2008. március 30., vasárnap

Csodás nap Medjugorje-ben

Szent viz

Evangélium

2008. március 30. - Húsvét 2. vasárnapja

Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a
tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben
zárva tartották az ajtót. Belépett, és így szólt hozzájuk: "Békesség
nektek!" Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr
láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: "Békesség
nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket." E szavak
után rájuk lehelt, és így folytatta: "Vegyétek a Szentlelket! Akinek
megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg,
az nem nyer bocsánatot."
A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük,
amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: "Láttuk
az Urat." De ő így szólt: "Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem
érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát,
én nem hiszem!"
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok Tamás is ott volt velük.
Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és
köszöntötte őket: "Békesség nektek!" Tamásnak pedig ezt mondta: "Nyújtsd
ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg
oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!" Tamás így válaszolt: "Én Uram,
én Istenem!" Jézus ezt mondta neki: "Most már hiszel, Tamás, mert láttál
engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!" Jézus még sok más
csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva
ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a
Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.
Jn 20,19-31

Elmélkedés:

Nyolc nap múlva
Húsvét 2. vasárnapján Tamás apostol történetét hallottuk az evangéliumban,
aki először nem hisz apostoltársainak, majd pedig egy héttel később ő is
találkozik a feltámadt Krisztussal. János evangélista először a
húsvétvasárnapi eseményt írja le, majd pedig a nyolc nappal később
történteket. De vajon mi történhetett eközben? Milyen gondolatok járhattak
Tamás apostol fejében? Ha elképzeljük, hogy mit élhetett át ezekben a
napokban, talán vele együtt mi is elindulhatunk a kételkedésből a hit
felé.

Az első nap a feltámadás napja, a húsvét napja. Reggel megérkeznek az
asszonyok az apostolokhoz, s azt állítják, hogy Jézus sírja üres. Péter és
János a sírhoz szaladnak, de ők csak az üres sírt találják. A kérdések
napja ez az apostolok számára. Hol lehet az Úr teste? Talán elvitte
valaki? Mi történhetett? Ugyanezen a napon estefelé megjelenik Jézus, s
jelenése nagy örömmel tölti el a tíz apostolt. A kérdések napjából az öröm
és a bizonyosság napja lesz számukra. Ezt az örömöt és bizonyosságot
egyedül Tamás nem éli át.

Valószínűleg a következő napon találkozik Tamás a többiekkel, akik örömmel
számolnak be arról, hogy előző este megjelent nekik a Feltámadott. Tamás
teljes hitetlenséggel fogadja a hírt. Ő is bizonyosságot szeretne: "Hacsak
nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek
helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!" - mondja.

A következő napokban Tamásnak nem megy ki a fejéből, amit a többeik
mondtak. Mi van akkor, ha mégis igaz? - gondolja. Hiszen tizen is
állították, hogy látták az Urat. Ennyien mégsem képzelhették ugyanazt! Nem
elég, hogy az asszonyok előálltak ezzel a képtelenséggel, most a többi
tanítvány is ugyanezt állítja. De hát ez hihetetlen! A halálból még nem
jött vissza senki. Olyan örömmel és sugárzó boldogsággal mondták el a
találkozást, hogy talán mégis igaz. Milyen kár, hogy éppen akkor akkor nem
voltam ott, s kimaradtam mindenből. Vajon megjelenik még az Úr? Vajon én
is találkozhatok vele? De hiszen én is csak annyit szeretnék, amit a
többeik átéltek.

Így gondolkozhatott Tamás egy héten keresztül, míg a nyolcadik napon,
amikor ő is együtt volt az apostolokkal, ismét megjelent Jézus. S bár
Jézus nem volt jelen, amikor egy héttel korábban Tamás előadta társainak
hitének feltételét, most mégis pontosan tudja, hogy mit kívánt, mit akart
a kételkedő. Tudja, hogy mi a hitetlenkedő és hitre vágyó ember kívánsága
és pontosan ezt a vágyat teljesíti. Látni szeretnéd a sebhelyeket, a halál
bizonyítékait? Jöjj és nézd meg őket! Érinteni akarod a sebeket? Gyere és
érintsd meg őket! Hinni szeretnél? Jöjj és szülessen meg benned a hit! Ne
légy hitetlen, hanem hívő!

Befejezésül érdemes még arra a mozzanatra odafigyelni, hogy a találkozás
élménye, a hit születése a közösségben történik. Tamás azért marad ki
először a feltámadottal való találkozásból, mert nincs együtt a
többiekkel. Jézus megtehette volna, hogy később egyedül Tamásnak jelenik
meg, s így oszlatja el kételkedését, de nem teszi. Megvárja azt a napot,
amikor újra együtt van az általa létrehozott közösség, s Tamás is köztük
van. Ekkor jelenik meg újra, hogy megajándékozza őt az Isten-látással. Ha
mi is a hitre vágyunk vagy növekedni szeretnénk hitünkben, akkor érdemes
szoros kapcsolatban lennünk a Jézus által létrehozott közösséggel, az
Egyházzal. Elkerülhetetlenül megkísért minket is időnként a hitetlenség, a
kételkedés gondolata. Erősítse hitünket a Feltámadt Krisztussal való
találkozás!
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Kezedbe és szívedbe helyezzük egész létünket. Tieid leszünk értelmünkkel
és akaratunkkal, szívünkkel és testünkkel. Alakíts ki bennünk anyai
jóságoddal ezen a napon új életet, a Te Jézusod életét!



------------------------------

______________________________

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger