2008. április 1., kedd

Reményből élünk

Reményből élünk – 2008. április 1.
április 1. 0:08

Ha nincs reményünk, akkor az is fölösleges, amit eddig tettünk, hiszen nincs jövőnk. Nincs tökéletes cselekedet, de ha már van Valaki, aki annyira osztja életét, hogy létre hívott bennünket, kötelező cselekedni.

Cselekvésünkbe pedig kötelezően bele van kódolva a remény. Minden, amit teszünk, csak a világ végén lesz igazán érthető, addig így-úgy magyarázható. Jézus is magára vette a félreérthetőséget, hogy szabadon és ne kényszerből fogadjuk őt megváltónknak. Csak akkor lettek egyértelműek Jézus tettei, amikor feltámadt.

Visszatekintve egy pillanat alatt világossá vált az apostoloknak, hogy Jézus mit miért tett. A mi mostani megnyilvánulásaink is akkor lesznek egészen érthetőek, ha feltámadunk. Akkor mindennek kiderül az értéke.

A személyes feltámadást kérdését lehet kerülgetni, de előbb-utóbb mindenkinek szembesülnie azzal, hogy továbbél-e, és miként. S az erre adott sekélyes válaszoktól csak egyre nyugtalanabbak leszünk.

Reményből élünk. A remény nem akciós termék, s nincs belőle szezonvégi kiárusítás sem. Isten többre becsül minket, mint hogy akciókkal butítson. A reményről nem lehet lekésni, de még ma el kell kezdenünk aszerint élni.

Sánta János


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

Hívom a családokat

Hívom a családokat – 2008. április (Bíró László püspök levele)
április 1. 6:00

Kedves családok és házaspárok, kedves családokat szerető szerzetes- és paptestvérek, kedves mindnyájan, akik a család és az élet mellett álltok!

Április: Az igazi boldogság forrása, ha megtapasztalhatom: társam a létemnek örül, nem csupán annak, amit nyújtani tudok, és ezt ki is tudja fejezni.

Ebben a hónapban beszélgessünk a következő bibliai helyekről: ÉÉ 6-14, és Sir 7,20-30

Megkeseredett házasságok gyakran kimondott mondata: „mert én csak arra kellek, ….” Ilyenkor a férj azt éli meg, hogy ő csak arra kell, hogy hazaadja a fizetését; a feleség, hogy főzzön, mosson, a gyerekekkel törődjön, stb. Rohanásaink közepette könnyen megszületik a házastársakban az a rossz érzés, hogy csak eszköz, tárgy, használati-élvezeti cikk párja számára. Így a házasság keserves igavonássá válik, pedig Isten nem erre alkotta, és egyetlen házasság sem ennek indult. II. János Pál pápa sokat beszélt arról, hogy az ember az egyetlen lény, akit Isten önmagáért teremtett. És ebből a tényből a Nagy Pápa azt a következtetést vonja le, ha Isten szeretetének célja az ember, akkor kell, hogy az emberi szeretetnek is céljává legyen, vagyis soha nem válhat a házastárs tárggyá, hanem mindig személynek kell maradnia, aki felé szüntelenül irányul szeretetem. Ha a házasság mindennapjaiban minden és mindenki más fontosabbá lett, mint a házastársam, akkor ő valami utolsó tárgynak éli meg önmagát, sérül személyi méltóságának tudata, sérül az egész házasság is.

Mi az, ami kiemel benneteket a funkcióira szűkült házasságból? Milyen gesztusokból éled meg leginkább, hogy párod szeretetének célpontja vagy, és nem csupán egy csavarnak tekint a családi gépezetben?

Amikor Isten megálmodta a házasságot, olyan személyeket bízott egymásra, akik egyenként szeretetének céljai, a maga képmása. Mindegyikükbe belé álmodta, milyenné kell válniuk, megtervezte egyéniségüket. Azért bízta őket egymásra, hogy ez a terv a házastársak kölcsönös szeretete által kibontakozzék. Így válnak a házaspárok az Ő teremtő munkájának részesévé. A Teremtő munkájában való részesedésnek erről a vonatkozásáról gyakran megfeledkezünk, pusztán a nemzésre gondolva szoktuk mondani, hogy az Isten teremtő munkájában való részesedés. A jó házasság abban is folytatja ezt a művet, hogy segíti társát Isten álmodta emberré válni. Ennek eszköze: éberen vigyázni arra, hogy párunk szeretetünk céljává legyen, vagyis mindig Isten képmását megjelenítő személy. Sok szép vallomást őrzök házaspároktól, akik évek múltán is képesek rácsodálkozni életük párjára, arra, hogy Isten milyen csodálatos ajándékot bízott rájuk. Ez a meghatódottság, teszi leleményessé a jó házasságot, hogy mindig találjanak időt, alkalmat, ötletet annak kifejezésére, hogy örülnek egymás létének és ennek erejében tudják egymást a Teremtő elgondolása szerinti emberré formálni.

Az eszköznek tekintő szeretetlenség torzít, a szeretet gazdagít. Miben gazdagodtál különösen házasságod során?

Aki rátalált a neki szánt társra, mindent, „háza egész vagyonát” adja érte, csakhogy összeköthessék életüket, gazdagíthassák egymást. Ellenállhatatlan erővel vonzódnak egymás iránt, „mert erős a szerelem, mint a halál”, vagyis ugyanúgy része az életnek, mint a halál. Sokévi házasság után gyakran a párok hasonlóvá válnak egymáshoz. Megadnak egymásnak mindent, ami a másik külső és belső szépségét kiteljesítheti („építsünk ezüst ormot föléje; legyen ajtó, s borítsuk be cédruslapokkal!”), örömüket lelik egymásban, és eközben annyira eggyé tudnak válni, hogy a külsejük is hasonló vonásokat vesz fel. Ez pedig a kölcsönösség jele, hiszen mindketten ajándékok egymásnak, mindketten egymásban, egymás létében találják meg boldogságukat.

Idézzetek fel olyan házasságokat, amelyben annyira eggyé tudtak válni, hogy a kölcsönösség jelévé váltak számotokra!

Ha egy házasságban mindennapi gyakorlattá vált ez a teközpontú szeretetet; ha a mindennapokban úgy él, hogy a házaspár egyik tagja sem válhat soha a másik igényei betöltésének eszközévé, de mindig megmarad a szeretet céljának; ha tudnak figyelni a buzdítására, „Ne hagyd el az okos és jó asszonyt, akit elnyertél Isten félelmében, mert tisztességének bája aranynál is többet ér”; akkor ez a begyakorolt magatartás kisugárzik a család többi tagjára is. Az ilyen családban megkapja a tiszteletet és szeretetet megkapja a megfogant, megszületett és felnőtté vált gyermek, tud a szeretetet célja lenni az elaggott szülő, aki már csak ismételgeti önmagát, és egy órán belül háromszor is csak ugyanazt tudja elmondani, vagy aki szenilitásában örökös elégedetlenségét fejezi ki ápolásunk miatt. Ne engedjük, hogy a segíteni tudó és kész nagyszülőkhöz való kapcsolatunk funkcionálissá silányuljon, pusztán gyerekvigyázónak, vagy anyagi gondjainkon átsegítő bankfióknak tekintsük őket. Individualistává, egoistává váló világunk közepette a keresztény házasságnak fontos feladata a tanúságtételnek ez a formája is. „Az egészséges családi életben megtapasztaljuk a béke néhány alapvető alkotóelemét: a testvérek közötti igazságosságot és békét, a szülők által megtes-tesített tekintély szerepét, a gyengébb családtagok – kicsik vagy betegek, vagy idősek – szeretetteljes szolgálatát, a kölcsönös segítségnyújtást az élet szükségle-teiben, a másik elfogadásának és – ha arról van szó – a megbocsátásnak a készségét.” (XVI. Benedek pápa üzenete a béke világnapjára)

Beszéljetek közösségetekben, baráti körben olyan esetekről, amikor sikerült kifejezni gyermekeitek, öregjeitek felé, hogy szeretetetek célja az ő személyük, nem csupán „használjátok” őket!

„Örüljetek, egymás létének és ne felejtsétek kifejezni örömötöket egymásnak!

Hívom a családokat, az Új Ember Kiadó, a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat és a MAKACS közös szentírásolvasó pontszerző játékára. Az áprilisi kérdés:

Hol szerepelnek a Bibliában gyermektelen, meddő asszonyok?

A kérdésre adott válasz 20 pontot ér, ha tartalmazza a helyes neveket és a pontos szentírási helyeket. Részleges válasz, pl. két névből csak az egyik – felezi a pontszámot, a szentírási helyek hiánya öt pont levonását vonja maga után. A válaszokat a Bibliatársulat értékeli, és az esztendő végén a legmagasabb pont-számot elérő válaszadó egy Veretes Bibliát (nagyméretű, díszes, aranyozott ve-rettel), a második helyezett egy Családi Bibliát (nagyméretű, díszes), a harmadik helyezett pedig egy Konkordanciát kap. A válaszokat „Szentírás Éve" jeligével az Új Ember kiadó címére küldjék: 1053 Budapest, Kossuth Lajos utca 1., vagy e-mailben a biblia@ujember.hu címre.

Beadási határidő: április 21.

Bíró László
a MKPK családreferens Püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

Életige

Életige – 2008. április (Chiara Lubich)
április 1. 6:00

„Az igazságosság békét terem, az igazságnak meg biztonság lesz a gyümölcse mindörökre.” (Iz 32,17)

„És újra kiárad ránk a lélek a magasból. Akkor a sivatag gyümölcstermő kert lesz, a kert meg olyan, mint az erdő.” Így kezdődik az a szentírási rész, amelyből az e havi igét választottuk. Izajás próféta a Krisztus előtti VIII. század közepén reményteli jövőt ad hírül az emberiségnek. Szinte egy új teremtésről beszél, egy új „kertről”, ahol jog és igazságosság lakozik, mely békét és biztonságot tud teremteni.

A béke új korszaka (shalom) az isteni Lélek műve lesz, az éltető erőé, mely megújítja a teremtett világot. Ám abból is fakad, hogy a nép tiszteletben fogja tartani a szövetséget, amit Istennel kötött, és ami a nép többi tagja felé is kötelezi, hiszen az Istennel való közösség és az emberek közössége elválaszthatatlan egymástól.



„Az igazságosság békét terem, az igazságnak meg biztonság lesz a gyümölcse mindörökre.”



Izajás szavai komoly és felelős elköteleződésre szólítanak fel: kövessük a társadalmi együttélés szabályait, amelyek megakadályozzák az önző individualizmust és az elvakult önkényeskedést, segítik a harmonikus együttélést és a közjóra törekvő tevékenykedést.

Vajon lehet igazságosságban élni, meg lehet valósítani az igazságot? Igen, ha észrevesszük, hogy a másik ember a testvérünk; ha az egyetemes testvériség lelkületével az egész emberiséget egyetlen nagy családnak tekintjük.

Ez lehetetlen, ha nem vesszük észre, hogy van egy Atya, aki minden ember Atyja! Ő minden ember természetébe beleírta az egyetemes testvériséget. Egy apa ugyanis mindenekelőtt azt akarja, hogy gyermekei testvérként viselkedjenek egymással, szeressék egymást.

Ezért jött el az Atya egyszülött Fia, minden ember Testvére. Ezért hagyta ránk a társadalmi élet normájaként a kölcsönös szeretetet. A szeretet kifejeződése az, hogy tiszteletben tartjuk az együttélés szabályait, hogy teljesítjük saját kötelességeinket.

A szeretet minden cselekedetünk végső mozgatórugója, ami valódi igazságosságra indít, és békére vezet. A nemzeteknek olyan törvényekre van szükségük, amelyek mindig alkalmazkodnak a társadalmi és nemzetközi élet igényeihez. Ehhez azonban olyan emberekre van szükség, akik bensőjükben hordozzák a szeretet rendjét. Ez a rend az igazság, a törvényeknek csak ebben a rendben van értéke.



„Az igazságosság békét terem, az igazságnak meg biztonság lesz a gyümölcse mindörökre.”



Hogyan éljük hát a hónap során ezt az életigét? Úgy, hogy még teljesebb odaadással teljesítjük szakmai kötelességeinket, az etika, a becsületesség, a törvényesség kívánalmait.Ismerjük fel másokban, akik figyelmet, tiszteletet, együttérzést kérnek tőlünk, hogy ők is a mi családunkhoz tartoznak.

Ha életedet és felebarátaiddal való kapcsolataidat a folytonos és kölcsönös szeretetre alapozod – ami minden mást megelőz, hiszen ez lehet Isten iránti szereteted legteljesebb kifejeződése –, akkor igazságod valóban kedves lesz Isten előtt.



„Az igazságosság békét terem, az igazságnak meg biztonság lesz a gyümölcse mindörökre.”



Egy dél-olaszországi rendőr – mivel szeretett volna osztozni városa legelesettebb embereinek sorsában – úgy döntött, családjával egy épülőfélben lévő lakótelepre költözik, ahol csak földutak voltak, nem volt közvilágítás, ivóvíz- és szennyvízcsatorna-hálózat, a szolgáltatásokról és a tömegközlekedésről nem is beszélve.

Így számolt be erről: „Próbáltunk minden ott lakó emberrel és családdal megismerkedni, és párbeszédet kezdeményezni velük, hogy csökkentsük a lakosok és a közigazgatás közötti szakadékot. Létrehoztunk egy bizottságot, és rajtuk keresztül most már a lakótelep mind a háromezer lakója aktívan részt vesz a közintézményekkel való együttműködésben.”

A regionális igazgatásnál pedig elérték, hogy a költségvetésben nagyobb összeget különítsenek el a lakótelep rendezésére. Azóta ez a terület mintanegyeddé vált, amely a város többi negyedét képviselő bizottságok részére számos továbbképzésnek ad otthont.

Chiara Lubich


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

Törvény a más hitre való áttérés ellen Nyugat-Indiában

Törvény a más hitre való áttérés ellen Nyugat-Indiában
április 1. 11:05

Kétéves parlamenti vita után a nyugat-indiai Rajasthan államban jóváhagytak egy új törvényt, amely tiltja a más hitre való áttérést.

Varkey Vithayathil bíboros, az Indiai Püspöki Konferencia elnöke az Asianews hírügynökségnek adott nyilatkozatában elmondta: a törvényt, amelyet a fundamentalista erők kényszerítettek ki, bizalmatlanságot és intoleranciát szül a társadalomban. Azt állítják, hogy a vallásszabadságot kívánják védeni vele, valójában azonban pedig alkotmányellenes. Az alkotmány ugyanis biztosítja minden állampolgárnak vallása szabad gyakorlását, hite megvallását és másokkal való megismertetését. A múlt héten elfogadott törvény megtiltja a más hitre való áttérést, ha az „erőszak, kényszer vagy megtévesztés” eredménye. A törvény megszegése ötéves börtönbüntetéssel és mintegy 800 eurónak megfelelő pénzbírsággal büntetendő.

Keresztényként nem mondhatunk le arról, hogy az evangéliumot hirdessük – tette hozzá a bíboros. Meg lehet-e akadályozni, hogy a világ megismerje Krisztus halál és bűn felett aratott győzelmének szépségét? – tette fel a kérdést. Majd kijelentette, hogy az indiai keresztények senkit nem térítenek meg kényszerrel, de mindenkivel szeretnék megismertetni a Megváltó igazságát.

A Rajasthanban jóváhagyott törvénnyel hatra emelkedett azoknak az indiai szövetségi államoknak a száma, amelyek büntetőjogi törvénnyel sújtják a más hitre való áttérést.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Kép: www.image24.webshots.com


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

Amputált karral, hálaadással sportol tovább

Amputált karral, hálaadással sportol tovább
április 1. 12:07

Mély hitéről tett tanúságot Julio Gonzalez, a paraguayi futballválogatott neves játékosa.

2005 decemberében az olasz csapatban játszó 24 éves futballistát meghívták a 2006-os világbajnokságra készülő paraguayi válogatottba. Amikor Gonzalez Paraguayba indulva a repülőtérre tartott, súlyos autóbaleset érte, amelynek következtében elveszítette bal karját.

Az amputáció után nem tudta mozgatni a kar csonkját, ezért újabb műtét következett, ami jól sikerült: most már el tudom látni magam, fel tudok öltözni, tudok enni, tudok autót vezetni" – mondta a sportoló, aki 2007 novemberében – mindenki meglepetésére – visszatért a pályára.

Azóta minden nehézséget sikerült legyőznöm, és ezt a hitemnek köszönhetem. Isten megáldott engem a focival, megáldott egészséges gyermekekkel, megadta, hogy eljussak Olaszországba, ahol a bajnoki ligában játszhattam, és sohasem kérdeztem, miért. A kórházban arra gondoltam: miért kérdezném most, hogy miért? El kell fogadnom, ami velem történik, és mindenhez a lehető legpozitívabban kell hozzáállnom" – nyilatkozta az El Comercio című perui napilapnak.

Visszatérésemkor a szurkolók állva köszöntöttek. Fantasztikus, ritka pillanat volt. Én könnyen elérzékenyülök, és bizony sírtam, amikor benn voltam az alagútban, és sírtam akkor is, amikor kiléptem a pályára. Még most sem találok szavakat, hogy kifejezzem, amit akkor éreztem."

A baleset az egész szemléletmódomat megváltoztatta. Jobban szeretem az életet, mint azelőtt, és rájöttem, hogy nem érdemes az anyagiakra hajtani, mint ahogy korábban tettem. Számomra most a gyerekeim, az egészségem, az egyszerű és valóban lényeges dolgok a fontosak."

Magyar Kurír


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

2800 új megkeresztelt Kínában

2800 új megkeresztelt Kínában
április 1. 12:53

Húsvétvasárnap és az azt követő héten Kínában számos új katolikus hívő kapta meg a keresztség és a bérmálás szentségét, és járult először szentáldozáshoz.

A Fides hírügynökség tájékoztatása szerint a húsvéti időben csak a Hongkongi Egyházmegyében 2800 katekumen keresztelkedett meg, közöttük egész családok is voltak. A Kínára vonatkozó húsvéti keresztelési statisztikák elkészítése folyamatban van, ezeket hamarosan közzéteszik.

Magyar Kurír

Kép: www.repubblica.it


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

Konferencia az egyházak szolgálatáról

Konferencia az egyházak szolgálatáról
április 1. 14:08

A Magyar Országgyűlés, együttműködve a Polgári Magyarországért Alapítvánnyal és a Barankovics Alapítvánnyal, konferenciát tart április 2-án az Országgyűlés Felsőházi termében „Az ország lelke és az egyház” címmel.

A konferencia célja, hogy bemutassa, milyen széleskörű és mélyreható az a szolgálat, melyet az egyházak Magyarországon az emberekért végeznek a templomokban, az iskolákban, a kórházakban, az idősotthonokban, a romák között, a városok gyökerüket vesztett lakói érdekében, a vidéki népesség megtartásáért, és nem utolsósorban a közélet különböző színterein.

A konferenciára több mint négyszáz lelkipásztor jelezte részvételét, többek között Erdő Péter bíboros, Márkus Mihály református és Harmati Béla evangélikus püspökök. A konferencián felszólal Orbán Viktor, a Fidesz elnöke; Semjén Zsolt képviselő, a KDNP elnöke; Balog Zoltán képviselő, az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság elnöke; Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke; Blankenstein Miklós püspöki helynök és más katolikus, református, valamint evangélikus előadók áll a KDNP közleményében.

Magyar Kurír

Kép: www.denttours.hu


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

II. János Pál – A béke pápája

II. János Pál – A béke pápája
Az Etalon Film Kft. kiadványaiból

április 1. 14:39

A két részből és öt nagyobb egységből álló film II. János Pál pápa életét dolgozza fel, ifjúkorától kezdve egészen 2005. április 2-áig bekövetkezett haláláig.

Az ifjú Karol Wojtyła tizennyolc éves, csillogó tehetség, sugárzik belőle az értelem. Adam Stefan Sapieha krakkói érsek, „Lengyelország vezérlőcsilaga”, miután meghallgatja a végzős gimnazista alma matertől búcsúzó ünnepi beszédét, rögtön felismeri, hogy kiváló pap válhatna belőle. Karolt azonban a színház, az irodalom, a filozófia érdekli, színészi és költői ambíciói vannak. Mindenki nagy jövőt jósol neki. Karol beiratkozik a krakkói Jagello Egyetemre, irodalmat tanul. Pillanatokon belül kitűnik rendkívüli adottságaival, egyik professzora szerint már most felér egy tudóssal. Látva azonban a Lengyelországot megszállva tartó nácik iszonyú kegyetlenségeit, Karol úgy érzi, a kultúra védelme, művelése önmagában nem elegendő a rossz elűzéséhez, és keresi az utat, hogy merre induljon el, kutatja, mit vár tőle Isten.

A film szerint többen is vannak, akik meghatározó módon hatnak Karol személyiségére. Korán elvesztett édesanyja – a kis Karol mindössze kilenc éves volt, amikor az Úr magához szólította – arra tanítja: „A világ oly bonyolult, kicsi Karol, de Isten oly egyszerű.” Édesapja is mélyen hívő, imádságos lélek, minden reményét Krisztusba veti.

Egy rövid időszakban Karol úgy érzi, fegyvert kell ragadnia, a kíméletet nem ismerő erőszakra csak az erőszak lehet az egyetlen hatékony válasz. Haragot érez a náci gyilkosok iránt, s ezt meggyónja a közeli templom plébánosának. Ő így vigasztalja: „Az nem bűn, ha haragot érzel a szívedben, ha látod a gonosz arcát. A fontosabb kérdés inkább az, milyen módon harcolhatunk ellene.” Sapieha érsek pedig arra figyelmezteti: nem az erőszak a megoldás, a hit és a szellem erejével kell szembeszállni a gonosszal, „A bölcsességet pedig az Úrban találod meg.” Sapieha érsek fogalmazza meg azt, ami aztán Karol Wojtyła életre szóló programja lesz, hogy a pap feladata: „Reményt adni azoknak, akik elvesztették. Ez a legnemesebb feladat, Istenért.”

Döntő hatással van az ifjú Karolra Jan Tyranowski, az imádságos lelkületű szabómester, aki az ima és az elmélkedés révén kíván Istenhez közel jutni. Vallja, hogy „ezekben a sötét napokban” úgy találhatunk rá a szeretetre, ha felismerjük, hogy Krisztus nem rejtőzködő, szigorú Isten, hanem irgalmas, aki mindig itt van mellettünk, ő „a mi legjobb barátunk, csak arra kell ügyelnünk, hogy meghalljuk a hangját”.

Karol végül, hosszas lelki tusakodás után, döntésre jut. A papi hivatást választja, mert úgy érzi: „Az Úr ezt várja tőlem… Ha a minket elnyomó gonoszság ilyen végtelen, csak egyetlen válasz létezik rá. A végtelen szeretet.”

John Kent Harrison alkotása nagy hangsúlyt helyez arra, hogy bemutassa, II. János Pált egész életében végigkíséri a halál közelsége. Alig húszéves korára elveszti szüleit, bátyját. A film szerint a háború alatt többször is csak egy hajszálon múlik az élete. Történelmi tény, hogy egy autó – más források szerint villamos – elüti, életveszélyes állapotban kerül kórházba, de meggyógyul. Karol megrendül mindettől, érzi, hogy valami nagy titok rejtőzik emögött. Apja halálát követően így imádkozik: „Van aki meghal, és van aki él, van aki jóllakhat, mások éhen vesznek, van aki szabad, de a barátai és a családja nem azok. Ó, Uram, mindenható Atyám, kérlek, segíts megértenem, miért hagysz életben? Segíts, segíts megértenem!”

Egyre inkább érzi, hogy különleges küldetése van, amit megerősít mentora, Sapieha érsek is, a halálos ágyán: „Karol, mindig bízz az Úrban. Mind szerepelünk az ő hatalmas tervében. És neked különleges adomány jutott. Becsüld meg jól.”

Tudjuk, hogy II. János Pál a Fatimában 1917. május 13-án három pásztorgyerek előtt megjelent Szűz Máriának tulajdonította, hogy életben maradt az 1981. május 13-án – tehát a fatimai jelenés napján – a török terrorista, Ali Agca által ellene elkövetett merénylet után. A filmben elhangzik a mára már szállóigévé vált pápai mondat: „Egy kéz lőtt, de a golyót egy másik irányította.” A szüntelenül Isten akaratát kutató pápa ekkor is Krisztushoz fordul: „Uram, miért hagytál életben?” Az ugyancsak halálán lévő Stefan Wyszynski bíboros erősíti meg a katolikus egyházfőt: „Szeretett Karolom, soha ne térj le az útról, és ne feledd, az Úr szeret téged, bárhol is járj. Soha ne feledd, az Úr segít neked, hogy átvezesd gyermekeit a harmadik évezredbe.”

A film II. János Pál pápája imádságos lélek, hite feltétlen Istenben, s mindig a legteljesebb mértékben aláveti magát az Úr akaratának. Egy Istentől elfordult, az erőszakot a gyakorlatban oly sűrűn alkalmazó, a gyengék, szegények elnyomását természetesnek vevő világban rendíthetetlenül hirdeti a békét, az igazságot, az élet tiszteletét, védelmét, s azt, hogy az emberek, nemzetek között meglévő, helyenként égbe kiáltó gazdasági-társadalmi szakadék nem Isten akarata. Egyetlen pillanatra sem inog meg abban a hitében, hogy az erőszakra nem lehet erőszak a válasz. A lengyelországi szükségállapot idején így biztatja az akkor háziőrizetben lévő Lech Walesát, a betiltott Szolidaritás elnökét: „Harcolnod kell. Ne félj soha megállapítani, mi a jó és mi a rossz. A szabadságért harcolni kell. Erősnek kell lennetek, nagyon-nagyon erősnek, de gyűlölködés nélkül és vérontás nélkül.”A végsőkig elkeseredett Walesában forr a tehetetlen indulat: „Valamennyien iszonyú dühöt érzünk a kommunisták iránt, akik iszonyú bűnöket követtek el, embereket, családokat tettek tönkre.” A pápa szelíd, nyugodt hangon válaszolja: „Tudom. De tudok még valamit. Isten segítségével talán megnyerhetjük a harcot, de csak akkor, ha képesek vagyunk megbocsátani.”

A filmben ábrázolt II. János Pál időnként elkeseredett és haragos fizikai állapotának mind nyilvánvalóbb romlása miatt, de soha nem önmagáért aggódik, hanem amiatt, hogy a szervezetét egyre gyakrabban megtámadó és legyengítő betegségek akadályozzák Istentől kapott küldetésének a teljesítésében. A film egyik legmegrázóbb jelenetében munkatársai arra intik a már nagyon nehezen mozgó pápát, hogy pihenjen többet. Őneki azonban csak a fizikai ereje van fogytán, lelkében mindvégig fűti a szenvedély, hogy ígéretéhez híven szava legyen mindazoknak, akiknek nincs szavuk, vagy akikért senki nem emel szót. II. János Pál ekkor indulatosan fakad ki: „Pihenjek, amikor mészárlások vannak Ruandában, etnikai tisztogatások Boszniában? Ilyenkor az embereknek érezniük kell, hogy a pápájuk mellettük áll. Ezért nem értem, miért gördülnek akadályok elém az úton…” Az utolsó mondatnál térdre borul, szinte sírva fohászkodik Istenhez. A New Yorkot ért, 2001 szeptember 11-ei terrortámadás után egész lelkében megrendülten fordul az Úrhoz: „Uram, miért ez a temérdek szenvedés? Mit tehetnék én a rengeteg szenvedőkért? Mit vársz még tőlem? Bocsáss meg, engem nem feszítettek keresztre.”

A filmben ábrázolt II. János Pál pápának nem az a fontos, hogy őrá figyeljenek az emberek, hanem hogy általa Isten szavára. Amikor az első iraki háború idején az egyik munkatársa azt mondja, mindenki az ő véleményére kíváncsi, így válaszol: „Az én véleményem alig számít. Bárcsak Isten véleménye érdekelné őket.” Egy másik alkalommal újságírók a szemére vetik, hogy bizonyos dolgokban túlságosan konzervatív, nem igazodik a korszellemhez. A pápa válasza: „Lehet, hogy konzervatív vagyok. De az alapvető igazságokat, mint az élethez való jogot a fogantatástól a halálig, nem a korszellem határozza meg.”

A világ minden részén rengeteg ember csodálta II. János Pálban Isten következetes és nagylelkű tanúját. John Kent Harrison filmjét látva senkinek nem lehet kétsége afelől, hogy méltán volt ez így, a lengyel pápa rászolgált arra, hogy emberek százmilliói szeressék és tiszteljék.

II. János Pál – A béke pápája I–II. (angol-lengyel-olasz film, 202 perc, 2005)
Rendezte: John Kent Harrison
Írta: John Kent Harrison, Francesco Contaldo, Salvatore Basile, Francescho Arlanc
Főbb szereplők:
Karol Wojtyła, majd II. János Pál: Cary Elwes és John Voight
Adam Sapieha: James Cromwell
Stefan Wyszynski: Christopher Lee
Stanislaw Dziwisz: Wenanty Nosul
Eva: Vittoria Belvedere
Kiadja: az Etalon Film Kft.

Magyar Kurír


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

Fogadás

Benedek pápa fogadta a Szalézi Rend káptalanjának tagjait
április 1. 15:12

Március 31-én, hétfőn délelőtt a Szentatya kihallgatáson fogadta a Bosco Szent János által alapított férfi szerzetesrend, a Szalézi Társaság káptalani ülésének résztvevőit.

A kihallgatás elején Don Pascual Chávez Villanueva, a szaléziak újból megválasztott legfőbb elöljárója köszöntötte a pápát. A 26. általános káptalan során, a múlt héten megválasztották az új általános tanács tagjait is. Összesen 233 rendtag vesz részt a megbeszélésen, közel 16 ezer szalézi szerzetest képviselve, akik a világ 129 országában végzik szolgálatukat.

A Szentatya beszédében az alapító kegyelmi adományaihoz való hűségre buzdította a szalézi szerzeteseket, arra kérve őket, hogy apostoli szenvedéllyel folytassák nevelői küldetésüket a válságokkal teli világban. A fiatalok a társadalmi, gazdasági és politikai változásokat látva kérdőre vonják a felnőtteket az etikai, kulturális és környezeti problémákat illetően, s ezzel arról tesznek tanúságot, hogy értékekre vágynak: teljes életre, valódi szeretetre és építő szabadságra.

Don Bosco társaságának igazi hivatása az, hogy felismerje ezeket az igényeket, és választ adjon rájuk Jézus üzenetének fényében. Don Bosco akarata az volt, hogy a megszentelt életet választó emberek biztosítsák a folytonosságát azoknak a kegyelmi adományoknak, amelyeket ő kapott Istentől. A szalézi mozgalom ma is csak akkor tud növekedni a karizma iránti hűségben, ha a megszentelt életet élő tagok erős csoportot alkotnak a közösségben. Ezért fontos, hogy minden szalézi megerősödjön hivatásában, és teljességében megélje a szerzetességre szóló meghívását. Mindenekelőtt alapos képzésre van szükség, hogy a mai szekularizált világban az Egyház számíthasson lelkileg, kulturálisan és emberileg jól felkészült szerzetesekre.

Nevelni soha nem volt könnyű – mondta a pápa –, és úgy tűnik, ma még nehezebb a feladat. Egyre több szülő és tanár mond le erről a feladatról, sokan közülük nem értik, miben is áll küldetésük. A nevelés válságának egyik oka az élet iránti bizalmatlanság. Végső soron ez azt jelenti, hogy nem bízunk Istenben, aki meghívott bennünket az életre. Ma a család gyakran nem képes megküzdeni a nevelés során felmerülő kihívásokkal, nincsenek megoldási javaslatai, vagy eleve feladja a küzdelmet. A szaléziak alapítója, Don Bosco különös elkötelezettséget érzett éppen a gyermekek, fiatalok iránt. Ebből a karizmából merítve segítsék Don Bosco mai követői a fiatalokat és a családokat egyaránt, hogy meg tudjanak felelni nevelői küldetésüknek. A Szentatya végül azt kívánta, hogy a rend képviselői meg tudják valósítani káptalani ülésük célkitűzéseit.

A rend 26. egyetemes káptalanja február 23-án kezdődött és április 12-ig tart Rómában. A Magyar Szalézi Tartományt a káptalanon Havasi József tartományfőnök és Andrásfalvy János küldött képviseli.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Kép: www.sdb.org


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

A kereszténység erőforrása

A kereszténység erőforrása a vértanúk öröksége
április 1. 16:20

Andrea Riccardi olasz történész, a Sant’Egidio Közösség alapítója a Vatikáni Rádióban elmondta, hogy a hála érzésével készülnek a Szentatya látogatására, amelyre a közösség alapításának 40. évfordulója alkalmából kerül sor április 7-én a Szent Bertalan-templomban.

II. János Pál a Sant’Egido Közösség fennállásának 25. évfordulóján adományozta nekik a Szent Bertalan templomot, s az ő kezdeményezésére szentelték a vértanúknak. A Tiberis szigetén lévő templom vendégül látta már Bartolomaiosz ökumenikus pátriárkát, az örmény pátriárkát, valamint számos katolikus és más keresztény hívőt, hogy leróják tiszteletüket az új vértanúk előtt. A Sant’Egidio Közösség számára a kereszténység legfőbb erőforrása „a vértanúk öröksége, a hit, a hithez való hűség, a szeretetben való kitartás öröksége – ez talán a legdrágább kincs”. Riccardi idézte II. János Pál szavait a legutóbbi szentévből: „a vértanúk vére erősebb megosztottságainknál”. A vértanúk nem annyira hősök, mint inkább olyan hétköznapi emberek, akiknek van erejük a megélt szeretetet hirdetni, és ahhoz hűségesnek maradni. Ezt a példát kívánja követni ma a közösség.

Andrea Riccardi a 40. évforduló kapcsán azt mondta: „A Sant’Egidio Közösség hálás az Úrnak múltjáért, nagy alázattal és készségesen kívánja követni Őt. Az evangélium szavai alapján szolgálni akarja az utca szegényeit. A Szentatya látogatása mindenekelőtt alkalom lesz a közös imádságra. A pápával és az új vértanúkkal közösségben imádkozunk a feltámadt Úrhoz: segítsen bennünket, hogy tanúságot tehessünk róla a mai világban, hogy ez a világ vele együtt feltámadhasson."

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Kép: tamtamtravel.com


Jézus Szíve Családok Találkozója

Jézus Szíve Családok Találkozója Nyírcsaholyban
április 1. 17:22

A Jézus Szíve Családok Regionális Találkozóját rendezték meg március 30-án, az Irgalmasság vasárnapján a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye területén található Nyírcsaholyban. A szabolcsi térség Jézus Szíve családjai már 5. éve jönnek össze, hogy közösen is engeszteljenek imájukkal.

Az alkalomra a családok mintegy 50 vezetője kapott meghívót, akikkel összesen mintegy 150 hívő imádkozott együtt. Az előadás után Lengyel József csengeri plébános mutatott be szentmisét, majd a program szentségimádással zárult.

Kovács Ágnes/Magyar Kurír


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

Előadás

Előadás a Biblia évében Sárváron
április 1. 17:55

Konkoly István ny. szombathelyi megyéspüspök április 3-án, csütörtökön 17 órakor előadást tart a Biblia éve keretében Sárváron, a Nádasdy-vár Művelődési Központ és Könyvtárban.

A gyermekkönyvtári folyosón Gyürki László bibliai témájú bélyegeit, valamint a könyvtár bibliakiállítását tekinthetik meg az érdeklődők.

Szombathelyi Egyházmegye/Magyar Kurír

Evangélium

2008. április 1. - Kedd

Abban az időben: Nikodémus éjnek idején felkereste Jézust, aki így szólt
hozzá: "Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: újjá kell születnetek! A
szél ott fúj, ahol akar: hallod ugyan a zúgását, de nem tudod, honnan jön,
és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a Lélekből született." Erre
Nikodémus megkérdezte: "Hogyan lehetséges ez?" Jézus így válaszolt neki:
"Te Izrael népének tanítója vagy, és nem érted ezeket? Bizony, bizony,
mondom neked, hogy arról beszélünk, amit tudunk; és arról tanúskodunk,
amit látunk. De a mi tanúságtételünket nem fogadjátok el. Ha földi
dolgokról beszélek nektek és azt sem hiszitek el, hogyan fogjátok elhinni,
ha mennyei dolgokról beszélek majd nektek? Senki sem ment föl a mennybe,
csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia. És amint Mózes felemelte
a kígyót a pusztában, úgy fogják felmagasztalni az Emberfiát is, hogy
mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen."
Jn 3,7b-15

Elmélkedés:

Az evangéliumban a lelki újjászületésről beszél Jézus Nikodémusnak, aki
azonban nem érti szavait. Értetlensége talán azzal magyarázható, hogy még
Krisztus kereszthalála és feltámadása előtt történt mindez. A lelki
újjászületés bölcsője ugyanis Krisztus keresztje és sírja. Az
újjászületésre csak az képes, aki vállalja Krisztussal a halált abban a
reményben, hogy majd Krisztus fogja újjáteremteni a Szentlélek által.
Néha azt gondoljuk, hogy a lelki újjászületés gyümölcseit az önfeláldozás
nélkül is élvezhetjük. Néha könnyíteni szeretnénk keresztünkön, vagy
szeretnénk lerövidíteni keresztutunkat. Ekkor azonban mindig letérünk
Krisztus útjáról. A szenvedésében is osztoznunk kell annak érdekében, hogy
elnyerjük a lelki újjászületés ajándékát.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Ó, Krisztus, Jó Pásztor, aki életedet adtad a nyájért, te keresésére
indultál a hegyeken és a dombokon elkószált juhnak, és megtaláltad. Miután
megtaláltad, azokra a vállakra vetted, amelyek majd a keresztfát viselik,
és magaddal hordozva visszavezetted a menny életébe.
Arra volt szükségünk, hogy Te, az Isten, felvedd testünket és meghalj,
hogy nekünk életet adj. Veled együtt meghaltunk, hogy megigazuljunk. Veled
együtt feltámadunk, veled együtt meg is dicsőülünk!



------------------------------

______________________________
_________________
Evangelium mailing list
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium


Vége: Evangelium digest, 46 kötet, 1 szám
*****************************************

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger