Részben felfedi Jézus a Szentháromság rejtett életét
2009. július 15. Évközi tizenhatodik hét - szerda
P. Jason Clark LC
Mt 11,25-27
Abban az időben Jézus így fejezte be tanítását: Magasztallak téged, Atyám,
ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és
kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én
Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya,
s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja
nyilatkoztatni.
Bevezető ima Uram Jézus, kérlek, nyisd meg szívemet magad felé most, amikor
megkezdem ezt rövid imádságra szánt időt. Te pontosan tudod, hogy mennyi
gond és tevékenység van, amelyek hátráltatják imádságomat és elterelik
figyelmemet. Segíts, hogy rajtad kívül mindent figyelmen kívül tudjak
hagyni, és teljes szeretetemmel és figyelmemmel forduljak feléd, minden
jónak forrása felé!
Kérés: Uram, az evangéliumnak ezen a helyén kinyilatkoztatod azt a
melegséget és szeretetet, melyben Atyáddal együtt részesítetek mindenkit.
Hálát adok neked, mert megnyitottad szívedet, hogy csodálhassam annak belső
világát. Engedj belépnem hozzád, hogy mint alázatos szolgád itt leljek
menedékre.
1.
Dicsőíteni a mennynek és földnek Urát. Jézusnak ezek a szavai a
Szentírás kezdő soraira emlékeztetnek minket: „Kezdetben teremtette Isten
az eget és a földet.” (Ter 1,1) A János evangéliumban ezt olvassuk: „Minden
általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett.” (Jn 1,3) Jézus a
megtestesült Ige már a teremtéskor jelen volt, és együttműködött benne.
Jézus kinyilatkoztatja ennek a pillanatnak a csodáját, amely olyan
dicsőítéssel tölti el Őt, hogy nem tud mást tenni, mint boldogságát
megosztani velünk. Ez az a boldogság, amit nekünk is meg kell
tapasztalnunk. A Szentháromság bensőséges szeretete nem más, mint az ingyen
adott és kapott önzetlen szeretet. Arra kaptunk meghívást, hogy
részesedjünk ebben az isteni szeretetben, és a létezést az örökkévaló
Istennel élvezzük.
2.
Kinyilatkoztattad a kicsinyeknek. Ennek a szeretetnek a titkát
lehetetlen azoknak kinyilatkoztatni, akik folyamatosan számolgatnak és
méricskélnek, hogy mennyit adtak Istennek az ő szeretetükből. Nem szabad
így gondolkoznunk: „Eddig szeretem Istent”, vagy „Ha Isten azt akarja, hogy
lépjem át ezt a határt, azt nem teszem meg.” Jézus megmutatja nekünk, hogy
nagylelkűeknek kell lennünk az Ő követésében és a katolikus hitünk
megélésében, attól függetlenül, hogy ez tetszik-e nekünk, vagy sem.
Hűségünknek a hitben annál nagyobbnak kell lennie, minél nehezebb azt
megélni. Ezt érti Jézus kicsinység és méltatlanság alatt: szív, amely
minden áron szeretni akarja Istent, függetlenül attól, hogy mibe kerül ez
neki.
3.
Az Atya mindent átadott a Fiúnak. Egyszer, amikor autót béreltem,
elköszönésként ezt mondtam a kereskedőnek: „Isten áldja”. Az udvariasan így
szólt, hogy őt Isten nem tudja megáldani, csak Jézus. Nem tudom pontosan,
hogy mit akart ezzel kifejezni, de ez az evangéliumi rész tökéletesen
ellentmond ennek a kijelentésnek. Az Atya mindent átadott a Fiúnak. Ha az
Atya nem tudna áldást adni, a Fiú sem tudna. A Fiú az áldás hatalmát az
Atyától kapta. Az Atya és a Fiú mindenben közösségben vannak. Az Atya
mindent a Fiúra bíz és a Fiú mindent az Atyára bíz, mert köztük teljes a
bizalom és az örökké tartó szeretet-közösség.
Beszélgetés Krisztussal: Uram, hálát adok neked, hogy ezt a rövid időt
veled tölthettem az imádságban. Köszönöm, hogy megmutattad nekem az Atyád
és közted lévő szoros kapcsolatot. Kérlek, erősíts meg minket, hogy örökre
részesedhessünk ebből a szeretetből!
Elhatározás: A mai napon többször is akarok szakítani időt, hogy dicsőítsem
a Szentháromságot: „Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, most
és mindörökké! Ámen.”
Mt 11,25-27
Abban az időben Jézus így fejezte be tanítását: Magasztallak téged, Atyám,
ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és
kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én
Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya,
s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja
nyilatkoztatni.
Bevezető ima Uram Jézus, kérlek, nyisd meg szívemet magad felé most, amikor
megkezdem ezt rövid imádságra szánt időt. Te pontosan tudod, hogy mennyi
gond és tevékenység van, amelyek hátráltatják imádságomat és elterelik
figyelmemet. Segíts, hogy rajtad kívül mindent figyelmen kívül tudjak
hagyni, és teljes szeretetemmel és figyelmemmel forduljak feléd, minden
jónak forrása felé!
Kérés: Uram, az evangéliumnak ezen a helyén kinyilatkoztatod azt a
melegséget és szeretetet, melyben Atyáddal együtt részesítetek mindenkit.
Hálát adok neked, mert megnyitottad szívedet, hogy csodálhassam annak belső
világát. Engedj belépnem hozzád, hogy mint alázatos szolgád itt leljek
menedékre.
1.
Dicsőíteni a mennynek és földnek Urát. Jézusnak ezek a szavai a
Szentírás kezdő soraira emlékeztetnek minket: „Kezdetben teremtette Isten
az eget és a földet.” (Ter 1,1) A János evangéliumban ezt olvassuk: „Minden
általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett.” (Jn 1,3) Jézus a
megtestesült Ige már a teremtéskor jelen volt, és együttműködött benne.
Jézus kinyilatkoztatja ennek a pillanatnak a csodáját, amely olyan
dicsőítéssel tölti el Őt, hogy nem tud mást tenni, mint boldogságát
megosztani velünk. Ez az a boldogság, amit nekünk is meg kell
tapasztalnunk. A Szentháromság bensőséges szeretete nem más, mint az ingyen
adott és kapott önzetlen szeretet. Arra kaptunk meghívást, hogy
részesedjünk ebben az isteni szeretetben, és a létezést az örökkévaló
Istennel élvezzük.
2. Kinyilatkoztattad a kicsinyeknek. Ennek a szeretetnek a titkát
lehetetlen azoknak kinyilatkoztatni, akik folyamatosan számolgatnak és
méricskélnek, hogy mennyit adtak Istennek az ő szeretetükből. Nem szabad
így gondolkoznunk: „Eddig szeretem Istent”, vagy „Ha Isten azt akarja, hogy
lépjem át ezt a határt, azt nem teszem meg.” Jézus megmutatja nekünk, hogy
nagylelkűeknek kell lennünk az Ő követésében és a katolikus hitünk
megélésében, attól függetlenül, hogy ez tetszik-e nekünk, vagy sem.
Hűségünknek a hitben annál nagyobbnak kell lennie, minél nehezebb azt
megélni. Ezt érti Jézus kicsinység és méltatlanság alatt: szív, amely
minden áron szeretni akarja Istent, függetlenül attól, hogy mibe kerül ez
neki.
3.
Az Atya mindent átadott a Fiúnak. Egyszer, amikor autót béreltem,
elköszönésként ezt mondtam a kereskedőnek: „Isten áldja”. Az udvariasan így
szólt, hogy őt Isten nem tudja megáldani, csak Jézus. Nem tudom pontosan,
hogy mit akart ezzel kifejezni, de ez az evangéliumi rész tökéletesen
ellentmond ennek a kijelentésnek. Az Atya mindent átadott a Fiúnak. Ha az
Atya nem tudna áldást adni, a Fiú sem tudna. A Fiú az áldás hatalmát az
Atyától kapta. Az Atya és a Fiú mindenben közösségben vannak. Az Atya
mindent a Fiúra bíz és a Fiú mindent az Atyára bíz, mert köztük teljes a
bizalom és az örökké tartó szeretet-közösség.
Beszélgetés Krisztussal: Uram, hálát adok neked, hogy ezt a rövid időt
veled tölthettem az imádságban. Köszönöm, hogy megmutattad nekem az Atyád
és közted lévő szoros kapcsolatot. Kérlek, erősíts meg minket, hogy örökre
részesedhessünk ebből a szeretetből!
Elhatározás: A mai napon többször is akarok szakítani időt, hogy dicsőítsem
a Szentháromságot: „Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, most
és mindörökké! Ámen.”