2008. május 15., csütörtök
|
Benedek pápa katekézise
A május 14-i kihallgatáson XVI. Benedek pápa folytatta az egyházatyákról szóló katekézis-sorozatát, ez alkalommal Areopagita Dénes alakját mutatta be.
Az Apostolok Cselekedeteinek könyve beszámol Szent Pál athéni tartózkodásáról, ahol a népek apostola beszédet mondott az Areopágoszon a korabeli szellemi elit előtt a feltámadás kérdéséről. Ezen beszéd kapcsán kettős magatartás alakult ki a hallgatóságban. A többség nem fogadta el, azonban voltak néhányan, akik viszont ennek hatására Pál, s így Krisztus tanítványai lettek. Ezek közül kettőt néven is nevez a szent szöveg: Areopagita Dénest és egy Damarisz nevű asszonyt.
A történeti kutatás kimutatta, hogy az a szerző, aki Dénes neve alatt jelentette meg két fő írását – „Az isteni nevekről” és „A misztikus teológiáról” címűt – nem lehet azonos az Apostolok Cselekedeteiben említettel, hiszen ő a VI. században élt. Ezt bizonyítja az is, hogy a két műben kimutatható a késő platonikus filozófia, mindenekelőtt a 485-ben elhunyt athéni Proklosz hatása. Mi az oka tehát, hogy a szerző álnéven, Dionüziosz Areopagitaként tette közzé írásait? Két lehetséges válasz van. Az első szerint így akart nagyobb tekintélyt, nagyobb elfogadottságot kölcsönözni tanításának. A második azonban közelebb állhat az igazsághoz. Az álnév felvétele már önmagában kifejezi a szerző szándékát: a görög bölcseletet az evangéliumi igazság hirdetésének szolgálatába állítani.
Pszeudo-Areopagita Dénes rendkívüli hatással volt a későbbi teológiára úgy keleten, mint nyugaton. A középkori misztikusok és az újkor hajnalának teológusai egyaránt inspirációt merítettek tőle. Ennek oka abban kereshető, hogy a klasszikus késő-platonikus filozófia nagy kérdéseit – az Abszolútum megismerhetősége, az emberi lélek útja az Abszolútumig – fel tudta úgy dolgozni, hogy a görög filozófia immár nem Isten ellen szólt, hanem valóban a keresztény hit szolgálatába állt.
Dionüziosz kifejti, hogy Istenről kettős módon lehet beszélni. Követhetjük a Szentírást, amennyiben azokon a neveken szólítjuk őt, amelyek megtalálhatók a szent szövegekben. Ilyenkor kijelentéseket teszünk Istenről, pozitív módon szólunk róla – ezt hívják katafatikus teológiának. Ugyanakkor választhatunk egy másik módozatot is: azt mondjuk, hogy Isten mi nem. Ez a nem teológiája, a tagadásé, amit apofatikus vagy negatív teológiának nevezünk. Ennek alapja az a meggyőződés, hogy Isten végtelenül meghaladja az emberi megismerő- és felfogóképességet.
A Szentatya erről a második módról szólva kifejtette, hogy ez a szent bizonytalanság, amely elvezet a végtelen misztérium szemléléséhez, egyfajta személyes kapcsolaton alapuló szimbolikus istenismerethez. Ehhez az istenkereső embernek természetesen meg kell tisztulnia, s képessé kell válnia arra, hogy megvilágosodjék. Az így nyert fény vezeti el őt az út végére, ahol a megistenülés vár rá. Ebből látható, hogy az igazi teológia nem elvont valóság, hanem hittapasztalat és személyes átalakulás, az új ember magunkra öltése.
XVI. Benedek pápa ezután még kitért arra is, hogy Pszeudo-Areopagita Dénes tanításának sajátos időszerűséget ad az ázsiai vallásokkal való párbeszéd, hiszen azokban is fellelhetünk olyan elemeket, amelyek rokon vonásokat mutatnak a negatív teológiával.
Katekézise után a Szentatya több nyelven köszöntötte a Szent Péter téren összegyűlt zarándokokat, majd a Miatyánk elimádkozása után apostoli áldását adta rájuk és családjaikra.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír
© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.
Szentháromság vasárnapja
A Szentháromság tökéletes szeretetközössége
Pogány vidéken működő misszionáriusok megkérdezték Rómát, hogy a haldokló, keresztséget felvenni szándékozó pogányokat mire kell feltétlenül megtanítani. Válasz: a megtestesülés titkára és a Szentháromság hittételére.
A liturgia minden vasárnapot a Szentháromság dicsőségének szentel. Pünkösd után mégis külön ünnepet állít a Szentháromság imádására. Ez hitünk legmélyebb, de egyben legfontosabb titka, amelynek ismerete elengedhetetlenül szükséges az üdvösséghez. Mit mond a kinyilatkoztatás, és hogyan közelít az értelem ehhez a titokhoz?
I. A kinyilatkoztatás a Szentháromság titkáról
A Szentháromság titkát a Biblia alapján így fogalmazhatjuk meg: Isten az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Még sincs három Isten, csak egy.
1. Isten az Atya
Amikor a Szentírás Istenről beszél, mindig az Atyát érti rajta. Róla pedig azt állítja, hogy mindenütt jelen van, mindent tud, mindent megtehet, örökkévaló. Jézus így tanított imádkozni: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved…” Így csak Istent lehet imádni. Saját maga így fordult az Atyához: „Áldalak Téged, Atyám, mennynek és földnek Ura!” (Mt 11,25)
2. Isten a Fiú
Krisztus istensége nyilvánvaló saját szavaiból. Önmagáról isteni tulajdonságokat állított: joga van bűnöket bocsátani, ismeri a jövőt, mielőtt Ábrahám lett volna, ő már öröktől van. Kaifás kérdésére: „Te vagy-e az Isten fia?” nyíltan válaszolt: „Igenis, én vagyok.” (Mt 26,63) A főtanács ezért ítélte őt halálra: „Mivel ember létére Istenné tette magát. Apostolai is elismerték. Péter: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” (Mt 16,16) Tamás: „Én Uram, én Istenem!” János: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige” (Jn 1,2)
3. Isten a Szentlélek
Az őskeresztény Ananiás azt hazudta, hogy birtokának teljes összegét az Egyháznak adta. Péter erre így szólt hozzá: „Miért vetemedtél arra, hogy hazudj a Szentléleknek? Nem embernek hazudtál, hanem Istennek.” (ApCsel 5,3)
4. Még sincs három Isten, csak egy
Izajás könyvében maga a Mindenható nyilatkozik így: „Én vagyok az Isten, és rajtam kívül nincs más Isten.” (Iz 46,9) Jézus az Atyával való azonosságát hirdeti: „Én és az Atya egy vagyunk.” Jn 10,30) „Fülöp, aki engem lát, látja az Atyát.”
II. Hogyan közelítjük meg értelmünkkel a titkot?
Hogy a Szentírás szavait hogyan egyeztethetjük össze, ezt Jézus nem magyarázta meg. A kutató emberi értelem azonban próbál a titok mélyére hatolni. A legrégibb magyarázat a szeretetközösség élményének segítségével igyekszik behatolni a titok mélyébe.
Alapgondolata a következő:
Isten maga a színtiszta szeretet. A szeretetnek szükségszerűen egy másik személyre kell irányulnia. Ahol nem létezik több személy, ott nem létezik szeretet sem. Ahhoz, hogy Istenben végtelen szeretet létezzék, legalább két isteni személy szükséges.
Azonban a tökéletes szeretet nem állhat meg két személy kizárólagos szereteténél. Mert az olyan szeretet, amely nem enged egy harmadikat is részesedni a kölcsönös örömben: önző szeretet. Mivel az Atya és a Fiú kölcsönös szeretete önzetlen, azért kész örömmel kiárad egy harmadik személyre. Ez a harmadik személy a Szentlélek
Gondoljuk át még egyszer a szeretet lépcsőfokait:
Ha valaki egy másik személyt szeret, de a másik azt nem viszonozza, ez egyoldalú szeretet.
Ha ketten egymást egyaránt szeretik, akkor ugyan kölcsönös a szeretetük, de még mindig nem közös.
Közös szeretet akkor létezik, amikor ketten egyetértve, közösen egy harmadikat szeretnek. Hitvesek tudják, mennyivel mélyebb a szeretetük, amikor gyermekük születik, és a gyermekek iránti viszonyban szeretetük közös szeretetté válik.
A szeretet ideálja az lenne, ha a szeretet, amellyel én szeretlek téged és a szeretet, amellyel te szeretsz engem, már nem lenne két szeretet, hanem amelyet én is meg te is belülről, mint sajátunkat élnénk meg. Nos, ez a tökéletes szeretet valósul meg a Szentháromságban.
Emberi elme ennél mélyebbre nem képes behatolni a Szentháromság titkába. Itt már az okoskodás megáll és átveszi a szerepet a leborulás és a hódolat.
Miért nyilatkoztatta ki Isten a Szentháromság titkát?
1. Szeretetből. Akkor tárta fel az Úr a mélységes titkot, amikor az utolsó vacsorán már barátainak mondta tanítványait. És a barátok legalább az utolsó percekben feltárulkoznak egymás előtt, bepillantást engednek legbensőbb világukba.
2. És azért, hogy boldogságnak tartsuk a színelátást. Ha ismerjük Isten szentháromságos életét, akkor sejtjük meg, hogy azt teremtett az örökkévalóságon át sem lesz képes kimeríteni. Számunkra az a döntő, hogy Isten élete gazdag. Mert csak így remélheti az ember, hogy az örökkévalóság nem unalmas körbe-körbe nézése lesz egy aggastyánnak, hanem a Lét teljességével az élet és szeretet végtelen gazdagságával való vég nélküli együttlét. Imában mondjuk: „Kérlek, Uram, add meg, mire szomjazom. Boldogan láthassam egykor színedet és dicsőségedben dicsérhesselek.”
Hajnal Róbert/Magyar Kurír
Neveljük párbeszédre a fiatalokat!
A május 14-i brüsszeli ülésen Ján Figel’, az Unió oktatásért és kultúráért felelős biztosa az oktatás szerepének fontosságát emelte ki a vallások közötti párbeszéd terén.
Az iskoláknál kell elkezdeni. Az ismeretek bővítésével lehet legyőzni a tudatlanságot, amely gyakran az intolerancia forrása. Be kell fektetni az emberek képzésébe, hogy a fiatal nemzedékek már valóban európai polgárokként nőjenek fel – hangsúlyozta a biztos.
A megbeszélésen hangsúlyozták: itt az ideje, hogy megfelelő figyelmet fordítsunk az Európában jelenlévő vallásokra és fontosságukra, hiszen ezek kedvezően befolyásolhatják az integrációs folyamatokat mind az Unión belül, mind pedig az azon kívüli államokkal való kapcsolatban. A vallások részét képezik a társadalomnak, és visszatükröződnek a közéletben – folytatta Ján Figel’.
2008-ban, a kultúrák közötti párbeszéd évében az Európai Unió számos esemény létrejöttét támogatja. Ennek jegyében került sor az Európában jelenlévő nagy vallások képviselőinek május 14-i találkozójára is Brüsszelben – írja a SIR.
Magyar Kurír
Kép: www.mercedes-benz.it
© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.
Linkcsik oldalam
Ingyenes, tömeges linkcsere, amellyel pénzt is kereshet.
Side Project
Pénzkereseti ötletek, és sok a kettőhöz linkcsere.