Ünnepe: szeptember 19
A magvetőről szóló beszédet követik a mai rövid jézusi mondások, amelyeknek az a mondanivalója, hogy nem elég csupán hallgatni Isten tanítását, hanem úgy kell arra tekinteni, mint világosságra, amely fényt hoz az ember életébe. Ha valaki nem ismeri fel az isteni szó minden embert megvilágosító erejét, vagy nem érti meg azt, hogy ezt tovább kell adnia másoknak, akkor az egészet elveszítheti. Ez a továbbadás nem olyan, ahogyan négyévente a sportolók egymásnak átnyújtják az olimpiai lángot, miután vitték egy darabon, s többé nem nem az övék, hanem olyan, ahogyan adventben továbbadjuk másoknak a betlehemi lángot, de az otthonunkban továbbra is égve marad. Adjuk tovább a világosság szavát! (Adoremusz 2005)
Az Egyház vértanúi azt tették, amit Jézus: hirdették az Isten országát. Mindannyiunknak ezt adja feladatul Üdvözítőnk.
SZENT JANUÁRIUSZ beneventói püspök volt, társaival együtt Nápoly mellett, Puteoliban szenvedett vértanúságot Diokleciánusz keresztényüldözése idején, 305. szeptember 19-én.
Az 5. században ereklyéi Nápolyba kerültek, föléjük hatalmas dómot építettek. A város védőszentjéül választotta, azóta is főleg Nápolyban tisztelik. Vérének ereklyéjét évente, a szent ünnepein (máj. 1. és 2., szept. 19. valamint dec. 6.) körmenetben viszik körül: ekkor csodás módon mindig ismét folyóssá válik az egyébként alvadt állapotban lévő két ampolnányi vér. A Vezúv kitörései esetén több ízben vitték ereklyéit az izzó lávafolyam elé, és a város megmenekült.
Példája:
A szenvedésnek sohasem tudhatjuk az értelmét,
de bízunk abban, hogy Isten ezáltal is jelet alkot életünkből.