2008. július 19., szombat

Jézus kezében ott a kegyelem

Jézus kezében ott a kegyelem
A Szentlélek Útja és kiengesztelődési este a Magyar Sydney második napján

július 19. 8:00

A Magyar Sydney második napjának délutánján a mintegy 1700 fiatal Orosch János nagyszombati segédpüspök vezetésével járta végig a Szentlélek Útját Eger belvárosában, majd a kiengesztelődési este zárta a napot.

A belvárost keresztülszelő menet hét állomásán a Szentlélek hét ajándékát elmélkedték át a fiatalok.

Arra kaptatok meghívást, hogy a Szentlélek eszközei legyetek, közvetítsétek az örömöt, amelyet Krisztus követésében éltek meg – mondta elmélkedésében Orosch János püspök. A gyűlölet és szeretetlenség hirdetőivel szemben terjesszétek az örömhírt családjaitokban, barátaitoknak és akikkel ezután találkoztok. „Sokat kell tennünk azért, hogy jó keresztények legyünk”, le kell mondanunk dolgokról, hogy célunkat, a mennyei örök életet elnyerhessük.

A világot csak imádkozó emberek tudják megmenteni, s csak Istentől megérintett embereken át tud Isten újra közénk jönni. – Ezekkel a gondolatokkal indult útjára a menet. A Szentlélek hét ajándékáról elnevezett állomások mindegyikén egy-egy szent közbenjárását kérték a fiatalok. Az értelem ajándékánál az Érsek-kertben Szent Imréhez könyörögtek, az 56-os emlékműnél, a lelki erősség ajándékánál Boldog Apor Vilmos közbenjárását kérték. A bazilikánál a bölcsesség ajándékánál Szent István, a jámborság ajándékánál az érseki palota udvarán, Szent Erzsébet, a tudománynál a ciszter templomnál Szent Gellért, a minaretnél a jótanács ajándékánál Szent Hedvig és a várban lévő utolsó állomásnál az istenfélelem ajándékánál Kapisztrán Szent János közbenjárásáért fohászkodott több száz fiatal.


Az egri találkozó a kiengesztelődési estével folytatódott. A rossz idő miatt a Körcsarnokban zajló est kezdetén Várnai Péter rövid „kérdezz-felelek” gondolatokkal, majd közös imádsággal hangolta az ifjúságot a bűnbánati elmélkedésre. Az est során lehetőség volt szentgyónást végezni, amely után a gyónók egy égő mécsest helyeztek el a színpad előtt kiállított Biblia előtt. „A gyónók a kezükbe kapott égő mécsessel két szimbólumot kapnak. A látható láng egyrészt kifejezi a bűnbocsánat és a kiengesztelődés kapcsolatából született békét Istennel, embertársainkkal és önmagunkkal. Ez a Krisztustól kapott megvilágosodás. A másik jelentése látható tényhez kötődik, növeli a világban tapasztalható világosságot és ragyogást. Ez a fény látható módon is kiszorítja a sötétséget és megszünteti annak hatalmát. Mert nekünk nemcsak a bűn és a sötétség ellen kell küzdeni, hanem el kell fogadni Krisztus világosságát és magunknak is fénynek kell lenni” – zárta gondolatait Várnai Péter.

A bűnbánatról Márfi Gyula veszprémi érsek tartott elmélkedést. A bűnös emberről és a bánatról a különböző vallások, a zsoltárok, valamint az irodalom egyaránt szól – mondta az érsek. Mai világunknak, mint minden dekadens kornak egyik jellemzője a bűn tagadása. A bűnből, a deviáns magatartásból „tiszteletreméltó másság” lesz. „A kapufa és a mellélövés lassan értékesebb lesz, mint a gól.” Próbáljuk komolyan venni a bűnt – figyelmeztetett az érsek. „Ne akarjunk megalkudni, hisz nincs önfeloldozás, sem önmegváltás. De tudni kell, hogy Jézus kezében ott a kegyelem.” Jézus nemcsak megbocsát, hanem erőt ad az újrakezdéshez. Lelkünk a Szentlélek nélkül sivatag, vele azonban virágos- és gyümölcsöskertté változhatunk.

Vele „megtanulunk imádkozni, megkedveljük a szentmisét, ráérzünk a jól végzett munka, a kötelességteljesítés jó ízére, hála tölti el szívünket a Jóisten, szüleink, nevelőink iránt, szánalmat és szeretet érzünk, ha szenvedőkkel találkozunk, örömmel segítünk másoknak, képesek leszünk böjtölni, vezekelni, engesztelni, megbocsátani, képesek leszünk akár életünk feláldozására is, türelmesen vállaljuk a szenvedést, mindent elviselünk, nem telik kedvünk a rosszalkodásban, a durvaságban, képessé válunk arra, hogy mértéket tartsunk ételben, italban, játékban és szórakozásban, megtaláljuk hivatásunkat, megtaláljuk a tiszta, szép, adni akaró szerelmet, megtaláljuk a boldogságot. Megteremnek a Lélek ajándékai: a bölcsesség, az értelem, a tudomány, a tanács, a lelki erő, a jámborság és az istenfélelem. Megteremnek a Lélek gyümölcsei: a szeretet, az öröm, a békesség, a türelem, a kedvesség, a jóság, a hűség, a szelídség és az önmegtartóztatás.”

Az elmélkedést követően órákon keresztül gyóntattak a jelenlévő atyák, miközben éneklés és csend váltotta egymást.

Este 10 órakor kezdődött a nyitott templomok éjszakája nevű program, amelynek keretében a fiatalok öt belvárosi templomot tekinthettek meg, és zenés, énekes programokon, imádságokon vehettek részt.

A szombati napon Balás Béla kaposvári püspök tart majd katekézist a nap témájáról, amely egyben az ausztráliai és az egri találkozó mottója is: „Amikor leszáll rátok a Szentlélek, erő tölt el benneteket, és tanúim lesztek.” A műhelymunkák után délután az Ifjúsági Fesztivál várja több helyszínen színes programokkal a találkozó résztvevőit.

Török Viktória/Magyar Kurír

Képek: Török Viktória


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

Virrasztás a Szentatyával Sydney-ben

Virrasztás a Szentatyával Sydney-ben
július 19. 15:02

A világtalálkozó egyik legkiemelkedőbb eseményére került sor július 19-én, szombaton helyi idő szerint 18.30-kor Sydney-ben: mintegy 200 ezer fiatal virrasztott és imádkozott együtt a Szentatyával a randwicki lóversenypályán.

Már beesteledett, amikor megkezdődött az ünnepélyes program XVI. Benedek pápával. Egy bennszülött lány gyújtotta meg az első gyertyát, majd lassan-lassan a sok kis gyertya fénye és színpadról sugárzó erős, vörös fény bevilágította a térséget – írja a Korazym.

Összeszedett légkörben kezdődött meg a szentségimádás. A fiatalok a Szentlélek hét ajándékáról elmélkedtek a találkozó központi témájával összefüggésben: „Amikor a Szentlélek leszáll rátok, erőben részesültök, úgyhogy tanúságot tesztek majd rólam“ (ApCsel 1,8).

Zenei és táncbetétek, tanúságtételek váltakoztak a színpadon, majd a Szentatya beszéde következett. A pápa arra bátorította a fiatalokat, hogy mindennap válaszoljanak a Lélek hívására, és a hétköznapok nehéz és könnyű pillanataiban is jelen legyenek életükben a Szentlélek ajándékai. „Az Ő erejét befogadva ti is át tudjátok alakítani családjaitokat, közösségeiteket, nemzeteiteket” – mondta a pápa.

XVI. Benedek beszéde után fiatalok tovább imádkoztak, a virrasztás folytatódott. Következő ünnepélyes együttlétük a Szentatyával a vasárnap délelőtti szentmise lesz.

(A pápa beszéde hamarosan olvasható lesz oldalunkon. - A szerk.)

Magyar Kurír

Kép: Radio Vaticana


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

A Szentatya programja Sydney-ben július 19-én

A Szentatya programja Sydney-ben július 19-én
július 19. 0:00

A Szentatya szombati programjának két kiemelkedő eseménye délelőtt a püspökökkel és szeminaristákkal való találkozás, majd este a közös imavirrasztás a fiatalokkal.

A részletes program:


9.30 – szentmise az ausztrál püspökökkel, valamint szeminaristákkal, novíciusokkal és novíciákkal a St Mary-székesegyházban, a Szentatya homíliát mond
12.15 – ebéd az ausztrál püspökökkel a plébánia fogadótermében
18.30 – a pápa autóval a randwicki lóversenypályához utazik
19.00 – imavirrasztás a fiatalokkal, a pápa beszédet mond
21.00 – visszatérés a szálláshelyre

Magyar Kurír


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

XVI. Benedek pápa hátrányos helyzetű fiatalokkal találkozott Sydney-ben

XVI. Benedek pápa hátrányos helyzetű fiatalokkal találkozott Sydney-ben
július 19. 10:53

Július 18-án, pénteken helyi idő szerint 18.30-kor találkozott a Szentatya a sydney-i Notre Dame Egyetem rehabilitációs központjának beilleszkedési zavarokkal küzdő fiataljaival. A Szentatyát a felsőoktatási intézmény kancellárja fogadta és átkísérte a Szent Szív-templomba, a találkozó színhelyére.

A pápát George Pell bíboros, Sydney érseke és az egyetem alkancellárja köszöntötte, majd két volt kábítószerfüggő fiatal tanúságtételére került sor. Ezután XVI. Benedek beszédet intézett a jelenlevő fiatalokhoz, akik az „Életben maradni” elnevezésű programban vesznek részt.

Beszédében a Szentatya feltette a kérdést: hogyan is élhetünk teljes életet? Minden élőlény legalapvetőbb ösztöne az életben maradás, a fejlődés és a kiteljesedés, az élet ajándékának továbbadása másoknak. Sokan azonban ennek megvalósításában a jó út helyett a hamis istenek imádását választják. Bármilyen alakot is öltsenek ezek, mindig alapvetően a következő három dolog imádásához kapcsolódnak: az anyagiak birtoklása, a birtokló szeretet vagy a hatalom. Az anyagiak birtoklása kapcsán a Szentatya figyelmeztetett: a mai materialista társadalmak azt állítják, hogy a boldogságot úgy találjuk meg, ha minél több anyagi tárgyat és luxuscikket szerzünk meg. Ez azonban a hamis istenekhez vezet, élet helyett halált hoz.

A hiteles szeretet mindig helyénvaló. A legtöbb ember azt gondolja, hogy szeret, amikor tulajdonképpen birtokolja és manipulálja a másikat. Tárgyként kezelnek másokat saját szükségleteik kielégítésére, ahelyett, hogy személynek tekintenék. Milyen könnyen elcsábíthatnak a társadalomban hallható hangok, amelyek a szexualitás szabados megközelítését hirdetik, figyelmen kívül hagyva a szemérmet, önmagunk tiszteletét és az erkölcsi értékeket, amelyek minőséget adnak az emberi kapcsolatoknak.

Benedek pápa rámutatott, milyen nagy kísértést jelent a hatalom megszerzése, a másokon való uralkodás és a természeti környezet kihasználása önző céljainkra. A hatalom, amelyet Isten adott nekünk a körülöttünk levő világ alakítására természetesen jó dolog. Helyes és felelős használata képessé tesz, hogy emberek életét meg tudjuk változtatni. Az anyagi javak birtoklása, a birtokló szeretet és a hatalom kultusza gyakran arra vezet embereket, hogy Isten szerepét próbálják betölteni. Megkísérelnek abszolút hatalomhoz jutni, figyelmen kívül hagyva a bölcsességet és a parancsolatokat, amelyeket Isten adott nekünk. Ez az út a halálhoz vezet – figyelmeztetett a pápa. Ezzel ellentétben az egyetlen igaz Isten imádása azt jelenti, hogy felismerjük benne minden jóság forrását, rábízzuk magunkat, megnyílunk kegyelmének gyógyító ereje előtt és engedelmeskedünk parancsolatainak. Ez az útja, hogy az életet válasszuk.

A Szentatya elismerését fejezte ki a rehabilitációs központ fiataljainak bátorságuk miatt, azért, hogy visszafordultak és az élet útját választották, mint a Tékozló fiú történetében az ifjú. „Elfogadtátok a segítséget, amelyet barátaitok, családotok és az „Életben maradni” elnevezésű program szervezői kínáltak fel számotokra, akik komolyan törődnek jólétetekkel és boldogságotokkal – mondta a pápa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók

Magyar papok és hívők Ausztráliában

Magyar papok és hívők Ausztráliában
július 19. 11:49

Két esztendeje szolgál a dél-ausztráliai magyarok között Pető Gábor, aki az Ifjúsági Világtalálkozó alkalmából a Vatikáni Rádió mikrofonja előtt beszélt a melbourne-i magyar katolikusok életéről. A beszélgetés főbb gondolatait szerkesztett változatban adjuk közre.

A melbourne-i Regnum Marianum egyházközség papja a rádió kérdésére elmondta: Ausztráliába több hullámban érkeztek magyarok. Először az 1800-as években érkeztek nagy számban. A II. világháború után viszonylag sok magyar jutott el különböző utakon Ausztráliába. A kivándorlók második nagy csoportja 1956 után érkezett. Végül a legújabb nagy hullám a '60-as, '70-es években jött Ausztráliába, sokuk a Vajdaságból.

Maga a Regnum Marianum egyházközség az 50-es évek legelején jött létre Varga Zoltán SJ munkájának köszönhetően. 1951 után az akkor kivándorolt magyar katolikusokat gyűjtötte össze, majd 1956 után azokat a 18-20 éves magyar fiatalokat is segítette, akik kiszöktek Magyarországról, és még szükségük volt segítségre. A Melbourne-i püspökségtől kapott egy nagy házat abból a célból, hogy ezeket a fiatalokat elhelyezhesse, s ez lett a Szent Imre Ház. Ők aztán közösséggé formálódtak, az atya segítségével munkát találtak, beilleszkedtek az ausztrál társadalomba. Amikor a nyolcvanas évek végén Varga Zoltán atya elhunyt, már nagyon komoly eredmények álltak mögötte.

Pető Gábor elmondása szerint ma vasárnaponként körülbelül 180-200 hívő vesz részt a két templomban magyar szentmisén. Ennél többen tartoznak az egyházközséghez, hiszen sok nyugdíjas is van, akik nyugdíjasotthonok lakói, s nem tudnak a misékre járni, de lelki kapcsolatban állnak az egyházközséggel. Rajtuk kívül vannak a már itt születettek, illetve azok, akik az utóbbi 10-20 évben vándoroltak ki Ausztráliába, s ők is megjelennek, ha a gyermekeiket kereszteltetik meg. A magyarországi rendszerváltás után is jönnek ki fiatalok, de az ő csoportjuk már jóval kisebb, Őket a munkalehetőség vonzza Ausztráliába, s bár Pető Gábornak közülük is van néhánnyal kapcsolata, ők már nem annyira vallásosak. Néha azért találkozik velük is közösségi alkalmakkor, s bár templomba még nem járnak, de egyfajta pre-evangelizációban már részesülnek.

Az újabban kiérkezettek csoportjának van egy közösségi weboldala, amelynek segítségével könnyen tudnak kapcsolataot tartani egymással. Az 50-es években a levelezés és a telefon volt a kapcsolattartás eszköze az otthonmaratottakkal. Ma már elég elterjedtek az új technikai eszközök, s az internet segítségével szorosabb lett a kapcsolattartás.

A hagyományok, az anyanyelv megőrzése változó. Akad olyan tánccsoport, amelynek bár egyre kevesebb tagja van, de a magyar táncokat még elsajátítja, az anyanyelvet azonban már nem. Természetesen létezik itt nyelviskola is. Érdekeség, hogy az ausztrál állam elfogadja a magyar nyelvet is, mint érettségi tantárgyat, s ez által az érettségizők több pontot szerezhetnek, ami az egyetemre jutáskor előny. Olyanra is akad példa, hogy magyar nyelvet oktatnak tanárok nem magyar anyanyelvűeknek is. Bár ők kevesebb vannak, de 30-40 fő tanul Melbourne-ben magyarul.

Az Ifjúsági Világtalálkozó egyik előtalálkozója Melbourne-ben volt július 10-étől 15-éig – mondta el Pető Gábor. Enek legnagyobb eseménye volt a „Küldetési Szentmise”, melynek főcelebránsa a melbourne-i érsek volt, s amelyen körülbelül 50 ezer fiatal vett részt.

Egy 15 fős magyar csoport is érkezett Budapestről Melbourne-be, akiket különböző plébániákon helyeztek el. Ilyen módon kapcsolódott be az egyházközség az Ifjúsági Találkozó előzetes programjába. A fiatalok részt vettek egy magyar nyelvű szentmisén is. Szép volt látni – fogalmazott Pető Gábor – hogy a korábban kivándorolt magyarok és a most érkezett zarándokcsoport együtt tudott ünnepelni, s a hívek nagyon örültek annak, hogy ilyen sok fiatal érkezett ide.

Magyar Kurír

Kép: aaha.ch


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

Az evangélium erkölcsi követelményeihez való nagyobb hűségért imádkozott a pápa

Az evangélium erkölcsi követelményeihez való nagyobb hűségért imádkozott a pápa
július 19. 12:23

Július 19-én délelőtt a Szentatya szentmisét mutatott be 65 ausztrál püspökkel, valamint szeminaristákkal, novíciusokkal és novíciákkal a St Mary-székesegyházban.

XVI. Benedek beszédében ismét elítélte a pedofíliát, és imádkozott azért, hogy a papokat is érintő szexuális visszaélések után a megtisztulás időszaka a megbékéléshez és az evangéliumhoz való nagyobb hűséghez vezessen. Megerősítette, hogy „ezek a bűntettek a bizalom súlyos megtagadását jelentik, és egyértelműen el kell ítélni őket. Óriási fájdalmat és nagy kárt okoztak az egyház tanúságtételét illetően Ausztráliában is” – fejezte ki sajnálatát a pápa, és arra kérte a jelenlévőket, hogy segítsék a püspököket, működjenek velük együtt „ennek a rossznak a legyőzésében”.

Az áldozatokkal együtt kell éreznünk, és törődnünk kell velük, az elkövetett tettek felelősei felett pedig az igazságszolgáltatásnak kell ítéletet mondania – folytatta, és hozzátette, hogy a prioritások között kell szerepelnie a biztonságosabb, egészségesebb környezet biztosításának különösen a fiatalok számára – írja a Zenit.

Azt kívánta, hogy ez a szentmise, amelyen Péter utóda is jelen van, az egész ausztrál egyház megújulását szolgálja.

Magyar Kurír

Kép: korazym.org


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

Magyarok az Ifjúsági Világtalálkozón Sydney-ben

Magyarok az Ifjúsági Világtalálkozón Sydney-ben
július 19. 16:02

25 fős csoporttal érkezett július 2-án az Ifjúsági Világtalálkozó helyszínére Horváth Árpád jezsuita atya. Élményeiről a Vatikáni Rádióban számolt be. A beszélgetés főbb gondolatait szerkesztett változatban adjuk közre.

Az egyhetes rendezvényt megelőzően a csoport részt vett a jezsuita rend által szervezett „Magis” találkozón. Horváth Árpád elmondta, a jezsuiták által használt „Magis” kifejezés értelme: „több, nagyobb, az Istentől felülről jövő” segítség. Ennek a programnak a keretében ezt a többletet igyekeztek felfedezni életükben a résztvevők. Világszerte ezerötszáz 18 és 35 év közötti fiatal vesz részt ebben a programban.

A Magis tíznapos program, az Ifjúsági Világtalálkozó felvezetőjének is tekinthető, s célja az volt, hogy egyfajta lelkigyakorlat keretében a jezsuiták a találkozó előtt személyes kapcsolatba tudjanak kerülni a fiatalokkal. A magyar résztvevők jelentős része igen jól beszél angolul, a többiek pedig itt gyakorolhatják a nyelvet. A hangulat nagyon jó, a világ különböző részeiről kisebb-nagyobb csoportokban érkeznek az emberek. Horváth Árpád maga is találkozott más csoportokkal, magyarokkal is, méghozzá a Melbourne-i Regnum Marianum szervezte találkozón. Nagy öröm volt számára megtapasztalni az egyház univerzalitását, s azt, hogy más kultúrákban is mennyire él a hit.

Sydney-ben Horváth Árpád „Magis” csoportjában 8 magyar van, rajuk kívül kolumbiaiak, egy maláj, nyolc ausztrál, és egy kelet-timori lány is. Együtt keresik Mary MacKillop, Ausztrália első szentjének emlékhelyeit. Az első két napon Sydney-beli magyar családoknál voltak elszállásolva. Itt találkoztak egy helybeli testvérpárral, akik sosem jártak Magyarországon, de folyékonyan beszélnek magyarul, s lelkesen tartják magyarságukat és hitüket. A Világtalálkozóból remélhetőleg erőt meríthetnek a fiatalok, s tanúságot tesznek hitükről továbbra is – fogalmazott Horváth Árpád.

Magyar Kurír


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

Vándorlásunk társa lett

Vándorlásunk társa lett – katekézis és szentmise a Magyar Sydney harmadik napján
július 19. 16:03

Július 19-én, szombaton Balás Béla kaposvári püspök fejtette ki a katekézis-sorozat harmadik témáját. Ezen a napon a szentmisét Bosák Nándor debrecen–nyíregyházi püspök mutatta be.

Az ifjúsági világtalálkozók – és most a Magyar Sydney – gondolati-lelki ívét a Világiak Pápai Tanácsa által előre meghatározott témát követő katekézisek határozzák meg. Július 19-én, szombaton a sorozat záró részének témája ez volt: „Amikor leszáll rátok a Szentlélek, erő tölt el benneteket, és tanúim lesztek!” (ApCsel 1,8)

„Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Miért mondta ezt Jézus?” – tette fel a kérdést Balás Béla, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia ifjúságért felelős püspöke beszéde elején. Jézus előrelátó volt. Ha hagyta volna az ő népét ebben az „ólmelegben”, ha őrizte volna őket, egy lépést sem tudtak volna tenni soha.

Mit tudtak volna tenni ezek az emberek önmaguktól, akiket Jézus maga köré gyűjtött? A múltból éltek volna, radikális, tradicionalista közösségként, az egyetlen tájékozódási pontjuk a múlt lett volna. Nem hangzott volna el az örömhír, távlat, szívdobogtató tanúságtételek hiányoztak volna, nem indult volna el a misszió és a világ érintetlen maradt volna. Papság helyett egy gépkezelői kar alakult volna ki. Jézus azért, hogy megóvja ettől a jövőtől az egyházat, elküldte a Szentlelket, akivel az apostolok kommunikációs csodát tudtak véghezvinni. Nem arról volt szó, hogy több nyelven megtanultak kifejezéseket, vezényszavakat, hanem arról, hogy olyan módon tudtak az emberekhez szólni, hogy mindenki felkapta a fejét, és úgy érezte, őket szólítják meg az elhangzott szavak. Az apostolok így tudtak nekivágni a jövőnek – mondta Balás Béla püspök.

Jézus főpapi imájában és más beszédeiben sokkal többről beszél mint egy „égi nagyvizitről. Nem a Szentháromság turistája járt köztünk, hanem a Végtelen – ahogy a szent ének mondja – vándorlásunk társa lett.” Az egyháznak ragaszkodni kell az eredetéhez, nincs joga mást hirdetni, mint ami rá lett bízva. A hajszálpontos hűséget az eredethez és a bennünket körülvevő társadalomhoz csak a Szentlélek tudja megadni.

A fiatalok ezután a pénteki naphoz hasonlóan számos műhelyfoglalkozáson mélyíthették el a katekézisen hallottakat. Beszélgethettek többek között Balás Béla püspökkel, Böjte Csabával, Kerényi Lajossal, s ezenkívül szerzetesrendek, lelkiségi mozgalmak is tartottak foglalkozásokat.

12 órakor kezdődött a szentmise, amelyet Bosák Nándor debrecen–nyíregyházi püspök mutatott be Ternyák Csaba egri érsekkel, Katona István egri segédpüspökkel, Márfi Gyula veszprémi érsekkel és a jelenlévő papokkal együtt. A szertartás zenei szolgálatát a miskolci Magis kórus adta gregorián énekekkel.

A mise kezdetén Bosák Nándor bejelentette: Sydney-ben éppen akkor kezdődött az esti vigília – s néhány mondat is elhangzott a Szentatya beszédéből.

Szentbeszédében Bosák Nándor Szent Pál apostol alakját, életét vázolta fel, emlékeztetve arra, hogy június végén a Szentatya megnyitotta a Népek Apostola születésének 2000. évfordulóját ünneplő esztendőt. Mi az, ami Pált a Népek Apostolává tette? Apostoli útja valójában a Krisztussal való találkozással indult, amely átalakította az életét. Meghallotta, felismerte az életre szóló meghívást, amellyel Jézus bevonta őt és az apostolokat hivatásába. „Mindezt az evangéliumért teszem, hogy én is részesedjem benne” – mondja Pál. Az ő történetének, megtérésének példáján keresztül fejtette ki a fiataloknak a hivatás lényegét: a hivatás annak felismerése, hogy Isten embert üdvözítő szeretetében nekünk is részünk van.

Pál és Krisztus találkozására utalva a püspök így folytatta: életünk, személyiségünk találkozások által gazdagodik. Minden találkozásban – így ebben az egri találkozóban is – láthatatlanul ott van Jézus és meg akar bennünket szólítani, kérdéseket tesz fel nekünk. Ha valamit felismerünk és valami megvilágosodik bennünk, kérdezzük meg Jézustól: „Mit akarsz, Uram, velem, mit tegyek? Mit gondoltál el rólam, kit akarsz rám bízni?” – buzdította a fiatalokat a püspök, majd ezzel a fohásszal zárta szentbeszédét: „Ebben a szentmisében imádkozzunk azért, hogy megnyíljon a szemünk – megnyíljon Jézusra, megnyíljon a szolgálatra, megnyíljon arra, amit Isten gondolt el rólunk, megnyíljon a szívünk a Krisztust követő bátorságra.”

Ebéd után délután 2 órakor kezdődött az Ifjúsági Fesztivál, a városban több helyszínen. A későbbiekben erről is beszámolunk.

Horánszky Anna/Magyar Kurír

Képek: Horánszky Anna, Balogh Ferenc


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

Georg K. Volk: Pál apostol

Georg K. Volk: Pál apostol
július 19. 16:56

Georg K. Volk hagyományos történelmi regényt írt Szent Pál életéről, amely bővelkedik kalandos, fordulatos eseményekben, rendkívül alapos ókor- és bibliai tudásanyagra épül, s megfelelő arányban vegyíti a históriai ismereteket a fikció elemeivel. Egy meg nem nevezett történetíró meséli el Pál életét Theofilosznak, akihez Szent Lukács is intézi sorait evangéliuma bevezetőjében (1,1-4), vagyis görög mintát követve ajánlással kezdi elbeszélését. A mesélő, belehelyezkedve Pál lelki- és gondolatvilágába, felidézi a népek apostolának életútját, születésétől kezdve egészen a keresztényeket üldöző Néró császár uralkodása idején bekövetkezett haláláig.

Tarzuszi Saul a regényben gazdag zsidó család szülötte, tehetsége már igen korán megmutatkozik. Jellemét az őt gyengéden szerető anyja és szigorú, a testi fenyítést is gyakran alkalmazó apja egyaránt formálja. Saul rendkívüli képességei már igen korán megmutatkoznak, hatalmas műveltségre tesz szert, s természetesnek veszi, hogy őt mindenki körülrajongja. Családtagjait, akik meg sem közelítik az ő tudását, lenézi, s érzelmileg egyre jobban eltávolodik tőlük.

Saul korán megnősül, s minden arra utal, hogy fényes hittudósi karrierjét semmi és senki nem fogja veszélyeztetni, életében nem lesznek nagy fordulatok, béke és nyugalom vár rá, harmonikus családi körben, szerető felesége és gyermekei, unokái társaságában fog megöregedni. Saul azonban hamarosan kénytelen megtapasztalni, hogy a nyugalom és a kényelem mennyire törékeny fogalmak, s az állandónak gondolt idilli állapotnak egyetlen pillanat alatt vége szakadhat. A tragédia mennykőcsapásszerűen zuhan rá: egyszerre veszti el feleségét és újszülött gyermekét. Egyedül marad mélységes fájdalmával, nem talál magyarázatot szeretteinek értelmetlennek látszó és váratlan halálára. Istennel perlekedik, mivel úgy érzi, hogy mindent megtesz a Teremtő kedvéért, teljes szívvel és lélekkel szolgálja, ezért igazságtalannak tartja a büntetést, különösen annak megsemmisítő erejét. Saul ugyanakkor azt a kérdést is felteszi magának, vajon nem azért történt-e ez a kettős tragédia, mert bűnös valamiben? Végül rádöbben: „Megmutatta a Világ Királya. Az elbizakodott, fölényes, gazdag előkelő sincs különleges helyzetben. Ő se számítson kivételes bánásmódra. Hiába várja el a kíméletet. Az senkinek sem jár hivatalból. Rám szólt: – ’Több alázatot! Te féreg! Beképzelt, felfuvalkodott hólyag. Neked minden kedvezmény jár? Anélkül, hogy akár csak egy pillantást vetnél magad köré, mi történik a világban? A nyomor, a betegség, az éhezés, a bánat, csak másokat fenyegethet? Te érzéketlenül elmehetsz mellette?” (32.o.)

Ez a tragédia, felesége és újszülött gyermeke együttes halála készteti Sault arra, hogy elhagyja szülőhelyét, Tarzuszt, és Jeruzsálembe menjen, a híres, nevezetes törvénytudó, Gamáliel iskolájába. Gamáliel volt az a farizeus, aki a Jézus Krisztust bátran hirdető Péter főtanács előtti kihallgatásakor figyelmeztette társait, vigyázzanak, mit tesznek Péterrel és társaival, mert eddig mindig az történt, hogy ha egy hamis prófétát kivégeztek, akkor a követői szétszóródtak, „Ennélfogva én most is azt mondom nektek: hagyjátok magukra ezeket az embereket és engedjétek el őket, mert ha ez a terv vagy mű emberektől van, elenyészik. Ha azonban Istentől van, nem ronthatjátok le, nehogy az történjék, hogy Isten ellen hadakoztok.” (ApCsel 5,34-39)

Gamáliel iskolájában találkozik Saul Jézus későbbi követői közül Natanaellel, Istvánnal, valamint Barnabással – utóbbival majd ő hirdeti az evangéliumot évekkel később. János evangéliuma (1,45-50) szerint Fülöp lelkendezve közli Natanaellel: „Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben és a próféták: Jézust, József fiát Názáretből. Natanaelt azonban hidegen hagyja Fülöp öröme, szkeptikusan reagál: „Jöhet valami jó Názáretből?” Amikor Fülöp elviszi őt Jézushoz, a Megváltó igaz izraelitának nevezi Natanaelt, akiben nincs álnokság, s kérdésére, honnan ismeri őt, azt feleli: „Mielőtt Fülöp hívott volna téged, láttalak, amikor a fügefa alatt voltál.” Natanael válasza: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya! Jézus erre így szólt: ’Mivel azt mondtam neked: láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobb dolgokat fogsz még majd látni ezeknél.”

Georg K. Volk regényében Natanael kiváló szónok, nyugalom árad belőle, és tehetséges volta ellenére is szerény. Mértéktartó, szereti a tisztaságot, kerülni igyekszik minden mocskos dolgot. Saul szeretne olyan lenni, mint ő. Nem tagadja, hogy féltékeny Natanaelre, már annak külseje miatt is. Míg ugyanis Saul megjelenése előnytelen, alacsony, vézna termetű, szeme állandóan nedvedzik, Natanael magas, karcsú, jóképű ifjú.

A regény szerint Jézus keresztre feszítésekor Saul nem tartózkodik Jeruzsálemben, mert Tarzuszba látogat, elbúcsúzni halálosan beteg apjától. Visszatérve Annástól, a korábbi főpaptól értesül arról, hogy a Nagy Szanhedrin halálra ítélte Jézust, akit Poncius Pilátus keresztre feszíttetett.

Részletesen kibontja a szerző István diakónus vértanúhalálát. A regényben István neve Stephanos, Natanael unokatestvére, ő is Gamáliel-tanítvány. Saul kezdettől fogva mélységes ellenszenvet, sőt, utálatot érez Stephanos iránt: „Nátánáel szeretett rokona, jellegzetes, tejfölös szájú szépfiú. Hülyén vigyorog, mint a fakutya. Divatosan, pogány módra öltözködik – alkottam meg magamban róla, azt hiszem minden alapot nélkülöző, elmarasztaló véleményemet.” (151.o.) Az Apostolok cselekedeteiben arról olvashatunk, hogy István diakónus megkövezése előtt a tanúk letették ruháikat egy ifjú lábához, akit Saulnak hívtak (7,58), Saul pedig egyetértett azzal, hogy megöljék. (8,1) Arról azonban, hogy Saulnak tevékeny szerepe lett volna István kivégzésében, nem szól az Újszövetség. Volk regényében viszont Saul elhatározza, hogy leleplezi Stephanos igazi énjét, mivel szerinte aljas szándékokkal férkőzött be a vallási körök bizalmába. Kitartó kutakodás után megbizonyosodik arról, hogy Stephanos is Jézus követői közé tartozik, „Bűbájoskodik! Varázslatos módszerekkel, bűvölettel gyógyít!” (222.o.) Sault olyannyira elvakítja a Stephanos elleni gyűlölet, hogy ráveszi Annást: ítéletvégrehajtás nélkül végezzék ki Stephanost, vagyis közvetlen értelmi szerzője lesz a megkövezésének.

Saul számára ekkor még a kereszténység „a sötét zsidó bandának” (226.o.) a vallási ügye. A regénybeli Pál visszaemlékezéseiben vérszomjas csőcseléknek nevezi a Stephanosz megkövezését követelő, felhergelt tömeget. A kivégzésre visszagondolva kegyetlen gyilkosságként írja le azt. Saul önként vállalkozik arra, hogy vigyázzon a köveket Stephanoszra dobáló gyilkosok ruháira, hogy ne akadályozza őket a szabad mozgásban, ám ez védekezés is a részéről, mivel nem akar szemtanúja lenni „ennek, a részemről eleinte át sem gondolt, de mostanra már egyre félelmetesebbé, egyre ijesztőbbé váló… színjátéknak? Nem. Borzalmas tragédiának… Az elvonuló, hol ujjongó, hol durván átkozódó tömegnek hátat fordítottam. Hogy véletlenül se lehessek szemtanúja a büntetlen vérengzés lehetőségét kihasználni vágyó, megvadult, őrjöngő fenevadakká aljasuló csőcselék gyilkos tombolásának.” (226.o.) Saul azonban nem tudja megállni, hogy ne pillantson egyszer Stephanoszra, de „Rögtön meg is bántam: két kezét arcára szorította, és teste fájdalmasan meg-megvonaglott. Szörnyű hatást gyakorolt rám: olyan valakinek, egy védtelen áldozatnak a szenvedését pillantottam meg, akivel órákat töltöttünk együtt a rabbinikus iskola növendékeinek minden erőszakot elítélő társadalmában. Ahol a mester a múlt bűneinek hibáit megbélyegezve, a tiszta életvitel magasztos céljait fejtegette.” (227.o.)

Stephanosz kivégzését követően Saul lelkét két érzés tölti be: egyrészt aggódik, hogy a nagytanácsban megfenyítik, amiért önhatalmúlag végeztette ki Stephanoszt, törvényi felhatalmazás, ítélet nélkül, másrészt pedig fél azok megvetésétől, akiket sokra tart. Nem mondja ki, de elsősorban Gamálielre gondol. Végül azonban Saul legyőzi kétségeit, és újabb megbízást kap a keresztények üldözésére, amit a legnagyobb buzgalommal végez, abban a biztos tudatban, hogy az egyetlen igaz hitet védelmezi.

A könyv szerint Sault Damaszkusz felé haladva vad gyűlölet vezérli, „Hajtott az indulat. A vágy, hogy szétcsapjak ’a vallási előírásokat álnokul semmibe vevő szakadárok’ között. Mind jobban belelovaltam magam a Jesu hívei elleni gyűlöletbe.” (245.o.) Sault ebben a felajzott lelkiállapotban éri a damaszkuszi jelenés, a kegyelmet jelképező, égből ragyogó fényesség, Jézus hozzá intézett kérdése. Georg K. Volk szinte szó szerint idézi az Apostolok cselekedeteiben olvasható szöveget (9,4-6): „ – Saul, Saul, mit kergetsz engem? – ’Kicsoda vagy Uram?’ – rebegtem rémülten. – ’Én vagyok Jézus, akit te kergetsz: nehéz néked az ösztön ellen rugódoznod’. Remegve, és ámulattól eltelve kérdeztem: – ’Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?’ – ’Kelj fel, és menj be a városba, és majd megmondják néked, mit kell cselekedned’.” (245.o.)

Saul tehát akkor kapja meg a krisztusi kegyelmet, amikor a gyilkos indulat a legjobban hatalmába keríti, mintha az író értelmezésében megvalósulna ekkor nála a Rómaiakhoz írt levélben (5,20-21) megfogalmazott igazság: „… amikor azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem, hogy amint a bűn halált hozva uralkodott, úgy uralkodjék a kegyelem is a megigazulás által az örök életre a mi Urunk, Jézus Krisztus által.”

Ezt követően a regény hűen az Apostolok cselekedeteiben leírtakhoz mutatja be Pál térítő munkáját, egészen élete végéig. A keresztény hagyomány szerint Pál és Péter apostolt is a zsarnok Néró császár végezteti ki, a regényben is ez szerepel. Képet kapunk Néró kegyetlen, szadista tetteiről is, amelyet a könyv horrorisztikus részletességgel mutat be. Pált nem térítő munkája közben tartóztatják le, hanem Korinthusban, amikor tüntetően ki akar vonulni a művészi álmokat szövögető, bántóan dilettáns Néró énekszámáról, nem bírva elviselni annak szörnyű hamisságát. A könyv szerint Pétert a keresztény hagyománynak megfelelően, fejjel lefelé feszítik keresztre, Pált viszont lefejezik, mert megsértette Néró énektudását, s ez a beteg lelkű császár szemében minden bűnök közül a legnagyobb, ami ehhez méltóan súlyos megtorlást kíván.

Georg K. Volk regénye lélektanilag pontosan írja le azt a sok szenvedéssel és vívódással együtt járó folyamatot, amelynek révén egy Istenben őszintén hívő, tudós elme, akinek sokáig mindennél fontosabb a Törvények tisztelete és feltétlen követése, eljut a valódi szeretethez, élete végéig hirdetve a Megváltó Krisztus tanítását, megalkotva közben a keresztény teológiát. A német író által megrajzolt Tarzuszi Pál elmondhatja magáról azt, amit az Újszövetségben így fogalmaz meg a népek apostola Timóteushoz írt második levelében: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Készen vár már rám az igazságosság koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, és nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik sóvárogva várják az ő eljövetelét.” (4,7-8) (Seneca Könyvtár – Halász és Társa Kiadása)

Magyar Kurír

© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

A Szentatya beszéde a keresztény egyházak vezetőihez

A Szentatya beszéde a keresztény egyházak vezetőihez
július 19. 17:23

Elhangzott július 18-án a Benedek pápa és a keresztény felekezetek vezetőinek tallálkozóján a St Mary-székesegyházban, Sydney-ben.

Krisztusban kedves testvéreim!

Szívből hálát adok Istennek ezért az alkalomért, hogy találkozhatom Önökkel és együtt imádkozhatom mindannyiukkal, akik Ausztrália különböző keresztény közösségeinek képviseletében eljöttek. Forsyth püspök úr és Pell bíboros úr üdvözlő szavait megköszönve örömmel köszöntöm Önöket Urunk Jézus nevében, aki Isten házának szegletköve (vö. Ef 2,19–20). Külön üdvözletem küldöm Edward Cassidy bíborosnak, a Keresztény Egység Elősegítése Pápai Tanácsa korábbi elnökének, aki egészségügyi okokból nem lehet ma közöttünk. Hálával gondolok vissza szilárd odaadására, amellyel a keresztények közti kölcsönös megértés előmozdítását szolgálta, és kérem mindannyiukat, hogy imádkozzanak velem mielőbbi gyógyulásáért.

Ausztrália földjét a nagy etnikai és vallási sokféleség jellemzi. A bevándorlók azzal a reménnyel léptek e fenséges ország partjaira, hogy itt örömet és munkalehetőséget találnak. Az Önöké is olyan nemzet, amely elismeri a vallásszabadság fontosságát. Olyan alapvető jog ez, amelyet ha tiszteletben tartanak, lehetővé teszi minden állampolgár számára, hogy a legbelső meggyőződéseiben gyökerező értékek alapján cselekedjék, és így szolgálja a társadalom javát. Ily módon a keresztények más vallások követőivel együtt dolgoznak az emberi jogok és a minden nemzetet egyesítő közösség előmozdításán.

Az ausztrálok nagyra becsülik a szívélyes és őszinte eszmecserét, ami hasznára vált az ökumenikus mozgalomnak. Példa erre az Ausztrál Egyházak Országos Tanácsának tagjai által 2004-ben aláírt egyezmény. Ez a dokumentum kijelenti a közös elköteleződést, meghatározza a célokat és rögzíti a közeledés területeit, anélkül azonban, hogy egybemosná a különbségeket. Ez a kezdeményezés nemcsak azt mutatja, hogy lehetséges konkrét elhatározásokat hozni ma a gyümölcsöző együttműködés érdekében, hanem azt is, hogy folytatni kell az eltéréseket mutató teológiai kérdések türelmes megbeszélését. Az Egyházak Tanácsában és más helyi fórumokon jelenleg folyó tanácskozásaikhoz szolgáljanak támaszul a már elért eredmények.

Idén ünnepeljük Szent Pál születésének kétezredik évfordulóját, aki a korai egyház egységének fáradhatatlan munkása volt. Az imént hallott szentírási szakaszban Pál arra a hatalmas kegyelemre emlékeztet, amelyet azáltal kaptunk, hogy a keresztségben Krisztus testének tagjaivá váltunk. Ez a szentség az Egyház kapuja és „az egység köteléke” mindazok számára, akik benne újjászülettek (vö. Unitatis redintegratio, 22), s így ez az egész ökumenikus mozgalom kiindulópontja. Csakhogy nem ez a végső cél. Az ökumené útjának végső célkitűzése az Eucharisztia közös ünneplése (vö. Ut unum sint, 23–24; 45), amelyet Krisztus kimondottan az Egyház egységének szentségeként bízott az apostolokra. Jóllehet vannak még legyőzendő akadályok, biztosak lehetünk abban, hogy egy nap majd a közös Eucharisztia csak erősíteni fogja fáradozásunkat, hogy Urunkat követve szeressük és szolgáljuk egymást, hiszen Jézus parancsa – Ezt tegyétek az én emlékezetemre! (Lk 22,19) – szervesen kapcsolódik azon felszólításához, hogy meg kell mosnunk egymás lábát (Jn 13,14). Ezért az Eucharisztia szerepéről szóló nyílt párbeszéd – amely a Szentírásnak, az egyházatyák írásainak és a kétezer éves keresztény történelem dokumentumainak megújult és gondos tanulmányozásából merít ösztönzést (vö. Ut unum sint, 69–70) – kétség kívül segít majd az ökumenikus mozgalom előmozdításában és abban, hogy közösen tegyünk tanúságot a világ előtt.

Krisztusban kedves barátaim, gondolom, egyetértenek velem abban, hogy az ökumenikus mozgalom kritikus pontra ért. Ahhoz, hogy továbblépjünk, szüntelenül kell kérnünk Istent, hogy a Szentlélek, aki az Írásokon keresztül szól hozzánk és aki elvezet minket a teljes igazságra (vö. 2Pt 1,20–21; Jn 16,13) újítsa meg gondolkodásunkat (vö. Róm 12,2). Óvakodnunk kell minden arra csábító kísértéstől, hogy a tanítást olyannak tekintsük, ami megoszt, s ezért inkább akadálynak lássuk azon látszólag sürgetőbb és közvetlenebb feladatunk teljesítésében, hogy jobbá tegyük a világot, amelyben élünk. Az Egyház történelme azt mutatja, hogy a gyakorlat nemcsak hogy elválaszthatatlan a didakhétól vagy tanítástól, hanem tulajdonképpen abból fakad. Minél jobban törekszünk az isteni titkok mélyebb megértésére, annál ékesszólóbban beszélnek majd Isten végtelen jóságáról és szeretetéről a felebaráti szeretetből fakadó tetteink. A megismerés adománya és a felebaráti szeretet erénye közti kapcsolatra mutatott rá Szent Ágoston, amikor arról írt, hogy a lélek a szereteten keresztül tér vissza Istenhez (vö. De moribus Ecclesiae catholicae, XII, 21), és hogy ahol az ember a felebaráti szeretetet látja, a Szentháromságot látja (vö. De Trinitate, VIII, 8,12).
Az ökumenikus párbeszéd ezért nem pusztán az eszmék cseréjét jelenti, hanem ajándékok egymást kölcsönösen gazdagító megosztását is (vö. Ut unum sint, 28, 57). Az „eszmék” az igazságra irányulnak, az „ajándék” a szeretet kifejezője. Mindkettő lényegi összetevője a párbeszédnek. Megnyílni, hogy szellemi ajándékokat fogadjunk el más keresztényektől: ez ösztönzi azon képességünket, hogy felismerjük az igazság fényét, amely a Szentlélektől ered. Szent Pál azt tanítja, hogy az Egyház koinóniáján belül juthatunk el az evangélium igazságához, és ebben kapunk eszközt annak megoltalmazásához, hiszen az Egyház „apostolokra és prófétákra alapozott épület”, amelynek maga Jézus a szegletköve (Ef 2,20).

Ennek fényében gondolkodjunk el talán a „test” és a „templom” egymást kiegészítő képén, amelyet a Biblia az Egyház leírására alkalmaz. A test képét használva (vö. 1Kor 12,12–31) Pál arra a szerves egységre és különbözőségre irányítja a figyelmet, amely lehetővé teszi az Egyház számára, hogy lélegezzen és növekedjék. Ugyanilyen fontos azonban az élő kövekből biztos alapra épített szilárd, jól megszerkesztett templom képe. Magának Jézusnak az alakjában olvad tökéletes egységbe a „templom” és a „test” motívuma (vö. Jn 2,21–22; Lk 23,45; Jel 21,22).

A templom – az Egyház – minden szerkezeti eleme fontos, de mind meginogna és beomolna a szegletkő nélkül, amely Krisztus. Egymás „polgártársaiként” és „Isten házanépeként” a keresztényeknek együtt kell működniük, hogy az épület szilárdan álljon, s így másokat is hívogasson, hogy belépjenek és belsejében felfedezzék a kegyelem gazdag kincseit. Ha keresztény értékeket hirdetünk, nem szűnhetünk meg hirdetni azok forrását, közösen téve tanúságot Urunkról, Jézus Krisztusról. Ő adott megbízást az apostoloknak, őt hirdették a próféták, és ő az, akit mi a világnak kínálunk.

Kedves barátaim, az Önök jelenléte azzal a lángoló reménnyel tölt el, hogy miközben a teljes egység felé vezető úton járunk, lesz bátorságunk Krisztusról közösen tanúságot tenni. Pál beszél a próféták jelentőségéről a korai Egyházban; megkeresztelkedésünk által mi is prófétai meghívást kaptunk. Bízom abban, hogy a Lélek felnyitja szemünket, hogy meglássunk mások ajándékait, szívünket, hogy befogadjuk erejét, és értelmünket, hogy felismerjük Krisztus igazságát. Mindannyiuknak szívből köszönöm az időt, a tudást és tehetséget, amelyet „az egy test és egy lélek” szolgálatára szenteltek (vö. Ef 4,4; 1Kor 12,13), amelyet az Úr népe számára kívánt, és amelyért tulajdon életét adta. Övé legyen minden tisztelet és hatalom mindörökké. Ámen.

Kép: WYD 2008

© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

Elment jót tenni

Elment jót tenni

2008. július 19. Évközi tizenötödik hét – Szombat

Szent Mária Magdolna

P. Matthew Green, LC

Mt 12: 14-21

Erre a farizeusok kimentek és tanakodni kezdtek, hogyan okozhatnák vesztét.

Amikor Jézus ezt megtudta, elment onnét. Sokan utána mentek, s ő mindnyájukat meggyógyította, de szigorúan megtiltotta, hogy terjesszék a hírét. Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése, aki ezt mondja: "Ez az én szolgám, akit kiválasztottam, szeretett fiam, akiben tetszésemet találom. Kiárasztom rá Lelkemet, és ítéletet hirdet a népeknek. Nem vitatkozik s nem kiabál, szavát sem hallják a tereken. A megroppant nádat nem töri le, a pislákoló mécsbelet nem oltja el, míg győzelemre nem viszi az igazságot. Az ő nevében bíznak a pogány népek."

Bevezető ima: Uram, hiszek benned. Hiszem, hogy mindig és mindenütt figyelsz rám és vezetsz engem. Remélek és bízom benned, mert tudom, hogy sose vezetsz rossz útra, ha engedelmes vagyok és hallgatok rád. Szeretlek, amiért oly türelmes és jó vagy velem, és szeretnék napról napra hűségesebb lenni hozzád.

Kérés: Szelíd és alázatos szívű Jézus, alakítsd szívemet a tiédhez hasonlóvá.

1. Megküzdeni az ellenállással. Ahogy Jézus egyre több időt töltött a nyilvánosság előtt, felszaporodott ellenségeinek a száma is. Azok, akik úgy érezték, hogy üzenete veszélyezteti a hatalmukat, személyes terveiket és ideáljaikat, ellenségesen fogadták. Jézus azonban sose bosszulta meg az ellene irányuló támadásokat. Ha kritizálta is egyes emberek viselkedését, csak azért tette, mert azok saját maguknak vagy másoknak ártottak. Annak ellenére, hogy Jézus mindenható, sose támad rá másokra, sőt meg se védi magát. Kivárja az időt, amíg végül börtönbe viszik és kivégzik, sőt még eközben is jót tesz másokkal. Nagyon nehéz ezt a példát követni, de az Egyház sok szentje és nagyszerű embere így tett, vállalva az üldöztetést és a hamis vádakat azért, hogy Krisztushoz közelebb kerüljenek.

2. Kerülni a feltűnést. Érdekes, hogy Jézus az általa meggyógyítottaktól azt kéri, hogy ne tegyék Őt ismertté. Ez elsőre ellenmondásosnak tűnhet. Hát nem azért jött, hogy megváltsa a világot és terjessze az örömhírt? Akkor miért akar elrejtőzni? Jézus azonban most is csak az Atya akaratát teljesíti. Még nem jött el annak az ideje, hogy kinyilvánítsa teljes isteni mivoltát, és ezzel szembesítse az ellenségeit. Míg lángolt benne az emberiség iránt érzett szeretet és azt akarta, hogy mindenki részesüljön a megválásból és megismerje az Atyát; azonban meg volt benne a türelem, hogy ezt a küldetését a kellő időben teljesítse. A lelkesedést nem könnyű visszafogni. Úgy is elronthatjuk Isten tervét, ha túl félénkek vagyunk, de úgy is, ha túl hamar és durván szállunk szembe az ellenállással. A jótanács ajándékáért kell folyamodnunk a Szentlélekhez és megfontoltnak kell lennünk, hogy hatékonyan tudjuk közvetíteni Krisztus üzenetét.

3. Krisztushoz hasonlítani a mai világban. Azok a leghatékonyabb apostolok, akik követik Krisztus példáját. Szelídség és alázatosság, szerénység és megfontoltság, nagylelkű önfeláldozás és engedelmesség az Atyához – ezek az erények képesek felülemelni emberi gyengeségeinken. Ma is vannak olyan emberek, akik így élnek. Gondolhatunk XVI. Benedek pápára, Calcuttai Teréz anyára, Pio atyára vagy akár a helyi plébánosunkra vagy hittantanárunkra; bőven találhatunk példát arra, hogy emberek a jónak szentelik életüket a nehézségek, kritikák és hamis vádak ellenére. Semmi sem állíthatja meg őket, mert nem aggódnak önmaguk miatt. Ezek az emberek Isten tervét akarják teljesíteni, az Ő idejében, az Ő feltételeivel. És mi hogyan állunk ezzel?

Beszélgetés Krisztussal: Úr Jézus, segíts odaadással és nagylelkűen követnem a példádat, kitartóan és türelemmel a nehézségek idején, és megfeledkezve önmagamról az Atya akaratáért. Magas követelményeid vannak, messze meghaladják a saját képességeimet, de tudom, hogy a Szentlélek erejével csodálatos dolgokat vihetsz véghez rajtam keresztül. Uram, segíts jól szolgálnom téged.

Elhatározás: Ma arra kérem a Szentlelket, hogy segítsen Istent hatékonyabban szolgálnom, hogy ne legyek se félénk, se elbizakodott, hanem Krisztus nyomában haladjak.



Jöjjön el a Te országod!


2008. július 20.Évközi tizenhatodik vasárnap

P. Roderick Ermatinger, LC

Mt 13, 24-43

Más példabeszédet is mondott nekik: ,,Hasonlít a mennyek országa egy emberhez, aki jó magot vetett szántóföldjébe. Amíg aludtak az emberek, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé és elment. Amikor kisarjadt a gabona és kalászba szökkent, előtűnt a konkoly is. Odamentek a szolgák a gazdához és azt mondták neki: ,,Uram! Ugye, te jó magot vetettél a szántóföldedbe? Honnan van hát benne a konkoly?'' Azt felelte nekik: ,,Ellenséges ember cselekedte ezt.'' A szolgák erre megkérdezték tőle: ,,Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle?'' Ő azonban azt felelte: ,,Nem, nehogy a konkolyt kiszedve kitépjétek vele együtt a búzát is. Hagyjátok együtt felnőni mindkettőt az aratásig. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: ,,Gyűjtsétek először össze a konkolyt és kössétek kévékbe, hogy elégessék. A búzát pedig gyűjtsétek össze a magtáramba.'''' Egy másik példabeszédet is mondott nekik: ,,Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet egy ember megfogott, és elvetett a szántóföldjébe. Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb lesz más veteményeknél. Akkora fa lesz belőle, hogy jönnek az ég madarai és az ágai közt fészkelnek''. Azután egy másik példabeszédet mondott nekik: ,,Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet egy asszony megfogott, és belekeverte három merőnyi lisztbe, amíg meg nem kelt az egész.'' Mindezeket Jézus példabeszédekben mondta el a tömegnek. Példabeszéd nélkül semmit sem mondott nekik, hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott: ,,Példabeszédekre nyitom ajkamat, kijelentem a világ alapítása óta elrejtett dolgokat''. Akkor otthagyta a tömeget és hazament. Tanítványai odamentek hozzá és azt mondták: ,,Magyarázd meg nekünk a példabeszédet a szántóföldben lévő konkolyról!'' Ő azt felelte nekik: ,,Az, aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld a világ, a jó mag az ország fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai. Az ellenség, aki elvetette, az ördög, az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzben elégetik, úgy lesz a világ végén is: az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek az ő országában minden botrányt, és azokat, akik törvénytelenséget cselekszenek, és bedobják őket a tüzes kemencébe. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás. Akkor az igazak ragyogni fognak Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!"

Bevezető imádság: Uram Jézus, te azt akarod, hogy egyre jobban megismerjelek és növekedjek az irántad való szeretetben. Meg akarom mutatni, hogy igazán szeretlek, azáltal, hogy úgy szeretek másokat, ahogy te szerettél engem. Számtalanszor elesek, de bízom kegyelmedben és mindig fel akarok állni. Bízom benne, hogy a te irgalmasságod megváltoztatja szívemet, hogy egy idő után majd sokkal többször álljak fel, mint ahányszor elesek. Itt állok előtted, készen arra, hogy meghalljam igéidet és készen állok arra, hogy tökéletesen egyesüljek a te legszentebb akaratoddal.

Kérés: Uram Jézus, formálj bennem egy új szívet, amely a te evangéliumodért és missziódért lángol.

1. Kigyomlálni a gazt. Jézus mindannyiunkra kiárasztja kegyelmeit, melynek egy cseppje elég ahhoz, hogy megváltoztassa életünket. Akkor miért van az, hogy mégis tele van a kertünk gazokkal? Az a csúnya fickó, akit akár sátánnak is nevezhetünk, egyetlen egy gazt sem tud elültetni a mi engedélyünk nélkül. Hogyan tudjuk felismerni a gazokat? Hogyan tudjuk kiirtani őket? Először is néhány dolgot kell megkérdeznünk magunktól: Meg akarjuk találni azokat a gazokat? Meg akarjuk tenni a szükséges erőfeszítéseket, amelyek a kiirtásukhoz kellenek? Jézus tudni akarja a válaszokat.

2. A mi szívünk Istennek készíttetett. Jézus a gazokról beszél nekünk, amivel egy egész más mederbe tereli a beszélgetést. Meg akarja próbálni elülteti a szívünkben az Ő országának titokzatos misztériumát és szeretné, hogy ez átitassa a szívünket. Szeretné, hogy tisztán lássuk, Ő maga az Isten, aki mindenható és még akkor is, ha nekünk vannak határaink. Mi részesültünk a halhatatlanságból, hiszen lelkünk képes felfogni a megérthetetlent, és vágyik Istenre, és mindarra, ami Istenhez és az Ő szentséges akaratához tartozik.

3. Az apostoli szív. Krisztus az apostolait egy ellenséges világba küldi: egy olyan világba, ahol több istenben hisznek, egy olyan világba, amely keresztre feszítette Jézust. Mégis az apostolok hirdetik az evangélium üzenetét szerte a világban és ez az üzenet sokak szívében gyökeret ereszt. Krisztus országa növekszik. Ez a mi időnk. Jézus arra hív, hogy apostolok legyünk, hogy hirdessük az Ő üzenetét a világ minden táján. Mi a hit széttörhetetlen láncának részei vagyunk. Éljük hát úgy életünket, mint az igaz apostolok, félelem nélkül. Uram Jézus, hogyan lehetek a te örökké hű és bátor apostolod?

Beszélgetés Krisztussal: Jézus, tépd ki a gazokat a szívemből és ültesd el a küldetéstudatot benne. Töltsd meg szívemet a lelkek megmentése iránti szomjúsággal és segíts, hogy még a lélegzetvételem is téged szolgáljon, és oltsa a te lelkek utáni szomjadat.

Elhatározás: Ma valakivel el fogok beszélgetni arról, hogy milyen fontos építeni és bővíteni a te országodat.


Amit a hit szeme felfed előttünk

2008. július 20. Évközi tizenhatodik hét – Hétfő

P. Roderick Ermatinger, LC

Mt 12, 38-42

"Ekkor az írástudók és farizeusok közül egyesek azt mondták neki: ,,Mester, szeretnénk tőled egy jelet látni.'' Ő azt válaszolta nekik: ,,A gonosz és parázna nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás próféta jelét. Mert amint Jónás a cethal gyomrában volt három nap és három éjjel, úgy lesz az Emberfia is a föld szívében három nap és három éjjel. A ninivei férfiak föltámadnak majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és el fogják ítélni azt, mert ők megtértek Jónás igehirdetésére; és íme, nagyobb van itt, mint Jónás. Dél királynője föl fog támadni az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és el fogja ítélni azt, mert ő eljött a föld határairól, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét; és íme, nagyobb van itt, mint Salamon. "

Bevezető imádság: Uram Jézus, te azt akarod, hogy egyre jobban megismerjelek és növekedjek az irántad való szeretetben. Meg akarom mutatni, hogy igazán szeretlek, azáltal, hogy úgy szeretek másokat, ahogy te szerettél engem. Számtalanszor elesek, de bízom kegyelmedben és mindig fel akarok állni. Bízom benne, hogy a te irgalmasságod megváltoztatja szívemet, hogy egy idő után majd sokkal többször álljak fel, mint ahányszor elesek. Itt állok előtted, készen arra, hogy meghalljam igéidet és készen állok arra, hogy tökéletesen egyesüljek a te legszentebb akaratoddal.

Kérés: Uram, minden porcikám vágyik rá, hogy téged öleljen. Kérlek, növeld és erősítsd meg hitemet.

1. Kinek kellene véghezvinni jeleket? Jézus visszautasítja a farizeusokat és az írástudókat, mert a szándékaik gonoszak voltak. Nem tértek meg a szavaira, annak ellenére, hogy számtalan jelet mutatott nekik és még másoknak is. Irányítani akarják Jézust. Milyen gyakran követeljük, hogy Isten mutasson nekünk jeleket, még akkor is, ha talán egy kicsit burkoltabb formában? Gyakran ezt tesszük feltételévé annak, hogy előrébb lépjünk egy lépést a szentséghez vezető úton Jézus felé, mert szívünk mélyén nem akarunk radikális változtatásokat az életünkben, pedig tudjuk, hogy meg kellene tennünk. Jézus egy tucatnyi jelet mutatott mindannyiunknak. Most a mi feladatunk, hogy jelét adjuk Jézus iránti szeretetünknek és megmutassuk neki, hogy mi tényleg szentek akarunk lenni, nem csak jó keresztények.

2. A hit, felmérhetetlen kincs. Az emberek hittek a próféták szavainak. Jézus azt mondja nekünk, hogy Ő mindegyik prófétánál nagyobb. A mi Krisztussal való kapcsolatunk vezethet másokat a hithez. Milyen gyakran mondta Krisztus az apostoloknak, hogy nem elég nagy a hitük? Ez elszomorította Krisztust. Elmondta nekik, hogyha akkora lesz a hitük, mint a mustármag, képesek lesznek még a hegyeket is megmozgatni. Jézus rá akar ébreszteni minket arra a mérhetetlen erőre, amit a hitünk növekedésével kapunk. Imádkozz keményen az ajándékok ajándékáért!

3. Az igaz hit szabaddá tesz. Amikor elgondolkodunk a világ jelenlegi állapotán, akkor talán elbátortalanodunk, vagy lehangolttá válunk. A támadások, amik a családokat és a fiatalokat érik, az erőszak és az elhatalmasodó elvilágiasodás – mindezek eredményezik, hogy sok embernek nagyon sötét a lelke. Mégis tudjuk, hogy Krisztus a világ világossága. Övé a legnagyobb győzelem: legyőzte a bűnt és a halált. Az ember szabad akaratából visszautasíthatja a szabadság ajándékát, de Krisztust is választhatja, az utat, az igazságot és az életet. Mikor a Jézus Krisztusba vetett hitünk növekszik, akkor megengedjük neki, hogy bennünk éljen és, hogy mindent megváltoztasson az életünkben. Cserébe sokak szívét meg fogja érinteni – még akkor is, ha a hitünk akkora, mint egy mustármag.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, tanítsd meg, hogy hogyan használhatom bölcsen a szabadságomat. Sok dologgal bíztál meg engem. Meg akarom mutatni hűségem és szeretetem jeleit.

Elhatározás: Keresni fogom az alkalmat, hogy minél többet megtanuljak a hitről és ezt megosszam valakivel.


Szeretettel várunk nyári táborainkba minden fiút és lányt, akik szívesen töltenek el egy hetet jó társaságban. színes lelki és szórakoztató programok közepette. Bővebb információ www.regnumchristi.hu weboldalon található.


Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?

Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket.

Missio Christi Alapítvány

Adószám: 18254589-1-43

CIB Bank 11100908-18254589-10000001


--~--~---------~--~----~------
------~-------~--~----~
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat levelezőlistája.
A Vándor Evangélium program ebben az évben a Szentírás évét segíti.

Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mailcímen felteheti: info@vandorevangelium.hu

www.vandorevangelium.hu
-~----------~----~----~----~------~----~------~--~---

Evangélium

2008. július 19. - Szombat

A félkezére béna ember szombatnapon történt meggyógyítása után a
farizeusok kivonultak a zsinagógából, és maguk között arról tanakodtak,
hogyan okozhatnák Jézus vesztét. Jézus tudta ezt, ezért eltávozott onnét.
Sokan azonban utána mentek, és ő valamennyiüket meggyógyította, de
megtiltotta nekik, hogy nyíltan beszéljenek róla. Így beteljesedett Izajás
próféta jövendölése:
"Ez az én szolgám, akit kiválasztottam,
szeretett fiam, akiben kedvem telik.
Kiárasztom rá lelkemet,
és ítéletet hirdet a nemzeteknek.
Nem vitatkozik, és nem kiabál;
szavát sem hallják a tereken.
A megroppant nádszálat nem töri el,
a pislákoló mécsbelet nem oltja ki,
míg csak győzelemre nem viszi az igazságot.
Az ő nevében bíznak a nemzetek."
Mt 12,14-21

Elmélkedés:

A farizeusi törvények szerint a gyógyítás olyan tevékenység volt, amelyet
nem volt szabad szombaton, a nyugalom napján végezni, mert ez már munkának
számított. Ezért háborodnak fel a béna meggyógyítása láttán a farizeusok,
s kezdenek el tanakodni arról, hogy mit tehetnek a nyugalmat megszegő
személy, a gyógyító Jézus ellen.
Jézus szemszögéből viszont ugyanez az esemény, tehát a béna meggyógyítása
az isteni irgalmasságnak a jele Jézus tehát nem tesz mást szombaton, mint
szeretetet gyakorol, s éppen ez a pihenőnap eredeti értelme. Valójában
tehát nem megtagadja vagy elutasítja a törvényt, hanem annak lényege
szerint cselekszik, amikor jót tesz a bénával és visszaadja egészségét.
Felhasználom-e a felebaráti szeretet gyakorlására a vasárnapi pihenőnapot?
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Istenem, Te ismered gyöngeségemet. Kegyelmed nélkül nem tudok semmit sem
tenni, ne tagadd meg hát tőlem, ó Istenem, és szükség szerint erősíts
engem. Adj elegendő erőt, hogy elkerüljek minden rosszat, amit tiltasz,
megtegyem mindazt a jót, amit parancsolsz, és minden keresztemet
türelemmel viseljem, amint irgalmas Gondviselésed rám küldi.
______________________________

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger