2010. szeptember 26., vasárnap

Évközi 26. vasárnap

2010. szeptember 26.  Évközi 26. vasárnap

  Abban az időben: Jézus a következő példabeszédet mondta:
  Volt egy gazdag  ember. Bíborba  és patyolatba  öltözködött, és  mindennap
  dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű  koldus is, ez ott feküdt a  kapuja
  előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott  volna az ételmaradékból, ami  a
  gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a  kutyák
  jöttek, és nyalogatták a sebeit.
  Meghalt a koldus,  és az  angyalok Ábrahám  kebelére vitték.  A gazdag  is
  meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt  feltekintett,
  meglátta messziről  Ábrahámot  és  a keblén  Lázárt.  Felkiáltott:  Atyám,
  Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe  mártva
  hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban.
  Fiam ?  felelte Ábrahám  ?,  emlékezzél rá,  hogy  milyen jó  dolgod  volt
  életedben,  Lázárnak   meg  mennyi   jutott  a   rosszból.  Most   ő   itt
  vigasztalódik, te  pedig odaát  gyötrődöl. Azonfelül  köztünk és  köztetek
  nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne  tudjon,
  se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki.
  Akkor arra kérlek, atyám ? kiáltotta  újra ?, küldd el őt atyai  házunkba,
  ahol még öt  testvérem él. Tegyen  bizonyságot előttük, nehogy  ők is  ide
  jussanak a gyötrelmek helyére.
  Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak.
  Ám az erősködött:  Nem teszik,  atyám, Ábrahám!  De ha  valaki a  halottak
  közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának.
  Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha  a
  halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.
  Lk 16,19-31

  Elmélkedés:

  Se szegénységet, se gazdagságot
  A tengerparton  a  csónakja  árnyékában  békésen  szunyókáló  halászt  egy
  turista fényképezőgépének kattogása zavarja  meg, s ébreszti fel  álmából.
  Így kezdődik Heinrich Böll Nobel-díjas (1972.) német író egyik  novellája.
  A történet  azzal  folytatódik,  hogy  a turista  arra  akarja  rávenni  a
  halászt, hogy  ne  pihenjen,  hanem  menjen  ki  a  tengerre  halászni.  A
  halászembernek  viszont   esze   ágában   sincs   hajóba   szállni,   mert
  fantasztikusan érzi  magát,  sőt, soha  életében  nem érezte  ennyire  jól
  magát, mint ezen a napon.  Az elszomorodó turistának végül elárulja,  hogy
  azért nem megy  ki a  tengerre, mert aznap  már egyszer  kiment, és  annyi
  homárt és rákot fogott, hogy még a következő két napban sem kell  kimennie
  halászni. A  turista ekkor  előadja neki  nagyszerű ötletét.  Ha a  halász
  naponta kétszer,  háromszor  vagy  még többször  tengerre  szállna,  akkor
  sokkal több homárt  és rákot  tudna fogni. Ha  naponta többször  halászna,
  rövid  idő  után  már  motoros  bárkája  lehetne,  aztán  több  hajót   is
  vásárolhatna  és  alkalmazottai  lennének.  Néhány  év  múlva  már   saját
  halfeldolgozó üzeme  lehetne  és a  világ  minden részére  szállíthatna  a
  tengeri finomságokból. És akkor majd ?, de itt elakadt a turista. És  akkor
  mi lenne? - kérdezett vissza a halász. Hát akkor nem kellene dolgoznia  és
  nyugodtan pihenhetne a  tengerparton, békésen szunyókálva.  A halász  csak
  ennyit válaszolt  a nagyszerű  ötletre:  Én most  is ezt  teszem.  Békésen
  szunyókálok és nézem a tenger hullámait.

  A történet kapcsán több kérdés  is eszünkbe juthat. Érdemes azért  halálra
  dolgoznunk magunkat, hogy a végén ne kelljen dolgoznunk? Azért  dolgozzunk
  éjt nappallá téve,  hogy pihenhessünk  majd egyszer? Pihenni  e nélkül  is
  tudunk. Hiába  leszünk egyre  gazdagabbak,  úgysem élvezhetjük  jobban  az
  életet, mint  a szegények,  s nem  leszünk náluk  boldogabbak. Van  valami
  értelme a gazdagodásnak?

  A mai evangélium példabeszédében Jézus a végletekig kisarkítja a gazdag és
  szegény élethelyzetének különbségét.  A különbségek egészen  nyilvánvalóak
  az egykori hallgatók és a mi számunkra is. A gazdag nagy házban, palotában
  lakik, a szegény pedig az épületen kívül, annak kapuja előtt él. A  gazdag
  a legdrágább ruhákba öltözött, a koldusnak csak szegényes rongyai  voltak.
  A gazdag az  asztalra kerülő bőséges  ételekből ehetett, a  koldus még  az
  asztalról  a   földre   hulló   maradékból  sem   kapott.   Az   e világban
  megtapasztalható különbségek a túlvilágon is folytatódnak, ezt jelképezi a
  nagy szakadék,  csak itt  megfordul  az élethelyzet.  A dúsgazdag,  aki  a
  földön bővelkedett, most  szenved, a  koldus pedig, aki  a földön  szegény
  volt, a mennyország boldogságát élvezi, és aki megvetett volt a földön,  a
  túlvilágon a legnagyobb megtiszteltetésben részesül. Utolsóként  említsünk
  meg még egy jelentős különbséget a két személy között. A gazdag nincs  név
  szerint megnevezve  a  történetben,  a szegényről  viszont  kiderül,  hogy
  Lázárnak hívják. A beszédes héber  név jelentése: Isten segít. A  szegény,
  akire rá sem tekint a gazdag, Isten segítségére mindenkor számíthat.

  Helytelen volna azt a következtetést levonni a történetből, hogy a  gazdag
  önmagában a gazdagsága  miatt került  a gyötrelmek  helyére. Valójában  az
  Istent és az embereket semmibe  vevő életmódja okozta sorsát. A  gazdagság
  önmagában nem  elítélendő,  hiszen vagyonát  bárki  felhasználhatja  mások
  megsegítésére, a nélkülözők  támogatására, tehát  olyan dolgokra,  amelyek
  biztosíthatják  számára  a  mennybe   jutást.  Illetve  nem  önmagában   a
  szegénység, a  nincstelenség  volt Isten  előtt  értékes, hanem  a  nyomor
  türelmes  elviselése  és  a  szegény  Istenbe  vetett  bizalma.   Melyikre
  vágyakozzunk inkább? A  szegénységre vagy a  gazdagságra? A  Példabeszédek
  könyvének tanítása megadja erre a választ: Se szegénységet, se gazdagságot
  ne adj nekem! Adj annyi eledelt,  amennyi szükséges, hogy jóllakva meg  ne
  tagadjalak. El se szegényedjek,  hogy ne lopjak,  és ne gyalázzam  Istenem
  nevét!

  Befejezésül még egy  gondolatot szeretnék mondani,  amely rávilágít  arra,
  hogy sosem  az számít,  hogy gazdag  vagy szegény  életkörülmények  között
  élünk. Teljesen  mindegy,  hogy egy  beteg  ember egyszerű  faágyban  vagy
  aranyágyban fekszik, hiszen betegsége  mindkettőben egyaránt gyötri. Az  a
  fontos, hogy mi él a lelkében. Az egyikben is és a másikban is tud lázadni
  Isten ellen  a  szenvedés  miatt, ugyanakkor  bármilyen  ágyban  el  tudja
  fogadni a  szenvedést türelemmel.  Ehhez hasonlóan  nem a  lényeges,  hogy
  szegénységben vagy gazdagságban élünk, hanem  az, hogy milyen lelkület  él
  bennünk.   Ami   nyomasztóvá,   elviselhetetlenné   teszi   számunkra    a
  szegénységet, ugyanaz a  gazdagságot is  nyomasztóvá és  elviselhetetlenné
  teszi számunkra.  Ha  beteg  a  lelkünk,  akkor  bármelyik  élethelyzetben
  boldogtalanok  leszünk.  Ha  viszont  tiszta   a  szívünk  és  nyugodt   a
  lelkiismeretünk, akkor boldogságra találunk életünkben.
  (c) Horváth István Sándor



  Imádság:

  Uram, Jézus, add meg  nekem, hogy mindig elégedett  legyek azzal, amit  te
  adsz nekem, s adományaidban  felfedezzem az életemet boldogító  kegyelmet.
  Segíts nekem,  hogy ne  a  földi kincsek  felé fordítsam  szívemet,  hanem
  egyedül feléd, aki tudod,  mire van szükségem az  örök élethez. Nyisd  meg
  szememet, hogy észrevegyem a  körülöttem élő nélkülözőket és  szegényeket,
  hogy önzetlenül, szeretettel segítsem őket. Köszönöm Jézusom, hogy megóvsz
  engem attól,  hogy  a  földi gazdagság  miatt  megtagadjam  szereteted  és
  szegénység sem kényszerít tisztességtelen vagy becstelen cselekedetre.
_______________________________________________
Evangélium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom