2009. október 18., vasárnap

Évközi idő, B év, évközi idő 29. vasárnapja

Évközi idő, B év, évközi idő 29. vasárnapja

Milyen sokszor megtapasztaljuk, hogy az elérendő szép célokhoz milyen nehéz, küzdelmes út vezet. Nem kerülhetjük ki a küzdelmet, a szép célok eléréséhez szükséges erőfeszítést. Jézus megerősít, saját példájával bíztat, hogy kitartsunk az Ő útján.
További gondolatok...

ÉVKÖZI 29. VASÁRNAP

2009.10.18. vasárnap: ÉVKÖZI 29. VASÁRNAP

(SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA)

Életét bűnért való áldozatul adta, mégis sokáig él


Iz 53,10-11

De az Úrnak úgy tetszett, hogy összetörje betegséggel. Ha odaadja engesztelő áldozatul életét, meglátja majd utódait, hosszúra nyújtja napjait; és az Úr tetszése az ő keze által teljesül. Lelkének gyötrelme után meglátja a világosságot, megelégedett lesz; tudásával szolgám igazzá tesz sokakat, és bűneiket ő hordozza.

Zs 32

Örvendezzetek igazak, az Úrban, igaz emberekhez illik a dicséret! Áldjátok az Urat lanttal, zengjetek neki dalt tízhúrú hárfával! Daloljatok neki új éneket, ujjongó szóval ügyesen zsoltárt énekeljetek neki! Mert igaz az Úr igéje, és minden tette hűséggel teli. Az igazságot és a törvényt szereti; Az Úr irgalma betölti a földet. Az Úr szava alkotta az egeket, szájának lehelete minden seregüket. A tenger vizeit mintegy tömlőbe gyűjtötte, az örvényeket tárházakba helyezte. Félje az Urat az egész föld, remegjen előtte a földkerekség minden lakója! Mert ő szólt, és meglettek, parancsolt, és létrejöttek. Felforgatja az Úr a nemzetek szándékait, elveti a népek gondolatait. De megmarad az Úr terve mindörökre, szíve szándéka nemzedékről nemzedékre. Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet tulajdonául kiválasztott! Letekint az Úr az égből, mind látja az emberek fiait. Hajlékából nézi a föld megannyi lakóját. Egytől-egyig ő alkotta szívüket, ismeri minden tettüket. Nem szabadítja meg a királyt a nagy sereg, s a hőst nem menti meg nagy ereje. Nem nyújt neki a ló biztos segítséget, nem szabadítja meg hatalmas ereje. De íme, nézi az Úr szeme azokat, akik félik őt, akik remélik irgalmát, és megmenti a haláltól lelküket, s éhínség idején is táplálja őket. Lelkünket az Úr hordozza, ő segít meg s oltalmaz minket. Valóban, benne örvend a szívünk, és szent nevében reménykedünk. Legyen, Uram, irgalmad rajtunk, amint benned bizakodunk!

Zsid 4,14-16

Mivel tehát olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, tartsunk ki a hitvallás mellett. Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tud részvéttel lenni gyöngeségeink iránt, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűnt kivéve. Járuljunk ezért bizalommal a kegyelem trónja elé, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk az alkalmas időben való segítségre.

Mk 10,35-45

Ekkor eléje járultak Zebedeus fiai, Jakab és János, és így szóltak: ,,Mester! Azt akarjuk, hogy amit kérünk, tedd meg nekünk.'' Ő megkérdezte tőlük: ,,Mit akartok, hogy megtegyek nektek?'' Azt felelték: ,,Tedd meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk pedig a bal oldaladon ülhessen a te dicsőségedben.'' Jézus erre azt mondta nekik: ,,Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a pohárból, amelyből én iszom? Vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?'' Ők azt felelték neki: ,,Meg tudunk.'' Ekkor Jézus azt mondta nekik: ,,A pohárból, amelyből én iszom, inni fogtok ugyan, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is meg fogtok keresztelkedni. De azt megadni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön, az nem az én dolgom. Az azoké lesz, akiknek készítették.'' Amikor a tíz meghallotta ezt, haragudni kezdtek Jakabra és Jánosra. Jézus azonban magához hívta őket, és azt mondta nekik: ,,Tudjátok, hogy akiket a nemzetek fejedelmeknek tekintenek, azok uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak felettük. Köztetek azonban ez nem így van, hanem aki nagy akar lenni, az legyen a ti szolgátok; aki pedig első akar lenni köztetek, az a szolgája lesz mindenkinek. Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.''

Évközi 29. vasárnap, Missziós vasárnap

2009. október 18. - Évközi 29. vasárnap, Missziós vasárnap

Abban az időben: Zebedeus fiai, Jakab és János odamentek Jézushoz, és ezt
mondták: "Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk." Ő
megkérdezte: "Mit kívántok, mit tegyek nektek?" Ezt felelték: "Add meg
nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk a bal oldaladon üljön a te
dicsőségedben." Jézus így válaszolt: "Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e
inni a kehelyből, amelyből én iszom, vagy meg tudtok-e keresztelkedni a
keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?" Azt felelték: "Meg tudjuk
tenni!"
Jézus így folytatta: "A kehelyből, amelyből én iszom, ti is inni fogtok, s
a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedtek. De
hogy a jobb és bal oldalamon ki üljön, azt nem én döntöm el. Az a hely
azokat illeti, akiknek készült."
Amikor a többi tíz ezt meghallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra.
Ezért Jézus odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy
akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, és vezető
embereik éreztetik velük hatalmukat. De közöttetek ez ne így legyen. Ha
valaki közületek ki akar tűnni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek
első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája. Hisz az Emberfia nem azért
jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja
váltságul sokakért."
Mk 10,35-45

Elmélkedés:

A cél: a hit hirdetése
Néhány héttel ezelőtt egy fiatal lelkesen mesélte nekem, hogy a nyáron
missziós táborban volt. Persze ne olyan táborra gondoljunk, amelynek
helyszíne a brazíliai őserdő. Az ilyen missziós táborok Magyarországon
vannak, s már jó néhány éve szervezik őket a verbita missziós szerzetesek
elsősorban fiatalok számára. A tábor résztvevői megismerkedhetnek azzal,
hogy milyen munkát végeznek a távoli országokban azok, akik vállalkoznak a
misszióra. A tábor során találkoznak olyan személyekkel, akik éveket vagy
évtizedeket töltöttek Argentínában vagy éppen a Fülöp-szigeteken. Az egyik
misszióból hazatért atya arról beszélt a fiataloknak, hogy amikor
Brazíliában szolgált, tulajdonképpen nem volt állandó plébániája, ahol
lakott, hanem mindig úton volt. 200 km hosszú terület tartozott hozzá,
amelyet három hónap alatt járt körbe, aztán kezdte újra. Egy-egy kis
falunak a lakossága pontosan tudta, mikor fog érkezni, és arra az időre a
hitoktatók felkészítették a gyerekeket az elsőáldozásra, a lelkes segítő
hívek pedig a szülők és a keresztszülők felkészítését vállalták a
keresztség előtt, és a házasságra készülő jegyesek oktatásának is volt
külön felelőse. Az atya mindenhol két-három napot tartózkodott csupán.
Amikor megérkezett hozzájuk, mindenki abba hagyta azokra a napokra a
munkát és ott voltak a szentmiséken és a szertartásokon. Az emberek
számára nem voltak más ünnepek. Nekik az volt az ünnep, amikor a pap
megérkezett és velük volt.

Ma, a missziós vasárnapon azokra a papokra, missziós szerzetesekre és
szerzetesnőkre gondolunk, akik hazájuktól távol, a világ távoli részein
szavukkal hirdetik Jézus tanítását és életükkel tesznek tanúságot
hitükről. Azokra a missziósokra gondolunk, akiket mindenhol örömmel
várnak, s akiknek az érkezése igazi ünnepet jelent mindenki számára.
Azokra gondolunk, s azokért imádkozunk, akik Krisztustól veszik az erőt és
a bátorságot feladatukhoz.

Mindazok, akik az elmúlt évszázadokban vagy napjainkban vállalkoznak a
missziós szolgálatra, magukra vonatkoztatták Jézus szavait: "Menjetek el
az egész világra és tegyétek tanítványommá mind a népeket!" (Mt 28,19). Ők
megértették, hogy ezek a szavak nem csak az egykori apostoloknak szóltak,
hanem személyesen nekik szól e felhívás. Megértették, hogy amilyen
mértékben megosztják életüket Krisztussal, olyan mértékben fognak
részesedni Krisztus küldetéséből. Megértették, hogy Jézus élete az ő
életük és Jézus küldetése az ő küldetésük is.

Mert Jézus maga is missziós volt. Küldött volt, küldetést teljesített.
Annak a küldetésnek a teljesítése volt az életcélja, amivel megbízta őt a
mennyei Atya. És ettől soha nem tért el. Szavával és életével tett
tanúságot Isten szeretetéről az emberek előtt. Amikor pedig saját
küldetését beteljesítette, küldetéssel bízta meg tanítványait: ők
folytassák a tanúságtételt Isten szeretetéről, ők folytassák a hit
terjesztését. Minden missziósnak egyetlen, közös célja van: a hit
hirdetése. Ezt vállalják a világnak azon a helyein, ahol az emberek még
nem hallottak Jézusról, a hitről, a megváltásról, Isten üdvözítő
szándékáról. A hit hirdetését vállalják olyan helyeken, ahol ez komoly
nehézségekkel jár, s ahol akár még az életük is veszélyben forog.

A szó szoros értelmében a misszió alatt azt értjük, hogy olyan embereknek
hirdetik a krisztusi evangéliumot, akik számára ez teljesen ismeretlen.
Olyanoknak, akik még nem szerveződtek keresztény közösséggé, s akik
értelemszerűen még nem alkalmasak arra, hogy saját hitüket továbbadják
másoknak. Ugyanakkor missziónak kell tekintenünk azt is, amikor egy
évszázadok óta keresztény országban az élő hitüket elvesztő emberek, az
Egyháztól eltávolodott emberek, az evangélium tanításától eltérő módon élő
emberek számára hirdetik az Isten szavát. Igen, a megkeresztelt, de
hitüket nem gyakorló emberek újraevangelizálását is missziónak kell
tekintenünk.

Befejezésül gondolkozzunk még el a következőn: Az ember hite nem gyengül,
hanem erősödik azáltal, hogy továbbadja, tanúságot tesz róla. Ha
meggyengültnek érezzük saját hitünket, akkor vajon ennek nem éppen az
lehet az oka, hogy magánügynek tartjuk és nem osztjuk meg másokkal? Hitünk
csak erősödhet, ha részt vállalunk az Egyház és Krisztus küldetéséből.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Mindenható Úristen, emlékezzél meg arról, hogy a pogányok lelkét is a te
képedre és hasonlatosságodra teremtetted! Emlékezzél meg, Uram, hogy Szent
Fiad az ő lelkük üdvéért is a legkegyetlenebb halált szenvedte!
Ne engedd, könyörgök, hogy a pogányok őt megvessék, hanem engedd, hogy a
jámbor emberek imájára megtérjenek, és részesei legyenek az örök
boldogságnak; ne maradjanak bálványimádók, hanem ismerjék meg Krisztust,
az örök élet forrását, ki nekünk életünk, üdvünk, örömünk, feltámadásunk,
aki bennünket megváltott és megszentelt, akinek dicsőség, hála és imádás
mindörökkön örökké!
Xavéri Szent Ferenc
______________________________

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger