2008. július 18., péntek

Ti vagytok egyházunk jövője!

Ti vagytok egyházunk jövője! – Elkezdődött a Magyar Sydney Egerben
július 18. 8:00

Az egri bazilikában Ternyák Csaba egri érsekkel ünnepelték az Eucharisztiát a sydney-i Ifjúsági Világtalálkozóval párhuzamosan Egerben megszervezett országos ifjúsági találkozó, a Magyar Sydney résztvevői a rendezvény első napján. A találkozóra üzenetét küldte XVI. Benedek pápa is.

Sokan a délutáni órákban még úton voltak Egerbe, de a találkozó nyitó szentmiséjére az addigra megérkezett 1200 fiatal már megtöltötte a főszékesegyházat. Ternyák Csaba egri érsekkel koncelebrált Pápai Lajos győri megyéspüspök, Katona István egri segédpüspök, és mintegy 70 pap az ország minden tájáról, sőt a határokon túlról is.

A szentmise elején Ternyák Csaba érsek szólt a fiatalokhoz. Megköszönte, hogy elfogadták a magyar püspökök meghívását a Magyar Sydney-re, amelyet azért szerveztek, hogy a magyar fiatalok is részesülhessenek a világtalálkozó élményében. Kifejezte vágyát, hogy ez a rendezvény ne csak a találkozás szintjén jelentsen élményt, hanem a hit ünnepe legyen. Az érsek megszólította az egerszalóki találkozóra rendszeresen járó fiatalokat és Kerényi Lajos atyát, valamint az összes paptestvért. Külön szólt a határon túlról érkezett fiatalokhoz: „Egerbe, a Magyar Sydney-re nem külföldre jöttetek, ti itt otthon vagytok. Isten hozott benneteket!”

A találkozóra Gabriele Caccia asszesszor aláírásával a Szentatya is üzenetet küldött: „Kedves magyar fiatalok, akik ezekben a napokban az ősi Egri Főegyházmegyében ünneplitek az Ifjúsági Világtalálkozót! A Szentatya örömmel vette a hírt, hogy összegyűltetek és ily módon vesztek részt a távoli Ausztrália földrészén tartott ifjúsági találkozón és az Ő közös imádságában. Az elmúlt években a sydney-i találkozóra való lelki előkészület vezérfonala a Szentlélek és a misszió gondolata volt. 2006-ban az Igazság Lelke témáján gondolkodtunk el, 2007-ben pedig a Szeretet Lelke témáján. Most, Sydney-ben, az Erősség és a Tanúságtétel Lelke a központi téma: „amikor a Szentlélek leszáll rátok, erőben részesültök, úgyhogy tanúságot tesztek majd rólam“ (ApCsel 1,8). Hívjuk tehát a Szentlelket, Akit nem határolnak be a földrajzi fekvés koordinátái, és egyesít bennünket imádságban és tanúságtételben. XVI. Benedek pápa azt kívánja, hogy a Szentlélek legyen veletek imáitokban és életetek során, hogy hirdetni tudjátok az Evangéliumot szeretett hazátokban. Szívesen küldi apostoli áldását nektek és szeretteiteknek.“

Szentbeszédét Ternyák Csaba az Ifjúsági Világtalálkozó tematikájának középpontjában álló személy, a Szentlélek alakjára építette: „Ha a Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek megfelelően!“ (Gal 5,25) Ez a téma volt a sydney-i világtalálkozó tematikájával összhangban kialakított, három alkalomból álló katekézissorozat első része.

„‘Arra kaptunk meghívást, hogy a Szentlélekben éljünk.‘ A Szentlélekben élni azt jelenti, hogy tudjuk, életünket nem a sors, nem a vak végzet irányítja. Személyes létünket maga Isten akarta, aki életünknek célt adott. Ezért életünk nem egyszerűen véletlen események egymásutánja. Mivel szabad akarattal rendelkezünk, ezért keressük az igazságot, a szépet és a jót. Amilyen mértékben aztán megtaláljuk, olyan mértékben örömet és boldogságot lelünk“ ¬– fogalmazott beszédében az érsek. Sokan azonban úgy érzik, hogy nincs szükségük Istenre a boldogsághoz. Ennek ellenére a vallás ma is jelen van az ember életében, és számos helyzetben belátjuk, hogy szükségünk van Istenre, mert tudásunk töredékes, mert „a betegség, a halál, a környezeti ártalmak, az emberi kapcsolatok bonyolultsága, a hűtlenség és a bűn következményei mindig ott vannak, és a gondolkodó ember rájön, hogy a világ várja Isten fiainak kinyilvánulását, hogy új teremtésre szorul“.

Mit jelent a Szentlélek? Ki a harmadik isteni személy? Őáltala válhatunk Krisztus tanúivá, s ha vele együttműködünk és benne élünk, akkor Isten törvényei szerint fogunk élni. „Ő vezet el bennünket a Krisztussal való közösségre, ő mutatkozik meg Szent Pál szerint a karizmákban, és azokban a váratlan adományokban, amelyek minden időben változhatnak és új erőt adnak az Egyháznak“ – fogalmazott, s hozzátette: ezeket az adományokat kell felfedeznünk magunkban, egymásban és a világban.

Beszéde záró részében az érsek az egri vár védőire emlékezett, és arra buzdította a fiatalokat, hogy vegyenek példát a törökök ellen harcoló hősök bátorságáról. „Néha az Egyház is olyan képet mutat, mint egy ostromlott vár, amelyben a védők megfáradtak. Ugyanakkor az Egyház elvárásokat támaszt, ezért sokan elmennek, mert szeretnének kötöttségek nélkül, szabadon élni. Pontosan úgy, mint az első tanítványok esetében. Amikor Jézus az Eucharisztiáról beszélt nekik, azt mondták, kemény beszéd ez, és utána már nem tartottak vele. Jézus ekkor megkérdezte tanítványait: ‘ti is el akartok menni?‘ Ők azonban azt válaszolták: ‘Uram, hová mennénk? Nálad vannak az örök élet igéi.‘ Ti akik eljöttetek Egerbe, tudom, hogy képesek vagytok áldozatot is hozni hitetekért. Joggal tekintek tehát rátok úgy, mint akik már válaszoltatok a Mesternek: Uram, hová mennénk, az örök élet igéi nálad vannak. Ti vagytok a magyar egyház ifjúsága, ti vagytok egyházunk jövője!“ – zárta beszédét Ternyák Csaba.

(Ternyák Csaba szentbeszéde Dokumentumok rovatunkban olvasható.)

A szentmise után a fiatalok Sillye Jenővel és barátaival énekelhettek együtt, majd a Körcsarnokhoz visszatérve, a vacsora után színes program, a Találkozás Ünnepe várta őket. A Chemin Neuf közösség által vezetett énekes, zenés, vidám hangulatú estén Ternyák Csaba is végig részt vett. „Sportos hangulat van, hiszen ez egy sportcsarnok. És mi mindannyian futunk, de el nem hervadó babérokért” – köszöntötte az érsek a fiatalokat. Szintén üdvözölte a résztvevőket az egri polgármester, Habis László. Az este során a fiatalok egy videó-összeállítást is megtekinthettek a Szentatya sydney-i megérkezéséről és az ifjúsághoz intézett beszédéről. Ezután tanúságtételek hangzottak el, majd Ternyák Csaba szentségimádásra hívta a fiatalokat. Ez az este és ezek a napok számtalan találkozásra adnak alkalmat, de a legnagyobb találkozás a szentségimádásban vár ránk: minél gyakrabban találkozunk Jézussal, annál inkább átalakítja életünket.

Horánszky Anna/Magyar Kurír


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

A Szentatya köszöntötte a Sydney-be érkezett fiatalokat

A Szentatya köszöntötte a Sydney-be érkezett fiatalokat
július 18. 10:15

Július 17-én 15.30-kor Sydney-ben, a barangarooi kikötőben, miután az
ausztrál és óceániai őslakos fiatalok ősi, hagyományos dalokkal köszöntötték a Szentatyát, a pápa beszédet mondott a világtalálkozóra érkezett fiataloknak.


Beszédében a Szentatya olyan fontos, az egész világ sorsát érintő kérdésekkel foglalkozott, mint az ökológiai válság, az ember válsága, a szabadság, a tolerancia és az igazság fogalmának egymástól való elválasztása, az értékek és fogalmak különbözőségét összemosó relativizmus. Arra bátortotta a fiatalokat, hogy amikor ezeknek a kérdéseknek a megoldását keresik, hallgassanak Krisztus válaszaira és tanítására.

XVI. Benedek beszéde Dokumentumok rovatunkban található.

Magyar Kurír

Kép: Radio Vaticana


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

Imádkozzunk és elmélkedjünk együtt Krisztus szenvedéséről!

Imádkozzunk és elmélkedjünk együtt Krisztus szenvedéséről!
Fiatalok keresztútja Sydney-ben

július 18. 14:50

A sydney-i Ifjúsági Világtalálkozó egyik csúcspontjához érkezett július 18-án, helyi idő szerint pénteken késő délután, a fiatalok keresztútjával.

A székesegyház előtt, a kikötőben és az Operaház előtti téren több mint 200 000 fiatal gyűlt össze, hogy Jézus Krisztus szenvedéséről és kereszthaláláról elmélkedjen. Kivetítőkön keresztül követték a mintegy háromórás menetet, amelyben fiatalok alakították Jézus Krisztus és az apostolok szerepét.

A város világhírű nevezetességei, mint az Operaház, a kikötői híd és a Darling-kikötő adták a hátteret a keresztúthoz, amelynek során a Világtalálkozó keresztjét hordozták végig a városon. Az egyes állomásokhoz a jezsuita Peter Steele írta az elmélkedést. A körmenetben különféle színpadi elemek, amatőr művészek jelenetei, képei idézték fel a passiójátékok ismert történeteit. A menet már a lemenő nap fényeinél érkezett a Darling-kikötőbe, ahol Jézus Krisztus és a két lator keresztjét állították fel. A taizéi énekekkel és egyéb vallásos zenékkel kísért szertartást a Szentatya imádsággal nyitotta meg a Saint Mary-székesegyház előtti parkban. Imára és meditációra hívta a fiatalokat, akiknek a keresztútját a templom kriptájából kivetítőn keresztül kísérte. A nyilvánosságra hozott adatok szerint a keresztutat világszerte mintegy 500 millió néző látta.

Az ifjúsági világtalálkozókon első ízben Torontóban került sor a fiatalok keresztútjára. Az ottani rendezvény mély benyomást tett George Pell bíborosra, akinek kifejezett kívánsága volt, hogy Sydney-ben is rendezzenek hasonlót. Csodálatos dolog – mondta a bíboros, hogy a fiatalok ilyen erőteljes, drámai formában demonstrálják, milyen hatalmas Jézus Krisztus irántunk érzett szeretete.

Az Ifjúsági Világtalálkozó keresztje előtt már fiatalok milliói gyűltek össze. A 380 cm magas, 175 cm széles, 31 kg súlyú keresztet nevezték „szentévi keresztnek”, „jubileumi keresztnek”, „az ifjúsági világtalálkozók keresztjének”, „zarándokkeresztnek” vagy egyszerűen „ifjúsági keresztnek”.

Ezt az egyszerű fakeresztet II. János Pál pápa 1984-ben, az első Ifjúsági Világtalálkozó alkalmával ajándékozta a fiataloknak, ezzel hívta meg őket Krisztus követésére és a közös ünneplésre. Az Ifjúsági Világtalálkozó Keresztje azóta megfordult mind az öt kontinensen, kifejezve az Egyház egyetemességének tapasztalatát. Járt a nyomornegyedekben, börtönökben, sétálóutcákon. Volt a New York-i Ground Zerón és bevásárlóközpontokban is.

Magyar Kurír

Képek: Radio Vaticana


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

A Szentatya július 18-i programja Sydney-ben

A Szentatya július 18-i programja Sydney-ben
július 18. 1:00

A pénteki nap kiemelkedő eseményei között szerepel az ökumenikus találkozó, és a más vallások képviselőivel való találkozó, valamint a fiatalok keresztútja, amelyet a pápa a székesegyház kriptájából televízón keresztül követ.

A részletes program:


7.30 – magánszentmise a plébánia kápolnájában
9.30 – a Szentatya magánkihallgatáson fogadja Új-Dél-Wales kormányzóját, miniszterelnökét és Sydney polgármesterét és családjaikat
10.30 – ökumenikus találkozó a St Mary-székesegyház kriptájában
11.20 – találkozás más vallások képviselőivel a székesegyház káptalantermében
12.30 – ebéd fiatalokkal a plébánia fogadótermében
15.00 – a pápa elmondja a keresztút nyitó imádságát a székesegyház előtti téren, majd székesegyház kriptájából televízión követi a keresztutat és imádkozik együtt a fiatalokkal
18.45 – találkozás hátrányos helyzetű fiatalokkal a Notre Dame Egyetem Jézus Szíve-kápolnájában, a pápa beszédet mond
19.45 – visszatérés a a St Mary-székesegyház plébániájára

Az időpontok a helyi idő szerint vannak megadva.

Magyar Kurír

Ternyák Csaba érsek köszöntője a Magyar Sydney nyitó szentmiséjén

Ternyák Csaba érsek köszöntője a Magyar Sydney nyitó szentmiséjén
július 18. 7:45

Elhangzott 2008. július 17-én a Magyar Sydney megnyitó szentmiséjén az egri bazilikában.

Kedves Barátaim!

Szeretettel köszöntelek benneteket az ősi Egri Főegyházmegye bazilikájának falai között. Köszönöm, hogy elfogadtátok a Szentatya és püspökeitek meghívását, hogy részt vegyetek ezen az ifjúsági találkozón, amelyet azért szerveztünk, hogy a nemzetközi ifjúsági találkozó élményét próbáljuk nyújtani nektek, anélkül, hogy számunkra felvállalhatatlan anyagi áldozatok árán a világ másik felére utaznánk. Ezért a püspöki konferencián azt találtuk ki, hogy néhány napra Eger városa legyen a Magyar Sydney. Isten hozott tehát benneteket Egerbe, a Magyar Sydney-re! Azt szeretném, ha ezek a napok nem maradnának meg csak a találkozás a szintjén, hanem a hit ünnepe lenne ez a találkozó.

Szeretettel köszöntöm a hagyományos Egerszalóki Ifjúsági Lelkigyakorlat résztvevőit. Tudom, nehéz szívvel fogadtátok, hogy az idén elmarad az a találkozó. A szervezőkkel együtt azonban mindent megtettünk, és megteszünk, hogy emiatt kárpótoljuk benneteket. Ezért reméljük, hogy olyan lesz a Magyar Sydney, ami miatt senki nem fog minket szidni! Azt hiszem garancia erre a Szentatya virtuális jelenléte, sok püspök személyes bekapcsolódása, valamint Kerényi Lajos atya jelenléte is, aki az egerszalóki találkozók lelke. Nagy szeretettel köszöntöm a jelenlévő paptestvéreket, akik az ország minden részéről érkeztek. Igazi öröm számunkra Dr. Pápai Lajos győri megyéspüspök jelenléte, valamint Dr. Katona István segédpüspök úré, aki az egerszalóki találkozók állandó résztvevője.

Népünk különleges sorsának fintora miatt a mi találkozónk egyébként is nemzetközi találkozó. Idézőjelben mondom, hogy „nemzetközi“, hiszen mindannyian magyarul beszélünk, bár öt országból érkeztünk. Itt vannak közöttünk Felvidék, Kárpátalja, Székelyföld és Délvidék katolikus fiataljainak a képviselői is, akiket kiemelten szeretnék köszönteni. Kedves Barátaim! Ne feledjétek Egerbe, a Magyar Sydneyre nem külföldre jöttetek, ti itt otthon vagytok. Isten hozott benneteket!

Mint már utaltam rá, van egy másik ok is, ami miatt nemzetközi ez a most kezdődő találkozó. Amikor a magyar püspökök ad limina látogatásán a Pápánál jártam, a magánkihallgatás során a fiatalok nevében megköszöntem a Szentatyának a sydney-i Ifjúsági Világtalálkozóra szóló meghívást, és jeleztem neki, hogy a közismert anyagi okok miatt Magyarországról csak kevés fiatal utazik Ausztráliába. Beszámoltam neki a Magyar Sydney kezdeményezésről és azt is elmondtam, hogy vele is több alkalommal fogunk virtuálisan találkozni. Akkor a Szentatya szeme felcsillant és azt mondta: „Igen, ez nagyszerű!“ - Három nappal később pedig, amikor a pápa a Püspöki Konferencia tagjait közösen fogadta, még mindenkinek volt lehetősége egy kézfogásra. Amikor meglátott engem, azt mondta: „Áldásomat küldöm az egri GMG-re!”, vagyis az egri „ifjúsági világtalálkozóra“. Azt válaszoltam: „Köszönöm, Szentatya, ez tehát azt jelenti, hogy a mi összejövetelünk a világtalálkozó szintjére emelkedett?” Mosolygott és azt mondta: „természetesen”.

Ennek a megerősítésére a napokban levél érkezett nektek a címemre a Vatikánból, amelyet most felolvasok:

„Kedves Magyar Fiatalok, akik ezekben a napokban az ősi Egri Főegyházmegyében ünneplitek az Ifjúsági Világtalálkozót! A Szentatya örömmel vette a hírt, hogy összegyűltetek és ily módon vesztek részt a távoli Ausztrália földrészén tartott ifjúsági találkozón és a Ő közös imádságában. Az elmúlt években a sydney-i találkozóra való lelki előkészület vezérfonala a Szentlélek és a misszió gondolata volt. 2006-ban az Igazság Lelke témán gondolkodtunk el, 2007-ben pedig a Szeretet Lelke témáján. Most, Sydney-ben, az Erősség és a Tanúságtétel Lelke a központi téma: „amikor a Szentlélek leszáll rátok, erőben részesültök, úgyhogy tanúságot tesztek majd rólam“ (ApCsel 1,8). Hívjuk tehát a Szentlelket, Akit nem határolnak be a földrajzi fekvés koordinátái, és egyesít bennünket imádságban és tanúságtételben. XVI. Benedek Pápa azt kívánja, hogy a Szentlélek legyen veletek imáitokban és életetek során, hogy hirdetni tudjátok az Evangéliumot szeretett hazátokban. Szívesen küldi Apostoli Áldását nektek és szeretteiteknek.
Aláírás: Mons. Gabriele Caccia Asszesszor.“


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

Ternyák Csaba érsek szentbeszéde a Magyar Sydney nyitó szentmiséjén

Ternyák Csaba érsek szentbeszéde a Magyar Sydney nyitó szentmiséjén
július 18. 7:55

Elhangzott 2008. július 17-én, csütörtökön az egri bazilikában.

Kedves Barátaim!

Nem sokkal Ausztráliába érkezése előtt a pápa üzenetet küldött az Ifjúsági Világtalálkozó résztvevőinek. Szavai nekünk is szólnak: „Sok fiatal számára hiányzik ma a remény. Megzavarodnak a felmerülő kérdések láttán, amelyek egyre sürgetőbben jelentkeznek egy olyan világban, amely összezavarja őket, és gyakran bizonytalanok, hogy hová forduljanak a válaszokért. Látják a szegénységet, az igazságtalanságot és válaszokat szeretnének találni. Kihívást jelentenek számukra azoknak az érvei, akik, tagadják Isten létezését és nem tudják, hogyan válaszoljanak. Látják az emberi kapzsiság okozta súlyos károkat a természeti környezeten és azért küzdenek, hogy megtalálják annak a módját, hogy nagyobb harmóniában éljenek a természettel és másokkal. Hol kereshetjük a válaszokat? A Szentlélek irányít bennünket arra az útra, amely az életre, a szeretetre és az igazságra vezet. A Szentlélek irányít bennünket Jézus Krisztus felé. Van egy mondás, amelyet Szent Ágostonnak tulajdonítanak: ‘Ha fiatal akarsz maradni, keresd Krisztust’. Benne találunk ugyanis választ kérdéseinkre és benne találjuk meg azokat a célokat, amelyekért valóban érdemes élni, és benne találjuk meg az erőt, hogy folytassuk az utat, amellyel egy jobb világ születéséhez járulunk hozzá.“

Ha át akarjuk alakítani a világot, ha egy jobb világ születéséhez akarunk hozzájárulni, akkor magunkon kell kezdenünk az átalakulást. Meg kell állapítanunk, hogy egyedül képtelenek vagyunk erre. A mai evangélium szavai szerint azonban „erő tölt el bennünket a magasságból“. Az Úr arról beszél a mai evangéliumban, hogy kiárasztja tanítványaira Atyja ígéretét. Ez a magasságból jövő erő nem más, mint a Lélek ajándéka, ami nem valamiféle mágikus erő, hanem a feltámadt Úr állandó jelenléte Szentlelke révén.

Az Ifjúsági Világtalálkozó mai témája így szól: „Arra kaptunk meghívást, hogy a Szentlélekben éljünk.“ Ezt hallva azonnal kérdések fogalmazódnak meg bennünk: Mit jelent a Szentlélekben élni? Hogyan élhetünk a Szentlélekben? Sőt eszünkbe jut az első keresztények bennünket talán megmosolyogtató kérdése. Amikor Szent Pál apostol Efezusban néhány tanítványra akadt, megkérdezte tőlük: „Megkaptátok a Szentlelket, amikor hívők lettetek?“ „Nem is hallottuk, hogy van Szentlélek“ – felelték. Amikor kiderült róluk, hogy csak János keresztségében részesültek, Pál megkeresztelte őket és leszállt rájuk a Szentlélek.

Mi már hallottunk róla, hogy van Szentlélek, sőt a keresztségben és a bérmálásban részesültünk is benne. Mégis szükségünk van arra, hogy felszítsuk magukban ezt az erőt, és hogy tudatosan együttműködjünk vele.

„Arra kaptunk meghívást, hogy a Szentlélekben éljünk.“ A Szentlélekben élni azt jelenti, hogy tudjuk, életünket nem a sors, nem a vak végzet irányítja. Személyes létünket maga Isten akarta, aki életünknek célt adott. Ezért életünk nem egyszerűen véletlen események egymásutánja. Mivel szabad akarattal rendelkezünk, ezért keressük az igazságot, a szépet és a jót. Amilyen mértékben aztán megtaláljuk, olyan mértékben örömet és boldogságot lelünk. Sajnos ma sokan vannak olyanok, akik tévutakon keresik a boldogságot. Ti ne engedjétek magatokat elcsábítani az élvezetek, a közömbösség, vagy a fogyasztói társadalom kínálatától, amelyben az ember egyszerű fogyasztóvá válik.

Az ember sokkal több ennél, és Krisztus sokkal többet kínál is neki. Ő ugyanis az Út, az Igazság és az Élet. A keresztség szentségében indultunk el ezen az úton, amely az Egyházban való élet révén az igazsághoz vezet. Erre kaptunk meghívást a keresztségben. Ekkor lettünk Isten fogadott gyermekei, aki a keresztségben adoptált bennünket, ekkor öltöttük magunkra Krisztust és lettünk a Szentlélek templomai. Mindezt a Lélek művelte velünk és bennünk. Fedezzük fel tehát újra és becsüljük meg a keresztségben kapott hivatásunkat, amelyben új teremtményekké lettünk. A Szentatya írja a Világtalálkozóra írt üzenetében: „Annak, aki részesült a keresztségben és a bérmálásban, nem szabad elfelejtenie, hogy a „Szentlélek templomává” vált: Isten lakik benne. Mindig tudatában kell lennie ennek, és törekednie arra, hogy ez a kincs az életszentség gyümölcseit hozza benne!”

Sok mai ember úgy érzi, hogy nincs szüksége Istenre ahhoz, hogy boldog legyen, hogy egy jobb világot teremtsen. Nincs szükség Istenre, mert magunk is mindent meg tudunk tenni. Mégis azt látjuk, hogy ennek ellenére a vallás mindig jelen van a világban, és mindig jelen is lesz, mert Krisztus ott van az ember szívében. A vallás ugyanis erőt képvisel. A hit mindig jelen volt az emberiség életében és jelen van ma is. Vannak olyan történelmi helyzetek, amikor belátjuk, hogy szükségünk van Istenre, mert tudásunk töredékes, mert a betegség, a halál, a környezeti ártalmak, az emberi kapcsolatok bonyolultsága, a hűtlenség és a bűn következményei mindig ott vannak, és a gondolkodó ember rájön, hogy a világ várja Isten fiainak kinyilvánulását, hogy új teremtésre szorul.

Bár sok mindent megtehetünk, de az előbb felsorolt egzisztenciális problémáinkra nem kínál megoldást sem a technika, sem a tudomány, sem a pénz. Nem tudjuk szabályozni az éghajlatot sem, sőt úgy tűnik, hogy éppen az emberi tevékenység folytán fennáll az a veszély, hogy felborul az ökológiai egyensúly. Szükségünk van a föld és a víz adományára. Szükségünk van a Teremtőre. A Teremtőre, aki megjelenik a teremtett világban, amelyben felfedezhetjük az ő arcát. Felfedezhetjük felelősségünket a Teremtővel és a teremtett világgal szemben, amelyet ő ránkbízott. Fontos, hogy olyan életstílust alakítsunk ki, amely segít abban, jó megoldásokat találjunk. Ezért fel kell ébresztni a lelkiismeret szavát, hogy ezeket a problémákat a saját körünkben próbáljuk megelőzni.

A Szentlélek tesz bennünket Krisztus tanuivá. A Szentlélek, aki különféle módokon működik, jelen már a teremtésben, hiszen Teremtő Lélek ő, aki áthatja a világot. A Szentlélek ugyanakkor a Szentírás sugalmazója is. Olvasása révén tehát a Szentlélekkel haladhatunk együtt útunkon. Különösen is aktuális tudatosítanunk ezt az idei Biblia évében.

A Lélekkel együttműködni, a Lélekben élni, azt jelenti, hogy már most Isten törvényei szerint, új emberként, az új teremtés polgáraiként élünk. A Lélek ugyanis különösen is jelen van az új teremtésben, amikor az anyagvilág is megdicsőül és Krisztus feltámadt testének tulajdonságait veszi magára. A Szentlélkekben élni azt jelenti, hogy Isten ereje tölt el bennünket a magasságból. Szívünk mélyén érezzük, eszünkkel belátjuk, hogy itt ragyog az igazság, amelyet az Egyház a világ elé tár, hol fényesebben, hol homályosabban, tagjai gyengesége és bűnei miatt. De még a bűnök és a mulasztások sara sem tudja elsötétíteni ezt a ragyogást. A Lélekben élni azt jelenti, hogy ellenszélben vitorlázunk, mint a tanítványok a tavon. Amikor pedig féltek, hogy elvesznek, felébresztik az alvó Jézust. Amikor ellenszélben vagyunk, amikor úgy érezzük, hogy a hazugságok árja elsorodja az igazság halk szavát, mi is azt tapasztaljuk, hogy a Mester alszik. Ilyenkor mi is ébresztgetjük az Urat: „Kelj fel, mert elveszünk!“ Amikor pedig felkel, akkor erő tölt el bennünket a magasságból és a szentpáli „tudom kinek hittem“ biztonsága az ő békéjével árasztja el a lelkünket.

A Szentlélek, aki az Atyától és a Fiútól származik, Ő vezet el bennünket a Krisztussal való közösségre, ő mutatkozik meg Szent Pál szerint a karizmákban, és azokban a váratlan adományokban, amelyek minden időben változhatnak és új erőt adnak az Egyháznak. A Szentlélek működésének ez a találékony gazdagsága arra indít bennünket, hogy keressük és fedezzük fel magunkban, egymásban és a világban azokat az egyedi adományokat, amelyeket a Lélek oszt kinek-kinek tetszése szerint.

Kedves Barátaim! Volt idő a történelem során, amikor Eger védte az országot… Ma sokan úgy tekintünk rátok, fiatalokra, mint akik a magyar egyház reménysége vagytok. Vegyetek példát az egri várvédők bátorságából és hősiességéből. Egyházközségeitekben gyakran talán a magányosság érzése keríthet hatalmába benneteket, mivel kevesen vagytok fiatalok a templomban, és azt látjátok mennyire kicsike az a maroknyi közösség, amely Isten arcát keresi, és amely nyitott a Szentlélek sugallataira. Gondoljatok az egri bátor harcosokra, akik a végeken küzdöttek. Néha az Egyház is olyan képet mutat, mint egy ostromlott vár, amelyben a védők megfáradtak. Ugyanakkor az Egyház elvárásokat támaszt, ezért sokan elmennek, mert szeretnének kötöttségek nélkül, szabadon élni. Pontosan úgy, mint az első tanítványok esetében. Amikor Jézus az eukarisztiáról beszélt nekik, azt mondták kemény beszéd ez, és utána már nem tartottak vele. Jézus ekkor megkérdezte tanítványait: „ti is el akartok menni?“ Ők azonban azt válaszolták: „Uram hová mennénk? Nálad vannak az örök élet igéi.“ Ti akik eljöttetek Egerbe, tudom, hogy képesek vagytok áldozatot is hozni hitetekért. Joggal tekintek tehát rátok úgy, mint akik már válaszoltatok a Mesternek: Uram, hová mennénk, az örök élet igéi nálad vannak. Ti vagytok a magyar egyház ifjúsága, ti vagytok egyházunk jövője!

Ámen


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

Egység vagy szakadás? – Az anglikán egyház konferenciája

Egység vagy szakadás? – Az anglikán egyház konferenciája
július 18. 9:24

Július 16-án kezdődött az anglikán közösség Lambeth-konferenciája, amelyre a canterburyi érsek meghívta az Anglikán Közösség valamennyi püspökét.

Az érsek londoni rezidenciáján, a Lambeth Palotában általában tízéveként tartják ezt az összejövetelt időszerű kérdésekről. Az Anglikán Közösséghez tartozó egyházakban a konferencia határozatai csak akkor kötelezőek, ha a nemzeti egyházak zsinata megerősíti. Jelenleg 37 autonóm egyházat és 600-nál több püspököt számlál a Közösség.

Július 28-tól augusztus 3-ig a munkaüléseken részt vesz Walter Kasper bíboros, a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának elnöke is. A bíboros a Vatikáni Rádiónak többek között elmondta, reméli, hogy folytatni tudják majd az ökumenikus párbeszédet, „hiszen manapság égető szükség van az egyházak egységére, a keresztények közös evangéliumi tanúságtételére a béke és az igazságosság előmozdításáért. Aggodalommal tölt el bennünket az Anglikán Közösség új határozata: a nők pappá és püspökké szentelése, továbbá etikai kérdésekben, így a homoszexualitás megítélésében elfoglalt anglikán álláspont. Ezek az etikai kérdések nemcsak az evangélium központjában állnak, hanem kapcsolódnak az antropológiához is. A kérdés az: hogyan lehet komolyan venni az Újszövetséget, amely világos parancsolatokat ad? Meg kell vitatnunk ezeket a kérdéseket, és együtt reflektálni arra, hogyan folytathatjuk a párbeszédet. Súlyos és aggasztó kérdésekről tárgyal tehát a Lambeth-konferencia, de, ismétlem, reméljük az Anglikán Közösség egységét és a párbeszéd folytatását”.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

Benedek pápa köszöntője a XXIII. Ifjúsági Világtalálkozón

Benedek pápa köszöntője a XXIII. Ifjúsági Világtalálkozón
július 18. 10:05

A Szentatya beszédének főbb gondolatai. Elhangzott 2008. július 17-én Sydney-ben, Barangarooban.

Kedves Fiatalok!

(...)

Majdnem kétezer éve, hogy az emeleti teremben egybegyűlt apostolokat Máriával és néhány hívő asszonnyal együtt betöltötte a Szentlélek (ApCsel 1,14 és 2,4). Abban a különleges pillanatban, amely az Egyház születését jelentette, a Krisztus tanítványait addig megbénító zavar és félelem szilárd meggyőződéssé és céltudatossággá alakult. Úgy érezték, hogy beszélniük kell a feltámadt Jézussal való találkozásukról, akit immár szeretetteljes ragaszkodással Uruknak neveztek. Az apostolok sok szempontból átlagemberek voltak. Egyikük sem vallhatta magát a tökéletes tanítványnak. Nem ismerték fel Krisztust (Lk 24,13–32), szégyenkezniük kellett nagyravágyásuk miatt (Lk 22,24–27), és meg is tagadták Őt (vö. Lk 22,54–62). Mégis, amikor betöltötte őket a Szentlélek, beléjük hasított Krisztus evangéliumának igazsága, és arra indította őket, hogy félelem nélkül hirdessék azt. Felbátorodva kiáltották: térjetek meg, keresztelkedjetek meg és fogadjátok a Szentlelket (vö. ApCsel 2,42). Az apostolok tanításán, az ő követésükön, az imádságon és a kenyértörésen alapuló fiatal keresztény közösség kiállt, hogy szembeszálljon a körülötte lévő világ romlottságával (ApCsel 2,40), hogy tagjai gondot viseljenek egymásra (ApCsel 2,44–47), hogy megvédjék Jézusba vetett hitüket a gyűlölettel szemben (ApCsel 4,33), és meggyógyítsák a betegeket (ApCsel 5,12–16). És Jézus parancsát követve elindultak, hogy tanúságot tegyenek minden idők legnagyszerűbb történetéről: vagyis arról, hogy Isten egy lett közülünk, az Isteni belépett az emberiség történetébe, hogy átalakíthassa azt. És tanúságot tegyenek arról is, hogy meghívott minket: merítkezzünk meg Krisztus üdvözítő szeretetében, amely győzedelmeskedik a rosszon és a halálon. Szent Pál, az Areopáguszon mondott híres beszédében, így vezette be ezt a gondolatot: Isten ad mindennek életet, levegőt és mindent, hogy minden nemzet kereshesse Istent, hogy szinte kitapogassák és megtalálják. Hiszen nincs messze egyikünktől sem, mert benne élünk, mozgunk és vagyunk. (ApCsel 17,25–28)

Azóta sok férfi és nő kelt útra, hogy elmesélje ezt a történetet, tanúságot téve Krisztus szeretetéről és igazságáról, hozzájárulva az Egyház küldetéséhez. Gondoljunk ma azokra az atyákra, nővérekre és szerzetestestvérekre, akik elsőként érkeztek ezekre a partokra és a csendes-óceáni térség különböző vidékeire, Írországból, Franciaországból, Nagy-Britanniából és Európa más országaiból. Többnyire fiatalok, sokan még húszévesek sem voltak, és amikor örökre elbúcsúztak szüleiktől, testvéreiktől, barátaiktól, jól tudták, hogy valószínűleg sohasem fognak hazatérni. Egész életük önzetlen keresztény tanúságtétel volt. Alázatos, de kitartó építői lettek annak a társadalmi és lelki örökségnek, amelyből ezen nemzetek jósága, együttérzése és céljai erednek még ma is. És arra is képesek voltak, hogy átadják lendületüket a következő generációknak. Elég, ha csak Boldog Mary MacKillop merész elszántságára gondolunk, különösen a szegények nevelésének terén. Vagy pedig Boldog Peter To Rot példájára, akinek szilárd meggyőződése volt, hogy egy közösséget csak az evangélium alapján lehet vezetni. Gondoljatok nagyszüleitekre és szüleitekre, akik elsőként beszéltek nektek a hitről. Ők is sok időt és energiát áldoztak rátok, irántatok érzett szeretetből. Plébániátok papjainak és hitoktatóinak támogatásával az a nem mindig könnyű, de hálás feladat jutott nekik, hogy személyes példájukon, tanításukon és keresztény hitük megélésén keresztül a jó és az igaz felé vezessenek titeket.

Ma pedig rajtam a sor. Néhányunknak úgy tűnhet, hogy ez itt a világ vége. A korotokbelieknek viszont minden repülés egy izgalmas kaland. Számomra azonban ez a repülőút bizonyos fokig aggodalmat is hozott. Bolygónkat a magasból látni ezzel együtt is csodálatos élmény. A Földközi-tenger csillogása, az észak-afrikai sivatag nagyszerűsége, a burjánzó ázsiai esőerdők, a Csendes-óceán végtelensége, a felkelő és lenyugvó nap látványa a láthatáron, Ausztrália természeti szépségeinek fenséges tündöklése, amelyekben az elmúlt két napban gyönyörködhettem, a féltés mélyről fakadó érzését keltették bennem. Mintha valaki sorozatfelvételt készített volna a bibliai teremtéstörténetről: fény és sötétség, Nap és Hold, a vizek, a szárazföld és az élőlények. Isten szemében mindez „jó” (Ter 1,1–2,4). E szépség ölén ki ne zengené a zsoltárvers szavait a Teremtő dicséretére: „Uram, mi Urunk, milyen csodálatos széles e világon a te neved!” (Zsolt 8,2)

És van még valami, amit aligha vehetünk észre a felhők közül: férfiak és nők, akiket Isten nem kevesebb, mint saját képére alkotott (Ter 1,26). A teremtés csodájának szívében mi állunk, ti és én, az emberiség családja, amelyet dicsőséggel és fönséggel koronázott (Zsolt 8,6). Milyen csodálatos ez! Együtt suttogjuk a zsoltárossal: „Mi az ember, hogy megemlékezel róla?” (Zsolt 8,5). Elcsendesedve, hálás lélekkel, a szentségtől megérintve gondolkodunk el.

És mit látunk? Talán vonakodunk elismerni, hogy sebek is éktelenítik a Föld felszínét: az erózió, az erdőirtás, a világ tengeri és ásványkincstartalékainak kizsákmányolása a mértéktelen konzumizmus kielégítésére. Egyesek közületek olyan szigetországból érkeztek, amelyeknek a létét veszélyezteti a tengerszint emelkedése, mások olyan országokból jöttek, amelyek pusztító szárazság hatásaitól szenvednek. Isten csodálatos alkotása olykor szinte ellenségesnek, sőt veszélyesnek mutatkozik azzal szemben, akinek gondjaira bízták. Hogyan tűnhet ennyire fenyegetőnek az, ami „jó”?
De ez még nem minden. Mit mondjunk az emberről, a teremtés koronájáról? Minden nap megtapasztalhatjuk, milyen vívmányokra képes az emberi elme: az orvostudományok területén elért eredményektől és a technológia okos alkalmazásától kezdve a művészetekben megnyilvánuló kreativitásig – folyamatosan nő az emberek életszínvonala és jóléte. Ti is készen álltok arra, hogy éljetek a számtalan felkínált lehetőséggel. Egyesek közületek a tanulmányokban, vagy a sportban, a zenében, a táncban, a színházi életben érnek el kiemelkedő eredményeket, mások kiemelkedő szociális és erkölcsi érzékenységgel tűnnek ki, és sokan vállalnak feladatokat a polgári szolgálatban és az önkéntes munka terén. Mi, fiatalok és idősek mindannyian átélünk olyan pillanatokat, melyekben az emberi természet veleszületett jósága – amely talán egy kisgyermek mozdulatában vagy egy felnőtt megbocsátó gesztusában csillan fel – nagy örömmel és mély hálával tölt el minket.
Az ilyen pillanatok azonban nem tartanak sokáig. Ezért gondolkodjunk tovább. S azt látjuk, hogy nemcsak a természet, hanem a társadalom is – az a közeg, amelyet mi magunk alakítunk – számos sebet hordoz, s ezek a sérülések jelzik, hogy valami nincsen rendben. A magánéletben, de közösségeinkben is olykor veszélyes ellenségességgel találkozunk. Ez a méreg megöli a jót, átalakít bennünket és eltorzítja azt a célt, amelyre teremtve lettünk. Rengeteg példát ismerünk, mint ti is tudjátok: a legnyilvánvalóbbak az alkohol- és drogfogyasztás, az erőszak felmagasztalása és a szexualitás lealacsonyítása, amit a televízió és az internet a szórakoztatás egy formájaként közvetít. Azt kérdezem, hogyan tudná bárki valakinek, aki ténylegesen erőszak vagy szexuális kizsákmányolás áldozata, a szemébe nézve megmagyarázni, hogy ezeket a virtuális formában bemutatott tragédiákat pusztán „szórakozásnak” kell tekinteni.

Baljós dolog fakad abból is, hogy a szabadságot és a toleranciát oly gyakran elválasztják az igazságtól. Ezt a manapság széles körben vallott elgondolás táplálja, miszerint nincsenek abszolút igazságok, amelyek életünket irányíthatnák. A gyakorlatilag mindennek különbségtétel nélkül értéket tulajdonító relativizmus a „tapasztalatot” helyezte mindenek fölé. Csakhogy a tapasztalatok, ha mellőznek minden arra vonatkozó értékítéletet, hogy mi jó vagy igaz, a valódi szabadság helyett erkölcsi vagy szellemi zűrzavart eredményezhetnek, a normák feladásához, az önbecsülés elvesztéséhez vezethetnek, vagy reményvesztettségbe taszíthatnak.

Kedves barátaim! Az életet nem a sors, nem a véletlen irányítja. Életeteket Isten akarta, ő áldotta meg, és célt adott neki! (vö. Ter 1,28) Az élet nem események és tapasztalatok egymás után esetlegesen következő sorozata, még ha azok hasznosak is. Az élet az igazság, a jó és a szépség keresése. Ez az életcél határozza meg döntéseinket, ezért gyakoroljuk szabadságunkat; s az igazság, a jóság és a szépség az, amelyben örömet és boldogságot találunk. Ne hagyjátok, hogy becsapjanak titeket azok, akik csak az előre meghatározott lehetőségek piacának egy újabb fogyasztóját látják bennetek, ahol maga a választás az érték, az újdonságot tűntetik fel szépségnek, és a szubjektív tapasztalat lép az igazság helyébe.

Krisztus többet kínál. Sőt, Ő mindent felkínál nekünk. Csak Ő, aki az Igazság, lehet az Út, s így maga az Élet is. Tehát az az út, amely az apostolokat a földkerekség végső határáig vezette, az a Krisztusban való élet. Ez az Egyház élete. Ennek életnek, a keresztény útnak a kapuja a keresztség.

Ma este szeretném feleleveníteni néhány mozzanatát annak, hogy hogyan is értelmezzük a keresztséget, holnap pedig a Szentlélekről fogok elmélkedni. Keresztségetek napján Isten szentségének részeseivé tett benneteket (vö. 2Pt 1,4). Az Atya gyermekeivé fogadott. Eggyé váltatok Krisztussal. Szentlelkének otthonává, templomává lettetek (vö. 1Kor 6,19). A keresztség nem eredmény, nem jutalom. A keresztség kegyelem, Isten műve. Ezért van az, hogy a keresztelési szertartás végén a pap szüleitekhez és az egybegyűltekhez fordult, és neveteken szólítva titeket ezt mondta: „Új emberré lettél” (Keresztelési szertartás).

Kedves barátaim! Otthon, az iskolában, az egyetemen, munka közben és szabad időtökben emlékezzetek arra, hogy új emberré váltatok. Ne csak félelemmel álljatok az Úr előtt, ne csak élvezzétek teremtett világának ajándékait, hanem vegyétek észre, hogy az emberi szolidaritás biztos alapja mindannyiunk közös eredetében rejlik, amely Isten teremtő tervének csúcspontja. Keresztényként annak tudatában éltek ebben a világban, hogy Istennek van egy emberi arca is: Jézus Krisztus, az Út, aki beteljesít minden vágyat, és az az Élet, amelyről nekünk kell tanúságot tennünk, mindig az Ő fényében haladva.

Tanúságot tenni nem könnyű feladat. Sokan vannak, akik azt hirdetik, hogy Isten életünknek csak mellékes része kell, hogy legyen, és hogy a vallás és a hit az egyén problémája. Éppen ezért vagy teljesen ki kell szorítani a közéletből, vagy pedig kizárólag pragmatikus célokra kell használni őket. Ez a szekularista megközelítés úgy próbálja megmagyarázni az életet, és úgy próbálja formálni a társadalmat, hogy ritkán, vagy nem is hozza összefüggésbe ezeket a Teremtővel. Azt a képet festi magáról, hogy pártatlan, részrehajlástól mentes és mindenkire egyformán tekintettel van. De valójában, csakúgy, mint minden ideológia, a szekularizmus ránk erőltet egyfajta világlátást. Ha Istennek nincs helye a közéletben, akkor a társadalom istentelen képre formálódik, és a köz javát szolgáló vitákat és politikai döntéseket azok következményei határozzák meg, és nem pedig az igazságon alapuló elvek.

A tapasztalat mindazonáltal azt mutatja, hogy a teremtő Isten tervétől való elfordulás olyan káoszhoz vezet, amely kihat a teremtett világ egész rendjére (vö. Messaggio per la Giornata Mondiale della Pace 1990, 5). Amikor Istent háttérbe szorítjuk, egyre kevésbé leszünk képesek arra, hogy felismerjük a természetes rendet, a célt és a jót. Amit olyan kitartóan emberi találékonyságként hirdettek, arról igen hamar kiderült, hogy őrültség, mohóság és önző kihasználás. És így egyre inkább tudatára ébredtünk annak, hogy mekkora alázattal kell fordulnunk Isten világának finoman megszerkesztett összetettsége felé.

De mi a helyzet társadalmi környezetünkkel? Ezen a téren is kellőképpen odafigyelünk-e a jelekre, amelyek azt mutatják, hogy kezdünk eltávolodni attól az erkölcsi rendtől, amellyel Isten megerősített minket? Tudatában vagyunk-e annak, hogy minden egyes ember veleszületett méltósága az ember legmélyebb lényegéből: istenképiségéből fakad, ezért egyetemesek az emberi jogok, amelyek a természeti jogon alapulnak, és nem függhetnek tárgyalásoktól vagy egyezségektől, még kevésbé kompromisszumoktól. És így eljutunk ahhoz a kérdéshez, hogy milyen helyet foglalnak el társadalmainkban a szegények, az idősek, a bevándorlók, azok, akik nem tudják felemelni a szavukat. Hogyan lehetséges az, hogy annyi anya és gyermek életét keseríti meg a családon belüli erőszak? Hogyan lehetséges az, hogy a legcsodálatosabb és legszentebb emberi tér, az anyaméh kimondhatatlan erőszak színhelyévé vált?

Kedves barátaim, Isten teremtett világa egyetlen és jó. Az erőszakmentesség, a fenntartható fejlődés, az igazság és a béke, és a környezetünk védelme melletti elkötelezettség létfontosságú az emberiség számára. Nem értelmezhetjük azonban ezeket anélkül, hogy alaposan elgondolkodnánk minden emberi élet – mely a fogantatástól a természetes halálig tart – veleszületett méltóságán, amely magától Istentől származik, s így sérthetetlen. Világunk belefáradt a mohóságba, a kizsákmányolásba és a megosztottságba, a hamis bálványok és a töredékes válaszok nyűgébe, a hamis ígéretek okozta csalódásokba. Szívünk és elménk egy olyan élet után vágyakozik, ahol a szeretet uralkodik, ahol az emberek megosztanak egymással mindent, amit az Istentől kaptak, ahol megvalósul az egység, ahol a szabadság elnyeri igazi értelmét. Ez mind a Szentlélek műve. Ezt a remény kínálja nekünk Jézus Krisztus evangéliuma. Azért születtetek újjá a keresztségben, és azért kaptátok megerősítésül a Szentlélek ajándékait a bérmálás szentségében, hogy erről tanúságot tegyetek. Legyen ez az üzenet, amelyet Sydneyből magatokkal visztek az egész világra!

Kép: Radio Vaticana


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

Európai fiatalok ezrei Lourdes-ban

Európai fiatalok ezrei Lourdes-ban
július 18. 11:52

Ezekben a napokban a sydney-i rendezvénnyel párhuzamosan a világ különböző részein a fiatalok a helyi egyházakban is részt vesznek az egyházmegyék által szervezett ifjúsági programokon. A kezdeményezések gazdag választéka közül kiemelkedik a Lourdes-i Ifjúsági Találkozó, amelyet a franciaországi kegyhely ifjúsági szolgálata rendez.

Saverio Zampa, a Szeplőtelen Szűz oblátusainak misszionáriusa, a lourdes-i ifjúsági szolgálat felelőse a Vatikáni Rádiónak a napi programokról elmondta, hogy reggelenként katekézisre kerül sor, délután pedig szabad programra van lehetőségük a fiataloknak. Szerdán felidézték a lourdes-i utolsó jelenést, amellyel az volt a szervezők célja, hogy a résztvevők felfedezzék, és újra megéljék a lourdes-i üzenetet.

A francia kegyhelyen zajló találkozó másik fontos szándéka, hogy egységben és élő kapcsolatban éljék meg a sydney-i rendezvényt. Ezért számos eseményt közvetítenek, mint például a pápa megérkezését, a virrasztást és a vasárnapi záró szentmisét. A lourdes-i találkozónak művészeti vonatkozása is van: művészeti csoportokat is meghívtak, hogy tanúságot tegyenek hitükről a jelenlevő fiataloknak.

Saverio Zampa a rendezvény ökumenikus és vallásközi jellegére is utalt. Sok résztvevő van, aki nem gyakorolja vallását, vagy meg sincs keresztelve. Vannak közöttük muzulmánok és más vallásúak is. Lourdes mindenkit befogad – jegyezte meg a misszionárius.

Arra a kérdésre, hogy mit mond a mai nemzedékeknek Szűz Mária, a szerzetes elmondta, hogy a fiatalok azt érzik, Szűz Mária meghallgatja, megérti őket, bizalommal fordulhatnak hozzá. Sok fiatal szenved attól, hogy mi lesz a jövője, nagy bizonytalanságban élnek. Ahogy Szűz Mária Bernadett számára jövőt nyitott, akinek nem volt jövője, úgy azoknak a fiataloknak, akik nyitott szívvel Lourdes-ba látogatnak, utat nyit egy új jövő felé.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Kép: www.saluzzogiovani.it


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

Ökumenikus és vallásközi találkozó a pápával

Ökumenikus és vallásközi találkozó a pápával
július 18. 14:00

A Szentatya július 18-án helyi idő szerint délelőtt keresztény felekezetek, majd más vallások képviselőivel találkozott Sydney-ben a St Mary-székesegyházban. A pápa ezután együtt ebédelt fiatalokkal a plébánia fogadótermében.

Federico Lombardi szentszéki szóvivő tájékoztatása szerint mintegy 15 különböző felekezethez és vallási közösséghez tartozók vettek részt az ökumenikus találkozón a székesegyház kriptájában. A sydney-i anglikán érsek nem volt jelen, de elküldte segédpüspökét és egy szívélyes levelet a pápának – emelte ki Lombardi.

„Az ökumené közös alapra épül, amelyen előrehaladunk, de előttünk áll egy cél is, a teljes közösség, amelyet nem könnyű megvalósítani” – folytatta a szentszéki szóvivő a pápa beszédének egyik megállapításával kapcsolatban, azaz hogy az ökumenikus mozgalmat „kritikus pontnak” tartja, és ezzel őszintén és világosan kifejezte, hogyan látja a jelenlegi helyzetet.

Az ökumenikus eseményt egy vallásközi találkozó követte, amelyen szintén 15 vallás csaknem 40 képviselője volt jelen, köztük zsidók, muzulmánok, buddhisták és a hinduizmus képviselői. XVI. Benedek nagyra értékelte a zsidó és a muzulmán képviselő köszöntő szavait, mely utóbbi a „gyűlölet fundamentalizmusával” szemben a „szeretet fundamentalizmusát” javasolta ellenszerként.

A Szentatya több alkalommal elégedettségét és lelkesedését fejezte ki a világtalálkozó menetével kapcsolatban – hangsúlyozta Federico Lombardi.

A Benedek pápával elköltött közös ebéden a következő országokból származó fiatalok vettek részt: Egyesült Államok, Új-Zéland, Spanyolország, Pápua Új-Guinea, Kelet-Timor, Nigéria, Kongói Demokratikus Köztársaság, Brazília, Franciaország, Korea és Ausztrália – írja a SIR.

Magyar Kurír

Képek: korazym.org


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

A Szentlélek által leszünk Krisztus titokzatos teste

A Szentlélek által leszünk Krisztus titokzatos teste
Katekézis és szentmise a Magyar Sydney második napján

július 18. 16:48

Július 18-án, pénteken délelőtt Bábel Balázs kalocsa–kecskeméti érsek tartotta a Magyar Sydney második katekézisét, amelynek a sydney-i világtalálkozóval összhangban meghatározott fő gondolata ez volt: „Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel: (…) mindannyiunkat egy Lélek itatott át.” (1Kor 12,13)

Tanúim lesztek! – A Magyar Sydney mottójából kiindulva az érsek kifejtette: a tanú, tanúságtétel szavakban a tan szót fedezhetjük fel, s ez azt jelzi, hogy ismernünk kell hitünket, tudnunk kell, mit, miért és kinek hiszünk el. A tanra, a hitre tehát szükség van, de ez önmagában kevés: életet kell vinnünk bele. A hitről senkit nem lehet meggyőzni, nincsenek „ütős érvek”, amelyek mindenkire hatnak; a hithez időre és a Szentlélekre van szükség.

Már az Ószövetségben is felfedezhetjük a Szentlélek nyomait, a zsidók Isten lelkével azonosították Őt, hiszen az ő monoteista értelmezésükben Istennek nem lehet még egy második személye. Később az Újszövetségben Jézusra látványosan is leszáll a Szentlélek, s Isten fia ezáltal tudja teljesíteni küldetését. Azóta pedig megtapasztalhattuk a Szentlélek összetartó erejét: az Egyháznak a történelem során olyan mélypontjai voltak, hogy a Szentlélek nélkül már régen széthullott volna. Isten Lelke azonban mindig ott volt és tanúkat, vértanúkat küldött az egyházba – fogalmazott Bábel Balázs.

Az érsek ezután a lélek fiatalságáról beszélt: ez pedig a Szentlélek műve bennünk, hiszen ő tud bennünket mindig megújítani. Végül néhány személyes példát hozott arra, hogyan tapasztalta meg életében a Szentlélek vezetését. A mi életünkben is meg lehet találni ezeket a pontokat, ahol a Szentlélek vezet bennünket – folytatta. Az emberi élet legnagyobb kísértése nem a szex, az alkohol vagy a kábítószer, hanem az a gondolat, hogy „nem éri meg jónak lenni”. Ne engedjünk ennek a kísértésnek, hanem hívjuk mindig a Szentlelket, hogy járja át életünket. Kérjük az Ő ajándékait újra meg újra életünkben, hogy egyetlen misztikus testté kapcsoljon össze bennünket – zárta katekézisét Bábel Balázs.

A katekézis elmélyítésére számos műhelyfoglalkozás szolgált a Körcsarnok mellett és a városban több helyszínen. Az érdeklődők beszélgethettek Bábel Balázs érsekkel, Kerényi Lajos atyával, valamint számos kiscsoportos foglalkozás, kézműveskedés, zenei fakultációk, bibliodráma, közösségek és mozgalmak tapasztalat-megosztása várta a fiatalokat.

A nap programja déli 12-kor szentmisével folytatódott, amelyet Beer Miklós váci püspök mutatott be Ternyák Csaba egri, Bábel Balázs kalocsa–kecskeméti érsekkel és a jelenlévő papokkal.

A Szentatya hívott bennünket egybe, lélekben ott vagyunk vele Ausztráliában. Hallottuk az evangéliumban Jézus nyomatékos kijelentését: te Péter vagy, kőszikla, és erre a sziklára építem egyházamat. Így tekintünk mi, katolikus fiatalok Benedek pápára, aki a Jézus Krisztustól megkapott hitben felismert igazságot sziklaszilárdan képviseli. Ez az ő karizmája – kezdte szentbeszédét Beer Miklós. Az embernek szüksége van vonatkoztatási pontokra, s mi ilyen pontot látunk Benedek pápában.

A fiatalabb és idősebb nemzedékeket összekötő vagy elválasztó dolgokról szólva arra bátorította a fiatalokat, hogy merjék magukat az idősebb nemzedékre, papokra, püspökökre bízni. Minden nemzedéknek meg kell harcolnia egymás elfogadásáért, túl a fonákságokon, hiteltelenségeken, kudarcokon, és fel kell ismerni egymás Szentlélektől kapott karizmáit – folytatta. Arra figyelmeztetett, hogy amikor új kifejezésmódokat akarunk találni és a külső formákat meg akarjuk változtatni, az örök értéknek sohasem szabad sérülnie.

A mi nemzedékünknek fontos feladatot adott Isten: segíteni az Egyház megújulásában, megtisztulásában. „Legyen bátorságunk új és tiszta formákat keresni” – buzdított, és arra hívta a fiatalokat, hogy keressék az Egyház megújulásának útjait, és közben ragaszkodjanak az életet adó krisztusi értékekhez, hitelesen képviseljék az evangéliumot. „Legyetek mindig készen a pünkösd új csodájára és ti vigyétek tovább a reménységet, a krisztusi reménységet, amelyre szól a ti küldetésetek és rajtatok keresztül az egyház küldetése” – zárta szentbeszédét Beer Miklós.

A szentmise és az ebéd után sportolási idő is rendelkezésre állt, majd a fiatalok Orosch János nagyszombati segédpüspök vezetésével indultak a Szentlélek Útjára Eger belvárosán keresztül. Este Márfi Gyula érsek vezeti a kiengesztelődési estét, majd a Nyitott Templomok Éjszakája nevű program keretében az érdeklődők közelebbről is megismerkedhetnek az egri templomokkal.

Horánszky Anna/Magyar Kurír


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

Lelkigyakorlat az Eucharisztiáról

Lelkigyakorlat az Eucharisztiáról
július 18. 17:02

Donnon Murray ferences misszionárius a világon először Magyarországon tartotta meg Gabriel Calvo legújabb, kétnapos „MÉCS" lelkigyakorlatát.

Az ország minden tájáról összesen több mint nyolcvanan vettek részt az Eucharisztiáról szóló lelkigyakorlaton, amelyet egymás után kétszer, június végén illetve július elején tartott Donnon Murray Japánban működő ferences misszionárius. A júliusi alkalmon részt vett egy venezuelai pap és egy házaspár is, akik azért jöttek Magyarországra, hogy miután itt részt vettek ezen a programon, hazájukban is elindíthassák azt.

„50 éve szolgálok Japánban, és 40 éve rendszeresen tartom Calvo lelkigyakorlatait, amelyek kivétel nélkül nagyszerű és maradandó gyümölcsöket teremnek. Japánban elenyésző kisebbség a keresztényeké, így ezeken a programokon többnyire pogányok vesznek részt, baráti meghívás alapján. Az elmúlt négy évtized során e lelkigyakorlatok hatására a résztvevők közül több mint kétezren keresztelkedtek meg és élnek ma is elkötelezett keresztény életet" – mondta Murray, Calvo munkatársa, aki nemrég könyvben gyűjtötte össze a résztvevők tanúságtételeit. (Az angol nyelvű könyv letölthető formában olvasható itt.)

Az „Encuentro" lelkigyakorlatok szerzője, Gabriel Calvo spanyol pap az elmúlt 50 évben mintegy húsz programot alkotott házaspárok, fiatalok, jegyespárok és egyéni érdeklődők részére, amelyeken világszerte több millióan, Magyarországon pedig 9 év alatt közel háromezren vettek részt.

„Ma a világon egyre többen fedezik fel újra az Eucharisztia jelentőségét. A nyolcvanegy esztendős Calvót tavaly II. János Pál pápa és Benedek pápa apostoli leveleinek olvasása nyomán indította arra a Szentlélek, hogy az egyetlen igazi erőforrásról, a szeretet és az egység szentségéről, az Eucharisztiáról írjon új programot. Míg korábbi programjai egy-egy meghatározott társadalmi csoportnak – fiataloknak, házaspároknak stb. – szóltak, addig ez a program mindenki számára egyformán közvetíti az egység üzenetét. Örömmel fogadtam hát el – immár nyolcadik alkalommal – a magyarországi meghívást, hogy ezt a programot is elindítsam" – fogalmazott a ferences misszionárius.

Magyar Kurír


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

A pápa beszéde a sydney-i Kormányzói Palotában

A pápa beszéde a sydney-i Kormányzói Palotában
július 18. 17:30

Július 17-én, csütörtökön XVI. Benedek pápa a sydney-i Kormányzói Palotába utazott, ahol Ausztrália főkormányzója, Michael Jeffery, és miniszterelnöke, Kevin Rudd fogadta a pápát a rezidencia parkjában. Jelen volt még többek között Edward Wilson adelaide-i érsek, az Ausztrál Püspöki Konferencia (ACBC) elnöke, George Pell bíboros, sydney-i érsek, Anthony Fisher segédpüspök és más ausztrál püspökök. A bemutatkozás és a miniszterelnök köszöntője után a pápa beszédet mondott, ennek szövegét közöljük az alábbiakban.


Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves ausztrál barátaim!

Nagy örömmel köszöntöm ma Önöket: szeretném megköszönni Michael Jeffery főkormányzó úrnak és Rudd miniszterelnök úrnak, hogy megtisztelnek jelenlétükkel ezen az ünnepségen, és hogy ilyen kedvesen üdvözöltek. Mint tudják, azóta, hogy az elmúlt vasárnap megérkeztem Ausztráliába, részem lehetett néhány nap pihenésben. Igazán hálás vagyok a vendégszeretetükért. Már alig várom, hogy ma este részt vehessek az őslakosok által tartott „Isten hozta” ünnepségen, és együtt lehessünk azokon a rendezvényeken, amelyek az országban tett apostoli látogatásom célját jelentik, azaz a XXIII. Ifjúsági Világtalálkozón.

Néhányan talán azt kérdezik, vajon mi indítja fiatalok ezreit arra, hogy nekivágjanak egy sokuk számára hosszú és fáradságos útnak, hogy részt vegyenek egy ilyen rendezvényen. Az első, 1984-es Ifjúsági Világtalálkozótól kezdve világos volt, hogy számtalan fiatal örömmel fogadja a lehetőséget, hogy összegyűljenek és elmélyítsék Krisztusba vetett hitüket, megosszák egymással az ő Egyháza közösségében megélt örömteli tapasztalatokat. Szomjaznak arra, hogy Isten szavát hallják, és többet tanuljanak keresztény hitükről. Vágynak arra, hogy részt vegyenek egy olyan rendezvényen, amely az őket lelkesítő ideálokat állítja a középpontba, és reménnyel telve, azzal a megújult elhatározással térnek vissza otthonaikba, hogy ők is hozzá akarnak járulni egy jobb világ építéséhez. Nekem nagy öröm velük lenni, velük imádkozni és velük ünnepelni az Eucharisztiát. Az Ifjúsági Világtalálkozó bizakodással tölt el az Egyház jövőjével és világunk jövőjével kapcsolatban.

Különösen is helyénvalónak tűnik, hogy itt ünnepeljük az Ifjúsági Világtalálkozót, hiszen Ausztrália egyháza egyszerre a legfiatalabb a különböző földrészek egyházai közül, és egyben az egyik leginkább kozmopolita. Amióta a XVIII. század végén az első európaiak letelepedtek itt, ez az ország otthont adott nemcsak európai bevándorlók generációinak, hanem a föld minden szegletéből érkező embereknek. Az ausztrál népesség ma megfigyelhető határtalan sokfélesége sajátos lendületet kölcsönöz ennek a világ nagy részéhez képest még ma is fiatalnak tekinthető népnek. A nyugati telepesek érkezése előtt azonban évezredeken át a bennszülöttek, az őslakosok és a Torres-szoros szigetlakói voltak e terület egyedüli lakói. Ősi örökségük a modern Ausztrália kulturális arculatának lényeges összetevőjét alkotja. Az ausztrál kormány azon bátor döntésének köszönhetően, hogy elismerte a múltban a bennszülött lakosok ellen elkövetett igazságtalanságokat, ma konkrét lépések történnek annak érdekében, hogy megvalósuljon az egymás kölcsönös tiszteletén alapuló kiengesztelődés. Önök – nagyon helyesen – próbálják felszámolni a bennszülött és nem bennszülött ausztrál lakosok közt a várható életkor, a tanulmányi eredmények és a gazdasági lehetőségek terén mutatkozó szakadékot. A megbékélés e példája szerte a világon reményt ad azoknak a népeknek, amelyek jogaik elismerésére, és a társadalomban betöltött szerepük elfogadására és előmozdítására vágynak.

Az Európából ide érkező telepesek közt mindig nagy arányban voltak a katolikusok, és joggal lehetünk büszkék arra, amivel hozzájárultak a nemzet felépítéséhez, különösen az oktatás és az egészségügy terén. Az ország történelmének egyik kiemelkedő alakja Boldog Mary MacKillop, akinek a sírjánál ma délután imádkozni fogok. Tudom, hogy a nehézségekkel szemben is megőrzött kitartása, az igazságtalan bánásmódban részesülők védelmében vállalt kiállása és életszentségének konkrét példája Ausztrália minden lakója számára ösztönző forrássá vált. Ausztrálok nemzedékei tartoznak hálával neki, a Szent Szívről nevezett Szent József nővéreinek és más szerzetesrendeknek az iskolahálózatért, amelyet itt kiépítettek, és megszentelt életük tanúságtételéért. Mai, szekularizáltabb világunkban a katolikus közösség továbbra is jelentős mértékben kiveszi részét a nemzet életéből, nemcsak az oktatás és az egészségügy terén, hanem legfőképpen azáltal, hogy rámutatnak a kortárs közéletet leginkább foglalkoztató kérdések lelki dimenziójára.

Az ezekben a napokban Ausztráliát felkereső sok ezer fiatal láttán illő elgondolkodnunk azon, hogy milyen világot hagyunk az utánunk következő nemzedékekre. Az Önök nemzeti himnuszával szólva, ez az ország bővelkedik a természet ajándékaiban, gazdag és ritka szépségű. Isten teremtett világának csodái emlékeztetnek bennünket, hogy védenünk kell a környezetet és felelős módon kell sáfárkodnunk a föld javaival. Ezzel kapcsolatban látom, hogy Ausztrália elkötelezetten részt vállal abban, hogy eleget tegyen a természeti környezet iránti gondoskodás felelősségének. Ez az ország az emberi környezetben is hasonlóképpen nagylelkűen támogatott nemzetközi békefenntartó tevékenységeket, hozzájárulva a Csendes-óceán térsége, Délkelet-Ázsia és más területek konfliktusainak megoldásához. Az Ausztráliában jelenlévő számos vallási hagyománynak köszönhetően az ország különösen termékeny talajt kínál az ökumenikus és a vallásközi párbeszédnek. Örömmel készülök a találkozásra itt tartózkodásom alatt a különböző keresztény közösségek és más vallások helyi képviselőivel, hogy bátorítsam e fontos munka folytatását, amely a Szentlélek kiengesztelő működésének jele, aki arra sarkall, hogy igazságban és szeretetben keressük az egységet.

De mindenekelőtt azért vagyok itt, hogy a fiatalokkal találkozzam, akik Ausztráliából és a világ minden részéből érkeztek, és hogy imádkozzam a Szentlélek újbóli kiáradásáért, mindazokra, akik részt vesznek ünneplésünkben. A 2008-as Ifjúsági Világtalálkozó témájául választott szavak magának Jézusnak az apostolokhoz intézett szavai, amelyeket az Apostolok Cselekedeteiben jegyeztek fel: „Amikor leszáll rátok a Szentlélek, erő tölt el benneteket, és tanúim lesztek a föld végső határáig” (ApCsel 1,9). Imádkozom azért, hogy a Szentlélek lelki megújulást hozzon ennek az országnak, Ausztrália lakóinak, az Egyháznak egész Óceániában, és valóban a föld végső határáig. A fiatalok ma az életmódbeli választási lehetőségek zavarba ejtő sokaságával szembesülnek, s néha nehéz eldönteniük, hogyan irányítsák lelkesedésüket és energiáikat. A Lélek az, aki megadja a bölcsességet, hogy felismerjük a helyes ösvényt, és a bátorságot, hogy azon járjunk. Isteni ajándékaival megkoronázza szegényes erőfeszítéseinket, mint a szél, amely a vitorlát dagasztva repíti előre a hajót, sokszorta gyorsabban, mint ahogy az evezők fáradságos munkájából telne. Így a Szentlélek minden országban, minden nemzedékben minden férfit és nőt képessé tesz arra, hogy szentekké legyenek. Hadd legyen bátorsága a Lélek működése révén az Ifjúsági Világtalálkozóra ide egybegyűlt fiataloknak is ahhoz, hogy szentté legyenek! S ez az, amire a világnak mindennél nagyobb szüksége van.

Kedves ausztrál barátaim, ismételten köszönöm a szívélyes fogadtatást, és örömmel várom, hogy együtt tölthessük e napokat, Önökkel és a világ fiataljaival. Isten áldjon meg minden jelenlévőt, a zarándokokat és az ország minden lakóját, és kísérje mindig áldásával és oltalmával az Ausztrál Nemzetközösséget.


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

Minden a lelkek megmentéséért

Erdő Péter bíboros atya 2008. júliusi imaszándéka:

Add, Urunk, hogy mindennapi életünkben mindig a főparancsot kövessük: „Szeresd embertársadat, mint önmagadat!”



2008. július 18. Évközi tizenötödik hét - Péntek

P. Matthew Green, LC

Mt 12: 1-8

Abban az időben Jézusnak egy szombati napon vetések között vezetett az útja. Tanítványai megéheztek, ezért tépdesni kezdték a kalászt és eszegették. Ezt látva a farizeusok szóvá tették: "Nézd, a tanítványaid olyat tesznek, amilyet szombaton nem szabad tenni!" Erre így felelt: "Nem olvastátok, mit tett Dávid is, amikor társaival megéhezett? Bement az Isten házába és megette a szent kenyereket, amelyeket sem neki, sem társainak nem volt szabad megennie, csak a papoknak. Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombatonként a papok a templomban megszegik a szombati tilalmat, mégsem követnek el vele bűnt? Mondom nektek: itt nagyobb dologról van szó, mint a templom. Ha tudnátok, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem pedig áldozatot, nem ítélnétek el az ártatlanokat. Az Emberfia ura a szombatnak is!"

Bevezető ima: Uram, hiszek benned. Hiszem, hogy mindig és mindenütt figyelsz rám és vezetsz engem. Remélek és bízom benned, mert tudom, hogy sose vezetsz rossz útra, ha engedelmes vagyok és hallgatok rád. Szeretlek, amiért oly türelmes és jó vagy velem, és szeretnék napról napra hűségesebb lenni hozzád.

Kérés: Szelíd és alázatos szívű Jézus, alakítsd szívemet a tiédhez hasonlóvá.

1. Az Úrral járni. Ezen szentírási részlet cselekményén érdemes egy kicsit elgondolkozni. Jézus egy búzamezőn keresztül megy a tanítványaival, talán levágják az utat a zsinagóga felé, hogy ne lépjék túl a szombaton megengedett lépések mennyiségét. A tanítványainak megadatott az ajándék, hogy Isten Fiával bensőséges kapcsolatban lehettek. Ezért voltak ilyen gondtalanok, hiszen a mindentudó és mindenható Úr mindig mellettük volt. A Jézussal együtt töltött idő nagyon fontos lehetett számukra, az Ő példája adott nekik bizonyosságot később is, amikor Jézus mennybemenetele után messzi földekre utaztak. Jézus, ha már nem is látható formában, de még mindig velünk van. Megszentelő kegyelme kísér bennünket. Az imádságban hozzá emelhetjük szívünket és lelkünket. Mennyivel jobban éreznénk magunkat, ha mindig tudatában lennénk ennek!

2. Elsőbbség kérdése. Ezt az idilli pillanatot zavarják meg a farizeusok, akik valamilyen okból éppen közel voltak; talán ők is a zsinagóga felé tartottak. Jézusnak minden mozdulatát figyelik, ezért rögtön megszólják azért, mert tanítványai tépkedik a kalászt. Ez aligha mondható a törvény előtti súlyos véteknek, de ők a legfinomabb részleteknek is nagy jelentőséget tulajdonítanak, miközben a törvény lényegét nem látják már. Ha mi is nagy részletességgel elemezzük más emberek hibáit, az annak a jele lehet, hogy csak magunkat akarjuk jobb fényben feltüntetni, eltakarva sokkal nagyobb mulasztásainkat. Valóban sok tagadhatatlanul fontos aspektusa van a hit és erkölcs gyakorlásának, de sose szabad elfelednünk, hogy a szeretet, a kegyelem és a lelkek megmentésének munkája mindig fontosabb a külső formaságoknál.

3. Rosszindulatú kritika. A farizeusok jóindulatának hiányát jelzi az is, hogy amikor valami hibát látnak másokban, nem tanácsot adnak és segítenek, hanem kritizálnak és vádolnak. Ahelyett, hogy megbeszélnék Jézussal és tanítványaival a törvények értelmezését, durva megkeseredettséggel zúdítják rájuk vádjaikat. Jézus azonban nem vág vissza, hanem objektív érvekkel igazolja a tanítványainak a viselkedését. Nem vitatkozik a farizeusokkal, hanem megnyitja a szemüket és szívüket. Később már erősebb hangnemben válaszol, ha szelíd válaszát nem fogadják el, amikor másokat vádolnak. A szelíd és alázatos szívű Jézus mindig megmenti az elveszetteket.

Beszélgetés Krisztussal: Úr Jézus, köszönöm, hogy jelen vagy életemben. Segíts, hogy ennek egyre inkább tudatában legyek. Jobban akarok hasonlítani rád, hogy szelíd és alázatos szívű legyek, de az igazságért mindig készen legyek kiállni. Alakíts át engem kegyelmed erejével!

Elhatározás: Ma egy konkrét dolgot teszek azért, hogy jobban tudatosítsam magamban Jézus jelenlétét és ne ítélkezzek túl könnyen mások felett.


Szeretettel várunk nyári táborainkba minden fiút és lányt, akik szívesen töltenek el egy hetet jó társaságban. színes lelki és szórakoztató programok közepette. Bővebb információ www.regnumchristi.hu weboldalon található.


Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?

Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket.

Missio Christi Alapítvány

Adószám: 18254589-1-43

CIB Bank 11100908-18254589-10000001


--~--~---------~--~----~------
------~-------~--~----~
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat levelezőlistája.
A Vándor Evangélium program ebben az évben a Szentírás évét segíti.

Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mailcímen felteheti: info@vandorevangelium.hu

www.vandorevangelium.hu
-~----------~----~----~----~------~----~------~--~---

Evangélium

2008. július 18. - Péntek - Szent Hedvig királyné

Húsvét táján az egyik szombaton Jézus vetések között járt tanítványaival
együtt. Tanítványai megéheztek, tépdesni kezdték a kalászokat, és
eszegették. Ennek láttára a farizeusok megjegyezték: "Nézd, tanítványaid
olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni!" Jézus erre megkérdezte:
"Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor társaival együtt megéhezett?
Hogyan ment be Isten házába, és hogyan ette meg a kitett kenyereket,
amelyeket sem neki, sem a kíséretének nem lett volna szabad megennie, csak
a papoknak? Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy a papok szombatonként
a templomban megszegik a szombati nyugalmat, anélkül hogy vétkeznének?
Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt. Ha pedig értenétek, mit
jelent a mondás: "Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!", akkor sohasem
ítéltétek volna el az ártatlanokat. Mert az Emberfia ura a szombatnak is."
Mt 12,1-8

Elmélkedés:

Az ószövetségi időkben a szombat vallásos céllal megtartott pihenőnap
volt. Az ember pihenésre és vallásos összejövetelekre használta fel ezt a
napot, mintegy utánozva ezzel a teremtő Istent, aki a hetedik napon
megpihent munkája után. A farizeusi törvényhozás idővel számos tiltást
kapcsolt a szombathoz, s ennek köszönhetően a pihenőnap pusztán formai
megtartása került előtérbe a vallásos tartalom helyett. Jézus azokat
bírálja, akik ilyen kiüresedett módon tartották meg a szombatot, és
megfeledkeztek annak lényegéről, az Isten felé fordulásról. A mi Urunk
azokat bírálja, akik fizikailag ugyan megtartották a szigorú előírásokat,
de közben nem teljesítették a szeretet kötelességét.
A mi heti pihenőnapunk a vasárnap, Krisztus feltámadásának napja. Mire
használom ezt a napot?
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Szeretett Jézusom, annak a tökéletességnek isteni mintája, amelyre
törekednem kell, kegyelmed segítségével mindig azon leszek, hogy mindenben
téged kövesselek, hogy szelíd, alázatos, tiszta, buzgó, türelmes,
szeretetteljes és készséges legyek, amilyen Te voltál. Különösen is minden
erővel arra törekszem, hogy megőrizzem magamat azoktól a bűnöktől,
amelyeket olyan gyakran elkövettem, s amelyeket egész szívemből kerülni
kívánok.
______________________________

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger