2009. augusztus 16., vasárnap

Évközi idő, B év, évközi idő 20. vasárnapja

Évközi idő, B év, évközi idő 20. vasárnapja

Ügyeljetek arra, hogyan éltek! Szeretnénk életünk irányítását kézben tartani. Szeretünk biztosak lenni abban, amit történik körülöttünk. Szeretnénk biztosítva látni előmenetelünket, életünket. Vajon lelkünk életével mennyire törődünk? Mennyire igyekszünk képezni magunkat, mennyire igyekszünk lelkünk életét táplálni? Jézus az élet kenyerével akar erősíteni minket!
További gondolatok...

ÉVKÖZI 20. VASÁRNAP

2009.08.16. vasárnap: ÉVKÖZI 20. VASÁRNAP

(Szent Rókus)

Egyétek kenyeremet, és igyatok a borból, melyet nektek elegyítettem


Péld 9,1-6

A bölcsesség házat épített magának, kifaragta hét oszlopát, leölte áldozatait, elegyítette borát, meg is terítette asztalát. Elküldte szolgálóit, hogy kiáltsák a várban és a város falain: ,,Aki tudatlan, jöjjön hozzám!'' S a dőréknek üzente: ,,Jöjjetek, egyétek étkemet, és igyatok a borból, amelyet nektek elegyítettem! Hagyjatok fel az együgyűséggel, hogy élhessetek, és járjatok a belátás útjain!''

Zs 33

Dávidtól, amikor őrültséget színlelt Abimelek előtt, és az továbbengedte őt. Áldom az Urat minden időben, ajkamon van dicsérete szüntelen. Az Úrban dicsekszik lelkem, hallják meg a szelídek s örvendezzenek. Magasztaljátok az Urat velem, dicsérjük együtt az ő nevét. Kerestem az Urat és meghallgatott, minden rettegésből kiragadott engem. Nézzetek rá és megvilágosultok, és arcotok meg nem szégyenül. Íme ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta, és kiszabadította minden szorongatásából. Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja, és kiragadja őket. Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr, boldog az az ember, aki őbenne bízik! Féljétek az Urat, szentjei mind, mert nem szenvednek szükséget, akik őt félik! Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek, de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek. Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítlak titeket. Ki az, aki élni akar, s jó napokat kíván látni? Őrizd meg nyelvedet a gonosztól, s ajkad ne beszéljen csalárdságot! Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd! Az Úr szemmel tartja az igazakat, és imádságukat meghallgatja. De az Úr tekintete ott a gonosztevőkön is, hogy eltörölje emléküket a földön. Kiáltottak az igazak és az Úr meghallgatta, és minden szorongatásukból kiszabadította őket. Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és megmenti az alázatos lelkűeket. Sok nyomorúság éri az igazakat, de az Úr valamennyiből kimenti őket. Megőrzi minden csontjukat, egy sem törik el belőlük. Gonoszságuk öli meg a bűnösöket, s megbűnhődnek akik gyűlölik az igazat. De szolgáit az Úr megszabadítja, és senki sem bűnhődik, aki benne bízik.

Ef 5,15-20

Gondosan ügyeljetek tehát arra, hogyan éltek, ne mint esztelenek, hanem mint bölcsek. Jól használjátok fel az időt, mert rossz napokat élünk. Ne legyetek tehát ostobák, hanem értsétek meg, hogy mi az Úr akarata! Ne részegedjetek le bortól, mert abból erkölcstelenség fakad, inkább teljetek el Lélekkel! Magatok közt zsoltárokat, szent dalokat és lelki énekeket zengjetek, énekeljetek és zengedezzetek szívetekben az Úrnak! Adjatok hálát mindenkor mindenért a mi Urunk Jézus Krisztus nevében az Istennek és Atyának!

Jn 6,51-58

Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért. Vitatkozni kezdtek erre a zsidók egymás közt, és ezt kérdezték: ,,Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?'' Jézus azt felelte nekik: ,,Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem küldött az élő Atya, és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, az is általam él. Ez az a kenyér, amely az égből szállt alá. Nem olyan, mint amit az atyák ettek és meghaltak; aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog.

Évközi 20. vasárnap

2009. augusztus 16. - Évközi 20. vasárnap

Abban az időben így beszélt Jézus a zsidók sokaságához: "Én vagyok a
mennyből alászállott, élő kenyér. Aki ebből a kenyérből eszik, örökké élni
fog. Az a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért."
Vita támadt erre a zsidók között: "Hogyan adhatja ez testét eledelül
nekünk?"
Jézus így felelt nekik: "Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az
Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki
eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én
feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóban étel, és az én
vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az
bennem marad, és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya
által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez az égből
alászállott kenyér! Nem az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak! Aki ezt a
kenyeret eszi, örökké él!"
Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában.
Jn 6,50-59

Elmélkedés:

Otthoni kenyér
Abban az időben, amikor elmélkedéseink főhőse, Eszter még általános
iskolába járt szülővárosában, az iskola és a családi házuk között félúton
nyílt egy pékműhely. A műhely egy pincehelyiségben volt, amelynek kis
ablakai az utcára nyíltak, s ennek köszönhetően a kislány az iskolából
hazafelé tartva meg-megállt az ablakoknál, s megfigyelte a pékek munkáját.
Talán nem is a látvány tetszett neki a leginkább, hanem a kellemes illat.
Eszter hamar beleszeretett a friss kenyér illatába, ahogy családja is a
finom kenyér ízébe. Ettől kezdve mindig csak onnan vásároltak kenyeret, s
annak beszerzése Eszter mindennapi feladata lett. Az általános iskola
befejezése után Eszter egy távoli város gimnáziumába került, ahonnan nem
járhatott haza minden hétvégén, csak a nagy ünnepekkor. Elsős gimnazista
korában már nagyon várta, hogy karácsonyra hazamehessen. Ez volt az első
hazautazás. A többórás út után fáradtan, nagyon-nagyon éhesen, mégis
mosolyogva indult haza az ismerős házak között. Már három hónapja nem volt
idehaza, de most sem érezte magát igazán otthon. Valami hiányzott neki az
otthonlét érzetéből. Egyszer csak megérezte a jól ismert kenyérillatot.
Mindjárt be is tért a kis boltba, s megmaradt néhány forintján vett
magának egy darab kenyérlángost. Az otthon íze azonnal átjárta
testét-lelkét.

Azért meséltem el történetét, mert bizonyára sokan gondoljuk azt, hogy az
otthonlét érzéséhez hozzátartozik az otthoni kenyér illata és íze. Eszter
valójában nem a testi éhségét akarta csillapítani, hanem végre otthon
akarta érezni magát, és ehhez elég volt egy darab friss kenyér.

Sokan rendszeresen részt vesznek a vasárnapi szentmisén, mégsem tekintik
otthonunknak a templomot. Úgy érzik, hogy valami hiányzik számukra ahhoz,
hogy igazán jól érezzék itt magukat, de nem tudják megfogalmazni, hogy mi
okozza ezt a hiányérzetet. Pedig könnyű volna kitalálni! Egy darab
megszentelt kenyér, egy parányi Krisztus testévé átváltoztatott kenyér, ez
teszi a templomot otthonunkká és a vasárnapi szentmisét igazi ünneppé. A
Jézussal való bensőséges találkozás a szentáldozásban hiányzik sok-sok
ember számára. A szentmisére ugyanis nem azért jövünk el, hogy megnézzük
mit tesz a pap és meghallgassuk prédikációját. Jézus ennél sokkal többet
szeretne. Nagy ajándékként önmagát akarja nekünk adni.

A mai vasárnap evangéliumában többek között ezt olvastuk: "Az én testem
valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és
issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne" - mondta Jézus (Jn
6,55-56). A mi Urunk tehát nem azt kéri, hogy külső szemlélői legyünk
annak a csodálatos pillanatnak, amikor a kenyér, az ostya átváltozik az ő
testévé, illetve a bor átváltozik az ő vérévé, hanem meghív minket az
áldozatban való aktív részvételre, a vele való találkozásra. A szentmise
első része, az ige liturgiája azt a célt szolgálja, hogy elvezessen miket
az oltárhoz, azaz a Kenyér asztalához és felkészítsen minket a
szentáldozásra.

A szentmisében az átváltoztatás eseményéhez közeledvén a pap felszólítja a
jelenlévőket: Emeljük fel szívünket! És a közösség ezt válaszolja:
Felemeltük az Úrhoz. Legalábbis ezeket a szavakat mondjuk a szánkkal. De
valóban felemeljük a szívünket? Valóban Isten közelébe szeretnénk kerülni?
Valóban óhajtjuk a Jézussal való találkozást a szentáldozásban? Ha nem
élünk a szentáldozás lehetőségével, aligha igaz, amit mondunk.

Befejezésül térjünk még vissza Eszterhez, akit útközben megette az utolsó
pénzén vett kevéske kenyeret. Otthon az egész család és az asztalon egy
egész friss kenyér várta már. A közösen elfogyasztott kenyérben megérezte
a családi szeretet ízét. A szentmisében is pontosan ez történik, hiszen
Krisztus teste és annak vétele családias közösséggé kovácsol minket. A
szentáldozás egyrészt azt jelenti számunkra, hogy kifejezzünk hitünket,
hogy Krisztus valóságosan jelen van a kenyérben, másrészt kifejezzük, hogy
az ő közösségéhez, az Egyházhoz tartozunk. A vasárnap megszentelése nem
merülhet ki a pihenésben, a kikapcsolódásban a szórakozásban! A keresztény
ember számára a vasárnap az Istennel való találkozás napja, amikor a
szentmisén a tanítás hallgatásával és a szentáldozással megújítjuk
életünket Krisztusban.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Üdvözlégy, Jézus Krisztusomnak, Uramnak és Megváltómnak legszentebb és
valóságos teste, aki Szűz Máriától, a legtisztább szűztől születtél, akit
érettünk ártatlanul megkínoztak, s a keresztfán égi Atyádnak feláldoztak.
Kérlek, Uram Jézus Krisztus, aki valóságosan és lényegedben jelen vagy a
kenyér és a bor színe alatt: táplálj engem, vigasztalj és erősíts engem
mindig.
______________________________

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger