2009. március 8., vasárnap

Túl jégmezőkön

Túl jégmezőkön
március 8. 6:00


A megfagyott öbölben
jégbe szorult a csolnak.
A hallgatás bárányai
melletted vándorolnak.


Mégy lankadón és szelíden,
glóriásan és nézelődőn
a vattás békesség felé
véget nem érő jégmezőkön.

Kibomlott és havas hajad
meglobog és ismét elül.
Világító virágokat
ejtesz a hóba jelül.

Csend van, amikor megállsz,
csendje hótömbnek, jéglemeznek.
Tisztán hallod, amint most
üvegszívem szirmai töredeznek.

Dsida Jenő


Magyar Kurír


© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

Nagyböjti idő, B év, nagyböjt 2. vasárnapja

Nagyböjti idő, B év, nagyböjt 2. vasárnapja
Mikor azt mondjuk valamire, hogy "emberi", elsősorban emberi gyöngeséget értünk, amit számba kell venni és megbocsátani. Ilyen kicsinyre becsüljük az embert! De Krisztus által nyilvánvaló lett, hogy mi valóban az ember és mivé lehet, mivé kell lennie Teremtője akaratából. Krisztus tökéletes ember volt, az igazi ember, akiben Isten kedvét lelte. Ugyanakkor kinyilvánult Benne az Ő saját lénye, szentsége és fönsége is.
További gondolatok...

Nagyböjt 2. vasárnapja

2009. március 8. - Nagyböjt 2. vasárnapja

Abban az időben: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és
egyedül velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük. Ruhája
olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestő nem képes így
a ruhát kifehéríteni. Egyszerre megjelent nekik Illés és Mózes, és
beszélgettek Jézussal.
Péter ekkor ezt mondta Jézusnak: "Mester! Olyan jó nekünk itt lennünk!
Készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!"
Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve.
Ekkor felhő árnyékolta be őket, és a felhőből szózat hallatszott: "Ez az
én szeretett Fiam, őt hallgassátok!" Mire körülnéztek, már senkit sem
láttak, csak Jézust egymagát.
A hegyről lejövet megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit
láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a holtak közül. A parancsot
megtartották, de maguk között megvitatták, hogy mit jelenthet az, hogy
feltámad a holtak közül.
Mk 9,2-10

Elmélkedés:

Megállni csak odafent érdemes
Néhány évvel ezelőtt a ministránsokkal és a hittanos gyerekekkel tavaszi
kirándulásra indultunk. Úti célunk a Somló-hegy volt. Persze nem mentünk
autóval a hegytetőre, hanem jócskán kellett gyalogolni, de hát a
kirándulás éppen erről szól. Már jó néhány kilométert hagytunk magunk
mögött, amikor végre megérkeztünk a hegy lábához. A távolabbról is
magasnak tűnő hegy most, hogy közel értünk hozzá, még magasabbnak tűnt.
Mindenki érezte, hogy most következik ám csak az igazi hegyi menet. Mivel
többen már kissé fáradtak voltak, egyesek azt javasolták, hogy pihenjünk
egy kicsit, s ha mindenki kifújta magát, friss erővel nekiindulunk a
hegynek. Mások viszont rögtön tovább akartak menni, hogy mielőbb felérjünk
a hegyre. A kérdést végül történeteink jól ismert szereplője, Eszter
döntötte el, aki ezt mondta: "Majd odafent megállunk. Megállni csak
odafent érdemes." Eszter azonnal a csapat élére állt, s már indultunk is a
meredek hegyoldalnak. A hegytetőre felérve és rácsodálkozva a gyönyörű
tájra mindenkinek az volt a véleménye, hogy érdemes volt mindjárt
feljönni, mert a pihenés itt még jobban esik az embernek, mint odalent.
Megállni csak fent érdemes.

Az elmúlt vasárnap a metróaluljáróban muzsikáló hegedűművész, s az őt
észre sem vevő, mellette elsiető emberek példájával kapcsolatban arról
elmélkedünk, hogy a nagyböjt a megállás ideje. Nem rohanhatunk tovább
megszokott életritmusunkban, hanem érdemes egy kicsit lassítanunk és
elgondolkodnunk. Ma, a második nagyböjti vasárnapon Jézus minket is hív,
hogy a három kiválasztott apostollal együtt felmenjünk lélekben a Tábor
hegy tetejére és ott tanúi legyünk színeváltozásának. Az evangéliumi
beszámoló szerint Péter, Jakab és János apostol egy rövid időre
bepillantást nyertek a mesterükre váró isteni dicsőségbe. Később, Jézus
szenvedését és kereszthalálát látva bizonyára ez az élmény segített nekik
megérteni azt, hogy nem a szörnyű kereszthalál az utolsó állomás.

A színeváltozás eseményének jelentőségét jól mutatja, hogy amikor
2003-ban, a Rózsafüzér Évében II. János Pál pápa a fájdalmas, az
örvendetes és a dicsőséges szentolvasó mellett bevezette a világosság
rózsafüzérét, annak negyedik titkának Jézus színeváltozását jelölte meg. E
tizednél arra a Jézusra gondolunk, aki a Tábor hegyen megmutatta isteni
dicsőségét. A színeváltozás azért fontos állomás Jézus életében, mert
ugyanúgy, mint megkeresztelkedésekor, most is a mennyei Atya hangja
hangzik az égből: "Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!" (Mk 9,7). Az
Atya tanúságtétele szerint Jézus valóban az Isten Fia. Az Atya szereti őt,
s arra kéri, hogy vállalja a kereszthalált az emberiség megváltása
érdekében. Ha mi, Jézus tanítványai, hallgatunk rá és kitartunk mellett a
szenvedés óráiban és halálakor, akkor részesülni fogunk majd a
feltámadáskor az Ő dicsőségében.

Miként a három apostol is megtapasztalta a Tábor hegyen, hogy mennyire jó
az Isten közelében lenni, ugyanúgy nekünk jó most megállnunk az Isten
közelében. Igen, itt a lelki magaslaton, az Isten közelében érdemes
megállnunk, mint ahogyan egy kiránduláson is nem a hegy lábánál, hanem
tetején érdemes megállni.

Befejezésül egy gondolat erejéig idézzük vissza Jézus megkísértésének
történetét, amelyet minden esztendőben nagyböjt első vasárnapján olvasunk
fel az evangéliumból. Máté és Lukács evangélista leírása szerint az egyik
kísértéskor a sátán egy magas hegyre vitte fel Jézust, hogy onnan mutassa
meg neki "a világ összes országát és azok dicsőségét" (vö.: Mt 4,8 és Lk
4,5). Jézus ezt a kísértést is visszautasította. Tehát a kísértés is és a
színeváltozás is egy hegyen történt. Jézus mellett a gonosz lélek is hív
minket, aki a kísértés hegyére akar minket vezetni. A kísértő által kínált
mulandó, evilági dicsőség helyett érdemesebb Jézus örökké tartó isteni
dicsőségét szemlélnünk, amelyben mi is részesedünk majd halálunk és
feltámadásunk után.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Valahányszor rosszat tettem, a tulajdon kezeim ütötték beléd a töviseket.
De összes nyomorúságom sem tudja kioltani bennem irgalmasságodba vetett
bizalmamat. Hogyan lehetnék bizalmatlan ekkora szeretet láttán?
Hiányozhat-e belőlem a remény, Istenem, látván, mit szenvedtél értem?
______________________________

Nagyböjt második vasárnapja

Isten arcát keresni

2008. március 8. Nagyböjt második vasárnapja

P. Christopher Scroggin, LC

Mk 9,2-10

Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, s csak velük fölment egy magas hegyre. Ott átváltozott előttük. Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle ványoló nem képes így ruhát kifehéríteni. Egyszerre megjelent nekik Illés meg Mózes, és beszélgettek Jézussal. Péter így szólt Jézushoz: "Mester! Olyan jó itt lenni! Hadd verjünk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek." Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve. Ekkor felhő ereszkedett alá, s árnyéka rájuk vetődött. A felhőből szózat hallatszott: "Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!" Mire körülnéztek, senkit sem láttak a közelükben, csak Jézust. A hegyről lejövet megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból. A parancsot megtartották, de maguk közt megvitatták, hogy mit jelenthet: A halálból feltámad.

Bevezető ima: Úr Jézus, te megmutattad Péternek, Jakabnak és Jánosnak jövendő dicsőségedet, hogy megerősítsd őket a hitben. Tudom, hogy nekem is erőt adsz a jelenléteddel, hogy hordozni tudjam a keresztemet és egy napon szemtől szembe láthassalak. Ebben az imában rád bízom magamat. Szeretni akarlak teljes értelmemmel, teljes szívemmel, lelkemmel és erőmmel.

Kérés: Uram, mutasd meg nekem arcodat!

1. Az ember vágyódása Istenhez. Jézus sok időt tölt az Atyával való egységben, imádsággal. Szokásához híven a mai evangéliumban is felmegy a hegyre imádkozni. Az embernek a hozzáállása mutatja meg azt az akaratát, hogy az Atyával egységben éljen. Valami nagyon különleges lehetett abban, ahogyan Jézus imádkozott, hiszen a tanítványai arra kérték, hogy tanítsa őket is. Ők is olyan közelségben akartak lenni az Atyával, mint Jézus. Én is őszintén keresem a módját, hogy bensőséges kapcsolatom legyen Jézussal? Bízom abban, hogy ha teljes szívemmel keresem Istent, meg fogom találni Őt? Számára nagy öröm, ha hozzá fordulunk gyermeki imáinkkal.

2. Az imádság hegyén. A „szent hegy” képe sok helyen megjelenik a Szentírásban, Ábrahámtól Mózesig, és Jézus nyilvános működése során is többször találkozunk vele. A hegy ilyenkor egy olyan helyszínt jelképez, melyen Isten arcát keressük az imában. Az imádság a mi utunk erre a szent hegyre, ahol Istennel találkozhatunk. Készen állok az útra, tudva, hogy nehézségekkel lesz tele? A Katekizmus az imádságról mint egy küzdelemről ír: „Ki ellen? Magunk és a Kísértő ármánykodásai ellen, aki mindent elkövet, hogy az embert elfordítsa az imádságtól, vagyis az Istennel való egyesüléstől. Úgy imádkozunk, ahogy élünk, mert úgy élünk, ahogy imádkozunk.” (KEK 2725)

Készen állok arra, hogy nap, mint nap a hegynek induljak, mindig magasabbra az imádságban? Úgy élek, ahogy imádkozom – elégedett vagyok ezzel az élettel és az imával?

3. A hegymászás eszközei. Minden jó hegymászó felszereli magát az útra, mely a hegyre vezeti őt. Nekünk is megvannak az eszközeink az imádsághoz. Először is az evangélium, mely megmutatja nekünk Jézust: „Aki engem látott, az Atyát is látta” (Jn 14:9). Elmélkedjünk rajta minél gyakrabban, és kérjük Istent, hogy mutassa meg magát az evangéliumon keresztül. Másrészt segítenek a szentségek, különösen a bűnbánat szentsége és az Eucharisztia. A gyónás által megtapasztaljuk Isten szeretetteljes kegyelmét, mely visszaemel a vele való gyermeki kapcsolatba. Az Oltáriszentségben magát a Szeretetet, Jézus Krisztust kapjuk meg, akivel ebben a szentségben egyesülhetünk. Az én imáimnak is biztos alapot ad a rendszeres szentségi élet?

Beszélgetés Krisztussal: Úr Jézus, köszönöm, hogy velünk maradtál az Oltáriszentségben. Ez a legjobb módja annak, hogy lássam az arcodat, hogy közelebbről megismerjelek és megszeresselek. Add, hogy a szeretetedre én is szeretettel válaszoljak!

Elhatározás: Ma legalább öt percig az Úr közelségét keresem az imában, kegyelmét kérve szeretteim és saját szükségleteimért.


Erdő Péter bíboros atya 2009. márciusi imaszándéka:

Imádkozzunk azért, hogy plébániai közösségeinkben feléledjen a testvéri segítség szelleme! Akik megtehetik, támogassák anyagilag is egyházközségük rászoruló tagjait!


Szeretettel várunk mindenkit 2009. március 10-én este 6-tól egy nagyböjti lelki napra, hogy megálljunk ezer teendőnk közepette és egy kicsit elmélkedjünk Jézus Krisztus szenvedésének titkáról. A lelki felkészülés a húsvétunkat erősen meghatározza, adjunk hát az Úrnak időnkből néhány órát! Helyszín: Bp. XI. kerület, Fehérvári út 168-178. C. Lh. Fszt. 35. (168-as csengő)


--~--~---------~--~----~------
------~-------~--~----~
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Szent Pál évét segíti.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mailcímen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001
-~----------~----~----~----~------~----~------~--~---

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger