2010. augusztus 29., vasárnap

Évközi 22. vasárnap

  2010. augusztus 29. - Évközi 22. vasárnap

  Az egyik  szombaton Jézus  betért egy  vezető farizeus  házába, hogy  nála
  étkezzék.  Amikor  észrevette,  hogy  a  meghívottak  válogatják  az  első
  helyeket, egy  példabeszédet  mondott  nekik. "Amikor  lakomára  hívnak  -
  kezdte -, ne  ülj az első  helyre, mert akadhat  a hivatalosak közt  nálad
  előkelőbb  is.  Ha  ez  megérkezik,  odajön,  aki  meghívott  titeket,  és
  felszólít: Add át a helyedet neki! És akkor szégyenszemre az utolsó helyet
  kell elfoglalnod.
  Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet,
  hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: Barátom, menj följebb!
  Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt! Mert mindazt, aki
  magát  felmagasztalja,  megalázzák,   aki  pedig   magát  megalázza,   azt
  felmagasztalják."
  Ekkor a házigazdához fordult: "Amikor  ebédet vagy vacsorát adsz, ne  hívd
  meg barátaidat, se testvéreidet,  se rokonaidat, se gazdag  szomszédaidat,
  mert azok is meghívnak és viszonozzák  neked. Ha lakomát adsz, hívd meg  a
  szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Boldog leszel, mert ők nem tudják
  neked  viszonozni.   Te   azonban  az   igazak   feltámadásakor   megkapod
  jutalmadat."
  Lk 14,1. 7-14

  Elmélkedés:

  Vendéglátás
  A jegyesoktatások alkalmával a  házasságra való lelki felkészülés  mellett
  az egyéb előkészületekről is el szoktam beszélgetni a fiatalokkal.  Szinte
  kivétel nélkül mindig szóba kerül, hogy a legnagyobb gondot a  vendéglista
  összeállítása  jelenti   számukra.   Az  esküvőre   meghívandó   személyek
  névsorának összeírásakor számos szempontot kell figyelembe venni, s bizony
  a  szülők  véleményét  is  érdemes  meghallgatni.  Vigyázni  kell,  nehogy
  kimaradjon valaki, mert abból sértődés és évekig tartó harag lehet. Fontos
  szempont, hogy akik a  rokonság köréből vagy  az ismerősök közül  korábban
  meghívták  a   családot  saját   esküvőjükre,  őket   mindenképpen   illik
  viszonzásként meghívni. A lakodalmas  terem nagysága azonban határt  szab,
  mindenkit mégsem  lehet  meghívni,  s  emiatt akár  szűkíteni  is  kell  a
  névsort. De  ki  maradjon ki,  s  kik jöjjenek  mindenképpen  az  ünnepre?
  Szóval, nem  egyszerű  feladat. Szintén  komoly  gondot jelent  az  esküvő
  napján a lakodalmi vigasságra érkező vendégeknek megmutatni a helyüket.  S
  ha  nincs,  aki   irányítsa  a   dolgot,  akár   kisebb  veszekedések   is
  elfordulhatnak. A közelmúltban voltam egy  lakodalomban, ahol az ifjú  pár
  azzal vette  elejét  az esetleges  tülekedésnek,  hogy a  terítékek  mellé
  mindenkinek kiírták  a  nevét.  Ez  a megoldás  egészen  jónak  tűnt,  bár
  észrevettem, hogy  egyesek cserélgetni  kezdték a  névtáblákat, hogy  jobb
  helyre kerüljenek, mint amit előre  kijelöltek számukra. A megfelelő  hely
  biztosítása és megtalálása természetesen nem csak lakodalmakon, hanem  más
  rendezvényeken is gondot jelenthet.

  A mai evangéliumból arra következtethetünk, hogy a probléma nem új keletű,
  s már Jézus korában is elfordult.  Az evangélium első részében a mi  Urunk
  éppen egy olyan esetet mond el, amikor a vendégek az első helyekre akarnak
  kerülni. A  történet  vége aztán  megszégyenülés  lesz, mert  a  házigazda
  hátrébb ülteti őket. Ezt  követően Jézus rögtön el  is mondja a  követendő
  magatartást: legyünk szerények,  s inkább az  utolsó helyet válasszuk.  Az
  egész történetnek tulajdonképpen semmi köze  sincs a vallási élethez,  egy
  mondat azonban  egyértelműen átemeli  az elbeszélést  a hétköznapi,  civil
  környezetből a vallási  élet világába. A  mondanivalót Jézus így  foglalja
  össze: ?Aki magát felmagasztalja,  megalázzák, aki pedig magát  megalázza,
  azt felmagasztalják? (Lk  14,11). Ez  a szabály  életünk minden  területén
  érvényes.

  Az evangéliumi szakasz második felében egy más jellegű tanácsot ad  Jézus,
  amelynél még egyértelműbben kidomborodik a vallási vonatkozás. A kérdés  a
  következő: Kit hívjunk meg  vendégségbe? Nem csupán lakodalmi  mulatságba,
  hanem bármilyen vendégségbe. Nagyon figyelemre méltó a kijelentés, hogy  a
  meghívások tervezésekor lépjünk túl  a rokoni és baráti  körön, s ne  csak
  olyanokat  hívjunk,  akik  viszonozni  tudják  a  vendéglátást,  hanem   a
  szegényeket és  a rászorulókat  is hívjuk  meg. A  vendéglátás így  igazán
  önzetlen jócselekedetté válik. A napokban olvasni kezdtem egy  újságcikket
  a vendégszeretetről. Az  írás ezzel kezdődött:  ?A vendégszeretet nem  azt
  jelenti, hogy mindenféle jöttmentet a saját otthonunkban lássunk  vendégül
  és ott  biztosítsunk számukra  szállást?. Itt  rögtön abba  is hagytam  az
  olvasást, mert  nem  értettem  egyet  a  kijelentéssel.  Az  evangéliumban
  ugyanis Jézus  éppen  arról  beszél,  hogy  olyanok  felé,  akiket  a  mai
  gondolkodás sajnos szerencsétlen jöttmenteknek  tekint, tehát a sánták,  a
  bénák és  vakok felé  is nyilvánuljon  meg a  szeretetünk. A  kölcsönösség
  jegyében, a viszonzás reményében végzett cselekedetek legfeljebb az üzleti
  életben minősíthetők  hasznosnak, de  vallási értelemben  nem  nevezhetjük
  őket jócselekedeteknek.  Az  igazi jótetteinkért,  amelyekkel  Krisztusnak
  segítünk, s őt  látjuk vendégül, nem  emberektől kapunk elismerést,  hanem
  mennyei jutalmat kapunk.
  (c) Horváth István Sándor



  Imádság:

  Uram,  Jézus,  te  sosem  kerested  az  emberek  tetszését,  hanem  minden
  jócselekedeteddel egyedül a  mennyei Atya  akaratát teljesítetted.  Segíts
  engem abban, hogy önzetlen legyek a szeretet gyakorlásában, s  felfedezzem
  a viszonzás nélkül tett jóban az örömöt és a lelki növekedés  lehetőségét.
  Taníts meg engem arra,  hogy ne keressem  nagyravágyóan az első  helyeket,
  hanem alázatosan teljesítsem hivatásomat ott, ahová te állítasz.
______________________________

Nincsenek megjegyzések:

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom