2009. február 26., csütörtök

Nagyböjti idő, Hamvazószerda utáni csütörtök

Nagyböjti idő, Hamvazószerda utáni csütörtök

Nagyböjti útra indultunk tegnap, hamvazószerdával. Isten indít minket, Ő a cél, és Ő adja az erőt ehhez az úthoz. Életet vagy halált választhatunk. Életet, amely odaadott, másokért végzett szolgálat, erőfeszítéseket kíván, a cél felé tart. Vagy halált, amely magába zár, önmagam körül forog, könnyű sétaút, de céltalan bolyongás. Megmenteni saját életemet azt jelenti, hogy magammal törődöm, elveszteni az életet azt jelenti, hogy a másik felé fordulok. A mindennapok hűségével szeretném járni nagyböjti utamat!
További gondolatok...

Csütörtök Hamvazószerda után

2009. február 26. - Csütörtök

Amikor Péter apostol megvallotta, hogy Jézus a Messiás, akkor az Úr így
szólt a tanítványokhoz: "Az Emberfiának sokat kell szenvednie: a vének, a
főpapok és az írástudók elutasítják, megölik, de harmadnapra feltámad."
Majd így szólt mindnyájukhoz: "Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát,
vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem! Mert aki meg
akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki elveszíti életét énmiattam,
megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is,
önmagát azonban elveszíti, és romlásba dönti?"
Lk 9,22-25

Elmélkedés:

Életünk keresztjének felvételén és hordozásán egyszerűbb, köznapi értelmén
azt értjük, hogy viseljük el türelemmel a mindennapi gondokat és bajokat.
Amikor szenvedésének megjövendölését követően Jézus arra szólítja fel
tanítványait, hogy vegyék fel a keresztet, akkor minden bizonnyal ennél
többről van szó: a Jézus melletti teljes elköteleződésről. Amikor az Úr
meghív minket követésére, keresztútra hív. Miként Jézus a szenvedés
vállalásával és a kereszthordozással fejezte ki az Atyának való feltétlen
engedelmességét, ugyanígy mi is ezáltal fejezzük ki, hogy Istenünk
akaratát szeretnénk teljesíteni. Jézus odaadta az életét, mert ezt kérte
tőle az Atya a megváltás érdekében. Vajon és kész vagyok-e odaadni
életemet Istennek?
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Uram, Üdvözítőm! Vétkeztem. A pillanat örömeiért föláldoztam a te
barátságodat. Elhagytalak, s ezzel elvesztettem a lelkem békéjét. Úgy
tettem, mint aki tudja, mit akar, és szabadon meg is tehetné, amit akar.
És mégsem ismertem meg a jót! Most bűnömnek szolgája lettem.
Érzem, hogy süllyedni, romlani engedtem magam, hogy hagytam elhatalmasodni
rossz szokásomat, amely gúzsba kötött. Azóta mindenben visszaestem: nincs
kedvem a munkához, tanuláshoz, elfelejtettem nemes céljaimat. Milyen
boldog is voltam, amikor még a kegyelem állapotában éltem!

______________________________
__

Aktuális:
Kedves barátaim!
Miként az elmúlt években, ugyanúgy most, a nagyböjt kezdetén is kérlek
benneteket, hogy segítsetek abban, hogy az e-mailes e-vangélium egyre
többekhez eljusson. Legyen egy nagyböjti jócselekedet, hogy szóltok
barátaitoknak. Apostoli igyekezeteteket Brenner Jánosról szóló DVD-vel
jutalmazom. A keddtől vasárnap estig feliratkozók közül egy személy
ajándék DVD-t kap és az a személy is, aki neki ajánlotta az e-vangélium
listát. (A következő héten talán újra lesz hasonló.)
Csak egy e-mail a barátaitoknak és máris meg lehet nyerni a filmet.
Feliratkozási lehetőség a www.evangelium.katolikus.hu oldalon.
Köszönöm segítségteket: István atya
_______________________________________________
Evangélium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Csütörtök Hamvazószerda után

2009. február 26.

Csütörtök Hamvazószerda után

P. Paul Hubert LC

Lk 9,22-25
Jézus így beszélt tanítványaihoz: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell, hogy vessék a vének, a papi fejedelmek és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia.'' Azután mindenkihez szólt: ,,Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét minden nap, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti életét énértem, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszíti, vagy magára nézve kárt vall?”

Bevezető ima: Úrjézus! Te nem menekültél el a szenvedés elől, hanem azt tetted, amit az irántunk érzett szereteted sugalmazott. Bízom Benned. Abban a reményben mentél Jeruzsálembe, hogy Isten házába térünk mi is haza. Remélek Benned, mert a szeretetednek nem szabtál határokat. Azokért is imádkoztál, akik elutasítottak és az ellenségeidért, akik megöltek. Uram, szeretlek Téged.

Kérés: Uram, segíts, hogy a Tőled kapott keresztem megváltó erejét felismerjem, és szívesen hordozzam.

1. Szenvedés: egy lehetőség. A szenvedés az életünkben mindenütt jelen van. Hozzászokunk, hogy elmeneküljünk előle vagy elkerüljük. Ez igaz az első karcolásokra, amikor először estünk el a kerékpárunkkal, egészen a nagy fájdalmakig, amit egy barátunk árulásakor érzünk. Ha fájdalmat érzünk, minden eszközt bevetünk, hogy megszabaduljunk tőle. A mai társadalomban megfelelő gyógyszerek és módszerek vannak, hogy minden fájdalmunkat és szenvedésünket csillapítsák. Minden szenvedésnek van egy tanulsága, amire jobban emlékszünk, ha megtanultunk szenvedni. Krisztus látta előre, hogy elutasítják, látta a szenvedését és halálát; mégsem menekült el. Egy nagy lehetőség volt számára, hogy mély szeretetét megmutathassa: „Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért. “ (Jn 15,13). Ezt teszik a szülők, amikor idejüket és figyelmüket gyerekeiknek ajándékozzák Ezt teszik az igaz barátok, akik önzetlenül segítenek. Ezt tesszük mi is, ha valakinek segítünk, amikor kell.

2. A küzdelmet szeresd, ne a bukást. Néha túlterheltnek érezhetjük magunkat. Lassan, de biztosan a hibáinkból és azok következményeiből elegünk lehet. Krisztus követésének tartós küzdelmébe belefáradhatunk. Az erények tökéletesítésének útján biztosan sok kegyelmet kapunk, az út mégis fáradságos. Nem gond, ha ezerszer is megbotlunk, ameddig a küzdelmet szeretjük és nem a bukást. Nincs értelme kételkednünk, főleg ha Krisztus a mi oldalunkon harcol. Ennek a folyamatos küzdelemnek a fáradsága Krisztusnak jobban tetszhet, mint egy egyszerű, kényelmes győzelem. Krisztus így emlékeztet minket: sokat fog szenvedni, sok elutasításban lesz része, megölik és mindenkinek, aki a tanítványa akar lenni, fel kell vennie a keresztjét, és követnie kell őt.

3. Amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős. Krisztus megtestesülése a szenvedésnek új jelentést adott. Egy lehetőséget kaptunk, hogy a szenvedést, betegséget, és fájdalmat -a bűn következményeit,- a megváltó és gyógyító szeretettel szembeállítsuk. Amikor az apostolok megkérdezték Jézust, hogy ki a felelős a vakon született ember szerencsétlenségéért, Ő ezt felelte: „Sem ez nem vétkezett, sem a szülei, hanem az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk. “ (Jn 9,3). A sikertelenség és a gyengeség megtapasztalása mondatta Szent Pállal: „Kedvem telik a Krisztusért való gyöngeségben, gyalázatban, nélkülözésben, üldöztetésben és szorongattatásban, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős. “ (2 Kor 12,10). Az önmegtagadás és gyengeségeink felismerésén keresztül tudjuk Isten erejét és csodáit az életünkbe beengedni.

Beszélgetés Krisztussal: Uram segíts, hogy amit megélek, a fájdalmakat, a sérelmeket, és a betegségeimet, egy lehetőségnek láthassam, hogy szerethessek, a szeretetben növekedhessek és szeretetemet Neked felajánlhassam!

Elhatározás: Ma, mielőtt valamit csinálok, megvizsgálom az indítékát, miért teszem: magamért vagy Istenért? Ha csak magamért, megváltoztatom szándékomat vagy nem is hajtom végre tettemet, kifejezetten akkor nem, ha alkalmam van helyette Istenért tenni vagy felebarátaimat Isten dicsőségére szolgálni.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________

Szent Pál évében mindenkit szeretettel hívunk a Szent Pál kilenced elimádkozására - Az imádság letölthető az alábbi helyről: http://www.vandorevangelium.hu/?m=7


Erdő Péter bíboros atya 2009. februári imaszándéka:

Imádkozzunk azért, hogy Szent Pál példájára mi is apostoli lelkületű keresztények legyünk!



Aláírások a Szentatyáért: Szolidaritási akciót hirdetett egy német portál a Szentatyát az utóbbi időben ért igaztalan és mértéktelen támadásokkal szemben.
A szolidaritási nyilatkozatot a www.ja-zu-benedikt.net oldalon lehet aláírni. Az aláírásokat a támogatók lakhelyét feltüntető térképpel együtt nyújtják majd át a pápának húsvétkor. A honlapon összeállítás található az aláírók nemzetiségéről is. - Magyar Kurír -

--~--~---------~--~----~------------~-------~--~----~
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Szent Pál évét segíti.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mailcímen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001
-~----------~----~----~----~------~----~------~--~---

A Szentatya nagyböjti üzenete

A Szentatya nagyböjti üzenete


Kedves Testvéreim!



A nagyböjt kezdetén, amely intenzív lelki gyakorlás időszaka, a liturgia három bűnbánati gyakorlatot javasol a bibliai és a keresztény hagyományból: az imádságot, az alamizsnát és a böjtöt. Ezek felkészítenek arra, hogy jobban tudjuk ünnepelni a húsvétot, és megtapasztaljuk Isten hatalmát, aki – ahogy húsvét vigíliáján hallani fogjuk – „száműzi vétkünket, lemossa minden bűnünket, a bűnbánóknak ártatlan szívet ad, a szomorkodóknak vigaszt kínál. Távol űzi a gyűlölködés átkát, és meghozza a békés egyetértést, a zsarnok gőgjét is fékezi.” (Húsvéti örömének)

Szokásos nagyböjti üzenetemben, ebben az évben szeretném, ha különösképpen a böjt értékéről és értelméről gondolkodnánk el. A nagyböjt arra a negyven napra emlékezetet, amelyet az Úr böjtölve töltött a pusztában, mielőtt elkezdte nyilvános működését. Ezt olvassuk az evangéliumban: „Akkor a Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy a sátán megkísértse. Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett” (Mt 4,1-2). Ahogy Mózes, mielőtt megkapta a kőtáblákra írt törvényt (vö. Kiv 34,28), és ahogy Illés, mielőtt találkozott az Úrral Hóreb hegyén (vö. 1Kir 19,8), Jézus is imádsággal és böjttel készült küldetésére, amely a kísértővel való kemény összeütközéssel kezdődött.


Megkérdezhetjük magunktól, milyen értéke és mi értelme lehet számunkra, keresztények számára, hogy megvonunk magunktól valamit, ami önmagában jó és hasznos lenne létfenntartásunkhoz. A Szentírás és az egész keresztény hagyomány azt tanítja, hogy a böjt nagy segítség ahhoz, hogy elkerüljük a bűnt és mindazt, ami hozzá vezet. Ezért az üdvösség történetében többször visszatér a böjtre való felhívás. Már a Szentírás első oldalain az Úr azt parancsolja az embernek, hogy tartózkodjon a tiltott gyümölcs fogyasztásától: „A kert minden fájáról ehetsz. De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz” (Ter 2,16-17). Szent Vazul az isteni rendelkezést magyarázva megjegyzi: „a böjtöt a Paradicsomban rendelték el”, és „az erre vonatkozó első parancsot Ádám kapta”. Majd így összegzi gondolatát: „A »ne egyél« tehát a böjt és az önmegtartóztatás törvénye (vö. Sermo de jejunio: PG 31, 163, 98). Mivel mindannyiunkra ránehezedik a bűn és következményei, a böjtöt Isten eszközként kínálja nekünk, mely helyreállítja a barátságot az Úrral. Így tett Ezdrás, mielőtt visszaindult száműzetéséből az Ígéret földjére, az összegyűlt népet böjtre hívva, „hogy megalázkodjunk Istenünk előtt” (Ezd 8,21). A Mindenható meghallgatta imájukat, és biztosította őket segítségéről és oltalmáról. Ugyanígy tettek Ninive lakói, akik hallgatva Jónás bűnbánatra szólító felhívására, őszinte szándékuk tanúbizonyságaként böjtöt hirdettek mondván: „Ki tudja, hátha irgalmas lesz, és újra megbocsát az Isten, lecsillapul izzó haragja, és nem kell elvesznünk!” (Jón 3,9) Isten ekkor is látta tetteiket és megkegyelmezett nekik.

Az Újszövetségben Jézus megvilágítja a böjt mély értelmét, megbélyegezve a farizeusok magatartását, akik ugyan aprólékos pontossággal betartották a törvény előírásait, de szívük távol volt Istentől. A valódi böjt, ismétli másutt is az isteni Mester, inkább a mennyei Atya akaratának teljesítése, aki „a rejtekben is lát, és megjutalmaz” (Mt 6,18). Ő maga mutat példát erre, amikor negyven napos pusztai tartózkodása végén azt feleli a Sátánnak, hogy „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik” (Mt 4,4). Az igazi böjt célja tehát az, hogy a „valódi étellel” táplálkozzunk, amely Isten akaratának teljesítését jelenti (vö. Jn 4,34). Ha tehát Ádám nem engedelmeskedett az Úr parancsának, hogy „ne egyen a jó és rossz tudás fájának gyümölcséből”, a hívő ember a böjttel szeretné alázatosan alávetni magát Istennek, bízva jóságában és irgalmában.


A böjt gyakorlata nagyon elterjedt volt a korai keresztény közösség életében (vö. ApCsel 13,3; 14,22; 27,21; 2Kor 6,5). Az egyházatyák is beszélnek a böjt erejéről, amely képes féken tartani a bűnt, legyőzni a „régi Ádám” helytelen vágyakozásait, és a hívő ember szívében képes megnyitni az utat Isten előtt. Ezenkívül a böjt visszatérő gyakorlat, amelyet a korok szentjei mindig ajánlanak. Aranyszavú Szent Péter írja: „A böjt az imádság lelke, az irgalom pedig a böjt élete, ezért aki imádkozik, az böjtöljön. Aki böjtöl, legyen irgalmas. Aki szeretné, hogy kérése meghallgatást nyerjen, az hallgassa meg azt, aki tőle kér. Aki azt szeretné, hogy Isten megnyissa felé szívét, az ne zárja be az övét az előtt, aki őt kérleli.” (Sermo 43: PL 52, 320. 332)


Úgy tűnik, napjainkra a böjt gyakorlata veszített lelki értékéből, és egy olyan kultúrában, amelyet az anyagi jólét keresése jellemez, inkább a testi egészséget karbantartó terápiás eszközzé válik. A böjtölés minden bizonnyal javíthatja a testi egészséget, de a hívők számára elsősorban lelki „gyógymód” mindannak leküzdésére, ami megakadályozza őket, hogy önmagukat Isten akaratához alakítsák. Isten Szolgája VI. Pál az 1966-os Paenitemini kezdetű apostoli konstitúciójában felismerte annak szükségességét, hogy a böjt hozzá tartozik minden keresztény hivatásához, amely abban áll, „hogy már ne önmagáért éljen, hanem azért, aki szerette őt, és önmagát adta érte, (…) és hogy a testvérekért éljen” (vö. I. fej.). A nagyböjt jó alkalom lehetne, hogy újra alkalmazzuk az idézett apostoli konstitúcióban foglalt normákat, megerősítve ezen ősi bűnbánati gyakorlat eredeti és örök értékét, amely segíthet, hogy legyőzzük önzésünket és megnyissuk szívünket Isten és a felebarát szeretetére, amely az új törvény első és legfőbb parancsolata, és az egész evangélium összefoglalása (vö. Mt 22,34-40).

A böjt hűséges gyakorlása hozzájárul ahhoz is, hogy megerősödjön az emberben a lélek és a test egysége, segít elkerülni a bűnt és növekedni az Úrral való bensőséges kapcsolatban. Szent Ágoston, aki jól ismerte saját negatív hajlamait, és „szörnyen összebonyolódott, összefonódott csomónak” nevezte őket (Vallomások, II. 10.18), A böjt hasznossága című művében ezt írja: „Biztosan gyötrelmet okozok magamnak, de azért teszem, hogy Ő megbocsásson nekem; megfenyítem magam, hogy Ő segítsen, hogy kedves legyek számára, hogy eljussak az Ő szelídségének örömére” (Sermo 400, 3, 3: PL 40, 708). Önmagunk megfosztása az anyagi tápláléktól, amely a testet táplálja, megkönnyíti a belső készséget, hogy hallgassuk Krisztust, és az ő üdvözítő szavából táplálkozzunk. A böjttel és az imádsággal lehetővé tesszük számára, hogy csillapítani tudja azt a lelkünk legmélyéről fakadó éhséget, amit bensőnkben tapasztalunk: az Isten iránti éhséget és szomjúságot.


A böjt egyidejűleg abban is segít, hogy tudatára ébredjünk, milyen helyzetben él sok testvérünk. János apostol így figyelmeztet első levelében: „Hogyan marad meg az Isten szeretete abban, aki – bár bőven van neki a világ javaiból –, mégis, amikor látja, hogy testvére szükséget szenved, elzárja előle a szívét?” (1Jn 3,17). Az önként végzett böjt segít követnünk az irgalmas szamaritánus példáját, aki lehajol és a szenvedő testvér segítségére siet (vö. Deus caritas est enc., 15). Ha szabadon úgy döntünk, hogy megfosztjuk magunkat valamitől azért, hogy másokat segítsünk, ezzel konkrétan megmutatjuk, hogy a nehézségekkel küzdő felebarátunk nem idegen számunkra. Éppen azért, hogy elevenen tartsuk magunkban ezt a befogadó és figyelmes magatartást a testvérek felé, bátorítom a plébániákat és a közösségeket, hogy a nagyböjtben még inkább gyakorolják a személyes és a közösségi böjtöt, Isten igéjének hallgatását, az imádságot és az alamizsnát. Már a kezdetektől ez jellemezte a keresztény közösséget, amelyben rendkívüli gyűjtéseket tartottak (vö. 2Kor 8-9; Róm 15,25-27), és arra hívták a hívőket, hogy adják a szegényeknek mindazt, amit a böjtnek köszönhetően félretettek (vö. Didascalia Ap., V. 20,18). Ma is újra fel kell fedeznünk és ösztönöznünk kell ezt a gyakorlatot, különösen a nagyböjti liturgikus idő során.


Mindabból, amit mondtam, világosan látszik, hogy a böjt fontos aszketikus gyakorlat, lelki fegyver, amely segít, hogy ne ragaszkodjunk helytelenül önmagunkhoz. Önként lemondani az étel és más anyagi javak élvezetéről, segíti Krisztus tanítványát, hogy uralkodjon az eredeti bűntől meggyengült természetéből fakadó vágyain, amelyek negatív hatásai átjárják az ember egész személyiségét. Helyesen biztat egy ősi, nagyböjti liturgikus himnusz: „Utamur ergo parcius, / verbis, cibis et potibus, / somno, iocis et arctius / perstemus in custodia – Legyünk mértéktartóbbak a szavainkban, az ételben és az italban, az alvásban és a játék terén, legyünk még éberebbek”.


Kedves Testvéreim! Ha jól megnézzük, a böjt legvégső célja – ahogy Isten Szolgája II. János Pál pápa írta –, hogy segítsen önmagunkat egészen Istennek ajándékozni (vö. Veritatis splendor kezd. enciklika, 21). Tartsuk fontosnak a nagyböjtöt minden családban és minden keresztény közösségben, hogy általa eltávolítsuk mindazt, ami szétszórttá teszi lelkünket, és megerősítsük azt, ami táplálja a lelket, megnyitva szívünket Isten és a felebarát szeretetére. Fordítsunk több figyelmet az imádságra, a szentírásolvasásra, a bűnbánat szentségéhez és az Oltáriszentséghez járulásra, főleg a vasárnapi szentmisén. Ezzel a belső készséggel lépjünk be a nagyböjt bűnbánó légkörébe. Kísérjen minket a Boldogságos Szűz Mária, Causa nostrae laetitiae (Örömünk oka), és támogassa törekvésünket, hogy szívünk megszabaduljon a bűn rabságától, hogy egyre inkább „Isten élő tabernákulumává” tegyük. Miközben imáimról biztosítok minden hívőt és egyházi közösséget, hogy eredményes nagyböjti időszakot éljen, ezzel a jókívánságommal szívből terjesztem ki mindenkire apostoli áldásomat.



XVI. Benedek pápa

--~--~---------~--~----~------------~-------~--~----~
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Szent Pál évét segíti.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mailcímen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001
-~----------~----~----~----~------~----~------~--~---

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger