Évközi idő, 2. hét Kedd
I. évben: Zsid 6,10-20
Mert Isten nem igazságtalan, hogy megfeledkezzék művetekről és a
szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek
szolgáltatok és szolgáltok. Azt kívánjuk, hogy közületek mindenki
ugyanazt a készséget tanúsítsa mindvégig, míg a remény be nem
teljesedik, s hogy ne legyetek restek, hanem azok követői, akik a hit
és a béketűrés által örökösei az ígéreteknek. Mert amikor az Úr
Ábrahámnak ígéretet tett, mivel nála nem volt senki nagyobb, akire
esküdjék, önmagára esküdött: ,,Bizony, áldván áldalak téged és
sokasítván megsokasítalak.'' [Ter 22,16-17] Az pedig türelmesen
várakozva elnyerte az ígéretet. Mert az emberek önmaguknál nagyobbra
esküsznek, és minden viszálykodásuk vége a megerősítő eskü. Ezért
Isten, hogy annál inkább megmutassa az ígéret örököseinek terve
változatlanságát, esküvel kötelezte magát, hogy két megmásíthatatlan
dolog által, melyek tekintetében Isten nem hazudhat, igazán komoly
vigasztalásunk legyen nekünk, akik törekszünk az elénk tárt remény
elnyerésére. Ez a mi lelkünk biztos és szilárd horgonya, amely elér a
kárpit belsejéig [Lev 16,2], ahová mint a mi elöljárónk, értünk lépett
be Jézus, aki Melkizedek rendje szerint főpap lett mindörökké [Zsolt
110,4].
Evangélium:
Mk 2,23-28
Történt ismét, hogy amikor szombaton a vetések közt járt, tanítványai
útközben tépdesni kezdték a kalászokat. A farizeusok azt mondták neki:
,,Nézd, azt csinálják szombaton, amit nem szabad.'' Ő így felelt
nekik: ,,Sohasem olvastátok, mit cselekedett Dávid [1 Sám 21,2-7],
amikor szükséget szenvedett, és éhezett ő, és akik vele voltak? Hogyan
ment be az Isten házába Abjatár főpap idejében, és evett a kitett
kenyerekből, amelyeket nem szabad másnak megenni, csak a papoknak, és adott azoknak is, akik vele voltak?'' Aztán hozzátette: ,,A szombat
lett az emberért, és nem az ember a szombatért. Ezért az Emberfia ura
a szombatnak is.''
Elmélkedés: (2007)
Az ember engedelmeskedik a törvényeknek és előírásoknak, legalábbis akkor, ha belátja azok értelmes voltát vagy azok valamilyen módon a hasznára vannak. A szombati nyugalomra vonatkozó ószövetségi törvény valóban az ember érdekét szolgálta, hiszen a pihenőnap beiktatása lehetővé tette, hogy az ember ne legyen a munka rabszolgája, hanem a megélhetés biztosítása mellett jusson idő önmagára és az istentiszteletre is. A heti egy pihenőnap valóban az ember érdekét szolgálta mindaddig, amíg nem kapcsolódott hozzá túl sok előírás.
Jézus arról tesz tanúságot, hogy a szombati napra vonatkozó emberi
törvények felett áll, hiszen ő Isten. Ez azonban nyilvánvalóan csak az ő
személyére vonatkozik. A tanítványok parancsszegésével kapcsolatban
ugyanakkor rávilágít a szombati törvények eredeti értelmére, vagyis arra,
hogy ezek az embert szolgálják.
A vasárnapi munkaszünet és a szentmisén való részvétel a mi javunkat és
lelki feltöltődésünket szolgálja.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Légy áldott, Teremtőm és Uram! Ne vedd rossz néven, ha úgy szólok hozzád, mint sebesült az orvoshoz, mint szenvedő ahhoz, aki meg tudja vigasztalni, mint szegény a minden jóval bővelkedő gazdaghoz.
A sebesült ezt mondja: Ó, orvos, ne vess meg engem, sebesültet, hiszen
testvérem vagy! És te, aki a legjobb vigasztaló vagy, ne vess meg, mivel
aggodalomban vagyok, hanem adj nekem szívedben pihenőt, és add meg érzékeimnek vigasztalásodat! A szegény ezt mondja: Ó, te, aki gazdag vagy, s nincs semmire sem szükséged, nézz rám, aki elgyöngültem az éhségtől; fordítsd felém tekinteted, mert ruhátlan vagyok, adj nekem ruhát, hogy fölmelegedjek!