nem él. Jézus ellenségei megnyugodhatnak, hiszen elérték céljukat.
Húsvétvasárnap hajnalban azonban újra megmozdult a föld, s megmozdult a
Jézus sírját elzáró kő. Jézus feltámadása óta a húsvéti napokban megmozdul
a világ. Éppen tegnap olvastam, hogy ezen a héten újra megmozdult
Jeruzsálem. Annak ellenére, hogy az utóbbi időkben egyáltalán nem békés a
hangulat a Szentföldön, idén is több tízezer zarándokot várnak
Jeruzsálembe. Igen, újra megmozdul az egész város, s a zarándokok
végigjárják Jézus szenvedésének helyeit. Ellátogatnak az utolsó vacsora
termébe, végigjárják a keresztutat, s megtekintik a Jézus sírja fölé
épített templomot. Ezekben a napokban azonban nem csak Jeruzsálem mozdul
meg, hanem a világon mindenütt megmozdulnak a keresztények a városokban és
falvakban. Mi is elindultunk húsvét éjszakáján, eljöttünk a templomba,
hogy együtt ünnepeljük Krisztus feltámadását.

A feltámadás hitünk egyik legnagyobb titka. Vajon mi áll ezen titok
hátterében? Kinek köszönhető Krisztus feltámasztása a halálból? A húsvéti
szentmise kezdőimádsága pontos választ ad erre: "Feltámadtam, és veled
vagyok! Kezedet rajtam nyugtatod: Csodálatos a te tudásod, alleluja!"
Jézus mondja ezeket a szavakat a mennyei Atyának. Krisztus feltámasztása a
halálból tehát egyértelműen az Atya cselekedete. Ő ajándékozott Fiának új
életet. Még a halál, a kereszthalál sem szakíthatja el Jézust az Atyától.
A feltámadás által Jézus újból az Atyával van. A kereszten átélte az
Atyától való elszakítottságot. Ezért mondta halála órájában: "Istenem,
Istenem miért hagytál el engem?" A feltámadás pillanatában pedig átéli,
hogy újra az együtt van az Atyával.

Mi következik ebből a mi számunkra? Ha Krisztus felátámasztása az Atyának
köszönhető, akkor Őneki hatalma van arra is, hogy minket is feltámasszon
majd a halálból. És ha Krisztus számára a feltámadás az Atyával való
együttlétet jelenti, akkor a mi számunkra is azt jelenti a feltámadás,
hogy örökké együtt élhetünk Istennel.

A mai éjszakán talán semmi mást nem látunk, mint egy üres sírt. Azt
látjuk, hogy az a sírbarlang, amelybe Jézus testét elhelyezték, most üres.
Az evangéliumban arról hallottunk hogy a követ elmozdító angyal megmutatja
ezt az üres sírt. Megmutatta egykor az asszonyoknak, s megmutatja ma
nekünk. A következő napokban viszont ennél nagyobb élményben is részünk
lehet. Kicsivel később az asszonyok találkoznak a Feltámadottal, s ettől
kezdve már nem az üres sír látványa a hit alapja számukra, hanem maga a
Feltámadt Úr, akit újra élőként láthattak. Az előttünk álló húsvéti időben
mi is Jézust keressük. Nem csupán az üres sírt keressük, mert ez nem elég
számunkra. A feltámadt Üdvözítőt keressük, vele szeretnénk találkozni.
Egykor megmozdult a város, megmozdultak az emberek. Most nekem kell
megmozdulnom, nekem kell elindulnom, ha a feltámadás tanúja és hirdetője
szeretnék lenni.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Húsvéti szekvencia
A Húsvéti Bárányt keresztények dicsérve áldják!
Krisztus ártatlan Bárány:
vérének árán nyája bűneiért megengesztelte Atyját.
Benne élet és halál csodás nagy párharcra száll:
élet Ura a sírból felkél, és győztesen él.
Mária Magdolna, mondd, mit láttál utadon!
"Az élő Krisztusnak sírját feltámadt Urunk nagy diadalmát,
angyalok jelentését, Urunk halotti leplét.
Feltámadt Krisztus, reményetek: Galileába megy előttetek."
Krisztus a halálból valóban feltámadt, tudjuk.
Győztes Király, könyörülj meg rajtunk!



------------------------------

______________________________
_________________
Evangelium mailing list
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium


Vége: Evangelium digest, 45 kötet, 22 szám
******************************************

Nagyböjti idő, A év, Nagyszombat

Liturgiátlan idő. Jézus valóban meghalt. Leszállott a legmélyebb emberi nyomorúságba, "a holtak birodalmába". Kivette a mi halálunkból a keserűséget. Már tudjuk, Krisztussal való közösségünk túléli a halált. -- Ő a mi életünk és föltámadásunk. Legyen ez látható a jelen életünkben: az örömben, amely reményből és szeretetből születik.

Ezen a napon az Egyház Jézus sírjánál időzik. Szentmise ezen a napon nincs, szentségeket nem szolgáltatnak ki, kivétel a bűnbocsánat szentsége és a haldoklók ellátása. A templom sötét, az oltár megfosztva áll, csend van. Az Úr a sírjában nyugszik, hívei őrzik azt.


A "LEGNAGYOBB SZERETET" HÁROM NAPJA
Gondolatok Nagyszombatról
Anselm GRÜN OSB és Michael REEPEN OSB "Gyógyító egyházi év" című könyve alapján. (Bencés Kiadó és Terjesztő Kft, Pannonhalma 2000.)

Jézussal együtt járjuk az utat ezeken a napokon, egyben emberré válásunk útját is járjuk. Ez az út négy lépésben valósul meg: elfogadás (Nagycsütörtök), elengedés (Nagypéntek), eggyé válás (Nagyszombat) és újjászületés (Húsvét).

Nagyszombat az "eggyé válásról" szól

A Nagyszombat arról szól, hogy leszállunk Krisztussal saját árnyékunkba és hagyjuk felmerülni és felébredni mindazt, amit Isten lehetőségként nekünk ajándékozott. Nagyszombaton engedjük, hogy Krisztus élete testünk valamennyi halott részébe eljusson. Krisztus a sírban fekszik. Ez is éltünk szimbóluma. Mi is gyakran fekszünk a sírban, önsajnálatunk, rezignációnk, büszkeségünk sírjában. Gyakran csupán az élettel szembeni túlzó elvárások, tökéletességi kényszerképzet és a vereségtől, a megszégyenüléstől való félelem tart fogva a sírban bennünket. Nagyszombaton nézzünk szembe sírbeli helyzetünkkel és tartsuk a feltámadásba vetett hitet félelmünk elé.

Ezen a napon nincs szertartás. Régi hagyomány, hogy a keresztények elmennek a templomba meglátogatni a szent sírt, imádkoznak.

Egy ókori szentbeszéd Nagyszombat szent napjára

(PG 43, 439. 451. 462-463)

Az Úr leszáll a holtak országába

Mi történt? Nagy csend van ma a földön. Nagy csend és teljes elhagyatottság. Nagy a csend, hiszen meghalt a Király. Megremegett a föld, aztán elcsendesült, hiszen Isten szenderült el a testben, és feltámasztotta a régóta sírban nyugvókat. Isten halt meg a testben, és megfutamította az alvilágot. Először is az ősszülőket, mint elveszett, de megtalált bárányokat keresi fel. Azokat akarja felkeresni, akik a halál teljes sötétjében és árnyékában vannak fogva tartva, egyenesen a rabságban levő Ádámhoz és Évához megy, és megszabadítja a szenvedésektől Ádámot Isten, aki szintén az ő Fia. Elmegy hozzájuk az Úr, és magával viszi a kereszt győzelmi jelvényét. Mihelyt Ádám ősatyánk megpillantja őt, bűnbánón mellét veri ámulatában, és ezt kiáltja oda a többieknek: “Az én Uram legyen mindnyájatokkal!” Erre maga Krisztus felel így Ádámnak: “És a te lelkeddel!” Majd kézenfogva életre kelti őt e szavakkal: “Kelj életre álmodból, támadj fel a halálból, Krisztus rád ragyogott! Én a te Istened vagyok, én miattad lettem Fiaddá, teérted és ezekért a te ivadékaidért. Most szólok, és hatalmam folytán ezt a parancsot adom a halál ezen foglyainak: szabadok vagytok! A halál sötétjében levőkhöz meg így szólok: legyetek az élet világosságában! A halál tehetetlenségében levőknek pedig ezt mondom: támadjatok fel!

Neked, a halottnak, ezt parancsolom: kelj fel az életre, hiszen nem azért alkottalak meg, hogy a halál bilincsei között légy mindörökre. Támadj fel halálodból: hiszen én vagyok a holtak élete. Kelj fel, akit kezeim alkottak, kelj fel, akit saját képem hasonlatosságára alkottalak. Kelj fel, menjünk ki innen, hiszen te énbennem és én tebenned egy és osztatlan személy vagyunk. Én, a te Istened, teérted lettem a te gyermekeddé. Én, az Úr, teérted vettem fel a szolgai alakot. Én, aki az egek felett vagyok, teérted jöttem a földre és az alvilágba. Teérted, az emberért lettem a holtak között is a saját erőmből élő emberré. Teérted, aki az édenkertből kijöttél, engem is kertből hurcoltak el a zsidók, és egy kertben feszítettek keresztre. Nézd, hogyan leköpdösték arcomat; ezt is érted vállaltam, hogy téged visszaállítsalak a régi életedbe. Nézd, hányszor vertek arcul; ezeket is érted tűrtem, hogy téged ismét a saját képemre formáljalak, hiszen ez torzult el nálad.

Nézd megostorozott hátamat, ezt is érted szenvedtem, hogy levegyem rólad a hátadat görnyesztő bűneid terhét. Nézd a teérted keresztfához szorosan odaszegezett kezeimet, hiszen te egykor vétkesen nyúltál kezeddel a fához. Teérted haltam meg a kereszten, teérted járta át oldalamat a lándzsa, teérted, aki elaludtál az édenkertben, és oldaladból származott Éva. Az én átdöfött oldalam gyógyította meg Éva fájdalmát. Az én halálom vezet ki téged a halálból. Az én lándzsám semmisíti meg azt a lándzsát, amely téged rabságban tart. Kelj fel, távozzunk innen! A paradicsomkert földjéről ellenséged taszított ki téged, én azonban már nem is a paradicsomkertbe, hanem mennyei trónra viszlek ki innen téged. El voltál tiltva az élet fájától, most pedig, nézd, én, maga az Élet, együtt vagyok veled. Odaállítottam melléd a kerubokat, hogy mint szolgák őrizzenek téged, és most elrendelem, hogy ezután mint Istent, úgy tiszteljenek ezek a kerubok téged. Áll már a készséges és szolgáló keruboktól övezett trónod, vár már lakásod elkészített eledellel, vár már örök hajlékod, díszes lakóhelyed örök javakkal telve, vár már az öröktől fogva számodra elkészített mennyek országa.”

Elfussak?


Glitter Graphics - Topglittergraphics

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger