2009. november 8., vasárnap

Évközi idő, B év, évközi idő 32. vasárnapja

Évközi idő, B év, évközi idő 32. vasárnapja

Bizalom hiányos korban élünk. Nehéz megbízni a másikban, mert sokat csalódtunk. Jézus arra hív ma minket, hogy felfedezve életünkben Atyánk gondviselő szeretetét megerősödjünk az Isten iránti bizalomban.
További gondolatok...

ÉVKÖZI 32. VASÁRNAP

2009.11.08. vasárnap: ÉVKÖZI 32. VASÁRNAP

(Szent Kolos, Szent Godfréd)

A lisztesfazék nem ürült ki az Úr ígérete szerint


1Kir 17,10-16

Felkelt és elment Száreftába. Amikor a város kapujához ért, meglátott egy özvegyasszonyt, aki fát szedegetett. Megszólította, s azt mondta neki: ,,Adj nekem egy kis vizet valami edényben, hadd igyam.'' Amikor aztán az elment, hogy hozzon, ő így kiáltott utána: ,,Hozz nekem, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben.'' Az ezt felelte: ,,Az Úrnak, a te Istenednek életére mondom, hogy nincs semmiféle kenyerem, csak egy maroknyi lisztem a vékában s egy kis olajam a korsóban: éppen egy pár darabka fát szedek, hogy elkészítsem azt magamnak s fiamnak, hogy megegyük, s azután meghaljunk.'' Azt mondta neki Illés: ,,Ne félj, csak eredj, s tégy, ahogy mondtad. Először azonban nekem készíts abból a lisztecskéből egy kis hamuban sült lepényt, s hozd ki azt nekem. Magadnak és fiadnak azután csinálj. Ezt üzeni ugyanis az Úr, Izrael Istene: ,,Nem ürül ki lisztes vékád, s nem apad el olajos korsód mindaddig, amíg esőt nem ad az Úr a föld színére.'''' Erre az elment, s Illés szava szerint cselekedett, és evett ő s az asszony s egész házanépe, s attól a naptól kezdve nem ürült ki a lisztes véka, s nem apadt el az olajos korsó -- az Úr szava szerint, amelyet Illés által szólt.

Zs 145

ALLELUJA! Dicsérd lelkem, az Urat! Dicsérem az Urat, amíg csak élek, zsoltárt énekelek Istenemnek, amíg csak leszek. Ne bízzatok fejedelmekben, emberek fiaiban, akik nem segíthetnek! Ha lelkük elszáll, visszatérnek a földbe, terveik még aznap mind megsemmisülnek. Boldog, akinek segítője Jákob Istene, akinek az Úrban, az ő Istenében van reménye! Ő alkotta az eget és a földet, a tengert és mindent ami bennük van. Hűségét megtartja örökre, igazságot szerez a méltatlanul szenvedőknek, kenyeret ad az éhezőknek.Az Úr megszabadítja a foglyokat, az Úr a vakokat látóvá teszi, az Úr felemeli a lesújtottakat, az Úr az igazakat szereti. Az Úr megoltalmazza a jövevényeket, felkarolja az özvegyet és az árvát, de elpusztítja a bűnösök útjait. Király az Úr mindörökké, a te Istened, Sion, nemzedékről nemzedékre.

Zsid 9,24-28

Mert Krisztus nem kézzel alkotott szentélybe lépett be, amely a valóságnak csak jelképe, hanem magába az égbe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék értünk; nem is azért, hogy gyakran föláldozza önmagát, mint ahogy a főpap évről-évre bemegy a szentélybe idegen vérrel; különben gyakran kellett volna szenvednie a világ kezdete óta; így pedig egyszer jelent meg az idők teljességében, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. És ahogyan el van határozva, hogy az emberek egyszer meghaljanak, és utána következik az ítélet, úgy Krisztus is egyszer lett áldozattá, hogy sokak bűnét elvegye [Iz 53,12]; másodszor pedig bűn nélkül fog megjelenni az őt várók üdvösségére.

Mk 12,38-44

Ő pedig tanítás közben ezt mondta nekik: ,,Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösökben járni, és a piacon a köszöntéseket fogadni! Az első helyeken ülnek a zsinagógákban, vendégségben pedig a főhelyeken. Felélik az özvegyek házait, és színleg nagyokat imádkoznak. Ezeket súlyosabban ítélik majd meg!'' Jézus ezután leült a templomkincstárral szemben, és figyelte, hogyan dob a tömeg pénzt a kincstárba: sok gazdag sokat dobott be. Aztán jött egy szegény özvegy, és bedobott két garast, ami egy negyedpénz. Akkor odahívta tanítványait, és azt mondta nekik: ,,Bizony, mondom nektek: ez a szegény özvegy többet adott mindazoknál, akik pénzt dobtak a kincstárba. Mert azok mind abból adtak, amiben bővelkedtek, ez pedig az ő szegénységéből bedobta mindenét, amije volt, egész megélhetését.''

Évközi 32. vasárnap

2009. november 8. - Évközi 32. vasárnap

Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, ezt mondta a tömegnek: "Óvakodjatok
az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösben, és szeretik, ha
nyilvános tereken köszöntik őket. Örömest elfoglalják a zsinagógában és a
lakomákon a főhelyeket. Felélik az özvegyek házát, és közben színleg
nagyokat imádkoznak. Ezért keményebb ítélet vár rájuk."
Ezután leült szemben a templompersellyel, és figyelte, hogy a nép hogyan
dobja a pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De egy szegény
özvegyasszony is odajött, és csak két fillért dobott be. Erre magához
hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: "Bizony mondom nektek, ez a
szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert
ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, amije csak volt,
egész vagyonát."
Mk 12,38-44

Elmélkedés:

Özvegyek fillérjei
Gyermekkorom egyik legkedvesebb története volt Móricz Zsigmond: Hét
krajcár című novellája. Sokszor elolvastam ezt a szegény emberek
szegényes, de mégis derűs világáról szóló elbeszélést. A történet szerint
az édesanya gyermekével együtt egész nap pénz után kutatott a házban. Hét
krajcárra volt szüksége, hogy szappant vegyen és mosni tudjon. Az első
három pénzecske még viszonylag könnyen előkerült a fiókokból, de a
negyediket már nehezebben találták meg az almáriumos szekrényben. Végül az
ötödik, meg a hatodik is előkerült nagy nehezen a kabátzsebek mélyéről, de
a hetedik még mindig hiányzott, hiába kutattak érte mindenhol. Pedig ha
egy hiányzik, akkor mit sem ér a többi hat, mert azon nem adnak szappant a
boltban. Mivel nem volt mit tenni, tiszta szívből jót nevettek saját
nyomorúságukon. Ekkor váratlanul beállított hozzájuk egy szegény koldus,
aki nagy szánalmat keltve előadta siralmát, hogy segítsék meg őt egy kis
pénzzel. Aztán a kéregetőből adakozó lett. Amikor ugyanis a koldus
megtudta, hogy már csak egyetlen krajcár hiányzik a szappanhoz, szívesen
adott az asszonynak, pedig ő sem bővelkedett. Már akkor megjegyeztem
magamnak tanulságként, amit később sokszor megtapasztaltam: a szegény
ember mindig szívesebben adakozik, mint a gazdag.

A mai vasárnap evangéliuma egy másik szegény özvegyasszonyra irányítja
figyelmünket, akire Jézus felfigyel a templomnál. Bár az ő adománya
kevesebb volt mindenki másénál, mégis az övét értékelte Jézus a
legnagyobbra. Két fillér. Mindössze ennyi volt az özvegy vagyona. Két
fillér. Csak ennyit dobott a perselybe, de ezzel mindenét odaadta. Nem
maradt semmije, egyetlen fillérje sem. Életét az Istenre bízta. Az ad a
legtöbbet, akinek a legkevesebb marad.

Furcsa érzésekkel olvastam a napokban hogy Magyarország leggazdagabb
emberei hány milliárdot veszítettek vagyonukból az elmúlt esztendő
folyamán a gazdasági válság miatt. Sok milliárdot buktak el, de továbbra
is ők maradtak a legtehetősebbek és természetesen nincsenek mindennapi
megélhetési gondjaik. Ők persze időnként szoktak adakozni is, például
szegény vagy beteg gyermekek számára akár több millió forintot, amely
egészen nagy összeg azoknak, akik minimálbérből élnek. Vajon Jézus hogyan
értékelné az ilyen adakozást? Hiszen ők is csak a feleslegükből adakoznak,
s bizonyára nem volnának képesek arra, hogy mindenüket odaadják valamilyen
nemes célra. Ők mindig csak annyit adnak, hogy továbbra is jól éljenek.
Van egy találós kérdésem: Ki nem akar a világ leggazdagabb embere lenni? A
válasz egészen egyszerű: A világ leggazdagabb embere. És ez nem tréfa,
hiszen Bill Gates a számítógépekből és programokból milliárdossá vált
üzletember mondta ezt egy televíziós műsorban. Elárulta, hogy azért nem
akar a leggazdagabb lenni, mert így túl nagy figyelem irányul rá. Ő persze
nem arra gondolt, hogy szegény akar lenni, hanem csak megelégedne azzal
is, ha néhány hellyel hátrébb szorulna a leggazdagabbak ranglistáján. De
ha a gazdagok önszántukból nem is adnak oda sokat másoknak életükben,
halálukkor tőlük is mindent elvesznek. Mindent. És akkor ők is szegények
lesznek. Talán éppen ők lesznek a legszegényebbek.

Befejezésül mondok még egy történetet egy özvegyasszonyról. Igaz
történetét évekkel ezelőtt olvastam. Az özvegy minden nap ott ült kis
falujuk kis templomában az első padban a szentmisén. Egy napon ritka,
ünnepélyes alkalom volt a templomban: a falu szülötte mutatta be első
szentmiséjét. Az özvegy most is ott ült az első sorban, kezében az újonnan
felszentelt pap újmisés szentképével. Meghatódva olvasta az atya újmisés
jelmondatát: "...jött egy szegény özvegyasszony is, és két fillért dobott
be." Könnyes szemmel egyszer az újmisést, máskor az ő szintén pap
testvérét nézte, aki a prédikációt mondta a szegény özvegy két
fillérjéről, aki mindenét odaadta Istennek. Tekintete hol az egyik, hol a
másik papra tévedt. Mindkettő az ő fia volt. Mindenét odaadta Istennek.
Két fia volt az ő két fillérje, amit Isten "perselyébe" dobott.

Most talán gondolkozzunk el azon, hogy mi mit adunk Istennek?
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Uram, mindent tőled kaptam, s mindent neked köszönhetek. Ezért kész vagyok
tiszta szívből mindent visszaadni neked. Örömmel és szabad akarattal adok
neked, Uram, mindent. Tartsd meg mindig ezt az érzést a szívemben, és
vezess engem magadhoz!
______________________________

Évközi harminckettedik vasárnap

Felszólítás a hitelességre

2009. november 8. Évközi harminckettedik vasárnap

P. Paul Campbell LC

Mk 12,38-44

Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, ezt mondta a tömegnek: „Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösben, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Örömest elfoglalják a zsinagógában és a lakomákon a főhelyeket. Felélik az özvegyek házát, és közben színleg nagyokat imádkoznak. Ezért keményebb ítélet vár rájuk.”

Ezután leült szemben a templompersellyel, és figyelte, hogy a nép hogyan dobja a pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De egy szegény özvegyasszony is odajött, és csak két fillért dobott be. Erre magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, amije csak volt, egész vagyonát.”

Bevezető ima: Uram, hiszek benned. Hiszem, hogy velem vagy, hiszem, hogy te élteted lelkemet. Beléd vetem teljes bizalmamat, hiszen nélküled semmit sem tehetek. Szeretlek Uram! Szabadíts meg mindentől, ami megakadályoz, hogy neked adjam egész szívemet és minden erőmet! Segíts, hogy ma minden cselekedetemben téged szeresselek! Segíts, hogy a mai napon mindenkiben meglássalak Téged!

Kérés: Uram, segíts, hogy olyan döntést tudjak hozni, amellyel életemben a te akaratodat követem, és ezt következetesen becsülettel át is tudjam ültetni életembe!

1. Kirakat hit. Ebben az evangéliumi részben szembetűnő az írástudók és a szegény asszony közötti ellentét. Az írástudókat a külsőségek vezérlik, ebből is látszik, hogy saját hiúságuk rabszolgái. Belső magabiztosságuk önmaguk dicsőítésében ki is merül. Sokkal inkább a tömegnek való tetszés irányította cselekedeteiket, mint az Istenre való odafigyelés. Mivel kirakatba állították magukat, hitük nem tudta őket átalakítani, s megszabadítani rendetlen vágyaiktól és szenvedélyeiktől. Kívülről nézve nagyon buzgó vallásos embereknek tűntek, azonban belülről tele volt a lelkük terhekkel. Kapzsiságukban még az özvegyek házát is elszedték.

2. A nagylelkűség azt jelenti, hogy mindenemet odaadom. A szegény asszonyt nem vették észre a tömegtől, de Jézus meglátta őt. Amíg a gazdagok csinálták a felhajtást adományaik körül, neki csak két fillérje volt, amit odaadhatott. Az asszony csöndesen eltűnt a tömegben, senki sem vette őt észre, csak Krisztus. Választhatunk: a tömeg ujjongása, vagy Isten dicsérete között.

3. Összehasonlítgatni. Milyen gyorsan megtörténik velünk is, hogy túlzottan is azzal foglalkozunk, mije van másnak, mit csinál, vagy mit mond a másik. Abba a csapdába esünk, hogy összehasonlítgatjuk magunkat másokkal, és sokszor valószínű, hogy mi húzzuk a rövidebbet. Ez semmi másra nem jó, mint hogy boldogtalanná tegyük magunkat. Isten nem hasonlítgat össze minket másokkal, Ő szeret minket. Olyannak alkotott minket, amilyenek vagyunk, a mi egyedülálló talentumainkkal és képességeinkkel. Nem aszerint méri nagylelkűségünket, hogy mit adunk, hanem, hogy mit tartunk vissza saját magunk számára.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, segíts, hogy többé ne hasonlítgassam magamat másokhoz! Segíts, hogy észrevegyem a mai napon a jót, amit tennem kell! Segíts, hogy rájöjjek, mi mindentől függök még, ami tőled távol tart. Te mindent odaadtál értem. Szeretnék neked mindent kamatostul visszaadni!

Elhatározás: Bízni akarok Isten szándékaiban és valami olyat szeretnék ma adni neki, amit eddig még megtartottam magamnak.


A Pápa ima szándéka 2009. november hónapra:

- Hogy a vasárnapot olyan napnak éljük meg, amelyen a keresztények egybegyűlnek a feltámadott Úr megünneplésére, részesedve az Eucharisztia asztalközösségében.
- Hogy a különféle vallások hívői, életük tanúságtételével és testvéri párbeszéddel, adjanak világos bizonyítást arról, hogy Isten szava a békesség hordozója.


--~--~---------~--~----~------
------~-------~--~----~
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Szent Pál évét segíti.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mail címen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001
-~----------~----~----~----~------~----~------~--~---

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger