2008. október 4., szombat

Henri Boulad az iszlám európai térhódításáról

Henri Boulad az iszlám európai térhódításáról
Az igazi megoldást a kereszténység megújulása jelentené

október 4. 13:10


Az iszlám terjeszkedésének veszélyeire Henri Boulad Egyiptomban élő jezsuita, aki szeptember utolsó hetében több előadást tartott Budapesten. Az alábbiakban az iszlámról szóló szeptember 27-i előadásának főbb gondolatait foglaljuk össze.

Boulad atya azzal kezdte előadását, hogy az iszlám és a kereszténység fel-fellángoló ellentétét történelmi események igazolják (640-től, amikor az arab hadsereg lerohanta és iszlamizálta az akkor keresztény Észak-Afrikát, egészen 1878-ig, amikor legutóbb Bulgáriában sikerült megállítani az Európa meghódítására induló törököket).

Az előadó hangsúlyozta: Az iszlám nem csupán vallás, hanem politikai rendszer is, amely vallást, társadalmat, politikát és kultúrát egyesít. Az iszlámban a vallás elválaszthatatlan a politikától. Néhány éve II. Hasszán, Marokkó volt királya nyilatkozta a francia televízióban: „Az iszlámban szétválaszthatatlan az egyház és az állam. Muzulmánjaink soha nem fognak beilleszkedni a francia társadalomba."

Mindez élesen veti fel a muzulmánok európai befogadásának kérdését. „ Az utóbbi évekig Európa toleráns és elfogadó módon viszonyult az iszlámhoz, mivel tisztelet érdemlő vallásnak tartotta. Ha az iszlám beérné azzal, hogy böjtölést, imát és alamizsnálkodást ír elő híveinek, nem lenne semmi gond. De az Európában jelenleg megjelenő radikális és hódító iszlám alapjaiban veszélyezteti a kontinenst. A bevándorlás, a demográfiai fo|yamatok és az áttérések következtében az iszlám kevesebb mint egy évszázadon belül többségbe kerül, és a demokrácia többségi elve folytán rákényszeríti Európára a saját látásmódját és a saját törvényeit. Vége lesz a drágán megszerzett szabadságnak! A tolerancia nevében Európa az intoleranciát fogja beengedni!"

Boulad atya megdöbbentő személyes élményekkel illusztrált előadásában elmondta: az 57 muzulmán ország egyikében sincs vallásszabadság; a muzulmán vallást elhagyókra halálbüntetés vagy halálos fenyegetés, brutális kínzás, gyilkosság vár. S ami még riasztóbb: már Európában is előfordul, hogy keresztényeket (pl. az utcán apácákat) fenyegetnek. Az iszlámnak létezik egy felvilágosult, liberális irányzata, ez azonban oly mértékben kisebbségben van, hogy az iszlamista többség mellett szinte nincs befolyása. A sok európai számára vonzónak tűnő misztikus szufizmus pedig eretnekségnek számít az iszlámon belül.

Hogyan viszonyuljunk tehát a muzulmán bevándorlókhoz? Az előadó szerint „egyfelől megértőnek és humánusnak kell lenni a bevándorlókhoz, akik tanácstalanok a számukra idegen kultúrában. De a befogadó és megértő hozzáállás nem jelenthet teljes nyitottságot. Európának fokozottan kell ügyelnie, nehogy megtelepedjék a kontinensen a fanatizmus." Rendkívül fontos volna, hogy Törökország ne legyen tagja az Európai Uniónak, hiszen sem földrajzilag, sem történelmileg, sem kulturálisan nem tartozik Európához.

Az igazi megoldást a kereszténység megújulása jelentené. „Ha a kereszténység nem kap új erőre, az általa hagyott szellemi űrt az iszlám, a keleti vallások, az ezoterika, a New Age és a többi szekta fogja betölteni. Mindezek alapján talán pesszimistának tűnhetek, pedig nem vagyok az, csupán realista" – zárta előadását a jezsuita atya.

Magyar Kurír

Kép: www.daylife.com


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

Iszlámról, kereszténységről, szolidaritásról

Iszlámról, kereszténységről, szolidaritásról
október 4. 14:35


Henri Boulad SJ szeptember utolsó hetében több előadást tartott Magyarországon. A Magyar Kurír szerkesztősége nagy érdeklődéssel kísért előadásai kapcsán beszélgetett a jezsuita szerzetessel.


Az Egyiptomban élő Henri Boulad 1931-ben született Alexandriában. Apai ágon szír-libanoni, anyai ágon olasz-egyiptomi származású, görög-katolikus rítusú, francia anyanyelvű. 1950-ben Libanonban belépett a jezsuita rendbe. Tanulmányait Egyiptomban, Libanonban, Franciaországban és az USA-ban végezte. A lelkiségi irodalom mellett elismert iszlám szakértő. Könyvei számtalan nyelven jelentek meg (magyarul is); rendszeresen tart előadásokat szerte a világon.

Nagy érdeklődéssel kísért előadásai után beszélgettünk vele az iszlám és kereszténység viszonyáról, és megkérdeztük arról a kairói jezsuita iskoláról is, ahol tanít.

A beszélgetések Megkérdeztük … rovatunkban olvashatók.

Magyar Kurír


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

Henri Boulad a cselekvés és a személyesség fontosságáról

Henri Boulad a cselekvés és a személyesség fontosságáról
október 4. 14:29


Henri Boulad jezsuita atya szeptember 27-én, a Nemzetközi Krisztusi Szolidaritás szervezet által szervezett konferencián tartott előadást az iszlám terjedéséről. Előadását követően beszélgettünk vele arról, hogy mit tehetünk kultúránk, vallásunk, hagyományaink védelmében, és arról, hogy hogyan kerülhetjük el a személytelen, csak az intézményességre hagyatkozó szolidaritás buktatóit.


– Boulad atya, előadásában Ön az iszlám európai terjedéséről, és ennek veszélyeiről beszélt. Milyen tanácsot tud adni ennek fényében az európai embereknek? Mit tehetünk kultúránk, vallásunk, hagyományaink védelmében?

– Leglényegesebb fogalmaink ebből a szempontból: a demokrácia, a pluralizmus, a világiság és a szólásszabadság. Ezekhez mindenképpen ragaszkodnunk kell, de nem a kereszténység nevében, hanem az emberi értékekében, mert ezek egyetemesek, noha úgy gondolom, hogy keresztény hagyományokon nyugszanak. Kezetekben van a legfontosabb fegyver: az emberi jogok védelme. Mert hol vannak az emberi jogok a muzulmán országokban? Milyen emberi jogot fog hozni az iszlám Európába? Nem azért hívlak benneteket az iszlámmal szembeni ellenállásra, mert muzulmánellenes vagyok, nem. Hanem azért, mert tiltakozom egy olyan értékrend ellen, amely ellentétes az európai kultúrával, mely az ember tiszteletére, és a szabadság, egyenlőség, testvériség elvére épül.

– Igen, de mit tehetünk konkrétan?

– Álljatok ellen.

Ellenállni, de hogyan?

– Nem szabad engedni olyan vallási oktatást, amely fanatizmusra nevel. Ellen kell állni a gyorsuló világnak, és nem szabad olyan törvényeket hozni, mint Angliában, ahol elfogadták az iszlám törvénykezést, a saríát, amely így néhány napja belekerült az angol törvényekbe, mert így az alkotmányaitok, a törvénykezésetek ki lesznek téve az iszlám kénye-kedvének. Nem szabadna elfogadnotok, hogy a nyugati társadalmaitok ki legyenek téve akármilyen terroristának, aki fenyeget benneteket.

– Ezek mind állami szintű intézkedések. De mit tehet az egyes ember?

– Sokmindent tehetnek az emberek. Beszéljenek a problémákról, járjanak nyitott szemmel, és lássák meg, hogy Szudánban például rabszolgaság van. Mondok egy példát. Franciaország támogatta Omar el-Bechirt, aki emberiség elleni bűnöket követett el, és ez felháborító. Él egy 80 éves nő Stasbourgban, akinek a 85 éves férje Alzheimer kórban szenved, és folyamatos ápolásra szorul. És ez az idős nő, aki éjjel-nappal ápolja a férjét, amikor hallott arról az akcióról, amit Szudánban vezetek, petíciót nyújtott be a köztársasági elnöknek – aki akkor Chirac volt – és 400 aláírást gyűjtött össze, hogy tiltakozzon Franciaország Szudánnal kapcsolatos politikája ellen. Ez a nő megértette, hogy tehet valamit. És amit tett, bármelyikünk megteheti. Bármilyikünk képes olyasmit tenni, amivel megmozdítja az egész bolygót. Ha mindenki úgy érezné, hogy neki személyesen köze van mindahhoz, ami körülötte zajlik, akkor képes volna megváltoztatni az egész világot. Te is, én is, ő is, és bármelyikünk.

Hogy mit tehetünk konkrétan? Isten értelmet adott nekünk, hogy gondolkozzunk. Nem tőlem kell megkérdezni, hogy mit tehetünk. Mindenki tehet valamit. Hogy mit? Ezt nem nekem kell megmondanom, hanem mindenkinek saját magának kell megtalálnia. Mindenkinél egyénileg kell ezt eldönteni. Van, amit meg tud tenni, és van, amit nem. A lényeg, hogy amit meg tud tenni, azt tegye is meg. Nem kell ehhez más, mint meghallani az Úr hívását, aki mindig megmondja, kire hol és miben van szüksége.

– Azon gondolkodva, hogy van-e mégis valamilyen kapcsolódási pont a mindennapi életben a kereszténység és az iszlám között, a szolidaritás jutott eszembe. Az, hogy a szükséget szenvedő embertársainkon segítenünk kell, az iszlámban is nagyon fontos parancs. Közelebb lehetne-e egy kicsit hozni egymáshoz a két vallást ebből a szempontból?

– Igen, egészen biztosan. Párbeszédet kell folytatnunk a szolidaritásról, az igazságról, a kultúráról, az emberi jogokról. A vallási párbeszédet azonban kerüljük, ez nem vezet sehová. A többi párbeszéd azonban igen! Ezek racionális és jogi alapokon nyugszanak, és ezeken a területeken egyet tudunk érteni.

– A mai világban még a segítség is egyre inkább személytelen. A legtöbbször szervezetek, és nem egyének segítenek a rászorulóknak. Ön hogy látja ezt a problémát?

– 12 évig voltam a Nemzetközi Karitász vezetője, és ezen a nyáron több előadást is tartottam a Karitász dolgozóinak. Azt mondtam nekik: Tegyétek bele a lelketeket a munkátokba. Tegyetek egy mosolyt az emberi kapcsolataitokba. Tegyetek bele egy barátságos pillantást, egy kis kedvességet, amikor a másikra néztek. A segítség nem abból áll, hogy: Kenyeret kérsz? Nesze, itt egy jegy. Tejet akarsz? Nesze, itt egy jegy. Lakás kellene? Menj a másik ablakhoz. Nem. Emberi módon kell segítenünk a rászorulóknak.

– Jézus Krisztus is mindig a másik személy, a felebarát iránti szeretetről beszél, a személyességről.

– Igen, a személyes oldal az, amit fejlesztenünk kell. Nem akarom azt mondani, hogy ez teljesen hiányzik, de valós a veszély, hogy intézményessé, bürokratikussá válunk, gépekként, rutinból működünk, és személytelenül segítünk a rászorulókon. Természetesen nem a segélyszervezetek megszüntetése a megoldás, hanem az, hogy belülről lélekkel töltjük meg őket.

Magyar Kurír


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

Az együttélés modelljét kínáljuk”

Az együttélés modelljét kínáljuk”
Beszélgetés Henri Bouladdal a kairói jezsuita iskoláról

október 4. 15:29


Az Egyiptomban élő és tanító Henri Boulad SJ a kairói jezsuita oktatási intézményről és a kopt keresztények helyzetéről nyilatkozott a Magyar Kurírnak szeptember 29-én, a városmajori templomban tartott előadása után.

– Az iszlámról és kereszténységről szóló előadásában említette azt a kairói jezsuita iskolát, ahol Ön is tanít. Milyen a felekezeti megoszlás az iskola diákjai között?

– 1650 diákunk van, s a muzulmánok aránya 60%. A többiek keresztények, zömmel ortodoxok. A gyerekeket 4 éves koruktól 18 éves korukig neveljük, vagyis óvodás koruktól az érettségiig foglalkozunk velük.

– Egyiptomban évszázados hagyománya van a különböző felekezetek együttélésének. Most, amikor az iszlám világméretű előretöréséről beszélhetünk, milyen az ott élő keresztények helyzete?

– Mindennapos elnyomatásban és fenyegetettségben élünk. A társadalom a lehető legteljesebb mértékben iszlamizálódott. Iszlám ellenőrzés alatt van a rádió, a televízió, a mecsetek, az iskolai tankönyvek a társadalmi élet, az öltözködés. Ki nem mondott hátrányos megkülönböztetésben van részünk nekünk, keresztényeknek. Ráadásul nap, mint nap sok keresztény tér át az iszlámra. Ennek okai sokfélék. Mindennek ellenére az ottani egyház próbál ellenállni és megmaradni. De ezért minden nap harcolnunk kell. Szerencsére támogatnak minket az emigráns keresztények, főleg az Amerikában élők, akik szervezeteket hoztak létre, hogy a kopt keresztények jogait védjék Egyiptomban. Azt követeljük, hogy az egyiptomi személyi igazolványból töröljék azt a rovatot, amelybe a vallási hovatartozást írják. Követeljük azt is, hogy a vallásszabadságot valóban komolyan vegyék. Az alkotmányban ez ugyan benne van, de mégsem élhetünk vele. Egyébként ez a világon minden muzulmán országban hasonlóképpen van. Ezt a harcot nemcsak Egyiptomban, de az egész világon meg kell vívnunk.


– A jezsuita iskola adhat-e egyfajta védelmet a keresztényeknek, s példája lehet-e annak, hogyan éljenek együtt keresztények és a muszlimok?

– Igen. Ez az intézet és a többi keresztény iskola az együttélés modelljét kínálja. Azok a muzulmánok, akik a mi iskolánkba jártak, sokkal nyitottabban állnak a dolgokhoz. Velük nincs is semmi gond. Csakhogy ők kisebbségben vannak az országban. Ennél többet mi nem tudunk tenni. 165 katolikus iskola van Egyiptomban, s ez nagyjából 165 ezer diákot jelent. Ez segít ugyan, hogy a jó irányba haladjunk, de a radikális és fundamentalista iszlám irányzata nagyon erős.

– A keresztény iskolákban egymás vallási ünnepeit igyekeznek megismertetni a másik felekezettel?

– A keresztény ünnepeken mindig szünet van nálunk. Ünnepek kapcsán mindig megkérjük az azt ünneplő diákokat, hogy magyarázzák el a lényegét a többieknek. Szeretnénk, hogy jöjjön létre egymás vallásának kölcsönös elismerése és elfogadása.

– A jezsuita iskola egyfajta utat jelent az európaizálódás felé azon fiatalok számára, akik külföldre mennének dolgozni?

Igen, bár nem ezt szeretnénk. Sajnos azonban a diákok negyede így képzeli el a jövőjét.

Magyar Kurír

Kép: stefan888.files.wordpress.com


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

A Szentatya látogatása az olasz köztársasági elnöknél II.

A Szentatya látogatása az olasz köztársasági elnöknél II.
október 4. 17:36


Giorgio Napolitano, az Olasz Köztársaság elnöke október 4-én délelőtt 11 órakor fogadta a pápát a római Quirinalis palotában. Napolitano elnök szavai után a Szentatya beszéde következett.

Beszéde elején a XVI. Benedek utalt arra, hogy a római pápa jelenléte az olasz köztársasági elnöki palotában azon túl, hogy beleilleszkedik a Szentszék és Itália közötti sokrétű kapcsolatokba, mély és jelképes értéket képvisel – mondta Benedek pápa. Utalt rá, hogy több mint két évszázadon át számos előde élt itt és innen kormányozta az egyetemes egyházat. Elődei megismerték a megpróbáltatásokat és üldöztetéseket is, mint például VI. és VII. Piusz pápák. Mindkettőjüket erőszakkal távolították el püspöki székhelyükről és hurcolták el száműzetésbe. A Quirinalis épülete az évszázadok során a pápaság számos örömteli, ugyanakkor néhány szomorú fejezetének volt tanúja. Egyben őrzi a pápák művészet és kultúra iránti szeretetének jeleit is.

A történelem egy bizonyos pontján ez a palota mintegy az ellentmondás jelévé vált, amikor Itália egyrészt arra törekedett, hogy egységes állammá váljon, másrészt a Szentszék meg kívánta őrizni függetlenségét, amely egyetemes küldetésének e biztosítéka. Ez az ellentét több évtizeden át tartott, és szenvedést okozott mindazoknak, akik őszintén szeretették mind hazájukat, mind az egyházat.

XVI. Benedek az ún. „római kérdést” elemezte, amelyet a Szentszék véglegesen és visszavonhatatlanul megoldott, amikor 1929. február 11-én aláírta a Lateráni Egyezményeket (Patti Lateranensi). 1939 végén, 10 évvel a Lateráni Szerződést (Trattato Lateranense) követően 1870 után került sor először a római pápa látogatására a Quirinalis palotában.

Benedek pápa elégedetten állapította meg, hogy Róma városában valóban békésen és eredményesen működik együtt az olasz állam és az Apostoli Szentszék. Ez a mostani látogatás is azt bizonyítja, hogy a Quirinalis és a Vatikán figyelnek egymásra, nem állnak egymással szemben, hanem olyan helyek, amelyek jelképezik az állam és az egyház szuverenitásának kölcsönös tiszteletben tartását. Készek az együttműködésre, hogy előmozdítsák és szolgálják a személy teljes javát, a társadalmi élet békés menetét. Ez olyan pozitív valóság, amelyről minden nap meg lehet győződni különféle szinteken, és amelyből más államok is hasznos tanulságot vonhatnak le – mondta XVI. Benedek, majd így folytatta beszédét: „Elnök úr, mai látogatásomra azon a napon kerül sor, amikor Olaszország ünnepélyesen emlékezik meg fő védőszentjéről, Assisi Szent Ferencről”. Isten Szolgája, XII. Piusz – az olasz püspökök javaslatára – Sziénai Szent Katalinnal együtt Szent Ferencet is az ország égi patrónusának nyilvánította. Pacelli pápa ennek a nagy szentnek az oltalmába ajánlotta Itália sorsát abban a történelmi pillanatban, amikor Európát a háború veszélye fenyegette, drámai módon magával sodorva Olaszországot is.

Benedek pápa Szent Ferencről szóló gondolatai után így fogalmazott: „Az egyház nem vágyik hatalomra, nem kér kiváltságokat, nem törekedik gazdasági és társadalmi előnyökre. Egyetlen célja, hogy szolgálja az embert. Magatartásának legfőbb vezérfonala Jézus Krisztus tanítása és példája, aki „ahol csak megfordult, jót tett. Az egyháznak, ahhoz, hogy teljesítse ezt a küldetését, mindenütt szüksége van a vallásszabadságra”.

Felidézte az ENSZ Közgyűléséhez intézett szavait, miszerint a vallásszabadságot nem lehet az istentiszteleti szabadságra korlátozni. Megfelelő módon figyelembe kell venni a vallás közéleti dimenzióját, és lehetővé kell tenni, hogy a hívek részt vegyenek a társadalmi rend építésében. Az egyház tagjainak más és más hivatása, feladata és szerepköre van. Különösen felelős az új nemzedékekkel szemben, s ebben rendkívüli szerepe van a fiatalok nevelésének és képzésének. A pápa ismételten annak a kívánságának adott hangot, hogy a keresztény közösségek, és az olasz helyi egyház sokszínű valósága felelős állampolgárokat neveljen.

A Szentatya végül arról biztosította Giorgio Napolitano köztársasági elnököt, hogy imádkozik érte és az ország minden lakójáért, és a Szűzanya oltalmába ajánlotta Olaszországot.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

A Szentatya látogatása az olasz köztársasági elnöknél I.

A Szentatya látogatása az olasz köztársasági elnöknél I.
október 4. 16:56


Giorgio Napolitano, az Olasz Köztársaság elnöke október 4-én délelőtt 11 órakor fogadta XVI. Benedek pápát a római Quirinalis palotában.


Hivatalos látogatásról van szó, azon a napon, amikor a Katolikus Egyház Olaszország védőszentjére, Assisi Szent Ferencre emlékezik. A pápa ezzel viszonozta Napolitano elnök látogatását, amelyet két évvel ezelőtt, 2006. november 20-án tett a Vatikánban. XVI. Benedek most második alkalommal látogatott el a Quirinalisba, amely egykor a pápák ősi rezidenciája volt. Amikor 2005. június 24-én nem sokkal megválasztása után először járt itt, az elnöki méltóságot Carlo Azeglio Ciampi viselte.

Amikor egy pápa felkeresi a pápák egykori palotáját, mindig felelevenednek a történelmi múlt emlékei. IX. Piusz pápa az egységes olasz államalapítás évében 1870-ben hagyta el a Quirinalis palotát, és XII. Piusz volt az első pápa, aki már vendégként tért ide vissza 1939-ben. Ez a palota hosszú időn át az olasz állam és a Szentszék között fokozatosan alakuló kapcsolat jelképe maradt. E kapcsolatok 1929-ben a Lateráni Egyezménnyel kaptak hivatalos formát. 1946-tól, az Olasz Köztársaság létrejöttétől kezdve XII. Piusz pápa több olasz államfőt fogadott a Vatikánban, ám a Quirinalisba először csak 1962-ben látogatott pápa, a ma már boldoggá avatott XXIII. János. VI. Pál kétszer, II. János Pál pedig háromszor kereste fel hivatalosan az olasz államfőt. XVI. Benedek pápa látogatása a nyolcadik a köztársasági korszakban, míg a nemzeti egység korszakától számítva a kilencedik.

A Szentatya és kísérete szombaton délelőtt fél tizenegy után hagyta el a Vatikánt. A vatikáni küldöttséget többek között négy bíboros képviselte: Tarcisio Bertone államtitkár, Giovanni Lajolo, Angelo Bagnasco és Agostino Vallini, míg az olasz küldöttséget Silvio Berlusconi kormányfő vezette. A Quirinalis palotában Giorgio Napolitano elnök fogadta a pápát: a vatikáni és az olasz himnusz elhangzása után a fehér-sárga pápai zászlót felvonták a palota tornyán. A látogatás során a két államfő között nem hiányoztak az összeszedettség és az imádság pillanatai sem. A palota Angyali üdvözlet kápolnájában a Szentatya térdelve imádkozott az oltár előtt, míg Giorgio Napolitano az első padsorban állva követte a pápa mozdulatait. Az egyszerűsített, ám mégis rendkívül ünnepélyes protokoll után hangzott el az olasz államfő és a pápa beszéde, amelyet mintegy fél órás négyszemközti beszélgetés követett az Üvegfalú teremben.

Az olasz államfő ezekkel a szavakkal kezdte beszédét: „Őszentsége, megtisztel és örömmel tölt el bennünket mostani látogatása ebben a palotában, amely ismeri a történelem sebeit, de amely ma és már hosszú ideje tanúja az Olasz Köztársaság és a Katolikus Egyház kölcsönös tiszteletben és gyümölcsöző együttműködésben megvalósuló találkozásának.” Giorgio Napolitano beszédében elismeréssel emlékezett arra, hogy a kereszténység nemcsak nagy múltjával, hanem ma is élő valóságával alakítja Olaszország életét. Az elnök számos olyan témát érintett, amelyek egyformán fontosak az olasz állam és az egyház számára. Ezek között megemlítette a békét és az együttműködést, amelyek elengedhetetlen feltételei a szegénység, az egyenlőtlenségek és a háborúk leküzdésének. Ebben az elkötelezettségben az egységes Európa értékes szerepet játszhat – hangsúlyozta az olasz államfő, majd a pápa szavaival összhangban sürgette az emberi méltóság tiszteletét, mindenütt és minden formában.

Utalva a világ fejlődését alapjaiban megrendítő aktuális eseményekre, elmarasztalta a gazdasági és a politikai etika romboló hanyatlását, végül a Szentatya Párizsban elhangzott szavai nyomán leszögezte, hogy az állam laicitása – az olasz alkotmány szelleme szerint is – elismeri a vallás társadalmi és nyilvános szerepét. A laicitás megkívánja a hívő emberek iránti tiszteleten túl azt a kötelességet is, hogy keresni kell velük a párbeszédet.

Az olasz államfő végül megköszönte a pápának, hogy az Assisi Szent Ferenc ünnepén látogatott el a Quirinalisba. Szent Ferenc amilyen sokat adott az egyháznak ugyanolyan sokat adott Itáliának – mondta végül Giorgio Napolitano.

Vaikáni Rádió/Magyar Kurír




© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

Assisi Szent Ferenc

2008. október 4. - Szombat,
Assisi Szent Ferenc

A hetvenkét tanítvány, akiket Jézus az evangélium hirdetésére küldött,
nagy örömmel tért vissza. "Uram - mondták Jézusnak -, a te nevedre még a
gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk." Ő így válaszolt: "Láttam a
sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy
kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá
legyetek: Semmi sem fog ártani nektek. Mindazonáltal ne annak örüljetek,
hogy a gonosz lelkek engedelmeskedtek nektek. Inkább annak örüljetek, hogy
nevetek föl van írva a mennyben."
Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott:
"Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mivel elrejtetted ezeket a
bölcsek és az okosak elől, és feltártad az egyszerűeknek, így van ez,
Atyám, mert így tetszett neked. Az Atya mindent átadott nekem. Senki más
nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú,
és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni." Jézus azután tanítványaihoz
fordult, és így szólt: "Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok.
Mondom nektek: Sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok,
de nem látta; szerette volna hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta."
Lk 10,17-24

Elmélkedés:

A ma ünnepelt Szent Ferenc nagy felismerése az volt, hogy évszázadokkal
Krisztus kora után valami hiányzik az Egyházból, amit az Úr is szeretett,
s amit tanítványainak is ajánlott. Hiányzik valami, ami segíthetné az
örömhír terjedését az egyszerű nép körében. És ez a szegénység és az
egyszerűség volt. Nem lehet azt mondani, hogy az egész egyház és a vezetők
valamennyien gazdagságra törekedtek, de sokan valóban elfeledkeztek a
szegénységről és a szegényekről. Ferenc egészen szegényként, sőt
nincstelenül állt a szegények közé, s ezzel egy olyan utat mutatott az
Egyház számára, amely azóta is sokakat vonz Jézus követésére a
szegénységben. Olyan példát mutatott, amely sokakat segített vissza az a
krisztusi közösségbe. A teljes szegénység vállalása nem vakmerőség volt
részéről, hanem az Istenre való teljes ráhagyatkozás és bizalom jele.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Mutasd meg, Uram, a Szegénységet, amelyet annyira szerettél! Irgalmas
Jézus, légy irgalommal irántam; teljesen eltölt a vágy Úrnőm, a Szegénység
után, aki nélkül nem lelek nyugalmat.
Te lobbantottad fel, Uram, szívemben az érte epedő szerelmet; add meg hát
a jogot is, hogy enyém lehessen! Arra vágyom, hogy ebben a kincsben legyek
gazdag! Állhatatosan kérlek, had' lehessen mindig az enyém!
Uram, Jézus, Te egészen szegény voltál, s így én sem kívánok e földön
semmit sem a sajátomnak mondani, és csak abból akarok élni, amit
felebarátaim adnak nekem!
Assisi Szent Ferenc
______________________________

Assisi Szent Ferenc

2008. október 4. Évközi huszonhatodik hét – szombat

Assisi Szent Ferenc

Jeffery Jambon LC

Lk 10, 17-24

A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza. "Uram - mondták -, nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk." Így válaszolt nekik: "Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek. Nem fog ártani nektek semmi. De mégse annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben."

Abban az órában Jézus kitörő örömmel dicsőítette az Istent a Szentlélekben, ezekkel a szavakkal: "Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked. Mindent átadott nekem Atyám. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, azt csak a Fiú vagy akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni." Majd külön a tanítványokhoz fordult, és így szólt: "Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Bizony mondom nektek, hogy sok próféta és király akarta látni, amit ti láttok és nem látta, hallani, amit ti hallotok és nem hallotta."

Bevezető ima: Úr Jézus, a Lukács evangélium 9. fejezetében megmutattad nekünk elhatározásod, hogy Jeruzsálembe mész. Segíts megértenem: ahhoz, hogy hatékonyan segíthesselek az újra-evangelizációban, veled kell tartanom ezen az úton. Hiszek benned, remélek benned és szeretlek téged. Ne engedd, hogy hálátlanul habozzak, amikor hívsz engem.

Kérés: Uram, töltsön el alázattal az emberek iránti végtelen szereteted!

1. Győzelmi mámor. Könnyű elképzelni, mit érezhetett Patton generális, valamint tanácsadói és tisztjei, amikor Patton kivezette csapatát a veszélyből, és győzelemre vitte a Bulge-i csatát. Biztos, hogy nagyon boldogok és megkönnyebbültek lehettek. Amikor a hetvenkét tanítvány visszatért, miután számtalan faluban legyőzték a gonosz erőket, ők is örvendeztek és Krisztus velük örült.

2. Vissza az alázathoz. Jézus ismét az alázatról beszél a hetvenkettő előtt – erről a témáról elmélkedtünk ezen a héten. Ez Urunk titkos fegyvere. Nem arra hívja meg őket, hogy örvendezzenek a saját sikerük fölött, hanem arra, hogy Isten nevének megdicsőülésén örvendezzenek. Isten dicsőségének kell lennie minden fáradozásunk középpontjában. Az, hogy nevük föl van írva a mennyben, az egyedül Isten dicsősége és nem az övék! Alázatra van szükség ahhoz, hogy kivárjuk a nagylelkűen elvégzett munka bérét, ha azt nem kaphatjuk rögtön kézhez. Jézus szintén az alázatra mutat példát, amikor a Szentlélekben örvendezik, és hálát ad az Atyának, hogy kinyilatkoztatta ezeket a kicsinyek előtt, de elrejtette ezeket a bölcsek és okosak elől.

3. Az igazi nagyság. Nagy Sándor szívesen érezte volna, hogy az egész bolygó a birtokában van. Julius Caesar kezét-lábát összetörte volna, csakhogy elfoglalhassa az amerikai kontinenst, ha tudott volna a létezéséről. Sztálin is szívesen tudta volna egész Európát a fennhatósága alatt. De egyik hatalmasság sem került abba a helyzetbe, hogy vágyát megvalósítsa. Az alázatos hetvenkét tanítvány viszont, akik engedelmeskedtek Urunknak és elkísérték Jézust Jeruzsálembe, megízlelhette a győzelmes misszió örömét. Jézus megerősíti afeletti örömüket. Ezzel azt akarja, hogy felismerjük a mennyek országának eszményét, és így habozás nélkül mondja ki ezeket a szavakat: "Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Bizony mondom nektek, hogy sok próféta és király akarta látni, amit ti láttok és nem látta, hallani, amit ti hallotok és nem hallotta."

Beszélgetés Krisztussal: Krisztus, Uram és királyom, engedd, hogy én is egy legyek a hetvenkét tanítványod közül! Segíts annyira bíznom az ígéreteidben, hogy elfelejtkezem magamról, keményem dolgozom országodért. Ha te is akarod, látni fogom, hogy sok lélek jobban szeret téged. Tégy engem a szeretet eszközévé, tégy engem a te békéd és szereteted közvetítőjévé!

Elhatározás: Krisztus iránti szeretetből felajánlom plébánosomnak és közösségemnek segítségemet az elkövetkező időszak eseményeinél.


A Pápa ima szándéka 2008. szeptember hónapra:

Hogy a püspöki szinódus segítse a püspököket és a teológusokat, a hitoktatókat és a lelkipásztori munkatársakat, hogy Isten szavának szolgálatában bátran adják tovább a hit igazságait, közösségben az egész Egyházzal.
Hogy ebben a misszióknak szentelt hónapban a Pápai Missziós Művek és egyéb szervezetek révén minden keresztény közösség szükségét érezze annak, hogy imádsággal, áldozattal és anyagi segítséggel vegye ki részét az Egyház egyetemes missziójából.


A Regnum Christi Isten ajándéka.
Szeretettel hívunk minden Regnum Christi tagot, barátot, és érdeklődőt 2008. október 7-én kedden este 19 órától kezdődő találkozóra a Krisztus Király Katolikus Missziós Központba (Bp. XI. Fehérvári út 168-178. Fszt. 35. 168-as csengő), hogy mélyebben megismerkedjünk a Mozgalom lelkiségével.

Az este előadója Puskás Balázs, a Regnum Christi megszentelt életű tagja.


Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?

Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket.

Missio Christi Alapítvány

Adószám: 18254589-1-43

CIB Bank 11100908-18254589-10000001


--~--~---------~--~----~------
------~-------~--~----~
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat levelezőlistája.
A Vándor Evangélium program ebben az évben a Szentírás évét segíti.

Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mailcímen felteheti: info@vandorevangelium.hu

www.vandorevangelium.hu
-~----------~----~----~----~------~----~------~--~---

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger