2009. április 11., szombat

Szent Szaniszló püspök, vértanú

Szent Szaniszló püspök, vértanú

Ünnepe: április 11

forrás: Hankovszky Miklós

Előkelő családban született 1030 körül Krakkó mellett. Gniezno-ban, majd Franciaországban tanult. Előbb falusi plébános volt, azután 1072-ben Krakkó püspöke lett. Szülei halála után a szegények között elosztotta örökségét: a szegények "atyja" volt. Szigorú életet élt, és elvárta a papságtól és a főnemesektől is a hitbeli és erkölcsi példamutatást.
II. Boleszláv királyt bűnös élete miatt többször figyelmeztette. A király hamis tanút állított a püspök ellen, de Isten csodával mentette ki az alaptalan vádaskodásból. Szaniszló félelem nélkül intette a királyt, végül kiközösítette kicsapongó életmódja miatt. A felbőszült király gyilkos dühében - szentmise közben - maga végzett a püspökkel 1079 április 11-én. A szent vértanú holttestét a krakkói székesegyházban helyezték el.

Vértanúságát magasztalja a szentmise Kezdőéneke:

Ez az igaz tanú,
akinek Krisztus nevéért vérét ontották,
nem félt a bírák fenyegető szavától,
és elnyerte a mennyei koronát.

FELHÍVÁS A BŰNBÁNATRA
Testvéreim! Ha nem tudjuk követni a szenteket az erények hősies gyakorlásában, kövessük őket a bűnbánatban. Vizsgáljuk meg azért lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy tisztán léphessünk Megváltó Istenünk elé.

KYRIE-LITÁNIA
Jézus Krisztus, Aki Véred ontásával szerezted meg üdvösségünket:
Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Aki részt adsz keresztedből a Téged szeretőknek:
Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Aki megerősíted akár a vértanúságra is a Benned bízókat:
Uram, irgalmazz!

A SZENTLECKÉHEZ (Jel 12, 10-12a)
Krisztus Vére, az Ő keresztáldozatának ereje ad erőt a vértanúknak, hogy életük feláldozásával, vérük ontásával tegyenek tanúságot önátadó szeretetükről.

AZ EVANGÉLIUMHOZ (Jn 17, 11b-19)
Jézus a főpapi imájában azért könyörgött, hogy az Atya őrizze meg azokat, akiket Neki adott, mert a világ gyűlöletének nem tudnak ellenállni, csak akkor, ha az Atya megőrzi őket.

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Testvéreim! A vértanú vére megtermékenyíti az Anyaszentegyház életét. Vértanú lelkületű főpapokért és papokért imádkozzunk együtt:

  1. Áldd meg, Urunk, Szentatyánkat, hogy akaratod szerint vezesse híveidet.
  2. Ajándékozd a vértanúk hitét és erejét főpapjainknak és papjainknak, hogy bátran képviseljék az igazságot.
  3. Hívj szolgálatodra ifjakat, akik készséggel szentelik Neked magukat.
  4. Alakítsd szívünket alázatossá, hogy lelkivezetőink irányítását engedelmes lélekkel kövessük.
  5. Engedd, hogy a szent vértanúk érdemeiért mi is eljussunk Országod dicsőségébe.

Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy a vértanúk erőssége. Kérünk, Szent Szaniszló vértanú püspök közbenjárására adj hősies lelkületű főpapokat és papokat, akik életük példájával egyre közelebb vezetnek minket Hozzád, Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.

Nagyszombat

Nagyböjti idő, B év, Nagyszombat

Liturgiátlan idő. Jézus valóban meghalt. Leszállott a legmélyebb emberi nyomorúságba, "a holtak birodalmába". Kivette a mi halálunkból a keserűséget. Már tudjuk, Krisztussal való közösségünk túléli a halált. -- Ő a mi életünk és föltámadásunk. Legyen ez látható a jelen életünkben: az örömben, amely reményből és szeretetből születik.
További gondolatok...

Nagyszombat - Húsvét vigíliája

2009. április 11. - Nagyszombat -

Húsvét vigíliája


Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja és Szalóme
drága keneteket vásároltak, és elmentek, hogy megkenjék Jézus holttestét.
A hét első napján, kora reggel, amikor a nap felkelt, a sírhoz mentek. Ezt
mondták egymásnak: "Ki fogja nekünk elhengeríteni a követ a sír bejárata
elől?" De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, pedig
igen nagy volt. Bementek a sírba, és egy fehér ruhába öltözött ifjút
láttak, amint ott ült jobb felől. Megrémültek, de az megszólította őket:
"Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek.
Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt van a hely, ahová temették. Siessetek,
és mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába. Ott
meglátjátok majd őt, amint megmondta nektek."
Mk 16,1-7

Elmélkedés:

Újra él
Az idei nagyhét azzal a szomorú eseménnyel kezdődött, hogy Nagyhétfőn,
április 6-án szörnyű földrengés pusztított a közép-olaszországi L'Aquila
városában és környékén. A tragédia következtében közel 300 ember vesztette
életét és tízezrek váltak hajléktalanná. A híradások beszámolnak arról,
hogy bár egyre kisebb az esélye, de mégis, napokkal a földmozgás után is
találnak élő embereket a romok alatt. És milyen hatalmas öröm a mentésben
segítők számára, amikor túlélőt találnak! Milyen nagy az öröme a
családtagoknak, amikor egy halottnak vélt szerettük élve kerül elő a romok
alól. Amilyen nagy fájdalmat jelent valakinek az elvesztése, olyan nagy
örömet vagy talán még nagyobbat jelent az ember számára az élet! Az
örömhír, hogy élő emberre bukkantak, gyorsan bejárja a környéket és néhány
órán belül bejárja a világot.

Ma, amikor a Jézus nagypénteki kereszthalálára való emlékezést követően,
az Ő feltámadását jöttünk össze ünnepelni húsvét éjszakáján, gondoljunk
azokra az áldozatokra, akik számára előbb következett be a földi élet
vége, mint ahogy ezt remélték, s akik már találkozhattak a Feltámadottal.
Ez a mostani természeti katasztrófa is erősíti bennünk azt a gondolatot,
hogy Jézus ma is szenved az áldozatokban, ugyanakkor tovább él a
túlélőkben.

Jézus meghalt a kereszten, majd testét egy sziklasírba temették. Amikor
már-már úgy tűnik, hogy a tragédia véget ért, az események váratlan
fordulatot hoznak. A templom függönyének kettéhasadásával nem gördül le a
függöny, hanem folytatódik a történet. Új szereplők tűnnek fel a színen.
Jézus elítélésében és keresztútján inkább a férfiaké a főszerep. A
keresztúton csak néhány tehetetlen, siránkozó asszonnyal találkozunk,
talán Veronika az egyetlen, aki segíteni tud, s Jézus édesanyja, Mária is
tehetetlenül áll a kereszt alatt. A férfiaké a főszerep. Júdásé, aki
elárulja Mesterét. A katonáké, akik elfogják Jézust. A főtanács tagjaié,
akik elítélik Jézust és keresztre feszítését kérik a római helytartótól.
Pilátusé, aki kimondja a halálos ítéletet. A római katonáké, akik
gúnyolják, megkorbácsolják és keresztre feszítik Jézust. Cirenei Simoné,
akit arra kényszerítenek, hogy segítsen a keresztjét hordozó embernek. És
más katonáké, akik a sír őrzésének feladatát kapják. A szerepeket főként
olyan férfiak alakítják, akikben egy cseppnyi részvét vagy szeretet sincs
Jézus iránt.

Húsvét hajnalra változnak a szereplők. A férfiak eltűnnek, s megjelennek a
jámbor asszonyok, akik a sírhoz mennek. Asszonyok, akik nem ellenségek és
nem is közömbösek. Asszonyok, akik szerették Jézust életében, és most a
halottnak vélt Jézus iránt szeretnék kifejezni tiszteletüket és
szeretetüket. Asszonyok, akik egy üres sírt találnak. Ez az üres sír lesz
számukra a feltámadás első jele. A feltámadt Jézussal most még nem
találkoznak, csak egy fehér ruhába öltözött ifjút, egy angyalt találnak
ott, aki azt állítja, hogy Jézus azért nincs itt, mert feltámadt! Az
evangéliumi beszámoló szerint az asszonyok azt a feladatot kapják, hogy
vigyék meg Péternek és a többi tanítványnak Jézus feltámadása örömhírét.
Azok az asszonyok tehát, akik elsőként értesülnek a feltámadásról,
elsőként fogják hirdetni azt.

Az asszonyok példája mutatja, hogy csak kevesen láthatták az üres sírt. A
nép, amely jelen van Jézus elítélésekor és végignézi keresztútját, most
nincs itt, nem lehet a feltámadás szemlélője. Jézus, csak keveseknek
jelenik meg a későbbiekben, olyanoknak, akik igaz tanítványai voltak.
Olyanok találkozhatnak a feltámadottal, akiknek ugyan megrendült a hite a
kereszthalál láttán, de reményük újra feltámadt. Olyanoknak jelenik meg,
akik szeretetükkel kiérdemelték azt, hogy a feltámadás hirdetői legyenek.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Engedjük, hogy e szent ünnepnapból áradó fény bevilágítson bennünket;
nyíljunk meg őszinte bizalommal a feltámadt Krisztusnak, hogy a húsvét
titkának megújító ereje mindannyiunkban, családjainkban, városainkban és
nemzeteinkben is megnyilvánulhasson! Legyen láthatóvá a világ minden
részén!
______________________________

Nagyszombat-Húsvét vigíliája

A keresztények számára a sír nem a vég

2009. Április 11. - Nagyszombat


Húsvét vigíliája

P. James Swanson LC

Mk 16,1-7

Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja, és Szalómé illatszereket vásároltak, s elmentek, hogy bebalzsamozzák. A hét első napján kora reggel, napkeltekor kimentek a sírhoz. Egymás közt így beszélgettek: "Ki fogja elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?" De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, jóllehet igen nagy volt. Amint bementek a sírba, jobbról egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült. Megrémültek. De az megszólította őket: "Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt a hely ahová tették! De siessetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába, ott majd látjátok, amint mondta nektek."

Bevezető ima: Jézus, te hűséges barátom vagy az életben és a halálban. Feltámadásod adja az örök életbe vetett szilárd reményemet. Szereteted, amelyet a kereszten megmutattál, arra indít, hogy teljes szívemmel kövesselek a hitben, reményben és szeretetben. Neked ajándékozom magamat alázattal és hálával. Te vagy egyedül az Úr az én életemben. Te vagy az életem értelme. Vágyom látni szerető arcod, Uram, bár még a reményben kell várakoznom, hogy majd az öröklétben láthassalak téged.

Kérés: Uram Jézus, növeld a beléd vetett reménységemet!

1. A sötétség közepette. Mária és a többi asszony feladták a reményt. Jézus meghalt. Már csak egy méltó temetéssel ajándékozhatták meg Őt. Péntek este sietniük kellett, mert közel volt a szombat. Most mindenre volt idejük. Milyen nehéz lesz újra látni Jézus kifejezéstelen arcát, amelyet oly jól ismertek, a hideg testet bebalzsamozni, amely olyan sokat jelentett számukra. Mit is fognak tenni a balzsamozás után? Mi lesz azzal a kis csoporttal, amely mindig Jézussal tartott? Hallották, hogy néhányan ma visszatérnek otthonukba, mert Jézus halála után már hiába volnának együtt – mindennek vége. Nehéz lehetett elhinni azoknak, akik Jézus arcába néztek, hogy mindennek vége, bár úgy tűnt, ez az igazság. A sötétség és a reménytelenség nem tartozik a keresztények életéhez.

2. Fellobban egy váratlan fénysugár. Kétségeik, szomorúságuk és reménytelenségük közepette felgyullad egy fény, amely olyan erős, hogy elvakítja őket. A követ elhengerítették. Besietnek a sírba, és a legrosszabbtól tartanak, de a sírt a sötétség helyett fény tölti be. Mi ez? Egy ember? Nem, egy angyal! Rájuk mosolyog, és megosztja velük a hihetetlen örömhírt: Jézus feltámadt! Ő vár rájuk Galileában. „Ez tényleg hihetetlen!” – gondolják. „Nem támadhat fel valaki a halálból!” Azonban az angyal hihetetlen szava valahogy mégis bátorságot önt beléjük, és békével, sőt hittel tölti el őket. Szívük mélyén tudják, hogy a hihetetlen mégis megtörtént, és valósággá vált. Nekünk is táplálnunk kell a reményünket. Szívünket arra kell irányítani, ami jó, igaz és szép – Jézus Krisztusra és az Ő megváltó tervére. Nála van a mi erősségünk és boldogságunk.

3. Minden másképp néz ki. Az angyal feladatot adott az asszonyoknak: a feltámadás hírét el kell vinniük másoknak, és hirdetniük kell. Ők tudják, hogy ez az örömhír milyen fontos. Jézus, az ő reménységük él! Amikor sietve az utolsó vacsora terméhez mennek, folyamatosan a csodálatos hír jár az eszükben, amelyet most kaptak, és kezdik megérteni a Jézussal kapcsolatos dolgokat. Visszaemlékeznek arra, hogy Ő megmondta: szenvednie kell és meg kell halnia, de fel fog támadni a halálból. Miért nem figyeltek akkor pontosan minden szavára? Most minden olyan egyértelműnek tűnik. A feltámadás igazsága mindent új színbe öltöztet. A feltámadás csodája átjárja-e egész életemet, és eltölt-e engem békével és boldogsággal? Ha nem, miért nem? Meg vagyok győződve arról, hogy Krisztusról úgy tudok a legjobban tanúságot tenni, ha valóban boldog vagyok, függetlenül attól, hogy éppen milyen eseményeket kell átélnem életemben?

Beszélgetés Krisztussal: Uram Jézus, ha igazán elhinném, hogy ez az élet csupán előkészület az örök életre, jobban igyekeznék minden nap, hogy tetszésedre legyek. Segíts hinnem abban, hogy a keresztények nem maradnak sírban, és kincseiket nem erre az életre, hanem az elkövetkezendő életre kell gyűjteniük.

Elhatározás: A feltámadás ünnepének előkészületeként megkérdezem magamtól, hogy valóban mit jelent számomra ez a tény. Valóban másképp élek, mint azok, akik nem fogadják el Krisztust, és nem hisznek a feltámadásban? Ezután megváltoztatom azt az életemben, ami nem fér össze a feltámadásba vetett hitemmel.

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger