2008. augusztus 10., vasárnap

2008. augusztus 10. - Évközi 19. vasárnap

Amikor (a kenyérszaporítás után) a tömeg befejezte az étkezést, Jézus
mindjárt a csónakba parancsolta tanítványait, hogy amíg ő elbocsátja a
tömeget, menjenek át előtte a túlsó partra. Amint elbocsátotta az
embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben beesteledett,
s ő ott volt egymagában. A csónak pedig már jó pár stádiumnyira
eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt.
Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult feléjük a víz színén
járva. Amikor észrevették, azt hitték, hogy kísértet, és rémületükben
felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket: "Bátorság! Én vagyok!
Ne féljetek!" Erre Péter odaszólt neki: "Uram, ha te vagy az, parancsold
meg, hogy hozzád menjek a vízen!" Ő azt mondta: "Jöjj!" Péter ki is szállt
a csónakból, elindult a vízen, és ment Jézus felé. De az erős szél láttán
megijedt, és merülni kezdett. Felkiáltott: "Ments meg, Uram!" Jézus
nyomban kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így szólt hozzá: "Te
kicsinyhitű, miért kételkedtél?" Mikor beszálltak a bárkába, a szél
elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és így szóltak: "Te
valóban az Isten Fia vagy!"
Mt 14,22-33

Elmélkedés:

Bátorság! Én vagyok!
Az elmúlt vasárnap evangéliuma a csodálatos kenyérszaporításról szólt. A
történet azért jelentős, mert a kenyerek megsokasításával Jézus mintegy
jelezte, hogy ő valóban Isten. Az újszövetség örömhírének hirdetőjeként
megismételte az ószövetségi idők manna-csodáját. Jézus vízen járása,
amelyet a mai evangéliumban hallottunk ennek az eseménynek a folytatása és
jelentősége is abban áll elsősorban, hogy szintén Jézus istenségét
bizonyítja. Ennek a természeti csodának ugyanis önmagában nem sok értelme
és haszna volna. A betegek meggyógyításakor például a csodának amellett,
hogy visszaadja valakinek a testi egészséget, hit ébred abban, aki
részesül benne, valamint a szemlélőkben is. A kenyérszaporításkor pedig az
éhező nép élvezi a csoda hasznát, azt, hogy Jézus jóllakatja őket. Vagy
idézhetjük még talán a kánai menyegző csodáját is, a víz borrá
változtatását, amikor szintén valami hiányzik az emberek öröméhez és Jézus
megadja azt. De mi értelme volna a vízen járásnak önmagában? Ez a csoda
tehát szintén Jézus istenségét igazolja.

Ezt támasztja alá az elbeszélés két kulcsmondata: Az egyik, amikor Jézus a
rettegő apostolokhoz közeledve azt mondja, hogy "Én vagyok." E kijelentés
emlékeztet minket arra, amikor a Mindenható Isten megjelent Mózesnek az
égő csipkebokorban és a próféta kérdésére így nevezte magát: "Én vagyok
az, Aki vagyok" (Kiv 3,14). Jézus tehát osztozik az Isten dicsőségében és
ugyanúgy nevezi magát, mint Isten.
A másik kulcsmondat pedig az elbeszélés végén hangzik el a tanítványok
szájából: "Te valóban az Isten Fia vagy!" (Mt 14,33). Máté evangélista
tehát úgy zárja le a vízen járás történetét, mintha csak egyenesen az lett
volna a szándéka a leírással, hogy a jelenlévők szájába adja a hitvallást,
amely szerint Jézus Isten. Mind a kenyérszaporítás csodája, mind pedig a
vízen járás csodája Jézus istenségéről ad bizonyságot számunkra. Ha ezt a
hitvallást magunkénak valljuk, mi is megtapasztalhatjuk Jézus segítségét,
meghallhatjuk bátorító szavát, amikor veszélyben vagyunk vagy éppen
"ellenszél" miatt nem tudunk előbbre jutni.

Az egyik hittanos kislány, akit az egyszerűség kedvéért most nevezzünk
Eszternek, az egyik korábbi nyáron Horvátországban nyaralt családjával.
Hazatérve lelkesen mesélte el élményeit, amelyek közül a legemlékezetesebb
az volt számára, amikor hajóval utaztak át egy szigetre. A víz nagyon
nyugodt volt, amikor elindultak, s úgy tűnt, hogy igen kellemes
kirándulásnak néznek elébe. Gyönyörködtek a végtelen tengerben, lassan
szinte már eltűnt szemük elől a part, ahonnan elindultak, de még nem
látták úti céljukat, a szigetet, amikoris hirtelen feltámadt a szél és
nagy tengeri viharba kerültek. A hatalmas hajó egészen kicsinek tűnt a még
hatalmasabb hullámok között. Az utasok félelme egészen természetes volt
ebben a helyzet, de még a hajó személyzete is megijedt, mert ők sem
gyakran kerülnek ilyen nagy viharba. A kis Eszter ösztönösen imádkozni
kezdett, mint minden nehéz helyzetben. A vihar aztán az imának és a
természet rendjének köszönhetően egy idő után csillapodni kezdett, s mire
megérkeztek a szigetre, már újból gyönyörű volt az idő.

Ha tengeri viharba nem is kerültünk még, sokszor úgy vagyunk életünkkel,
mint akik kihajózunk az ismeretlen tengerre. Ilyenkor rögtön
megtapasztaljuk, hogy mennyire sebezhetőek és kiszolgáltatottak vagyunk,
főként akkor, ha nem érezzük a mi Urunk közelségét. Félelmeinket az Ő
közeledése oszlatja el. Isteni hatalmát és nagyságát felismerve bátorság
tölt el minket, hogy életünk legnehezebb helyzeteiben is helyt tudjunk
állni. Ismerjük fel mindig a lelkünket megmentő, hitünket növelő,
bátorságot adó és nyugtalan, kereső szívünket lecsendesítő Jézust!
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Jézus Krisztusom, az örök Atyának Fia, Uram és királyom! Mit hagytál te a
világra, tieidre, mit örökölhettünk tőled? Mit mondhattál mást a magadénak
a szenvedésen, gyötrelmeken és szégyenen kívül, a kereszten kívül, melyen
kínlódva fejezted be életed?
Ha igazi gyermekeid akarunk lenni, Uram, ha örökségünkről nem akarunk
lemondani, akkor vállalnunk kell a szenvedést nekünk is, s nem szabad
elmenekülnünk elole!
Avilai Szent Teréz
______________________________

Péter a vízen és a vízben

Péter a vízen és a vízben

2008. augusztus 10. Évközi tizenkilencedik. vasárnap

P. Steven Reilly LC

Mt 14,22-33

Amikor (a kenyérszaporítás után) a nép befejezte az étkezést, Jézus nyomban szólt a tanítványoknak, szálljanak bárkába, és evezzenek át a túlsó partra, addig ő hazaküldi a népet. Miután hazaküldte, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben besötétedett, s ő ott volt egymagában. A bárka már jópár stádiumnyira járt a parttól, hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején a víz tükrén elindult feléjük. Amikor a tanítványok észrevették, hogy a vízen jár, megrémültek. "Kísértet!" - mondták, s félelmükben kiabáltak: Jézus azonban megszólította őket: "Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!" Erre Péter így szólt: "Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!" "Gyere!" - felelte. Péter kilépett a bárkából és elindult Jézus felé a vízen. Az erős szél láttára azonban megijedt, és amikor merülni kezdett, felkiáltott: "Uram ments meg!" Jézus kinyújtotta a kezét és megfogta. "Te kishitű - vonta kérdőre -, miért kételkedtél?" Amikor beszállt a bárkába, a szél nyomban elült. Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és megvallották: "Valóban Isten Fia vagy!"

Bevezető ima: Atyám! Adj nekem mélyebb hitet! Teljes szívemből hiszek Benned. Segíts nekem, hogy ez az elmélkedés közelebb vigyen Fiadhoz, Jézushoz.

Kérés: Uram! Segíts nekem bízni Benned, mikor döntéseket kell hoznom.

1. Isten neve. Ha a tomboló szél és hullámok nem lettek volna elég az apostolok megijesztésére, még egy szellemszerű alakot is láttak, aki a vízen közeledett feléjük. A megdöbbenéstől kővé meredtek. Ki nem reagált volna hasonlóan? Jézus azonban rögtön csitítja félelmüket: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!”, ami a korábbi szó szerinti görög fordításban így hangzott: „Én vagyok az.” Ez volt az a bibliai kifejezés, ami legerőteljesebben fejezte ki Isten jelenlétét. Mikor Mózes teljesen elkeseredve az égő csipkebokor előtt áll és egyáltalán nem tudja, hogy mint dadogó menekült, hogyan fog Egyiptomból a fáraóhoz visszatérni és ezt a keményszívű embert meggyőzni, hogy elengedje a rabszolgasorba taszított zsidókat, akkor Isten Mózes habozására és kétségire úgy válaszol, hogy nevén nevezi magát neki: „Én vagyok az, ’Aki vagyok’.” Isten neve a jelent jelenti, a jelen pedig biztonságot ad. Mi nem vagyunk az élet megpróbáltatásainak segítség nélkül kiszolgáltatva.

2. A vízen járni. Péter spontán elhiszi Jézus szavait. "Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!" Míg a többi apostol még mindig a hajó aljában lapul és életéért aggódik, Péter felkel és felkészül a merész ugrásra. Péter példája sokat segíthet nekünk: időnként fontos elhatározások előtt állunk, amit úgy élünk meg, mint egy ugrást a vízbe. Határozatlanságunk sokszor okos dolognak tűnik számunkra. Végülis nem akarunk megfulladni. Péter ugrása azonban nem egyszerűen vak vagy vakmerő. Önmagában, csak magára számítva több esélye lenne egy úszómellénnyel, és ezt tudja. De Krisztus azt mondja: „Gyere!” Ettől kezdve pedig a hitből fakadó engedelmességről van szó. Ha lelkünk mélyén meg vagyunk győződve róla, hogy Jézus azt mondta „Gyere!”, akkor az ugrás jó választás, mert a hiten és a bizalmon alapszik.

3. A segítő kéz. Péter ugrik, de minden gyengeségét magával viszi a hideg vízbe. A szél és a hullámok így győznek a csodáról való meggyőződés felett, és a kétségekkel teli Péter süllyedni kezd. Milyen szép, hogy kétségekkel telve is a hitébe kapaszkodik. Nem próbál elkezdeni úszni, hogy visszajusson a csónakba, hanem azt kiálltja: "Uram, ments meg!". Az Úr szíve tele van részvéttel. Azonnal kinyújtja kezét, hogy megmentse átázott helytartóját. Azt akarja, hogy Péter - és mi is – megtanuljuk a leckét: „Te kishitű, miért kételkedtél?" Más szavakkal így is mondhatnánk: „Sose fordítsd el szemeidet rólam, és akkor mindig fenntartalak a vízen.“

Beszélgetés Krisztussal: Úrjézus! Te felszólítottad Pétert, hogy a vízen járjon. Míg hitt benned és hatalmadban, minden jól ment, de elfogta a kétség. Erősítsd meg hitemet, hogy követni tudjalak. Segíts, ha a szél és a hullámok nagyobbak lesznek és jelentkezik a kételkedés. Segíts nekem a víz felszínén maradnom!

Elhatározás: Döntéseim előtt imádkozni fogok, hogy a döntéseim hitemből fakadjanak.


A Pápa imaszándéka 2008. augusztus hónapra:

Hogy az emberiség tisztelje Istennek a világra vonatkozó tervét, és így egyre inkább tudatára ébredjen annak, hogy a teremtett világ Isten nagy ajándéka számunkra.

Hogy a karizmák figyelmes megkülönböztetésével és a lelki, kulturális képzés erősítésével segítsük Isten egész népét válaszolni az életszentségre és a misszióra szóló közös meghívásra.


Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?

Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket.

Missio Christi Alapítvány

Adószám: 18254589-1-43

CIB Bank 11100908-18254589-10000001


--~--~---------~--~----~------
------~-------~--~----~
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat levelezőlistája.
A Vándor Evangélium program ebben az évben a Szentírás évét segíti.

Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mailcímen felteheti: info@vandorevangelium.hu

www.vandorevangelium.hu
-~----------~----~----~----~------~----~------~--~---

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger