2008. április 13., vasárnap

Székely Miatyánk

Evangélium

2008. április 13. - Húsvét 4. vasárnapja

Abban az időben így szólt Jézus: "Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a
kapun megy be a juhok aklába, hanem máshol, az tolvaj és rabló. Aki
viszont az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Az őr ajtót nyit neki, a
juhok pedig hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket.
Miután mind kivezette, előttük halad, és a juhok követik, mert ismerik a
hangját. Az idegent nem követik, sőt elfutnak tőle, mert az idegen hangját
nem ismerik."
Jézus ezt a hasonlatot mondta nekik, de ők nem értették meg, hogy miről
beszél. Jézus ezért így folytatta: "Bizony, bizony, mondom nektek: Én
vagyok az ajtó a juhok számára. Akik előttem jöttek, azok tolvajok és
rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó: aki rajtam
keresztül megy be, az üdvözül, ki- és bejár, s legelőre talál. A tolvaj
csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy
életük legyen, és bőségben legyen."
Jn 10,1-10

Elmélkedés:

A nyerő csapat
Jean Vanier, a Hit és Fény, valamint a Bárka Közösségek alapítója mondta
egyszer a következőket: "Mindannyian arról álmodunk, hogy a nyerő
csapatban vagyunk, legyen szó fociról, politikáról vagy akár az Egyházról.
Mégis, látszólag legyőzik Krisztust és sokszor Egyházát is, és mi ezt
nehezen viseljük. Jézus odaadta életét mindenkiért, nem csak a tanításban
és csodáiban, hanem szenvedésében és halálában is".

Ma, húsvét 4. vasárnapján, a Papi és szerzetesi hivatások világnapján
azokra gondolunk és azokért imádkozunk, akik nem csupán álmodtak arról,
hogy Krisztus csapatában játszanak, hanem meg is valósították álmukat.
Meghallották Jézus hívását a csapatba és életüket neki szentelték. A
kérdés most az számunkra, hogy nyerő-e ez a csapat? Egy olyan korban,
amikor sokan támadják az Egyházat és papjait kitalált vagy valós emberi
gyengeségek miatt, lehet-e nyerő Krisztus csapata?

A papok számára a keresztény élet játékszabályai szigorúbbak, mint mások
számára. Talán sokan hallották már, hogy a Vatikán kezdeményezésére néhány
éve mindig megrendezik Rómában a Papi Labdarúgó Kupát, amelyen papokból és
papságra készülő szeminaristákból álló csapatok mérik össze ügyességüket a
zöld gyepen. Ezeken a mérkőzéseken sokkal szigorúbbak a szabályok, mint
más meccseken. A játékosok természetesen nem káromkodnak, de már a durva
szavak használatáért is piroslap jár, és az sem folytathatja tovább a
játékot, aki például a bíró döntése ellen hevesen tiltakozik. Pontosan
ugyanígy van ez a papság életében is, akik a nyilvánosság
reflektorfényében "fociznak", miközben a többség a pályán kívülről nézi
őket. Rengetegen nézik életüket, "játékukat", s sokan alkotnak róluk éles
kritikát. De ha a papok betartják a rájuk vonatkozó szigorú szabályokat,
akkor igazi tanúságtétel lesz életük. Itt ugyanis nem csak gólra megy a
játék, hanem minden megmozdulásukkal, a szentségek kiszolgáltatásával, a
gyerekekkel és a fiatalokkal való törődésükkel, a családok bátorításával,
a szegények segítésével, a betegek meglátogatásával, egyéni imaéletükkel
egyaránt példát mutatnak a nézőközönségnek. Szeretetük, türelmük,
figyelmességük, pontosságuk és együttérzésük szintén elengedhetetlen.
Példás összjátékuk a rájuk bízott hívekben azt az érzést kelti, hogy nem
egyedül akarnak küszködni, hanem egymást erősítve élik meg hivatásukat.

Lehet-e nyerő a mi papi csapatunk? Igen, ha mindenben engedelmeskedünk a
csapatkapitánynak, Jézusnak. Ő nem az edzőkhöz hasonlóan kívülről ad
nekünk tanácsokat, hanem csapattagként velünk együtt játszik. Ő lelkesít
minket hivatásunk megélése közben, neki köszönhetjük, hogy örömteli lesz a
játékunk, ő tartja össze csapatunkat, és ő segíti azokat a
csapattársainkat, akik néha nem képesek hozni igazi formájukat. A
felkészülés során és a játék közben is a csapatkapitány emlékeztet minket
azoknak a legendás hírű egyéniségeknek a példájára és küzdeni akarására,
akik életszentségükkel oly sok győzelmet szereztek az elmúlt századokban
az Egyház számára. Minden papnak az a célja, hogy az isteni üzenet
közvetítésével, a szeretet és megbocsátás hirdetésével és Istent dicsőítő
cselekedeteivel, mint megannyi góllal az emberek szívébe lopja magát és
elnyerje a nézők tetszését.

Minden sportágban sok szó esik az utánpótlásról. Mi, papok, akik felelősen
gondolkodunk a jövő Egyházáról, nem feledkezünk el arról, hogy buzgón
kérjük csapatunk tulajdonosát, a mindenható Istent azért, hogy Ő
gondoskodjon az utánpótlásról. Mindennap imádkozunk azért, hogy Isten
hívjon olyan fiatalokat a csapatba, akik életüket az Egyháznak szentelik
és győzelemre viszik Krisztus ügyét!
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Jézusom, lelkek isteni Pásztora, ki apostolaidat meghívtad és a lelkek
halászaivá tetted őket: vond magadhoz a buzgó és nemes ifjú lelkeket is,
hogy tanítványaiddá és segítőiddé váljanak. Add, hogy érezzék a világ
üdvözítése utáni szomjadat, amiért folyton megújítod papjaidnak keze által
áldozatodat oltárainkon.
Add, hogy minél többen kövessék hivó szavadat, folytassák művedet a
földön, építsék Titokzatos Testedet, az Egyházat. Add, hogy Egyházad a
föld sója és a világ világossága legyen. Ámen.
VI. Pál pápa

______________________________

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger