Erdő Péter nyilatkozata a Városmisszióról a Magyar Hírlapban
szeptember 20. 10:02
„Még nincs vége a Városmissziónak, de az már most megállapítható, hogy idén különösen nagy hangsúlyt kaptak a kulturális események, hiszen ebben az időszakban szerveztük meg a Szakrális Művészetek Hetét, amelyről már most tudjuk, hogy rengeteg érdeklődőt vonzott.”
A Magyar Hírlapban (5.o.) A remény is lehet tanúságtétel Erdő Péter bíboros prímás nyilatkozik az idei Városmisszióról. A magyar katolikus egyházfő elmondta: „Még nincs vége a Városmissziónak, de az már most megállapítható, hogy idén különösen nagy hangsúlyt kaptak a kulturális események, hiszen ebben az időszakban szerveztük meg a Szakrális Művészetek Hetét, amelyről már most tudjuk, hogy rengeteg érdeklődőt vonzott.” A Szakrális Művészetek Hete nem csak Budapesten és nem csak katolikus intézményekben de más felekezetek múzeumaiban és állami gyűjteményekben is igyekezett bekapcsolni az érdeklődőket a keresztény kultúrába. Esztergomban, Pápán, Győrben és Veszprémben is vannak például rendezvények. Ezek nemcsak a rendkívül gazdag magyar keresztény kulturális örökséget mutatják be, hanem a most megmutatott műtárgyak révén egy emberi magatartást is láthatóvá tesznek.
Erdő Péter figyelmeztetett: „Minden embernek van missziós küldetése, azonban ez nem erőszakos, hanem felkínáló. Hitelesen és vonzóan kell bemutatnunk az örömhírünket. Bátran, de nem agresszíven. Szent Péter levelében olvassuk: ’Legyetek mindig készen rá, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek” (1Pét 3,15). Ha azt látják, hogy reményben élő emberek vagyunk, ha látják, hogy derűsen élünk, akkor megkérdezik: vajon miért? És nekünk valóban van reményünk. Meg kell tudnunk mondani, hogy miben reménykedünk. Ez pedig tanúságtétel.” A bíboros prímás rámutatott: „A nagyvárosi ember elveszítette azokat az értékőrző közösségeket, melyek védelmezhetnék. Lassan a családtagok sem beszélnek egymással. Az elmagányosodó embereknek is kínálnak plébániáink a Városmisszió idején, de máskor is egyfajta életmintát, közösségi létmódot, segítséget.”
Dippold Pál interjúkészítő kérdésére, hogy mi a hit átadásának leghatékonyabb módja, a bíboros prímás kifejtette: „Nem mindegy, mit mond és mit tesz az ember, a puszta mosoly vagy a puszta beszéd kevés. A hit átadásához kell a szeretet kisugárzása. Én magam a hitet a saját szüleimtől kaptam otthon, de ha engem otthon a szüleim nem szerettek volna, akkor nem biztos, hogy elkezdtem volna érdeklődni aziránt, hogy ők miben is hisznek. Azt hiszem, hogy a szeretet nyelve a leguniverzálisabb, a segítő szeretet nyelve.” Erdő Péter emlékeztetett rá: „Európa gyökerei a zsidó-keresztény kultúrába kapaszkodnak. Ez a vallási örökség azt a meggyőződést tartalmazza, hogy az Isten maga szól hozzánk, kinyilatkoztatja önmagát, és ez a kinyilatkoztatás történelmi. A keresztény hit szerint Jézus Krisztus személyében nyeri el a maga teljességét. Minekünk az ő személye is egy biztos alap. Minden gazdasági, kulturális, az együttélést érintő újjászületésnek objektív igazságon és valóságon kell alapulnia, és minden nehézség ellenére úgy érezzük, hogy ehhez készek vagyunk szívesen hozzájárulni, ebben otthon vagyunk. Mi minden emberre tisztelettel nézünk, mint Isten képmására.”
Magyar Kurír
© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.