2009. április 12., vasárnap

Húsvéti idő, B év, Húsvétvasárnap

Húsvéti idő, B év, Húsvétvasárnap, ünnepi mise

Krisztus feltámadt! - Valóban feltámadt!
Húsvét a liturgikus év legnagyobb ünnepe. A húsvéti mise a feltámadt Krisztust köszönti, mert övé a hatalom és a dicsőség mindörökké. Minket pedig arra int, hogy a keresztségben új életre kelve az odafönt valókat keressük. S így remélhetjük, hogy Krisztussal együtt elnyerjük a feltámadás és az örök élet ajándékát.
További gondolatok...

HÚSVÉTVASÁRNAP

2009.04.12. vasárnap: HÚSVÉTVASÁRNAP

(Szent I.Gyula)

Jézust megölték, de Isten harmadnapon feltámasztotta őt


ApCsel 10,34a.37-43

Akkor Péter beszélni kezdett: ,,Valóban azt tapasztalom, hogy Isten nem személyválogató, Ti is tudjátok, hogy mi történt Galileától kezdve egész Júdeában, a János által hirdetett keresztség után; hogy miképpen kente föl Isten Szentlélekkel és erővel a Názáretből való Jézust, aki körüljárt, jót tett, és meggyógyította mindazokat, akiket az ördög a hatalmába kerített, mert Isten vele volt. Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit ő a zsidók országában és Jeruzsálemben tett. Fára függesztve megölték őt. De Isten harmadnapon feltámasztotta, s megadta neki, hogy megjelenjen, nem az egész népnek, hanem Isten által előre kijelölt tanúknak, minekünk, akik ettünk és ittunk vele, miután halottaiból feltámadt. Meg is parancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és bizonyítsuk, hogy ő az, akit Isten az élők és a holtak bírájává rendelt. Róla tesz tanúságot az összes próféta, hogy az ő neve által mindenki elnyeri a bűnök bocsánatát, aki csak hisz benne.''

Zs 117

ALLELUJA! Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló! Mondja hát Izrael, hogy jó, hogy irgalma örökkévaló! Mondja hát Áron háza, hogy irgalma örökkévaló! Mondják hát, akik félik az Urat, hogy irgalma örökkévaló! Szorongatásomban segítségül hívtam az Urat, s az Úr meghallgatott és tágas térre vezetett. Az Úr velem van, nem félek, ember mit árthatna nekem? Az Úr az én segítőm, s én lenézhetem ellenségeimet. Jobb az Úrhoz menekülni, mint emberben reménykedni. Jobb az Úrhoz menekülni, mint fejedelmekben reménykedni. Mind körülvettek engem a nemzetek, de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Körülvettek, bizony körülvettek engem, de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Körülvettek engem, mint a méhek, föllobbantak, mint a tűz a bozótban, de az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Meglöktek, bizony meglöktek, hogy elessem, de az Úr megsegített engem! Az Úr az én erőm és dicsőségem, ő lett az én szabadítóm. Ujjongás és diadal szava hangzik az igazak sátraiban: ,,Az Úr jobbja győzelmet szerzett, az Úr jobbja fölmagasztalt engem, az Úr jobbja győzelmet szerzett!'' Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit. Az Úr nagyon megfenyített engem, de nem engedett át a halálnak. Nyissátok meg előttem az igazság kapuit, hadd lépjek be rajtuk, hogy dicsérjem az Urat. Ez az Úr kapuja, az igazak lépnek be rajta. Hálát adok neked, hogy meghallgattál engem, és szabadítóm lettél. A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr műve ez, csodálatos a mi szemünkben. Ezt a napot az Úr adta, ujjongjunk és vigadjunk rajta! Nyújts, ó Uram, segítséget, adj, ó Uram, jó sikert! Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldunk az Úr házából titeket. Az Úr Isten világosított meg minket. Álljatok sort az ünnepi lombokkal, egészen az oltár szarváig. Istenem vagy te, hálát adok neked, Istenem vagy te, magasztallak téged. Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló.

1Kor 5,6b-8

Dicsekvéstek nem helyes. Nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti? El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek, hisz valójában kovásztalanok vagytok! Mert húsvéti bárányunkat, Krisztust feláldozták. Üljünk tehát ünnepet, de ne a régi kovásszal, sem a rosszaság és a gonoszság kovászával, hanem az egyeneslelkűség és az igazság kovásztalanságával.

Jn 20,1-9

Mária Magdolna a hét első napján kora reggel, amikor még sötét volt, a sírhoz ment, és látta, hogy a kő el van mozdítva a sírbolttól. Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és azt mondta nekik: ,,Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!'' Erre Péter és a másik tanítvány elindultak, és a sírhoz mentek. Ketten együtt futottak, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és elsőként ért a sírhoz. Lehajolt, és látta lerakva a gyolcsokat, de nem ment be. Azután odaért Simon Péter is, aki követte őt, és bement a sírboltba. Látta letéve a gyolcsokat és a kendőt, amely a fején volt, nem a gyolcsok mellé helyezve, hanem külön egy helyen, összehajtva. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először érkezett a sírhoz; látta és hitt. Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia halottaiból.

Húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása

2009. április 12. - Húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna
kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre
elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és
hírül adta nekik: "Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!"
Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a
ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb
ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment
be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a
kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem
külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is,
aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt. Addig ugyanis még nem
értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.
Jn 20,1-9

Elmélkedés:

Inkább a feltámadást!
Néhány éve az egyik minisztráns gyermek megbetegedett a nagyhétre.
Megmondhatnám az igazi nevét is, de aligha hinnék el nekem, ezért inkább
maradjunk abban, hogy kislány volt és Eszter volt a neve. Amióta az eszét
tudta, Eszter mindig ott volt a templomban a nagyheti szertartásokon. Úgy
értem, hogy nem csupán húsvétvasárnap jött el, hanem ott volt
nagycsütörtökön az utolsó vacsora emlékmiséjén, eljött a nagypénteki
keresztútra és a Jézus halálára emlékező szertartásra, és természetesen
nagyszombat estéjén is részt vett a feltámadási szertartáson és
körmeneten. Abban az évben viszont a betegség sajnos ágyba kényszerítette.
Amikor édesanyja virágvasárnap hazaért a szentmiséről, megkérdezte
kislányát, hogy felolvassa-e neki Jézus jeruzsálemi bevonulását, amiről a
misén szó volt, de Eszter ezt válaszolta: "Inkább a feltámadást!", s
édesanyja teljesítette kérését. Eszter állapota sajnos nem javult, az
utolsó vacsora miséjére sem tudott elmenni, ezért édesanyja e napon ennek
elbeszélését akarta volna felolvasni a kis betegnek, de Eszter megint csak
azt kérte, hogy "Inkább a feltámadást!" Nagypénteken is ugyanez történt,
Eszter nem a szenvedéstörténetre volt kíváncsi, hanem a feltámadásra. A
nagyhét minden napján Jézus feltámadását akarta hallani. Ez adott neki
vigasztalást betegségében és reményt a gyógyuláshoz. A feltámadás
elbeszélésének mindennapi hallgatása meghozta gyümölcsét: ha gyengén is,
de annál nagyobb örömmel húsvétvasárnap már Eszter is részt vehetett a
szentmisén.

Valljuk be őszintén, hogy Eszterhez hasonlóan mi is szívesebben hallgatjuk
a Jézus feltámadásáról szóló evangéliumi híradást, mint a
szenvedéstörténetet. És ezzel nincs is semmi gond, hiszen az élet utáni
ösztön, az örök élet vágya, a feltámadás reménye erősen él bennünk. A mai
napon, Húsvét vasárnapján az életet, a feltámadást ünnepeljük. A tegnap
esti szertartás evangéliumában egy apró jel, az üres sír volt az, ami
felébresztette bennünk a feltámadás hitét. Ma újabb szereplők érkeznek a
sírhoz, Mária Magdolna és az ő híradására Péter apostol, valamint maga
János, az evangélium szerzője. Az üres sír látványa hitet ébresztett
bennünk.

A húsvéti időszak vasárnapjain újabb személyekkel fogunk találkozni.
Olyanokkal, akiknek megjelent a Feltámadott. Hallani fogunk majd a két
emmauszi tanítványról, akik a kenyértörésben ismerik fel a Mestert, és
hallunk még Tamás apostolról, akinek kételkedését a sebhelyek látványa
oszlatta el, és a többi apostolról, akik nagypénteki szégyenteljes
menekülésük után most bátran kiállnak a nép elé és hirdetni kezdik, hogy a
keresztre feszített názáreti Jézus feltámadt a halálból. A feltámadt
Krisztussal való találkozásokról szóló beszámolók erősítik a mi hitünket
és bátorságot adnak ahhoz, hogy mi is feltámadás hirdetői legyünk.

Húsvét titka, a feltámadás titka megosztható. Olyan örömhír ez, amelyet
senki nem zárhat a szíve mélyébe, hanem tovább kell adnia másoknak. Mária
Magdolna és a sírhoz menő asszonyok nem azért mondják el az örömhírt az
apostoloknak, mert egyszerűen nem tudják tartani a szájukat és nem bírnak
csendben maradni, hanem azért, mert ezt a hírt el el kell mondani
másoknak. Jézus is ezt kéri tőlük és mindazoktól, akikkel feltámadását
követően találkozik.

Befejezésül egy gondolat erejéig figyeljünk még Szent Pál apostolra,
akinek emlékévét most tartjuk. Amikor Pál találkozik a feltámadt
Krisztussal és az ő tanításával, ez a találkozás olyannyira átalakítja
életét, hogy ettől kezdve egész életét az evangélium és a feltámadás
hirdetésére szenteli, mert meg van győződve arról, hogy ez az egyetlen
üdvözítő tanítás. A Jézussal való húsvéti találkozás alakítson át minket
is és tegyen mindannyiunkat a feltámadás hirdetőivé. Mondjuk el
mindenkinek a mai nap örömhírét: Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Húsvéti szekvencia
Húsvét tiszta áldozatját a hívek áldva áldják.
Bárány megváltja nyáját,
és az ártatlan Krisztus már kiengeszteli értünk Atyját.
Élet itt a halállal megvítt csodacsatával,
A holt Életvezér ma úr és él!
Mária, szent asszony, mondd, mit láttál utadon?
"Az élő Krisztusnak sírját, s a Felkeltnek láttam glóriáját.
Angyali tanúkat, szemfedőt és gyolcsokat.
Feltámadt reményem, Krisztus Galileába elétek indult."
Tudjuk, Krisztus feltámadott és diadalmas.
Ő győztes Királyunk, légy irgalmas!
______________________________

Húsvétvasárnap


Krisztus feltámadt! Alleluja!
Valóban feltámadt! Alleluja!
Kegyelemteljes, áldott Húsvétot!

Üres sír, várakozó szív

2009. április 12.

Húsvétvasárnap

P. Robert Presutti LC

Jn 20,1-9

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik: "Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették." Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be. Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba és ő is látta az otthagyott gyolcsot meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt. Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból.

Bevezető ima: Uram, te vagy minden élet forrása, hiszen te vagy maga az Élet. A feltámadás reményt ad nekem, hogy majd én is feltámadok a halálból, és veled örvendezek a mennyben. Köszönöm, hogy velem vagy. Szeretlek, teljes szívemből követni akarlak. Légy velem, adj ihletet imámhoz!

Kérés: Uram Jézus, add meg nekem az örömteli reményt, amely a bűn és halál feletti hatalmadból táplálkozik! Feltámadásod erejével segíts, hogy leküzdjem emberi természetem gyengeségeit!

1. Zavaró jelek. Hit nélkül a reményt és vágyat sugalmazó jelek csupán zavart keltenek. Jézus üres sírja a teljes győzelem, a végsőkig tartó szeretet és a hatalmas jelenlét jele. Mária Magdolna, Péter és János látják az üres sírt. Hitük azonban korlátozott, időre van szükség, hogy felnőjön, és ők készek legyenek elfogadni a nekik nyújtott hatalmas ajándékot. Isten titka közelében tüzesítenem kell hitemet. Más különben mindaz, ami reményt és bátorságot adhatna, csupán akadály lesz számomra. Csak a Krisztusba vetett igaz és odaadó hit által tudom az élet eseményeit reménnyel, bizalommal és biztonsággal fogadni.

2. Futás a hit megtapasztalása felé. A futás ennek az evangéliumi részletnek lényeges eleme. Mária Magdolna fut. Péter fut, János gyorsabban fut, mint Péter. Az Úr Jézus iránti szeretet sürget. Amit a sírnál láttak, azt futás nélkül is megláthatták volna. A gyors igyekezet azonban az Úr iránti szeretet jele. Ha meg akarom tapasztalni Krisztust és feltámadása hatalmát, akkor nekem is sietnem kell, hogy az Úrral való kapcsolatomat szorosra fűzzem. Itt és most kell sietnem, hogy találkozzam vele, és átadjam magamat neki. Nem várhatok a „megfelelő” időre. Ha most, a jelen körülmények között nem adom magamat Krisztusnak, akkor nem biztos, hogy valaha is sor kerül erre.

3. A hit az érzéki tapasztalatból indul, de nem ott fejeződik be. János, Péter és Mária Magdolna szilárd meggyőződésre jutnak a feltámadásról, és hirdetik annak üzenetét. De először látniuk kell az üres sírt és az összehajtott leplet. És majd látniuk és érinteniük kell a feltámadt Krisztust. Csodálkoznak, elgondolkodnak ezen, majd egyre inkább meggyőződnek és hisznek. Így működik Isten az én életemben is. Először vannak élettapasztalatok: emberek, akikkel találkozom, események, amelyek velem történnek… Ezután következik a csodálkozás és az elmélkedés arról, hogy mindez mit jelent. Ezt követően, lassan ébredezik a hit.

„Nyilvánvaló, hogy Krisztus feltámadása az üdvtörténet és valójában a világtörténelem legnagyobb eseménye, mert ez adja meg a világ értelmét. Az egész világmindenség a kereszt körül forog, de csak a feltámadás révén kapja meg a kereszt az üdvözítés eseményének jelentőségét. A kereszt és a feltámadás együtt alkotja a Húsvét titkát, amely a világmindenség központja. Ezért Húsvét az Egyház legnagyobb ünnepe. Az Egyház minden évben megünnepli és megújítja ezt az eseményt, amelyet az Ószövetség próféciái készítettek elő, kezdve a megváltásról szóló Proto-evangéliummal és minden eszkatológikus reménységgel és várakozással az „idők teljessége” felé, amely akkor valósult meg, amikor Isten Országa belépett az emberi történelembe és az egyetemes üdvtörténeti rendbe.” (II. János Pál Általános Audiencia, 1989. március 1.)

Beszélgetés Krisztussal: Uram Jézus, tudod, hogyan kell felkészíteni tanítványaidat, hogy mélyen tapasztalják meg a veled való találkozást, és személyesen megismerjenek téged. Kérlek, mélyítsd el hitemet a feltámadásodban! Vezessen életem minden eseménye az igazság felé, hogy te élsz!

Elhatározás: Gyorsan és pontosan végzem ma feladataimat a feltámadt Krisztus igazsága szerint.


Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger