2008. augusztus 17., vasárnap

Evangélium

2008. augusztus 17. - Évközi 20. vasárnap

Abban az időben: Jézus továbbhaladt, és Tirusz és Szidon vidékére vonult
vissza. És íme, jött egy arra lakó kánaáni asszony, és kiáltozva kérte:
"Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz
szellem!" Ő azonban szóra sem méltatta. Végül odamentek hozzá tanítványai,
és arra kérték: "Küldd el őt, ne kiáltozzon utánunk!" Jézus kijelentette:
"Az én küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól." Ám az
asszony odajött, és leborult előtte e szavakkal: "Uram, segíts rajtam!" Ő
így válaszolt: "Nem való elvenni a gyerekek kenyerét és odadobni a
kutyáknak!" Mire az asszony: "Igen, Uram, de a kutyák is esznek abból, ami
lehull gazdájuk asztaláról!" Erre Jézus így szólt hozzá: "Asszony! Nagy a
te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd!" És a lánya meggyógyult még abban
az órában.
Mt 15,21-28

Elmélkedés:

Aki meghallgat
Jó néhány évvel ezelőtt egy templomfelújításhoz kellett beszereznem az
építési engedélyt. A tervek és a dokumentáció az utolsó pillanatban, de
még időben elkészült, már csak egy friss tulajdoni lapot kellett
beszereznem a földhivataltól. Mivel egy pályázat benyújtási ideje
sürgetett, szerettem volna még a hétvége előtt megszerezni a szükséges
dokumentumot, de péntek lévén erre nem sok esélyem volt. Mindenesetre
tettem egy próbát, felhívtam telefonon a hivatalt, hogy tudnának-e még
délután fogadni. Nagyon udvariasan közölték velem, hogy semmi esélyem
sincs arra, hogy még ezen a délutánon elintézzék az ügyemet, próbálkozzak
majd inkább a következő héten. Kissé elkeseredve, lemondóan tettem le a
telefont. Nem haragudtam meg az ügyintézőkre, hiszen bizonyára sok
munkájuk volt, ők is készültek mér a hétvégi pihenésre, de azért
sajnáltam, hogy nem jutottam előbbre. Néhány perc múlva azonban az a
hirtelen gondolatom támadt, hogy személyesen megyek be a hivatalba, hátha
úgy jobb belátásra tudom bírni őket. Mikor aztán ebédidő után megérkeztem,
azzal fogadtak, hogy ne is mondjam, mit szeretnék, mert ők ma már semmivel
sem szeretnének foglalkozni. De ha már ott voltam, nem tágítottam, hanem
kedvesen és mosolyogva kértem, hogy talán mégis jó volna valakit találni,
aki nekem segítene. Erre azt a választ kaptam, hogy jobb volna inkább
hétfőn jönnöm, de én még tovább erősködtem, mígnem végre kerítettek
valakit, aki pár perc alatt elkészítette a tulajdoni lapot. Ez az eset is
azt bizonyította számomra, hogy ha nem adjuk fel könnyen a dolgokat, akkor
lehet eredményt elérni.

Azért jutott eszembe ez az eset, mert a mai vasárnap evangéliumában egy
ehhez hasonló dolog történt. Egy asszony segítséget szeretett volna kérni
Jézustól, de első pillanatban elutasítással találkozott, Jézus szóra sem
méltatta őt, nem hallgatta meg kérését. Az asszony azonban nem adta fel,
tovább kiáltozott olyannyira, hogy a tanítványok már kellemetlenül kezdték
érezni magukat a hangoskodó miatt. Jézus ekkor egyértelmű elutasító
választ ad ennek a kánaáni asszonynak azt mondván, hogy csak a választott
nép számára szól küldetése és nem a kánaániakhoz. Azzal próbál kibújni a
kérés teljesítése alól, hogy nem illő dolog a gyerekek kenyerét a
kutyáknak adni. Ez a kijelentés egyenesen sértés az asszonynak, hiszen a
kánaáni népet kutyákhoz hasonlítja. De a segítségre váró asszony nem
sértődik meg, s nem távozik sértődötten. Sőt, egyenesen visszavág: "Igen,
Uram, de a kutyák is esznek abból, ami lehull gazdájuk asztaláról!".
Igazat ad tehát Jézusnak, de nem adja fel a reményt, hogy kérése
meghallgatásra talál. Még Jézust is meglephette az asszony leleményessége.
Jézus máskor remek, világos példabeszédekben tanította az embereket, s
most, íme, neki mondanak egy kiváló hasonlatot. Jézus sok más esetben
remekül megfelel az írástudók ravasz kérdéseire, s most, íme, ő kap egy
ügyes választ ettől az asszonytól. Egy olyan választ, ami elől már nem
lehet kibújni, s végül teljesíti a kérést.

Az evangéliumi történet tanulságát levonva tegyünk most három rövid
megjegyzést:
1. Először: Isten nem süket. Szívesen meghallgatja és tejesíti mindazon
kéréseinket, amelyek valóban a javunkat szolgálják. Terjesszük tehát elé
bátran imádságaink során mindazt, amire szükségünk van!
2. Másodszor: Mindig azzal a hittel és bizalommal forduljunk Istenhez,
hogy ő valóban a javukat akarja. Ha hiányzik belőlünk a hit, nem fogunk
meghallgatásra találni.
3. Harmadszor: Legyünk állhatosak, kitartóak az imádságban és a kérésben.
Isten nem úgy működik, mint az automata, amelybe be kell dobni a pénzt és
pár másodperc múlva kiesik belőle az üdítőital vagy pillanatok alatt
elkészül a friss kávé. Ha valamit szeretnénk, és az nem teljesül azonnal,
ismételjük meg kérésünket. Ha Isten is úgy látja, hogy szükségünk van
arra, amit kérünk, biztosan megadja egyszer.

Befejezésül csupán egy dolgot szeretnék mindehhez hozzátenni: ne legyünk
soha Isten hálátlan gyermekei! Ha meghallgatja imáinkat és teljesíti
kéréseinket, mondjunk köszönetet és hálát érte! Legfőképpen üdvösségünkért
imádkozzunk, mert ez a legnagyobb jó, amit Isten nekünk adhat.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Ha bárhol is kiomlik Krisztus Vére, a bűnök bocsánatára omlik, én, ki
annyit vétkeztem, épp én kell, hogy gyakran Őt vegyem! Oly szükségem van
gyakorta erre az orvosságra. E Kenyérről mondatott: Mind, ki Tőled távolra
megy, az elvész! Ha távol tartod Tőle magadat, te is majd el fogsz veszni.
Az elveszőket önhanyagságuk veszti el!
Szent Ambrus
______________________________

Evangélium

2008. augusztus 16. - Szombat

Egyszer gyermekeket vittek Jézushoz, hogy tegye rájuk kezét, és imádkozzék
fölöttük. A tanítványok elutasították őket. Jézus azonban így szólt:
"Hagyjátok csak a gyermekeket, és ne akadályozzátok meg őket, hogy hozzám
jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa!" Azzal rájuk tette kezét, majd
továbbindult.
Mt 19,13-15

Elmélkedés:

Ne akadályozzátok a gyermekeket, hogy hozzám jöjjenek - mondja Jézus a mai
evangéliumban. Azoknak a tanítványoknak szól ez a figyelmeztetés, akik a
kor szokásainak megfelelően cselekszenek, azaz nem engedik, hogy a
gyermekek a felnőttekkel együtt legyenek, esetleg zavarva őket. Ezeket a
gyermekeket feltételezhetően a szüleik viszik Jézushoz, áldást kérve
számukra.
Mivel sokszor úgy tűnik, hogy manapság a szülők nem engedik Jézushoz
közeledni a gyermekeket, ezért a figyelmeztetés nekik is szól. Azoknak
tehát, akik nem gondoskodnak arról, hogy gyermekük vasárnaponként részt
vegyen a szentmisén, mert esetleg ők maguk sem járnak el. Inkább pihenjen
a gyerek - mondják. Amúgy is nyári szünet van, minek misére járni ilyenkor
- hangoztatják. Igen, ők ilyenkor megakadályozzák saját gyermeküket, hogy
Jézushoz menjen.
Vajon én hányszor akadályozok másokat akarva vagy akaratlanul a Jézushoz
való közeledésben?
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Teljenek be ajkaink dicséreteddel, hogy énekeljük, Uram, a te dicsőséged;
mert arra méltattál minket, hogy részesüljünk halhatatlan, éltető, szent,
égi titkaidban. Erősíts meg minket szentséged által, hogy egész nap
elmélkedjünk igazságaid felett. Alleluja!
______________________________

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger