2008. december 24., szerda

A keresztény ember sosincs egyedül, Isten nem hagyja el

A keresztény ember sosincs egyedül, Isten nem hagyja el
december 24. 9:33


A Magyar Hírlap (1. o.) címlapon ismerteti Erdő Péter bíboros, prímás Echo Tévének adott, ma este 8 órakor a csatornán látható karácsonyi interjújának főbb gondolatait.

A magyar katolikus egyházfő leszögezte: „Erkölcsi parancs, hogy segítenünk kell azon, aki bajban van. Jézus Krisztus azt mondta: ezen múlik az örök sorsunk.” Erdő Péter hozzátette: bár manapság az állam és egyes civil szervezetek egyaránt magukénak érzik a feladatot, a személyes szeretetet, a jó szót semmi sem pótolhatja. „Szent kötelesség ez, de valódi öröm is, hiszen közösséget alkot az emberek között.” A bíboros prímás szerint, ha karácsony táján nincs kivel ünnepelnünk, akkor érzelmileg hideg lehet az ünnep. Ám tudnunk kell, hogy a keresztény ember sosincs egyedül, hiszen Jézus Krisztus példájából tudja: az Isten nem hagyja el.

„Sokszor nem vesszük észre, de egész életünk a bizalomra épül.” – mondta Erdő Péter, aki szerint a gazdasági válság nagy része is lélektani eredetű, megingott a bizalom a különféle pénzintézetekben, a fennálló rendben, s annak messzeható következményei vannak. Ha minden döntésünket csak pénzben kifejezhető értékek szerint hozzuk meg, akkor a valóság nagy részét kifelejtjük a számításból. Ebből adódik a teremtett világ tiszteletének hiánya is. A XIX. század óta él az a hamis szemlélet, hogy az embert a fizetése alapján értékelik, csakhogy az anya nem kap bért a gyermeke neveléséért, pedig a társadalom szempontjából nélkülözhetetlen feladatot lát el.

A hamarosan véget érő Biblia évével kapcsolatban a bíboros prímás hangsúlyozta: a Könyvek könyve az isteni kinyilatkoztatás megismerésének forrása, miközben megvilágítja a világról való természetes ismereteinket is. Erőt ad, és segít bennünket az életben való eligazodásban. A bíboros beszámolt arról is, hogy nemrég elkészült az Ószövetség cigány fordítása, így a magyar katolikus egyház az első, amely teljes Szentírást tud lovári nyelven a hívő emberek kezébe adni. A legnagyobb hazai kisebbséggel való kapcsolatról szólva Erdő Péter kijelentette: az egyház minden olyan szándékot határozottan elutasít, amely egy népet vagy népcsoportot kollektíven felelőssé tesz bármiért.

Mindeszenty Józsefről megállapította: sokan nemzeti hősnek tartják, és valóban szent életű ember is volt. „Hazája és az egyház iránti szeretete tiszteletre méltó” – mondta a bíboros, majd emlékeztetett: a hercegprímást hatvan évvel ezelőtt, 1948. december 26-án hurcolták el a kommunisták az esztergomi érseki palotából.

Magyar Kurír


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

Karácsony mondanivalója egy életre szól

Karácsony mondanivalója egy életre szól
december 24. 10:28


Bábel Balázs érsek ünnepi interjúja a Magyar Nemzetben.

A Magyar Nemzetben (Szent csere 11. o.) Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek nyilatkozik, aki elmondta: „Akik karácsonykor inkább csak elandalodni szeretnének, legkésőbb karácsony másnapján kijózanodhatnak ebből az érzületből. Legalábbis, ha elmennek egy aznapi szentmisére. Hiszen december 26. már nyomban Szent István vértanú napja. Idén ugyanazon a napon arról is megemlékezünk, hogy akkor van a 60. évfordulója Mindszenty József bíboros kommunisták általi letartóztatásának. István vértanú és a hercegprímás bátor, hitvalló magatartására csak az lehet a magyarázat, hogy személyes kapcsolatuk volt Megváltójukkal. Hitünkkel nekünk sem a gyermek Jézushoz kell kötődnünk, hanem az értünk, emberekért meghalt és feltámadt Jézus Krisztushoz. A jászolbeli állapot a kezdet volt. Ám már az is, hogy a mi Urunknak ilyen nyomorúságos körülmények között kellett megszületnie, megtestesülnie, Isten alázatáról beszél… Isten, hogy megmentsen minket, emberré „szegényítette” magát. Erre mondják az egyházatyák: szent csere. Az Isten emberré lett, hogy mi Isten fiaivá lehessünk.

Ez nem egészen az, amit az ősszüleink, Ádám és Éva eredetileg akartak. Arra, hogy az ember merő gőgből, hitetlenségből istenként akar viselkedni, a posztmodern kor is félelmetes példákkal szolgál. Elő lehet állítani az embert klónozással? Akkor, nosza állítsuk elő – mondja egy kórus. Amit az ember megtehet, meg is akar tenni. Sok téren látjuk, mekkora katasztrófával fenyeget ez. Bioetikai problémát hordoz az egyház szerint a lombikbébi is, már azokban az esetekben, ahol nem ismeretes az apa. Ez esetben az is fennáll, hogy sok megtermékenyített petesejt, azaz emberi élet válik az orvosi beavatkozás áldozatává. Én megértem azokat a szenvedéseket is, amelyek egy felbillent egyensúlyú világ következményei. Csakhogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy szülei személyes szerelméből szülessen. Más oldalról viszont minden, már megfogant magzatnak joga van az élethez, ahhoz, hogy szülei felelősen vállalják őt. A világban kettősség figyelhető meg. Egyfelől milliószámra, szívfájdalom nélkül abortálják a magzatokat, másfelől pedig milliókat áldoznak arra, hogy legyen gyermek ott, ahol nem született. Ha utóbbihoz ismeretlen apa ivarsejtjét vennék igénybe, arra a keresztény etikának megfelelően, felelős szülőknek csak azt mondhatom, hogy válasszák az örökbefogadást.”

Azzal kapcsolatban, hogy a balliberális sajtó élesen támadta őt és azon főpásztortársait, akik aláírták 2007-ben a Márciusi Chartát, valamint tavaly augusztus 20-án elmondott ünnepi szentbeszédéért, Bábel érsek feltette a kérdést: „… miért is ne foglalkoznék a történelmi egyház a közéletiség erkölcsi kérdéseivel? Hogyan is hallgathattam volna el az igazságot ekkora bajok idején és éppen a keresztény magyar államot alapító királyunk ünnepén?” Bábel Balázs leszögezte: „A kapitalizmusnak önmagában nincs lelke, ezért ahol morális válság van – és ez a nyugati civilizációban bősséggel kimutatható –, ott egyéb válságok is jelentkeznek. Hogyan is tudnánk gátat vetni a személytelen multinacionális tőke mohóságának, értékvakságának, ha a közösségekben nincs szolidaritás?

Ami pedig a demokráciát illeti, azzal nekem fenntartásaiam is vannak. Mondják, a létező legjobb rendszer. Igen, ha jó és okos emberek szavazzák meg az őket képviselőket. De a szavazóurnában ugyanannyit ér egy neves orvosprofesszor, és a kocsmából kitámolygó lumpen voksa. Amíg a szavazó tömegeket szinte korlátlanul lehet manipulálni, megvásárolni, addig a demokrácián van még foltoznivaló. S ez nem csupán a magas politika hiátusa, a következmények mindennapi életünkre is kihatnak.

Elég, ha csupán az egészségügy „racionalizálására” utalok. Egy 90 éven felüli idős emberünket a mentő helyébe szerződtetett maszek betegszállító vitte hajnalban rutinjellegű ellátásra, no nem a közeli kalocsai intézménybe, hanem Budapestre, ott hosszas várakozás után ellátták, de a betegszállító nem tért vele egyenesen haza, előbb szinte körbejárták egész Bács-Kiskun megyét. Így csak késő este volt ismét otthon. Az egyik kicsiny településen a pap napi kétszer tart misét, mert egyes tanyai házaspárok a közbiztonság hiánya miatt félnek együtt menni a szertartásra, nehogy kirabolják a gazdaságukat. Egy Kalocsa környéki faluban hivatalos látogatás alkalmával így köszöntött egy helybeli katolikus polgár: „Köszöntöm érsek úr, ebben a halálra ítélt faluban.” Hiába, az állami felelősségvállalás megszűnése, a közszolgáltatások felszámolása az iskolától az orvosi ellátáson át a postáig megteszi a hatását…”

A főpásztor azt javasolja, hogy a jelenlegi nehéz helyzetben kezdjük alulról az építkezést, „méghozzá a társadalom morális tartásának a megerősítésével. Vívjuk ki közösen, hogy az etikai, illetve hittanoktatás választhatóan, párhuzamosan, de szerves részét képezze az oktatásnak. A másik: adja meg az állam mindazt, ami az egyházi közoktatásunkhoz és nevelőmunkánkhoz igazságos. Hassanak oda az arra illetékesek, hogy a közmédiumokban fejeződjék be a kiszorítósdi az egyházi műsorok idejének és időpontjának kárára. A házasságról, családról alkotott véleményünkre ne tüzeljenek csípőből – még a hatalom holdudvarából is – azzal a váddal, hogy beleragadtunk a középkorba. A katolikus karitász és egyházi szociális munka a maga lehetőségei között virágzik ugyan, de egy ponton túl nem tudunk többet segíteni, kellő állami támogatás híján. A megszorítások oda vezettek például, hogy népszerű egyházi kórházaink vagy bezártak, vagy részleges ellátásra redukálták azokat. Nehéz új terveket megfogalmazni úgy, hogy inkább gáncsolják, mint segítik forgolódásunkat az elnyomorodó magyar társadalomban.

A média szerint nekünk többet kell tudnunk az új amerikai elnök lakberendezési tárgyairól, mint a saját sorsunkról. A távoli hírek közül is kirostálódnak a fontosak. Nyár óta ezrével öltek meg, üldöztek el lakóhelyükről indiai keresztényeket. Senki nem tud róla. A hazai, javarészt külföldi tulajdonú médiumok még mindig fékevesztett fogyasztásra sarkallnak minket, és terjesztik az erkölcstelen életformát. De mit szóljunk, ha a kortárs, úgynevezett szépirodalom nagy részéből is hiányzik az éthosz, a transzcendencia, a nemzetért vállalt felelősség, a társadalomjobbító törekvés? Média, művészet egyként állítja: ember, nem maradt más neked, mint apró, fiziológiai örömök.”

A kalocsa-kecskeméti érsek felidézte Babits Mihály 1918-ban, az első világháború végén írt, Új esztendő című, gyönyörű versét, s leszögezte: „A jelenhez képet csak annyi a különbség, hogy most nem fegyverrel írnak világháborús történetet, hanem nihilista eszmékkel. Ezekben legfeljebb a földi javaknak van értékük. Hogy mi lesz ennek a vége? Luxemburgban már elfogadták az aktív eutanáziát. Sajnos az „ignorantia invincibilis” – a legyőzhetetlen tudatlanság – is nehezíti az eszmélkedést. De tudja, én hallottam már milliárdost is sírni. Felhívott telefonon és közölte velem, hogy halálos beteg lett, először életében akkor döbbent meg. Lelki segélyért fordult hozzám, papi személyhez, tudván, hogy volt már komoly műtétem. Hadd mondjam tehát: nem az a nagy élet, ha engedünk kívülről is szított fogyasztói szenvedélyünknek, hanem, ha merünk az árral szemben úszni.”

Bábel Balázs figyelmeztetett: „Karácsony ünnepe, hangulata évente egyszer élhető meg. Ám karácsony mondanivalója egy életre szól. Valakitől kaptam egy kis papír szentképet. Az osztrák nemzetiségű Boldog Franz Jagerstatter nyilvánosan szembefordult Adolf Hitler őrült politikájával, amikor az a csúcson volt. Bár családapa volt, kivégezték 1943-ban. Ez a sürgető felszólításként értelmezendő kérdés olvasható a képe alatt: „Nem kell mindig Krisztushoz hasonlítania a keresztényeknek?”

Magyar Kurír


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

„Rakja az Isten tarsolyunkba a szeretetre való készséget”

„Rakja az Isten tarsolyunkba a szeretetre való készséget”
december 24. 11:08


Böjte Csaba ferences atya ünnepi interjúja a Magyar Hírlapban.

A Magyar Hírlapban (A gyűlölködés csak káoszhoz vezet 4. o.) Böjte Csaba, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapító elnöke nyilatkozik, aki azt tanácsolja, „sehogy se emlékezzünk” a 2004-es december 5-ei kettős népszavazásra: „Egy családban sem arra gondolnak vissza, hogy mikor voltak a veszekedések, hanem inkább arra, hogy mikor születtek a gyermekek, mik voltak a legvidámabb pillanatok. Így van ez a magyar nemzettel is. Nem a kisebb-nagyobb sebeket kellene folyton felemlegetni, hanem a jövőbe tekinteni, a holnappal foglalkozni. Mondom is mindig a gyermekeimnek, aki biciklizés közben hátrafelé néz, az előbb-utóbb jó nagyot fog esni.”

Böjte Csaba elmondta, mindig is döbbenetesnek tartotta, mennyi fájdalmat okozott a fajgyűlölet. Ezért az USA új elnöke, a színes bőrű Barack Obama győzelme nekünk itt, a Kárpát-medencében is üzenetet hordoz. „Az a helyzet, hogy vagy megtanuljuk egymást tisztelni, és az itt élő nemzetiségek – ahogy azt Árpád vezér is megálmodta – egy közös hazát tudunk építeni, vagy pedig továbbra is rengeteg fájdalmat okozva egymásnak eltűnünk a történelem süllyesztőjében… Elsősorban az lenne a fontos, hogy ne mindig csak a nézeteltérésekkel, hanem az együttélés pozitív példáival is találkozni lehessen a médiában.

Tavaly karácsonykor a Déván szolgáló román rendőrök megtudták, hogy egy, az otthonunkban lakó lány lábát meg kell műttetnünk. Szinte azonnal szerveztek egy jótékonysági bált, ahol volt tánc, tombola, a befolyt összeget átadták nekünk, hogy a szegény magyar kislány is mihamarabb újra táncolhasson. Azt hiszem, hogy ha már a magyarverésekről beszámol a sajtó, a megbékélés érdekében az ilyen esetekről is hírt kellene adnia. Ne csak a nehézségeket, a gondokat vegyük mindig számba, hanem azokat az eseteket is, amikor valaki jó szándékról tesz tanúbizonyságot. Nem tagadom, fontos a galádságok leleplezése, de ugyanakkor a pozitív dolgokra is fényt kellene deríteni. Lenne dolga a kormányzatnak is. Miért nem tüntetik ki azokat a kisebbséghez tartozó embereket, akikre valóban büszkék lehetünk? Pedig milyen szép lenne, ha a közös értékeinket hordozókat elismerésben részesítenék. Nincs mese, együtt kell dolgoznunk, meg kell ismernünk egymást, csak az az út áll előttünk, a gyűlölködés csak káoszhoz vezet.”

A gyermekmentő dévai ferences szerzetes emlékeztet rá: „Néhány évvel ezelőtt II. János Pál pápa azt mondta: Európa nem az élet, hanem a halál kultúrája felé sodródik. Az előbbi szerint az emberek egymást teszik boldoggá, míg az utóbbi azt jelenti, hogy tárgyaktól, anyagi javaktól várják a boldogságot. Sajnos sokan inkább az autót választják, mint a házasságot, vagy a gyermeket. Ez tragédia. Semmi sem pótolhatja azt, amikor a szülők leülnek a gyermekeikkel, akárcsak egy kártyaparti erejéig, és együtt örül a család. Én azt mondom, döntsünk az egymáshoz tartozás mellett, próbáljuk meg egymást szeretni!”

Csaba atya a Megváltó születéséről kifejtette: „Mindig döbbenetesnek tartottam, ahogy megszületett Jézus Krisztus. Gondoljunk bele, nem voltak anyagi javai, egy kis istállóban jött a világra. Heródes katonái pedig szinte mindenütt keresték és meg akarták ölni, nem volt éppen rózsás a helyzete, de ez a gyermek mégis tudott mosolyogni, szeretni. Az első karácsonykor az Isten ajándéka nem volt kevesebb, mint maga a szeretet. Ha kérhetek valamit nemzetemnek, a magyarságnak, de a Kárpát-medencéban lakó sok-sok nemzetiségnek is, akkor ez lenne az. Rakja az Isten tarsolyunkba a szeretetre való készséget. Hogy meg tudjuk fogni egymás kezét.”

Magyar Kurír


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

Ím Bárány küldetik nekünk

Ím Bárány küldetik nekünk
december 24. 6:00


Ím zengő fényes hang űz el
minden homályost, áthatón:
„Álmok mind messze fussatok!
Magasból Jézus fölragyog.”


Ocsúdjon már a zsibbadt agy!
Földhöz tapadva mit hever?
Tündöklik már az új Csillag,
sötét ártalmat űzve el.

Ím Bárány küldetik nekünk
oldozni bűnös kötelünk:
bocsánatot hát könnyek közt
esengjünk, törlesztvén a bűnt.

Hogy másodszor ha fölragyog,
és e-világot rémíti,
el vétkünk szerint ne vessen,
de fölkaroljon kegyesen.

Erény, dicsőség, hódolat
az Atyának és Fiúnak,
s Vigasznak, ki a Szentlélek,
örökkön, míg tart örökélet. Amen.

Adventi zsolozsma himnusz


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

Karácsony a magyar sajtóban

Karácsony a magyar sajtóban
december 24. 11:25


A Népszabadság (1.o.) A születést ünnepli a világ címmel írja: „Eljött a karácsony, mondják, miközben, ha valami nem jön, hanem ’áll’ rendíthetetlenül, miközben engedi magát megközelíteni bárki által, az éppen a karácsony. Megy is hozzá mindenki, minden égtájon, még ha nem feltétlenül így hívják is, szinte mindenütt az öröm napja ez, mindenhol ünnepelnek, ajándékoznak. Vannak országok, ahol gyönyörű, fehér ruhás angyal érkezik, díszes koronával, máshol Mikulás vagy Santa Claus pipával, szánnal, rénszarvasok által repítve, mifelénk a legtöbben a kis Jézustól várják az ajándékot, jóllehet ő maga a háromkirályoktól annak idején nem a születése napján, hanem csak kicsit később kapta meg a földi jóságok szimbólumát. Csak Artabán, a negyedik király nem ért oda a születés helyére, mert útközben a szegényeknek szétosztotta mindazt, amit ajándékként vitt, s útiköltségre-valója sem maradt. Története bonyolultabb annál, mintsem ezen a napon kellene kibontani, de bizony neki is jár ma egy ünnep. Jézus születésének napja talán az egyetlen világünnep, amely a lényeget tekintve mindenhol azonos, s amelyet mégis minden család másként, a maga módján, más számára semmitmondó, nekik legenda erejű emlékeivel, kis szertartásaival él meg. Ez is jelzi: ez a legerősebb ünnep – alkalom, amikor mindenki egyszerre ünnepli a születés napját… Három nap, amikor nyugszik a politika és a tőzsdeindex, ácsorognak az árfolyamok. Nemigen érik el karácsonyt a közéleti üzenetek.”

A Népszavában (2.o.) Rónay Tamás XVI. Benedek pápa karácsonya címmel megállapítja: „A karácsonynak mindig különleges szerepe volt XVI. Benedek életében. Ha teheti, nála három évvel idősebb bátyjával, a 84 esztendős Georggal tölti együtt az ünnepet. A két öreg ilyenkor visszaemlékezik a régi szép időkre, a gyermekkorra, petlingi és traunsteini napokra, amikor még együtt vándoroltak a szépséges bajorországi erdőkben… Ezúttal nem lehetnek együtt, de karácsonyi ajándékaikat kicserélték már.” A cikkíró kitér arra is, hogy XVI. Benedek „bajor lévén, nagyon szereti a sört. Ezért a karácsonyfa alól a nedű sem hiányozhat. Sankt Gertrud egyházi közössége két liter különleges házi sört küldött a pápának a Vatikánban. A ’Gertrude Blondra’ keresztelt búzasör alighanem nem árválkodik majd sokáig XVI. Benedek szobájában. A pápa egyébként arra kérte a híveket, hogy idén karácsonykor a szegény és árva gyerekekre gondoljanak.” Rónay Tamás az ünnepségek szomorú velejárójának nevezi a hatalmas rendőri jelenlétet, „hiszen ezúttal sem kisebb a terrorakció veszélye a Vatikánban a tavalyinál. Igaz, eddig semmi jel nem utal arra, hogy a mostani ünnep más lenne a többinél. Sokan abban reménykednek, hogy a muzulmán terroristák is felfogják: karácsony nem csak Krisztus születésének ünnepe. A felebaráti szereteté is.”

Ugyancsak a Népszavában (7.o.) Rónay László Gyermeknek lenni címmel magyar költők – Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Juhász Gyula, Benda József – karácsonyi verseiből idéz, s figyelmeztet: „Karácsony ünneplése nem lehet teljes, ha a védtelenek, kiszolgáltatottak, magányosok millióinak szemébe tekintve nem látjuk meg azt a szebbre, jobbra vágyakozó, reménykedő csillogást, amely a védtelen kisded pillantásában is ott remeg. Ezt kell csillapítanunk tettekkel, szavakkal, a szeretet gyakorlásával.”

A Magyar Nemzetben (1.o.) Kristóf Attila Időtlen jászol címmel megállapítja: a nicea-konstantinápolyi hitvallás karácsony misztériumát a végtelen és a mindenség számunkra felfoghatatlanul távoli térségeibe helyezi el, amikor kijelenti, hogy Jézus „az idők kezdete előtt született”, és „minden általa lett.” Az ősi szöveg, a credo „a betlehemi jászolt teszi az üdvösség középpontjába…” – írja Kristóf Attila, és leszögezi: „Tehát ez a nap, az emberi születés és a később bekövetkező emberi halál és ember-isteni feltámadás az idők sarokpontja, s minden, ami belőle következik, maga a történelem, az ember tévelygése és zarándokútja az üdvösség felé. Hogy milyen hosszú ez az út, és kik jutnak át a szűk kapun, titok. A hitvallás ezzel kapcsolatban csak annyit állít, hogy Jézus országának nem lesz vége. Ez az állítás ír minden félelmünkre és nyomorúságunkra. Ugyanis végzetes baj a mindenséggel és a jóakaratú emberekkel nem történhet, mivel Isten örökkévaló, tökéletes és változatlan, féltőn szerető és emberbarát.” A szerző szerint a korai keresztény bölcsek mintha sejtették volna a mindenség titkait, amikor a látható (érzékelhető) és láthatatlan dolgok teremtéséről beszéltek. A cikkíró idéz egy korunkbeli, tudományos megállapítást: a látható anyag a világegyetemnek mindössze öt százalékát tölti ki, huszonöt százaléka a „sötét massza”, hetven százalék pedig az univerzum tágulását előidéző rejtélyes sötét energia. Kristóf Attila hozzáteszi: „Ha önmagunkban, hittel felidézzük a jászolban fekvő gyermek képét, gondoljunk arra, hogy minden általa lett. Mi magunk is és a mindenség, amelyet végtelen erőként kormányoz és tart össze az, amit most szegény szívünkben érzünk: a szeretet.”

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (8. o.) Mezei Balázs Karácsonyi szembesítés címmel idézi Johann Baptist Metz német teológust, aki szerint Auschwitz után nem gondolkodhatunk úgy Istenről, a kereszténységről és annak ünnepeiről, mint azt megelőzően, szembe kell néznünk mulasztásainkkal, tévedéseinkkel, előítéleteinkkel. A cikkíró megállapítja: „A mai magyar társadalom 1956 óta nem volt olyan tragikus helyzetben, mint manapság. Ennek oka ugyancsak a szembesülés elmaradása. Amit a társadalom- és politikai vezetők nem hajtottak végre, annak egyre súlyosabb következményeivel szembesülünk. Ahol élünk, nem egy következmények nélküli ország, hanem a tragikus következmények országa mindabban, ahol az ország vezetői tétovaságot tanúsítottak hat, tíz, tizenöt évvel ezelőtt. E jellemzők éppen a tények félrelökésében, a cselekvés halogatásában jelentkeztek. Az ország mai megdöbbentő helyzete, a tömeges mélyszegénység, a gazdaság megbénulása, a politikai élet tragikomédiába illő jelenetei a kulturális szétesettség, a kellő szembesülés elkerüléséből ered. E téren az európai országok körében egyedülálló a teljesítményünk. S akik ezt tagadják, világosan azok közé sorolják magukat, akik felelősek a mai helyzet kialakulásáért. Nem a felelősség kirovása itt a célom, hanem inkább annak szorgalmazása, hogy azok, akik korábban egyesek „démonikusságáról” beszéltek, miközben saját, nehézsúlyú démonaikat segítették tragikus győzelemre, ismerjék el tévedésüket, szembesüljenek a tényekkel és változtassanak a felfogásukon.” Mezei felteszi a kérdést: „Ünnepelhetünk-e nyugodtan ma, a régi karácsonyokra emlékezve, amikor az ország a politikai erőszak, jogtiprás és mindennemű represszió színtere lett? Kereshetjük-e a karácsonyi hangulat megszokott békéjét, amikor bűnözői körök állami intézmények álcájában a rendezett társadalmi viszonyok, a béke és biztonság megbontására törekednek. Nem kell-e inkább arra használnunk az ünnepet, hogy átgondoljuk saját felelősségünket a kialakult helyzetben?” Mezei Balázs emlékeztet rá: „A karácsony ünnepe eredetileg egy határozott és felelős szembesülés eredményeképpen jött létre. Amit a karácsony ünnepének újragondolása ma megkíván, az a szembesülés elkerülhetetlensége a kor követelményeivel, a gazdaság és a kultúra átfogó válságával; de mindenekelőtt a késlekedés megengedhetetlensége. A kisded, aki egy városszéli istállóban számkivetettként is idegenként született, arra kapott elhívást, hogy a szembesülést elkerülők tömegében, mint Szembesítő és Szembesülő jelenjék meg; hogy ezáltal hívjon szembesítésre és szembesülésre mindazzal, amire válaszolni késleltethetetlen. Egyelőre annak örvendezünk, hogy mindez lehetővé vált. Annak, hogy van olyan, aki nem hallgat el, hanem szembefordul és megvallja az igazságot. Ezt a megvallást nevezzük eredetileg vallásnak. A vallás a valóság megvallása: a vallás története e megvallás valóságának, vagyis következményeinek a vállalása. Azt, hogy mi e történet folytatása, mindannyian tudjuk.”

A Magyar Hírlapban (17. o.) Végh Attila Legyen a karácsony szabadságharc! címmel figyelmeztet: „A karácsony esély arra, hogy érezzük: ég és föld bennünk összeér. Ehhez persze az kell, hogy (legalább most) felejtsük el a Keravillt. Felejtsük el a bevásárlóközpontok ócska kínai villogóit, a mit tudom én, milyen ízesítésű szaloncukrokat, és legalább ezen az egy estén legyünk azok, amik. Az ember az egyetlen élőlény, amely nem feltétlenül az, ami, de azzá válhat. Hogyan kell ezt érteni? Hát úgy, hogy az embernek meg kell ismernie önmagát. Meg kell valósítania. Nem olyan árucikkek hajhászásával, amiket nyakunkba öntenek a bevásárlócentrumok. Azok épp az ellenkezőjét akarják: hogy lehetőleg soha ne legyünk önmagunk. Ők azt akarják, hogy lényegünket tárgyakba, pénzbe, birtoklásba helyezzük ki. És lehetőleg soha ne kérjük vissza. Szerintem kérjük vissza, legalább ezen az estén. És akkor ki fog derülni, hogy mindig a legközvetlenebb élmény a legmélyebb. Legyen a karácsony a mi szabadságharcunk. Szenteste csináljunk forradalmat!”

Magyar Kurír


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

Éjfélkor földre szállt

Éjfélkor földre szállt
december 24. 16:00


Kit Ézsajás jelentett,
kit hirdet énekünk,
a kis bimbót, a szentet
egy Szűz szülé nekünk.
Az Úr ősterve vált
valóra, hogy a Kisded
éjfélkor földre szállt.


* * *

Egy Rózsa zsenge szára
hajtott ki Jessze vén
törzsén, s egy éjszakára
virág nyílt vesszején:
piciny kelyhére nagy
csönddel borult az éjfél
s a metsző téli fagy.

Kit Ézsajás jelentett,
kit hirdet énekünk,
a kis bimbót, a szentet
egy Szűz szülé nekünk.
Az Úr ősterve vált
valóra, hogy a Kisded
éjfélkor földre szállt.

Ó, égi rózsa bokra,
kegyes Szűz Máriánk!
A szent szülőkínokra
kérünk, tekints le ránk:
segíts, hogy lenne szép
sarjad számára szívünk
ékes virágcserép!

Ónémet karácsonyi ének. Fordította: Dsida Jenő

Adventi idő

Adventi idő, December 24.

Mennyi izgalommal van tele a mai nap. Mennyi titokzatosság lengi körül. csendes készülődés, reményteli várakozás, egyre több fényes ablak. Békés készületünk örömteli éjszakát és ünnepet taírtogat számunkra.
További gondolatok...

Advent negyedik hete

2008. december 24. - Szerda

Abban az időben Zakariás, János atyja eltelt Szentlélekkel, és ezekre a
prófétai szavakra nyílt az ajka:
"Áldott az Úr, atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő
népét; erős szabadítót támasztott minekünk szolgájának, Dávidnak
családjából. Amint szólott a szentek szájával, ősidők óta a próféták ajka
által, megszabadít az ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel
néznek minket; atyáinkkal irgalmat gyakorol, hogy szent szövetségére
emlékezzék, az esküre, amelyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy nekünk
váltja be, amit ígért; hogy félelem nélkül és megszabadulva az ellenség
kezéből, neki szolgálatot teljesítsünk: szentségben és igazságban járjunk
előtte napról napra, amíg élünk.
Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, mert
az Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját; az üdvösség ismeretére tanítod
nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől,
amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon
azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek, lépteinket pedig a
béke útjára vezérelje."
Lk 1,67-79

Elmélkedés:

Zakariás imádsága végül is az eljövendő Megváltóról szól, aki
helyreállítja a kapcsolatot a bűnös ember és az Isten között. Ez azonban
nem az ember valamiféle érdemének köszönhető, hanem Isten irgalmasságának.
Ő jön el hozzánk, ő hajol le irgalmával értünk, ő közeledik hozzánk, hogy
megbocsássa bűneinket. Ő teljesíti hűségesen ígéretét, bár az ember
sokszor hűtlen lett hozzá. A megváltó születése új élet lehetőségét
jelenti számunkra. A bűnös élet homálya, sötétsége helyett az üdvösség
világos útjára léphetünk. Használjuk ki a lehetőséget, hogy Isten maga
kínálja fel nekünk a lelki újjászületést.
(Horváth István Sándor)

2008. december 25. - Urunk születése, Karácsony - Éjféli mise
Azokban a napokban Augusztusz császár elrendelte, hogy írják össze a
földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria
kormányzója Kirinusz volt. Mindenki elment a maga városába, hogy
összeírják. Galilea Názáret nevű városából József is fölment Dávid
városába, a judeai Betlehembe, hogy összeírják eljegyzett feleségével,
Máriával, aki gyermeket várt. Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária
napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát, pólyába
takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat őrizték az
éjszakában. Egyszerre csak megállt előttük az Úr angyala, és az Úr
dicsősége beragyogta őket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt
hozzájuk: "Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az
egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid
városában. Ez lesz nektek a jel: kisdedet találtok pólyába takarva és
jászolba fektetve." Az angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül.
Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség
a földön a jóakaratú embereknek!
Lk 2,1-14

Elmélkedés:

Megszületett
Az esztendő többi napjához képest egészen szokatlan időben, éjnek idején
hívott minket a harang a templomba, s most azok is meghallották ezt a
harangszót, akik máskor talán elengedik a fülük mellett. Van ebben a
harangszóban valami varázslatos, valami ellenállhatatlan. A karácsonyi
éjféli misére hívott minket, hogy ebben a szokatlan időben, éjnek idején
ünnepeljük meg Jézus Krisztus születésének napját. Egyeseket talán csak a
megszokás hozott ide, másokat a kíváncsiság, vagy az, hogy máskor nem
lehet éjfélkor a templomba menni. Sokaknak ilyenkor eszükbe jut
gyermekkoruk szép karácsonya, s visszasírják a régi szép időket. Úgy
gondolom, teljesen szükségtelen romantikázni, fölösleges sajnálkozni az
ünnep fényének elhalványulása miatt, hiszen idén is szép ünnepnek lehetünk
a részesei, ha sikerült megőriznünk magunkban egy keveset a gyermeki
lelkületből, vagy sikerül azt feléleszteni magunkban. Arról a gyermeki
lelkületről beszélek, amelyet maga Jézus is ajánlott tanítványainak.

Fekete István, a gyermekeknek szánt regényeiről híres magyar író szívesen
eleveníti fel írásaiban saját gyermekkorát. A Betlehem című elbeszélésében
például arra emlékezik vissza, hogy kisgyermekként hogyan betlehemezett
barátaival. Kartonpapírból saját maguk készítettek kis betlehemi házikót,
amivel sorra járták a házakat, s persze perselyt is vittek magukkal, mert
a köszöntésekért és jókívánságokért szívesen adtak az emberek egy kis
aprópénzt. Egy alkalommal a gyerekek december 24-én elhatározták, hogy
átmennek a szomszéd faluba betlehemezni. Mivel estére nagyon rossz idő
volt várható, ezért siettek volna haza, de az emberek minden háznál
hosszasan megnézték a Betlehemet, szívesen marasztalták és etették a
gyerekeket, aminek aztán az lett a következménye, hogy mire hazafelé
indultak nagy hófúvás kerekedett. A viharos szél majdnem belelökte őket a
jeges patakba, s csak lassan jutottak előre nehéz pásztorsubáikban. Még az
is felmerült bennük, hogy inkább vissza kellene fordulni, s majd másnap
hazamennek, de a vezető fiú azt mondta, hogy csak menjenek tovább, mert őt
bizony "agyonverik, ha nem lesz otthon az éjféli misén". Ezért aztán
vánszorogtak tovább hazafelé, nagy félelemmel a szívükben. Egyszer csak
megálltak, mert nem tudták, hogy hol lehetnek. A nagy hidegben
összebújtak, már azt hitték, meg fognak fagyni az éjszaka, amikor az egyik
fiú, Péter, aki papnak készült, ezt mondta a többieknek: Imádkozzunk! E
szóra csend lett, s a csendben alig hallhatóan megérintette őket a távoli
harangszó. Boldogan indultak el, mert most már tudták az utat, a harang
szava megmutatta nekik az utat. A történetnek az lett a vége, hogy
szerencsésen hazaértek és mind ott voltak az éjféli misén.

Most mi is mind itt vagyunk az éjféli misén. Követtük a harang szavát.
Követtük szívünk hangját. Követtük a csillag fényét. Halljuk az angyali
szót: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú
embereknek! Az angyali szó minket is Betlehembe vezet. Ha valaki
újdonságra, rendkívüli vágyott, az csalódni fog. A történet, Jézus
születésének története idén is ugyanaz, mint minden esztendőben. Ez az
egyszerű történet mégis megörvendeztet minket, s olyan boldogsággal tölti
el mindannyiunk szívét, amelyet az év más napjaiban nem szoktunk érezni.
Lélekben Betlehembe érve pontosan azt találjuk, amit az angyalok
hirdettek: egy szegényes istállóban a jászol szalmáján fekszik egy
gyermek. Egy újszülött, akit édesanyja ezen a szegényes helyen hozott a
világra. Ez a gyermek az Isten Fia, a mi Megváltónk.

Vártuk a csodát. Vártuk az angyalokat. Vártuk a szentestét, a fenyő
illatát, az ajándékozást. Vártuk a betlehemi Gyermeket. Várakozásunk most
teljesült. Megtörtént a csoda: az Isten emberré lett, emberként született
meg erre a világra. Megjöttek az angyalok, s énekükkel békét, Istentől
jövő békességet hirdetnek nekünk. Itt van végre, eljött hozzánk,
megszületett végre Jézus, az Isten Fia. Mondjuk örömmel: ma megszületett
Jézus Betlehemben és az én szívemben is!
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Jó szándékú emberek
a föld minden nemzetéből,
jöjjetek bizalommal az Üdvözítő jászolához!
Siessetek, hogy találkozhassatok azzal,
aki azért jön, hogy megtanítsa nekünk
az igazság, a béke és a szeretet útját!
II. János Pál pápa
______________________________

A kulcs Istennél van




Áldott, kegyelmekben gazdag Karácsonyt kívánunk mindenkinek!


2008. december 24. Advent negyedik hete – szerda

P. Barry O’Toolwe LC

Lk 1,67-69

Apja, Zakariás, eltelt a Szentlélekkel, és így prófétált: „Áldott az Úr, Izrael Istene, mert meglátogatta és megváltotta népét. Az üdvösség erejét támasztotta nekünk szolgája, Dávid házában. Ahogy mondta a szent próféták szájával ősidők óta: megmentett minket ellenségeinktől és gyűlölőink kezétől, hogy irgalmazzon atyáinknak, és megemlékezzék szent szövetségéről. Az esküről, amelyet atyánknak, Ábrahámnak esküdött, hogy majd megadja nekünk, hogy az ellenség kezéből kiszabadítva, félelmet nem ismerve szolgáljunk neki, szentségben és igazságban színe előtt életünk minden napján. Téged pedig, fiú, a Magasságbeli prófétájának fognak hívni, mert az Úr előtt jársz majd, hogy előkészítsd útját, hogy az üdvösség ismeretét add népének bűnei bocsánatára, Istenünk könyörülő irgalmából, melyben meglátogat minket a napkelet a magasságból, hogy a sötétben és a halál árnyékában ülőknek ragyogjon, és lépteinket a béke útjára irányítsa."

Bevezető ima: Uram, hiszek szerető jelenlétedben, és reszketek, ha az irántam való hatalmas szeretetedre gondolok. Nem érdemlem meg kegyelmedet, de nem tudok nélküle élni. Arra hívtál, hogy emelkedjek felül bűneimen és nyomorult voltomon, és a te szeretetedben éljek, mint egyik gyermeked. Igazán szeretném kimutatni szeretetemet.

Kérés: Uram, segíts, hogy keresselek és megtaláljalak a csendben!

1. Csend az elmélkedésre. Zakariás csendben volt (Isten némaságot borított rá) kilenc hónapon keresztül. Talán eleinte bántotta, hogy nem tudott másokkal a szokásos módon kommunikálni. Ahogy az idő haladt előre, a frusztráció lemondásba, a helyzet kényszerű elfogadásába torkollott. A kitartás és imádság révén azonban egyszerre csak megszerette Isten rá rótt ítéletét, teljes szívvel, szabadon elfogadta. Ha látunk szenvedni valakit a kórházban vagy szociális otthonban, vagy akár az utcán vagy a munkahelyen, el kell hoznunk neki a remény üzenetét. A szenvedésnek értelme, megváltó értéke van, ha szenvedésünket Krisztus szenvedésével egyesítjük.

2. Csend, Urunkkal való egyesülésre. Látjuk, hogy Zakariás kilenc hónapos „lelkigyakorlata” lehetőséget adott arra, hogy Istennel szorosabb kapcsolatba kerüljön. Az imádság révén Isten elmélyült, élményszerű ismeretére jutott, ezáltal apostol lett, vágyott arra, hogy élményét megossza másokkal. Feleségének várakozása elvezetett ahhoz, hogy egy prófétának adjon életet, ezalatt Zakariás az „inkubációs” idő alatt maga is próféta lett. Megjósolja, hogy népének megváltása közel van. Mi is bölcsek leszünk és bátoríthatunk másokat, miután felfedeztük, hogy hogyan lehetünk egyedül Istennel, szívünk rejtett mélységében. A csend a bensőséges kapcsolat eszköze.

3. Csend, a dicsőítésre. Egyszer, megpróbáltatása idején Zakariás visszaemlékezett az angyal szavaira: „Íme most megnémulsz, és nem fogsz tudni beszélni addig a napig, amíg ez be nem következik.” (Lk 1,20) Remény tört a szívébe. Eljön a nap, és ő újra tud beszélni! Kilenc hónapja van arra, hogy beszédjét elkészítse. Az első szó, amit kiejt, miután nyelve megoldódott, nem Isten káromlása, amiért szenvednie kellett, hanem a dicséret himnusza azért, mert Isten irgalmaz a bűnös embernek. Saját magán tapasztalta meg Isten irgalmát. Az a feladatunk, hogy beszédünkkel az igazságot hirdessük, és a legnagyobb igazság az, amit Isten értünk tett és minden emberért tenni akar. Ha beszédünk elmélyült meditáció eredménye, akkor szavaink gyümölcsöt hoznak. Tudok építeni beszédemmel? Vajon szavaim mindig abból a jóból következnek, amit Isten társaságában megtapasztaltam? Tisztában vagyok azzal, hogy mi mindent építhetek fel másokban egy-egy jó beszélgetéssel?

Beszélgetés Krisztussal: Uram, ma éjjel lesz születésed. Méltó helyet szeretnék készíteni neked. Kérlek, segíts, hogy meleggé és kényelmessé tegyem számodra. Pótold, ami hiányzik abból, ami erőtlen igyekezetemből telik arra, hogy örömet szerezzek neked! Ó, Dicsőség Királya, legyen ma minden gondolatom, szavam és tettem hódolat jöveteled előtt.

Elhatározás: Igyekezni fogok ma másokat erősíteni szavaimmal.


Test, Dicsőség, Kegyelem

2008. december 25.


Karácsony, Jézus Krisztus születése

P. Ernest Daly, LC


Jn 1,1-18

Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta. Volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve. Tanúskodni jött, hogy tanúskodjék a világosságról, s mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfi akaratából, hanem Istenből születtek. Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tesz róla, és hirdeti: ,,Ő az, akiről ezt mondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én.'' Mi mindnyájan az ő teljességéből merítettünk kegyelemből kegyelmet. Mert a törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta: az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.

Bevezető ima: Uram, köszönöm Neked a mai Karácsonyt. Hiszem, hogy kisgyermek lettél azért, hogy megválts engem, és megmutasd az Atya szeretetét. Szeretlek. A születésed megmutatja az irántam érzett szereteted mélységét. Ma újból amellett döntök, hogy keresztény legyek, olyan keresztény, aki szeret téged.

Kérés: Uram, segíts, hogy növekedjek a szereteted csodálatában.

1. Test. "Az Ige testté lett, és köztünk lakott." A legtöbb család számára Karácsony egy különleges közelség napja. Azzal töltjük ezt az időt, hogy egymással legyünk. Azt is tudjuk, hogy Isten közel van. Ő az a "Valaki", aki egyesít minket a szeretetben. Ma bámulatba ejtő csendben szemléljük a Kisded Jézust. A karácsonyi izgatottság és az érzelmeink közepette nem tehetünk mást, csak állunk és rácsodálkozunk: Istenem, engedd, hogy kezemmel megöleljem. Ebben van a közelség csodálatos titka. Ebben fejeződik ki a leginkább minden emberi közelség. Ez Isten kezdeményezése. Testté lett. Köztünk lakott. Engedem magam közel kerülni Krisztushoz? Engedem neki, hogy szeressen? Engedem magamnak, hogy szeressem?

2. Dicsőség. "És mi láttuk az ő dicsőségét." János számára a Krisztus arcáról sugárzó isteni dicsőség a szeretet dicsősége. Jézus annak örül, hogy szerethet - hogy szerethet minket. Milyen csodálatos a mi Istenünk! Az értelmünket teszi próbára. Az Ő karácsonyi dicsősége abban rejlik, hogy olyan alázatossá vált, hogy a mi szeretetünktől függő kisgyermekké lett. Később pedig a dicsősége lesz az is, hogy tudatosan vállalja értünk a kereszthalált. Értékelem ezt a dicsőséges szeretetet? Készen vagyok arra, hogy belépjek ebbe a titokba? Kész vagyok arra, hogy szívemet ezzel a szeretettel tegyem ragyogóvá?

3. Kegyelem. "Telve volt kegyelemmel és igazsággal." A kegyelem, amiről itt szó van, az Atya szerető pillantása. Jézus elhozza a világba, a mi életünkbe Isten szerető pillantását. Átváltoztatja a világunkat azzá a hellyé, ahol az Atya megtalálja Fiát. Az Atya elégedett, Krisztus köztünk él. Ez az a kegyelem, ami maga Krisztus: Isten szerető kezdeményezése. A kegyelem egy ajándék. Ez nem tőlem függ. Nekem egyszerűen csak el kell fogadnom. Nekem egyszerűen csak becsülnöm kell, ahogyan János is tette. Megbecsülöm Krisztust? Megpróbálom az életemet ajándékká tenni, amilyen az Övé is volt?

Beszélgetés Krisztussal: Jézusom, köszönöm Neked szent karácsony napját! Tudom, talán kicsit túlzsúfolt, de ugyanakkor gyönyörű. Gyönyörű, mert Te itt vagy Uram. Köszönöm Uram, hogy itt vagy ezen a Karácsonyon. Úgy akarlak szeretni, ahogyan Mária szeretett Téged. El akarom vinni a kegyelemed és dicsőséged a szeretteimnek.

Elhatározás: Ma arra törekszem, hogy különös örömet és jóságot vigyek a szeretteimmel való kapcsolataimba, elsősorban a családomban. Külön keresek módot arra, hogy mindegyiküket boldoggá tegyem ma valamivel.


A tanúskodás ereje

2008. december 26. Karácsony nyolcada - Péntek

Szent István első vértanú

P. Ernest Daly, LC

Mt 10,17-22

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Óvakodjatok az emberektől! Mert átadnak benneteket a törvényszékeknek, és zsinagógáikban megkorbácsolnak majd titeket. Helytartókhoz és királyokhoz hurcolnak benneteket miattam, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor pedig átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy hogyan vagy mit beszéljetek. Mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Hiszen nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke az, aki beszél általatok. Akkor halálra adja majd a testvér a testvérét és apa a fiát. A gyermekek szüleik ellen támadnak és halálra juttatják őket. Gyűlöletesek lesztek minden nemzet előtt az én nevemért, de aki kitart mindvégig, az megmenekül.

Bevezető ima: Uram, ezen az új napon segíts megnyitnom a szívemet. Tégy velem akaratod szerint. Tudom, hogy szeretsz engem és azt is, hogy semmi baj nem érhet mindaddig, amíg törekszem, hogy a Te szeretetedben éljek. Kérlek, bocsásd meg bűneimet és bocsáss meg azoknak is, akik megbántanak vagy megsértenek engem.

Kérés: Uram, segíts, hogy ne féljek semmitől.

1. A szív keménysége. Krisztus üzenete gyakran a kényelemből való kilépésre ösztönöz. Megtapasztalhatom ezt, így karácsony körül, ha mások szolgálatára próbálok sietni. De ne feledjem el, hogy Krisztus egy új életre hív, egy olyan életre, ahol az Ő szeretetének természetfeletti jelenléte elsődleges a másokkal való kapcsolatomban. Tudok a hit szemével látni? Elmélkedek-e a jászolban fekvő, szerető Istenről? Elkötelezem-e magam arra, hogy viszont szeressem Őt?

2. „Ne ródd fel ezt nekik bűnül!” Szent István utolsó szavai, amelyeket az Apostolok cselekedeteiben olvasunk, Krisztus utolsó szavait idézik. Ő már belépett Krisztus életébe. Szíve Krisztusért lángol. Ez a tűz ad neki erőt, hogy végig járja a visszautasítás útját, majd Krisztushoz hasonlóan a halált. Úgy jár a tűzben, hogy az nem égeti meg őt. Szíve annyira lángol Krisztusért, hogy nem tehet kárt benne sem a csüggedés, sem a gyűlölet. Mint Ura, ő is a kínzói megmentését óhajtja. Én engedem-e, hogy a jászolban fekvő Gyermek lángra lobbantsa a szívemet? Meg akarom-e mutatni a szeretetem buzgóságát az önátadó szolgálatban?

3. Saul esete. Az Apostolok cselekedeteiben olvashatjuk, hogy Szent István mártíromságának jóváhagyója Saul. Saul olyan ember volt, aki azt gondolta, hogy ő mindent ért. Meg volt győződve arról, hogy ő tud István gonoszságáról és tetteinek ártó voltáról. A szándékai igaznak tűnhetnek, de Saul halálosan tévedett. Később úgy beszélt magáról, mint egy emberről, aki halva született. Halott volt, mert elsiklott a lényeg fölött – halott lélekben. Mégis, Isten irgalmas volt hozzá. Saul Szent Pállá lett. Jézus elfogadta István imáját, mint ahogyan az Atya is elfogadta Jézusét a kereszten. Ezért nekünk sem kell félnünk. Isten elfogadja a mi imáinkat is. Csodákat cselekszik, ha állhatatosak maradunk az imában és mások szolgálatában.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, köszönöm az Egyház első vértanújának, Szent Istvánnak példáját. Ma, a születésed utáni első napon megmutatod nekem a szeretet bátorságának megszületését is. Hiszem, hogy minden nehézség ellenére, biztonságban vagyok a karjaidban. Hiszem, hogy feladatot bíztál rám. Ma megújítom a keresztényi hivatásomhoz való hűségemet „hűséges leszek egészen a halálig”. Te vagy az én Uram. Téged követlek.

Elhatározás: Ma mindenkinek, akivel találkozom, megpróbálom a pozitív oldalát észrevenni. Megpróbálok az emberi határok mögé nézni. Megbocsátok, ha megbántanak. Vidám és jókedvű próbálok lenni.


Buzgó szív

2008. december 27. Karácsony nyolcada - Szombat

Szent János apostol

P. Ernest Daly LC

Jn 20,2-8

A hét első napján (húsvétvasárnap) kora reggel Mária Magdolna elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és azt mondta nekik: ,,Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!'' Erre Péter és a másik tanítvány elindultak, és a sírhoz mentek. Ketten együtt futottak, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és elsőként ért a sírhoz. Lehajolt, és látta lerakva a gyolcsokat, de nem ment be. Azután odaért Simon Péter is, aki követte őt, és bement a sírboltba. Látta letéve a gyolcsokat és a kendőt, amely a fején volt, nem a gyolcsok mellé helyezve, hanem külön egy helyen, összehajtva. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először érkezett a sírhoz; látta és hit.

Bevezető ima: Uram, ma annak a szeretetnek erejét szemlélem, amelyet apostolaid szívében gyújtasz. Ma én is az apostolod akarok lenni. Hiszem, hogy szeretsz engem. Hiszem, hogy Te legyőzted a bűnt és a halált. Hiszem, hogy velem vagy.

Kérés: Uram, segíts, hogy megtaláljalak.

1. Lelkesedéssel. Szent János a legelső pillanattól kezdve rajongott Krisztusért. Krisztus már nagyon korán meghódította a szívét. A János evangéliumában leírtak sokszor nagyon személyes jellegűek, különleges bepillantást nyújtanak Krisztus életébe. Krisztus közel engedte őt a szívéhez és ez indokolttá tette János feltámadásba vetett hitét. Ezért rohant nagy lelkesedéssel a sírhoz. Még nem tudta, hogy Krisztus feltámadt, de meg akarta tudni. Ott akart lenni, ahol Krisztus volt. Én vágyakozok-e arra, hogy ott legyek, ahol Krisztus? A karácsonyi időszak egy különleges idő, amikor közelebb érezhetem magam Hozzá. Kihasználom-e ezt a kegyelmet és megpróbálok-e többet beszélgetni Vele?

2. Haladéktalanul. Nincs tétovázás: odaérni, amilyen gyorsan csak lehet. János tudta, hová kell mennie. Semmi más nem számított. Nem hagyta, hogy bármi is útját állja. Egy szent élete sűrű. Minden pillanatot és minden napot intenzíven él meg Krisztusért és a lelkekért. Intenzív az imaélete – a száraz időszakokban vagy a fáradtság ellenére is – mert tudja, hogy az imával töltött idő a nap legfontosabb része. Egy szent a családjának és a másoknak tett szolgálatot is az igazi szeretet intenzitásával teszi. Nem fárad bele, sokkal inkább közelebb kerül általa Istenhez. Félek-e attól, hogy szeressek és az élet minden pillanatát intenzíven éljem meg?

3. Hittel. János megkapta a jutalmat hitéért. Az Ura él! Nincs semmi, még a halál sem, ami megsebezhetné Istenét. János megtanít bennünket hinni, megtanít arra, hogy örömmel fedezzük fel Isten jelenlétének jeleit. Felhasználom-e ezt a karácsonyt arra, hogy újra megvalljam a Krisztus világban való jelenlétébe vetett hitemet? Fejlesztem-e a természetfeletti látásmódomat a mindennapi történésekkel, a körülöttem élőkkel való kapcsolatomban? Megpróbálok-e növekedni a Krisztus győzelmébe vetett bizalomban és megpróbálom-e felfedezni ennek a győzelemnek a jeleit?

Beszélgetés Krisztussal: Uram, köszönetet mondok Szent János hitéért. Ő közel volt a szívedhez. Segíts, hogy a szívemet a te szívedbe helyezzem. Hozzád akarok futni az életem nehéz és könnyű pillanataiban. Ma különösen közel akarok lenni hozzád. Legyél ma te is mellettem.

Elhatározás: Elimádkozom a Hiszekegyet egy betlehemi jászol közelében és erőfeszítést teszek, hogy beszéljek másoknak az isteni gondviselésről.


A Pápa ima szándéka 2008. december hónapra:

- Hogy az Egyház, az erőszak és a halál kultúrájának egyre növekvő terjeszkedésével szemben, minden apostoli és missziós tevékenységével bátran mozdítsa elő az élet kultúráját.
- Hogy a keresztények, főleg a missziós országokban, a testvériség konkrét gesztusai által mutassák meg, hogy a betlehemi barlangban született Kisded a világ fénylő reménysége.


Erdő Péter bíboros atya decemberi imaszándéka:

Hogy vallási életünk középpontja mindig Jézus Krisztus legyen, és szeretettel várjuk eljövetelét életünkben!


--~--~---------~--~----~------
------~-------~--~----~
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Szentírás évét és Szent Pál évét segíti.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mailcímen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001
-~----------~----~----~----~------~----~------~--~---

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger