2008. április 7., hétfő

Evangélium

2008. április 7. - Hétfő

A csodálatos kenyérszaporítás utáni napon a Genezáreti-tó túlsó partján
maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott. Tudták, hogy
Jézus nem szállt a bárkába tanítványaival; tanítványai ugyanis egyedül
hajóztak el. Közben Tibériásból több bárka jött a hely közelébe, ahol az
Úrtól megáldott kenyeret ették. Amikor tehát a nép nem találta Jézust, sem
a tanítványait, bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba, hogy
megkeressék Jézust. Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték
tőle: "Mester, mikor jöttél ide?" "Bizony, bizony, mondom nektek - felelte
Jézus -, nem azért kerestetek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert
ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely
megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia
adja nektek, - őt ugyanis az Atya igazolta." Erre megkérdezték tőle: "Mit
tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?" "Istennek az tetszik -
válaszolta Jézus -, ha hisztek abban, akit küldött."
Jn 6,22-29

Elmélkedés:

A csodálatos kenyérszaporítás megtapasztalásakor a népben felébred a Jézus
keresése utáni vágy. Ezt a vágyat Jézus helyes irányba tereli azzal, hogy
az őt kereső és megtaláló emberektől azt kéri, hogy mindig a mennyei Atya
tetszését keressék és legfőbb szándékuk az örök élet elnyerése legyen. A
földi kenyérrel tett egykori csodához hasonlóan az Úr papjai által
mindennap újabb csodát tesz, amikor az Oltáriszentségben önmagát adja a
világnak, a benne hívőknek. Ez az az az eledel, amely valóban maradandó és
megmarad az örök életre. Ha egyszer megízleltük e szent kenyeret, s
megéreztük, hogy általa részesedünk Krisztus életében, akkor minden
vágyunk az lesz, hogy ez az együttlét az örök életben folytatódjon.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Uram, nincs üdvösségem, csak tebenned;
ha te nem leszel nyugalmam,
nem gyógyul meg gyöngeségem.
Istenem, légy védelmezőm,
biztos menedék, hogy megszabaduljak!


______________________________
__

Aktuális:
Papi élményeim a Zala-völgyben (17.)
Kis városunk életében rendkívüli eseménynek számított, hogy vasárnap innen
közvetítették a szentmisét a rádióban. Ifjúsági énekkarunk lelkesen
készült, a hívők várták az eseményt. Voltak, akik olyannyira nem akartak
lemaradni a 10 órakor kezdődő miséről, hogy már reggel 8 órakor ott voltak
a templomban, bár ők valószínűleg a máskor fél 9-kor kezdődő misére
számítottak. A telefonosok két héten keresztül építették ki a vonalat a
közvetítéshez. Négy csapat is kellett hozzá, mert mindenki csak
részfeladatokhoz értett. Még új telefon vonalat is be kellett vezetni.
Péntek délutánra aztán megnyugodtam, a vonal kész, bemérve, minden
tökéletes. Vasárnap reggel, amikor megérkeztem a másik miséről aggódó
rádiósokat és telefonosokat találok, mert nincs kapcsolat. Hiába próbálnak
bármit, vonal nincs, s még ötlet sincs, hogy mi lehet a hiba. Imádkoztam,
hogy legyen, de az imameghallgatások nem szoktak ilyen gyorsan történni.
Egy perccel a közvetítés kezdete előtt már-már belenyugodtam, hogy elmarad
a közvetítés, amikor bejön a rádiós szakember a sekrestyébe. Nem akartam,
hogy a minisztránsok előtt hangosan is kimondja, ezért csak intettem a
fejemmel, hogy tudomásul veszem az elháríthatatlan hibát. Két perc alatt
próbáltam megemészteni a sajnálatos kudarcot, s ha már az ország nem
részesülhet belőle, legalább magunknak tartsunk egy szentmisét -
gondoltam, aztán intettem, hogy lehet csengetni a misére és indulhatunk. A
csengő persze nem hallatszott a rádióban. A következő pillanatban
megszólalt az orgona, de ez már hallatszott, mert éppen akkor létrejött a
vonal. Egy megkönnyebbült mosolyból azonnal tudtam, hogy működik a
Gondviselés. Ezek után ki merné azt mondani, hogy nincsenek csodák? A
technikusok utólagos elmondása szerint fogalmuk sincs arról, hogy miért
nem volt összeköttetés, de arról sem, hogy miért lett hirtelen. Ezek után
a legnagyobb lelki nyugalommal, a Gondviselésben bízva várom a jövő
vasárnapi közvetítést Szőcéről.
A héten ipari alpinisták foglalták el a templomtornyot, hogy elvégezzék a
szükséges javításokat és a festést. Az első nap imádkoztam velük, hogy
baleset mentesen végezzék munkájukat, s be is fejezzék, amit Isten
segítségével elkezdenek. Odaadtam nekik az alkalomra írt kis imákat, hogy
náluk legyen a munkák alatt. És hogy megcáfoljuk a "mindent nem lehet
egyszerre" elvet, elkezdődött a plébániaépület felújítása is. Mindenkinek,
tehát a szakembereknek és segédmunkásoknak is tudniuk kell: Hogyha az Úr
nem építi a házat, hasztalan fárad az építő (126. zsoltár). Ezt a zsoltárt
a munkák befejezésig mindennap elimádkozom a szokásos imák mellett.
Szükség is van a segítségre. Istennek hála a püspökség is támogat minket,
s nem kell a nulláról kezdeni. Most indul a hívek adakozása. Remélem, hogy
Isten mindenkit jóindulatra indít, s be is tudjuk fejezni a megkezdett
munkát.
Köszönöm imáitokat és segítségeteket!
István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Az Oltáriszentség

Az Oltáriszentség, mint a nagy találkozás elővételezése – 2008. április 7.
április 7. 0:08

Az ember mindig akarta, hogy jó viszonyban legyen Istennel. Érezte, hogy nem önmagától van a világ, hanem egy tökéletesebb lét ajándékaként. Az Oltáriszentség Jézus válasza erre az emberi igényre.

Immáron magunkba fogadhatjuk Istent, aki így belénk oltja a dicsőséges élet iránti egyre égőbb vágyakozást. Ha megáldozunk, Istent úgy birtokoljuk, hogy közben Isten birtokol minket, Isten nem úgy birtokol, hogy kisajátítja életünket, hanem úgy, hogy egyre jobban adja az ő életét. Ezért az áldozással létünk gyarapszik.

A létezés ugyanis magasabb rendű a birtoklásnál. Isten a végtelen, háromszemélyű lét, ezért általa minden elképzelhető hiányunk megszűnik. Ezért mondja Jézus, hogy nem éhezünk, és nem szomjazunk többé. Ami nem végtelen, azt megunjuk. Ha ideiglenes értékekkel táplálkozunk, egyre éhesebbek és mohóbbak leszünk. A világ nyugtalansága egyre növekszik. Egyre több a zaklatott ember.

Szívünk nyugalmát egyedül Jézusnál találjuk meg, aki az Oltáriszentségben itt van közöttünk, hogy áthidalja az első és a második eljövetele közötti időszakot.

Sánta János


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger