2010. december 31., péntek

Karácsonyi idő, December 31.

Karácsonyi idő, December 31. 
 
Az Ige Istennek az Atyának az örök Szava, akiben kimondja magát, és ő lett emberré Jézus Krisztusban. Ezért benne mindent megkaptunk, amit Isten közölni akart velünk. Ő úgy jött közénk, mint élet és világosság, s ez földi működésében is nyilvánvaló volt. Aki hisz benne, az azonosítja magát vele és így részesedik megdicsőült életében és világosságában. Sőt, az Atya gyermekévé válik, tehát bízhat gondviselésében. Megvan a lehetőségünk, hogy Krisztus teljességéből merítsünk. Az ő erejével követjük az igazságot, s a földi küzdelem lesz az a keret, ahol kialakul bennünk a hozzá való hasonlóság. (Adoremus 2005.)
További gondolatok...

Karácsony nyolcada – péntek

2010.12.31. péntek

(Szent I. Szilveszter pápa)
Gyermekeim, itt az utolsó óra!


1Jn 2,18-21
Fiacskáim, itt az utolsó óra! És amint hallottátok, hogy jön az Antikrisztus, már most is sok antikrisztus támadt, amiből tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk jöttek elő, de nem voltak közülünk valók. Ha közülünk valók lettek volna, bizonyára velünk maradtak volna; de ki kellett derülnie annak, hogy nem mindnyájan közülünk valók. Ti azonban fel vagytok kenve a Szent által, és mindent tudtok. Nem is azért írtam nektek, mintha nem ismernétek az igazságot, hanem mint olyanoknak, akik ismerik, és azt is, hogy semmi hazugság nem származik az igazságból.

Zs 95
Énekeljetek az Úrnak új éneket, énekeljetek az Úrnak minden földek! Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek napról-napra szabadítását! Hirdessétek dicsőségét a nemzetek között, csodatetteit minden népnek! Mert nagy az Úr, méltó a dicséretre, minden istennél félelmetesebb. Mert a nemzetek istenei mind csak hamis istenek, az Úr azonban egeket alkotott. Színe előtt fenség van és szépség, szentélyében ékesség és hatalom. Ünnepeljétek az Urat, népek családjai, ünnepeljétek az Úr dicsőségét és hatalmát. Adjátok meg az Úr nevének a dicsőséget, hozzatok áldozati ajándékokat és jöjjetek udvaraiba. Boruljatok le szent pompával az Úr előtt, rettegjen előtte az egész föld! Hirdessétek a nemzetek közt: ,,Király az Úr!' Megerősítette a föld kerekségét, hogy ne ingadozzék, s igazságosan ítéli a népeket. Örvendjenek az egek, ujjongjon a föld, zúgjon a tenger s ami betölti azt; Vigadjanak a mezők és minden, ami rajtuk van! Ujjongjon akkor az erdő minden fája az Úr előtt, mert eljön, eljön hogy megítélje a földet. Igazságban ítéli meg a föld kerekségét, s a népeket hűsége szerint.

Jn 1,1-18
Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta. Volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve. Tanúskodni jött, hogy tanúskodjék a világosságról, s mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfi akaratából, hanem Istenből születtek. Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tesz róla, és hirdeti: ,,Ő az, akiről ezt mondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én.' Mi mindnyájan az ő teljességéből merítettünk kegyelemből kegyelmet. Mert a törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta: az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.

Karácsony nyolcada – péntek

  2010. december 31. - Péntek

  Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt
  kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami
  lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A
  világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett
  egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot
  tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt
  a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról. Az
  Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson
  minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem
  ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak
  azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek;
  azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából,
  és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté
  lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya
  Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot
  tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de
  megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Hiszen mi mindannyian az ő
  teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által
  kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg.
  Istent soha senki nem látta; Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő
  nyilatkoztatta ki.
  Jn 1,1-18


  Elmélkedés:
  Az esztendő utolsó napján mindenekelőtt a hálaadás és a köszönet
  fogalmazódik meg szívünkben Isten iránt, majd a bocsánatkérés hibáink miatt.
  Tőle kaptuk az elmúlt esztendőt, s az Ő színe előtt áll most minden tettünk
  és mulasztásunk. Felelősek vagyunk önmagunkért és időnkért. Mire használtuk
  fel ezt az évet? Közeledtünk Isten felé? Segítettük-e embertársainkat?
  Növekedtünk-e lélekben? Ismét elmúlt 365 nap. Benne volt-e minden napomban
  az Isten? Vele éltem-e? Hozzá kötöttem-e az életem? Az ő útjain jártam-e?
  Az esztendő vége a földi élet végességére figyelmeztet bennünket. Új évet
  lehet kezdeni. Lehet új elhatározásokat is tenni, új lehetőséget kapunk
  Istentől. De még egy új életet egyikünk sem kezdhet. A földi élet után senki
  számára nem következhet még egy földi élet, hanem csak az örök élet. Ha
  Istennel élünk, vele fogunk feltámadni és örökké élni.
  © Horváth István Sándor


  Imádság:
  Isten, ki az időnek határát kimérted
  Örök bölcsességeddel sorsunkat intézed,
  Elődbe most ez évnek estéjén imádva
  Jő néped és egy szívvel s lélekkel kiáltja: Hála tenéked!
  Mindenlátó, te láttad minden lépteinket,
  Erős jobbod megőrzött a veszélytől minket.
  Az élet, az egészség s malasztodnak árja,
  Mind jóságos hatalmad kegyes adománya. Hála tenéked.
______________________________

Karácsony nyolcada – péntek

Láttam az Úr dicsőségét?
2010. december 31. Karácsony nyolcada – péntek
Szent Szilveszter pápa

Szász Csaba LC

Jn 1,1-18
Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, s ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be.
Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot kellett tennie a világosságról.
Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágosítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem a vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.
És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.
János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg.
Istent soha senki nem látta, Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.

Bevezető imádság: Kis Jézus, letérdelek jászolod előtt, kezemet összeteszem és imádlak téged. Hiszem, hogy Te vagy az örök Atya egyszülött Fia. Remélek benned, s a te túláradó szeretetedben. Szeretlek téged, bár nem vagyok méltó, hogy megjelenjek szent színed előtt.

Kérés: Uram, Istenem, méltatlanságom ellenére is kérlek, hogy mutasd meg nekem Te dicsőséged!

1. „Láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttének dicsősége…” Mi a dicsőség? A mai ember a dicsőséget leghamarabb a pompával, a fényűzéssel, a pénzzel azonosítja, s ezért a dicsőség szó hallatán rögtön híres zene- és focisztárok, elismert tudósok és történelmi személyiségek jutnak eszébe. Mi tagadás, részben igaz ez a felismerés; a világ igen csak nagy ámulattal tekint e személyiségekre és ünnepli őket. Mégis e személyek szívének a kincse a hírnév, a siker és a feltűnés szokott lenni. – Vajon az Atya Egyszülöttének dicsősége ebből a fajtából való-e? Ebben az esetben méltán hívhatnánk Őt szupersztárnak. Az egyszerű hívő ember azonban valahogy sejti, hogy Jézus Krisztus dicsősége nem ebből a rendből való, hiszen ez sehogy sem illik ahhoz a Jézushoz, akit nyilvános működésének ideje alatt sokan nem értettek meg, s végül még keresztre is feszítettek. Izajás is így prófétált a Messiásról: „Úgy nőtt fel előttünk, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből. Nem volt sem szép, sem ékes [hiszen láttuk], a külsejére nézve nem volt vonzó. Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfija, aki tudta, mi a szenvedés”(Iz 53,2-3a). Milyen a Messiás dicsősége?

2. Jézus Krisztus dicsősége. Látogassunk el Betlehembe! Mit látunk ma ott? Isten Fia pólyában és jászolban… háziállatok között fekszik. Senki más sincs jelen, mint Mária és József… később becseppennek a pásztorok, s egy pár nappal később megérkeznek a napkeleti bölcsek is. Ez a kis Jézusnak minden földi gazdagsága, társadalmi kapcsolatrendszere. Milyen távol áll a mai sztároktól és kiemelkedő személyiségek magatartásától. … Isten Fia, akinek az egész világegyetem - Földünk, Európa, Magyarország, sőt még a kis városom és otthonom is – a létét köszönheti, jászolban, szalmán fekszik. Drága parfümök illata helyett az állatok szaga lengi körül. Mindenható és mindentudó isteni léte pedig egy újszülött kisbaba tehetetlenségébe zsugorodik össze. – Ő a mi Istenünk! Milyen kegyes, milyen jó hozzánk! Ez a jóság és ez a szeretet jellemzi Őt születésétől fogva egészen haláláig, hiszen azért lett emberré, hogy értünk, bűnösökért adja életét. Melyik hitetlen ember lenne képes annyira megalázkodni, hogy lemondjon saját méltóságáról és életét adja embertársaiért? „Noha az igazért is alig hal meg valaki, legföljebb jó emberért vállalják a halált. Isten azonban azzal tesz tanúságot irántunk való szeretetéről, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk” (Róm 5,7-8).

3. Isten dicsősége maga a Szeretet. Mikor a kis Jézusra tekintünk, csodáljuk meg alázatosságának és isteni szeretetének nagyságát. Az Ő dicsősége ugyanis abban áll, hogy szeretetből megteremtett minket, felnevelt, s atyai gondoskodásával dédelgetett. Mikor mi hálátlanul hátat fordítottunk neki, akkor sem vonta meg szeretetét, hanem inkább túláradt kegyelmeiben, s életét adta értünk. – A Kr.e. VIII. évszázadban Ozeás próféta a következő módon ábrázolta Isten szeretetét népe iránt: „Gyermek volt még Izrael, amikor megszerettem, Egyiptomból hívtam meg a fiamat. De minél jobban hívtam őket, annál inkább eltávolodtak tőlem: Baaloknak áldoztak, bálványoknak gyújtottak jó illatot. Pedig én tanítottam meg járni Efraimot, a karomon hordoztam; mégsem ismerték el, hogy a gondjukat viseltem. Puha kötelékekkel vonzottam őket, a szeretet kötelékeivel. Olyan voltam hozzájuk, mint aki arcához emeli a csecsemőt; lehajoltam hozzá, enni adtam neki. … Hogyan vethetnélek el, Efraim, hogyan hagyhatnálak el, Izrael? Elvethetlek-e, mint Admát, olyanná tehetlek-e, mint Cebojimot? Szívem elváltozott, egész bensőm remeg. Nem hagyom, hogy fellobbanjon haragom: Efraimot nem pusztítom el többé, mert Isten vagyok, nem ember; a körödben élő Szent, és nem szeretem a pusztítást” (Oz 11,1-4.8-9). – Mikor Isten Fia emberré lett, akkor a Szeretet lett emberré, hogy így tanúságot tegyen róla számunkra, s mindannyian az Ő teljességéből részesüljünk, kegyelmet kegyelemre halmozva (vö. Jn 1,16).

Beszélgetés Krisztussal: Jézusom, add, hogy törékenységedben és tehetetlenségedben fedezzem fel isteni gondviselésedet! Nyisd meg lelki szemeimet, s add, hogy lássak! Add, hogy megtapasztaljam végtelen irgalmadat, és gyöngéd jóságodat! Parancsaid számomra puha kötelékek; az imádság az a pillanat, mikor, mint csecsemőt arcodhoz emelsz, s a szentáldozás, mikor lehajolsz hozzám, hogy ennem adj. Hálát adok neked adományaidért és végtelen szeretetedért! Áldott legyen Szent Neved mindörökké!

Elhatározás: A mai nap folyamán hálát adok Istennek a mögöttem álló esztendőért, az Ő jóságáért, adományaiért, s azért, hogy értem emberré lett.

A pápa imaszándéka 2010. december hónapra:
A személyes szenvedés megtapasztalása, mint a másik szenvedőnek adott segítség: hogy saját szenvedésünk megtapasztalása vezessen bennünket azoknak a nehéz helyzeteknek és fájdalmaknak a jobb megértésére, amelyektől oly sok magányos, beteg vagy idős ember szenved, és indítson bennünket nagylelkű segítségre.
Nyissuk meg kapuinkat Krisztus előtt: hogy a föld népei megnyissák kapuikat Krisztus és az Ő evangéliuma előtt, ami a béke, a testvériség és az igazság.

--
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Papság évét szolgálja.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mailcímen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001

2010. december 30., csütörtök

Karácsonyi idő, December 30.

Karácsonyi idő, December 30.

A Megváltó útja egykor egy családon keresztül vezetett az emberekhez. Az Egyház útja ma is elsősorban a családokon keresztül vezet hozzájuk. A családban tanuljuk meg befogadni, elfogadni, tisztelni, szeretni Istent és egymást. Jézus sokat kapott a szüleitől, de még többet adott nekik, az Isten üdvözítő akaratát nyilatkoztatta ki számukra. Fontos tudatosítanunk, hogy a ma élő családok gazdagságát sem az anyagi javakban való bővelkedés, hanem a kinyilatkoztatás ismerete adja. Sőt, a mai hajótörött családokban is szeretne megszületni Jézus. Nemcsak azok várakozását akarja beteljesíteni, akik szentül élnek. Családjaink sebeit szent sebei áltral gyógyítja. (Adoremus 2005.)
További gondolatok...

Karácsony nyolcada – csütörtök

2010.12.30. csütörtök

Csak aki megteszi Isten akaratát, az él örökké


1Jn 2,12-17
Írok nektek, fiacskáim, mert bocsánatot nyernek bűneitek az ő nevéért. Írok nektek, apák, mert megismertétek azt, aki kezdettől fogva van. Írok nektek, ifjak, mert legyőztétek a gonoszt. Írok nektek, kisdedek, mert megismertétek az Atyát. Írok nektek, fiatalok, mert erősek vagytok, Isten igéje megmarad bennetek, és a gonoszt legyőztétek. Ne szeressétek a világot, sem azokat, amik ebben a világban vannak. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete, mert minden, ami a világon van, a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége. Ez nem az Atyától, hanem a világtól van. Ez a világ elmúlik, és elmúlik a kívánsága is. Aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.

Zs 95
Énekeljetek az Úrnak új éneket, énekeljetek az Úrnak minden földek! Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek napról-napra szabadítását! Hirdessétek dicsőségét a nemzetek között, csodatetteit minden népnek! Mert nagy az Úr, méltó a dicséretre, minden istennél félelmetesebb. Mert a nemzetek istenei mind csak hamis istenek, az Úr azonban egeket alkotott. Színe előtt fenség van és szépség, szentélyében ékesség és hatalom. Ünnepeljétek az Urat, népek családjai, ünnepeljétek az Úr dicsőségét és hatalmát. Adjátok meg az Úr nevének a dicsőséget, hozzatok áldozati ajándékokat és jöjjetek udvaraiba. Boruljatok le szent pompával az Úr előtt, rettegjen előtte az egész föld! Hirdessétek a nemzetek közt: ,,Király az Úr!' Megerősítette a föld kerekségét, hogy ne ingadozzék, s igazságosan ítéli a népeket. Örvendjenek az egek, ujjongjon a föld, zúgjon a tenger s ami betölti azt; Vigadjanak a mezők és minden, ami rajtuk van! Ujjongjon akkor az erdő minden fája az Úr előtt, mert eljön, eljön hogy megítélje a földet. Igazságban ítéli meg a föld kerekségét, s a népeket hűsége szerint.

Lk 2,36-40
Volt egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előre haladt már napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után; nyolcvannégy éves özvegy volt, és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált ott éjjel és nappal. Ő is odajött ugyanabban az órában, dicsérte az Urat, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Izrael megváltását. Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, az ő városukba, Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt vele.

Karácsony nyolcada – csütörtök

2010. december 30. - Csütörtök

  Abban az időben, amikor a gyermek Jézust szülei bemutatták a jeruzsálemi
  templomban, ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős
  volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd
  özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha,
  böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is
  odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik
  Jeruzsálem megváltására vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek
  mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig
  növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
  Lk 2,36-40


  Elmélkedés:
  Simeon után a mai evangéliumban az idős Anna alakja jelenik meg, aki szintén
  ott van a templomban Jézus bemutatásakor. A csendes várakozás, a templomban
  való tartózkodás, a kitartó imádság és a szolgálat évei után hirtelen
  megelevenedik körülötte az élet, amikor megpillantja Jézust. A Gyermeket
  látva Istent dicsőíti, mert megérte a várakozás, érdemes volt állandóan a
  templomban lennie, az ima meghozta gyümölcsét.
  Sok esetben gyors választ és intézkedést várunk Istentől, amikor kéréseinket
  elé tárjuk. Máskor azonnali találkozást szeretnénk. Meg kell tanulnunk a
  türelmes várakozást és az állhatatos imát, hogy kéréseink teljesüljenek. És
  meg kell tanulnunk felismerni Isten érkezését.
  © Horváth István Sándor


  Imádság:
  Jézus Krisztus! Evangéliumodban így szólsz hozzánk: miért aggódtok?
  Aggodalmaskodással semmin nem tudtok változtatni! Te minden nap
  megajándékozol minket a hit élő forrásaiból fakadó békességgel, amely
  nélkülözhetetlen számunkra, ha Téged szeretnénk követni, és Benned
  újjászületni.
______________________________

Karácsony nyolcada – csütörtök

Kik a mai Anna prófétaasszonyok?
2010. december 30. Karácsony nyolcada – csütörtök

Szász Csaba LC

Lk 2,36-40
Abban az időben, amikor a gyermek Jézust szülei bemutatták a jeruzsálemi templomban, ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.
Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A Gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.

Bevezető imádság: Istenem, Te mindig jelen vagy az életemben. Tudom, hogy szeretsz engem, és nap, mint nap szólsz hozzám. Te szomjazol szeretetünk után és szereteted számára hajlékot keresel, nyitott szíveket.

Kérés: Istenem, hiszek, remélek tebenned, s mindenekfölött szeretlek téged! Ne vesd meg alázatos könyörgésem; légy az én erősségem, légy az én világosságom, hogy világosságod mások számára általam is felragyoghasson!

1. Anna prófétaasszony: Jézus bemutatásának alkalmával még egy különös eset történt. Aznap egy Anna nevű prófétaasszony is jelen volt a templomban és hallván Simeon szavait felismerte, hogy Isten megemlékezett népéről és elküldte a várva várt Megváltót. A prófétaasszony erre „dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak”. Ez egy olyan személynek a természetes reakciója, aki teljesen Istenre hagyatkozott. Aki Isten szava szerint él, az megfeledkezik önmagáról és életét mások szolgálatába állítja. Abban találja örömét, minden boldogságát, hogy Istent és embertársait szeresse. Isten úgy teremtette az embert, hogy ne önmagában, hanem másoknál találjon rá boldogságának teljességére. Amikor önző célt hajszol az ember, legyen az pénz, anyagi javak, hírnév, stb., hamar önmagára marad és elveszti életének végső célját. A megoldást Anna prófétaasszony példájában találjuk: ő Istenre talált, de nem próbálta Őt önmagának megtartani, hanem boldogságát rögtön megosztotta a körülötte élő személyekkel, s ezáltal megmutatta számukra is az üdvösség útját.

2. Kalkuttai Teréz anya: Napjainkban is sok ilyen „Annával” találkozhatunk az életünkben. Tökéletes példaként szolgál Kalkuttai Teréz anya élete. 1946 szeptemberében, mikor Kalkuttából Dardzsiling felé tartott, útközben megtapasztalta Jézusnak a szeretet és a lelkek utáni szomját. Hallotta, hogy Jézus hívja őt: „Jöjj, légy az én világosságom!”, s nem is tétovázott, engedelmesen követte Isten akaratát. Élete főleg abban hasonlít Anna prófétaasszony életéhez, hogy lelki tapasztalatait, Isten szeretetét nem tartotta meg önmagának, hanem rögtön önfeledten osztogatni kezdte azt a világ legszegényebbjei között. Annyira megfeledkezett önmagáról, hogy míg mások számára Krisztus világossága lett, addig saját maga a lélek sötét éjszakájában kellett kövesse szerető Jegyesét. Így osztozott Jézus szomjúságában. Boldogságát abban lelte, hogy mindent, amit kapott, rögtön tovább is ajándékozott: anyagi javakat, emberi szeretetet, lelki kegyelmeket, mindent.

3. Isten személyesen szól hozzám. Isten hozzánk is szól, minket is hív, hogy legyünk az Ő világossága. Isten arra hív, hogy belőle táplálkozva legyünk fiai, dicsőítsük Őt és beszéljünk róla mindenkinek, aki csak várja a megváltást. Az imádságokban és egyéb személyes tapasztalatokban kapott kegyelmek nem csak magánhasználatra vannak, hanem főleg és legfőképpen a közösség, az Egyház, az emberiség számára. Mi Isten eszközei vagyunk, olyan eszközei, akik éppen abban lelik boldogságuk teljességét, hogy a tőle kapott szeretetet másokkal is meg tudják osztani. A szeretet az önfeledt ajándékozásban növekszik. – Milyen kegyelmekben részesített Isten engem az elmúlt napokban: szentmise, szentáldozás, egy mély imaélet, egy jó barát, különböző tehetségek, stb.? Mindezt hogyan tudom másokkal megosztani? Másokat is meghívok a szentmisére; megmagyarázom másoknak a szentmise értelmét; valami konkrét jót teszek számukra… Mit sugall a Szentlélek számomra?

Beszélgetés Krisztussal: Uram, nehéz feladat tanítványodnak lenni. Csak arra kérlek, hogy tégy engem nagylelkűvé, mindig nyitottá akaratod iránt! Ha szívem, lelkem panaszkodik is, inkább halljam a körülöttem élő embertársak: a családtagok, a szomszédok, a rokonok, a munkatársak szükségének sóhajait.

Elhatározás: Ma Krisztus világosságának tanúja leszek mások előtt. Megpróbálok másokat egy konkrét tettel Krisztushoz közelebb vezetni.

Erdő Péter bíboros atya 2010. decemberi imaszándéka:
Imádkozzunk, hogy bízni tudjunk Isten segítségében, és az Ő szeretetétől kísérve minden nehézség ellenére meg tudjuk újítani a magunk és egész népünk életét.

--
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Papság évét szolgálja.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mail címen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001

2010. december 29., szerda

BECKET SZENT TAMÁS, püspök és vértanú

BECKET SZENT TAMÁS, püspök és vértanú

Simeonnal együtt hagyatkozzunk Isten Lelkére, aki minket is a templomba vezet, hogy találkozzunk a Gyermekkel. Miközben korunk emberében kihal a remény és csak a fogható jelen számít, az agg Simeon nemzedékek Isten iránti vágyakozását tudta egész életében ébren tartani és mindvégig megőrizni. Reménye töretlen volt. Karjába veszi Jézust, mi pedig még teljesebben befogadhatjuk őt minden szentáldozásban. Az Istengyermek nincs egyedül: Szűz Mária karján találjuk. Ma is így van ez. Szűz Mária előképe volt az Egyháznak, amelynek ma is az a hivatása, hogy Jézust, a világ reménységét alázatosan felmutassa az embereknek. (Adoremus 2005.)
További gondolatok...

Karácsony nyolcada – szerda

2010.12.29. szerda

(Becket Szent Tamás)
Aki szereti testvérét, az világosságban él


1Jn 2,3-11
Abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk parancsait. Aki azt mondja: ,,Ismerem őt', de parancsait nem tartja meg, az hazug, és nincs benne igazság. Aki azonban megtartja az ő igéjét, abban Isten szeretete valóban tökéletes, és ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk. Aki azt mondja, hogy őbenne lakik, annak úgy is kell élnie, ahogyan ő élt. Szeretteim! Nem új parancsot írok nektek, hanem régi parancsot, amelyet kezdettől fogva ismertek. A régi parancs az ige, amelyet hallottatok. De új parancsot is írok nektek, s ez rá is, rátok is vonatkozik, mert a sötétség elmúlt, és az igaz világosság világít már. Aki azt mondja, hogy világosságban van, és testvérét gyűlöli, az még most is a sötétségben van. Aki szereti testvérét, az a világosságban marad, és nincs benne botránkozás. De aki gyűlöli testvérét, az sötétben van, a sötétben jár, és nem tudja, hova megy, mert a sötétség megvakította a szemét.

Zs 95
Énekeljetek az Úrnak új éneket, énekeljetek az Úrnak minden földek! Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek napról-napra szabadítását! Hirdessétek dicsőségét a nemzetek között, csodatetteit minden népnek! Mert nagy az Úr, méltó a dicséretre, minden istennél félelmetesebb. Mert a nemzetek istenei mind csak hamis istenek, az Úr azonban egeket alkotott. Színe előtt fenség van és szépség, szentélyében ékesség és hatalom. Ünnepeljétek az Urat, népek családjai, ünnepeljétek az Úr dicsőségét és hatalmát. Adjátok meg az Úr nevének a dicsőséget, hozzatok áldozati ajándékokat és jöjjetek udvaraiba. Boruljatok le szent pompával az Úr előtt, rettegjen előtte az egész föld! Hirdessétek a nemzetek közt: ,,Király az Úr!' Megerősítette a föld kerekségét, hogy ne ingadozzék, s igazságosan ítéli a népeket. Örvendjenek az egek, ujjongjon a föld, zúgjon a tenger s ami betölti azt; Vigadjanak a mezők és minden, ami rajtuk van! Ujjongjon akkor az erdő minden fája az Úr előtt, mert eljön, eljön hogy megítélje a földet. Igazságban ítéli meg a föld kerekségét, s a népeket hűsége szerint.

Lk 2,22-35
Mikor pedig elteltek a tisztulás napjai, Mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvényében írva van: ,,Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve' [Kiv 13,2.12], és hogy áldozatot mutassanak be, amint az Úr törvénye mondja: ,,Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát' [Lev 12,8]. Élt pedig Jeruzsálemben egy ember, Simeon volt a neve, igaz és istenfélő férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt benne. A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét. Ekkor a Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor szülei bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele, karjaiba vette őt, és Istent magasztalva így szólt: ,,Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim a te megváltásod [Iz 40,5], melyet minden nép színe előtt készítettél [Iz 52,10], világosságul a pogányok megvilágosítására [Iz 42,6; 49,6] és dicsőségére népednek, Izraelnek' [Iz 46,13]. Apja és anyja csodálkoztak mindazon, amit róla mondtak. Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta: ,,Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak; és a te lelkedet tőr járja át -- hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.'

Karácsony nyolcada – szerda

2010. december 29. - Szerda

  Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei
  felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr
  törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona.” Ekkor
  kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két
  galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia.
  És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő
  ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek
  kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem látja az Úr
  Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a
  gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint
  cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
  „Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert
  szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél,
  hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség
  népednek, Izraelnek.”
  Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon
  pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e
  Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás
  jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek
  sok szívnek titkos gondolatai!”
  Lk 2,22-35


  Elmélkedés:
  János apostol a Jézussal töltött esztendők alatt és az azt követő évek során
  elsajátította a hit látásmódját. Az idős Simeonnak nem volt erre szüksége.
  Mondhatjuk azt is, hogy ő nem Jézustól tanult, hanem a Szentlélek
  indításaira hallgatott. Hitt a Lélek kinyilatkoztatásának, amely szerint meg
  fogja látni az Üdvözítőt. A Lélek indította, hogy a templomba menjen és a
  Lélek nyitja meg szemeit, hogy felismerje a kisded Jézusban a megváltót,
  akinek érkezésére várt.
  Ettől kezdve nincs több vágya. Mert mit is kaphatna nagyobbat az élettől,
  minthogy megláthatta az Isten Fiát? Ne mondja karácsony után senki
  csalódottan, hogy a másmilyen Jézus szeretett volna! Ez a Gyermek az Isten
  Fia.
  © Horváth István Sándor


  Imádság:
  Krisztus, aki ugyanaz „tegnap, ma és mindörökké”, legyen velünk, amikor
  térdet hajtunk az Atya előtt, akitől minden atyaság és anyaság, és minden
  emberi család származik. Ajánljunk fel Krisztussal együtt a szeretet
  tanúságtételét, amellyel Krisztus mindvégig szeretett minket. Az Atya áldása
  és a Szentlélek kegyelme áradjon családjainkra Krisztusban és az szeretete
  által.
______________________________

Karácsony nyolcada – szerda

Most bocsásd el, Uram, szolgádat…
2010. december 29. Karácsony nyolcada – szerda

Szász Csaba LC

Lk 2,22-35
Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona.” Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem látja az Úr fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírása szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
„Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek.”
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!”

Bevezető ima: Istenem, küld el Szentlelkedet, hogy világosítson meg engem! Légy jelen életemnek minden pillanatában, s az elég lesz nekem, mert ha Te velem vagy, akkor nem hiányzik semmi sem az életemből.

Kérés: Istenem, segíts, hogy Simeonnal együtt én is tanúságot tegyek szeretetedről az emberek előtt!

1. „Most”: Mire gondolhatott Simeon ezzel a szóval? A jelen pillanatra, vagy talán arra, hogy ettől a pillanattól kezdve bármikor (most már)…? Ha ezt nem is tudhatjuk meg pontosan, egy dolog mégis világos számunkra: ennek a kijelentésnek a kiváltó oka az újszülött Jézus Krisztus. Mondhatjuk azt is, hogy ez a személyes találkozás Jézus Krisztussal az aggastyánnak minden idők legnagyobb eseményét jelentette. – Simeon egyszer találkozott a Megváltóval, én azonban a nap folyamán többször is találkozhatok vele, s talán fel sem figyelek Istennek erre a nagy ajándékára. Rátalálok az Oltáriszentségben, a szentmiseáldozatban, de ott van a többi szentségben, az imádságban, sőt az embertársaimban is. Ha egy vidám, mosolygó emberrel találkozom, az újszülött kis Jézus mosolyog rám, ha a szenvedőkkel találkozok, ott találom a megvetett, megostorozott Jézus Krisztust. Ha bűnösökkel hoz össze az utam, Krisztus ott szenved bennük és egy csepp vizet kér, egy csepp vigaszt. – Isten emberré lett, hogy számunkra elérhető legyen, hogy bennünk lakjon, és magára vegye a mi keresztünket. Csak az a fontos, hogy a hit szemével nézzük a mindennapi eseményeket, s akkor Isten életünk részese lesz, és életünk minden pillanata egy konkrét „most” –tá változik.

2. „Elbocsáthatod”: Napjainkban az „elbocsátani” igét inkább akkor használják, amikor valakit elküldenek egy közösségből, egy munkahelyről, valamitől megfosztanak; Simeon szavaiban inkább a halálra utal, vagyis, hogy Isten elbocsáthatja őt a jelen életből. A két gondolat közül egyik sem gyönyörködteti a mai ember képzeletét. Vajon miért? Ez az evangéliumi rész boldogságot sugároz annak ellenére, hogy benne ilyen szavak fordulnak elő. A probléma talán abban rejlik, hogy nekünk más a szemléletmódunk, más a végső valóságokról alkotott elképzelésünk. – Igen, az aggastyán szavai mellé illenek Szt. Pál szavai: „számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség” (Fil 1,21). A halál lehet nyereség is abban az esetben, ha az élet számunkra Krisztust jelenti, mert aki Krisztusban talál az igazi életre, az a halál pillanatában teljesen és véglegesen Krisztusra talál. S ha Simeonnal együtt rátalálunk Krisztusra, akkor megtaláltuk életünk értelmét. A találkozás pillanatától kezdve életünknek van értelme és készen állunk, hogy Isten bármikor magához szólítson: elbocsáthatod, szolgádat, Uram.

3. „…szolgádat,Uram” Aki Krisztusra talál, az felfedezi, hogy életét Istennek köszönheti. Nincs igazi élet, sem biológiai, sem lelki, amely nem Isten ajándéka. Minden csak kegyelem, még akkor is, ha Isten tiszteletben tartja az ember szabad akaratát. Ezért az ember Istent előbb Úrnak, Teremtőnek látja, és önmagát, mint az Ő alattvalóját, az Ő szolgáját. Ez az ember alázatosságának az első és legfőbb alapja: mindenem, amim van, tőle kaptam és neki tartozom vele. – Ha netalán valaki ezt mégis megalázónak, méltóságán alulinak találja, akkor érdemes még Simeon kéréshez hozzáolvasni az ezt követő sorokat is, amelyekben hálával és köszönettel fordul Istenhez, mert felismerte, hogy Isten minden emberi elvárást felülmúlt ajándékaival, szeretetével: „mert szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek.” Isten az én Teremtőm, mindent neki köszönhetek, mert az Ő jóságában felülmúlta minden emberi elvárásomat.

Beszélgetés Krisztussal: Istenem, hálát adok neked az életemért, a családomért, a hitemért, mindenért… mert mindezt tőled kaptam. Kérlek, ne távozz el soha tőlem, még a nehéz pillanatokban sem, mert életemnek csak is akkor van értelme, ha veled vagyok, ha a Te világosságod tölti be azt.

Elhatározás: Bármi történjék is a mai nap folyamán, próbálom abban Isten jelenlétét, az Ő kezének nyomát felfedezni és kérem a segítségét, hogy tudjam Őt teljes szívvel viszontszeretni.

A pápa imaszándéka 2010. december hónapra:
A személyes szenvedés megtapasztalása, mint a másik szenvedőnek adott segítség: hogy saját szenvedésünk megtapasztalása vezessen bennünket azoknak a nehéz helyzeteknek és fájdalmaknak a jobb megértésére, amelyektől oly sok magányos, beteg vagy idős ember szenved, és indítson bennünket nagylelkű segítségre.
Nyissuk meg kapuinkat Krisztus előtt: hogy a föld népei megnyissák kapuikat Krisztus és az Ő evangéliuma előtt, ami a béke, a testvériség és az igazság.

--
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Papság évét szolgálja.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mail címen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001

2010. december 28., kedd

Aprószentek

Aprószentek

Emlékezet és önazonosság című könyvében II. János Pál pápa fájdalommal említi, hogy miközben a világ felszabadult a fasizmus és – a legtöbb országban – a kommunizmus rabszolgaságából, mely emberek millióit pusztította el, az immár szabaddá vált országokban folytatódik az ártatlanok kiirtása. Korunk botránya az abortusz, mely az élet melletti határozott és nyilvános kiállásra kell hogy buzdítsa a keresztényeket. Az anyaméhben meggyilkolt magzatok mellett mindazokra az ártatlanokra is emlékezünk ezen az ünnepen, akik igazságtalanul az emberi gonoszság és erőszak áldozatai lettek. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságosságot, vágyakozásuk beteljesedik. (Adoremus 2005.)
További gondolatok...

APRÓSZENTEK

2010.12.28. kedd: APRÓSZENTEK (ünnep)

Isten világosság, benne nyoma sincs a sötétségnek


1Jn 1,5 - 2,2
Ez az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk nektek, hogy Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségben vagyunk vele és sötétségben járunk, hazudunk, és nem cselekszünk igazságot. Ha azonban világosságban járunk, mint ahogy ő is világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, megcsaljuk magunkat, és nincs bennünk igazság. Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igazságos, hogy megbocsássa a bűnöket, és megtisztítson minket minden gonoszságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő igéje nincs bennünk. Fiacskáim, ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek. De ha valaki vétkezett is, van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igaz. Ő az engesztelés a mi bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is.

Zs 123
Zarándok-ének. Dávidtól. Ha nem az Úr lett volna velünk, -- vallja meg most Izrael, -- ha nem az Úr lett volna velünk, amikor az emberek fölkeltek ellenünk, talán elevenen nyeltek volna el minket, amikor haragjuk felgerjedt ellenünk. Talán elnyeltek volna minket a vizek, rohanó patak árasztott volna el minket, talán elborítottak volna a felbőszült vizek. Áldott az Úr, aki nem engedte meg, hogy fogaik martaléka legyünk! Megszabadultunk, mint a madár, a vadászok csapdájától. A csapda összetört és mi megszabadultunk. Az Úr nevében van a mi segítségünk, aki az eget és a földet alkotta.

Mt 2,13-18
Miután ők elvonultak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában és így szólt: ,,Kelj föl, vedd magad mellé a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem szólok neked! Heródes ugyanis keresni fogja a kisgyermeket, hogy megölje őt.' Erre ő fölkelt, éjjel magához vette a gyermeket és anyját, és eltávozott Egyiptomba. Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: ,,Egyiptomból hívtam az én fiamat' [Óz 11,1]. Akkor Heródes, látva, hogy kijátszották a bölcsek, nagy haragra lobbant, és megölette az összes fiúgyermeket Betlehemben és annak egész környékén kétévestől lefelé, annak az időnek megfelelően, amelyet megtudakolt a bölcsektől. Így beteljesedett az ige, amit Jeremiás próféta mondott: ,,Hang hallatszik Rámában, nagy sírás és jajgatás: Ráchel siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé,, [Jer 31,15].

Aprószentek

2010. december 28. – Kedd, Aprószentek

  Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában,
  és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba!
  Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy
  megkeresi és megöli a gyermeket.” József fölkelt, fogta a gyermeket és
  anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig,
  hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Egyiptomból hívtam
  az én fiamat. Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, nagy
  haragra lobbant, és Betlehemben meg annak egész környékén megöletett minden
  fiúgyermeket kétévestől lefelé, a bölcsektől megtudott időnek megfelelően.
  Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: „Kiáltás hangzik
  Rámában, nagy sírás és jajgatás: Ráchel siratja fiait, és nem akar
  vigasztalódni, mert nincsenek többé.”
  Mt 2,13-18


  Elmélkedés:
  Mózes korában és azt megelőzően az ószövetségi nép sokat szenvedett
  Egyiptomban, a szolgaság földjén, ahol 400 éven keresztül rabszolgamunkára
  kényszerítették. Az Egyiptomból való kivonulást Isten legnagyobb
  megszabadító tettének tekintették, amelyre évszázadokon keresztül
  emlékeztek.
  Az újszövetségi idők hajnalán mégis ez a föld nyújt menedéket a szent
  családnak, Máriának, Józsefnek és a kisded Jézusnak. Ahonnan egykor örömmel
  távozott a nép, oda menekül Jézus és családja, mert saját hazájában
  veszélyben forog az élete. Innen térnek majd vissza Heródes halála után.
  Eközben a király szívében elhatalmasodik a gyűlölet, az irigység, a harag és
  a félelem, amely ártatlan gyermekek halálát okozza. De az isteni üdvözítő
  tervet az emberi rosszakarat nem tudja megakadályozni. Jézus eljön, hogy az
  Egyiptomból való szabadulásnál is nagyobb szabadítást hajtson végre.
  Szenvedésével és halálával a bűn szolgaságától és a haláltól szabadított meg
  minket. Általa és őbenne van örök életünk.
  © Horváth István Sándor


  Imádság:
  Istenem, ahová tettél, ott szolgállak.
  Ahol megsejtelek, megcsodállak!
  Amim van, azért magasztallak,
  Amim nincs, azért nem zaklatlak.
  Ami a munkám, azt csinálom!
  A jó szót érte sose várom.
  Ha nem sikerül, nem kesergek,
  Jézus nevében mindjárt mindent újra kezdek.
  Csak egyet kérek tőled mindenáron:
  Jöjj el értem, ha jön halálom,
  Atyám, Megváltóm, Királyom!
______________________________

Aprószentek

A világ zenekara és koncertje
 Aprószentek
2010. december 28. Karácsony nyolcada – kedd
Szász Csaba LC

Mt 2,13-18
Azután, hogy (a napkeleti bölcsek) elmentek, megjelent Józsefnek álmában az Úr angyala, s ezt mondta neki: “Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, s maradj ott, amíg nem szólok, mert Heródes keresi a gyermeket, meg akarja ölni." Fölkelt, s még akkor éjszaka fogta a gyermeket és anyját, és elmenekült Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig. Így beteljesedett, amit a próféta szavával mondott az Úr: "Egyiptomból hívtam az én fiamat."
Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, haragra lobbant, és Betlehemben meg a környékén, minden fiúgyermeket megöletett, kétéves korig, a bölcsektől megtudott időnek megfelelően. Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: Kiáltozás hallik Rámában, keserves sírás és jajgatás: Ráhel siratja fiait, s nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé.

Bevezető ima: Hiszek tebenned, Istenem. Tudom, hogy jelen vagy az életemben és szeretsz engem. Te mindenkit szeretsz, nem hagyod magára még az árvát sem. Kérlek, erősítsd reményemet és tökéletesítsd szeretetemet!

Kérés: Uram, add, hogy veled lássak, veled éljek!

1. Heródes kegyetlensége az égbe kiált, de nem szimbolikus módon, hanem valóban hallható, hogyan sírnak az édesanyák, akiknek gyerekeit Heródes megölette. Ki tudja elképzelni ezen édesanyák fájdalmát? Ki tudna velük együtt szenvedni, ha ővele is nem történik valami ehhez hasonló? Egyes kutatók azt mondják, hogy a megölt gyerekek száma nem haladta meg a húszat, de az édesanyák fájdalma nem mérhető számadatokkal, és egyetlen egy ártatlan élet sem áldozható fel a hatalom megtartásáért. Aki Heródes példáját követi, az Isten fölé helyezi magát. De hát, ki vagyok én, hogy Istennek akarata ellen szegülnék? Ha ő életet ad egy kisgyereknek, én nem vehetem el az ő életét. Mégis napjainkban milliók hangja sír fel Isten szeretete után és sajnos, ez sokszor nem a szülők hangja, hanem az ártatlan, meg nem született magzatoké, vagy a szüleitől elhagyott és éhező gyerekeké. A mai ártatlanul megölt életek sirató éneke bekapcsolódik a betlehemi aprószentek kórusának requiemjébe.

2. A világ kakofóniája. Érdemes megfigyelni, hogy az evangélista azt írta, hogy „Fölkelt, s még akkor éjszaka fogta a gyermeket és anyját, és elmenekült Egyiptomba” (Mt 2,14). A Bibliában az éjszakának három jelentése is lehet: először a fizikai fény hiánya, másodszor az értelem sötétsége, harmadszor pedig az akarat megromlása, ami kizárja az igazi világosságot, Isten kegyelmét az emberi életből, és bűnt szül a világba. Ez az utóbbi sötétség, ami a Szent Családot menekülésre kényszerítette. Heródes nem volt kész befogadni a világ világosságát (Jn 1,5), hanem inkább harcra kelt ellene. Ma is sok „Heródes” van a világban, akik nem ismerik fel Istennek csodálatos tervét és direkt vagy indirekt módon háborút indítanak ellene. Ide sorolhatjuk azokat, akik az „éjszakai élet kultúráját” terjesztik, akik a tudomány nevében különböző ideológiákat tanítanak, illetve, akik csak a hibát ismerik el, de tagadják a bűn létezését. Íme, a világ kakofóniája. Ez az a modern ének, amit a világ Isten teremtésének harmóniájával helyez szembe.

3. A karnagy. Azt hiszem, hogy nem lesz nehéz elképzelnünk, hogy mi is tagjai vagyunk ennek a világméretű zenekarnak. Isten mindenkinek egy talentumot adott, amelynek meg van a maga értelme és célja. Azonban tőlünk függ, hogy mire használjuk fel ezeket a tulajdonságokat. Ha arra törekszünk, hogy mindenkit magunk alá tiporjunk, mert hát mi jobbnak, ügyesebbnek, okosabbnak találjuk magunkat, akkor az történik, ami a zenekarban történne, ha egy hegedű, egy trombita vagy bármilyen más hangszer a karnagy utasításai ellenére egy teljesen más dallamot kezdene el játszani: kakofónia, hangzavar. Az ember minden egyes cselekedete, még a mulasztás is, megfelel egy hangnak a világ koncertjében. Ahányszor Isten, a Karnagy utasításai ellen cselekszünk, annyiszor zavarjuk a világ, a nemzet, a család és saját életünk harmóniáját.

Beszélgetés Krisztussal: Kis Jézus, Te a világba jöttél, hogy világosságot hozzál a sötétségbe. Köszönöm ezt az ajándékot, és kérlek, segíts nekem, hogy kegyelmeiddel mindig rád figyeljek, az igazi Karnagyra, hogy szeresselek teljes szívemből és kövessem akaratodat mindhalálig. Az ártatlanul szenvedőket vigasztald meg a mai nap folyamán, a megholtaknak, pedig, add meg örök világosságod fényét!

Elhatározás: A mai nap folyamán megpróbálok Isten akarata szerint élni, s legalább egyszer egy jó szót szólok a körülöttem szenvedő személyekhez: betegekhez, koldusokhoz, bármilyen okból szenvedő személyekhez.

Erdő Péter bíboros atya 2010. decemberi imaszándéka:
Imádkozzunk, hogy bízni tudjunk Isten segítségében, és az Ő szeretetétől kísérve minden nehézség ellenére meg tudjuk újítani a magunk és egész népünk életét.

--
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Papság évét szolgálja.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mail címen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001

2010. december 27., hétfő

Szent János evangélista

Szent János evangélista
Tanuljuk meg Isten végtelen gazdagságának titkait szemlélni Szent János evangélistával, aki az utolsó vacsorán az Úr keblén pihent. Ha nem is tudunk Jézussal együtt járni Jeruzsálem utcáin vagy Galilea mezein, amint egykor János megtehette, de csatlakozhatunk Jézushoz az imáságban, a szentírásolvasásban és a szentségeken át. János apostol szeretetét és teljes odaadását utánozva próbáljuk mi is egyre jobban megismerni Jézust. Kérjük Istent, nyissa meg lelki érzékszerveinken keresztül látásunkat, hallásunkat, tapintásunkat, hogy megismerjük a Krisztussal való személyes találkozás örömét, és tanúságot tegyünk kimeríthetetlen szeretetéről. (Adoremus 2005.)
További gondolatok...

SZENT JÁNOS APOSTOL (ünnep)

2010.12.27. hétfő: SZENT JÁNOS APOSTOL (ünnep)

Az élet igéjét hirdetjük nektek


1Jn 1,1-4
Ami kezdettől volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megnéztünk és a kezünk tapintott az élet Igéjéről -- mert az élet megjelent, és mi láttuk, és tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, mely az Atyánál volt és megjelent nekünk --, amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek, hogy ti is közösségben legyetek velünk. Mi ugyanis közösségben vagyunk az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal. Ezeket azért írjuk nektek, hogy örömünk teljes legyen.

Zs 96
Király az Úr! Ujjongjon a föld, örvendezzék a temérdek sziget! Felhő és homály van körülötte, igazság és jog trónjának alapja. Tűz halad előtte, s körös-körül felperzseli ellenségeit. Villámai beragyogják a föld kerekségét, láttára megrendül a föld. Viaszként olvadoznak a hegyek az Úr előtt, az egész föld Ura előtt. Az egek hirdetik igazságát, minden nemzet látja dicsőségét. Jussanak szégyenbe mindazok, akik faragott képeket imádnak, és bálványaikkal kérkednek. Imádjátok őt, angyalai mind! Hallja ezt Sion és örvendezik, és ujjonganak Júda leányai ítéleteiden, Uram. Mert te vagy, Uram, a legfölségesebb az egész földön, messze magasan állsz minden isten fölött. Akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a rosszat; szentjeinek lelkét megőrzi, a gonoszok kezéből megszabadítja őket. Világosság támad az igaznak, s öröm az igaz szívűeknek. Örvendezzetek, igazak, az Úrban, és dicsérjétek szent emlékezetét!

Jn 20,2-8
Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és azt mondta nekik: ,,Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!' Erre Péter és a másik tanítvány elindultak, és a sírhoz mentek. Ketten együtt futottak, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és elsőként ért a sírhoz. Lehajolt, és látta lerakva a gyolcsokat, de nem ment be. Azután odaért Simon Péter is, aki követte őt, és bement a sírboltba. Látta letéve a gyolcsokat és a kendőt, amely a fején volt, nem a gyolcsok mellé helyezve, hanem külön egy helyen, összehajtva. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először érkezett a sírhoz; látta és hitt.

Szent János apostol és evangélista

2010. december 27. – Hétfő, Szent János apostol és evangélista

  A hét első napján (Húsvétvasárnap), kora reggel, Mária Magdolna elfutott
  Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta
  nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!” Péter és a
  másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a
  másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz.
  Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért
  Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus
  fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt
  összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a
  sírhoz. Látta mindezt és hitt.
  Jn 20,2-8


  Elmélkedés:

  A „másik tanítvány”, aki Péterrel együtt Jézus sírjához szalad
  Húsvétvasárnap hajnalban, maga Szent János evangélista, aki leírta a
  történetet. Mindkettőjük számára igazi hit-élmény volt az üres sír látványa.
  Ha egyszer rászánjuk az időt és végigolvassuk János evangéliumát, akkor
  észrevehetjük, hogy minden Jézusra mutat és az olvasót Jézusban, az Isten
  Fiában való hitre akarja ösztönözni, mert ez a hit az örök élet forrása.
  János tehát mindvégig a végső célt, az örök életet, az üdvösség elnyerését
  tekinti fő szempontnak, és világossá teszi, hogy a hit az üdvözülés
  feltétele minden ember számára. Jézus az Atyától jön, és földi küldetését
  teljesítvén az Atya dicsőségébe tér vissza, s ezzel mintegy utat mutat az
  emberek számára az Atya felé. Jézus azért jön, hogy kinyilatkoztassa a
  világban az Atyát és nyilvánvaló tegye szeretetét. E kinyilatkoztatás
  bennünket az Isten iránti szeretetre és annak megvallására ösztönöz. Ha
  hiszünk az Isten Fiában és általa az Atya felé vezet életutunk, akkor mi is
  valóban Krisztus „szeretett tanítványaivá” válunk.
  © Horváth István Sándor


  Imádság:
  Nem tudom, hogy milyen megpróbáltatások és nehézségek várnak ma rám, de azt
  tudom, hogy minden a Te akaratodból történik Uram, s ez elég nekem. Kérlek,
  adj erőt, türelmet és alázatot, hogy a rám váró nehézségekkel szeretetedhez
  méltón nézhessek szembe, s így áldozatomat egyesíthessem Szent Fiad
  Krisztusi áldozatával.
______________________________

Szent János apostol

A hit és az emberi tapasztalat
Szent János apostol
2010. december 27. Karácsony nyolcada – hétfő
Szász Csaba LC

Jn 20,2-8
(Mária Magdolna) erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették.” Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be. Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba és ő is látta az otthagyott gyolcsot meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt.

Bevezető ima: Istenem, Te jelen vagy az életemben. Tudom, hogy sosem hagysz el engem, még akkor sem, amikor úgy tűnik, hogy a halál örökre el akarna választani bennünket. Az utolsó szó mégis a tiéd, mert te legyőzted a bűnt és a halált. Benned bízom, remélek és téged szeretlek.

Kérés: Hiszek Benned, Istenem. Növeld hitemet!

1. „Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették” – jelentette Mária Magdolna az apostoloknak. Ez kora reggel történt, mert Mária Magdolna, mikor kint még sötét volt, kiment a sírhoz. Mi indította őt erre a nagy sietségre? Mire fel a sürgősség? Mindenki aludt még: a főpap, a főtanács, a város lakói, az apostolok, sőt még a sírra vigyázó katonák is. Mária Magdolna azonban elindult oda, ahova a szíve vágyott. „Ahol a kincsed, ott a szíved is” (Mt 6,21). – Miután megvitte a hírt az apostoloknak, őket is ugyanez a nyugtalanság fogta el. Péter és János apostol kiment a sírhoz, „mind a ketten futottak” (Jn 20,4a). János hamarabb ért a sírhoz, de nem ment be. Mikor Péter is megérkezett és bement a sírba, rögtön utána János is belépett. Az evangélium csak annyit mond, hogy „látta és hitt” (Jn 20,8b). Az üres sír tanúsága elég volt ahhoz, hogy János higgyen.

2. A hit forrása (ld. KEK 1812-1816). Mi késztette János apostolt a hitre, hiszen szemük láttára nem történt semmi csoda? Mi a hitüknek oka és forrása? A hit mindenekelőtt Isten ajándéka, s nem az emberi értelem gyümölcse, habár a hit feltételezi ez utóbbit. A katekizmus ugyanakkor megjegyzi, hogy „a hit az az isteni erény, amellyel hiszünk Istenben és mindabban, amit nekünk mondott és kinyilatkoztatott…” Bizonyára ez történt az apostolokkal is. Amikor látták a gyolcsot és az ott hagyott kendőt, eszükbe jutott mindaz, amit Jézus mutatott és tanított nekik nyilvános működése folyamán. Jézus már előre megmondta nekik, hogy „Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de harmadnap feltámad” (Mt 16,21). Sokszor elég egy kis dolog ahhoz, hogy higgyünk; sőt nem is kell logikus módon, rideg szillogizmussal meggyőzzenek az igazság felől, csak nyitottnak kell lennünk Isten ajándékára, s aztán Ő a lelkünkben cselekszik.

3. „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és amit a kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek” (1Jn 1,1). Ezzel a kijelentéssel támassza alá János apostol hitének alapját és forrását. Nem egy bizonyos tudományos elméletet hirdet számunkra, nem is egy kitalált eseményt, hanem azt a valóságot, amelynek ő személyesen részese volt: kezével tapintotta, szemével látta… vagyis egy igazán emberi tapasztalatról van szó. – Mi talán érzékeinkkel ezt fel nem foghatjuk, de megváltásunk misztériumához annál közelebb vagyunk, mert Jézus most már nem külső emberi módon közeledik hozzánk, hanem az Oltáriszentség bensőséges közelségében. Minden szentmisében részesei lehetünk az ő szent titkának: titokzatos módon Jézus megszületik az oltáron a kenyér és a bor színe alatt, és mi jelen vagyunk az Ő szenvedésénél, halálánál és feltámadásánál. Valóban csodálatos szent titok az, ami a szentmisén történik. Éppen ezért érdemes megtisztultan és felkészülten járulni a szentáldozáshoz. Miután Jézust szentségileg magunkhoz vettük, társalogjunk vele, nyissuk ki lelkünket számára, hogy méltó lakhelyre találjon bennünk.

Beszélgetés Krisztussal: Jézusom, Te ma is eljössz hozzánk az Oltáriszentségben, velünk maradsz, bennünk laksz. Kérlek téged, hogy ilyen nagy kinccsel a lelkemben, ne tudjak hallgatni, hanem úgy, mint Szent János apostol, én is hirdessem a te csodálatos jelenlétedet, jóságodat és szeretetedet.

Elhatározás: Ma áhítatosan és tiszta lélekkel járulok a szentáldozáshoz. – Valakinek tanúságot teszek a hitemről: például elmondom, hogy milyen nagy öröm számomra Krisztussal lenni, az áldozásban Őt magamhoz venni.

A pápa imaszándéka 2010. december hónapra:
A személyes szenvedés megtapasztalása, mint a másik szenvedőnek adott segítség: hogy saját szenvedésünk megtapasztalása vezessen bennünket azoknak a nehéz helyzeteknek és fájdalmaknak a jobb megértésére, amelyektől oly sok magányos, beteg vagy idős ember szenved, és indítson bennünket nagylelkű segítségre.
Nyissuk meg kapuinkat Krisztus előtt: hogy a föld népei megnyissák kapuikat Krisztus és az Ő evangéliuma előtt, ami a béke, a testvériség és az igazság.

--
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Papság évét szolgálja.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mail címen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger