2009. július 19., vasárnap

Évközi idő, B év, évközi idő 16. vasárnapja

Évközi idő, B év, évközi idő 16. vasárnapja

Gyertek velem, pihenjetek egy kicsit. Milyen nehéz kiszakadni a napi verkliből. Még a vasárnapot is alig tudjuk pihenőnappá tenni. Jézus ma is bíztat bennünket: gyertek hozzám, én felüdítelek titeket.
További gondolatok...

ÉVKÖZI 16. VASÁRNAP

2009.07.19. vasárnap: ÉVKÖZI 16. VASÁRNAP

Összegyűjtöm nyájam maradékát, és pásztorokat is adok melléjük


Jer 23,1-6

,,Jaj a pásztoroknak, akik veszni hagyják és szétszélesztik legelőm nyáját! -- mondja az Úr. -- Ezért így szól az Úr, Izrael Istene a pásztorokról, akik legeltetik népemet: Ti szétszélesztettétek nyájamat, elűztétek, és nem tartottátok számon őket. Íme, én számon kérem rajtatok tetteitek gonoszságát, -- mondja az Úr. -- Magam gyűjtöm össze nyájam maradékát mindazokból az országokból, ahová elűztem őket; visszahozom őket legelőikre, ahol szaporodni és sokasodni fognak. Támasztok föléjük pásztorokat, akik majd legeltetik őket; nem félnek többé, és nem rettegnek, számba sem kell venni őket -- mondja az Úr. -- Íme, jönnek napok -- mondja az Úr --, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak; királyként uralkodik majd, és okosan cselekszik, jogot és igazságot szolgáltat az országban. Napjaiban megszabadul Júda, és Izrael biztonságban lakik; ez lesz a neve, amelyen szólítják: Az Úr a mi igazságunk.

Zs 22

Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm, zöldellő legelőkön adott nekem helyet, csöndes vizekhez vezetett engem. Felüdítette lelkemet, és az igazság ösvényein vezetett az ő nevéért. Járjak bár a halál árnyékában, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy. Vessződ és pásztorbotod megvigasztaltak engem. Asztalt terítettél számomra azok előtt, akik szorongatnak engem; olajjal kented meg fejemet, és kelyhem csordultig töltötted. Mert jóságod és irgalmasságod kísér engem életem minden napján, hogy az Úr házában lakjam időtlen időkig.

Ef 2,13-18

Most azonban Jézus Krisztusban ti, akik egykor távol voltatok, közel jutottatok Krisztus vére által. Mert ő a mi békességünk, aki a két népet eggyé tette, és a közöttük lévő válaszfalat, az ellenségeskedést lebontotta saját testében. A tételes parancsokból álló törvényt megszüntette, hogy mint békeszerző, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában, és mindkettőt egy testben engesztelje ki Istennel a keresztfa által, megölve az ellenségeskedést saját magában. Eljött, hogy békét hirdessen nektek, akik távollévők voltatok, s békét a közel lévőknek [Iz 57,19]; mert általa van mindkettőnknek szabad utunk egy Lélekben az Atyához.

Mk 6,30-34

Az apostolok ismét összegyűltek Jézus körül, és mindnyájan beszámoltak, hogy mi mindent tettek és mit tanítottak. Ő ekkor azt mondta nekik: ,,Gyertek félre egy magányos helyre, és pihenjetek meg egy kicsit.'' Olyan sokan jöttek-mentek ugyanis, hogy még enni sem volt idejük. Bárkába szálltak tehát, és félrevonultak egy elhagyatott helyre, egyedül. Sokan látták azonban őket, s észrevették, amikor elmentek. Minden városból futottak oda gyalog, és megelőzték őket. Amikor kiszállt, Jézus meglátta a hatalmas tömeget, és megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok [Ez 34,5], és sok mindenre kezdte őket tanítani.

Évközi 16. vasárnap

2009. július 19. - Évközi 16. vasárnap

Abban az időben: Az apostolok összegyűltek Jézushoz, és beszámoltak
mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: "Gyertek ti
is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy
kicsit!" Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem
maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre,
hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan
megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket.
Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok
voltak, mint pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok
mindenre.
Mk 6,30-34

Elmélkedés:

Az Úr útján
Két héttel ezelőtt az evangélium kapcsán Jézus Galileából Jeruzsálembe
vezető útjáról elmélkedtünk. Ezen az úton a vele találkozó személyek
fokozatosan jutottak el annak felismeréséig, hogy ő valóban Isten. Az
elmúlt vasárnap szentmiséjének evangéliuma pedig arról szólt, hogy Jézus
tanítványokat gyűjt maga köré, akiket később missziós útra küld. Már ekkor
felismerhettük, hogy követésére hívó szava, nem csupán az egykori
tanítványoknak szólt, hanem nekünk is. A mai evangéliumi szakaszban arról
hallottunk, hogy a missziós útjukról visszatérő a küldöttek mesterük
közelében megpihennek.

Szent Márk evangélista hallgat arról, hogy mi történt a missziós úton.
Leírásából csupán annyit tudunk meg, hogy mindenről beszámoltak Jézusnak,
aki észreveszi fáradtságukat. Nem derül ki, hány napig voltak küldetésben,
s az sem, milyen pozitív vagy negatív tapasztalatokat szereztek. Márk
hallgatása minden bizonnyal tudatos, hiszen elég nekünk arra gondolnunk
most, hogy a tanítványok nem a maguk útját járták, hanem Jézus útját. Nem
a maguk elképzelései és vágyai ösztönözték őket, hanem azzal a
meggyőződéssel mentek, hogy az Úr útján járnak. Ezt az engedelmességet
nekik is tanulniuk kellett, ahogyan nekünk is, ha nem a magunk feje után,
a saját elképzeléseink útján akarunk haladni, hanem az Isten által
számunkra kijelölt úton szeretnénk előbbre jutni.

Az apostolok és a tanítványok számára Jézus követésének útján fontos
mérföldkövek azok az események, amikor mesterük a rá váró szenvedésekről
beszél nekik, erről tanítja őket. Szenvedésének első megjövendölése Péter
apostol meglehetősen heves tiltakozását váltja ki (vö.: Mk 8,31-33), ami
arról árulkodik, hogy sem Péter, sem a többiek nem értik még, hová vezet
Jézus útja, s az ő útjuk. A második jövendölést követően a tanítványok
között versengés tör ki, s arról vitatkoznak, hogy ki a nagyobb közülük
(vö.: Mk 9,30-37), ami szintén teljes értetlenségükről tanúskodik. A
szenvedések harmadik jövendölésekor sem jobb a helyzet. Ezt követően
ugyanis Jakab és János szeretnének kiváltságos helyet biztosítani maguknak
Jézus uralmában, ami a többiek neheztelését váltja ki (vö.: Mk 10,32-40).
Márk evangélista ebben a három jelenetben azt állítja elénk, hogy az
apostolok és a tanítványok mennyire emberi módon gondolkoznak még,
mennyire a maguk útján akarnak járni. Egyáltalán nem értik még, hogy Jézus
útja a kereszthez vezető út, s a tanítvány útja Jézus keresztjéhez vezető
út. Sőt, értetlenségük akkor éri el tetőpontját, amikor elmenekülnek Jézus
elfogatásakor, s nincsenek mellette a keresztút során. Tanítványi
mivoltukban teljes mértékben csődöt mondanak, s ebből csak Isten kegyelme
képes felemelni őket a feltámadás után, amely esemény fényében már
megértik Jézus útját és saját útjukat is.

Mindez számunkra azt a tanulságot hordozza magában, hogy Jézus megismerése
lehetetlen a kereszt és a feltámadás elfogadása nélkül. A szenvedés és a
kereszthordozás Jézus útjának elemei, s ha tanítványai akarunk lenni,
akkor fel kell vennünk és hordoznunk kell saját keresztünket. Nagy erő és
sok kegyelem rejlik abban, ha Krisztus útját választjuk útnak a magunk
számára.

Befejezésül még mondok egy rövid történetet, amelyhez hasonló talán többek
előfordult. Pár éve fiatalokkal kirándultunk, gyalogos út volt ez
hegyeken, völgyeken, erdőkön át. Jól tudtuk, hogy mi a célunk, s milyen
úton érünk célba. Együtt mentünk, egy úton haladtunk, de valahol félúton
Eszter (ki más lehetett volna?) kitalálta, hogy más úton kellene tovább
menni. Néhányan csatlakoztak hozzá, s más úton indultak tovább, aminek
persze az lett a vége, hogy eltévedtek, vissza kellett fordulniuk a
tévútról, s csak egy órával később értek célhoz. Saját hibájából tanulva
Eszter csak ennyit mondott: "Nem érdemes a magam feje után menni. A más
útján való haladás nem jelenti az önállóság feladását."

Jézus az ő útjára hív minket. Arra szeretne megtanítani, hogy az ő útján
járjunk. Van-e hozzá bátorságunk, hogy az ő útján járjunk?
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Istenünk, Atyánk, sokszor úgy érezzük, hogy nincs helyünk ebben a
világban. Sokszor kiszakítjuk magunkat abból az otthonból, amely fölnevelt
és emberré érlelt minket, elindulunk és a magunk útját járjuk. Magunkkal
visszük az örökséget, hátat fordítunk családunknak, testvéreinknek,
eldobjuk hagyományainkat, ősi megtartó szokásainkat, mert azt gondoljuk,
hogy mi magunk majd másként és lakhatóbban tudjuk berendezni ezt a
világot. Add, hogy felismerjük: visszatérhetünk Hozzád, S ha
visszatérhettünk, ne engedd, hogy valaha is elszakadjunk Tőled!
______________________________

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger