2009. június 28., vasárnap

Évközi idő, B év, évközi idő 13. vasárnapja

Évközi idő, B év, évközi idő 13. vasárnapja

Megérinteni Jézust. Egészen közel lenni hozzá, hogy megtapasztalhassam erejét. Meggyógyít, ha látja hitemet. Várjak rá türelemmel, nála soha sincs késő. Ő mindig tud tenni értem, szeretteimért. Érintsük meg ma Jézust, hallgassuk szavát, táplálkozzunk testével, hogy erősödjék hitünk, reményünk és szeretetünk.
További gondolatok...

ÉVKÖZI 13. VASÁRNAP

2009.06.28. vasárnap: ÉVKÖZI 13. VASÁRNAP

(SZENT IRÉNEUSZ)

A halál a sátán irigységéből jött a világba


Bölcs 1,13-15

Hisz Isten nem alkotta a halált, és nem leli örömét az élők vesztén. Azért teremtett mindent, hogy legyen, s a földkerekség nemzedékeit gyógyulásra szánta. Nincs meg bennük a romlás mérge, és nincs a földön az alvilág országa! Az igazság ugyanis örök és halhatatlan.

2,23-25

Isten ugyanis halhatatlannak teremtette az embert, és saját hasonlóságára és képére alkotta, a halál pedig a sátán irigységéből jött a világba, és követik őt azok, akik az ő oldalán vannak.

Zs 29

Zsoltár. Ének a Templomszentelés ünnepére. Dávidtól. Magasztallak, Uram, mert fölemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek fölöttem. Hozzád kiáltottam, Uram, én Istenem, és te meggyógyítottál engem. Uram, visszahoztad lelkemet az alvilágból, életben tartottál, hogy ne szálljak a sírba. Zengjetek zsoltárt az Úrnak, ti is az ő szentjei, áldjátok szent emlékezetét! Mert haragja csak egy pillanat, de élethosszig tart jóakarata. Este a sírás tér be, de reggelre a vidámság. Mikor dúslakodtam, így szóltam: ,,Nem fogok meginogni sohasem.'' Mert te, Uram, kegyességedben szilárddá tetted dicsőségemet. De te elfordítottad arcodat tőlem, és én megrendültem. Ekkor, Uram, hozzád kiáltottam, és Istenemhez könyörögtem. Mi hasznod lenne véremből, ha leszállnék a sírgödörbe? Vajon a por magasztalhat-e téged, és hirdetheti-e hűségedet? Meghallgatott az Úr és megkönyörült rajtam, az Úr lett az én segítségem. Sírásomat öröménekké változtattad, szőrruhámat szétszaggattad, vidámsággal öveztél körül, hogy énekeljen neked dicsőségem, és sohase hallgasson. Áldalak érte örökké, Uram, én Istenem!

2Kor 8,7.9.13-15

Ezért, mint ahogy mindenben kitűntök: hitben, szóban, ismeretben, minden buzgóságban és a tőlünk kapott szeretetben, úgy tűnjetek ki ebben a jótékonyságban is. Hiszen ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy értetek szegénnyé lett, bár gazdag volt, hogy az ő szegénysége által ti gazdagok legyetek. Nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük legyen, nektek pedig nyomorúságtok, hanem az egyenlőség szerint: most a ti bőségetek pótolja azoknak szűkölködését, hogy az ő bőségük is pótolja majd a ti szűkölködéseteket; hogy egyenlőség legyen, ahogy írva van: ,,Aki sokat gyűjtött, nem bővelkedett, és aki keveset, nem szűkölködött'' [Kiv 16,18].

Mk 5,21-43

Amikor Jézus ismét áthajózott a túlsó partra, nagy tömeg gyülekezett oda köré, ahol ő a tó partján volt. Ekkor odajött hozzá egy zsinagóga-elöljáró, akit Jairusnak hívtak. Amikor meglátta őt, a lábaihoz borult, és így esedezett hozzá: ,,A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!'' El is ment vele. Nagy tömeg követte és szorongatta. Egy asszony, aki tizenkét esztendő óta vérfolyásos volt, és sokat szenvedett a számtalan orvostól, elköltötte mindenét, de semmi hasznát nem látta, hanem még rosszabbul lett, amint Jézusról hallott, hátulról odament a tömegben és megérintette a ruháját. Azt gondolta: ,,Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.'' Valóban mindjárt megszűnt a vérfolyása, és érezte testében, hogy meggyógyult betegségétől. De Jézus, aki azonnal észrevette, hogy erő ment ki belőle, a tömeghez fordult és megkérdezte: ,,Ki érintette meg a ruhámat?'' Tanítványai azt felelték neki: ,,Látod, hogy mennyire szorongat téged a tömeg, és mégis kérdezed, ki érintett engem?'' Erre körültekintett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony pedig, aki tudta, hogy mi történt vele, félve és remegve előjött, leborult előtte, és őszintén elmondott neki mindent. Ő pedig ezt mondta neki: ,,Leányom! A hited meggyógyított téged. Menj békével, és légy mentes a bajodtól.'' Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga-elöljárótól, és azt mondták: ,,A lányod már meghalt. Minek fárasztanád tovább a Mestert?'' Jézus meghallotta, hogy mit mondtak, és így szólt a zsinagóga-elöljáróhoz: ,,Ne félj, csak higgy!'' Nem engedte meg, hogy más vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére. Odaérkeztek a zsinagóga-elöljáró házába, ahol látta a tolongást, s a nagy sírást és jajgatást. Bement, és azt mondta nekik: ,,Miért zajongtok és sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik.'' De azok kinevették. Ekkor elküldte onnan mindnyájukat, maga mellé vette a gyermek apját és anyját és a vele lévőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt. Megfogta a gyermek kezét, és azt mondta neki: ,,Talíta, kúmi!'' -- ami azt jelenti: ,,Kislány, mondom neked, kelj fel!'' -- A kislány azonnal fölkelt és járkálni kezdett. Tizenkét esztendős volt. Mindenki nagyon csodálkozott. Ő pedig szigorúan megparancsolta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; majd szólt nekik, hogy adjanak neki enni.

Évközi 13. vasárnap

2009. június 28. - Évközi 13. vasárnap

Abban az időben:
Amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a túlsó partra, a tó partján nagy
tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga
elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába elé borult, és nagyon kérte:
"Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és
éljen!" Erre ő elment vele. Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte.
Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok
orvos sokféle kellemetlen kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte,
de hasztalan, egyre rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott
a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. Így gondolkodott magában:
"Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok." És azonmód megszűnt a
vérfolyása. Érezte testében, hogy meggyógyult bajából. Jézus nyomban
észrevette, hogy erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és
megkérdezte: "Ki érintette meg a ruhámat?" Tanítványai ezt válaszolták:
"Látod, hogy szorongat a tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?" De ő
mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve
előlépett - mert hisz tudta, hogy mi történt vele -, odaborult eléje, és
őszintén bevallotta neki az igazságot. Ő így szólt hozzá: "Leányom, hited
meggyógyított téged. Menj békével, és bajodtól megszabadulva légy
egészséges!"
Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték:
"Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?" A hír hallatára Jézus így
bátorította a zsinagóga elöljáróját: "Ne félj, csak higgy!" Péteren,
Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy
vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok
siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: "Mit lármáztok
itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik." Azok kinevették.
Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját,
anyját, s kísérőivel együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt.
Megfogta a kislány kezét, és azt mondta neki: "Talita kúm", ami annyit
jelent: "Kislány, mondom neked, kelj föl!" A kislány azonnal fölkelt, és
járni kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a
csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne
tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.
Mk 5,21-43

Elmélkedés:

Életünket adjuk
Jézus szent szívének idei ünnepén, június 19-én Rómában, a vatikáni Szent
Péter-bazilikában XVI. Benedek pápa ünnepélyesen megnyitotta a Papok évét.
A Szentatya abból az alkalomból hirdette meg a mostantól 2010. június
11-ig tartó tematikus esztendőt, hogy most ünnepeljük a papok védőszentje,
Vianney Szent János halálának 150. évfordulóját.

Vianney Szent János 1786-ban egy Lyon melletti kis faluban, Dardilly-ben
született egy hatgyermekes család negyedik gyermekeként. Gyermekkora a
francia forradalom idejére esett, amely időszak egyáltalán nem volt
kedvező az Egyház számára. János vállalta a fáradtságot, hogy éjnek idején
járjon hittanra, mert az órákat csak titokban lehetett megtartani.
Egyáltalán nem volt tehetséges, s emiatt később sok megaláztatásban volt
része. A pappá szentelése előtti vizsgán ezzel a megjegyzéssel engedték a
szentelésre: "Az Egyháznak nemcsak tudós, hanem jámbor papokra is szüksége
van, és ez az ember az!" Egy Ars nevű kis falunak lett a plébánosa,
amelynek lakossága teljesen vallástalanul élt akkor, amikor odakerült.
Prédikációi nem voltak magas színvonalúak, sőt, egészen egyszerűek voltak,
de kiválóan gyóntatott. Értett az emberek szívéhez, s ennek köszönhetően
egyre többen keresték fel őt, hogy nála gyónhassanak. Negyven éves papi
szolgálatának eredményeként a faluban már mindenki keresztény életet élt.
1859. augusztus 4-én halt meg nagy szegénységben és magányban. 1925-ben
XI. Piusz pápa szentté avatta az ars-i plébánost.

S ha valaki most megkérdezné, hogy miért éppen egy tanulatlan, egyszerű
ember lett a plébánosok és papok védőszentje, akkor azt válaszolhatjuk,
hogy azért, mert életét valóban Istennek és a rábízott híveknek adta, s
ebben minden papnak, tudósnak vagy kevésbé műveltnek, fiatalnak és
idősnek, egyszerű plébánosnak és magasabb tisztségre emelt püspököknek
egyaránt példaképe lehet. Vianney Szent János példája rávilágít a papság
egyik titkára, az odaajándékozott életre. Nyilvánvaló, hogy a papságnak az
a része, ami a meghívó Isten és a meghívott fiatal között történik, a
kívülállók számára szinte teljesen megfoghatatlan. A hívek, akik csak
kívülről látják papjaik életét, nem értik meg azt igazán sohasem, hogy
miért választja valaki ezt a hivatást, pontosabban miért is fogadja el az
isteni hívást. De miközben titok marad az, hogy mi zajlik a pap és Isten
között, az emberek számára mindennap látható papjuk velük való kapcsolata.

Szent Pál apostol az első tesszaloniki levélben a következőket írja:
"Annyira közel álltatok szívünkhöz, hogy nemcsak Isten evangéliumát, hanem
életünket is nektek akartuk adni. Ennyire megszerettünk benneteket!"
(1Tessz 2,8). Pál apostol szavai egybecsengenek Jézus kijelentésével:
"Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért" (Jn 15,13).
És ezt Jézus nem csak tanította, hanem meg is tette, amikor a kereszten
feláldozta magát minden emberért. Odaadta magát Istennek és odaadta magát
az emberiségnek. A papi szolgálatra meghívottak ugyanezt teszik.
Felajánlják magukat Istennek és odaadják életüket az embereknek. Erről
beszél a Népek Apostola is, amikor emlékezteti a tesszaloniki híveket
arra, hogy nem csupán Krisztus evangéliumát nyújtotta nekik, hanem egész
életét.

Jó, ha a hívek felfigyelnek a papságnak erre az elemére. Mi, papok nem
csak az igét hirdetjük, nem csak bemutatjuk a szentmisét a hívekért, nem
csupán megkereszteljük a gyermekeket és összeadjuk a házasulandókat és nem
csak hittant tanítunk a gyermekeknek, hanem életünket adjuk az embereknek.
A felsorolt feladatokat és minden más papi feladatot nem úgy végezzük,
mint egyszerű munkát, hanem mint olyan cselekedeteket, amelyek által
életünket adjuk a híveknek. A papnak is vannak hibái, gyengeségei, bűnei,
mint minden embernek. De mindezek mellett is érdemes észrevenni, hogy
mégiscsak odaadja életét az embereknek. S talán köztük olyanoknak is, akik
olykor rosszindulattal bírálják őt. Olyanoknak, akik sohasem lennének
képesek arra, hogy másoknak adják egész életüket, s csak önmaguknak élnek.
A pap tehát amellett, hogy Isten szolgálatába áll, vállalja az emberek
szolgálatát, nekik adva életét. Ennek fényében már érthetővé válik az is,
hogy miért vállalja a papságra jelentkező a nőtlenséget, azaz azt, hogy
nem lesz családja és gyermekei. Azért teszi ezt, hogy egészen Istennek
éljen és odaadhassa életét Isten népének.

A most kezdődő papok éve, amelyet a mai vasárnapon plébániánkon is
megnyitunk, jó alkalom számunkra, papok számára, hogy megismételjük
elköteleződésünket a bennünket papi szolgálatra hívó Isten felé. Az
esztendő ugyanakkor lehetőség arra is, hogy a hívek az eddigieknél is
buzgóbban imádkozzanak Istenhez új papi hivatásokért és szent papokért,
amely ima reményeink szerint meghozza gyümölcsét. Ebben a reményben hívom
plébániánk minden hívőjét hétről-hétre közös szentségimádásra papi
hivatásokért. A jövő héttől kezdődően minden csütörtökön szentségimádást
tartunk templomunkban, amely az esti szentmise előtt egy órával kezdődik.
Jöjjünk el, és imádkozzunk együtt papi hivatásokért!

Ezek az alkalmak is meg fognak erősíteni minket annak tudatában, hogy a
papi hivatások ügye és a papok éve mindannyiunk közös ügye. Papoké és
híveké egyaránt. Az elmúlt vasárnap kértem, hogy a mai szentmisére
mindenki hozzon magával egy kis papírhajót. Köszönöm mindenkinek, aki
vette a fáradságot, s elkészítette, ma pedig magával hozta kis hajóját. Én
is készítettem kettőt, egy nagyobbat és egy kisebbet is. A nagyobbik az
Egyház hajója, a mi plébániánk, a mi közösségünk hajója. E nagy hajót
elhelyezzük most az oltár előtt, s ebbe teszem bele a magam kis hajóját,
mely az én életemet jelképezi. Kérem, hogy most (vagy ha alkalmasabbnak
tűnik a szentmise végén) helyezze el mindenki a maga kis csónakját ebben a
nagy hajóban. Azt jelképezzük ezzel, hogy mi, papok és a hívek egy hajóban
vagyunk, egy hajóban evezünk. A papi hivatások ügye és a papok éve az
egész világegyház és a mi plébániai közösségünk ügye, mindannyiunk közös
ügye. Papoké és híveké egyaránt.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Úr Jézus, aki jelen vagy a legméltóságosabb Oltáriszentségben, Te
papjaidon keresztül akarod folytatni jelenlétedet közöttünk. Add, hogy
szavaik mindig a te szavaid legyenek, tetteik mindig a te tetteid, életük
hűségesen tükrözze a te életedet.
Hadd legyenek ők olyan emberek, akik népük nevében szólnak Istenhez, az
embereknek pedig Istenről beszélnek. Ne féljenek attól, hogy szolgálniuk
kell, úgy szolgálják az Egyházat, ahogyan arra az Egyháznak szüksége van.
Legyenek olyan emberek, akik az örökkévalóról tesznek tanúságot korunkban,
a te lépéseiddel járva a történelem útjain, és jót téve mindenkivel.
Legyenek hűségesek kötelességeikhez, végezzék buzgón hivatásukat és
küldetésüket, tükrözzék fényesen identitásukat, és járja át életüket a
kapott kegyelmek öröme.
Édesanyád, a boldogságos Szűz Mária közbenjárására kérlek: Ő, aki életed
során ott állt melletted, álljon ott szüntelenül papjaid mellett is életük
folyamán. Ámen.
______________________________

Évközi tizenharmadik vasárnap

Megérinteni az Urat

2009. június 28. Évközi tizenharmadik vasárnap

P. Robert DeCesare LC

Mk 5,21-43

Abban az időben: Amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a túlsó partra, a tó partján nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába elé borult, és nagyon kérte: „Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!” Erre ő elment vele. Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte. Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. Így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” És azonmód megszűnt a vérfolyása. Érezte testében, hogy meggyógyult bajából. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és megkérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?” Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy szorongat a tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?” De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett – mert hisz tudta, hogy mi történt vele –, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az igazságot. Ő így szólt hozzá: „Leányom, hited meggyógyított téged. Menj békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!”

Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték: „Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?” A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!” Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.” Azok kinevették. Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt. Megfogta a kislány kezét, és azt mondta neki: „Talita kúm”, ami annyit jelent: „Kislány, mondom neked, kelj föl!” A kislány azonnal fölkelt, és járni kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.

Bevezető imádság: Uram Jézus, te azt tanítottad: „Kérjetek és kaptok, keressetek, és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek!” (Mt 7,7) Te meghívsz engem, hogy eléd tárjam kéréseimet. Hiszem Uram, hogy meghallgatod imámat, ha – mint most – állhatatosan és tiszta szívvel kérlek.

Kérés: Uram, engedd megtapasztalnom irgalmadat és szeretetedet!

1. „Ha csak a ruháját érintem is." Uram, gyakran olyan elérhetetlennek és távolinak tűnsz. Hiszem, hogy te korlátok nélküli, mindenható Isten vagy. Azt is hiszem, hogy meghívsz engem, hogy jöjjek hozzád. Bár nagy és hatalmas vagy, meghívsz engem, mint egy kis gyermeket, hogy nálad keressek menedéket. Miért merek csak oly ritkán feléd nyújtani kezem, mint a vérfolyásos asszony! Mily nagy az ő hite! Az egyetlen vágya az, hogy veled kapcsolatba kerüljön. Nem kér sokat, csak egy rövid pillanatot. Gyakran olyan nagy a hajsza az életemben, hogy én még ezt sem keresem. Csak saját ügyeimmel törődöm, és úgy lekötnek a problémáim, hogy még arra sem gondolok, hogy eléd hozzam őket. Pedig oly egyszerű lenne, de vajon hányszor álltam úgy hozzá, mint ez az asszony?

2. „Ki érintett meg engem?" Uram, te örülsz, ha azt tapasztalod, hogy valaki kinyújtja feléd a kézét. Oly gyakran elcsodálkozol a hitünkön, mégha csak egy pillanatra lobban fel. Csodálkoztál a százados hitén, amikor azt mondta: Csak szólj egy szót, és meggyógyul a szolgám (Lk 7,7). Te megígérted a jobb latornak, hogy veled lesz a Paradicsomban. Valaki elhitte, hogy t meg tudod változtatni az életét, keresett és megtalált téged. Milyen gyakran érintünk mi meg téged? Milyen gyakran adunk rá alkalmat, hogy felkeressél, mert meg akarunk találni?

3. „Hited meggyógyított." A hit az Uram, ami arra indította ezt az asszonyt, hogy megérintse a ruhád. Hitt benne, hogy meg tudod gyógyítani. Imája az volt, hogy kinyújtotta feléd a kezét. Tudja magáról, ki ő: az Atya teremtménye, egy szegény lélek, aki segítségre szorul. Valószínűleg megpróbálta önnön erejéből, és gyógyszereket szedett, hogy meggyógyuljon. De azok csak rontottak az állapotán. Most téged kér. Te, Uram, nem csak segítesz neki, hanem meg is mented őt. Velem is ezt szeretnéd tenni, ha jövök hozzád, és eléd tárom a kéréseimet. Uram, hiszem, hogy olyan vagyok, amilyennek teremtettél, amikor kéréseim eléd tárom. Ember vagyok, aki teljesen tőled függ. Mindenhez szükségem van rád. nélküled semmit sem tudok tenni, de veled mindent (vö. Gal 2,20)

Beszélgetés Krisztussal: Uram, felismertem, te azt akarod, hogy megérintselek, mint a vérfolyásos asszony. Hiszem Uram, hogy arra vársz, hogy én is, miként ő, elmenjek hozzád. Csak annyit kell tennem, hogy kinyújtsam utánad a kezem, és te ott leszel, hogy megválaszold az imámat.

Elhatározás: A mai napon megteszek két tudatos cselekedet, amivel kinyújtom a kezemet az Úr felé, aki arra vár, hogy segítséget kérjek tőle.


A Pápa ima szándéka 2009. június hónapra:

Hogy a szegényebb országok felé forduló nemzetközi figyelem konkrétabb segítségre serkentsen, különösen azért, hogy a külföldi adósságok szétzúzó terhét megkönnyítsék számukra.

Hogy az erőszaktól sújtott vidékeken működő részegyházakat támogassa a világ valamennyi katolikusának szeretete és valóságos közelsége.


„Íme az Ember!” – Egy pápa arcai.

A kiállítás meghosszabbítva! Augusztus 31-ig megtekinthető aVAM Design Centerben.

Bővebb információ: www.imeazember.hu


--~--~---------~--~----~------
------~-------~--~----~
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Szent Pál évét segíti.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mailcímen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001
-~----------~----~----~----~------~----~------~--~---

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger