2008. április 6., vasárnap

Evangélium

2008. április 6. - Húsvét 3. vasárnapja

Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba mentek,
amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumra (két-három óra járásnyira) fekszik.
Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg beszélgettek
és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus közeledett feléjük, és hozzájuk
szegődött. Ők azonban nem ismerték meg őt, mert látásukban akadályozva
voltak. Jézus megkérdezte őket: "Milyen dolgokról beszélgettetek egymással
útközben?" Erre szomorúan megálltak, és egyikük, akit Kleofásnak hívtak,
ezt válaszolta neki: "Te vagy talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki
nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?" Ő megkérdezte: "Miért, mi
történt?"
Azok ezt felelték: "A názáreti Jézus esete, aki szóban és tettben nagy
hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és elöljáróink
kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre feszítsék. Pedig mi
azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt. Azóta, hogy ezek történtek, már
három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó asszony megzavart bennünket.
Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták ott a holttestét. Azzal a
hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt
állították, hogy él. Közülünk néhányan el is mentek a sírhoz, és úgy
találtak mindent, ahogyan az asszonyok mondták, őt magát azonban nem
látták."
Jézus erre így szólt: "Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek! Képtelenek
vagytok hinni abban, amit a próféták jövendöltek! Hát nem ezeket kellett
elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?" Azután Mózesen
kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az írásokban őróla szól.
Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna
menni. De azok marasztalták és kérték: "Maradj velünk, mert esteledik, és
lemenőben már a nap." Betért tehát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz
ültek, kezébe vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta
nekik. Erre megnyílt a szemük, és fölismerték. De ő eltűnt előlük. Akkor
azt mondták egymásnak: "Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt
hozzánk, és kifejtette az írásokat?" Még abban az órában útra keltek és
visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és
társaikat. Azok ezzel fogadták őket: "Valóban feltámadt az Úr, és
megjelent Simonnak!" Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan
ismerték fel Jézust a kenyértörésben.
Lk 24,13-35

Elmélkedés:

Idegen vagy barát?
A hétköznapi életben hasznos tudni, hogy kire számíthatunk, mint barátra,
s ki az, aki ellenségként viselkedik. A katonák esetében egyenesen
létfontosságú pontosan tudni a másik emberről, hogy barát vagy ellenség. A
legújabb harci repülőgépeket ún. barát-ellenség felismerő rendszerrel
látják, amely jelzi a pilóta számára, hogy egy közeledő repülőgép melyik
táborhoz tartozik. Ha barát, akkor nincs ok félelemre, de ha ellenség,
akkor támadásra kell számítani. Visszatérve a mindennapi emberi
kapcsolatainkhoz azt mondhatjuk, hogy a közös élmények és találkozások
során derül, hogy kik a bárataink és kiket nem tekinthetünk annak. Az
igazi barátainkat messziről felismerjük, az ellenségeinket pedig
igyekszünk messziről elkerülni. Akiről az első találkozás során kiderül,
hogy a barátunk, azt minden további találkozáskor ismerősként köszöntünk.

Ma, húsvét 3. vasárnapján az emmauszi két tanítvány történetét olvastuk
fel Lukács evangéliumából. A elbeszélés problémáját az adja, hogy a két
emmauszi tanítvány szívében elromlott a barát-ellenség felismerő képesség.
A szívük rosszul működik, s ők maguk észre sem veszik, hogy valami nincs
rendjén. Vagy talán még pontosabban úgy fogalmazhatok, hogy ki van
kapcsolva szívükben ez a barát-ellenség jelzőrendszer. Amikor Jézus
közeledik feléjük és csatlakozik hozzájuk, akkor a szívük nem jelez
semmit. Nem tudják, hogy kivel találkoztak, s Jézust idegennek tartják. Az
a Jézus, akinek a tanítványai és barátai, most egy idegen személy, egy
ismeretlen ember számukra. Egyikük megkérdezi az ismeretlent: "Te vagy
talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott
ezekben a napokban?" A szívük ugyan lángol az ismeretlen szavainak
hallgatása közben, de ez a lelkesedés inkább az ismerős tanításnak szól és
nem Jézus személyének.

Könnyű kitalálnunk, hogy miért nem működik e két tanítványban a "felismerő
rendszer": Jézus szörnyű kereszthalála lefagyasztja szívüket. Csalódottak
és reményvesztettek. És persze hitetlenek. Legalább annyira hitetlenek,
mint Tamás apostol, akiről az elmúlt vasárnap hallottunk. Már tudnak
arról, hogy az asszonyok és a tanítványok üresen találták Jézus sírját,
mégsem hisznek nekik. Nem hiszik el, hogy Jézus valóban feltámadt, ezért
meg sem fordul a fejükben, hogy az idegen személyében a feltámadt Úr
szegődött melléjük.

Napjainkban talán az a probléma, hogy sok ember kikapcsolja szívében a
Jézus-felismerő rendszert, s emiatt nem ismerik fel, idegennek tekintik az
Istent. Jézus sokak számára már nem barát, nem családtag és nem ismerős,
hanem csak egy ismeretlen idegen. Az ember persze könnyen szerez magának
evilági "barátokat", amelyektől boldogságát várja, s észre sem veszi, hogy
gonosz erőkkel köt szövetséget, gonosz hatalmak alá veti magát, s könnyen
a bűn útjára téved.

Az emmauszi tanítványok számára a fordulópontot a kenyértörés cselekedete
jelenti. Ez az a pillanat, amikor a "műszer" újra működni kezd a szívükben
és jelzi, hogy Jézus az, akivel találkoztak. Jézus nem idegen már többé,
hanem a legjobb barát. Érdemes bekapcsolnunk szívünk jelzőrendszerét annak
érdekében, hogy felismerjük ellenségeinket: a félelmet, a csalódottságot,
a hitetlenséget, a bűnt, és felismerjük igazi barátunkat, Jézust. Segítsen
bennünket a szentmisén való részvétel és a szentáldozás a Feltámadott
felismerésére!
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Húsvét tiszta áldozatját a hívek áldva áldják.
Bárány megváltja nyáját,
és az ártatlan Krisztus már kiengeszteli értünk Atyját.
Élet itt a halállal megvítt csodacsatával,
A holt Életvezér ma úr és él!
Mária, szent asszony, mondd, mit láttál utadon?
"Az élő Krisztusnak sírját, s a Felkeltnek láttam glóriáját.
Angyali tanúkat, szemfedőt és gyolcsokat.
Feltámadt reményem, Krisztus Galileába elétek indult."
Tudjuk, Krisztus feltámadott és diadalmas.
Ő győztes Királyunk, légy irgalmas!



------------------------------

______________________________
_________________
Evangelium mailing list
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium


Vége: Evangelium digest, 46 kötet, 4 szám
*****************************************

Kézrátétel

Kézrátétel – 2008. április 6.
április 6. 0:08

Az apostolok diakonusokat szentelnek a szegények szolgálatára. A kézrátétel azóta is a diakonus-, a pap- és a püspökszentelés központi mozzanata.

Mennyi mindent tud tenni a kéz. Hányféle szándékkal lehet valakire rátenni a kezünket. Lehet áldást osztani, de lehet kisajátítani is a másikat. Ugyanaz a kéz műveli mindkettőt.

A kezünk a szabad akaratunk jele. A cselekvés jele. Aki egy baleset miatt elveszíti, igen nehezen tud lelkileg talpra állni. Viszont nemcsak a cselekvés jele, hanem a segítségkérés jele is. A kitárt kéz és az ökölbe szorított kéz között mekkora különbség van. És még ezen kívül mennyifajta kézmozdulat van, amely mind valamilyen lelkiállapotot fejez ki.

A kitárt kézbe több fér, mint az ökölbe szorított kézbe. A kitárt kéz annak a jele, hogy bizalommal vagyunk a másik iránt, az ökölbe szorított kéz annak a jele, hogy csak a birtoklásban hiszünk és a saját akaratunkban.

A keresztény ember Isten keze. Rajta keresztül cselekszik Isten.

Sánta János


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

Köszönöm....

Köszönöm...
április 6. 6:00

Ma köszönöm, hogy te voltál ott,
Hol éreztem az életemet
S hol dőltek, épültek az oltárok.
Köszönöm az én értem vetett ágyat,
Köszönöm neked az első sírást,
Köszönöm tört szívű édes anyámat,
Fiatalságomat és bűneimet,


Köszönöm a kétséget, a hitet,
A csókot és a betegséget.
Köszönöm, hogy nem tartozok senkinek
Másnak, csupán néked, mindenért néked.
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban nevednek jó íze van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, Istenem, Istenem


(Ady Endre: Köszönöm, köszönöm, köszönöm - Részlet)

Kép: Magyar Kurír


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger