2010. szeptember 5., vasárnap

Évközi 23. vasárnap

2010. szeptember 5. - Évközi 23. vasárnap

  Abban az  időben:  Amikor  Jézust  nagy  népsokaság  követte,  ő  hozzájuk
  fordult, és  így szólt:  Aki hozzám  jön, de  nem gyűlöli  apját,  anyját,
  feleségét, gyermekeit, fivérét és  nővéreit, sőt még  saját magát is,  nem
  lehet az én tanítványom.
  Aki tehát  nem hordozza  keresztjét, és  nem így  követ, nem  lehet az  én
  tanítványom. Ha valaki  közületek tornyot  akar építeni, vajon  nem ül  le
  előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy van-e miből befejeznie? Mert ha
  az alapokat lerakta, de (az építkezést) befejezni nem tudta, mindenki, aki
  csak látja, gúnyolni kezdi: Ez az  ember építkezésbe fogott, de nem  tudta
  befejezni.
  Vagy, ha egy  király hadba  vonul egy másik  király ellen,  előbb leül  és
  számot vet, vajon a maga  tízezer katonájával szembe tud-e szállni  azzal,
  aki húszezerrel jön ellene? Mert ha nem, követséget küld hozzá még  akkor,
  amikor messze jár, és békét kér tőle. Tehát mindaz, aki közületek nem mond
  le mindarról, amije van, nem lehet az én tanítványom.
  Lk 14,25-33

  Elmélkedés:

  Új életünk kezdete
  Thomas Edison nevének hallatán bizonyára mindannyiunknak az jut az eszébe,
  hogy  ő  a  villanykörte  feltalálója,  pedig  valójában  több  mint  ezer
  találmány  és  szabadalom  fűződik  az  amerikai  születésű  feltaláló  és
  üzletember személyéhez. Már 12  évesen dolgozott, újságot szerkesztett  és
  adott ki,  amelynek  bevételét kísérleteire  fordította.  Hamarosan  saját
  laboratóriumot  épített   New   Jersey  városában.   Híres   laboratóriuma
  évtizedekkel később egy decemberi napon teljesen leégett. Edison ekkor már
  hatvanhét éves volt,  s úgy  tűnt, hogy egész  életművét megemésztették  a
  pusztító lángok. A tűzvész utáni reggelen, amikor megvalósult terveinek és
  megvalósulatlan  álmainak  üszkös,  füstölgő  romjai  között  sétálgatott,
  Edison a következőket mondta: A katasztrófa haszna, hogy minden  tévedésem
  elégett. Hála Istennek tiszta lappal kezdhetek mindent. És ezt egy idősödő
  ember mondta, aki  hatvanhét éves  korában is  tudott újrakezdeni.  Néhány
  héttel  később  feltalálta  a   hangrögzítésre  és  lejátszásra   alkalmas
  fonográfot. A történet  kapcsán több  tanulságot is  levonhatunk, én  most
  csak egyet szeretnék mondani:  Ha valami elpusztul, teljesen  megsemmisül,
  nem kell kétségbeesni, mert talán éppen ez a feltétele annak, hogy  valami
  újat kezdjünk  el.  Bármennyire  is fontos  volt  számunkra  valami,  mert
  például a mi alkotásunk, a mi munkánk gyümölcse, nem érdemes  visszasírni,
  mert lehet, hogy éppen a hiánya  fog minket arra ösztönözni, hogy egy  még
  jobbat hozzunk létre.

  Jézus egykori  tanítványai számára  régi  életük feladásával  kezdődött  a
  Krisztus-követés. Péter  és  társai  elhagyják  eredeti  mesterségüket,  a
  halászatot, hogy emberhalászokká  válhassanak. Nem  egy mindent  elemésztő
  tűzvész, hanem Krisztus hívó szava indította  el őket az új élet útján.  A
  mai evangéliumban Jézus  nagyon kemény követelményeket  fogalmaz meg  azok
  számára, akik követni akarják. Ezt mondja: Aki hozzám jön, de nem  gyűlöli
  apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét  és nővéreit, sőt még  saját
  magát is, nem lehet  az én tanítványom (Lk  14,26). A gyűlölni szó  megüti
  fülünket. Hogyan  kell  ezt értenünk?  A  gyűlölet itt  nem  belső,  heves
  indulatoktól fűtött  ellenérzést  vagy  szembeszegülést  jelent,  amit  az
  ellenségnek tekintett személy iránt szokott érezni valaki, hanem arról van
  szó, hogy a  családi kapcsolatokat és  a rokoni kötelékeket  másodlagosnak
  kell tekintenünk a Jézushoz való kapcsolatunkhoz képest. Nem  szerethetünk
  senkit sem jobban, mint a mi Urunkat. Ezt az értelmet erősíti az is,  hogy
  ugyanezen jézusi kijelentéseknél Szent Máté evangéliuma így fogalmaz:  Aki
  jobban szereti apját  vagy anyját,  mint engem,  az nem  méltó hozzám  (Mt
  10,37). A tanítványok életében Jézus áll az első helyen.

  A   tanítványság   feltételének   megfogalmazását   követően   Jézus   két
  példabeszédben arra  figyelmeztet, hogy  mielőtt valaki  meghozná a  végső
  döntést, vizsgálja meg önmagát, hogy valóban alkalmas-e Jézus elkötelezett
  követésére. A  megfontolatlan döntés  ugyanis kudarchoz,  sikertelenséghez
  vezethet. Az építkezést elkezdő, de azt befejezni nem tudó ember  kudarcot
  vall. A jelentős túlerőben lévőkkel  szembeszálló király a biztos  vereség
  felé tart. Az előre látható kudarc elkerülése érdekében inkább álljanak el
  az építkezéstől, illetve  a háborútól.  A két példa  rávilágít arra,  hogy
  Krisztus  követése   bölcs  döntést   kíván,   hiszen  a   döntés   komoly
  következményekkel jár.

  A Jézus melletti  döntés régi, bűnös  életünk elhagyását jelenti.  Hibánk,
  bűneink, tévedéseink egy jól végzett szentgyónásban vagy egy életgyónásban
  megsemmisülnek, mint  Edison laboratóriuma  a tűzben,  s ezzel  új  életet
  kezdhetünk. Ne ragaszkodjunk földi dolgainkhoz, hanem éljünk az újrakezdés
  lehetőségével, amelyet Isten ad nekünk! Új életünket nem önmagunknak  kell
  felépítenünk. Engedjük, hogy Isten építse fel azt bennünk!
  (c) Horváth István Sándor



  Imádság:

  Uram, Jézus, vedd le rólam  bűnös életem terheit, amelyek  megakadályoznak
  abban, hogy egészen neked adjam  magamat! Hallom, érzem, hogy hívsz  engem
  az elkötelezett  életre,  amely középszerűségem  feladását  jelenti,  hogy
  érted a nagyobb jót válasszam. Nem magamra akarok építeni, hanem terád,  a
  biztos alapra, aki szolgálatot kérsz  tőlem, hogy jócselekedeteimben a  te
  jóságod ragyogjon fel az emberek számára.
______________________________

Nincsenek megjegyzések:

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom