2010. március 31., szerda

Nagyböjti idő, Nagyszerda

Nagyböjti idő, Nagyszerda

Nem jött még el az én órám – mondta Máriának Jézus a kánai mennyegzőn. Most tudja, hogy elközelgett az ő órája, mely egyben megváltásunk órája is. Jézus az első szentmiséjére készül. Ő a főpap, az oltár és az áldozati bárány. Az asztalon van már a kovásztalan kenyér, a bor, a húsvéti bárány, de Jézus kezében és szavai által, az Egyiptomból való szabadulásra emlékező étkezés egészen más értelmet kap. A Mester megáldoztatja Júdást, aki azonban kizárja magát ebből az életadó közösségből. Isten szabadnak teremtette az embert. Júdás a szabadságával visszaélve megtagadta Mesterét, pénzért elárulta az Urat. (Adoremus 2006.)
További gondolatok...

Nagyszerda

2010.03.31. szerda
(Szent Ámosz, Szent Benjamin)
Az Úr megsegít engem, ezért nem maradok gyalázatban


Iz 50,4-9a
Az Úristen megadta nekem a tanítványok nyelvét, hogy támogatni tudjam szóval a fáradtat. Fölébreszti reggel, reggel fölébreszti fülemet, hogy hallgassam, mint a tanítványok. Az Úristen megnyitotta fülemet, én pedig nem ellenkeztem, nem hátráltam meg. Hátamat odatartottam az ütlegelőknek, és orcámat a tépdesőknek; arcomat nem rejtettem el a gyalázás és köpdösés elől. De az Úristen megsegít engem, ezért nem ér gyalázat; ezért tettem arcomat olyanná, mint a kovakő, és tudom, hogy nem szégyenülök meg. Közel van, aki igazságot szolgáltat nekem. Ki szállhat perbe velem? Álljunk ki együtt! Ki az ellenfelem? Lépjen ide hozzám! Íme, az Úristen megsegít engem, ki mondhat bűnösnek? Íme, mindnyájan szétfoszlanak, mint a ruha, moly emészti meg őket.
Zs 68,8-34
Mert érted viselem gyalázatomat, érted borítja arcomat szégyen. Érted lettem testvéreim előtt idegenné, anyám fiai előtt jövevénnyé. Mert emészt a buzgóság házadért, gyalázóid szidalma engem ér. Ha böjtölve siratom lelkemet, az is gyalázatomra válik. Ha szőrzsákot öltök, gúnyolódnak rajtam. Ellenem beszélnek, akik a kapuban ülnek, s akik boroznak, rólam énekelnek. Az én imám pedig szálljon hozzád, Uram, a kegyelem idején, ó Isten! Nagy irgalmasságodban hallgass meg engem szabadító hűséged szerint. Ragadj ki az iszapból, hogy el ne merüljek, szabadíts meg azoktól, akik gyűlölnek, és a vizek mélységéből. Ne merítsen el a víz vihara, a mélység el ne nyeljen, s az örvény be ne zárja száját fölöttem. Hallgass meg, Uram, hisz irgalmad kegyes; Tekints rám nagy könyörületedben. Ne fordítsd el szolgádtól arcodat, szorongatás gyötör, siess, hallgass meg engem! Légy közel lelkemhez, szabadíts meg engem, ments meg ellenségeimtől. Hiszen te ismered gyalázatomat, szégyenemet, pironkodásomat.Előtted van mind, aki szorongat engem; A gyalázat megtörte a szívemet és elernyedtem. Kerestem, aki szánakozzék rajtam, de nem akadt senki sem, nem találtam senkit sem, aki vigasztalt volna engem. Sőt epét adtak nekem enni, szomjúságomban ecettel itattak. Asztaluk legyen előttük tőrré, visszafizetéssé, kelepcévé! Homályosodjék el szemük, hogy ne lássanak, ágyékukat tedd örökre erőtlenné! Öntsd ki rájuk haragodat, haragod heve érje utol őket! Lakóhelyük legyen pusztasággá, hajlékaikban senki se lakozzék! Mert üldözik, akit te sújtottál, s növelik annak fájdalmát, akit megsebeztél. Hagyd, hogy gonoszságot gonoszságra halmozzanak, s ne jussanak igazságodra! Töröld ki őket az élők könyvéből, s ne írd őket az igazak közé! Én szegény vagyok és szenvedek, de fölemel, Istenem, a te segítséged. Énekszóval áldom Isten nevét és hálával magasztalom. Ez kedvesebb lesz Isten előtt, mint a borjú, amelynek éppen ered a szarva és patája. Látják majd a szegények és örvendeznek; Keressétek Istent és élni fog szívetek. Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és nem veti meg foglyait.
Mt 26,14-25
Ekkor egy a tizenkettő közül, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és azt mondta nekik: ,,Mit akartok nekem adni, hogy átadjam őt nektek?' Azok megígértek neki harminc ezüstöt [Zak 11,12]. Attól fogva kereste a kedvező alkalmat, hogy elárulja őt. A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz és azt mondták: ,,Hol akarod, hogy elkészítsük neked a húsvéti vacsorát?' Ő azt felelte: ,,Menjetek el a városba ehhez és ehhez, és mondjátok meg neki: ,,A Mester üzeni: Az időm közel van, tanítványaimmal együtt nálad fogom megtartani a húsvétot.''' A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkettővel. Miközben ettek, így szólt: ,,Bizony, mondom nektek: egy közületek elárul engem.' Erre nagyon elszomorodtak és egyenként elkezdték kérdezgetni őt: ,,Csak nem én vagyok az, Uram?' Ő így válaszolt: ,,Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.' Ekkor megszólalt Júdás, aki elárulta őt: ,,Csak nem én vagyok az, Rabbi?' Ő azt felelte neki: ,,Te mondtad.'

Nagyszerda

2010. március 31. - Nagyszerda

  A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak
  hívtak, elment a  főpapokhoz és  megkérdezte tőlük: "Mit  adtok nekem,  ha
  kezetekbe juttatom  Jézust?"  Azok  harminc ezüstöt  ígértek  neki.  Ettől
  kezdve csak a kedvező  alkalmat kereste, hogy  kiszolgáltassa őt nekik.  A
  kovásztalan kenyér ünnepének első napján  a tanítványok ezzel a  kérdéssel
  fordultak Jézushoz: "Hol  készítsük el  neked a húsvéti  vacsorát?" Ő  így
  felelt: "Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok  neki:
  A Mester üzeni: Közel  van az én időm;  tanítványaimmal nálad költöm el  a
  húsvéti vacsorát." A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta  nekik,
  és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét
  tanítvánnyal asztalhoz  telepedett. Miközben  ettek, így  szólt  hozzájuk:
  "Bizony mondom  nektek, közületek  egyvalaki  elárul engem!"  Erre  nagyon
  elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: "Csak nem én vagyok az, Uram?" Ő így
  válaszolt: "Aki  velem  egyszerre nyúl  a  tálba,  az árul  el  engem.  Az
  Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát
  elárulja! Jobb lett volna  annak az embernek, ha  meg sem születik!"  Erre
  Júdás, az áruló  is megkérdezte: "Csak  nem én vagyok  az, Mester?" Ő  így
  felelt: "Te magad mondtad!"
  Mt 26,14-25

  Elmélkedés:

  Készülődés jellemzi a húsvét előtti utolsó napokat. A nép készül a húsvéti
  ünnepre, s  mindenhonnan  érkeznek  Jeruzsálembe  az  emberek.  A  vallási
  vezetőknek számító farizeusok és írástudók megölni készülnek Jézust,  mert
  egyre többe hisznek benne, hiszik, hogy ő az Isten küldötte. Júdás  készül
  elvégezni szörnyű  tettét  az  árulást. Jézus  és  tanítványai  a  húsvéti
  vacsorára készülnek, amely az  utolsó lesz az Úr  számára. A mi  számunkra
  pedig a  végéhez  közeledik  a  nagyböjt,  a  húsvéti  előkészület  ideje.
  Bűnbánattal, szentgyónással, imádsággal  és jócselekedetekkel  készültünk,
  hogy Urunk halálára és feltámadására  emlékezzünk a következő napokban.  A
  mennyei Atya készül a kereszten magához ölelni Fiát.
  (c) Horváth István Sándor



  Imádság:

  Ó, Szűzanya, aki Szent Fiad testét  a sírba fektetted, temesd Őt  szívembe
  most.  Vágyva  vágyik  szívem,  hogy  sírja,  börtöne,  otthona  legyek  a
  szeretetnek.
  Tudom,  kihűlt  szív  ez,  hidegebb   a  Fiad  sírját  elzáró  kőnél   is,
  könyörületességed tüzével mégis lobbantsd lángra, ó győzedelmes Szűz!
  Add, békén  Szent Fiadhoz  közelednem, s  a szeretetben  oly erősen  eggyé
  válni vele, hogy a halál se válasszon el egymástól.
______________________________

Nagyszerda


Az áruló megmutatja igazi arcát
2010. március 31. – Nagyszerda
P. James Swanson LC

Mt 26, 14 – 25
Ekkor egy a tizenkettő közül, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és azt mondta nekik: „Mit adtok nekem, ha átadom őt nektek?” Azok megígértek neki harminc ezüstöt. Attól fogva kereste a kedvező alkalmat, hogy elárulja őt.
A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és azt mondták: „Hol akarod, hogy elkészítsük a vacsorát?” Ő azt felelte: „Menjetek el a városba ehhez és ehhez, és mondjátok meg neki: ’A Mester üzeni: Az időm közel van, tanítványaimmal együtt nálad fogom megtartani a pászkát.’” A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkettővel. Miközben ettek, így szólt: „Bizony, mondom nektek: egy közületek elárul engem.” Erre nagyon elszomorodtak és egyenként elkezdték kérdezgetni: „Csak nem én vagyok az, Uram?” Ő így válaszolt: „Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint megvan írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.” Ekkor megszólalt Júdás, aki elárulta őt: „Csak nem én vagyok az, Rabbi?” Ő azt felelte neki: „Te mondtad.”

Bevezető ima: Uram, Jézus, el szeretnélek kísérni a Kálváriára vezető utadon. Minél többet szemléllek, ahogy az ostorozás után sebektől elborítva függsz a kereszten, annál inkább meg fogok maradni szeretetedben, és annál inkább az igazság fogja vezetni tetteimet. Tudom, hogy örök szeretettel szeretsz engem: ezt bebizonyítottad a keresztfán. Ezért fogok most szeretetedre hálával, békével és azzal a szilárd elhatározással válaszolni, hogy szeretetedet továbbadom az embereknek.

Kérés: Uram, Jézus, segíts állhatatosan megmaradnom a hitemben!

1. A tizenkettő közül egy áruló lenne? Gyakran úgy gondoljuk, hogy Júdás biztosan másmilyen volt, rosszabb, mint a többiek. Ha ez így lett volna, akkor mindenki rögtön őt gyanúsította volna, amikor Jézus azt mondta, hogy: „egy közületek elárul engem.” Arra gondoltak volna, hogy biztosan Júdás az. Mindig is gonosz volt. Ő képes elárulni Jézust. Nem értem, hogy Jézus miért választotta ki őt is. Azonban Júdás nem tűnik ilyen egyértelműen másnak, mint a többiek. Különben mindenki őt gyanúsította volna. Bárki Júdássá válhat közülünk. Szép lassan, fokozatosan, amennyiben feladjuk elveinket, először a kis dolgokban, aztán a nagyobbakban. A keresztény életben szükség van a törekvés és az éberség közötti egészséges feszültségre. Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű.

2. Én vagyok az? Minden apostol megkérdezi: „Én vagyok az?” Miért? Talán mindannyian el akarták árulni Jézust? Nem, de veszélyes helyzetben voltak. A farizeusok eldöntötték, hogy megölik Jézust. Az apostolok tudták ezt. Ezért mentek egy kis időre Jerikóba. Jeruzsálem túl veszélyes volt. Mindannyian arra gondolhattak, hogy másnap, amikor Jézussal a templomba mennek, a nyüzsgő tömegben megragadják és, halálosan megfenyegethetik őket, hogy árulják el Jézus éjszakai tartózkodási helyét. Mit mondanának akkor? Elárulnám Jézust, ha a saját életem veszélyben lenne? Ezért kérdezik, hogy: „Én vagyok az?” Ha komolyra fordul a dolog, mi az első az én életemben? Gondolok néha arra, hogy Jézust eladjam valami másért?

3. A szív ébersége. Júdásnak mindene megvolt ahhoz, hogy nagy apostol legyen. Jézus a tehetsége miatt választotta ki őt. Isten nem rendeli el eleve egy személy romlását. Mi történt hát vele? Egyszer csak nem ápolta többé a kapcsolatot Krisztussal. Néhányunknak eszünkbe juthat János evangéliumának hatodik fejezetéből Jézus beszéde az élet kenyeréről. Júdás talán nem tudta elfogadni, hogy magához kell vennie Krisztus testét és vérét. Jézusnak nem volt igaza, így hát biztosan hamis Messiás. Jn 6, 64-ben azt olvassuk, hogy Jézus tudta, hogy ki fogja elárulni. Jn 6, 67-ben Jézus esélyt ad Júdásnak arra, hogy elhagyja a csoportot, és igaz ember maradjon. Ő azonban nem hagyja el őket, és álszentté – Jézus szavaival ördöggé – válik, és elindul azon az úton, mely az áruláshoz vezeti. Tudjuk, hogy hitünk a legdrágább ajándék, amit Istentől kapunk. Éberek vagyunk, és tápláljuk hitünket, hogy növekedjen és erősödjön?

Beszélgetés Krisztussal: Uram, olyan sokszor elárultalak, akkor is, amikor egy étteremben nem mertem imádkozni evés előtt, attól félve, hogy felismernek, mint jámbor katolikust. Szenvedésed és halálod segítsen, hogy meggyőződésemet mindig bátran megéljem.

Elhatározás: Ma teljesítem hitem kihívásait és nyitott leszek a hit dolgaiban. Nem fogom elárulni Krisztust a kis dolgokban sem.

A Pápa ima szándéka 2010. március hónapra:
A világgazdaság: Hogy a világgazdaságot az igazságosság és a méltányosság ismérvei szerint vezessék, számításba véve a népek, különösen a szegény népek valós szükségleteit.
Afrika egyházai: Hogy Afrika egyházai az egész földrészen jelei és eszközei legyenek a kiengesztelődésnek és az igazságosságnak.

Kérjük, amennyiben teheti, támogassa Alapítványunkat adója 1%-ának felajánlásával, hogy azt az evangélium terjesztésére fordíthassuk.
Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43


--
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Papság évét szolgálja.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mailcímen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

2010. március 30., kedd

Nagyböjti idő, Nagykedd

Nagyböjti idő, Nagykedd

Tegnap is egy meghitt asztaltársaságban láttuk az Urat barátaival, Betániában. Ma a tizenkettővel együtt étkezik Jeruzsálemben. János Jézus keblére hajtja a fejét. Idilli kép, melyet megzavar a gonoszság ármánykodása. Földünk a jó és a rossz küzdelmének helyszíne, ahol folytonosan változnak a frontvonalak. Az apostolok önmagukra mutatnak: távol álljon tőlem, hogy eláruljalak. Júdás pedig az erszényét rejtegeti a háta mögé. Festőket megihlető jelenet. Ilyen az, amikor Isten vendégül látja az embert. Az egyház születése ebben a teremben kezdődik, és pünkösdkor beteljesedik. Sem Júdás árulása, sem Péter tagadása, de Jézus halála sem tudja azt megakadályozni. Nem emberi mű, Isten műve. (Adoremus 2006.)
További gondolatok...

Nagykedd

2010.03.30. kedd
(Climacus Szent János)
Szolgám vagy, hogy eljusson szabadításom a föld határáig


Iz 49,1-6
Hallgassatok rám, szigetek, és figyeljetek, népek, a távolból! Az Úr hívott el engem az anyaméhtől fogva, anyám méhétől emlegette nevem. Olyanná tette számat, mint az éles kard, keze árnyékában rejtett el engem; olyanná tett, mint a hegyes nyíl, tegzébe dugott engem. Így szólt hozzám: ,,Szolgám vagy, Izrael, benned fogok megdicsőülni.' De én azt mondtam: ,,Hasztalan fáradoztam, hiába és feleslegesen fecséreltem erőmet! De igazságom az Úrnál van, és munkám jutalma Istenemnél.' Most pedig így szól az Úr, aki az anyaméhtől fogva szolgájának alkotott engem, hogy visszavezessem hozzá Jákobot, és Izrael hozzá gyűljön; mert becses vagyok az Úr szemében, és Istenem lett az én erőm; ezt mondta: ,,Kevés az, hogy szolgám légy, hogy helyreállítsd Jákob törzseit, és Izrael maradékát visszatérítsd; a nemzetek világosságává teszlek, hogy eljusson üdvösségem a föld végéig.'
Zs 70
Uram, tebenned remélek, soha meg ne szégyenüljek! Igazságodban szabadíts meg, és ments meg engem. hajlítsd hozzám füledet és nyújts segítséget! Légy oltalmam sziklája, és erős váram, hogy megszabadíts engem, mert te vagy az én erősségem és menedékem! Istenem, szabadíts meg a bűnös kezéből, s a törvényszegő és a gonosz kezéből! Hisz te vagy az én reménységem, Uram; Te vagy, Uram, ifjúkorom óta bizodalmam. Születésem óta rád támaszkodom, anyám méhétől te vagy oltalmazóm; Szüntelenül rólad szól dicséretem. Szinte csodája lettem sokaknak, mert te erős segítőm vagy. Teljék meg szám dicséreteddel, egész nap fenségeddel! Ne vess el engem vénségem idején, amikor erőm megfogyatkozik, ne hagyj el engem! Mert ellenségeim ellenem beszélnek, s akik életemre leselkednek, együtt tanakodnak. Így szólnak: ,,Isten elhagyta, vegyétek űzőbe, fogjátok meg, hisz nincs, aki megszabadítsa!' Isten, ne távozz el tőlem; Én Istenem, siess segítségemre! Jussanak szégyenbe, pusztuljanak életem ellneségei. Borítsa szégyen és gyalázat azokat, akik nekem rosszat akarnak! Én azonban mindenkor reménykedem, és szüntelen dicsérlek téged. Egész nap jótéteményeidet és igazságosságodat hirdeti szám, bár elsorolni sem tudom. Hirdetem az Úr hatalmas tetteit, Uram, csak igazságodról elmélkedem. Isten, te ifjúkorom óta oktattál engem; Mindmáig hirdetem csodáidat. Öregségemre s aggkoromra se hagyj magamra, Isten, hogy hirdethessem az egész jövendő nemzedéknek karod erejét. Hatalmadat, és igazságodat, amely égig ér, Isten, aki nagy dolgokat cselekedtél: Isten, ki hasonló hozzád? Milyen sok nehéz szorongatást engedtél megérnem, de aztán ismét életet adtál nekem, s a föld mélységeiből újra visszahoztál engem. Hozzám fordulsz, naggyá teszel és megvigasztalsz engem. Magasztalom is hűségedet hárfával, Istenem, hárfával zengek neked éneket, Izrael Szentje. Örvendezik majd ajkam, ha neked énekelek, és lelkem, amelyet megmentesz; Nyelvem is egész nap hirdeti igazságodat, mert zavarba és szégyenbe jutnak, akik rosszat akarnak nekem.
Jn 13,21-33.36-38
Miután ezeket mondta, Jézus megrendült lelkében, és tanúságot tett e szavakkal: ,,Bizony, bizony mondom nektek: Egy közületek elárul engem.' A tanítványok egymásra néztek, mert zavarba jöttek, hogy kiről mondja. Tanítványai közül az egyik, akit Jézus szeretett, Jézus keble felé hajolva foglalt helyet. Simon Péter intett neki, hogy kérdezze meg: ,,Ki az, akiről beszél?' Az odahajolt Jézus keblére, és megkérdezte tőle: ,,Uram, ki az?' Jézus azt felelte: ,,Az, akinek a bemártott kenyérdarabot adom.' Azután bemártotta a darabot, és odaadta Júdásnak, az iskarióti Simon fiának. Amikor az a kenyérdarabot elvette, mindjárt belészállt a sátán. Jézus pedig azt mondta neki: ,,Amit teszel, tedd meg gyorsan!' Az asztaltársak közül senki sem értette, miért mondta ezt neki. Mivel Júdásnál volt az erszény, egyesek azt gondolták, hogy Jézus azt mondta neki: ,,Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepen!', vagy hogy a szegényeknek adjon valamit. Ő pedig, amint elvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt. Miután kiment, Jézus így szólt: ,,Most dicsőült meg az Emberfia, és Isten megdicsőült benne. Ha Isten megdicsőült benne, Isten is megdicsőíti őt önmagában, hamarosan megdicsőíti. Gyermekeim, már csak kis ideig vagyok veletek. Keresni fogtok engem, de amint a zsidóknak mondtam, most nektek is mondom: Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek. Ekkor Simon Péter megszólalt: ,,Uram, hová mégy?' Jézus azt felelte: ,,Ahova én megyek, oda most nem jöhetsz utánam, de később majd követni fogsz engem.' Péter megkérdezte: ,,Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet is odaadnám érted!' Jézus azt felelte: ,,Életedet adnád értem? Bizony, bizony mondom neked: Mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.

Nagykedd

2010. március 30. - Nagykedd

  Az  utolsó   vacsorán  Jézus   mélyen   megrendült  lelkében,   és   újból
  kijelentette: "Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul engem."
  Erre a tanítványok tanácstalanul egymásra  néztek, mert nem tudták,  kiről
  mondta ezt. A tanítványok közül az egyik, akit Jézus szeretett, a  vacsora
  alatt Jézus  mellett ült.  Simon Péter  intett neki:  "Kérdezd meg,  kiről
  beszél!" Ő  Jézushoz fordult,  és megkérdezte:  "Uram, ki  az?" Jézus  így
  felelt: "Az, akinek a bemártott falatot adom." Ezzel bemártotta a  falatot
  (a tálba)  és  karióti Júdásnak,  Simon  fiának nyújtotta.  A  falat  után
  mindjárt belészállt  a  sátán.  Jézus ennyit  mondott  neki:  "Amit  tenni
  akarsz, tedd  meg mielőbb!"  Az asztalnál  ülők közül  senki sem  értette,
  miért mondta ezt  neki Jézus. Egyesek  azt hitték, hogy  - mivel  Júdásnál
  volt a  pénz  -  Jézus  megbízta: "Vedd  meg,  amire  szükségünk  lesz  az
  ünnepen!" Mások pedig (azt gondolták), hogy adjon valamit a  szegényeknek.
  Miután Júdás átvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.
  Júdás távozása után Jézus ezeket  mondta: "Most dicsőült meg az  Emberfia,
  és az Isten is megdicsőült benne. Ha pedig az Isten megdicsőült benne,  az
  Isten is meg  fogja őt  dicsőíteni önmagában,  sőt hamarosan  megdicsőíti.
  Gyermekeim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Keresni fogtok engem,  de
  amint a zsidóknak megmondottam, most nektek is megmondom: ahová én megyek,
  oda ti nem  jöhettek." Erre  Simon Péter megkérdezte:  "Uram, hová  mégy?"
  Jézus így válaszolt:  "Ahová én  megyek, oda  most nem  jöhetsz velem,  de
  később  követni  fogsz."  Péter   azonban  erősködött:  "Uram,  miért   ne
  követhetnélek most? Az életemet is odaadom érted." Jézus ezt felelte neki;
  "Életedet  adod  értem?  Bizony,  bizony,  mondom  neked,  mire  a   kakas
  megszólal, háromszor tagadsz meg engem."
  Jn 13,21-33. 36-38

  Elmélkedés:

  Jézus mélyen  megrendült  lelkében  -  olvassuk  a  mai  evangéliumban.  E
  megrendülés oka  nem  egyszerűen  csak  az  árulás,  hanem  az,  hogy  egy
  tanítványa  árulja  el  őt.  Tehát  egy  olyan  személy,  akit   meghívott
  követésére, s aki  a többiekkel  együtt halotta a  szeretet tanítását.  Az
  áruló  ugyanúgy   megismerhette   Jézust   és   küldetését,   mint   többi
  tanítvány-társa, de ő mégsem értette  meg a Mester életművét. Szíve  talán
  mindvégig zárva maradt az isteni tanítás előtt, s csak az emberi önzés  és
  haszonszerzés irányította gondolatait.  Az árulás ugyanis  nem csupán  egy
  adott pillanat  döntése,  helytelen  választása, hanem  hosszú  idő  alatt
  érlelődő rossz  gondolatok  következménye,  végpontja.  Soha  ne  engedjem
  növekedni szívemben a rssz gondolatokat és szándékokat!
  (c) Horváth István Sándor



  Imádság:
  Imádunk téged,  Jézus Krisztus!  Letérdelünk előtted.  Nem találunk  olyan
  szavakat vagy gesztusokat, mellyel kifejezhetnénk azt a hódolatot, mellyel
  a te  kereszted  eltölt  bennünket, mellyel  a  megváltás  ajándéka  átjár
  minket, melyet  te  az  egész  emberiségnek, az  egynek  és  a  sokaságnak
  egyaránt elhoztál azzal, hogy teljesen és feltétel nélkül alávetetted a te
  akaratodat az Atya akaratának.
______________________________

Nagykedd


Péter hibái
2010. március 30. – Nagykedd
P. James Swanson LC

Jn 13, 21-33, 36-38
Miután ezeket mondta, Jézus megrendült lelkében, és tanúságot tett e szavakkal: „Bizony, bizony mondom nektek: Egy közületek elárul engem.” A tanítványok egymásra néztek, mert zavarba jöttek, hogy kiről mondja. Tanítványai közül az egyik, akit Jézus szeretett, Jézushoz egészen közel foglalt helyet. Simon Péter intett neki, hogy kérdezze meg: „Ki az, akiről beszél?” Az odahajolt Jézushoz, és megkérdezte tőle: „Uram, ki az?” Jézus azt felelte: „Az, akinek a bemártott kenyérdarabot adom.” Azután bemártotta a darabot, és odaadta Júdásnak, az iskarióti Simon fiának. Amikor az a kenyérdarabot elvette, mindjárt belészállt a sátán. Jézus pedig azt mondta neki: „Amit teszel, tedd meg gyorsan!” Az asztaltársak közül senki sem értette, miért mondta ezt neki. Mivel Júdásnál volt az erszény, egyesek azt gondolták, hogy Jézus azt mondta neki: „Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepen!”, vagy hogy a szegényeknek adjon valamit. Ő pedig, amint elvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.
Miután kiment, Jézus így szólt: „Most dicsőült meg az Emberfia, és Isten megdicsőült benne. Ha Isten megdicsőült benne, Isten is megdicsőíti őt önmagában, hamarosan megdicsőíti. Gyermekeim, már csak kis ideig vagyok veletek. Keresni fogtok engem, de amint a zsidóknak mondtam, most nektek is mondom: Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek.”
Ekkor Simon Péter megszólalt: „Uram, hová mégy?” Jézus azt felelte: „Ahova én megyek, oda most nem jöhetsz utánam, de később követni fogsz engem.” Péter megkérdezte: „Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet is odaadnám érted!” Jézus azt felelte: „Életedet adnád értem? Bizony, bizony mondom neked: Mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”

Bevezető ima: Uram, Jézus, szeretnélek elkísérni a Kálváriára vezető utadon. Minél többet szemléllek, ahogy az ostorozás után sebektől elborítva függsz a kereszten, annál inkább meg fogok maradni szeretetedben, és annál inkább az igazság fogja vezetni tetteimet. Tudom, hogy örök szeretettel szeretsz engem: ezt bebizonyítottad a keresztfán. Ezért fogok most szeretetedre hálával, békével és azzal a szilárd elhatározással válaszolni, hogy szeretetedet továbbadom az embereknek.

Kérés: Uram, segíts látnom és elkerülnöm a büszkeség csapdáját!

1. Krisztus szeretetében bízni. Péter szereti Jézust, Ő a legjobb barátja. Péter mindent megtenne érte. Ahogy minket, úgy Pétert is nyugtalanítja az a gondolat, hogy elválaszthatják őt Jézustól. Érzi szeretetének erejét, és nem habozik megvallani, hogy kész meghalni Jézusért. Komolyan is gondolja. Ugyanezen az éjszakán elő fogja húzni kardját a Getszemáni-kertben, és teljesen egyedül ellene szegül egy csapatnyi hivatásos római katonának. Egy hatalmas suhintással le fogja vágni a főpap szolgájának fülét. Ő tényleg szereti Jézust, és kész arra, hogy Jézusért áldozatot hozzon. Azonban ahogy nálunk is, úgy Péternél is hiányzik valami. Olykor késznek érzem magam arra, hogy Krisztus iránti szeretetből mindent magamra vegyek. De amint szembekerülök valamivel, megtapasztalom gyengeségemet. A kudarc láttán újra elveszítem bátorságomat.

2. Rossz döntéseket hozni. Tudjuk, hogy Péter képes rosszul dönteni, ahogy a múltban már ezt éppen elégszer megtette. Nem sokkal azután, hogy az apostolok fejévé lett, azt tanácsolja Jézusnak, hogy adja fel az Atya tervét, egy olyan tervet, mely szerint Jeruzsálembe kell mennie, hogy ott szenvedjen és meghaljon. Jézus erősen reagál, és teljesen elutasítja ezt a javaslatot. Senkinek sem szabad az Atya akarata és közé állnia. Péter elkövetett egy nagy hibát, és Jézus világosan megmondja: „Távozz előlem, Sátán! Botrány vagy nekem, mert nem Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével!”(Mt 16, 23) És ez még csak egy hiba volt a sok közül; az evangélium többet is felsorol. Hogy Péter ennek ellenére olyan szimpatikus nekünk, az azért van, mert annyira hasonlít hozzánk. Minden nap sok hibát követünk el. Péterhez hasonlóan nem Isten akaratára gondolunk, hanem a sajátunkéra. De mint tudjuk, végül sikerül Péternek alázatosnak lennie, és hűségesen szolgálnia az Urat.

3. Rosszul felmérni a helyzetet. Péter öntelt. Azt gondolja, hogy érti a helyzetet. Minden jól megy. Az emberek végre Messiásnak kiáltották ki Jézust. A főpapok, írástudók és farizeusok megharagudtak, de nincs hatalmuk. Megpróbálják Jézust ellehetetleníteni és előállítani, de Jézus mindig kicsúszik kezeik közül. Úgy tűnik, mintha Jézus nemsokára mindenkit meggyőzne arról, hogy Ő a Messiás, és hogy innentől kezdve minden világos lesz. Péter rövidlátóan ítéli meg a helyzetet, azonban ezt nem veszi észre. Az egyetlen kiút az lenne számára, ha azt tenné, amit Jézus akar, de erre nem jön rá. A Jézus iránti tisztelete ellenére biztos abban, hogy mi számára a legjobb. Meg vagyok győződve arról, hogy az én életemnek az imádságban és az Istennel való egységben kell gyökereznie?

Beszélgetés Krisztussal: Kedves Uram, Péterhez hasonlóan én is sokszor elbuktam. Ennek mindig az volt az oka, hogy magamban bíztam, ahelyett, hogy benned bíztam volna. Segíts meghallanom sugallataidat és belső hangodat az imádságban! Csak az alázatos magatartás fogja megakadályozni, hogy a jövőben elessem. Kérlek, segíts megkapnom az alázat erényét, Uram!

Elhatározás: Mindent, amit ma teszek, imával fogok kezdeni, és a gyümölcseit Istennek fogom felajánlani. Minden tevékenységem után köszönetet fogok mondani Jézusnak, az én barátomnak segítségéért. Fel fogom neki ajánlani sikeremet, és kérni fogom, hogy bocsássa meg botlásaimat.

A Pápa ima szándéka 2010. március hónapra:
A világgazdaság: Hogy a világgazdaságot az igazságosság és a méltányosság ismérvei szerint vezessék, számításba véve a népek, különösen a szegény népek valós szükségleteit.
Afrika egyházai: Hogy Afrika egyházai az egész földrészen jelei és eszközei legyenek a kiengesztelődésnek és az igazságosságnak.

Kérjük, amennyiben teheti, támogassa Alapítványunkat adója 1%-ának felajánlásával, hogy azt az evangélium terjesztésére fordíthassuk.
Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43

--
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Papság évét szolgálja.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mailcímen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001

2010. március 29., hétfő

Nagyböjti idő, Nagyhétfő

Nagyböjti idő, Nagyhétfő 
 
Az evangéliumot szemlélve megerősödik bennem a meggyőződés, hogy Isten országa mindmáig elrejtett módon működik a világban. Jeruzsálemben a főpapok Jézust el akarják törölni az élők sorából. Betániában pedig baráti asztaltársaság fogadja be és veszi körül az Urat. Mellette ül Lázár, a szorgalmas Márta felszolgál, Mária pedig illatos olajjal megkeni, majd hajával törölgeti a nagyszerű vendég lábát. Nem tudom eldönteni, hogy hármójuk közül legszívesebben melyikkel cserélnék. A szentmisén én is Jézussal egy asztalhoz ülhetek. A szentgyónásban lábait könnyemmel áztatom, miközben ő a béke és a kiengesztelődés olaját árasztja rám. A szegényekben pedig Jézust szolgálhatom. (Adoremus 2006.)
További gondolatok...

Nagyhétfő

2010.03.29. hétfő

Benned ajándékozom meg világosságommal a nemzeteket


Iz 42,1-7
Íme, az én szolgám, akit támogatok, választottam, akiben kedvemet találom. Ráadtam lelkemet, igazságot visz majd a nemzeteknek. Nem kiált, nem emeli fel hangját, és nem hallatja az utcán. A megroppant nádszálat nem töri össze, és a kialvó mécsbelet nem oltja el; hűségesen visz igazságot. Nem alszik ki, és nem roppan össze, míg igazságot nem tesz a földön; és tanítására várnak a szigetek. Ezt mondja az Isten, az Úr, aki az eget teremtette és kifeszítette, aki megszilárdította a földet, és ami belőle sarjad; aki leheletet ad a rajta levő népnek, és lelket a rajta járóknak: ,,Én, az Úr, hívtalak meg téged igazságban, és fogom a kezedet; megőrizlek, és a nép szövetségévé teszlek, a nemzetek világosságává, hogy megnyisd a vakok szemét, kihozd a börtönből a foglyokat, a fogházból a sötétségben ülőket.
Zs 26
Dávidtól. Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől kellene félnem? Az Úr oltalmazza életemet: kitől kellene remegnem? Ha közelednek felém a gonoszok, hogy egyék húsomat, ellenségeim, akik szorongatnak, maguk botlanak meg és elesnek. Ha táborok kelnek is ellenem, nem ijed meg szívem; Ha harc támad is ellenem, akkor is reménykedem. Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hadd lakjam az Úr házában életemnek minden napján, hadd lássam az Úr pompáját, hadd látogassam templomát. Mert ő elrejt hajlékában a veszedelem idején, elbújtat sátra rejtekében, kősziklára emel fel engem. Így fölemeli fejemet ellenségeim fölé, akik körülvesznek. Én pedig diadalkiáltással áldozatot mutatok be hajlékában, éneklek és zsoltárt zengek az Úrnak. Halld meg, Uram, szózatomat, amellyel hozzád kiáltok, könyörülj rajtam és hallgass meg engem! Rólad mondja a szívem: ,,Téged keres tekintetem!' A te arcodat keresem, Uram! Ne fordítsd el tőlem arcodat, ne fordulj el haragodban szolgádtól, te vagy segítőm; Ne hagyj el és ne vess meg engem, üdvözítő Istenem! Hisz atyám és anyám is elhagyott, de az Úr fölkarolt engem. Mutasd meg nekem, Uram, utadat, és vezess engem a helyes ösvényre ellenségeim miatt. Ne adj át ellenségeim akaratának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, akik erőszakot lihegnek. Hiszem, hogy meglátom az Úr javait az élők földjén. Remélj az Úrban, légy férfias, bátor legyen szíved, és bízzál az Úrban!
Jn 12,1-11
Húsvét előtt hat nappal Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit Jézus föltámasztott halottaiból. Ott vacsorát készítettek neki. Márta felszolgált, Lázár azok között volt, akik vele ültek az asztalnál. Mária pedig fogott egy font igazi, drága nárduszolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölgette azt. A ház megtelt a kenet illatával. Erre tanítványai közül az egyik, az iskarióti Júdás, aki árulója lett, így szólt: ,,Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és adták oda a szegényeknek?' Ezt pedig nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt, és nála lévén az erszény, az adományokat elsikkasztotta. Jézus ekkor így szólt: ,,Hagyj békét neki, hogy temetésem napjára megőrizze azt. Mert a szegények mindenkor lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.' A zsidók közül sokan megtudták, hogy ott van, és odamentek, nemcsak Jézus miatt, hanem hogy Lázárt is lássák, akit föltámasztott halottaiból. A főpapok pedig azon tanakodtak, hogy Lázárt is megölik, mert a zsidók közül sokan mentek oda miatta, és hittek Jézusban.

Nagyhétfő

2010. március 29. - Nagyhétfő

  Hat nappal húsvét előtt  Jézus Betániába ment. Itt  élt Lázár, akit  Jézus
  feltámasztott a  halálból. Vacsorát  rendeztek Jézus  tiszteletére.  Márta
  felszolgált, Lázár pedig ott ült  Jézussal a vendégek között. Mária  pedig
  vett egy font  illatos, drága  nárduszolajat, megkente  vele Jézus  lábát,
  majd hajával megtörölte. A ház betelt a kenet illatával. Jézus tanítványai
  közül az  egyik, aki  elárulni készült  őt, a  karióti Júdás,  megszólalt:
  "Miért nem  adtuk  el ezt  a  kenetet  háromszáz dénárért,  és  miért  nem
  osztottuk szét a szegények között?"  Ezt azonban nem azért mondta,  mintha
  gondja lett  volna a  szegényekre, hanem  mert tolvaj  volt: ő  kezelte  a
  pénzt, és az adományokat ellopkodta.  Jézus azt mondta neki: "Hagyd  békén
  őt, hiszen temetésem napjára teszi. Mert szegények mindig lesznek veletek,
  én azonban nem  leszek mindig  veletek." A zsidók  közül sokan  megtudták,
  hogy Jézus Betániában van,  és odamentek nemcsak  Jézus miatt, hanem  hogy
  lássák  Lázárt,   akit  feltámasztott   a   halálból.  Ekkor   a   főpapok
  elhatározták, hogy Lázárt is  megölik, mivel miatta  a zsidók közül  sokan
  hittek Jézusban.
  Jn 12,1-11

  Elmélkedés:


  Mária a szeretet jelét mutatja  Jézus iránt, amikor drága olajjal  megkeni
  lábát.  Júdás,  aki  már  ekkor  készült  arra,  hogy  elárulja  mesterét,
  rosszallását fejezi ki.  Állítsa szerint  ő inkább a  szegényeknek adná  a
  pénzt, ami  szintén a  szeretet jele  volna irányukba.  Valójában  azonban
  egészen  más  a  szándéka,  s  nem  törődik  sem  a  szegényekkel,  sem  a
  szeretettel. Júdás árulása a szeretet megtagadása. De miért tehette ezt? Ő
  is tanítvány volt, ő is megismerte az isteni szeretetet, ő is azt kapta  a
  Mestertől, mint a többi tanítvány. Miért dönt mégis az árulás mellett?  Az
  evangélista  a  pénzszerzés  vágyát  jelöli  meg  az  árulás  okaként.  Az
  anyagiasság régen is és ma is szembefordít Istennel.
  (c) Horváth István Sándor



  Imádság:

  Istenünk, irgalmas  Atyánk, aki  szeretetedet Fiadban,  Jézus  Krisztusban
  nyilatkoztattad   ki,   és   kiárasztottad   ránk   a   Szentlélekben,   a
  Vigasztalóban, fölajánljuk neked ma a világ és minden ember sorsát.
  Hajolj le hozzánk, bűnösökhöz, gyógyítsd meg gyöngeségünket, űzz el tőlünk
  minden  rosszat,   add,  hogy   a   Föld  minden   lakója   megtapasztalja
  irgalmasságodat, hogy  benned, a  Szentháromság egy  Istenben  megtalálják
  mindig a remény forrását.
  Örök Atya,  Fiad  keserves kínszenvedéséért  és  föltámadásáért  irgalmazz
  nekünk és az egész világnak! Ámen.
  II. János Pál pápa
______________________________

Nagyhétfő


Vak vezetők
2010. március 29. – Nagyhétfő
P. James Swanson

Jn 12, 1-11
Húsvét előtt hat nappal Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit Jézus föltámasztott halottaiból. Ott vacsorát készítettek neki. Márta felszolgált, Lázár azok között volt, akik vele ültek az asztalnál. Mária pedig fogott egy font igazi, drága nárduszolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölgette azt. A ház megtelt a kenet illatával. Erre tanítványai közül az egyik, az iskarióti Júdás, aki árulója lett, így szólt: ,,Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és adták oda a szegényeknek?'' Ezt pedig nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt, és nála lévén az erszény, az adományokat elsikkasztotta. Jézus ekkor így szólt: ,,Hagyj békét neki, hogy temetésem napjára megőrizze azt. Mert a szegények mindenkor lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.” A zsidók közül sokan megtudták, hogy ott van, és odamentek, nemcsak Jézus miatt, hanem hogy Lázárt is lássák, akit föltámasztott halottaiból. A főpapok pedig azon tanakodtak, hogy Lázárt is megölik, mert a zsidók közül sokan mentek oda miatta, és hittek Jézusban.

Bevezető ima: Uram Jézus, el szeretnélek kísérni a Kálváriára vezető utadon. Minél többet szemléllek, ahogy az ostorozás után sebektől elborítva függsz a kereszten, annál inkább meg fogok maradni szeretetedben, és annál inkább az igazság fogja vezetni tetteimet. Tudom, hogy örök szeretettel szeretsz engem: ezt bebizonyítottad a keresztfán. Ezért fogok most szeretetedre hálával, békével és azzal a szilárd elhatározással válaszolni, hogy szeretetedet továbbadom az embereknek.

Kérés: Uram, ajándékozd nekem a halottak feltámadásába vetett hitet!

1. Tudatos vakság. Jézus az egyik legmeggyőzőbb csodáját műveli: biztos jelét adja annak, hogy Isten küldte Őt: feltámaszt egy férfit a halálból. A főpapok nem tagadhatják le ezt a csodát. Ez a csoda nem a távoli Galileában történt, hanem Betániában, egész közel Jeruzsálemhez. Lázár ott lakott. Mindenki, aki látni akarta, meg tudta ott látogatni őt és Jézust. A főpapok mégsem akarják elismerni, hogy Jézus a Messiás. Továbbra is elutasítják Őt. Elutasításuk teljes. Abban a helyzetben voltak, hogy e csodában felismerjék az isteni hatalmat, de vonakodtak ettől. És mivel semmi sem jutott eszükbe, amivel meggyőzhetnék az embereket arról, hogy nem Ő a Messiás, elhatározták, hogy megölik Jézust és Lázárt is. Olykor a Jézussal való közösség nehéz következményekkel járhat. Micsoda irónia mutatkozik meg itt: valakinek azért kell meghalnia, mert feltámadt a halálból!

2. Ne keményítsétek meg szíveteket! Tulajdonképpen a főpapoknak, írástudóknak és farizeusoknak el kellett volna ismerniük Jézust Messiásként. Ők ismerték legjobban az Írásokat. Leginkább nekik kellett volna vágyódniuk Jézus után. Fel kellett volna ismerniük, hogy Jézus mindent megtesz, amit a Messiásról írtak. De eltekintve néhány kivételtől (Nikodémus, Arimateai József) megtagadják Őt, és nem ismerik el Messiásként. Isten útjai nem a mi útjaink. Isten tervei és működése elzárva maradnak a tisztán racionális gondolkodásunk elől, mert az még a lelkiség területén is tudományosan bizonyítható igazolást követel. Igyekszem azon, hogy eszemet és szívemet megnyissam Isten útjai előtt, vagy igazolást követelek tőle? Gyakran úgy tűnik, hogy a keresztnek semmi értelme sincs az életemben. Azonban egy napon megértjük majd, amikor először is vállaljuk és hordozzuk azt.

3. A büszkeségük és az irigység miatt elbukhatunk. A farizeusok problémája a büszkeségük. Azt gondolják, hogy ők mindent átlátnak. Szerintük Jézus nem lehet a Messiás. Nem illik bele elképzeléseikbe, és nincsenek felkészülve arra, hogy változzanak – nem akarják megvizsgálni véleményüket, hogy vajon téves-e. Annyira biztosak abban, hogy igazuk van, hogy közben átsiklanak afölött, hogy Jézus beteljesíti az Írásokat. Sőt olyan messzire mennek, hogy nem akarják elhinni Lázár feltámasztását a halálból! A leggyengébb kifogásokat hozzák, hogy hiteltelenné tegyék Őt: „Ha ez próféta volna, bizonyára tudná, kicsoda és miféle asszony ez, aki őt érinti” (Lk 7, 38); „Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta” (Jn 7, 52). Isten nem alkalmazkodik terveinkhez és elképzeléseinkhez. Azt várja tőlünk, hogy mi alkalmazkodjunk hozzá!

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Jézus, olyan nehezemre esik hinni. Tudatában kellene lennem annak, hogy mennyi jót tettél már életemben. Segíts rendíthetetlen hittel hinnem benned,olyan hittel, mellyel azok hittek, akik megélték, hogy Lázárt feltámasztottad a halálból.

Elhatározás: Ma elmélkedni fogok eddigi életemről, és újra tudatosítok magamban mindent, amit Jézus értem tett, hogy hitem és bizalmam mélyüljön Krisztusban.

Erdő Péter bíboros atya 2010. márciusi imaszándéka:
Hogy mindnyájan megkapjuk a kegyelem világosságát, hogy életünk minden pillanatában különbséget tudjunk tenni a jó és a rossz között és legyen erőnk arra, hogy a jót megtegyük.

Kérjük, amennyiben teheti, támogassa Alapítványunkat adója 1%-ának felajánlásával, hogy azt az evangélium terjesztésére fordíthassuk.
Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43

--
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Papság évét szolgálja.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mailcímen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001

2010. március 28., vasárnap

Nagyböjti idő, C év, Virágvasárnap

Nagyböjti idő, C év, Virágvasárnap

Húsvét ünnepét ünnepelni a szenvedés ünneplésén keresztül lehet. Krisztus szenvedése engedelmességéből fakad. „Atyám, ne az én akaratom legyen, hanem a tied!” Az engedelmesség a mai ember számára nehéz. Mi mégis akarunk engedelmeskedni Istennek, végig akarjuk járni a magunk keresztútját, hogy a feltámadás dicsőségébe juthassunk.
További gondolatok...

VIRÁGVASÁRNAP

2010.03.28. vasárnap: VIRÁGVASÁRNAP
 
Nem voltam engedetlen, nem hátráltam meg, mert az Úr megsegít


Iz 50,4-7
Az Úristen megadta nekem a tanítványok nyelvét, hogy támogatni tudjam szóval a fáradtat. Fölébreszti reggel, reggel fölébreszti fülemet, hogy hallgassam, mint a tanítványok. Az Úristen megnyitotta fülemet, én pedig nem ellenkeztem, nem hátráltam meg. Hátamat odatartottam az ütlegelőknek, és orcámat a tépdesőknek; arcomat nem rejtettem el a gyalázás és köpdösés elől. De az Úristen megsegít engem, ezért nem ér gyalázat; ezért tettem arcomat olyanná, mint a kovakő, és tudom, hogy nem szégyenülök meg.
Zs 21
A karvezetőnek. A ,,Szarvastehén hajnalban' dallama szerint. Dávid zsoltára. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Távol van szabadulásomtól hangos jajveszékelésem. Én Istenem, kiáltok nappal, de te nem hallgatsz meg, és éjjel is, de nyugtot nem találok. Pedig te szent vagy és Izrael dicsérete között laksz. Benned bíztak atyáink, bíztak, és te megszabadítottad őket. Hozzád kiáltottak és megszabadultak, benned bíztak és meg nem szégyenültek. Én azonban féreg vagyok, nem ember, embereknek gyalázata, népnek utálata. Aki csak lát, mind gúnyt űz belőlem, félrehúzza ajkát, fejét csóválgatja: ,,Az Úrban bízott, mentse meg őt, szabadítsa meg, ha kedvét leli benne.' Hiszen te vagy, aki kihoztál engem anyám méhéből, te vagy reménységem anyám emlője óta. Rád voltam utalva anyám ölétől, anyám méhétől fogva te vagy az Istenem. Ne légy távol tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, aki segítséget nyújtana. Körülvett engem sok tulok, Básán bikái körülfogtak engem. Kitátották felém szájukat, mint ragadozó és ordító oroszlán. Szétfolytam, miként a víz, minden csontom kificamodott, szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben. Ajkam, mint a cserép, kiszáradt, nyelvem ínyemhez tapadt, lesújtottál a halál porába. Körülvett engem nagy sereg kutya, a gonoszok zsinatja körülfogott engem. Átlyuggatták kezemet és lábamat, megszámlálhattam minden csontomat. Néznek rám, bámulnak engem, elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek. De te, Uram, ne légy távol tőlem, én erősségem siess segítségemre! Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, egyetlenemet a kutyák karmából! Ments meg az oroszlán torkából, engem, a megalázottat, a bölény szarvától! Hadd hirdessem testvéreimnek nevedet, a gyülekezetben hadd dicsérjelek: Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt, Jákob minden utóda, magasztaljátok őt! Félje őt Izrael minden utóda, Mert ő nem veti meg és nem nézi le a szegény nyomorúságát, nem fordítja el tőle tekintetét, és meghallgatja, amikor hozzá kiált. Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben; amit fogadtam, teljesítem azok előtt, akik félik őt. Jóllakásig esznek majd a szegények, akik keresik az Urat, dicsérik majd őt: ,,Éledjen fel szívük mindörökre!' Észbe kap és megtér az Úrhoz a föld minden határa, és leborul színe előtt a nemzetek valamennyi családja. Mert az Úré a királyi hatalom, és ő uralkodik a nemzeteken. Csak őt imádják mind, akik a földben alszanak; leborulnak előtte mindazok, akik a porba leszállnak.Neki él majd a lelkem, Neki szolgálnak majd utódaim. Az Úrról beszélnek az eljövendő nemzedéknek, az ő igazságát fogják hirdetni a születendő népnek: ,,Így cselekedett az Úr!'
Fil 2,6-11
aki isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez, külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember. Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely minden más név fölött van, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd az égben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv vallja [Iz 45,23], hogy ,,Jézus Krisztus az Úr!' az Atyaisten dicsőségére.
Lk 22,14 - 23,56
Amikor eljött az óra, asztalhoz ült a tizenkét apostollal együtt, és azt mondta nekik: ,,Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mielőtt szenvednék. Mert mondom nektek: többé nem eszem ebből, amíg be nem teljesedik az Isten országában.' Azután fogta a kelyhet, hálát adott, és így szólt: ,,Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között. Mert mondom nektek: mostantól fogva nem iszom a szőlő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa.' Aztán fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: ,,Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!' Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet, és azt mondta: ,,Ez a kehely az új szövetség [Kiv 24,8; Jer 31,31] az én véremben, amely értetek kiontatik. De íme, az áruló keze az enyémmel együtt van az asztalon. Mert az Emberfia ugyan elmegy, amint el van rendelve, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt!' Erre ők kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki az közülük, aki ezt megteszi? Versengés is támadt köztük arról, hogy ki a nagyobb közülük. Erre azt mondta nekik: ,,A nemzetek királyai uralkodnak a népeken, és a hatalmasok jótevőknek hívatják magukat. Ti azonban ne így tegyetek, hanem aki nagyobb köztetek, legyen olyan, mint a legkisebb, és aki elöljáró, legyen olyan, mint a szolga. Mert ki nagyobb: az, aki az asztalnál ül, vagy az, aki felszolgál? Nem az, aki az asztalnál ül? Én mégis úgy vagyok köztetek, mint aki szolgál. Ti kitartottatok velem megpróbáltatásaimban, ezért nektek adom az országot, amint nekem adta Atyám, hogy asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett. Simon, Simon! A sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited, és egykor megtérve, megerősítsd testvéreidet.' Ő erre azt mondta neki: ,,Uram, kész vagyok veled a börtönbe és a halálba is menni!' De Jézus azt felelte: ,,Mondom neked, Péter: mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor is letagadod, hogy ismersz engem.' Aztán azt mondta nekik: ,,Amikor erszény, táska és saru nélkül küldtelek titeket, szenvedtetek-e valamiben hiányt?' Ők azt felelték: ,,Semmiben.' Majd így folytatta: ,,Most azonban akinek erszénye van, vegye elő, hasonlóképpen a táskát is; akinek pedig nincsen, adja el a felső ruháját, és vegyen kardot. Mert mondom nektek: be kell teljesednie annak rajtam, ami írva van: ,,A gonosztevők közé számították'' [Iz 53,12]. Mert ami rólam szól, az beteljesedik.' Erre ők így szóltak: ,,Uram, íme, itt van két kard.' Ő pedig azt mondta nekik: ,,Ez elég.' Aztán elindult, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment; követték őt a tanítványok is. Amikor odaért, azt mondta nekik: ,,Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!' Majd mintegy kőhajításnyira eltávolodott tőlük, és térdre borulva így imádkozott: ,,Atyám! Ha akarod, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom legyen, hanem a tiéd.' Ekkor megjelent neki egy angyal az égből, és megerősítette. Aztán a halállal tusakodva még buzgóbban imádkozott. A verejtéke olyan lett, mint a földre hulló vér cseppjei. Majd felkelt az imádságból, és odament a tanítványaihoz, de a szomorúságtól alva találta őket. Azt mondta nekik: ,,Miért alszotok? Keljetek föl, imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!' Még beszélt, amikor egy sereg közeledett; Júdás vezette őket, egy a tizenkettő közül. Odament Jézushoz, hogy megcsókolja. Jézus azonban azt mondta neki: ,,Júdás! Csókkal árulod el az Emberfiát?' Azok, akik körülötte voltak, látva, hogy mi készül, azt mondták: ,,Uram, közéjük vágjunk karddal?' Egyikük rá is csapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét. De Jézus azt felelte: ,,Hagyjátok, elég!' Aztán megérintette a fülét, és meggyógyította. Akkor Jézus ezt mondta azoknak, akik ellene jöttek, a főpapoknak, a templomőrség tisztjeinek és a véneknek: ,,Mint rabló ellen, úgy jöttetek kardokkal és dorongokkal. Amikor nap mint nap köztetek voltam a templomban, nem emeltetek rám kezet, de ez a ti órátok, és a sötétség hatalmáé.' Megragadták tehát őt, és a főpap házába vitték. Péter pedig messziről követte. Amikor tüzet raktak az udvar közepén és körbeülték, Péter is közéjük ült. Egy szolgáló meglátta, hogy ő is ott ül a tűznél, szemügyre vette, és azt mondta: ,,Ez is vele volt!' De ő tagadta: ,,Asszony, nem ismerem őt!' Nem sokkal ezután egy másik látta meg, és így szólt: ,,Te is közülük való vagy.' Péter azt felelte: ,,Ember! Nem vagyok!' Körülbelül egy óra múltán ismét erősítgette egy másik: ,,Bizony, ez is vele volt, hiszen galileai.' Péter erre így szólt: ,,Ember! Nem tudom, mit beszélsz!' És azonnal, mikor még beszélt, megszólalt a kakas. Akkor az Úr hátrafordult, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, hogy azt mondta neki: ,,Mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor is megtagadsz engem.' Ekkor kiment, és keservesen sírni kezdett. A férfiak pedig, akik őrizték, gúnyolták és verték őt. Bekötötték a szemét, és azt kérdezték tőle: ,,Találd el, ki ütött meg?' És egyéb szidalmakkal is illették. Mihelyt megvirradt, egybegyűltek a nép vénei, a főpapok meg az írástudók, és a főtanács elé vitték. Így szóltak: ,,Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk!' Ő azt felelte nekik: ,,Ha megmondom nektek, nem hiszitek el; ha pedig kérdezlek titeket, nem feleltek. De mostantól fogva az Emberfia a hatalmas Isten jobbján fog ülni' [Dán 7,13; Zsolt 110,1]. Erre mindnyájan azt mondták: ,,Tehát te vagy az Isten Fia?' Jézus azt felelte nekik: ,,Ti mondjátok, hogy én vagyok.' Azok erre így szóltak: ,,Mi szükségünk van még tanúságtételre? Hiszen mi magunk hallottuk a saját szájából.' Akkor mindannyian fölkerekedtek, és elvitték Pilátushoz. Ott így kezdték vádolni: ,,Azt tapasztaltuk, hogy ez félrevezeti népünket, s azt is megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak. Azt mondja magáról, hogy ő a Messiás király.' Pilátus megkérdezte tőle: ,,Te vagy a zsidók királya?' Ő azt felelte: ,,Te mondod.' Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a tömegnek: ,,Semmi vétket sem találok ebben az emberben.' De azok erősködtek, és azt mondták: ,,Föllázítja a népet tanításával egész Júdeában, Galileától kezdve egészen idáig.' Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy ez az ember Galileából való-e. Amint megtudta, hogy Heródes uralma alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki maga is Jeruzsálemben volt azokban a napokban. Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Már régóta szerette volna őt látni, mert hallott felőle, és remélte, hogy a szeme láttára valami csodát tesz. Hosszasan kérdezgette, ő azonban semmit sem felelt. A főpapok és az írástudók pedig ott álltak, és hevesen vádolták. Heródes a kíséretével együtt megszégyenítette őt, csúfot űzött belőle, aztán fehér ruhába öltöztette, majd visszaküldte Pilátushoz. Azon a napon Heródes és Pilátus jó barátok lettek, előtte ugyanis haragban voltak egymással. Pilátus pedig összehívta a főpapokat, a nép vezetőit és a népet, s azt mondta nekik: ,,Idehoztátok nekem ezt az embert, mint a nép lázítóját. Kihallgattam előttetek, de semmi vétséget sem találtam ebben az emberben mindazok közül, amikkel vádoljátok. Sőt Heródes sem, mert visszaküldte őt hozzánk. Láthatjátok tehát, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el. Megfenyítem ezért, és szabadon bocsátom.' Erre valamennyien fölkiáltottak: ,,Veszítsd el ezt, és bocsásd el nekünk Barabást!' Őt valami lázadásért és gyilkosságért vetették börtönbe, amely a városban történt. Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szabadon akarta bocsátani Jézust. De azok kiáltoztak: ,,Feszítsd meg, feszítsd meg őt!' Ő azonban harmadszor is szólt hozzájuk: ,,De hát mi gonoszat tett? Semmi halált érdemlő dolgot nem találtam benne. Megfenyítem tehát, és elbocsátom.' De azok nem tágítottak, hanem nagy hangon követelték, hogy feszítse meg. A lármájuk egyre erősödött. Pilátus ezért úgy döntött, hogy legyen meg, amit kívánnak. Amint kérték, szabadon bocsátotta azt, akit lázadásért és gyilkosságért vetettek börtönbe, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak. Miközben elvezették, megfogtak egy bizonyos Simont, Cirenéből valót, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után. A nép és az asszonyok nagy sokasága követte őt, jajgattak és sírtak miatta. Jézus odafordult hozzájuk, és így szólt: ,,Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok! Magatokat és gyermekeitek sirassátok! Mert jönnek majd napok, amikor azt mondjátok: ,,Boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!'' Akkor azt kezdik majd mondani a hegyeknek: ,,Szakadjatok ránk!'' És a halmoknak: ,,Takarjatok el minket!'' [Óz 10,8] Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi lesz a szárazzal?' Vele együtt vittek két gonosztevőt is, hogy kivégezzék. Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponyahelynek neveznek, megfeszítették őt ott, és vele a gonosztevőket is, az egyiket jobbról, a másikat balról. Jézus ekkor így szólt: ,,Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.' A ruháit elosztották, és sorsot vetettek rájuk [Zsolt 22,19]. A nép bámészkodva állt ott, a főemberek pedig így gúnyolták őt [Zsolt 22,8]: ,,Másokat megmentett, mentse meg most magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja!' A katonák is gúnyolták őt. Odamentek, ecettel kínálták, és azt mondták: ,,Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!' Felirat is volt fölötte: ,,Ez a zsidók királya.' A megfeszített gonosztevők közül az egyik szidalmazta: ,,Nem a Krisztus vagy te? Szabadítsd hát meg magad, és minket is!' De a másik leintette ezekkel a szavakkal: ,,Nem félsz Istentől? Hiszen te is ugyanazt a büntetést szenveded! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését vesszük, de ez itt semmi rosszat sem cselekedett.' Aztán így szólt: ,,Jézus, emlékezz meg rólam, mikor eljössz országodba.' Ő azt felelte neki: ,,Bizony, mondom neked: még ma velem leszel a paradicsomban!' A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, kilenc óráig. A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. Jézus ekkor hangosan felkiáltott: ,,Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!' [Zsolt 31,6] E szavakkal kilehelte a lelkét. Amikor a százados látta, ami történt, dicsőítette Istent, és így szólt: ,,Ez az ember valóban igaz volt.' Az egész sokaság, amely összeverődött, a történtek láttán mellét verve hazatért. Jézus minden ismerőse, és az asszonyok, akik Galileából követték őt, távolabb állva figyelték mindezt [Zsolt 38,12]. Volt egy József nevű, derék és igaz férfi, a főtanács tagja, aki nem értett egyet a határozatukkal és tetteikkel. Arimateából, a zsidók egyik városából származott, és maga is várta az Isten országát. Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és egy sziklába vágott sírba helyezte, amelyben még senki sem feküdt. A készület napja volt, és közeledett a szombat. Az asszonyok, akik Galileából jöttek vele, utánamentek, és megnézték a sírt, hogy miképpen helyezték el a testét. Aztán hazatértek, illatszereket és keneteket készítettek, de a szombatot a parancs szerint nyugalomban töltötték.

Virágvasárnap, az Úr szenvedésének vasárnapja

2010. március 28. - Virágvasárnap, az Úr szenvedésének vasárnapja

  Abban az időben: Jézus folytatta útját Jeruzsálem felé. Amikor Betfage  és
  Betánia közelében ahhoz  a hegyhez ért,  amelyet Olajfák hegyének  hívnak,
  előreküldte két  tanítványát.  Ezt  mondta nekik:  "Menjetek  a  szemközti
  faluba. Amint beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen  ember
  nem ült  még soha.  Oldjátok el,  és vezessétek  ide! Ha  valaki  kérdezné
  tőletek, hogy  miért oldjátok  el, mondjátok  azt, hogy  az Úrnak  van  rá
  szüksége."
  A küldöttek elmentek, és úgy  találtak mindent, ahogy ő megmondta.  Amikor
  eloldották a szamarat, a szamár gazdái megkérdezték tőlük: "Miért oldjátok
  el a szamarat?" Azt  felelték: "Szüksége van rá  az Úrnak", és  elvezették
  Jézushoz.
  Ott köntöseiket  rávetették a  szamárcsikóra,  és felültették  rá  Jézust.
  Amint haladt, ruháikat  az útra  terítették előtte.  Amikor közeledett  az
  Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész örvendező tömege hangosan
  áldani kezdte Istent a sok csodáért, amelyet láttak: "Áldott a király, aki
  jön az Úr  nevében! Békesség  a mennyben,  és dicsőség  a magasságban!"  A
  tömegből  néhány   farizeus   azt   mondta   neki:   "Mester,   intsd   le
  tanítványaidat!" Jézus azt felelte: "Mondom nektek: ha ezek  elhallgatnak,
  a kövek fognak megszólalni!"
  Lk 19,28-40

  Elmélkedés:

  Utolsó felvonás
  Viszonylag ritkán  járok  színházba. Emlékezetem  szerint  legutóbb  Márai
  Sándor: A  gyertyák  csonkig  égek  című  regényének  színpadi  változatát
  tekintettem meg. Bár ismertem,  korábban olvastam már  a regényt, mégis  a
  legjobban az utolsó felvonást, a  történet befejezését vártam. Amikor  azt
  várnánk, hogy végre minden kiderül, s minden felmerült kérdésünkre választ
  kapunk, akkor nem derül ki mégsem semmi, a kérdések nyitottak maradnak,  s
  az író meghagyja szabadságunkat, s gondolatban magunk próbáljuk megfejteni
  a rejtélyeket.

  A jeruzsálemi bevonulással  Jézus életének utolsó  felvonása kezdődik  el.
  Ezt az eseményt hallottuk  a virágvasárnapi körmenet evangéliumában  Szent
  Lukács elbeszéléséből.  Jézus  élete korábban  is  mozgalmas volt,  de  az
  igazán fontos  események  csak  most, az  utolsó  felvonásban  játszódnak.
  Gondoljunk csak  a  mi  Urunk nyilvános  működésének  három  esztendejére!
  Minden azzal kezdődött, hogy megkeresztelkedik a Jordán folyóban Jánosnál,
  majd pedig tanítványokat gyűjt maga köré, s velük indul el, hogy bejárja a
  városokat és falvakat.  Útja során  nem csak  tanítványait tanítja,  hanem
  egyre nagyobb tömegekkel találkozik, akik kíváncsiak szavára, amelyből oly
  erő árad, amilyet másnál még sosem tapasztaltak. Persze nem csak a tanítás
  miatt jönnek  hozzá.  Hamar  elterjed  annak  híre,  hogy  hatalma  van  a
  betegségek fölött, s képes visszaadni a vakok látását, a süketek hallását,
  s a  némáknak a  beszéd képességét.  Szavára a  gonosz lelkek  távoznak  a
  megszállottakból, a  leprások megtisztulnak,  a s  bénák járni  tudnak,  s
  mindezek mellett legkülönlegesebb csodái  azok, amikor halottakat  támaszt
  fel, s  hoz vissza  az  életbe. Az  egyszerű emberek  szívesen  hallgatják
  példázatait,  amelyek  szereplőiben  önmagukra  ismerhetnek.  Az   igazság
  tanítására  éhezőket  olykor  csodálatos  módon  megszaporított  kenyérrel
  lakatja  jól.  Miközben  egyre  többen   hisznek  benne,  s  ismerik   fel
  személyében a Messiást,  a zsidó vallási  vezetők szembefordulnak vele,  s
  azt tervezik, hogy megölik.

  Mindezek után  érkezünk  el az  utolsó  felvonáshoz, amely  a  jeruzsálemi
  bevonulással kezdődik. A lelkesedés a  tetőfokára hág. Az emberek  örömmel
  fogadják, s köszöntik a  szamárháton érkező messiás-királyt.  Pálmaágakkal
  integetnek, s egyesek még a ruháikat is leterítik elé az út porába. Néhány
  nap múlva azonban  ellenkezőjére fordul  a hangulat.  A Messiást  köszöntő
  ének durva kiabálássá  változik, s  a királynak  kijáró tisztelet  helyébe
  gyilkos szándék lép.  A ruháikat  az útra terítő  emberek tétlenül  nézik,
  amint a ruháitól  megfosztott Jézus az  út porába roskad  a kereszt  terhe
  alatt.  Akik  korábban   mellette  álltak,   mostanra  elmenekültek   vagy
  szembefordultak vele. S hirtelen észrevesszük, hogy nem a nézőtéren ülünk,
  hanem magunk is szereplők vagyunk,  nem egy színházi előadást  szemlélünk,
  hanem valóság mindaz, ami körülöttünk történik. Most talán mi is pálmaágat
  ragadunk kezünkbe,  s később  talán öklünket  rázzuk ellene.  Igen, én  is
  elindulok az úton. Jézus útja az én utam is. S ez az út a Golgotára vezet,
  ahol Jézus meghal értem, s vele együtt én is meghalok. A feltámadáshoz nem
  vezet más út.  Az egyetlen  biztató jel az  számomra, hogy  az út  felfelé
  vezet.
  (c) Horváth István Sándor



  Imádság:

  Uram, Jézus! Földi életed  során mindig tudtad,  merre visznek lépteid,  s
  hová  vezet   az  út,   amelyen  elindultál.   Szavaiddal,   tanításoddal,
  igazságoddal utat találtál az emberi szívekhez, s megmutattad az  Istenhez
  vezető utat. A te  életutad végső soron mindig  felfelé vitt, Atyád  felé,
  aki örökre magához  ölelt a  Golgota magaslatán  álló kereszten.  Jézusom,
  társad szeretnék lenni utadon, amely a halálon keresztül az életre vezet!
______________________________

Virágvasárnap


A legmélyebb vágyunk
2010. Március 28. – Virágvasárnap
P. Christopher Scroggin LC

Lk 23,1-49
Ott vádolni kezdték: ,,Azt tapasztaltuk – mondták – hogy tévútra vezeti népünket. Megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak. Azt állítja magáról, hogy ő a Messiás király.” Pilátus megkérdezte tőle: ,,Te vagy-e a zsidók királya?” ,,Magad mondod.” – felelte Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a népnek: ,,Nem találom semmiben bűnösnek ezt az embert.” De azok erősködtek: ,, Tanításával fellázítja a népet Galileától kezdve egészen Júdeáig.” Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy Galileába való-e. Amikor megtudta, hogy Heródes uralma alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki azokban a napokban éppen Jeruzsálemben tartózkodott. Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Régóta szerette volna látni, mert sokat hallott felőle, s remélte, hogy valami csodát tesz a jelenlétében. Sokat faggatta, de ő nem méltatta feleletre. A főpapok és az írástudók is oda mentek, és hevesen vádolták. Heródes akkor udvarával együtt gúnyt űzött belőle. Csúfságból fehér ruhába öltöztette, aztán visszaküldte Pilátushoz. Ezen a napon Heródes és Pilátus jó barátok lettek, azelőtt ugyanis haragban voltak.
Pilátus ismét összehívta a főpapokat, a véneket és a népet, s így szólt hozzájuk: ,,Elém vezettétek ezt az embert, mint a nép lázítóját. Jelenlétetekben kihallgattam, de az ellene felhozott vádak közül nem találtam egyben sem vétkesnek. És Heródes sem, mert lám, visszaküldte hozzám. Láthatjátok semmi olyat nem követett el, amiért halált érdemelne. Megfenyítem hát, és szabadon bocsátom.”
Az ünnep alkalmával szabadon kellett bocsátania egy foglyot. Az egész nép akkor kiáltozni kezdett: ,,Vesszen el!  Bocsásd szabadon Barabást!” Barabást a városban történt fölkelés és gyilkosság miatt vetették börtönbe. Pilátus ismét hozzájuk fordult, mert szabadon akarta bocsátani Jézust. De tovább ordítoztak: ,,Keresztre! Keresztre vele!” Harmadszor is megkérdezte: ,,De hát mi rosszat tett? Semmi vétket nem találok, amiért halálra kellene ítélnem. Megfenyítem és szabadon bocsátom.” De azok nem tágítottak, hanem egyre elszántabban, egyre hangosabban kiáltoztak, hogy feszítse keresztre. Erre Pilátus úgy határozott, hogy enged követelésüknek. Szabadon engedte hát kérésükre azt, aki lázadás és gyilkosság miatt került börtönbe, Jézust meg kiszolgáltatta nekik akaratuk szerint.
Ahogy elvezették, megállítottak egy cirenei embert, Simont, aki éppen a mezőről tartott hazafelé. Vállára adták a keresztet, hogy vigye Jézus után. Nagy tömeg követte, asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta. Jézus hozzájuk fordult és így szólt: ,,Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok! Inkább magatokat sirassátok és gyermekeitek, mert jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: Boldogok a magtalanok, és akik nem szültek és nem szoptattak! Akkor majd kiáltani fogják a hegyeknek: Omoljatok ránk! És a domboknak: Takarjatok el! Mert ha a zöldellő fával így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradtnak?”
 Két gonosztevőt is vittek vele, hogy kivégezzék őket. Amikor odaértek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették, s a gonosztevőket is vele, egyiküket jobbról, másikukat balról. Jézus pedig ezt mondta: ,,Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek.” Ruháján sorsot vetetve megosztoztak. A nép bámészkodott, a főtanács tagjai gúnyolódtak: ,,Másokat megmentett – mondták – most mentse meg magát, ha ő a Messiás, az Isten választottja!” Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek, és ecettel kínálták mondták: ,,Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!” – mondták. Feje fölé görög, latin és héber nyelvű feliratot tettek: Ez a zsidók királya. Az egyik fölfeszített gonosztevők káromolta: ,,Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd hát meg magad, és minket is!” A másik rászólt: ,,Nem félsz Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded! Mi legalább tetteink méltó büntetését kapjuk, de ez semmi rosszat sem tett.” Aztán hozzá fordult: ,,Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz uralmadban.” Ezt válaszolta neki: ,,Bizony, mondom neked: még ma velem leszel a paradicsomban!”
A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, s egészen a kilencedik óráig tartott. A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. Jézus ekkor hangosan felkiáltott: ,,Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!” E szavakkal kilehelte lelkét.
Amikor a százados a történteket látta, dicsőítette az Istent, s azt mondta: ,,Ez az ember valóban igaz volt.'' Az egész kíváncsi tömeg, amely összeverődött, a történtek láttán mellét verte és szétoszlott. Jézus ismerősei pedig, köztük asszonyok is, akik Galileából kísérték, távolabb állva nézték mindezt.

Bevezető ima: Mennyei Atyánk, most, amikor belépünk az év legszentebb hetébe, bizalommal emelem rád tekintetemet. Kérünk, növeld közöttünk kegyelmedet. Adj erőt, hogy elkísérhessük Szent Fiadat a Kálváriára vezető úthon, amely megváltásunk záloga. Adj nekünk természetfölötti gondolkodásmódot a hitben, hogy utunkon felismerjük: a nehézségek és megpróbáltatások segítségünkre vannak, mert általuk leszünk képesek átalakítani életünket Krisztus élete szerint.

Kérés: Úr Jézus, add kegyelmedet, hogy nagyobb szeretettel kövesselek téged szenvedéseidben!

1. A boldogság keresése. Az ember a szabadságot mindennél nagyobbra becsüli. Azonban van valami, ami még ennél is többet jelent számunkra: ez a boldogság. E nélkül fájdalmas lehet a létezés, a szabadság és minden érték is. Az ember életében ez az egyik legnagyobb ellentmondás: követeljük szabadságunkat, s közben rabszolgává tesszük magunkat. Rabszolgák vagyunk, de nem abban az értelemben, hogy mások megfosztanak szabadságunktól, hanem abban az értelemben, hogy olyan dolog után vágyakozunk, amit imádhatunk, ami megérinti szívünket, ami erőlködésre késztet minket, és érzéseinket igazolja. Bár szabadok akarunk lenni, az örömök különböző fajtái között akarunk válogatni, de közben az öröm rabszolgáivá válunk.

2. Személyes kiteljesedés. Két út létezik, amivel csillapítani tudjuk a léleknek ezt az éhségét és a szív szomjúságát: a világ útja és Krisztus útja. Mielőtt odaadjuk magunkat a világ örömeinek, úgy tűnnek, hogy mindezek izgatóak, s mindazt megadják nekünk, amire szükségünk van a boldogsághoz. Azonban, amikor megszereztük ezeket, csalódnunk kell, sőt néha undorral is töltenek el minket. Ezzel teljesen ellenkezik az az öröm, amit Krisztus nyújt nekünk. Mielőtt megkapjuk ezeket, nehezek, egyáltalán nem látványosak, sőt olykor akár taszítóak is. Amikor azonban birtokunkba kerülnek ezek az értékek, elégedettséggel töltenek el minket, és felismerjük, hogy mindig ezután vágyakozott a szívünk.

3. Jöjj, kövess engem!. Amit a világ nekünk sikerként el akar adni, az valójában sikertelenség és boldogtalanság; amit pedig sikertelenségnek és vereségnek állít be, az igazából siker és győzelem. Ezen a héten a mi Urunk szenvedése – a valódi siker és győzelem – játszódik le szemünk előtt. Jézus a boldogság, aki kérdéseinkre választ ad, és aki után vágyakozunk. Az Ő útja a kereszt útja, ezért nekünk – az Ő követőinek – ugyanezen az úton kell járnunk. Jézus biztosít minket arról, hogy a szegények nem lesznek mindig szegények, akit megfeszítenek, nem fog örökre a kereszten függni; a szegény gazdag lesz, a megalázottat felemelik; amit könnyek között vetünk el, vigadva fogjuk betakarítani; a szomorkodókat megvigasztalják; s mindaz, aki Krisztussal együtt szenved, vele együtt fog uralkodni is. A költő – Francis Thomson – szavain keresztül szól hozzánk Krisztus: „Mindazt, amit elvettem tőled, nem azért cselekedtem, hogy fájdalmat okozzak neked, hanem, hogy ezeket az én kezeimben keresd: Kelj föl, fogd meg kezem, és gyere velem!”

Beszélgetés Krisztussal: Jézus, jöjj, és legyél a szívem királya! A te szenvedéseid hetében növekednem kell az irántad való szeretetben, hogy megtanuljam mindig becsülni, amit értem tettél. Add kegyelmedet, hogy hűségesen kövesselek, erősíts, hogy szeressem keresztemet, és bátran vállamra vegyem azt!

Elhatározás: Ma, amikor meglátogatom az Urat az Oltáriszentségben, meg akarom újítani szándékomat, hogy teljesen az Övé legyek.

Erdő Péter bíboros atya 2010. márciusi imaszándéka:
Hogy mindnyájan megkapjuk a kegyelem világosságát, hogy életünk minden pillanatában különbséget tudjunk tenni a jó és a rossz között és legyen erőnk arra, hogy a jót megtegyük.

Kérjük, amennyiben teheti, támogassa Alapítványunkat adója 1%-ának felajánlásával, hogy azt az evangélium terjesztésére fordíthassuk.
Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
--
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Papság évét szolgálja.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mail címen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger