2008. május 29., csütörtök
XVI. Benedek pápa beszéde
Elhangzott azon a pápai kihallgatáson, amelyre a Világiak Pápai Tanácsa által szervezett szeminárium keretében került sor 2008. május 17-én.
Bíboros Úr,
tisztelt Püspök és Pap Testvéreim,
kedves Testvérek és Nővérek!
Nagyon örülök, hogy a Világiak Pápai Tanácsa által megrendezett tanulmányi szeminárium alkalmából találkozhatunk, hogy elgondolkodjunk milyen lelkipásztori gondoskodással kell az egyházi mozgalmak és új közösségek felé fordulnunk. Megköszönöm a nagy számban megjelent egyházi elöljáróknak, hogy részt akartak venni ezen e találkozón, és eljöttek a világ minden részéről: érdeklődésükkel és aktív részvételükkel biztosítva a munka teljes sikeréért, melynek immár utolsó napjához érkeztünk. Minden püspök testvéremet és minden jelenlévőt szívből köszöntök a kommunió és a béke köszöntésével, különös módon Stanislaw Ryłko bíboros urat és Josef Clemens püspök urat, a Pápai Tanács elnökét, illetve titkárát, valamint munkatársaikat.
A Világiak Pápai Tanácsa nem először rendez szemináriumot a püspököknek a világi mozgalmakkal kapcsolatban. Jól emlékszem az 1999-es alkalomra, amely a pasztorális feladatokat illetően ideális folytatása volt szeretett elődöm, II. János Pál pápa találkozásának a mozgalmakkal és új közösségekkel előző év május 30-án. Mivel akkor a Hittani Kongregáció prefektusa voltam, közvetlenül engem is érintett ez a munka. Módomban állt, hogy közvetlen párbeszédet folytassak a püspökökkel, hogy őszinte és testvéri légkörben megosszuk gondolatainkat sok fontos kérdésről. A mostani szeminárium – az előzőhöz hasonlóan – folytatása szeretne lenni annak a találkozónak, amelyet én tartottam 2006. június 3-án a hívők széles körével, akik több mint száz világi szervezetet képviseltek. Akkor rámutattam, hogy az egyházi mozgalmak és új közösségek tapasztalata “ragyogó jele Krisztus szépségének, valamint az ő jegyese, az egyház szépségének” (vö. a 2006. május 22-i kongresszus résztvevőihez szóló üzenet). “A mozgalmakhoz tartozó kedves barátaimat” arra buzdítottam, hogy legyenek egyre inkább “a közösség iskolái, és járják együtt az utat, ahol meg lehet tanulni az igazságban és a szeretetben élni, amelyet Krisztus nyilatkoztatott ki és adott nekünk az apostolok tanúságtétele által, tanítványai nagy családjának életében” (uo.).
Az egyházi mozgalmak és új közösségek jelentik az egyik legfontosabb újdonságot, melyet a Szentlélek a II. Vatikáni Zsinat megvalósítása érdekében létrehozott az Egyházban. Közvetlenül a zsinati ülések után terjedtek el, többnyire az azt követő években, abban a lelkesítő és ígéretes időszakban, melyet azonban nehéz próbatételek is jellemeztek. VI. Pál és II. János Pál nyitott lélekkel tudta befogadni és megítélni, bátorítani és támogatni a világi hívek részéről megjelenő új és váratlan valóságok kirobbanását, melyek sokféle és meglepő formában visszaadták az egész Egyháznak az életerőt, a hitet és a reményt . Ezek ugyanis már akkoriban tanúságot tettek arról, hogy milyen nagy öröm, mennyire ésszerű és szép dolog kereszténynek lenni, és életükkel kifejezték hálájukat, hogy ahhoz a titokzatos közösséghez tartozhatnak, amely az Egyház. Tanúi voltunk egy erőteljes missziós lendület feléledésének, amelyet az a vágy mozgatott, hogy szeretnék mindenkinek továbbadni azt a kincset, amit a Krisztussal való találkozás jelent, s amelyet úgy éltek meg, mint az egyetlen megfelelő választ az emberi szív mély szomjúságára az igazság és a boldogság iránt.
Ugyanakkor hogy ne kellene számot vetnünk azzal, hogy egy ilyen nagy újdonságot még sokkal jobban meg kell értenünk Isten tervének és az Egyház küldetésének fényében a mai kor körülményei közt? Éppen ezért hangzott el azóta a pápák részéről számos felhívás és útmutatás, amely egyre mélyebb párbeszéd felé vezetett a helyi egyházak szintjén. Így nem kevés előítéletet, ellenállást és feszültséget sikerült legyőzni. Az a fontos feladat áll még előttünk, hogy elősegítsük egy még érettebb közösség (communio) létrejöttét az Egyház összes alkotóeleme között, hogy minden karizma a maga sajátosságának megfelelően teljes mértékben és szabadon hozzájárulhasson Krisztus egyetlen Testének építéséhez.
Nagyra értékeltem, hogy a szeminárium témájának alapjául az ad limina látogatáson résztvevő német püspökök csoportjához intézett buzdításom szolgált, amelyet ma természetesen hozzátok is intézek, akik sok helyi egyház pásztorai vagytok. “Kérlek, hogy nagy szeretettel közeledjetek a mozgalmakhoz” (2006. november 18.). Szinte azt is mondhatnám, hogy ehhez nincs mit hozzáfűznöm! A Jó Pásztor megkülönböztető jegye a szeretet: ez ad neki tekintélyt, és ez teszi hatékonnyá a rábízott szolgálat gyakorlásában. Ha szeretettel akarunk közeledni a mozgalmakhoz és új közösségekhez, ez arra késztet minket, hogy a felületes benyomásokat vagy leszűkítő megítéléseket félretéve próbáljuk meg kellően megismerni az általuk képviselt valóságot. Segít abban is, hogy megértsük: az egyházi mozgalmak és új közösségek nem valamiféle többlet problémát vagy kockázatot jelentenek amúgy is fárasztó teendőink mellett. Nem! Az Úr ajándékai ők, értékes erőforrások, hogy karizmáikkal az egész keresztény közösséget gazdagítsák. Ezért nem hiányozhat a bizalomteli befogadás, mely teret ad nekik, és értékeli a helyi egyház életéhez való hozzájárulásukat. A részletkérdésekben felmerülő nehézségek vagy meg nem értés nem hatalmaz fel az elzárkózásra. A “nagy szeretetből” bölcsesség és türelem fakad. Nekünk pásztoroknak az a feladatunk, hogy szívbéli és bölcs atyai támogatással álljunk a mozgalmak és új közösségek mellett, hogy nagylelkűen, mindenki javára, rendezetten és termékenyen rendelkezésre tudják bocsájtani azt a sok ajándékot, amelyet hordoznak, s amelyeket már megtanultunk felismerni és értékelni: a missziós lendületet, a keresztény képzés hatékony útjait, az egyház iránti hűség és engedelmesség tanúbizonyságát, a szegények szükséglete iránti érzékenységet, a hivatások gazdagságát.
Az új karizmák hitelességét garantálja a készségük, hogy alávessék magukat az egyházi tekintély megítélésének. A Szentszék már sok egyházi mozgalmat és új közösséget elismert, és ennél fogva kétségtelenül Isten ajándékának kell tekinteni ezeket az egész Egyház számára. Más mozgalmak és új közösségek még születőfélben vannak, és a helyi egyházak pásztorai részéről még tapintatosabb és éberebb gondoskodást kívánnak. Aki a megkülönböztetésre – a hitelesség megítélésre – és a vezetés szolgálatára hivatott, az ne akarjon uralkodni a karizmák felett, hanem inkább óvakodjon a veszélytől, hogy elfojtsa azokat (vö. 1Tessz 5,19-21), álljon ellen a kísértésnek, hogy egységesíteni akarja azt, amit a Szentlélek sokfélének akart: hogy ezáltal épüljön és növekedjék Krisztus egyetlen Teste, amelyet maga a Szentlélek tesz szilárddá az egységben. A püspöknek – akit Isten Lelke szentelt fel és áraszt el Krisztusban, aki az Egyház feje –, meg kell vizsgálnia és próbára kell tennie a karizmákat, hogy elismerhesse és értékelhesse azt, ami jó, igaz és szép, ami hozzájárul az egyes emberek és a közösség életszentségének megvalósulásához. Amikor pedig javítólag kell közbelépni, legyen az is “nagy szeretet” kifejeződése. A mozgalmak és az új közösségek büszkék arra, hogy szabadon társulhatnak, hogy hűségesek karizmájukhoz, de amint bizonyították, azt is jól tudják, hogy az egyházi közösség, amelynek a Péter utódával egyesült püspökök a szolgái, őrzői és vezetői, a biztosítéka és nem a korlátja ennek a hűségnek és szabadságnak.
Kedves Püspök testvéreim! Találkozásunk végén buzdítalak benneteket, hogy élesszétek föl magatokban a fölszenteléskor kapott ajándékot (vö. 2 Tim 1,6). Isten Lelke segítsen bennünket, hogy felismerjük és megőrizzük a csodákat, melyeket Ő támasztott az Egyházban minden ember javára. Szűz Máriára, az Apostolok Királynéjára bízom mindnyájatok egyházmegyéjét, és teljes szívemből adom rátok apostoli áldásomat, amelyet kiterjesztek a gondjaitokra bízott egyházban élő papokra, szerzetesekre, szerzetesnőkre, szeminaristákra, katekétákra és minden hívőre, ma pedig különösen is az egyházi mozgalmaknak és új közösségeknek tagjaira, akik a ti szívetekre bízott egyházakban élnek.
© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.
http://www.blogger.com/post-create.g?blogID=5588469824834397381
Halászok fogták ki a Mekong folyóból azt a lourdes-i Szűzanya-szobrot, amelyet 33 éve a kommunista rezsim alatt dobtak a folyóba. A helyiek a mekongi Szűzanya nevet adták a megkerült szobornak.
A L'Osservatore Romano azt írja: a halászok nem tudták, milyen értékes tárgy akadt a hálójukba, és 7 dollárért eladták a közeli városban. A vevők otthonukban akarták elhelyezni, azonban néhány helyi keresztény felismerte benne az évtizedek óta eltűnt a szobrot, és elmagyarázták a felfedezés jelentőségét. A műtárgy ezután az areaksati plébániára került, ahol a hívek körmenetet szerveztek a szobor ünnepélyes elhelyezésére. A Szűzanyának szentelt hónapban, májusban mindennap rengeteg hívő gyűlik össze, virágokat helyeznek el a szobor előtt és imádkoznak – írja a CNA.
Magyar Kurír
© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.
Jézus Szíve búcsú Mezőkövesden
Május 31-én, szombaton Mezőkövesden 86. alkalommal tartják meg a Jézus Szíve búcsút, amely a 19.30-kor kezdődő szentmisével nyílik meg.
A szentmisét Soós Tamás érseki titkár mutatja be, majd virrasztás következik. Másnap, június 1-jén délelőtt 10 órakor Ternyák Csaba egri érsek mutatja be az ünnepi szentmisét és vezeti a körmenetet.
Egri Főegyházmegye/Magyar Kurír
© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.
Mária, mindannyiunk édesanyja
Mária, mindannyiunk édesanyja
„Szeretlek, szép Szűz Mária...”
Két nagy misztérium, két isteni ajándék különösen is lenyűgöz és vonz: a megtestesülés és az Eucharisztia. Az előbbi révén aztán különösen is ráirányult a figyelmem Máriára.Csodálatos híd és kapocs az Ó - és az Újszövetség között Mária, aki az Ószövetség leánya volt és az Újszövetség anyja lett.
A Szűzanyáról szóló elmélkedésünk mottójául az ismert éneknek első szavait választottam, ami egyúttal vallomás is: „Szeretlek, szép Szűz Mária”! Bizonyára így vagyunk ezzel mindnyájan. Hiszen szívből szeretjük mennyei Atyánkat, szeretjük az értünk emberré lett, s önmaga feláldozásával a világot megváltó egyszülött Fiát, és szeretjük a Neki legkedvesebbet és legremekebb alkotását. De a dolog nem ilyen egyszerű!
I. Mária is „botránykő”?
„A 'profán vallásosság' – bármilyen ellentmondásos – mégis létezik. De félve retteg a nagy istenélményektől. Ugyanis nemcsak megelégszik egy langyos, testi-lelki jó közérzettel, hanem fél is a mindent felkavaró nagy találkozástól az igazi Istennel. Mert ez ítéletet jelent. Utána már nem élhet a kedve szerint magának.”1 (Vö. a gyakori áldozás elleni érv – falusi körben hivatkoztak rá – : „Nem bableves az, hogy mindennap együk!”) Baj van ott, ahol csak a „ritkaság” adja az élményt. Ott ugyanis nem igazi a kapcsolat, és nem is akarják, hogy igazi legyen.Mária személye és mindaz, ami Vele, Általa és készséges közreműködése által történt, csodák, felséges isteni cselekedetek sorozata. A katolikus és az orthodox egyház már jócskán belemélyedt ezekbe a misztériumokba, – a protestánsok jelentős része ellenben még mindig idegenkedve, sőt olykor szinte ellenségesen szemléli. Sokszor gondolok sajnálkozva és részvéttel azokra a keresztényekre, akik a Mária-tisztelet elvi ellenzése és gyakorlati mellőzése miatt sok kegyelmi ajándéktól esnek el. Mik ezek a kegyelmi ajándékok? A Máriában és Mária által megvalósult és felismerhetővé vált isteni misztériumok ámuló és boldog szemlélése, a személyes kapcsolat öröme, a nőiesség és anyaság megbecsülése, a vonzó példa, a bizalom kialakulása és fejlődése, az anyai gondoskodás, stb. De kérdés az is, hogy vajon mi mennyire értékeljük és éljük ezeket a lehetőségeket?
Az Istenemberrel együtt – érthető módon – Mária is a „botlás köve”. Izaiás próféta a Seregek Uráról mondja: „Ő a szentély, a botlás köve és a botránkozás sziklája, Izrael mindkét háza számára, tőr és háló Jeruzsálem lakóinak.” (Iz 8,14) Erre figyelmeztet Szent Péter is első levelében (2,7). Mária Isten „szentélye” lett kilenc hónapon át, s ezért kell osztoznia „a botlás köve és a botránkozás sziklája” sorsában. De ahogy ez a sokak által művelt botránkozás nem tart vissza minket az Istenember csodálatától, vagy a keresztáldozat hálás megvallásától, úgy nem tart vissza a Mária iránti szeretettől és tisztelettől sem.
II. Mária: Jel
Az Újszövetség a végidő két jelét ismeri: az egyik az Emberfiáé, a kereszt, amely a vég előfutára (Mt 24,30), a másik a „Napba öltözött Asszony” a Jelenések könyvében (12,1-6). Míg a földre tőle „kél” az „igazságosság Napja, Krisztus”, addig a végben ő öltözik az igazságosság Napjába, és benne jelenik meg.2Jézus születésénél nemcsak a gyermek, hanem a gyermek Anyjával együtt jel a pásztoroknak. Ez az angyal által akkor a pásztoroknak adott jel érvényes marad a későbbi pásztoroknak is. Ugyanúgy jel volt kezdetben, mint jel a végben, a Jelenések könyvének égi látomásában.3
Ahogy osztozik Fiának – nem mint a Szentháromság második Személyének – fenségcímeiben, s ezért nevezzük Úrnőnek, Királynőnek, Istenszülőnek, – ugyanúgy osztozik a szolgaalak megaláztatásaiban és szenvedéseiben is. Az Úr szenvedő szolgája mellett a kereszt alatt ott áll az Úr szolgálóleánya. (Lk 1,38) Rangja az üdvrendben betöltött szerepén alapul...
A boldogságos Szűz csakis a kis Jézusnak élt a betlehemi csendes rejtettségben, imádta, szolgálta szent Fiát, s valamint hajdan Mózes a Sinai hegyen az Úrral negyven nap és negyven éjjel társalkodott, nem akart Tőle elszakadni, hallgatta szavait s kérte, mutassa meg neki arcát, – úgy a szent Szűz negyven napig szent magányban, elvonultan csakis Jézusával él...
„Mialatt a többi asszonyokról meg volt írva, hogy negyven napig semmihez, ami szent, ne érjenek: a boldogságos Szűz Mária e negyven nap alatt első anyai örömét élvezte, s a szentek szentjét, az Úr Jézust átkarolva tartotta.” (Prohászka O.)
Mária teste: szentély!
Az ő szolgálata a megváltásban nem „béranyaság” volt!
Mária „szentté-avatásának” első kihirdetője Gábor arkangyal volt, amikor azt mondta: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes. Az Úr van teveled. Áldottabb vagy te minden asszonynál...” (Lk 1,28) Ezt az Úr megerősítette és hitelesítette nemcsak egész földi életével, amikor mindvégig tisztelte és szerette édesanyját, hanem amikor haldokolva Máriára bízta szeretett tanítványát – és vele egész Egyházát.
III. „Boldogságos...” – méltó és találó megnevezése Máriának!
„A nagy jubileumi zarándoklat emlékeztet minket a keresztény élet alapvető hármas dimenziójára: Krisztusban találkozunk az Atyával és a Szentlélekkel” – mondta II. János Pál 2001. I. 6.-án, a jubileumi év ünnepélyes bezárásakor. Ez különleges módon válik valóra Mária életében.„Mindnyájunknak kívánsága, mindnyájunknak öröme vagy Isten Igéje, a Szűz Fia...”4 Miért? Mert Ő jó: tökéletes, azaz hiánytalan, harmonikus és szilárd. „Senki sem jó, csak egyedül az Isten.” (Mk 10,18) Tehát igazából csak egy boldog lény van: Isten. Amikor Szent Pál „a boldog Istenről” beszél (1Tim 1,11), akkor nagyon találó jelzőt használ. Sőt, mintha szükségtelen szóismétlés is lenne, hiszen Isten maga a Boldogság.
Különösen, mert az egy Istenben három Személy van. – „Az öröm: válasz a szívünket megérintő szeretetre”5 Számunkra teljességgel elképzelhetetlen, hogy az örömnek milyen végtelen extázisa izzik és áramlik a Szentháromság személyei között. Nagy Szent Bazil megsejtett valamit ebből és ezért így imádkozott: „Örök Isten, … jóságnak tengere és emberszeretetnek felfoghatatlan mélysége, Uram, ki az igazság szellemi napja vagy, ragyogj fel a mi szívünkben, töltsd be lelkünket vidámságoddal...”6 Húsvét ünneplésének kimagasló remeke, az éjszaka énekelt kánon „az örökké tartó vigasság”-nak nevezi a feltámadt Krisztust.
Jézus boldogságának bizonyításánál nem kell hosszan időznünk, hiszen ez természetszerűleg következik a keresztény istenfogalomnak és Jézus istenségének az igazságából. Ez az Isten örömébe vetett kétségtelen hit sugárzik ki temetési énekeinkből, amelyekkel búcsúztatjuk halottainkat: „Boldog az út, melyen mégy lélek...” és „Boldog az, kit kiválasztasz, és magadhoz fogadsz Uram...” De ez van benne az esküvőn szereplő zsoltárban is, melyet az oltár elé vonuló jegyespár felett énekelnek: „Boldogok mindnyájan, kik az Urat félik, kik az ő utain járnak...”
Szűz Máriát, „a keresztények segítségét így ünnepeljük a nagyböjt 5. szombatján:
„Üdvözlégy, ki által öröm derült fel reánk, Üdvözlégy, mert általad a földiek együtt vígadnak az égiekkel. Üdvözlégy, minden nemzedék öröme. Üdvözlégy, szent örömök szolgálója. Üdvözlégy, isteni jóság ajándékozója. Üdvözlégy, titkos öröm élete.”
Gyakran zavarba hoz az Egyház merészsége, amikor ilyen nagy dolgokat állít emberről, legyen bár az akár az Istenszülő is. Mit mondjunk akkor Jézusról? Ha jónak, szépnek tartjuk az embert, vagy más teremtményt, akkor milyen jó és szép maga Isten. Ha Mária „minden nemzedék öröme” akkor hol az emberi szó, amely kifejezheti Jézust? – Nem, Mária csak szolgálója a „Szent Örömök”-nek, – milyen igaz és szép megnevezése ez Jézusnak! – és csak ajándékozója az isteni Jóságnak, de azt hiszem, „a titkos öröm Élete” az már maga a Szentháromság, amely most íme megnyilatkozott és a mienk lett Jézus Krisztusban.
IV. Mária: ajándék.
A szó legteljesebb értelmében az! Mi jellemző az ajándékra? Az, hogy érték és értékhordozó. Az, hogy kapcsolatról tanúskodik és építi, erősíti ezt a kapcsolatot. Nemcsak Ő „boldog”, hanem eszköze és segítője a mi boldogságunknak is. Hogy „boldoguljunk” és „megboldoguljunk”!a/ Kinek az ajándéka Mária? Isten ajándéka nekünk, vagy az emberiség ajándéka Istennek? Mindkettő! Az érettünk született Istenembert megbecsülő, hálás emberiség nevében szól a vecsernyei ének: „Mit hozzunk neked, Krisztus Istenünk, amiért megjelentél a földön – mint ember – érettünk? Mert minden általad teremtett lény és dolog hálaadást mutat be néked: az angyalok éneket, az ég csillagot, a bölcsek ajándékokat, a pásztorok csodálatot, a föld istállót, a puszta jászlat, mi pedig emberek Szűz Anyát.”
Kedvesen mondja az „Itt vagyok Uram” c. népszerű lelkiolvasmány, mintegy Istent megszólaltatva: „Tudom, mit jelent az, ha angyalok serege kísér mindenüvé, – de higgyétek el nekem: nem ér föl egy édesanya ölelő karjaival.”7 – Ez utalás arra, hogy mennyire szereti Isten a Szent Szüzet. „Jertek, magasztaljuk az Üdvözítő Anyját...” – mondja az ének. Milyen különös, hogy Istennek anyja van, s milyen szép, hogy mi adhattuk ezt az anyát! Annyiban lehet a mi ajándékunk Mária, amennyiben a magunkénak érezzük, tartjuk Őt. Egészen ember és csak ember, tehát közülünk való, de ugyanakkor egyedülállóan kimagasló közülünk. Isten különleges kegyelme és az ő nagyszerű együttműködése ezzel a kegyelemmel kiváltságos helyre juttatta Őt az egész emberiség életében és történetében. Mennyire fogadjuk el, értjük meg és követjük Őt?
Vajon Mária az én ajándékom is? Az ő anyai gondoskodása, gyöngédsége a kicsiny Emberfia körül engem is képvisel? Én is azt tenném, amit Ő tett, és ahogy Ő tette, ha módom lenne rá? Vannak-e, működnek-e bennem azok a tulajdonságok, amelyek Mária szolgálatát jellemzik?
b/ Csodáljuk Isten ajándékát Máriában! Adjunk hálát Máriáért, s mindazért, ami benne, általa és vele történt! Mélyedjünk el abban az isteni misztériumban, amit Mária jelez és ajándékoz nekünk!
„Az Előfutár anyjának, a Szentlélektől megáldott Erzsébetnek fölkiáltása: Jézus Krisztus evangéliumának első meghirdetése emberi ajkakon, amely nem szűnik meg visszhangozni a századok folyamán.”8
Népiesen egyszerű, szinte nyers, s ugyanakkor gyermeki fogalmazás és őszinte vallomás a zsolozsma egyik imája: „Áldunk Téged, összes nemzedékek, Istenszülő Szűz, mert a befogadhatatlan Krisztus Isten tebenned kegyeskedett elhelyezkedni. Boldogok vagyunk mi is, hogy Te vagy szószólónk, mert Te éjjel-nappal esedezel érettünk.”9
Sokaknak „nincs fogalmuk Isten ajándékáról, – s ezért igényük sincs rá.” (Szent-Gály K.)
V. Mindannyiunk édesanyja
„Mária nemcsak az Emberfiának 'dajkáló anyja', hanem a Messiásnak és Megváltónak másokat messze felülmúló társa is.”10a/ Az angyal által köszöntött Szűz az apostoli Egyház által tisztelt Anya, akivel az Úr volt, és aki maga is az Úrral volt.11
„Ő nemcsak passzívan az a 'hely', ahol Isten Fia emberré lett, hanem mintegy Isten szavára feltárult kapu, aki készségesen engedi Őt bevonulni. Éppen ez a készség teszi Őt igazán Urunk anyjává... Mária az Egyházban az Isten iránti bizalomteljes odaadás sugárzó példaképe.”12
„A 'szép szeretet' története az angyali üdvözlettel kezdődött, azokkal a csodálatos szavakkal, melyekkel az Angyal fordult Máriához, aki arra hívatott, hogy Isten Fiának anyja legyen... Mária, mint Szűz-Anya lesz a 'szép szeretet anyja'... A 'szép szeretet' története – bizonyos értelemben – az ember üdvösségének története.”13
„Előképben könyvnek látott téged a próféta, Szent Szűz, s ebbe az Atya saját kezével írta be az Igét. Esedezzél hozzá, hogy írjon be minket, buzgó magasztalóidat, az élet könyvébe.”14 Milyen különös – és példaértékű! – hogy a pápának nincs olyan írása, amelyből Mária kimaradna.
„A megváltott emberiség édesanyja Mária, mivel ő Krisztusnak, a Megváltónak édesanyja. Az anyánál jobban senki sem képes segíteni a családtagok közötti kölcsönös megértést és meghitt összetartást. Európa pedig a közös vallási felmenők által egybekötött népek családja. Máriához fordulok tehát imádságomban, hogy az anyai jóakarat szemével tekintsen Európára, erre a számtalan, Neki ajánlott búcsújáróhelyekből összeálló földrészre.”15 Európa sajátos meghatározása!
„Legszentebb Mária, legelső gyümölcse a megváltott emberiségnek, segítsd Európát, hogy méltó legyen történelmi feladataihoz, és támogasd őt, hogy szembe tudjon nézni a kihívásokkal, amelyeket a jövő tartogat számára.”16
b/ Máriának – úgy is, mint édesanyának, s úgy is, mint aki a „Megváltónak nemes társa”, magától értetődő és lényeges kiváltsága, hogy közbenjáró. Nem 'béranya', hanem tudatos és a leghűségesebb tanítvány, Krisztus-követő és munkatárs a világ megváltásában. Ezért bízunk az ő oltalmában és imájában. Joggal kérjük tehát: „Asszonyunk Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk most és halálunk óráján.” Sokak szemében ez is szálka, mert feleslegesnek, sőt botrányosnak találják a szentek, s köztük különösen is Mária közbenjárásának, imájának kérését. Pedig ez egyértelműen következik a szeretet logikájából és az Egyház gyermekeinek, Krisztus Titokzatos Teste tagjainak összetartozásából.
„Isten alkotta így a testet, és azért részesítette az alacsonyabb rendű tagot nagyobb tisztességben, hogy a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törődjenek egymással. Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele. Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai.” (1Kor 12,24-27)
A „kegyelemmel teljes” Mária, a „Megváltó nemes társa” és legkiválóbb tanítványa ne törődne a Krisztus-Test tagjaival? Hiszen már az Ószövetségben is élnek az igazak a közbenjárás lehetőségével.
„Imádkozzatok értünk is az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hiszen vétkeztünk Urunk, a mi Istenünk ellen, s az Úr neheztelése és haragja mind a mai napig nem fordult el tőlünk.” (Bár 1,13) – kérték honfitársaikat a Babilonba hurcolt király és társai.
Az igaz Makkabeus Júdásról írja a Biblia: „Ha nem hitt volna az elesettek föltámadásában, fölösleges és értelmetlen dolog lett volna a halottakért imádkozni.” (2Mak 12,44) „Sámuel könyörgött Izraelért az Úrhoz, és az Úr meghallgatta.” (1Sám 7,9) „Amikor Dávid látta az angyalt, aki lesújtott a népre, könyörgött az Úrhoz...” (2Sám 24,17)
Aztán pedig maga Krisztus tette feladatunkká az egymásért való imádságot, könyörgést és közbenjárást: „Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért!” (Mt 5,44) „Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért.” (Lk 6,28) És Szent Pál is, meg a többi apostolok nagy szükségét érzik az értük és egymásért mondott imádságoknak: „Kérlek titeket, testvérek, a mi Urunk, Jézus Krisztusra s a Szentlélek szeretetére, legyetek segítségemre: imádkozzatok értem Istenhez.” (Róm 15,30) „Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Igen hathatós az igaz ember buzgó könyörgése.” (Jak 5,16) Pál nemcsak kéri, hanem gyakorolja is ezt: „…imádságomban éjjel-nappal mindig megemlékezem rólad.” (2Tim 1,3)
Mit mondhatunk ezek után? Amit Krisztus mondott: „Áldalak téged Atyám..., mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkozattad a kicsinyeknek.” (Mt 11,25) A Szentatya hasonlóképpen: „Áldalak téged Atyám összes kicsinyeidért a Szűzanyától, a te alázatos szolgálóleányodtól kezdve egészen a kis pásztorokig: Ferencig és Jácintáig.”17
VI. Mária teste: szentély!
„Ha csak a dolgok felszínét néznénk, azt kellene mondanunk, hogy Éva adott eredetet az emberiségnek. Pedig kétségtelen: Mária adott életet a világnak azáltal, hogy Életet szült – és ezzel vált az élet Anyjává. Ebben rejlik – titokzatos módon – az ő anyasága. – Évát úgy tekintjük, mint a halál okát, aki által a halál a világba lépett. Mária az életet hozta, – azt, aki által az élet megújul.” (Szt. Epifániosz)Mária csak egy van, hiszen Krisztus (Istenember, világ-megváltó) is csak egy van. Mégis az élet megújul minden újszülöttel. Minden szülés küzdelem az elmúlás ellen. Ez a mulandóság elleni küzdelem a dicsőséges, általános feltámadás előképe, annak emberi tükre, az élet szeretetének ragyogó bizonyítéka. A gyermekszülés: életadás, együttműködés a teremtővel, az Örök Élet szerzőjével.
Mária kiválóságát nagyon szépen mutatja az, hogy amíg „övéi nem fogadták be” a „tulajdonába jövőt”, – addig Mária igenis befogadta, nemcsak házába, hanem méhébe és szívébe, az első szóra! – Micsoda ajándék és lehetőség az egész emberiségnek, hogy Ő azonnal igent mondott és befogadta a „tulajdonába jövő” közénk Érkezőt!
„Magasztalja lelkem az Urat, és örvendez lelkem az én Üdvözítő Istenemben”! (Lk 1,46-47) „Üdvözlégy, ki szülésed által a földieket a mennyeiekkel összekötötted.”18
„Üdvözlégy magasság, melyet emberi gondolat föl nem ér; üdvözlégy mélység, melyet angyali szemek sem láthatnak be.”19
„A nyelv képtelen, hogy Téged eléggé dicsérjen, s az emberi elme gyarló, hogy Téged méltóan magasztaljon ó Istenszülő, – de jóságos lévén, fogadd el a mi jó szándékunkat...”20
Az angyal szavával és az angyal örömével és tiszteletével mondjuk mi is: „Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled. Áldottabb vagy te minden asszonynál és áldott a te méhednek gyümölcse…”
„Szűz Máriácska zöld hegyen siet / a völgy ölén ezüstös köd szitál, / minden fehér, és minden messze-messze, / Szűz Máriácska más világban jár. // Sötét szemével álmodozva néz, / arcára édes, könnyű pír suhan, / amíg – remegve angyalos csodákon – / halkan susogja: Istenem – fiam –” (Szent-Gály K.: Sarlós Boldogasszony)
- P. Gábor Mózes teológus, Görög gondolatok 2000. XII.
- Vanyó L. Az Egyházatyák beszédei III. IV.
- Vanyó L. Az Egyházatyák beszédei III. VII.
- Énekeskönyv, 142,
- Kiss László, Teológia, 1975, 212.
- Énekeskönyv 176.
- M. Qoist: Itt vagyok Uram. 19.
- Thorday Attila, Jeromos Füzetek 42. 11.
- Hétköznap éjf. zsolozsma, 65. old.
- II. János-Pál: RM. 39. P.
- Vanyó L. Az Egyházatyák beszédei III. I.
- Testvéreink a szentek, II. 18.
- II. János-Pál: Levél a Családokhoz, 59, 60.
- Szept. 6, kánon VI. DM.
- II. János-Pál, 1986. IX. 7.
- U. o.
- II. János-Pál beszéde a két gyermek boldoggá-avatásakor. Fatima, 2000. V. 13.
- Aug. 15. Utr. dics. szt. "Dicsérjétek az Urat!" Görög szert. Kat. énekeskönyv, 821. old.
- "Dicsérjétek az Úr nevét!" Papi zsolozsmáskönyv, 726. old.
- Vízkereszti kánon IX. óda, Énekeskönyv 48.
Oláh Miklós (1931) görög katolikus lelkész. 1954-ben szentelték pappá. Szolgálatát nagyvárosokban és falvakban egyaránt végezte. 14 éven keresztül a Papnevelő Intézet spirituálisa, 6 éven keresztül a szeminárium rektora volt Nyíregyházán. Jelenleg Hajdúszoboszlón él.
Jézus és Mária szíve
1, Engesztelő ima Jézus Legszentebb Szívéhez
Jézus legszentebb Szíve, te túláradó jóságodból kiárasztod szeretetedet az emberekre, és biztos menedéket nyújtasz nekünk, bűnösöknek, Mária Szeplőtelen Szíve által.
Alázattal és bűnbánattal megvalljuk, hogy sokat vétettünk gondolattal, szóval, cselekedetekkel és mulasztással, a hitben való lanyhasággal, közömbösséggel, a felebaráti szeretet elhanyagolásával, kötelességeink elmulasztásával, hálátlansággal isteni jóságod iránt. Ezzel kiérdemeltük igazságos büntetésedet. Ezért irgalomért és megbocsátásért esedezünk. Irgalmazz nekünk, szenvedésed és kereszthalálod végtelen érdemei által. Bízunk abban, hogy Mária Szeplőtelen Szíve érdemeiért elnyerhetjük irgalmasságodat.
Bűneinkért elégtételül és engesztelésül el akarunk fogadni minden próbatételt és szenvedést, amelyet szereteted számunkra rendel.
Újra hinni akarunk, erősen és gyermeki hittel, többet imádkozni és szeretni Téged azok helyett is, akik nem hisznek, nem imádkoznak, és nem szeretnek Téged.
Jézus legszentebb Szíve, dicséret, dicsőség és engesztelés Neked Mária Szeplőtelen Szíve által. Amen.
2.Mária Szíve, szeretetre legméltóbb Szív, méltó tárgya az imádandó Szentháromság tetszésének, s az angyalok és emberek szeretetének és tiszteletének!
Jézus szívéhez hasonló Szív. Nyomoraink iránt jósággal és szeretettel teljes Szív. Törd meg szívünk jegét, hogy minden gyönyörét Üdvözítőnk imádandó Szívének tiszteletében s a Te erényeid szereteteben találja. Őrködjél az Anyaszentegyház fölött, védelmezd és légy számára az erősség tornya, melyen belül biztonságban lehet a gonosz ellenség minden támadása ellen.
Légy segélyünk a megpróbáltatásokban, vígasztalásunk a szenvedéseinkben, erőnk a kísértésekben, menedékünk a gyötrelmünkben!
Állj mellettünk, főleg halálunk óráján, amelyben a pokol minden erejét megfesziti, hogy lelkünket Isten kezéből kiragadja. Éreztesd velünk e döntő pillanatban Jézus Szíve fölött gyakorolt minden hatalmadat, menedéket advan az Ő irgalmának kebelén, hogy Őt veled együtt áldhassuk és dicsőíthessük az égben mindörökkön-örökké. Amen.
3. Szentséges szívedhez futok ó Jézusom szívem fájdalmával, hogy vigasztalást nyerjek lelkem keserűségében, mert egyedül Te vagy az elhagyottak biztos menedéke, fájó szívek mennyei orvosa, Te el nem taszítasz magadtól, mint a szeretetlen világ, sőt kegyességgel hívsz, hogy meggyógyíts s üdvözíts. Nem aggódom a rám nehezült csapások és szenvedések miatt, mert jól tudom, hogy Te ki hajszálamat megszámláltad, s szenvedésemet is látod; elismerem ezekben szentséges isteni szíved szeretetet, mely csapások által megtérésre hív, miután a kegyesség szelíd szózatára nem figyeltem. Ha vétkeim szerint büntetnél ó Jézusom milyen régen elkárhoztam volna; de ha oly tiszta ártatlan volnék is, mint az angyal, látván szíved és egész tested számtalan sebet, elgondolván kínjaidat és halálodat, szívesen viselnem keresztedet csak hogy hozzad hasonló lehessek; most pedig a legnagyobb hálaadással viselem, mivel alkalmat is latom szerető irgalmadnak. Adj malasztot, ó Jézusom, hogy ideig való szenvedéseim arán lelkemnek az örökké tartó örömet megszerezzem. Szent véred hullása legyen szívem balzsama; támogasd erőtlen gyarlóságomat, ments meg a kételkedéstől mely Tőled elcsábítana s örök veszélybe ejtene. Hagyjon el bár az egész világ, csak Te légy velem és nem fogok elcsüggedni, ha mindent elveszítek is amivel birok csak szeretetedet el ne veszítsem akkor mindent megnyerek. Szent szíved sebébe teszem szenvedéseimet; Te legjobban tudod mi válik javamra. Tégy velem szent akaratod szerint s ha tőlem itt mindent megvonsz is csak vigasztalásodat meg ne vond, és részesíts egykor a mennyei örömben!
Jóságos Jézus, add a Te isteni, megsebzett Szívedet az én bűnös szívem helyébe, hogy így működhessék bennem a Szentlélek, s így növekedjél bennem Te, irgalmas szívű Jézus. Hallgasd meg kérésemet, jóságos, hűséges szerető szívű Jézus, hogy csakhamar mint a béke királya uralkodhass ezen a földön. Amen.
4. Engesztelő ima Mária Szeplőtelen Szívéhez
Mária Szeplőtelen Szíve, alázattal és bűneink megbánásával engesztelést akarunk nyújtani Neked minden bűnért, amellyel isteni Fiad legszentebb Szívét megbántottuk, s amellyel a Te Szívedet is bántalommal illettük.
Bocsánatot kérünk saját bűneinkért, hálátlanságunkért és hidegségünkért. Bocsánatodért esedezünk minden szegény bűnös számára, aki tudatlanságból, elvakultságból, vagy gonoszságból vétkezett.
Mária Szeplőtelen Szíve, kérünk Téged, növeld bennünk a hitet és esedezz Jézushoz, fogadja ezt kárpótlásul oly sok ember hitetlenségéért. Jézus Szent Szíve növelje szeretetünket és hálánkat a Te Szent Szíved iránt és fogadja kárpótlásul a bűnösök hálátlanságáért.
Mária Szeplőtelen Szíve, bízunk Benned, és Hozzád könyörgünk azokért is, akik Téged nem szeretnek, nem bíznak anyai szeretetedben és jóságodban, s ezért nem könyörögnek Hozzád.
Mi is meg akarjuk tenni azt, amit a fatimai gyermekektől kértél: hogy „magunkat Istennek átadjuk, készek vagyunk meghozni minden áldozatot, minden szenvedést vállalunk, amit csak Isten reánk küld. Vállaljuk őket, mint engesztelést a sok bűnért, amellyel az emberek megbántották Istent, az Ő Szent Fölségét. Vállaljuk a bűnösök megtéréséért, a káromkodások és mindazon megbántások engeszteléséért, amelyeket Szeplőtelen Szíved ellen elkövetnek.”
Térítsd meg, Ó Anyánk, térítsd meg a bűnösöket és nyilatkoztasd ki nekik is Szeplőtelen Szívedet, mint biztos menedékhelyet, ahol istenkáromlásuk Isten dicsőítésévé, hitetlenségük hitté, közömbösségük imádsággá, gyűlöletük szeretetté változik.
Add, hogy Istenünket és Urunkat többé soha meg ne bántsuk, akit már eddig is annyiszor megbántottunk. Eszközöld ki Szentséges Fiadtól a kegyelmet, hogy az engesztelésben hűségesen kitartsunk, és Szeplőtelen Szívedet utánozzuk a tiszta lelkiismeret, alázat, áldozatosság, és igaz Isten és felebaráti szeretet által.
Mária Szeplőtelen Szíve! Dicséret, magasztalás és szeretet Neked. Mi bízunk Benned! Segíts bennünket minden küzdelemben, szükségben és veszélyben, most és halálunk óráján. Amen.
Mária Szeplőtelen Szíve! Győzd le a sátán hatalmát és könyörögj értünk, hogy Isten szent akaratát mindenkor megcselekedjük. Amen.
Jézus isteni Szíve, könyörülj rajtunk!
5. Jézus Édes Szíve,Téged szerető minden lélek enyhületes nyughelye, Neked ajánlom e napon szívemet,testemet és lelkemet, hogy minden veszedelemtől, tisztátalan gondolattól s kívánságtól és a gonosz ellenség alattomos támadásaitól megoltalmazz.Jézusom Édes Szíve,mivel e napon nem dicsőíthetlek szüntelenül,alázatosan esedezem Hozzád, tedd meg azt helyettem! És valahányszor e napon a szívem egyet dobban,annyi ezerszer dicsérd és magasztald nagy kegyelmesen helyettem a teljes Szentháromság egy Istent!
6. Mária,
az új világ hajnala,
az élők édesanyja,
terád bízzuk az élet ügyét:
tekints le, ó Anyánké,
a gyermekek sokaságára,
akiket nem engednek megszületni;
a szegényekre, akiknek az élet túl nehéz lett;
azokra az emberekre,
akik embertelen erőszak áldozatává lesznek;
Az öregekre és a betegekre,
akiket közönyből vagy hamis részvétből megölnek.
Tedd, hogy akik hisznek Fiadban,
szilárdan és szeretettel merjék hirdetni
korunk emberének
az ÉLET EVANGÉLIUMÁT.
És eszközöld ki számunkra a kegyelmet,
hogy az életet mindig ajándékként fogadjuk;
az örömöt, hogy egész létünkkel
az életet tiszteljük és ünnepeljük;
a bátorságot, hogy tanúságot tegyen róla,
s hogy minden jóakaratú emberrel összefogva
építsük az igazság és szeretet kultúráját,
s így dicsérjük és dicsőítsük Istent,
a Teremtőt, aki szereti az életet.
7. Dicsértessél, Jézus Krisztus, az élő Isten Fia! Te vagy a világ megváltója, a
mi Urunk és Üdvözítőnk.
Jöjj, Uram Jézus Krisztus, könyörülj rajtunk!
Te hoztad el hozzánk az örömhírt;
Te tanítottál bennünket szeretetre;
Ott ülsz most az Atya jobbján;
Onnan jössz majd ítélni élőket és holtakat;
Te töltesz meg minket szellemeddel, és újjáalakítod a
világot;
Engem is látsz -
Engem is szeretsz -
Értünk vérrel verejtékeztél;
Megígérted kéréseink meghallgatását;
Te küldted el nekünk a Szentlelket;
Üdvözítőnk! Újítsd meg szívünket!
Erősíts meg bennünket a kísértésben!
8. Mária, az emberré lett Igének Anyja és a mi Édesanyánk! Íme, lábad elé borulunk ennek az új napnak reggelén, és átvesszük Tőled Urunk nagy ajándékát. Kezedbe és szívedbe helyezzük egész létünket. Tieid leszünk értelmünkkel és akaratunkkal, szívünkkel és testünkkel. Alakíts ki bennünk anyai jóságoddal ezen a napon új életet, a Te Jézusod életét! Égi Királynő, előzd meg és kísérd anyai sugalmazásoddal még a legkisebb cselekedetünket is, hogy az tiszta és méltó legyen a szent és szeplőtelen áldozathoz. Tégy szentté bennünket, jóságos Atyánk, szentté, miként azt nekünk Jézus megparancsolta, amint Szíved kéri tőlünk, és forrón kívánja. Ámen.
9. Oh legkedvesebb Urunk: Jézus Krisztus!
Isten szelíd báránya.Én szegény bűnös ember köszöntöm és tisztelem ama legszentebb sebet, melyet válladon éreztél, mikor nehéz keresztedet hordoztad, mely miatt áldott Szent testeden különösen nagy fájdalmat és kínt szenvedtél.Imádlak Téged fájdalmas Jézus! Dicsérlek, tisztellek.Áldalak szívem mélyéből és hálát adok Neked, válladnak mélységesen fájdalmas sebéért.Alázattal kérve, hogy mély szent sebedben kiállott szenvedéseidért és kínjaidért, szent sebeden türelmesen hozott nehéz keresztedért nekem, szegény bűnösnek irgalmazz.Bűneimet megbocsásd és keresztutadon véres lábnyomaidon az örök boldogságra elvezérelj. Amen
10. Drága Szűz Mária a világ édesanyja hallgass meg minket.
Mi bűnös lények fohászkodva kérünk téged segíts.
Állj mellénk, fogd meg méltatlan kezünk.
Légy pajzsunk kísértés idején, ó drága anyánk.
Adj erőt keresztünk cipeléséhez, ó fájdalmas anyánk.
Terelj minket az igaz útra, mely a paradicsomba vezet.
S ha életünk folyamán sebeink bővülnek, légy a mi ellátónk.
Imádkozz érettünk a te szent jóságos fiadhoz,
Így ha eljő óránk vége, segíts fel a mennyekbe bennünket. Amen
11. Mindenható örök Isten ! Tekints szeretett Fiad Szivére es mindama dicséretre
és elégtételre, amelyet a bűnösök nevében irántad lerótt, es adj megengesztelődve bocsánatot azoknak, akik irgalmasságodért esdekelnek, ugyanazon szent Fiad, Jézus Krisztus nevében, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökké . ÁMEN
JÉZUS, AZ ELŐ ISTEN FIA , irgalmas Megváltója az elesett emberiségnek, bocsáss meg nekünk és könyörülj rajtunk !!
12. Ó Szűz Anyám,kit annyira szeretek
Halálom óráján légy az ágyam mellett.
Ha jó anyám élne ő is oda állna
Helyette is légy ott drága Szűz Mária.
Most azért sóhajtok míg tudok beszélni,
Hogyha majd egykor nem is tudlak hívni,
Lelkem csendes hangját
Akkor is meghalljad,
És engem haza hívni nyíljon édes ajkad.
Lehet,hogy nem lesz már
Ki szemem lé zárja
Nem baj csak légy ott
Haldoklók Szent Anyja.
Fogja meg Szent kezed kihűlő kezemet
Vidd Szent Fiad elé gyötrődő lelkemet!
Mert ha te ott leszel nem lesz mitől félni,
Mert Szent Fiad nem fogja lelkemet
Pokolra ítélni!
Hiszem, hogy meghallgatsz,
Szeretlek,remélek,
Drága Szűz Anyám
Szívemből szeretlek!
13. Uram Jézus, az emberi nem Megváltója, tekints reánk, akik oltárod előtt alázatosan leborulunk. Tieid vagyunk, tieid akarunk lenni. Hogy azonban szorosabban egyesülhessünk veled, mindegyikünk felajánlja magát szentséges Szívednek. Sokan még nem ismertek meg, mások parancsaid megvetették és eltaszítottak maguktól. Könyörülj mindezeken, jóságos Jézus, és öleld valamennyit legszentebb Szívedre. Légy királya, Urunk, nemcsak a hívőknek, akik sohasem pártoltak el tőled, hanem a tékozló fiúknak is, akik elhagytak. Add, hogy mihamarabb visszatérjenek az atyai házba és éhen-szomjan el ne pusztuljanak. Légy királya azoknak is, akiket tévedés ejtett meg, vagy szakadás választott el. Hívd vissza őket az igazság szolgálatára és a hit egységébe, hogy rövidesen egy akol legyen és egy pásztor. Adj, Urunk, Egyházadnak biztos és teljes szabadságot, minden népnek békét és rendet. Tedd, hogy az egész földkerekség egy szózattól visszhangozzék: Köszöntsük az isteni Szívet, amely által üdvösségünk támadt; dicsértessék és áldassék mindörökké. Ámen.
Évközi idő, 8. hét Csütörtök
Évközi idő, 8. hét Csütörtök
1Pét 2, 2-5.9-12
Lássák jótetteiteket és magasztalják az Istent
Mk 10, 46-52
Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!
Jézus a jerikói vaknak nemcsak a testi, hanem a lelki vakságát is meggyógyította. Kérjük Jézust, óvjon meg minket a lelki vakságtól.
Elmélkedés:
Sok élethelyzetben könnyű kitalálni a másik ember gondolatát és szándékát.
Sokszor első pillantásra tudjuk, hogy mit akar valaki, anélkül, hogy
kérdeznünk kellene vagy neki el kellene részletesen magyaráznia
kívánságát. Jézus is így volt ezzel. Pontosan tudta, hogy azért fordulnak
hozzá a betegek és azért viszik hozzá a betegeket, hogy gyógyulást
nyerjenek. A bénák újra járni szeretnének, a leprások megtisztulni, a
némák beszélni, a süketek hallani. A vak pedig nyilvánvalóan látni
szeretne. Miért teszi fel akkor Jézus a mai evangéliumban szereplő jerikói
vaknak a kérdést, hogy mit kíván tőle? Ha látta, hogy vak, akkor könnyen
kitalálhatta, hogy vissza szeretné kapni szemevilágát. Miért kérdezi meg
mégis tőle, hogy mit tegyen vele?
Egyrészt azért, hogy a vak személyesen kimondhassa kérését. Ebből az
következik számunkra, hogy imáinkban bátran fogalmazzuk meg és mondjuk ki kéréseinket.
Másrészt lehetőséget ad a gyógyulni vágyónak arra, hogy kifejezze Jézus
gyógyító hatalmába vetett hitét. Ebből pedig az a tanulság, hogy Jézusnak
hatalma van ahhoz, hogy teljesítse hozzá intézett kéréseinket.
(Horváth István Sándor)
Gábor Bálint József 2005
Üvöltés és ember
A-év, 8. hét, Cs. (Sir 42,15-25; Zs 32; Mk 10,46-52)
Vakságból gyógyulni a legnagyobb dráma. Ám a vakságból gyógyulást kérni − talán még ennél is megrendítőbb. Hiszen két esélyes a kérés kimondásának pillanatában is. A legbensőbb reményünk is csak útelágazáshoz vezet. Bekövetkezik-e a vágyott gyógyulás vagy sem? A vak koldus gyógyulása a legfelkavaróbb emberi drámát rejti. Bartimeust indulatok feszítik. Belső, sokszor elvesztett birkózása − a számára lehetetlen reményléséért. Már maga kiáltása látás ösztöne: vakon kiált annak Arcáért, akitől szemevilágot remél. „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!” (Mk 10,47). Vajon megvan-e bennünk ez a tehetetlen düh, kényszer, égető szomj a Színelátásért? Pedig a mi szemeinket is a nappal káosza feszíti lezártságba. Döntések, a jó elvesztett pillanatai, a szeretetlenség ránk záruló pillanat-kapui; mind-mind súlytalan tonnák. „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!” A kozmosz ősmondata ez. Számunkra a világegyetem középpontját jelöli ki. Az Ige érkezése − és az Ige foglalata bennünk. Valójában üvöltés ez, mely csak az evangélium lapjain szelídül kéréssé. Olyan üvöltés, melyben az ember Emberré lesz. Az evangélium meggyógyítottjait − mozdulatlanságuk, csendességük mögött is végtelen vergődés feszíti. Az utcákat járva, a fogyasztás sztaniolpapírjaiba csomagolt embereket nézve − Bartimeus kiáltása érkezik a szívek középpontjából. Artikulálatlan mozdulatok, kétségbeesett sírás a gyógyulás után. „Az pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz”(Mk 10,50). Szűkölünk, ez a mi mozgalmas utcaképünk. Chopin zenéjének szépsége csak a külső − benseje a vak koldus agóniája a Látásért. Perlekedik Isten érkezéséért, meri kísérteni a látássá lett Istent. „Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál hangosabban kiáltozott” (Mk 10,48). Merünk-e Jézus elé állni? Merünk-e útjába állni? Odamerjük-e kiáltani nyomorúságunkat? A betegségét ki nem mondó világunk − csupán látszattülekedés. Egyetlen haladó, útján járó ember Bartimeus. S mi magunk, amennyiben követi őt tekintetünk. „Az pedig nyomban látni kezdett, és követte őt az úton” (Mk 10,52).
Forrás: Bárdosy Éva
- Amikor üdvösségünkért minden ember nevében hálát adunk! Hallgass meg, Urunk!
- Amikor a jerikói vakkal kitartóan kérjük, hogy könyörülj rajtunk! Hallgass meg, Urunk!
- Támogass minket Lelkeddel, hogy a mai Ige tanítását megértsük és életre váltsuk! Hallgass meg, Urunk!
- Hogy az Egyházban mindenki megértse, hogy minden kereszténynek csodálatos hivatása van! Hogy mint valódi királyi papság életünk odaadásával, jótetteinkkel tanúskodjunk Rólad a "pogányok között"! Hallgass meg, Urunk!
- Építs belőlünk neked tetsző, örök lelki templomot a te dicsőségedre! Hallgass meg, Urunk!
Evangélium
Tanítványaival Jézus Jerikóba érkezett. Amikor tanítványainak és a nagy
tömegnek a kíséretében elhagyta Jerikót, egy vak koldus, Timeus fia,
Bartimeus ott ült az útszélen. Hallva, hogy a názáreti Jézus közeledik,
elkezdett kiáltozni: "Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!" Többen szóltak
neki, hogy hallgasson, de ő annál hangosabban kiáltotta: "Dávid fia,
könyörülj rajtam!
Jézus megállt, és így szólt: "Hívjátok ide!" Odaszóltak a vaknak:
"Bátorság! Gyere, téged hív!" Az eldobta köntösét, felugrott és odament
Jézushoz. Jézus megkérdezte: "Mit akarsz, mit tegyek veled?" A vak ezt
Felelte: "Mester, hogy lássak." Jézus erre így szólt hozzá: "Menj, a hited
megmentett téged." Az pedig nyomban visszanyerte látását, és követte őt az
úton.
Mk 10,46-52
Elmélkedés:
A jerikói vak Jézus segítségét kéri, s minden bizonnyal hisz abban, hogy
az Úr segít majd rajta. Úgy tűnik, hogy azokban, akik csendre és
hallgatásra intik, nincs sem együttérzés a beteg iránt, s talán hit sem,
hogy Jézus csodát tud tenni ezzel az emberrel. Oktalanságukban
akadályozzák a gyógyulni vágyó embert, akinek ez élete nagy esélye. Ő fel
is ismeri a lehetőséget, ezért nem hagyja, hogy elhallgattassák, hanem még
hangosabban kiált, hogy Jézus meghallja segélykiáltását. Mivel Dávid
fiának, azaz Messiásnak szólítja Jézust, ezért Ő azonnal felismeri hitét.
A csoda megváltoztatja életét. Megszabadul testi betegségétől és Jézus
követője lesz.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Mikor nyugtalan voltam, csillapítottad gyötrelmeimet.
Mikor fáradt voltam, Te adtál pihenést.
Mikor egyedül voltam, szeretetet hoztál.
Mikor beteg voltam, gondoskodtál rólam.
Mikor megsértettek, Te segítettél.
Mikor idősödtem, mosolyt varázsoltál arcomra.
Mikor gondjaim voltak, megosztottam veled és segítettél.
Mikor boldog voltam, örömömben is részt vettél.
Boldog Kalkuttai Teréz
______________________________
Evangélium minden nap
http://www.katolikus.hu
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin