2009. február 3., kedd

SZENT BALÁZS

SZENT BALÁZS

Február 3.
+316 táján

Vincéhez, a vértanú diakónushoz hasonlóan Balázs is a korai kereszténység azon szentjei közé tartozik, akiknek emlékezete a kultuszban, a névadásban és a népszokásokban figyelemreméltó elevenséggel maradt meg, életükre vonatkozóan azonban alig rendelkezünk olyan adatokkal, amelyek történetinek tekinthetők.

Többféle változatban tudósít a legendás Szent Balázs szenvedéstörténete arról, hogy szentünk örmény születésű volt, és olyan példamutató keresztény életet élt, hogy Szebaszte hívő népe püspökké választotta. Balázs erre a Szentlélek indítását követve visszavonult egy magányos hegyi barlangba, jóllehet tette nem éppen egyezett a kor püspök-eszményével. Innen vezette imádkozva, tanácsokat osztva és gyógyítva a rábízott közösséget. Vadállatok őrizték, háziállatok módjára engedelmeskedve neki.

Sajnos azonban nemcsak a keresztények ismerték a barlanghoz vezető utat, hanem Agricola helytartó poroszlói is, aki 316 táján még folytatta Szebasztéban azt a keresztényüldözést, amelyet korábban még Licinius császár rendelt el. Az oroszlánokból, tigrisekből, medvékből és farkasokból álló derék testőrség nem tudott segíteni a remete- püspökön, mert ő ellenállás nélkül engedte, hogy elfogják és Agricola bírói széke elé hurcolják. Mivel Balázst nem bírták hittagadásra kényszeríteni, a szokásos megkorbácsolás után siralomházba került. Mint előbb barlangjában, a börtönben is sok segítséget kérő ember kereste föl. Rabságában sok-sok csodát tett, amelyekről a legendája beszél. Vízbefojtás általi halálra ítélték, de végül is lefejezték.

Hogy a történelmi tények talaján maradjunk, a szentnek széles körben elterjedt kultuszából kell kiindulnunk. Kezdetben hallgatnak róla az egyébként annyira beszédes görög atyák. Eszerint a Balázs-tisztelet nyilvánvalóan nem közvetlenül a halála után kezdődött. Keleten azonban legkésőbb a 6. századtól, nyugaton a 9. századtól már mint a torokbajok ellen védő szentet tisztelték.

Elterjedt ereklyéinek kultusza is. Így hamarosan föltűnnek Szent Balázs maradványai Tarantóban, St. Blasienben, Mainzban, Trierben, Lübeckben, Párizsban és Raguzában, ahol a város védőszentjévé is lett. Számos templomot szenteltek neki Konstantinápolyban és Rómában egyaránt.

Annak alapján, hogy egy kínzó torokfájás esetén segített, a késő középkorban a tizennégy segítőszent közé sorolták. Ezek ismeretében meglepő, hogy a Balázs-áldás mindmáig élő liturgikus szokása csak a 16. században keletkezett és a 17. században nyomtatták ki a Rituale Romanum (Római Szertartáskönyv) függelékében.

A Balázs-legenda első, a 9. századból származó képi ábrázolása a római Szent Kelemen-bazilika altemplomában található. Egyes jeleneteket ábrázol a Paderbornban lévő abdinghfi hordozható oltár az 1100 körüli időkből.

Balázst a középkorban rendszerint püspöki öltözetben vagy palástban ábrázolták; pásztorbottal (15. század) és keresztbe illesztett gyertyákkal; sertésfejjel és gerebennel (emlékezésül arra a vaskampóra, mellyel a legenda szerint kínzatása alkalmával a testét tépték); ritkábban egy fiúval.

Tisztelete a latin egyházban a 12. századtól lett általános, mégpedig egy gégedaganat elleni imádsággal kapcsolatban. Később vérzések, hólyagbetegségek (a német név alapján: Blasius -- Biase = hólyag), továbbá kelések, kólika, pestis és fogfájás esetén fordultak hozzá. Részben érthető kapcsolat révén aztán védőszentje lett az orvosoknak, a takácsoknak (gereben!), valamint a szélmolnároknak és a fúvós muzsikusoknak (blasen = fújni). Mint az állatok barátja oltalmazza a háziállatokat és a nyájakat a farkasoktól. Vincéhez hasonlóan időjelző szentként is tiszteltetik: ünnepének ideje a tél végét és a veszedelmes viharokat jelzi.

A hívő nép még ma is szívesen fogadja a szent áldását a Gyertyaszentelő gyertyáinak szelíd fényében. Ünnepét Rómában a 12. század óta ülik február 3-án.


Szent Balázsra csodás fényt vet a legenda.

Egy napon rémült anya sietett hozzá, mert fia egy torkán akadt halszálkától fuldokolt. A szent megáldotta a fiút -- egy másik változat szerint eltávolította a szálkát --, és így megmentette a haláltól.

Egy másik alkalommal, amikor a bíró elől visszakísérték cellájába, úgy segített egy asszonyon, hogy visszaadta sertését, amelyet farkas rabolt el. Az asszony hálából ajándékot hozott neki, húst, kenyeret és gyertyát. Balázs nem maradt adós: a gyertya-fölajánlás évenkénti megismétlését különleges áldásával kötötte össze.

A szent csodáiból nem hiányzik annak a magatartásnak a megnyilvánulása sem, amelyet humornak vagy paraszti huncutságnak lehetne nevezni. A helytartó először vízbefojtás általi halálra ítélte. Abba a tóba kellett vetni őt, amelybe korábban keresztény asszonyokat fojtottak, mert beleszórták a helytartó házi isteneit a tóba. A bölcs csodatévő akkor a következőt tette: a partra érve rövid áldást adott a számára halált jelentő tóra, aztán a vízen járva a tó közepéig sétált. Ott megfordult, és barátságosan fölszólította bíráit, hogy saját isteneikbe vetett hitük bizonyságául kövessék őt a vízen járva. Hatvanöt férfi elfogadta a kihívást, és mind a vízbe fulladt.


Istenünk, aki Szent Balázs püspököt oltalmazó segítségül adtad népednek, kérünk, közbenjárására engedd, hogy földi életünkhöz egészséget és békét, örök életünkhöz pedig irgalmat nyerjünk Tőled!

Szent Balázs

Szent Balázs

(születési helye ismeretlen – meghalt 316. február 3-án) orvos és püspök volt az örmény Sivas városban (ma Törökországban fekszik). Életéről nagyon keveset tudni.

Püspökké választása után visszavonult egy magányos hegyi barlangba, ahonnan imádkozva vezette népét, tanácsokat osztott és gyógyította a közösséget. A legendák szerint vadállatok őrizték, háziállatok módjára engedelmeskedve neki.

316-ban egy Agricola nevű római helytartó, Licinius császár keresztényüldözési parancsainak eleget téve elfogta és bíróság elé állította a püspököt, akin az oroszlánokból, tigrisekből, medvékből és farkasokból álló derék testőrség sem tudott segíteni. Mivel Balázs hitét nem sikerült megtörni, megkorbácsolták és siralomházba került. Rabsága során rengeteg csodát tett. Vízbefojtás általi halálra ítélték, de végül is lefejezték.

Tisztelete már rögtön halála után megkezdődött, a keleti egyházban a 6. századtól, a nyugati egyházban pedig a 9. századtól tisztelik a torokbajok ellen védő szentként.

Ereklyéit Tarantóban, Mainzban, Trierben, Lübeckben, Párizsban és Raguzában őrzik (itt a város védőszentje is lett). Templomok épültek tiszteletére úgy Konstantinápolyban, mint Rómában is.

Mivel egy kínzó torokfájás esetén segített, a késő középkorban a tizennégy segítőszent közé sorolták. A Balázs-áldás mindmáig élő liturgikus szokása csak a 16. században keletkezett és a 17. században nyomtatták ki a Rituale Romanum (Római Szertartáskönyv) függelékében.

Balázst rendszerint püspöki öltözetben vagy palástban ábrázolják; pásztorbottal és keresztbe illesztett gyertyákkal; sertésfejjel és gerebennel (emlékezésül arra a vaskampóra, mellyel a legenda szerint kínzatása alkalmával a testét tépték).

Általában gégedaganatok, vérzések, kelések, hólyagbetegségek, pestis és fogfájás esetében imádkoztak és imádkoznak segítségért. Emiatt az orvosok védőszentje. Továbbá védőszentje a takácsoknak, a szélmolnároknak és a fúvós muzsikusoknak is. Időjelző szentként is tisztelik: ünnepének ideje a tél végét és a veszedelmes viharokat jelzi. Ugyanakkor az állatok oltalmazójaként is tisztelik, mint aki távoltartja a farkasokat a nyájaktól.

Szent Balázs ünnepét február 3-án tartják.

Szent Balázs püspök és vértanú

Szent Balázs püspök és vértanú

A nép emlékezetében Dávid király mint Isten embere élt tovább. Sirák fiának könyve hőstettei és vallásossága miatt dicséri Dávidot. Góliáttal szemben nem a maga erejére, hanem Isten segítségére támaszkodott. Amikor Uriás feleségét elcsábította, Dávid őszinte bűnbánatot tartott. Megvallotta vétkét, és bocsánatot nyert. Teremtőjét egész szívvel szerette, ezért szerzett a templomi istentisztelet számára zsoltárokat. Ő kapta az ígéretet, miszerint királyi trónját Isten örök időkre megszilárdítja. Később, amikor a zsidóság elvesztette politikai hatalmát, Dávid a vallásosság példaképe és a remény jele lett. Mi, az Újszövetség népe, már a Dávidnak tett ígéretek beteljesedését látjuk, ezért idézzük fel az ő alakját. (Adoremus 2006)
További gondolatok...

Évközi negyedik hét – kedd

2009. február 3. - Kedd,
Szent Balázs püspök

Abban az időben, amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a Genezáreti-tó
túlsó partjára, a parton nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy
Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába
elé borult, és nagyon kérte: "Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a
kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!" Erre ő elment vele.
Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte. Volt ott egy asszony, aki már
tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen
kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre
rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és
hátulról megérintette a ruháját, így gondolkodott magában: "Ha csak a
ruháját érintem is, meggyógyulok." És azonmód megszűnt a vérfolyása.
Érezte testében, hogy meggyógyult bajából. Jézus nyomban észrevette, hogy
erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és megkérdezte: "Ki érintette
meg a ruhámat?" Tanítványai ezt válaszolták: "Látod, hogy szorongat a
tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?" De ő mégis körülnézett, hogy
lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett - mert hisz tudta,
hogy mi történt vele -, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az
igazságot. Ő így szólt hozzá: "Leányom, hited meggyógyított téged. Menj
békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!"
Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték:
"Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?" A hír hallatára Jézus így
bátorította a zsinagóga elöljáróját: "Ne félj, csak higgy!" Péteren,
Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy
vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok
siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: "Mit lármáztok
itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik." Azok kinevették.
Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját,
anyját, s kísérőivel együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt.
Megfogta a kislány kezét, és azt mondta neki: "Talita kúm", ami annyit
jelent: "Kislány, mondom neked, kelj föl!" A kislány azonnal fölkelt, és
járni kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a
csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne
tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.
Mk 5,21-43

Elmélkedés:

A halott kislány feltámasztásának és a vérfolyásos asszony
meggyógyításának csodái azt szemléltetik, hogy Jézus segít, mégpedig ott,
ahol az ember már nem számíthat emberi segítségre. A segítség előzménye
mindkét estben az, hogy Jézushoz fordulnak. A zsinagóga elöljárója
tisztában van vele, hogy emberi hatalom már nem volna képes megmenteni
haldokló lányát. Az asszony már mindent megtett saját gyógyulása
érdekében, de egyetlen orvos kezelése sem hozott jobbulást számára. Amikor
Jézushoz fordulnak, akkor kifejezik saját tehetetlenségüket, ugyanakkor
bizalmukat, hitüket is abban, hogy az Úr tud rajtuk segíteni. S ez a hit
csodát eredményez.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Uram, Te szeretsz engem a szenvedésben is! Uram, hiszek irántam való
jóságodban és szeretetedben. Biztosan tudom, hogy Te gondoskodsz rólam.
Sok kegyetlenség van a világban. De a világ minden természetes
összefüggésével együtt egy magasabb hatalomnak van alávetve. Hiszem, hogy
Te vagy a világ Ura és Teremtője. Hiszem, hogy minden a Te kezedben van,
minden ember, én is. Te Atyánk vagy, és szeretsz mindannyiunkat. Köszönöm,
hogy Te vagy az állandó változásban az élet nyugvópontja, amelyhez
tarthatom magam. Köszönöm, hogy szilárd életem van Benned, és így a jövőm
nincs a véletlenre bízva.
______________________________

Évközi negyedik hét – kedd

Hittel megérintette

2009. február 3. Évközi negyedik hét – kedd

P. Jeffrey Bowker LC

Mk 5, 21-43

Amikor Jézus a bárkával ismét átért a túlsó partra, a tó partján nagy tömeg sereglett köré. Ekkor jött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta, lába elé borult, és igen kérte: "Halálán van a lányom. Gyere el, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen." El is ment vele. Nagy tömeg kísérte, ott tolongtak körülötte. Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, és sokat kiállt az orvosoktól, mindenét rájuk költötte, de semmi javulás nem mutatkozott, inkább romlott az állapota. Hallott Jézusról, azért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. Így gondolkodott magában: "Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok." Rögtön meg is szűnt a vérfolyása, érezte testében, hogy meggyógyult. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. A tömeghez fordult: "Ki érintette meg a ruhámat?" Tanítványai ezt válaszolták: "Látod, hogy tolong körülötted a tömeg, mégis kérdezed: Ki érintett meg?" De ő körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve - mert hisz tudta, hogy mi történt vele - előlépett, leborult előtte, és őszintén bevallott mindent. Ő megnyugtatta: "Leányom, hited meggyógyított. Menj békével, és maradj egészséges!" Még beszélt, amikor a zsinagóga elöljárójának házából jöttek és közölték: "Meghalt a lányod. Minek fárasztanád tovább a Mestert?" A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: "Ne félj, csak higgy!" Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek nem engedte meg, hogy vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy sírást-rívást, sok siratót, jajgatót találtak ott. Bement, s így szólt hozzájuk: "Mit lármáztok itt, mit sírtok? A kislány nem halt meg, csak alszik." Erre kinevették. Ő azonban mindenkit kiküldött, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement abba a helyiségbe, ahol a kislány feküdt. Megfogta a kislány kezét, s így szólt hozzá: "Talita kum", ami annyit jelent: "Kislány, parancsolom, kelj föl!" A kislány fölkelt, és elkezdett járkálni. Tizenkét éves lehetett. A nagy csodálkozástól azt se tudták, hová legyenek. De ő szigorúan meghagyta nekik, hogy senki se tudjon a dologról, aztán még figyelmeztette őket, hogy azonnal adjanak a kislánynak enni.

Bevezető ima: Uram, kihez fordulhatnék először, ha nem hozzád? Ismét adtál egy új napot. Ez az ajándék arra szólít, hogy hozzád jöjjek először, és téged hallgassalak. Hitem azt mondja, hogy semmi sem lehet jobb annál, mint hogy a te útmutatásodat kövessem. Remélem, hogy eljössz életembe és mások életébe. Bárcsak jobb és teljesebb lenne szeretetem, olyan, mint a tiéd, Uram!

Kérés: Uram, add kegyelmedet, hogy jobban bízzak és higgyek a nehézségek közepette!

1. „Tizenkét éve vérfolyásban szenvedett”: Amikor a bajok túl sokáig tartanak vagy túl nagyok, az ember azt hiszi, hogy Isten nem gondol ránk. Már nem érdekli a nyomorúságunk. Minden jel arra mutat, hogy elfelejtett, már nem törődik velünk. De Isten csak látszólag van távol. Új körülményeket teremt számunkra, amelyek közepette teljesen új módon tapasztaljuk meg jelenlétét. A reményért vívott hosszas, kemény és állhatatos küzdelem Istennek lehetőséget ad arra, hogy szentségének még nagyszerűbb gyümölcseit készítse számunkra. A vérfolyásos asszonyban és a haldokló kislány apjában, Jairusban az érett, élő hit példáit láthatjuk, amely legyőzi a borúlátást, és túllép az elöljárók hideg számításain és felületes ítéletein. Ez Jézus első és legfontosabb csodája számukra.

2. Erre kinevették. Ő azonban mindenkit kiküldött”. Az apához eljutnak a barátok lemondó szavai. Látták ugyan a vérfolyásos asszonyt ért csodát, ők mégis állítják: „lányod halott, értsd meg, hagyd abba”. Igaz, a realitás szerint feladhatnánk a reményt és az együttműködést Krisztussal. Kinevethetjük Krisztust, mikor titokzatos erejével az emberi határokat meghaladó módon cselekszik. Kísértést érzünk arra, hogy feladjuk Istenbe vetett reményünket, és megmaradjunk saját kereteink között. „Legyünk reálisak ­– mondhatjuk. Nem fog menni.” Ezek a szavak a gyenge hitre vallanak, szegényes, steril, korlátozott hitre, amely csak akkor működik, amikor ésszerűnek és egyszerűnek tűnnek a dolgok. És ahol nincsen hit, ott Krisztus sem tud segíteni.

3. „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Sokan mondogatják, hogy közel vannak Krisztushoz, de Krisztus csak kevés emberről ismeri el, hogy közel van hozzá. Azon a napon sokan értek hozzá, sokan dicsérgették Őt, szolgálták is, de csak egy volt, aki megérintette és felkeltette figyelmét. Miért? Csak neki volt feltétel nélküli hite. Mi a titok? Hogyan tudjuk tényleg felkelteni a figyelmét, igazán a szívéhez szólni? Senki sincs olyan közel hozzá, mint aki bízik benne, aki alázatosan fordul hozzá, és életét tőle reméli. Az asszony feltétel nélküli hittel fogadta, bármi is történik, bármi is lesz Krisztus válasza. Akik szenvednek, és türelmesen tartják magukat hitben és imádságban, azok a Krisztussal való egység magasabb szintjét tapasztalják meg.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, segíts, hogy szenvedéseim révén az irántad való bizalmam elmélyüljön, és közelebb kerüljek hozzád! Nyisd fel szívemet, hogy úgy keresselek téged, ahogyan te akarod!

Nem azt kérem, hogy boldog legyek vagy szomorú,

Egészséges vagy beteg,

Gazdag vagy szegény,

Szabad vagy szolga,

Nem kérek jó vagy rosszat,

Mert a jó keserves, ha nem jössz vele,

A keserűség jó, ha eljössz vele.

Mert hogyan legyen a jó nélküled jó,

És a keserűség, ha veled jön, akkor bizony az a legjobb.

Elhatározás: Ma felismerem Krisztus jelenlétét minden nehézség közepette.


Szent Pál évében mindenkit szeretettel hívunk a Szent Pál kilenced elimádkozására - Az imádság letölthető az alábbi helyről: http://www.vandorevangelium.hu/?m=7


Erdő Péter bíboros atya 2009. februári imaszándéka:

Imádkozzunk azért, hogy Szent Pál példájára mi is apostoli lelkületű keresztények legyünk!




--~--~---------~--~----~------
------~-------~--~----~
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Szent Pál évét segíti.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mailcímen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001
-~----------~----~----~----~------~----~------~--~---

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger