2009. július 14., kedd

Lelliszi szent Kamil

Lelliszi szent Kamil

Keresztutat jártunk februárban, a süppedő hóban. Az egyik édesapa látva, hogy négyéves kisfia elfáradt, nyakába vette őt, és így folytatták útjukat. A mai evangéliumban Jézus, mint figyelmes édesapa, az elfáradtakat hívja, azokat, akik az élet terhét hordozzuk. A felületes szemlélődő úgy találhatja, mintha Jézus csak azt akarná, hogy cseréljük ki terheinket. Ő felveszi a miénket, mi magunkra vesszük az övét. Mi változik? – kérdezhetnénk. Jézus igája valójában nem teher, hanem újabb erő: a bizalom, a szelídség, a ráhagyatkozás ajándéka. Ez kellett ahhoz, hogy a szüleivel keresztutat járó kisgyermek felkapaszkodjon édesapja vállára. Milyen nehezen értjük meg mindazt a jót, amit Isten készít nekünk! (Adoremus 2005)
További gondolatok...

Évközi tizenötödik hét – kedd

2009.07.14. kedd

(Lellisi Szent Kamill)

Hittel rejtegették szülei az újszülött Mózest


Kiv 2,1-15a

Egy Lévi házából való férfi elment, és feleséget vett a maga nemzetségéből. Az fogant és fiút szült. Mivel látta, hogy szép, rejtegette három hónapig. Amikor aztán tovább már nem titkolhatta, fogott egy gyékénykosárkát, bekente aszfalttal és szurokkal, beletette a gyermeket, és kitette a folyó partján levő sás közé. A nénje pedig messzebb megállt, és figyelte a dolog kimenetelét. A fáraó lánya éppen lement, hogy megfürödjék a folyóban. A szolgálói ezalatt a folyó partján járkáltak. Amikor a fáraó lánya meglátta a kosárkát a sás között, odaküldte egyik szolgálóját, elhozatta, és kinyitotta. Amikor látta, hogy egy nyöszörgő gyermek van benne, megkönyörült rajta, és így szólt: ,,Ez a héberek gyermekei közül való!'' A gyermek nénje ekkor azt mondta neki: ,,Akarod-e, hogy elmenjek, és hívjak neked egy héber asszonyt, hogy szoptassa a gyermeket?'' Az így felelt: ,,Menj!'' Elment a lány, és elhívta a gyermek anyját. A fáraó lánya így szólt hozzá: ,,Fogd ezt a gyermeket, és szoptasd nekem! Jutalmadat megadom majd neked!'' Az asszony fogta a gyermeket, szoptatta, és amikor megnőtt, átadta a fáraó lányának. A fáraó lánya fiává fogadta, és elnevezte Mózesnek, mondván: ,,Mert a vízből vettem ki.'' Azokban a napokban, amikor Mózes már felnőtt, kiment testvéreihez. Látta sanyargatásukat, és hogy egy egyiptomi ember üti az ő egyik héber testvérét. Ekkor szétnézett erre is, arra is, és amikor látta, hogy nincs ott senki sem, leütötte az egyiptomit, és elrejtette a homokban. Másnap ismét kiment, és azt látta, hogy két héber ember civódik. Azt mondta erre annak, aki jogtalanul cselekedett: ,,Miért ütöd felebarátodat?'' Az így felelt: ,,Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá fölénk? Talán meg akarsz ölni, ahogy tegnap megölted az egyiptomit?'' Megijedt erre Mózes, és azt mondta: ,,Hogyan derülhetett ki ez a dolog?'' De a fáraó is hallott a dologról, és halálra kerestette Mózest. Erre ő elmenekült a fáraó színe elől, és Mádián földjén telepedett meg. Elérkezett tehát Mádián földjére, és leült egy kút mellé.

Zs 68,3-34

Mélységes iszapba süllyedtem, megállni nem tudok; A tenger mélységébe estem, S a vihar elmerít engem. Fáradtra kiáltom magamat, torkom berekedt, szemem elhomályosul, amíg Istenemre várakozom. Többen vannak, mint fejemen a hajszál, akik ok nélkül gyűlölnek engem. Hatalmasak ellenségeim, akik jogtalanul üldöznek engem. Amit el nem vettem, azt kell megfizetnem. Isten, te ismered balgaságomat, és vétkeim nincsenek titokban előtted. Ne érje szégyen miattam azokat, akik benned remélnek, Uram, Seregek Ura! Ne érje bennem szégyen azokat, akik téged keresnek, Izrael Istene. Mert érted viselem gyalázatomat, érted borítja arcomat szégyen. Érted lettem testvéreim előtt idegenné, anyám fiai előtt jövevénnyé. Mert emészt a buzgóság házadért, gyalázóid szidalma engem ér. Ha böjtölve siratom lelkemet, az is gyalázatomra válik. Ha szőrzsákot öltök, gúnyolódnak rajtam. Ellenem beszélnek, akik a kapuban ülnek, s akik boroznak, rólam énekelnek. Az én imám pedig szálljon hozzád, Uram, a kegyelem idején, ó Isten! Nagy irgalmasságodban hallgass meg engem szabadító hűséged szerint. Ragadj ki az iszapból, hogy el ne merüljek, szabadíts meg azoktól, akik gyűlölnek, és a vizek mélységéből. Ne merítsen el a víz vihara, a mélység el ne nyeljen, s az örvény be ne zárja száját fölöttem. Hallgass meg, Uram, hisz irgalmad kegyes; Tekints rám nagy könyörületedben. Ne fordítsd el szolgádtól arcodat, szorongatás gyötör, siess, hallgass meg engem! Légy közel lelkemhez, szabadíts meg engem, ments meg ellenségeimtől. Hiszen te ismered gyalázatomat, szégyenemet, pironkodásomat.Előtted van mind, aki szorongat engem; A gyalázat megtörte a szívemet és elernyedtem. Kerestem, aki szánakozzék rajtam, de nem akadt senki sem, nem találtam senkit sem, aki vigasztalt volna engem. Sőt epét adtak nekem enni, szomjúságomban ecettel itattak. Asztaluk legyen előttük tőrré, visszafizetéssé, kelepcévé! Homályosodjék el szemük, hogy ne lássanak, ágyékukat tedd örökre erőtlenné! Öntsd ki rájuk haragodat, haragod heve érje utol őket! Lakóhelyük legyen pusztasággá, hajlékaikban senki se lakozzék! Mert üldözik, akit te sújtottál, s növelik annak fájdalmát, akit megsebeztél. Hagyd, hogy gonoszságot gonoszságra halmozzanak, s ne jussanak igazságodra! Töröld ki őket az élők könyvéből, s ne írd őket az igazak közé! Én szegény vagyok és szenvedek, de fölemel, Istenem, a te segítséged. Énekszóval áldom Isten nevét és hálával magasztalom. Ez kedvesebb lesz Isten előtt, mint a borjú, amelynek éppen ered a szarva és patája. Látják majd a szegények és örvendeznek; Keressétek Istent és élni fog szívetek. Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és nem veti meg foglyait.

Mt 11,20-24

Azután a városokat, amelyekben a legtöbb csodája történt, korholni kezdte, mert nem tértek meg: ,,Jaj neked, Korozain! Jaj neked Betszaida! Mert ha a csodák, amelyek bennetek történtek, Tíruszban és Szidonban történtek volna, már régen bűnbánatot tartottak volna, zsákruhában és hamuban. De mondom nektek: Tírusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. És te Kafarnaum! Talán az égig emelkedsz? Alászállsz majd az alvilágba! [Iz 14,13.15] Mert ha a csodák, amelyek benned történtek, Szodomában történtek volna, megmaradtak volna mind a mai napig. De mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked.''

Évközi tizenötödik hét – kedd

2009. július 14. - Kedd

Jézus egyszer így korholta azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát
tette, és mégsem tartottak bűnbánatot: Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked,
Betszaida! Ha Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák,
amelyek nálatok történtek, már régen bűnbánatot tartottak volna,
szőrzsákba öltözve és hamuba ülve. Mondom nektek: Tirusz és Szidon
városának tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. És te,
Kafarnaum! Azt hiszed, az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha
Szodomában történtek volna a nálatok történt csodák, mind a mai napig
fennállna. Azt mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az
utolsó ítélet napján, mint neked, Kafarnaum.
Mt 11,20-24

Elmélkedés:

Jézus figyelmeztető szavai eszünkbe juttatják, hogy az ószövetségi időkben
hányszor és hányszor küldött Isten prófétákat az ő népéhez. A prófétai szó
arra hívott, hogy visszatérjenek a törvény megtartásának útjára,
ugyanakkor előre jelezte azon következményeket, amelyek a megtérés
elmaradásakor történnek. A prófétai szó ebben az értelemben az isteni
irgalmasság szava, amelyben felismerhető, hogy Isten újabb lehetőséget ad
a népnek. Az irgalmasságot hirdető vagy a büntetést előre jelző prófétai
szó akkor eredményes, ha az emberek bűnbánatot tartanak, de erre nem
kényszeríthető senki sem. Jézus, aki irgalmasságot gyakorolva járta útját,
maga is találkozott olyanokkal, akik elutasították őt és az isteni
jóságot, amely megtapasztalható volt cselekedeteiben. Engem vajon mi indít
bűnbánatra?
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Istenünk, Atyánk, add, hogy senkit meg ne botránkoztassunk szavainkkal,
tetteinket. Segíts, hogy életünk erősítője legyen társaink életének,
akikkel együtt járunk az úton. Add, hogy mindig világosan lássuk, mi a
teendőnk, s add, hogy mindent el tudjunk vetni magunktól, ami nem az
életre, hanem a pusztulásra vezet.
______________________________

Évközi tizenötödik hét – kedd

A bűnbánó szív kedves Jézusnak
2009. július 14. Évközi tizenötödik hét – kedd
P. Jason Clark LC

Mt 11,20-24
Jézus egyszer így korholta azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát
tette, és mégsem tartottak bűnbánatot: Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked,
Betszaida! Ha Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák, amelyek
nálatok történtek, már régen bűnbánatot tartottak volna, szőrzsákba öltözve
és hamuba ülve. Mondom nektek: Tirusz és Szidon városának tűrhetőbb sorsa
lesz az ítélet napján, mint nektek. És te, Kafarnaum! Azt hiszed, az égig
emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában történtek volna a nálatok
történt csodák, mind a mai napig fennállna. Azt mondom nektek: Szodoma
földjének tűrhetőbb sorsa lesz az utolsó ítélet napján, mint neked,
Kafarnaum.

Bevezető ima Uram, ezt az imádságot is úgy kezdjük, ahogy minden imát
kellene kezdenünk: a hit, a remény és a szeretet cselekedetével.
Keresztségünkkor, mint magokat ültetted ezeket az erényeket lelkünkbe, és
az évek alatt a te kegyelmeddel növekedtek és gyümölcsöt hoztak. Kérünk
téged, tedd bennünk tudatosabbá ezeknek az erényeknek a
nélkülözhetetlenségét. Tőled származnak az isteni erények, ezért alázattal
kérjük, add meg nekünk a hitet, a reményt és a szeretetet! A te
teremtményeidként kérünk Urunk: Ne hagyj el minket!

Kérés: Uram, segíts, hogy hatalmadnak és kegyelmednek legyek az eszköze!

1. Jézus hatalmas tettei. Az evangéliumban egy helyen azt olvashatjuk, hogy
a nép így kiáltott fel: „Mindent, amit tett, jól cselekedett!” Jézus
visszaadta a vakoknak látásukat, a némák beszéltek, démonokat űzött ki és
meggyógyított mindenféle betegséget. Minden emberi nyomorúság, amelyet
szent keze érintett meggyógyult. Jézus nem csak testi gyengeségeink
meggyógyítására szorítkozik, Ő a lelkünket is meggyógyítja. Ő bocsátja meg
bűneinket. Ezeket nem azért teszi, hogy a tömegek dicséretét elnyerje,
hanem az irántunk való szeretetből. Jézus mindent meg akar tenni, hogy
könnyítsen szenvedéseinken és megadja a nekünk szükséges erőt ezek
elviseléséhez. Jézus nemes és jó szíve akar minket meggyógyítani és
tökéletessé tenni.

2. Jézus megfedd minket, ha ezzel használ nekünk. Jézus bensőségesen
szereti az embereket, mégis habozás nélkül megmondja azokat a dolgokat is
nekünk, amelyeket nem szívesen hallunk. Nem késlekedik, hogy kihívásokat
támasszon elénk, különösen, ha rossz irányba megyünk. Az evangéliumnak
ebben a szakaszában szemrehányást tesz ezeknek a városoknak. Azt akarja,
hogy ahogyan ezek is, mi magunk is vonjuk le cselekedeteink
következményeit. Olykor előfordul, hogy örökre szóló következmények ezek.
Hallgassunk Krisztus szavára, és cselekedjünk szerintük, hogy ne legyenek
hiábavalók az Ő védelmező szavai!

3. Jézus a megtérésre hív minket. Jézus egyszerűen azt akarja, hogy
cselekedeteinket megvizsgáljuk, és bűnösségünket szívből megvalljuk. Ő
látja, hogy irgalmától megfosztom magam keményszívűségem által. Jézus ki
akarja nyitni az emberiség szívét Isten irgalmára, azonban túl gyakran
marad zárva szívünk a büszkeség és az önzés miatt. Azt akarja, hogy valljuk
meg: „Vétkeztem, bocsánatot kérek.” Úgy tűnik, hogy Jézus irgalma nem tud
ellenállni a bűnbánó szíveknek. Az egyetlen, amit elvár tőlünk, az őszinte
bánat bűneink fölött.

Beszélgetés Krisztussal: Uram Jézus, hálát adok neked hatalmas tetteidért,
megvallom bűneimet előtted. Megsebeztem a te végtelen jóságodat, kérlek,
bocsásd meg bűneimet és adj erőt, hogy többé ne kövessem el ezeket!

Elhatározás: Ezen a héten lehetőség szerint minél előbb elmegyek gyónni, ha
előző gyónásom óta több mint két hét telt el, vagy súlyos bűnt követtem el.
______________________________
__________

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger