2009. december 25., péntek

Karácsonyi idő, C év, Karácsony, ünnepi mise

Karácsonyi idő, C év, Karácsony, ünnepi mise

Nem hívatlan jön Jézus, nem a sötétből. Kiolthatatlan fényben az Atya "kinyilvánítja nekünk Őt". A próféták sejtették, hogy az ő szavuk majd egykor fölemelkedik az Igébe, ki él örökkön és minden embert megvilágosít. -- Nem hívatlan jön a Gyermek, a világ sötétjében világító Fény, mégsem fogadják Őt szívesen evilágon. A világtörténelem nem veszi tudomásul születését; halálát is, mint kínos közjátékot, csak pár sorban említi. Mégis ez a szegény Kisded az egész világot hordja isteni Szívében.
További gondolatok...

KARÁCSONY: JÉZUS KRISZTUS SZÜLETÉSE

2009.12.25. péntek: KARÁCSONY: JÉZUS KRISZTUS SZÜLETÉSE

(Szent Anasztázia)

Látták a földön mindenütt Istenünk szabadítását


Iz 52,7-10

Milyen szép a hegyeken annak lába, aki örömhírt hoz, aki békét hirdet, aki jó örömhírt hoz, aki szabadulást hirdet; aki azt mondja Sionnak: ,,Királyként uralkodik Istened!'' Hallgasd! Őreid felemelték hangjukat, együtt ujjonganak, mert szemtől szemben látják, amikor visszatér az Úr Sionra. Örvendjetek, ujjongjatok együtt, Jeruzsálem romjai! Mert megvigasztalta népét az Úr, megváltotta Jeruzsálemet. Felfedte szent karját az Úr, minden nemzet szeme láttára; és meglátja a föld minden határa Istenünk szabadítását.

Zs 97

Zsoltár. Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodálatos dolgokat cselekedett. Győzelmet szerzett jobbja, az ő szentséges karja. Megismertette szabadítását az Úr, megmutatta igazságosságát a nemzetek előtt. Megemlékezett irgalmáról, Izrael házához való hűségéről. A föld minden határa látta Istenünk szabadítását. Ujjongjatok Istennek, minden földek, énekeljetek, örvendjetek, zengjetek! Zengjetek az Úrnak lanttal, lanttal és a zsoltár szavával; Trombitával és kürtszóval, ujjongjatok az Úr, a király előtt! Zúgjon a tenger s ami betölti azt, a földkerekség és lakói. Tapsoljanak a folyóvizek, és a hegyek is mind ujjongjanak az Úr előtt, mert eljön megítélni a földet. Igazságban ítéli meg a földkerekséget, és méltányosan a népeket.

Zsid 1,1-6

Sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső napokban pedig Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé rendelt, aki által a világokat is teremtette, s aki -- mivel az ő dicsőségének fénye és lényegének képmása, és mindent fenntart hatalmának igéjével --, miután a bűnöktől megtisztulást szerzett, a Fölség jobbján ül a magasságban [Zsolt 110,1]. Mert annyival kiválóbb az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk. Hiszen melyik angyalnak mondta valaha: ,,Fiam vagy te, én ma szültelek téged'' [Zsolt 2,7]? És ismét: ,,Én Atyja leszek, ő pedig a fiam lesz?'' [2 Sám 7,14] Amikor pedig újra bevezeti elsőszülöttjét a földkerekségre, így szól: ,,És imádja őt Isten minden angyala!'' [MTörv 32,43G]

Jn 1,1-18

Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta. Volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve. Tanúskodni jött, hogy tanúskodjék a világosságról, s mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfi akaratából, hanem Istenből születtek. Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tesz róla, és hirdeti: ,,Ő az, akiről ezt mondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én.'' Mi mindnyájan az ő teljességéből merítettünk kegyelemből kegyelmet. Mert a törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta: az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.

Urunk születése - Karácsony - Ünnepi mise

2009. december 25. - Urunk születése - Karácsony - Pásztorok miséje

Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták
egymást: "Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, amelyeket az
Úr hírül adott nekünk!" El is mentek sietve, és megtalálták Máriát,
Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték
mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta,
csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste
szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután
hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és
hallottak, pontosan úgy, amint előre megmondták nekik.
Lk 2,15-20

Elmélkedés:

Felismerni az Isten Fiát
Miután éjfélkor már megünnepeltük Urunk, Jézus Krisztus születését, ma,
karácsony napjának reggelén újra eljöttünk a templomba, hogy pásztorok
miséjével folytassuk visszaemlékezésünket a valamivel több mint 2000 évvel
ezelőtti eseményre. Az éjféli szentmise evangéliumában arról hallhattunk,
hogy az angyalok meghozták az örömhírt a Betlehem környéki pásztoroknak a
Megváltó születéséről. Ennek a folytatása a mostani mise evangéliumi
részlete, amelyből megtudjuk, hogy a pásztorok azonnal útra kelnek, hogy
felkeressék az újszülött Gyermeket. A pásztorok először tehát csak
hallanak Jézus születéséről, majd elindulnak, hogy lássák őt. Az
angyaloktól pontosan tudták, hogy mit kell keresniük, s miről ismerik majd
fel a Megváltót: egy jászolban fekvő és bepólyált újszülöttet kerestek, s
amikor megtalálták, azonnal felismerték őt.

Szent Lukács evangélista leírásából úgy tűnik számunkra, hogy elég könnyű
dolga volt a pásztoroknak, az előre megmondott jel alapján könnyen
felismerték, akit kerestek. De vajon manapság is ilyen könnyen megy az
emberek számára felismerés?

Gárdonyi Géza, az ismert magyar író, egyik novellájában éppen erről a
kérdésről ír. A történet szerint az uraság csordása együtt tölti a
szentestét feleségével és idős apjával, Andrással. Jobbat nem tudván
tenni, a bibliából akarták felolvasni Jézus születését, de ehelyett arra a
részre akadtak, amikor az emmauszi tanítványok nem ismerték fel a
feltámadt Jézust. Ezen mindhárman elcsodálkoztak, s az öreg András
bizonygatni kezdte, hogy az ő szeme ezer ember közül is azonnal megismerné
Jézust. Mivel odakint erős szélvihar támadt, a csordás úgy döntött a
feleségével, hogy nem indulnak el az éjféli misére. Mivel az öreg meg
amúgy sem tudott volna elmenni a rossz lába miatt, ezért mindhárman
nyugovóra tértek. Éjszaka azonban egymástól függetlenül valamennyien
ugyanazt álmodták: Szent Tamás apostol jelent meg nekik, aki azt a hírt
hozta, hogy másnap megláthatják az Úr Jézust, mivel ez a szívük kívánsága.
Reggelre az asszony bolondságnak tartotta az álmot, s indult az uraság
házába szolgálatra. Amikor a nagyságos asszony megmutatta neki az
ajándékba kapott életnagyságú Jézus képet, még a lába is megrogyott, aztán
mindjárt térdre is esett, mert szinte megmozdult a Jézus a festményen,
annyira életszerű volt. Amikor ámulata alábbhagyott, elmesélte az
asszonyságnak, hogy a férjével és az öreg Andrással ők bizony megálmodták,
hogy e napon meglátják a Jézust, s könyörögni kezdett, hogy őket is
beengedjék látni a képet. Az asszony viszont nem akarta ezt, de nagy
nehezen beleegyezett, hogy a fiatal csodás mezítláb bejöhessen és
megcsodálja a Jézust. Így már kettejüknek teljesedett az álma, s odahaza
ezt el is mondták az öregnek. Ebéd után András egyedül maradt otthon, s
már éppen búsulásra adta a fejét, hogy a másik kettőnek teljesült az álma,
neki viszont nem, amikor váratlanul egy koldus állított be hozzájuk.
Miután étellel, itallal megkínálta, az öreg a kamrába indult, hogy egy
csizmát ajándékozzon a koldusnak, de mire visszatért, a koldus eltűnt a
házból. András elindult, hogy utolérje őt a csizmával még az utcájukban,
de ott meg az történt, hogy éppen a szeme láttára csúszott el a jeges úton
egy gyerek, s úgy látszott, hogy bizony azonnal elszállt belőle a lélek.
András a meleg szűrébe takarja a fiúcskát, s úgy viszi két karjában, hogy
megtalálja szüleit, de senki nem ismeri el magáénak a gyereket. Mikorra
legvégül az orvoshoz vinné, a gyerek egyszer csak eltűnt. Még ideje is
alig maradt gondolkozni a történteken, amikor hazafelé indulva
szembetalálkozik fiatalkori nagy ellenségével, akinek hamis tanúskodása
miatt még börtönbe is került egy időre. Sok évtized után már nem
haragudtak egymásra, s kezet fogva békültek ki. Este még mindig azon
bosszankodott az öreg, hogy mégsem teljesült az ígéret, amikor hirtelen
maga Jézus jelent meg neki nagy fényességben, s szemére vetette, hogy
aznap háromszor is találkozott vele a koldus, a kisfiú és a kibékülő
ellenség személyében, de ő mégsem ismerte fel, pedig előző nap annyira
bizonygatta, hogy ezer közül is megismerné!

A kis történet mondanivalója egybecseng az evangélium tanításával:
embertársainkban kell keresnünk és felismernünk Jézus arcát. Ő maga
mondta, hogy ha a legkisebb dologgal is segítünk valakinek, akkor őneki
nyújtunk segítséget. Mert minden emberben az Isten lakik és mindenkiben
felfedezhető Jézus arca. Karácsonykor azt is ünnepeljük, hogy az Úr
újjászületik bennünk. Ne csupán Betlehemben szülessen meg tehát az Isten
Fia, hanem szülessen meg, szülessen újjá bennünk Jézus!

Urunk, Jézus! Isteni arcodat szemléljük a betlehemi gyermekben. Hisszük,
hogy minden emberben te akarsz megszületni, te akarsz élni, te akarsz jót
cselekedni, te akarsz megbocsátani, te akarsz szenvedni és te akarsz
örülni. Taníts meg minket arra, hogy az emberi gyengeségek ellenére is
észre tudjuk venni a te jóságos arcodat mindenki arcán! Segíts minket,
hogy mindig felismerjünk, amikor segítségre szoruló embertársainkban
találkozol velünk! Segíts minket abba is, hogy arcunkon a bűn soha ne
takarja el a te isteni arcod vonásait!
(Horváth István Sándor)

2009. december 25. - Urunk születése - Karácsony - Ünnepi mise

Evangélium
Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt
kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami
lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A
világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett
egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy
tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a
világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy
megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de
a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.
Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei
legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test
kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És
az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét,
mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.
János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: "Ő az, akiről mondtam,
hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én." Hiszen mi
mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt
ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus
Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten
Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18

Elmélkedés
A szeretet ugyanaz, de mégsem
Még kispap koromban, tehát körülbelül 20 évvel ezelőtt láttam a Holt
költők társasága című mozifilmet. A furcsa című alkotás valójában
egyáltalán nem szörnyű, hanem arról szól, hogy egy hagyományos tanrendű
fiúiskolában hogyan próbál egy új tanár új tanítási és nevelési
módszereket bevezetni önállóságra nevelve tanítványait. A filmben volt egy
nagyon érdekes jelenet. Az egyik fiú estefelé a kollégium közelében egy
kőhídon üldögél és nézegeti a szüleitől születésnapjára kapott ajándékot,
egy csodaszép írószerkészletet, amely különféle tollakat, ceruzákat,
hegyezőt, vonalzót, ollót és mindenféle írószerszámot tartalmazott. De
valahogy látszik rajta, hogy nem igazán tud örülni e születésnapi
ajándéknak. Az arrafelé sétáló társa leül mellé és ő is nézegetni kezdi a
mesés és drága holmit. Egyszer csak megkérdezi: "Nem ugyanilyet kaptál
tavaly is a születésnapodra?" De igen - hangzik a felelet, amelyből
megértjük a fiú szomorúságának okát: a szülei nem figyeltek arra, hogy
valami újat találjanak ki vagy talán már el is felejtették, hogy egy évvel
korábban mit adtak gyermeküknek.

Idén karácsonykor ugyanazt ünnepeljük, mint tavaly ilyenkor, s ugyanazt,
mint a korábbi években: Jézus Krisztus születését. Az ajándék, amit Isten
ad nekünk ugyanaz, mint mindig: az ő Fia, Jézus. S bár az ünnep lényege
minden esztendőben ugyanaz, mégsem mondhatjuk, hogy Isten feledékeny, és
azt sem állíthatjuk, hogy nem tud újat kitalálni. A betlehemi gyermek
minden évben más-más ajándékot hoz számunkra, s a világ számára. Idén az
egyszerűséggel, a szegénységben rejlő egyszerűséggel örvendeztet meg
minket. Sok család és számos szülő részéről hallom, hogy a gazdasági
világválság okozta szegénység miatt újra felfedezték az igazán értékes
ajándékokat, amelyekkel az ember örömet tud szerezni szeretteinek. Sokak
ugyanis nem tudnak drága ajándékra költeni, de még olcsóra is alig telik.
Felértékelődtek a barátságok, az őszinte szavak, a baráti beszélgetések, a
mások segítése, megannyi pénzért nem megvásárolható ajándék.

Karácsonykor minden esztendőben ugyanazt ünnepeljük: Isten szeretete
megmutatkozott abban, hogy elküldte Fiát emberi világunkba. De az isteni
szeretet sosem válik unalmassá számunkra, hiszen évről évre felfedezhetjük
annak kimeríthetetlen mélységét. E szeretetben nincs semmi önzés, amely
sokszor megmérgezi emberi kapcsolatainkat. Isten szeretetében nincs érdek,
legfeljebb az, ami az ember érdeke és legfőbb java, az üdvösség. Isten
szeretetében nincs képmutatás, amelyet sokszor álarcként veszünk magunkra
nem megélve, hanem csak színlelve a szeretetet. Az isteni szeretet nem
változékony, miként sokszor rövid életűnek bizonyul az embertársaink iránt
érzett szeretet. Jézus tehát azért jött el, azért született meg, hogy
Isten megmutassa az embernek a szeretet lényegét és megtanítson minket az
igazi szeretetre. Ezt szeretnénk minden évbe újra és újra megtanulni
Jézustól.

Az imént említett film jelenete azzal zárul, hogy a születésnapos fiút
barátja rábeszéli, hogy az írószerkészletet hajítsa le a hídról. Miközben
nézik az aláhulló dolgokat, a fiú bátorításként megjegyzi: "Sose sajnáld!
Jövőre úgyis kapsz egy ugyanilyet!"

A karácsony ünnepével Isten mindig új lehetőséget ad nekünk, hogy
megismerjük és elfogadjuk szeretetét. Új lehetőséget ad nekünk, hogy
növekedjünk szeretetében. Azt viszont érdemes sajnálnunk, ha nem élünk
ezzel a lehetőséggel. Engedjük, hogy Isten újra és újra a szeretet új
oldalát mutassa meg nekünk, s vezessen minket a szeretet titkának
felfedezéséhez!
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Urunk, Jézus, te irántunk való szeretetből emberré lettél, s megmutattad
nekünk, hogyan kell szeretnünk nekünk is az embereket. Érintsd meg
szereteteddel szívünket, hogy önzésünk helyett úgy szeressünk mindenkit,
ahogyan te szeretsz minket. Születésed szegényes körülménye és a betlehemi
istálló szegénysége figyelmeztessen minket arra, hogy szerényen éljünk, s
ne a földi gazdagságra vágyjunk, hanem arra, hogy benned gazdagodjunk,
benned növekedjünk, benned és szeretetedben éljünk.
______________________________

Karácsony, Jézus Krisztus születése

A kulcs Istennél van

2009. december 24. Advent negyedik hete – csütörtök

P. Barry O’Toolwe LC

Lk 1,67-69

Apja, Zakariás, eltelt a Szentlélekkel, és így prófétált: „Áldott az Úr, Izrael Istene, mert meglátogatta és megváltotta népét. Az üdvösség erejét támasztotta nekünk szolgája, Dávid házában. Ahogy mondta a szent próféták szájával ősidők óta: megmentett minket ellenségeinktől és gyűlölőink kezétől, hogy irgalmazzon atyáinknak, és megemlékezzék szent szövetségéről. Az esküről, amelyet atyánknak, Ábrahámnak esküdött, hogy majd megadja nekünk, hogy az ellenség kezéből kiszabadítva, félelmet nem ismerve szolgáljunk neki, szentségben és igazságban színe előtt életünk minden napján. Téged pedig, fiú, a Magasságbeli prófétájának fognak hívni, mert az Úr előtt jársz majd, hogy előkészítsd útját, hogy az üdvösség ismeretét add népének bűnei bocsánatára, Istenünk könyörülő irgalmából, melyben meglátogat minket a napkelet a magasságból, hogy a sötétben és a halál árnyékában ülőknek ragyogjon, és lépteinket a béke útjára irányítsa."

Bevezető ima: Uram, hiszek szerető jelenlétedben, és reszketek, ha az irántam való hatalmas szeretetedre gondolok. Nem érdemlem meg kegyelmedet, de nem tudok nélküle élni. Arra hívtál, hogy emelkedjek felül bűneimen és nyomorult voltomon, és a te szeretetedben éljek, mint egyik gyermeked. Igazán szeretném kimutatni szeretetemet.

Kérés: Uram, segíts, hogy keresselek és megtaláljalak a csendben!

1. Csend az elmélkedésre. Zakariás csendben volt (Isten némaságot borított rá) kilenc hónapon keresztül. Talán eleinte bántotta, hogy nem tudott másokkal a szokásos módon kommunikálni. Ahogy az idő haladt előre, a frusztráció lemondásba, a helyzet kényszerű elfogadásába torkollott. A kitartás és imádság révén azonban egyszerre csak megszerette Isten rá rótt ítéletét, teljes szívvel, szabadon elfogadta. Ha látunk szenvedni valakit a kórházban vagy szociális otthonban, vagy akár az utcán vagy a munkahelyen, el kell hoznunk neki a remény üzenetét. A szenvedésnek értelme, megváltó értéke van, ha szenvedésünket Krisztus szenvedésével egyesítjük.

2. Csend, Urunkkal való egyesülésre. Látjuk, hogy Zakariás kilenc hónapos „lelkigyakorlata” lehetőséget adott arra, hogy Istennel szorosabb kapcsolatba kerüljön. Az imádság révén Isten elmélyült, élményszerű ismeretére jutott, ezáltal apostol lett, vágyott arra, hogy élményét megossza másokkal. Feleségének várakozása elvezetett ahhoz, hogy egy prófétának adjon életet, ezalatt Zakariás az „inkubációs” idő alatt maga is próféta lett. Megjósolja, hogy népének megváltása közel van. Mi is bölcsek leszünk és bátoríthatunk másokat, miután felfedeztük, hogy hogyan lehetünk egyedül Istennel, szívünk rejtett mélységében. A csend a bensőséges kapcsolat eszköze.

3. Csend, a dicsőítésre. Egyszer, megpróbáltatása idején Zakariás visszaemlékezett az angyal szavaira: „Íme most megnémulsz, és nem fogsz tudni beszélni addig a napig, amíg ez be nem következik.” (Lk 1,20) Remény tört a szívébe. Eljön a nap, és ő újra tud beszélni! Kilenc hónapja van arra, hogy beszédjét elkészítse. Az első szó, amit kiejt, miután nyelve megoldódott, nem Isten káromlása, amiért szenvednie kellett, hanem a dicséret himnusza azért, mert Isten irgalmaz a bűnös embernek. Saját magán tapasztalta meg Isten irgalmát. Az a feladatunk, hogy beszédünkkel az igazságot hirdessük, és a legnagyobb igazság az, amit Isten értünk tett és minden emberért tenni akar. Ha beszédünk elmélyült meditáció eredménye, akkor szavaink gyümölcsöt hoznak. Tudok építeni beszédemmel? Vajon szavaim mindig abból a jóból következnek, amit Isten társaságában megtapasztaltam? Tisztában vagyok azzal, hogy mi mindent építhetek fel másokban egy-egy jó beszélgetéssel?

Beszélgetés Krisztussal: Uram, ma éjjel lesz születésed ünnepe. Méltó helyet szeretnék készíteni neked. Kérlek, segíts, hogy meleggé és kényelmessé tegyem számodra. Pótold, ami hiányzik abból, ami erőtlen igyekezetemből telik arra, hogy örömet szerezzek neked! Ó, Dicsőség Királya, legyen ma minden gondolatom, szavam és tettem hódolat jöveteled előtt!

Elhatározás: Igyekezni fogok ma másokat erősíteni szavaimmal.


Áldott, kegyelmekben gazdag Karácsonyt kívánunk mindenkinek!


Test, Dicsőség, Kegyelem

2009. december 25.

Karácsony, Jézus Krisztus születése

P. Ernest Daly, LC


Jn 1,1-18

Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta. Volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve. Tanúskodni jött, hogy tanúskodjék a világosságról, s mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfi akaratából, hanem Istenből születtek. Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tesz róla, és hirdeti: ,,Ő az, akiről ezt mondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én.'' Mi mindnyájan az ő teljességéből merítettünk kegyelemből kegyelmet. Mert a törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta: az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.

Bevezető ima: Uram, köszönöm neked a mai karácsonyt. Hiszem, hogy kisgyermek lettél azért, hogy megválts engem, és megmutasd az Atya szeretetét. Szeretlek. A születésed megmutatja az irántam érzett szereteted mélységét. Ma újból amellett döntök, hogy keresztény legyek, olyan keresztény, aki szeret téged.

Kérés: Uram, segíts, hogy növekedjek a szereteted csodálatában!

1. Test. „Az Ige testté lett, és köztünk lakott.” A legtöbb család számára karácsony egy különleges közelség napja. Azzal töltjük ezt az időt, hogy egymással legyünk. Azt is tudjuk, hogy Isten közel van. Ő az a „Valaki”, aki egyesít minket a szeretetben. Ma bámulatba ejtő csendben szemléljük a Kisded Jézust. A karácsonyi izgatottság és az érzelmeink közepette nem tehetünk mást, csak állunk és rácsodálkozunk: Istenem, engedd, hogy átöleljem! Ebben van a közelség csodálatos titka. Ebben fejeződik ki a leginkább minden emberi közelség. Ez Isten kezdeményezése. Testté lett. Köztünk lakott. Engedem magam közel kerülni Krisztushoz? Engedem neki, hogy szeressen? Engedem magamnak, hogy szeressem?

2. Dicsőség. „És mi láttuk az ő dicsőségét.” János számára a Krisztus arcáról sugárzó isteni dicsőség a szeretet dicsősége. Jézus annak örül, hogy szerethet – hogy szerethet minket. Milyen csodálatos a mi Istenünk! Az értelmünket teszi próbára. Az Ő karácsonyi dicsősége abban rejlik, hogy olyan alázatossá vált, hogy a mi szeretetünktől függő kisgyermekké lett. Később pedig a dicsősége lesz az is, hogy tudatosan vállalja értünk a kereszthalált. Értékelem ezt a dicsőséges szeretetet? Készen vagyok arra, hogy belépjek ebbe a titokba? Kész vagyok arra, hogy szívemet ezzel a szeretettel tegyem ragyogóvá?

3. Kegyelem. „Telve volt kegyelemmel és igazsággal.” A kegyelem, amiről itt szó van, az Atya szerető pillantása. Jézus elhozza a világba, a mi életünkbe Isten szerető pillantását. Átváltoztatja a világunkat azzá a hellyé, ahol az Atya megtalálja Fiát. Az Atya elégedett, Krisztus köztünk él. Ez az a kegyelem, ami maga Krisztus: Isten szerető kezdeményezése. A kegyelem egy ajándék. Ez nem tőlem függ. Nekem egyszerűen csak el kell fogadnom. Nekem egyszerűen csak becsülnöm kell, ahogyan János is tette. Megbecsülöm Krisztust? Megpróbálom az életemet olyan ajándékká tenni, amilyen az Övé is volt?

Beszélgetés Krisztussal: Jézusom, köszönöm neked szent karácsony napját! Tudom, talán kicsit túlzsúfolt, de ugyanakkor gyönyörű. Gyönyörű, mert Te itt vagy, Uram. Köszönöm Uram, hogy itt vagy ezen a Karácsonyon. Úgy akarlak szeretni, ahogyan Mária szeretett téged. El akarom vinni a kegyelemed és dicsőséged a szeretteimnek!

Elhatározás: Ma arra törekszem, hogy különös örömet és jóságot vigyek a szeretteimmel való kapcsolataimba, elsősorban a családomban. Külön keresek módot arra, hogy mindegyiküket boldoggá tegyem ma valamivel.


A tanúskodás ereje

2009. december 26. Karácsony nyolcada - Szombat

Szent István első vértanú

P. Ernest Daly, LC

Mt 10,17-22

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Óvakodjatok az emberektől! Mert átadnak benneteket a törvényszékeknek, és zsinagógáikban megkorbácsolnak majd titeket. Helytartókhoz és királyokhoz hurcolnak benneteket miattam, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor pedig átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy hogyan vagy mit beszéljetek. Mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Hiszen nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke az, aki beszél általatok. Akkor halálra adja majd a testvér a testvérét és apa a fiát. A gyermekek szüleik ellen támadnak és halálra juttatják őket. Gyűlöletesek lesztek minden nemzet előtt az én nevemért, de aki kitart mindvégig, az megmenekül.

Bevezető ima: Uram, ezen az új napon segíts megnyitnom a szívemet. Tégy velem akaratod szerint. Tudom, hogy szeretsz engem és azt is, hogy semmi baj nem érhet mindaddig, amíg törekszem, hogy a te szeretetedben éljek. Kérlek, bocsásd meg bűneimet és bocsáss meg azoknak is, akik megbántanak vagy megsértenek engem!

Kérés: Uram, segíts, hogy ne féljek semmitől!

1. A szív keménysége. Krisztus üzenete gyakran a kényelemből való kilépésre ösztönöz. Megtapasztalhatom ezt, így karácsony körül, ha mások szolgálatára próbálok sietni. De ne feledjem el, hogy Krisztus egy új életre hív, egy olyan életre, ahol az Ő szeretetének természetfeletti jelenléte elsődleges a másokkal való kapcsolatomban. Tudok a hit szemével látni? Elmélkedek-e a jászolban fekvő, szerető Istenről? Elkötelezem-e magam arra, hogy viszont szeressem Őt?

2. „Ne ródd fel ezt nekik bűnül!” Szent István utolsó szavai, amelyeket az Apostolok Cselekedeteiben olvasunk, Krisztus utolsó szavait idézik. Ő már belépett Krisztus életébe. Szíve Krisztusért lángol. Ez a tűz adott neki erőt, hogy végig járja a visszautasítás útját, majd Krisztushoz hasonlóan a halált. Úgy járt a tűzben, hogy az nem égette meg őt. Szíve annyira lángolt Krisztusért, hogy már nem tehet kárt benne sem a csüggedés, sem a gyűlölet. Mint Ura, ő is a kínzói megmentését kérte. Én engedem-e, hogy a jászolban fekvő Gyermek lángra lobbantsa a szívemet? Meg akarom-e mutatni a szeretetem buzgóságát az önátadó szolgálatban?

3. Saul esete. Az Apostolok Cselekedeteiben olvashatjuk, hogy Szent István mártíromságának jóváhagyója Saul volt. Saul olyan ember volt, aki azt gondolta, hogy ő mindent ért. Meg volt győződve arról, hogy ő tud István gonoszságáról és tetteinek ártó voltáról. A szándékai igaznak tűnhetnek, de Saul halálosan tévedett. Később úgy beszélt magáról, mint egy emberről, aki halva született. Halott volt, mert elsiklott a lényeg fölött – halott lélekben. Mégis, Isten irgalmas volt hozzá. Saul Szent Pállá lett. Jézus elfogadta István imáját, mint ahogyan az Atya is elfogadta Jézusét a kereszten. Ezért nekünk sem kell félnünk. Isten elfogadja a mi imáinkat is. Csodákat cselekszik, ha állhatatosak maradunk az imában és mások szolgálatában.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, köszönöm az Egyház első vértanújának, Szent Istvánnak példáját. Ma, a születésed utáni első napon megmutatod nekem a szeretet bátorságának megszületését is. Hiszem, hogy minden nehézség ellenére, biztonságban vagyok a karjaidban. Hiszem, hogy feladatot bíztál rám. Ma megújítom a keresztényi hivatásomhoz való hűségemet „hűséges leszek egészen a halálig”. Te vagy az én Uram. Téged követlek.

Elhatározás: Ma mindenkinek, akivel találkozom, megpróbálom a pozitív oldalát észrevenni. Megpróbálok az emberi határok mögé nézni. Megbocsátok, ha megbántanak. Vidám és jókedvű próbálok lenni.


A Pápa ima szándéka 2009. december hónapra:

- Hogy a gyermekeket tiszteljék és szeressék, és soha ne legyenek kizsákmányolás áldozatai semmilyen formában.

- Hogy Karácsonykor a Föld népei felismerjék a Megtestesült Igében a fényt, amely minden emberre kisugárzik, és hogy a nemzetek megnyissák kapuikat Krisztus, a világ Megváltója előtt.


Erdő Péter bíboros atya 2009. decemberi imaszándéka:

Hogy papjaink a védtelen kisgyermekként közénk született Fiúisten erejével tudják vezetni a rájuk bízott hívő közösséget.

--
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Szent Pál évét segíti.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mailcímen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001
image002.gifimage002.gif
25 KB Megtekintés Letöltés
image004.gifimage004.gif
16 KB Megtekintés Letöltés

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger