ELSŐ HÉT: SZERDA (Hamvazószerda, a Nagyböjt kezdete)
BŰNBÁNAT
JOEL 2, 12-18; 2KOR 5,20-6,2; MT 6, 1-6.16-18
(A teljes részek azoknak szólnak, akik jobban el kívánnak mélyedni a szentírási helyekben. De minden napra megadunk részleteket közülük.)
„Szaggassátok meg szíveteket, nem pedig ruhátokat, és térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos ő és irgalmas, türelmes és nagy irgalmú, és szánakozik a bajok felett.”
joel 2, 13
Ő azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őáltala.”
2kor 5, 21
„Ügyeljetek, hogy igazvoltotokat ne az emberek előtt gyakoroljátok (…) Mikor pedig imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és a terek sarkán állva imádkozni, hogy feltűnjenek az embereknek (…) Amikor böjtöltök, ne legyetek bús képűek, mint a képmutatók. Ők ugyanis elváltoztatják az arcukat, hogy feltűnjenek az emberek előtt.”
mt 6, 1a.5a.16a
Dr Johnson azt írta: „Ha valaki tudja, hogy két héten belül felakasztják, az nagyszerűen összpontosítja az elméjét. A kereszténység korai időszakában hamut helyeztek a bűnbánók fejére Nagyböjt kezdetén, amikor elkezdtek felkészülni az Egyházhoz való visszatérésre Nagycsütörtökön. A szertartást később minden keresztényre kiterjesztették, ezekkel a kísérő szavakkal: „Emlékezz ember, por vagy és porrá leszel”, amely szavak és szimbólum szintén csodálatosan képes összpontosítani az elmét.
Egyetemi lelkészként egészséges külsejű diákok homlokainak százaira tettem hamut, sokan vigyorogtak ezen a szép bár ódivatú szokáson. Igazuk volt, amiért mosolyogtak. „Por porrá” – nem a teljes igazság, de nagyon hasznos, ha eszünkbe jut, amikor úgy találjuk, hogy a külsőnk, az egészségünk, a siker, gazdagság, társadalmi helyzet túlságosan leköt bennünket. Ha eszünkbe idézzük, hogy porból vagyunk és por a végzetünk, az megszabadíthat minket sok felesleges aggodalomtól, és megnyithat minket arra, hogy a magunk és mások vicces oldalát lássuk.
De akkor mi haszna a két por-állapot közti rövid közjátéknak? „Mielőtt a világot megteremtette, kiválasztott minket, kiválasztott Krisztusban, hogy (…) szeretetben éljünk előtte” (Ef 1,4). A testben élés állapota olyannyira fontos és értékes, hogy Isten maga, Jézusban, csatlakozott hozzánk ezen az úton, meghalt és feltámadt, „hogy benne Isten jóságává (igazságává) válhassunk”, ahogy Pál mondja. De hogyan válhatunk Isten jóságává? Azáltal, ha megengedjük Istennek, hogy Isten legyen számunkra és általunk; vagyis „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót haragosaitokkal… Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas” (Lk 6, 27.36).
Amikor rátekintünk az életünkre és arra, hogy elménk mivel van telítve, egyénenként, Egyházként, nemzetként, e szavak fényében: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót haragosaitokkal”, akkor lassanként megértjük Joel próféta felszólítását: „A szíveteket szaggassátok meg, nem pedig a ruhátokat, és térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos ő és irgalmas”.
Ahogy láttuk, ez az Istenhez való visszatérés imával, böjttel és jócselekedettel történik. A mai evangéliumban Jézus arra szólít fel, hogy mindhármat csendben és magamutogatás nélkül tegyük. „Kend meg a fejedet, az arcodat pedig mosd meg. Ne lássák az emberek, hogy böjtölsz” (Mt 6, 17b-18a).
Mai imádban gondold át az életed azon pillanatait, amelyekért hálás vagy. Köszönd meg Istennek, beszélgess vele róluk, és kérd, hogy megtanulhass másokhoz olyannak lenni, amilyen Isten hozzánk. Azért is imádkozz, hogy megismerd Isten gyengédségét és irgalmát azokban a múltbeli pillanatokban, amelyekért jelenleg nem tudsz hálás lenni.
IMA
Istenem, Apja és Anyja mindeneknek, akitől jövünk, és akihez megyünk, világosítsd meg elménket és szívünket, hogy felismerjük jóságodat az életünkben, és így a te jóságoddá lehessünk.
A mi Urunk, Jézus Krisztus által kérjük ezt. Ámen.