2009. december 18., péntek

A szent éjszaka

A szent éjszaka

Karácsony napja volt, valamennyien a templomba mentek, csak nagyanyó és én maradtunk odahaza. Azt hiszem, az egész házban egyedül voltunk. Mi azért nem mehettünk a többiekkel, mert egyikünk nagyon fiatal volt, a másikunk pedig már nagyon öreg. És mi mind a ketten olyan szomorúak voltunk, hogy nem mehettünk el a hajnali misére, és nem gyönyörködhettünk a sok-sok égő gyertyában. Amint így egyedül üldögéltünk, elkezdett nagyanya mesélni...

- Volt egyszer egy ember - mondta, - aki kiment a sötét éjszakába, hogy tüzet kölcsönözzön. Házról-házra járt és mindenhová bekopogtatott. -Jó emberek
segítsetek rajtam! - mondta. - A feleségemnek gyermeke született és tüzet akarok gyújtani, hogy felmelegítsem őt meg a kisdedet. De késő éjszaka volt és mindenki mélyen aludt. Senki sem válaszolt. Az ember tehát csak ment, mendegélt.
Végre észrevette, hogy nagy messze valami tűz világol. Abban az irányba vándorolt tovább és meglátta, hogy a tűz kint a szabadban lobog. Fehér juhnyáj pihent és aludt a tűz körül és egy öreg pásztor üldögélt ottan és őrizte a nyájat.
Mikor az ember, aki tüzet keresett, odaért a juhokhoz, meglátta, hogy három hatalmas komondor fekszik a pásztor lábánál. Mind a három fölébredt, mikor arrafelé tartott, kitátották széles szájukat, mintha ugatni akarnának, de egy hang sem hallatszott. Az ember látta, hogy a szőrük felborzolódott a hátukon, látta, hogy éles foguk fehéren villogott a tűzfényben és hogy nekirohannak. Érezte, hogy az egyik a lába fele harap, a másik meg a keze felé; a harmadik pedig a torka felé. De mintha a foguk, amikkel harapni szerettek volna, nem engedelmeskedett volna és
így az embert semmi baj nem érte. Most az ember tovább akart menni, hogy megkapja, amire szüksége van. De a juhok olyan sűrűn feküdtek egymás hegyin-hátán, hogy nem tudott előre jutni. Ekkor egyszerűen fellépett az állatok hátára
és úgy ment a tűz felé. És egy állat sem ébredt fel, de még csak meg sem mozdult. Idáig jutott a nagyanya a mesélésben, anélkül, hogy megzavartam volna, most azonban igazán félbe kellett szakítanom.

- Miért nem mozdultak meg a juhok, nagyanyám? - kérdeztem. - Azt majd meghallod nemsokára, - mondta nagyanya, és tovább folytatta a történetet. - Mikor a férfi már közel ért a tűzhöz, a pásztor feltekintett. Öreg, haragos ember volt, barátságtalan és kemény mindenkivel szemben. Mikor meglátta, hogy az idegen feléje közeledik, felkapta hosszú hegyes botját, mely mindig a kezében volt, mikor a nyájat őrizte és az idegen felé, hajította. A bot sivítva röpült a vándor felé, de mielőtt eltalálta volna, elkanyarodott tőle és búgva sivított el mellette, ki a mezőre. Mikor nagyanya idáigjutott, ismét félbeszakítottam.
- Nagyanyám, miért nem akarta a bot eltalálni azt az embert?
- Nagyanya azonban nem is törődött a kérdésemmel, hanem tovább folytatta az
elbeszélését.

- Most odalépett az ember a pásztorhoz és így szólt hozzá: Jó ember, segíts rajtam és adj kölcsön egy kis parazsat! A feleségemnek gyermeke született és tüzet kell raknom, hogy felmelegítsem őt meg a kisdedet. A pásztor a legszívesebben nemet mondott volna, de azután a kutyákra gondolt, melyek nem harapták meg az idegent, meg a juhokra, melyek nem ugrottak föl és végül a botjára, mely nem akarta eltalálni, bizony megélemedett és nem merte megtagadni tőle, amit kért.

- Végy csak, amennyi kell! - mondta az idegennek. A tűz már éppen kialvóban volt. Nem volt ott már sem darabfa, sem gally, csak nagy halom zsarátnok, az idegennek pedig nem volt sem tűzlapátja, sem serpenyője, amiben a parazsat elvihette volna. A pásztor jól látta ezt és azért újból biztatta:
- Végy csak amennyi, tetszik! - és már előre örült annak, hogy az idegen úgy sem fog tudni tüzet, vinni magával. Az ember azonban lehajolt és puszta kezével néhány parazsat kapart elő a hamuból és azt a köpenyébe takargatta. És a parázs sem a kezét nem égette meg, mikor hozzányalt, sem a köpenyét, amiben úgy vitte, mintha csak dió vagy alma lett volna. Erre már harmadszor szakítottam félbe a mesét.

- Nagyanyó, miért nem akarta a parázs megégetni annak az embernek a kezét?

- Mindjárt meghallod, - mondta nagyanya, és tovább folytatta a történetet. - Midőn a pásztor, aki gonosz és haragos ember volt, mindezt látta, akkor nagyon elcsodálkozott: - Micsoda éjszaka lehet ez, hogy a kutyák nem harapnak, a juhok nem félnek, a botom nem talál, és tűz nem éget? Visszahívta az idegent, és ezt kérdezte tőle:

- Minő éjszaka ez? És hogy van az, hogy mindenek olyan kegyesek hozzád? Erre az idegen így felelt: - Én nem mondhatom meg Néked, ha magad nem látod! - És azzal tovább sietett, hogy minél előbb tüzet rakhasson és felmelegítse a feleségét és a kisdedet. A pásztor azonban úgy gondolta, hogy nem téveszti el a szem elől ezt az embert, míg meg nem tudja, hogy mit is jelentsenek mindezek. Fölszedelőzködött tehát és utána ment, míg el nem jutott oda, ahol az lakott. Ekkor látta a pásztor, hogy az idegennek még csak kunyhója sincsen, hanem csak egy sziklabarlangban feküdt a felesége és a gyermeke és ott semmi más nem volt a hideg sivár kõfalaknál. A pásztor úgy gondolta, hogy a szegény ártatlan csecsemő halálra fázik a barlangban, és bár keményszívű ember volt, mégis ellágyult és segíteni akart a gyermeken. Leoldozta hát válláról a hátizsákját és elővett belőle egy puha, fehér báránybõrt, odaadta az idegennek, és azt mondta, hogy takarja be vele az alvó kisdedet.

De alig hogy megmutatta, hogy ő is tud jószívű lenni, a szemei egyszerre fölnyíltak és olyant látott, amit eddig nem láthatott és olyant hallott, amit eddig nem hallhatott. Látta, hogy ezüstszárnyú kis angyalkák állanak sűrűn körülötte, és mindegyikének hárfa van a kezében és mindegyik hangosan énekelte, hogy ma született nékünk a Megváltó, aki a világot feloldja bűneiből. Most aztán megértette, hogy miért volt ma éjszaka minden olyan vidám és hogy miért nem akart rosszat tenni senki sem.

De nemcsak a pásztor körül voltak angyalok, hanem angyalokat látott, ahová csak tekintett. Ott ültek bent a barlangban, ott ültek kint a hegyen, és ott lebegtek fent az égben. Csapatostól jöttek és mentek, de mindannyiszor megálltak és megnézték egy pillanatra a kisdedet. Oly nagy öröm, vigasság, ének és zene volt a sötét éjszakában, aminőt ő eddig soha sem látott. Úgy megörült, hogy felnyíltak szemei, térdre borult és úgy adott hálát az Istennek.

Midőn idáig jutott el nagyanya, felsóhajtott és így szólt: - És amit ez a pásztor látott, azt mi is megláthatjuk, mert az angyalok minden karácsony éjjel fent lebegnek az égben, csak észre kell vennünk őket. Majd kezét a fejemre téve, így szólt nagyanyám: - Emlékezz erre vissza, mert ez igaz, mint ahogy én látlak téged, és te látsz engem. És nem a gyertyáktól, nem a lámpáktól függ, nem a holdvilágtól, avagy a napfénytől függ, hanem az a legfontosabb, hogy olyan szemünk legyen, amely meglátja az Úr dicsőségét!

Selma Legerlöf

»

Adventi idő, December 18.

Adventi idő, December 18.

Közvetlen előkészületünk során nézzük meg külső előkészületünket. rendet teszek magam körül, hogy belül is alakulhasson a rend. A külső rendezettségem jellé válik a környezetemben. Éppen ezért fontos, hogy látható legyen, bár nem hivalkodóan készületem, összeszedettségem.
További gondolatok...

Advent harmadik hete - Péntek

2009.12.18. péntek

Igaz sarjat támasztok Dávidnak


Jer 23,5-8

Íme, jönnek napok -- mondja az Úr --, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak; királyként uralkodik majd, és okosan cselekszik, jogot és igazságot szolgáltat az országban. Napjaiban megszabadul Júda, és Izrael biztonságban lakik; ez lesz a neve, amelyen szólítják: Az Úr a mi igazságunk. Azért íme, jönnek napok, -- mondja az Úr, -- amikor nem mondják többé: ,,Él az Úr, aki felhozta Izrael fiait Egyiptom földjéről!'', hanem: ,,Él az Úr, aki felhozta és elvezette Izrael házának ivadékait észak földjéről és minden országból'', ahová elűztem őket; és a saját földjükön fognak lakni.''

Zs 71

Salamontól. Isten, add át ítéletedet a királynak, igazságodat a király fiának, hogy igazságosan ítélje népedet, és méltányosan szegényeidet. Békét teremjenek a hegyek a népnek, és igazságot a halmok. Szolgáltasson igazságot a nép szegényeinek, nyújtson a szegények fiainak segítséget, s alázza meg az erőszakoskodót. Éljen, amíg a nap és a hold, nemzedékről nemzedékre. Úgy szálljon le, mint az eső a rétre, s mint ahogy az esőcsepp öntözi a földet. Virágozzék napjaiban az igazság és a béke teljessége, amíg a hold el nem múlik. Uralkodjék tengertől tengerig, A folyamtól a földkerekség széléig. Boruljanak le előtte a sivatag lakói s ellenségei nyalják a port. Tarzis királyai és a szigetek hordjanak adományokat, Arábia és Sába királyai ajándékokat hozzanak. A föld minden királya hódoljon előtte, s legyen minden nemzet a szolgája. Mert ő megszabadítja a szegényt, aki hozzá kiált, s a szűkölködőt, akin senki sem segít. Megkönyörül a szegényen és a nincstelenen és megszabadítja a szűkölködőket. Megmenti őket az elnyomástól és az erőszaktól, mert szemében drága az ő vérük. Éljen és legyen része Arábia aranyában, imádkoznak is majd érte mindenkor; Áldják őt minden nap. Bőséggel legyen gabona a földön, s hullámozzék a hegyek tetején, mint a Libanon, olyan legyen termése; A város népe virágozzék mint a rét füve. Áldott legyen neve mindörökre, maradjon meg neve, amíg a nap ragyog; Benne nyerjen áldást a föld minden nemzetsége, dicsérje őt minden nemzet! Áldott legyen az Úr Isten, Izrael Istene, egyedül ő művel csodákat. Áldott legyen az ő fölséges neve örökre, teljék be fölségével az egész világ! Ámen! Ámen!

Mt 1,18-24

Jézus Krisztus születése pedig így történt: Anyja, Mária el volt jegyezve Józseffel. Mielőtt egybekeltek volna, kitudódott, hogy méhében fogant a Szentlélektől. József pedig, a férje, igaz ember lévén, nem akarta őt hírbe hozni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el őt. Amikor ezeket forgatta szívében, íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és így szólt: ,,József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: ,,Íme, a szűz méhében fogan és fiút szül, és a nevét Emmánuelnek fogják hívni'' [Iz 7,14]. Ez azt jelenti: Velünk az Isten. József pedig fölkelt álmából és úgy tett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét.

Advent harmadik hete - Péntek

2009. december 18. - Péntek

Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt
Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket
fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József, igaz ember volt, nem
akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja
el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így
szólt: "József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert
a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak
nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől." Mindez pedig azért történt,
hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Íme, a Szűz
gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami azt
jelenti: "Velünk az Isten." Amikor József felébredt álmából, úgy
cselekedett, amint az Úr angyala parancsolta neki.
Mt 1,18-24

Elmélkedés:

Jézus születésének elbeszéléseiben olvashatunk arról, hogy József több
alkalommal is álmot lát, amelyekben útmutatásokat kap Istentől. A mai
evangéliumban József első álmát ismerhettük meg, amely álom eloszlatja az
ő aggályait és félelmeit. József megtudja, ugyanakkor az evangélista az
olvasónak is tudtára adja, hogy a születendő gyermek az Isten Fia, ő a
megváltó, akinek jövetelét Isten megígérte. József megérti az álmot,
isteni útmutatásnak tartja, ezért annak megfelelően cselekszik. Az isteni
kinyilatkoztatás erősítsen meg minket is abban a hitben, hogy a Gyermek,
akinek születésére készülünk most, az adventi időben, valóban az Isten
Fia.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Ó jöjj, ó jöjj el, Adonáj,
ki cserjelángból szólalál,
majd kőbe vésted tíz szavad,
jöjj tárt karokkal jómagad!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!
______________________________

Advent harmadik hete - Péntek

Az igaz József
2009. december 18. Advent harmadik hete - Péntek

P. Edward McIlmail, LC

Mt 1,18-25

Jézus Krisztus születése pedig így történt: Anyja, Mária el volt jegyezve Józseffel. Mielőtt egybekeltek volna, kitudódott, hogy méhében fogant a Szentlélektől. József pedig, a férje, igaz ember lévén nem akarta őt hírbe hozni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el őt. Amikor ezeket forgatta szívében, íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogantatott, a Szentlélektől van. Fiú fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert Ő szabadítja meg népét bűneitől. Mind ez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: „Íme, a Szűz méhében fogant és fiút szül, és a nevét Emmánuelnek fogják hívni.” Ez azt jelenti: Velünk az Isten. József pedig fölkelt álmából és így tett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét, de nem ismerte meg őt, amíg az meg nem szülte a Fiút és a Jézus nevet adta neki.

Bevezető imádság: Uram, Eléd jövök alázatosan. Oly gyakran vétkeztem már, ezért tisztában vagyok gyengeségeimmel. A Te hatalmas szereteted biztosít arról, hogy a kegyelmed meg tud tartani a szentségre vezető úton.

Kérés: Uram, engedd, hogy hasonlóvá tudjak válni Szent Józsefhez és úgy tudjak bánni a körülöttem lévőkkel, ahogy azt ő tette.

1. Nem kárörvendően. József döbbenten látta, hogy Mária gyermeket vár. Itt van az asszony, akit mindig is kifogástalannak ismert. Leleplezhette volna őt nyilvánosan, de nem tette. Kész volt, hogy hagyja az egész dolgot magától megnyugodni, hogy Máriát ne tegye igaztalanul nevetségessé. Milyen csodálatos erényt gyakorolt: a legjobbat gondolni a másikról! József egy békés és csöndes szív példáját adja elénk. Mennyi barátság ért véget, és mennyi háború kezdődött csak azért, mert a legrosszabbat feltételezik az emberek a másikról. Ítéltem már el a másik indítékát, úgy, hogy utána rájöttem, hogy a dolog teljesen máshogy néz ki, mint amilyennek először tűnt? Kit ítélhetek el kétséges esetben?

2. Angyal magyarázata. Észrevehetjük, hogy az angyal csak azután jelenik meg Józsefnek, miután elhatározta, hogy szeretettel, feltűnés nélkül küldi el Máriát. Gyakran van ez így a lelki életünkben is: Isten csak akkor nyilvánítja ki az Ő akaratát, ha én már elhatároztam magamban, hogy egy nehéz helyzetet szeretettel fogok megoldani. Olyan, mintha Jézus mondaná: „Bánjatok jól másokkal, hogy jobban megértsetek engem.” Az ilyen helyzetekben valóban a felebaráti szeretet az én első válaszom?

3. Jézus belépése. Ezt a Szentírási részt lehetne a második angyali üdvözletnek is hívni. Az elsőben Mária mondott „igen”-t az angyalnak, most József igenje kellett, hogy Jézusnak meglegyen a földön az apja (és egy „jó hírű” családfája). Jézus gyakran vissza szeretne jönni a világba, hogy megajándékozzon minket a felebaráti szeretet egy cselekedete által az Ő szeretetével, amely megnyilvánulhat egy jó szóban, egy születendő gyermekben. Jézus számít a mi segítségünkre. Milyen segítséget kér tőlem, hogy megvalósítsa tervét? Lehetséges, hogy lustaságom, makacsságom vagy önzésem miatt hiúsulhat meg ez a terv? Arra kér, hogy együtt dolgozzam valakivel, (akivel esetleg nehéz)? Talán valamelyik szerettemmel, osztálytársammal, esetleg munkatársammal?

Beszélgetés Krisztussal: Csodálatosan arra hívsz engem, hogy részt vállaljak az emberi lelkek megmentésében. Tiszteled a szabadságomat, és azt akarod, hogy szeretetből válaszoljak Neked. Add, hogy ezt őszintén megbecsüljem, és nagylelkűen tudjak válaszolni.

Elhatározás: A mai napon teljesítem valakinek a kérését, aki segítségért fordul hozzám, legyen az akár egy kisebb, vagy egy nagyobb dolog.


A Pápa ima szándéka 2009. december hónapra:

- Hogy a gyermekeket tiszteljék és szeressék, és soha ne legyenek kizsákmányolás áldozatai semmilyen formában.

- Hogy Karácsonykor a Föld népei felismerjék a Megtestesült Igében a fényt, amely minden emberre kisugárzik, és hogy a nemzetek megnyissák kapuikat Krisztus, a világ Megváltója előtt.


A Regnum Christi Apostoli Mozgalom szeretettel meghívja Önt és kedves családját december 23-án délután 4 órakor kezdődő Élő Betlehemes előadásra a Pesti Ferences templom előtti térre (V. ker., Ferenciek tere). Ez egyben a Vándor Evangélium körök december havi találkozója is.

--
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Szent Pál évét segíti.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mailcímen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger