A Biblia neve
A "Biblia" a "biblos" görög szóból ered, magyarul: "könyv". Néha ezt a ki¬fejezést is használták: "BIBLIOTHECA", vagy - Jeromos egyházatya után - "DIVINA BIBLIOTHECA", ami azt jelenti, hogy isteni könyvgyűjtemény. A Biblia éppenséggel nem egy könyv csupán, 66 könyvből áll, melyet kb. 40 különböző szerző írt. Vannak közöttük királyok: Dávid és Salamon; tudósok és orvosok: Ézsaiás és Lukács; teológusok: Ezsdrás és Pál; nagy államférfiak: Mózes, Dániel, Nehémiás; földművesek és halászok: Amós és Péter; zenészek: Aszáf és Korah fiai; próféták: Ezékiel, Jóel stb. Kb. 1500 évre volt szükség, míg mind a 66 könyvet megírták.
A Biblia nevei ezenkívül: "Az Írás" (Lk 4,21; Jn 2,22; Jak 2,23), "Az írások" (Lk 24,27; Jn 5,39), "A szent írások" (Róm 1,2; 2Tim 3,15), "A könyvek" (Dán 9,2). A zsidók úgy is nevezik, hogy "A törvény és a próféták" (Csel 13,15; Róm 3,21 stb.).
Az ÓSZ-i és ÚSZ-i írások ránk maradt gyűjteményét "kánon"-nak nevezik, ez annyi mint szabály, mérték. A kánon tehát a bibliai könyvek összessége, melyeket az idők folyamán mint szent és Isten által ihletett iratokat ismertek el, ellentétben a számos "apokrif"-fel (rejtett értelmű könyvek). A kánon szót először csak az ÚSZ irataira használták. Mégis a bibliai könyvek szent, iste¬nileg ihletett gyűjteményének fogalma már nagyon régi, hiszen már Mózes törvénytábláit és iratait gondosan őrizték megtámadhatatlan értékként a frigyláda mellett (5MÓz 31,24-26). Az OSZ-i iratok összegyűjtése és kiválogatása évszázadokig tartott, s azt csupán Ezsdrás fejezte be. Az ÚSZ-i könyvek gyűjteménye, kevés eltéréssel, már Kr u. 200 előtt készen állt. Kánonunk mai alakját a negyedik században végérvényesen szentesítették.
Az Ószövetség felosztása Jézus idejében
A TORA = a törvény. E szó a "járó" igéből vezethető le, amely azt jelenti: tanítani, oktatni. A tóra még ma is megtalálható minden zsinagógában. Ez Mózes öt könyvéből áll, s 52 szakaszra van felosztva. Minden szombaton fölolvasnak egy szakaszt. A görögök ennek az öt könyvnek a "Pentateuchos", nevet adták, ami annyi, mint ötrészű kő.
A NOBIIM = a próféták. A gyűjteményt két nagy részre osztották fel: A nöbüm risónim, az első próféták, vagy: a próféták első csoportja. Ez négy könyvet tartalmaz: Józsué, Bírák, 1-2Sámuel, 1-2Királyok (a két utóbbi csak egy-egy könyvnek számított). A nöbüm aharónirq, későbbi próféták, vagy a próféták második csoportja. Ez szintén négy könyvet tartalmaz: Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel és a "Tizenkettő", azaz a 12 kispróféta egy könyvben.
A KOTUBIM = az írások. Ez a gyűjtemény 3 részből állt: 1;Zsoltárok, Példabeszédek és Jób, 2;Énekek Éneke, Ruth, Siralmak, Prédikátor és Eszter - e könyvet nevezik megillóznak, ami annyi mint tekercsek - 3; Dániel, Ezsdrás, Nehémiás és Krónikák.
A törvény adja a biztos talajt, az ún. teokrácia (= Isten uralma) alapját. A próféták leírják ennek a teokratikus népnek a történetét, s Isten kifejezhetetlen szeretetét és munkálkodását, amely szükséges volt a nép megtartására. Az "írások" betekintést engednek e sajátos felfogású nép gondolatvilágába és lelki-szellemi életébe.
A Biblia mai felosztása
A Szentírás ma kettős gyűjteményből áll: az Ótestamentumból vagy Ószövetségből és az Újtestamentumból vagy Újszövetségből. A testamentum megjelölést először Tertullianus egyházatya alkalmazta a Biblia mindkét részére . a "szövetség" szó értelmében (héberül: bőrit, görögül: diathéké.) Abból a gondolatból indult ki, hogy az ÓSZ Istennek Mózes által Izraellel (2Móz 19,5), az ÚSZ pedig Istennek Krisztus által az Ő Gyülekezetével kötött szövetségére (Mt 26,28; l Kor 11,25) utal.
A mai fejezetbeosztásunk az ÚSZ-ben Stephen Langton cambridgei angol érsek származik (1205), a versbeosztás pedig Robert Stephanus párizsi nyomdászatól (1551)
AZ ÓSZÖVETSÉG:
a) 17 történeti könyv: 1Mózestől Eszterig,
b) 5 tanítói vagy költői könyv: Jóbtól Énekek Énekéig,
c) 17 prófétai könyv: Ézsaiástól Malakiásig.
AZ ÚJSZÖVETSÉG:
a) 5 történeti könyv: az evangéliumok és a Cselekedetek,
b) 21 tanítói könyv: a levelek,
c) 1 prófétai könyv: a Jelenések.
A Biblia kéziratai
Ma néhány ezer régi bibliai kézirat áll rendelkezésünkre. A legtöbb csak részleteket tartalmaz a Bibliából, vagy csupán néhány versből vagy fejezetből álló töredéket. Ezek papiruszból (papíroscserje) készült lapok, amelyeket azután egy könyvféleségbe összefogva, kódexnek (latinul: codex) neveznek, vagy pergamen (sajátos módon kikészített állatbőr)-tekercsek. Ezt a megjelölést a kisázsiai Pergamum városának nevéből származtatják, ahol az első nagy pergamenipar keletkezett. Az ÓSZ legrégibb töredékei a Kr. e. 2, századból származnak (lásd: Qumrami szövegek) az ÚSZ-é a 2. századból (egy 125 körüli János-töredék a legrégibb). Az átfogó kéziratok közül a következők a legfontosabbak:
QUMRANI SZÖVEGEK (HOLT-TENGERI TEKERCSEK) 1947-en beduin pásztorok a Holt-tenger nyugati partján, Jerikótól délre 14 km-nyíre, Qumran völgyében egy barlangban agyagkorsókban megőrzött, vászonba csomagolt pergamentekercseket találtak. Ezek a zsidó esszénusok szektájától származtak, akiknek szerzetesei, valószínűleg a rómaiak fenyegetése miatt (Kr. u. 66 és 132), értékes vallásos irodalmukat nyugodtabb időkre biztonságba akarták helyezni. E fölfedezést követően további 11 barlangban még számos tekercset találtak: egy teljes Ézsaiás--tekercset. Esztert kivéve valamennyi ÓSZ-i könyvből töredékeket, kommentárokat (mindenkor az ÓSZ-i szöveggel), apokrifeket és az esszénus-szekta iratait. Ezek a Krisztus előtti 2. és 1. században keletkezhettek, s így a legrégibb rendelkezésünkre álló bibliai kéziratok. Jelentőségük fölbecsülhetetlen, mind az eredeti szövegek, mind pedig a zsidóság és a korai keresztyénség történetének kutatásánál. A szövegfeldolgozás munkája jelenleg is folyik.
CODEX SINAITIKUS A közelmúltig a legrégibb, a 4. századból származó kézirat. Tischendorf fedezte fel 1859-ben a Sínai-hegy lábánál lévő Katalin-kolostorban, s a szentpétervári cári könyvtárba szállította. Ez a kódex az ÓSZ-et (görög fordításban) csaknem teljesen tartalmazza, az ÚSZ-et pedig egészen. 1934-ben az angolok megvásárolták a kéziratot kb. egymillió svájci frankért. Azóta Londonban, a British Múzeumban van kiállítva.
CODEX ALEXANDRINUS Ezt a kéziratot 450 körül írták Egyiptomban és sokáig a konstantinápolyi patriarcha birtokában volt. Tartalmazza az ÓSZ-et és Máté 25. fejezetétől kezdve csaknem az egész ÚSZ-et. Jelenleg a British Múzeumban található, amelyre II. György király hagyta 1753-ban.
CODEX VATICANUS Ez a kézirat a 4. század közepe táján keletkezették_Egyiptomban. Most a Vatikánban van. Szintén magában foglalja a görög Bibliát, az ÚSZ-ben azonban nagyobb hiányok mutatkoznak (a Zsidó-levél vége, a pásztori levelek és a Jelenések hiányoznak). A pompás kézirat nehezen olvasható, mert a szöveget utólag friss tintával utánahúzták, és többször meg is változtatták.
CODEX EPHRAEMI RESCRIPTUS Az 5. század közmén írták Egyiptomban. Most Párizsban található. Efraemus egyházatya nevét viseli, mert ő írta át. A szöveget kémiai úton Tischendorf állította helyre és adta ki 1843-45-ben.
CODEX CANTABRIGIENSIS ET CLAROMONTANUS Mindkét kézirat - 550 körül keletkezett, s ólatin fordítással is el volt látva - Béza Tivadar tulajdonában volt Genfben.