2010. január 6., szerda

Megszentelt ház, megáldott család

Megszentelt ház, megáldott család

Simon Virág 2010. január 6., szerda 17:32 | Legutolsó módosítás: 2010. január 6., szerda 18:15

A hóval borított vidéken a kora délutáni csendet a csengettyűvel szaladgáló gyermeksereg verte fel. Mindenhova bekopogtak, és ha szívesen fogadták őket, keresztet rajzoltak a kapura, ajtófélfára, jelezve jöhet a házszentelő pap. Az ünneplőbe öltözött katolikus plébános két ministránssal, a kántorral, gondnokkal és két egyházfival járt, meglátogatva a helyi közösség minden családját.

gyerekek_csengettyuznek_b

A hagyományok megőrzéséről, tánctáborairól és szalmafonásban jártas asszonyairól ismert Jobbágytelkén Mihály József jobbágytelki plébánossal beszélgettünk. Mint elmondta, ebben az erős katolikus közösségben az év eleji házszentelés nagy élmény, igazi ünnep. A hagyománynak megfelelően a kántor énekléssel köszönti a ház lakóit, arra szólítva fel őket, hogy mondjanak dicséretet Jézusnak, a Megváltónak. Majd a pap Isten áldását kéri a házra, a családra. Ezt követően szentelt vízzel, és Jobbágytelkén hagyományosan még tömjénnel is megszórják, megfüstölik a házat, mintegy megtisztítva, megáldva azt. Közben az ajtófélfára krétával felírják a három napkeleti bölcs nevének kezdőbetűjét és az évszámot: G M B 2010. Mint Mihály József plébános elmondta: a legmeghatóbb pillanat, amikor a családtagok tiszteletből megcsókolják a szent keresztet, amely által Isten házhoz jött.

hazszentelesSimó Albert gondnok otthonába betérve megtudtuk, hogy a házszentelés alkalmával a jobbágytelkiek adományokat is adnak a jelenleg épülő papi lak befejezésére. Mivel a legtöbb családban foglalkoznak szalmafonással, kalapfonatokkal járulnak hozzá a munkálatok költségeihez. Egy fonat negyven méter, ennyire van szükség egy szalmakalap elkészítéséhez. Ennek ellenértéke, időszaktól függően 15–20 lej. Idén a jobbágytelkiek átlagosan 3–5 kalapfonatot adtak át a pappal járó egyházfinak. Ezt nyilvántartásba veszik, majd értékesítik. Akinek van ideje és rááll a keze, akár egy nap alatt is el tud készíteni egy kalapfonatot. Azt is megtudtuk, hogy nem érdemes szalmakalap-készítéssel bajlódni, jobban megéri, ha a bözödi, szászrégeni és zilahi mesterembereknek eladják a kalapfonatot. A fejfedő véglegesítéséhez ugyanis szükség van formára és elég sok munkára. Nehézséget okozna értékesítése is.

A Vásárhelyi Hírlap csütörtöki lapszámából azt is megtudhatják, hogy miért tartják fontosnak a jobbágytelki katolikus hívek a házszentelést. De arról is írunk, hogy a helybéliek szerint mit jelent még az ajtófélfára, házszenteléskor felírt G M B 2010.

Karácsonyi idő, C év, Vízkereszt, Urunk megjelenése

Karácsonyi idő, C év, Vízkereszt, Urunk megjelenése

ELMÉLKEDÉS

Forrás: Ócsai József

Kedves Testvérek!

Ma vízkereszt ünnepe van, ami pontosabban Urunk megjelenésének ünnepe. Ennek az ünnepnek tartalmáról a görög elnevezés fejez ki többet, mert görögül ezt az ünnepet epifániának nevezik, ami annyit jelent, hogy Isten dicsősége mindenki számára kinyilvánul. Az Újszövetségben a Jézus epifániái annyit jelentenek, hogy mindenki számára kinyilvánul az, hogy Jézus a Messiás, az Isten fia. Egy ilyen epifánia eseményt hallottunk az evangéliumban a napkeleti bölcsek történetében.

A napkeleti bölcsek történetét a népi fantázia meglehetősen kiszínezte a három királyok történetévé, ami már inkább a hittartalom rovására ment, mint előnyére. Aztán a történetben szereplő csodás csillag miatt a felvilágosult elmék egyszerűen a mese világába utalták a történetet, mondván, hogy ilyen csillagászati eseményt, mint a betlehemi csillag, nem ismerünk. A sors iróniája, hogy a felvilágosodás elhamarkodott állítását a természettudomány cáfolta meg, mikor egyértelművé tette, hogy a betlehemi csillaghoz egy megtörtént, ritka de valós csillagászati esemény szolgáltatta az alapot, amely - minő véletlen, vagy talán nem véletlen - pontosan Jézus születésének idejében játszódott le.

De hogy a mesés elemektől tisztává tegyük a képet nézzük végig még egyszer, hogy mi is történt valójában!

A napkeleti bölcsek nem királyok voltak, hanem minden valószínűség szerint mezopotámiai csillagászok, akik ama bizonyos égi jelenséget látták napkeleten, volt tudomásuk a zsidóknál oly elevenen élő messiási jóslatokról, s e két dologból azt olvasták ki, hogy a zsidóknál olyan király született, amely meghatározza a világ sorsát. Ezzel a meggyőződéssel vállalkoznak a fáradságos útra, s következtetéseik a fővárosba, Jeruzsálembe vezetik őket a királyi palotába, ahol nem találnak újszülött trónörököst, csak egy hatalmát görcsös kegyetlenséggel féltő öreg királyt, Heródest. Útbaigazítást kapnak az isteni üzenet, a Szentírás magyarázóitól, hogy amit keresnek Betlehemben keressék. Ami ezután történik, nem emberi elgondolás eredménye. Betlehemben, egy Isten háta mögötti kis faluban leborulva imádják egy szegény fiatal anya gyermekét. Imádják, ami csak egyedül Istennek jár ki. Az Istentől kapott hit műveli ezt, nem az ő eszük, bármilyen bölcsek is. Ezek a bölcsek megsejtettek valamit abból a titokból Isten kegyelméből, hogy kicsoda az a gyermek, akit Jézusnak neveznek.

Ezzel a történettel mesteri módon ábrázolja Máté minden idők istenkereső és Istent megtaláló emberét. A jelképek oly gazdagok ebben a történetben, hogy most csak néhány mozzanatot emelnék ki.

A csillag mindenki által látható jelenség. Ez a csillag jelzi az emberben lévő vágyat Isten után, amely a bűnbeesés óta eléggé zavarossá, homályossá vált. A felvilágosodástól napjainkig az ember számtalan módon próbálta letagadni vagy félremagyarázni ezt a belénk oltott vágyat, de lényegében nem tudja, mert ott van és kérhetetlenül dörömböl az Isten előtt bezárult lélek ajtaján.

A bölcsek engednek a bennük feszülő vágynak, s elindulna e vágytól vezérelve a csillag után. De Istent megtalálni nem egyszerű. Aki elkezdi keresni Istent, először hatalmasnak, gazdagnak és félelmetesnek képzeli, ahogyan a bölcsek a fényes, hatalmas, gazdag királyi palotában kötnek ki. Itt nincs az Isten. A fény a jólét, a hatalom, a gazdagság a gonoszság melegágya és nem az Isten otthona.

Továbbmenni kényszerülnek az emberi gondolkodásnak ellentmondó világ felé, amelyben megtalálják azt, akit keresnek: a szegénységben, az egyszerűségben, a szeretettől áthatott légkörben. Megtalálják az Istent. Ajándékaik megvallják helyettük szótlanul, hogy kit vallanak meg abban a Gyermekben. Az arany a királyoknak jár - megvallják, hogy Jézus a mindenség királya. A tömjén az istennek jár - megvallják Jézus istenségét. A mirha, a kelet gyógyszere a sebekre és a halottak bebalzsamozására a szenvedő embernek jár - megvallva Jézusban a kereszten szenvedő Messiást.

A fényes palota - az emberi elgondolás - és a szegényes körülmények között óriási különbség van. Az ember számára áthidalhatatlan ez a szakadék. - De nem az Isten számára. Ő teszi alkalmassá a bölcseket e szakadék átugrására. Ő adja meg minden idők emberének a hit ajándékát, melyet vagy elfogad az ember, vagy elutasít.

Testvérem! Te hol tartasz ezen az úton?

Elindultál-e már a csillag, a benned feszülő vágy után a Találkozásra, vagy evilági élvezetekkel próbálod csillapítani ezt a csillapíthatatlan vágyat?

Elhagytad-e már a királyi palotát, vagy még mindig a hatalom, a gazdagság berkeiben keresed hiábavaló módon az Istent?

Elfogadtad-e már Isten ajándékát, az igaz hit kegyelmét, amely képessé tesz arra, hogy a Gyermekben meglásd a királyt, az Istent, és az érted szenvedő embert?

Mindannyian, akik itt vagyunk, a csillag után megyünk, csak különböző szakaszán vagyunk ennek az útnak. Adja Isten, hogy minél többen eljussanak életük céljához az Istenemberhez, elfogadva Isten vezetését.

Ezen prédikációnál sokkal szebben és a szívre hatóbb módon foglalja össze mindazt amit a betlehemi csillag jelent számunkra Babits Mihály: Csillag után című költeménye:

Ülök életunt szobámban,
hideg teát kavarok.
körülöttem fájás-félés
ködhálója kavarog.
Kikelek tikkadt helyemből,
kinyitom az ablakot
s megpillantok odakint egy
igéretes csillagot.
Ó ha most mindent itthagynék,
mennék a csillag után,
mint rég a három királyok
betlehemi éjszakán!
Gépkocsin, vagy teveháton -
olyan mindegy, hogy hogyan!
Aranyat, tömjént és mirrhát
vinnék, vinnék boldogan.
Mennék száz országon át, míg
utamat szelné a vám.
"Aranyat tilos kivinni!"
szólna ott a vámos rám.
"Tömjéned meg, ami csak van,
az mind kell, az itteni
hazai hatalmak fényét
méltón dicsőíteni."
Százszor megállítanának -
örülnék, ha átcsuszom:
arany nélkül, tömjén nélkül
érnék hozzád, Jézusom!
Jaj és mire odaérnék,
hova a csillag vezet,
te már függnél a kereszten
és a lábad csupa seb,
s ahelyett, hogy bölcsőd köré
szórjak tömjént, aranyat,
megmaradt szegény mirrhámmal
keserüszagu mirrhámmal
kenném véres lábadat.

Ámen

Kiss Ulrich SJ gondolatai

„Te vagy a zsidók királya?” – kérdezte Pilátus a helytartó Jézustól, amikor eléje vezették. A napkeleti bölcsek kérdésére a kései választ a kereszt adta meg, és annak felirata: INRI. Gúnyolták is: „Ha Izrael királya, szálljon le a keresztről…” Máté drámai története nem csupán arra emlékeztet, hogy a „pogányok” az Újszülöttben elsőként tisztelték a zsidók királyát, várva várt Megváltóját. Máté tudatosan emeli ki a párhuzamot, azaz inkább ellentétet a Hódolat, mellyel a tudomány képviselői tisztelegtek, és a Megvetés között, melyet a főpapok és a nép írástudói – az akkori elit – éreztettek vele a tárgyaláson és a kereszt alatt. Némelyik talán még tanácsadója is volt a zsarnoknak, aki „meghökkent”, hogy riválisa támadt. A jászol és a kereszt dialektikája csak a szintézisben oldódik fel, melyet nekünk kell létrehoznunk, válaszul: a keresztnek hódolva.

Van itt még néhány további meghökkentő párhuzam, ellentét. A csillagászok, akik természettudományos alapon, az akkori tudás legjavát használva határozták meg előre az esemény időpontját és jelentőségét, olyan pontossággal, hogy több ezer mérföldes utazás után pont a legjobbkor érkeztek a helyszínre, híján voltak, a spirituális forrásnak, a bibliai hagyománynak, ezért a helyszínen lokális, regionális forrásból kellett kiegészíteniük tudásukat, hogy megtalálják, amit kerestek. Ez is jelkép: jelképezi a kulturális örökség és a helyi hagyományok fontosságát egy globális civilizációban. Ugye, aktuális? Nem igazodunk el ezek nélkül saját történetünkben, saját életünkben sem. De persze szól a provincializmus ellen is: a helyi hiteles hagyomány legjobb tudói is elmulasztották volna az eseményt, ha nem kapnak figyelmeztetést azoktól, akik nem a szűk helyi perspektívából értékelik a történéseket. Arra is utal a spirituális és a tudományos örökség birtokosainak egymásrautaltsága, hogy mind az előbbit túlhangsúlyozó, ezoterikus fundamentalizmus, mind az utóbbi, a lelki dimenziókat tagadó szcientizmus tévúton járnak. Végül fényt vet a történet a politikára és annak szerepére a társadalomban is: nem túl hízelgő, amit Heródes alakjában erről megrajzol. A hatalom fél. Mindig is félt, attól, hogy valami kicsúszik ellenőrzése alól. Végső soron ezért is kellett meghalnia Jézusnak a kereszten: ez is része a megváltásnak. Ne higgyük hát, hogy a „vallásnak”, a hitnek semmi köze sem a tudományhoz, sem a politikához. Máté épp az ellenkezőjét bizonyítja: a politikát és a tudományt is meg kellett, és meg kell váltani. A hit eminensen közügy.

Kiss Ulrich SJ

Fülöp Ákos atya gondolatai

Meglátni ma is a csillagot, és nyomába szegődni


Jézus az emberiség megváltója. A megtestesülés is ezt mutatja meg.

Isten jeleket ad, hogy felismerjük a Megváltót.

Akkor: csillag, angyali szó, Jézus tanítása, tettei.

Ma. Sokfélék lehetnek a jelek, és nem mindig könnyű felismerni. Ahogy akkor se ismerte fel mindenki a jelet.

A jeleke felismerő ember útnak indul. (egy ifjúsági karácsony darab egyik dala fogalmaz: elindultak mert az Isten hívta őket, és az Ő szava mindennél erősebb)

Ehhez persze meg kell értenem a jeleket. Ebben segít a Szentírás, a napi imádság, elmélkedés, az Egyház a liturgikus rendjével, a Szentatya tanításával,

Az útnak indulás lépés a biztosból a bizonytalanba. De Isten ad garanciát a személyes találkozásra.

A Jézussal való találkozás átformál. Új lendületet ad, új útra indít. A Jézussal való találkozás az új év kezdetén adja meg a lendületet és a lelkesedést, hogy bátran járjuk Isten útján, és másoknak is meg tudjuk mutatni ennek az útnak a szépségét.

fr. Julianusz OFM

URUNK MEGJELENÉSE


Advent idején az Egyház mindennapi fohásza: "Marana tha! Jöjj,
Urunk, Jézus"! Az első vasárnap Introitusában pedig az Izrael
Istenére várakozó ember bizonyosságát énekeltük: "mert kik téged
várnak, meg nem szégyenülnek" (Zsolt 25,3).
E napon pedig az egyház e várakozás beteljesedésére mutat rá: az
Eljövendő ecce advenit – Íme, eljött az Uralkodó, az Úr (Mal 3,1:
Vízkereszti Introitus).
Epifániát ünneplünk: megjelenés. Arról a kinyilatkoztatásról van szó,
melyet a Szentleckében olvasunk: "Kinyilatkoztatásból megismertem
Krisztus misztériumát" (Ef 3,3).
"Akik nem bizalmatlanok iránta, kinyilvánítja magát" (Bölcs 1,2): én
vagyok az Élet Kenyere és az Élet Itala. Jelt ad magáról, vizet fakaszt
a sziklából. Kinyilatkoztatja magát a megtestesülésben, majd
kereszthalálában és föltámadásában; figyelmünket feléje fordítja, s új
élettel ajándékoz meg. Isten misztériumának kinyilatkoztatása a
minden népre kiáradó üdvösség titka.

A bölcsek is útra keltek az újszülött királyt megkeresni. Csillagot
láttak. A csillag vezeti őket az újszülött arcának megismeréséhez és
Isten dicsősége megjelenésének felismeréséhez Betlehem
szegénységében. A Király, kié a föld minden hatalma, megjelent
kinyilatkoztatni valódi hatalmát: szabadító hatalmát. Ő Jézus. A név
jelentése: az Úr az üdvösség, a szabadítás.
Szabadságunk az Isten tekintetével való találkozásból
adatik: "ragyogtasd/világosítsd meg arcodat, és meg leszünk
szabadítva" (Zsolt 80,20). A találkozás a kisded Jézus és a kereszt
szemléléséből fakad. Szent Ferencnél ez így válik valóra:

A Perugiaba igyekvő megszólított Ferenc hallgat és felel az isteni
szóra. Az Úrnak akar szolgálni. Életformájának forrása az Istenre
szögezett tekintet, a kizárólag Benne való bizalom. Ez a bizalom tette
lehetővé, hogy életében szemmel láthatóvá váljon Isten szeretetének
misztériuma: emberarca és visszavonhatatlan hűségének jelei;
Greccioban, az új Betlehemben és Alverna hegyén, a leprásban és
minden teremtményben Isten képmását fedezi fel.
A Greccio-i történet leírásakor Celanói Tamás életrajzíró azt írja
Ferencről, hogy "különösen a megtestesülés alázatossága és a
kínszenvedés szeretete fészkelte be magát olyan mélyen
emlékezetébe, hogy mellettük alig tudott másra gondolni" (1Cel 84).
Továbbá Ferenc szavai is erre utalnak: "meg akarom eleveníteni…,
látni akarom…" (1Cel 84).
És meglátta…
Élettelen gyermek jelent meg, aki Ferenc és társai illetve a környék
lakói jelenlétében mintegy új életre támadt. Az a kisded Jézus támadt
új életre, és vésődött mélyre az emberek emlékezetébe, aki "sokak
szívében egészen feledésbe merült" (1Cel 84). Az emberi Isten
megjelenik azok számára, akik még nem formálták ki maguknak
abszolút képét, tartván őt mint Abszolútumot megfelelő távolságban,
megfelelő kategóriákkal körülírván.

Krisztust követőként az Istenre mutató jel-szerepet hivatottak
vagyunk megőrizni. A kövess engem hívásra adott válasz, az Exodus,
a ráhagyatkozó bizalmat jelzi. Az Exodus: Isten visszavonhatatlan,
rendíthetetlen hűségének megtapasztalása…
Fölötted ott ragyog az Úr: a halhatatlanság Fényének (prefáció) égre
emelt tekintettel való követése vezet el bennünket Isten arcának
szemlélésére. Ez a szemlélődés megadja a hit és az öröm ajándékát,
és képessé tesz az útirány megváltoztatására, a gonosz Heródessel
való együttműködés megtagadására. A fölöttünk járó fényesség
ragyogása felemel a sötétség homályából, mutatja a minden népet
egybegyűjtő országba vezető utat.
Ha hiányzik ez az égre szögezett tekintetünk, az Isten felé való
fordulásunk, akkor >a munka öncélú szenvedéllyé válik, a politika
önző hatalomkereséssé züllik, a művészet csak a "valót" mutatja vagy
torzítja és nem "annak égi mását", a zene kábítószerré fajul és már
nem a Lét titokzatos hangja…< (Nemeshegyi Péter SJ).

"Felragyogott Isten dicsősége": hogy elvezessen a vele való
találkozásra, és hogy meglássuk, kicsoda Jézus, akiben maga a
Mindenható hajolt közel hozzánk. Ez a látás teszi lehetővé, hogy a
valóságot továbbá ne fekete-fehéren lássuk, hanem felfedezzük
annak sokszínűségét, és Isten más-más arcát az elfeledettségből.
A Megtestesült Kegyelem megjelenésében fölismerhetjük
megajándékozottságunkat. Kinyithatjuk kincsesládáinkat, átadván
belőle, ami a legdrágább: az önkiüresítés adományát.

A szabadság, a bizalom, a ráhagyatkozás, életünknek az Istenre és a
közösségre való rábízása az Isten felé fordulás gyümölcsei. Ez
szabadít fel kötöttségeinktől, ragaszkodásainktól, jelen struktúráinkba
való menekvéseinktől (kolostorokhoz, eszmékhez bármi áron). Nem
bízhatom magam papírlapokra és hagyományokra, hanem az eleven
és mindig éltető és megújító Lélek vezetésére.

fr. Julianus

Urunk megjelenése (Vízkereszt)

2010. január 6. - Szerda, Urunk megjelenése (Vízkereszt)

Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a judeai Betlehemben,
íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: "Hol van a
zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy
hódoljunk előtte." Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele
egész Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és
megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok így
válaszoltak: "A judeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem,
Juda földje, bizony nem vagy a legkisebb Juda nemzetségei között, mert
belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek." Erre
Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta
tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe:
"Menjetek, tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől, és ha
megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!"
Ők pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag,
amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház
fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek.
Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre
borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincseszsákjaikat, és
ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban
utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek
vissza országukba.
Mt 2,1-12

Elmélkedés:

A csillagot követve
Egyik méltatója "melegszívű, aranyszavú" költőnőnek nevezi a munkásságáért
1909-ben irodalmi Nobel-díjat kapott svéd származású Selma Lagerlöf
írónőt, s ha valaki olvasta már írásait, akkor minden bizonnyal igaznak
találja ezt a megállapítást. Magam is nagyon szeretem műveit, amelyek
közül jó néhányban bibliai tájakra vezeti el az olvasót. Történetei
képzeletének szülöttei, de mégis fontos igazságokat tartalmazva
elevenednek meg bennük a Jézus korabeli események.

Egyik novellája a Bölcsek kútja címet viseli. A kis történet szerint a
judeai tartományt egyszer meglátogatta az Aszály. Örömmel, sőt kárörömmel
szemlélte, hogy az általa okozott szárazság kiapasztotta a folyókat és
patakokat, és a kutak is kiszáradtak. Betlehem közelében rátalált a
Bölcsek kútjára, amelynek a mélyén ugyan még csillogott egy parányi víz,
de oly kevés volt az már, hogy az Aszály letelepedett köveire, hogy
végignézze, miként apad ki teljesen. Éjszaka karaván közeledett, élén
három királyforma emberrel, akik egyenesen a kút felé tartottak. Az
Aszály, mivel jól ismerte valamennyi kút múltját, nekik mondta el e kút
történetét. Valamikor a távoli keleten élt három koldusszegény tudós
ember. Szegénységük csak az egyik bajuk volt, ráadásként az első
túlságosan öreg volt, a második leprában szenvedett, a harmadik pedig
szerecsen volt. Nagy szegénységükben általában a szabad ég alatt aludtak,
aminek köszönhetően egyszer oly nagy szerencséjük volt, hogy megláttak egy
fényes csillagot az égbolton. Mivel tudták, hogy egy ilyen ragyogó csillag
megjelenése csak egy király születését jelezheti, abban a reményben, hogy
gazdag ajándékot kapnak majd, elindultak, hogy felkeressék a királyt. A
csillag mindvégig vezette őket a sivatagon keresztül. Hosszú útjuk végén
igencsak meglepődtek, amikor a fényes égi jelenség nem egy nagy város,
hanem egy kicsiny falu, Betlehem felett nyugodott meg, s ott sem egy
gazdag ház, hanem egy szegényes istálló felett. A három vándor ott
pillantotta meg anyja ölén a kisded gyermeket. A nagy szegénységet látva
belépni nem akartak, inkább észrevétlenül távoztak. Visszafelé indulván
hamar eltévedtek, mert a csillag eltűnt a szemük elől az égről. Hiába is
keresték a helyes utat, az égi jel nélkül nem találták. A csillag
eltűnését figyelmeztetésnek vették, s rájöttek, hogy vétettek Isten ellen,
aki őket ezen égi fénnyel akarta vezetni. Szívükből eltűnt a gazdagság
utáni vágy, s kisarjadt az alázatosság. Indultak volna újra a gyermekhez,
de a csillag vezetése nélkül mindjobban eltévedtek. Ekkor odaértek ahhoz a
bizonyos kúthoz. A víz fölé hajoltak, hogy igyanak, amikor annak tükrében
nagy örömükre meglátták a csillagot. Ettől kezdve a csillag újra vezette
őket, s megtalálták a betlehemi gyermeket, akinek átadták ajándékaikat.
Miután a gyermek kezét fejükre téve megáldotta őket, észrevették, hogy a
nagyon öreg meg fiatalodott, a leprás meggyógyult, a szerecsen pedig fehér
bőrűvé változott. A változás oly nagy volt náluk, hogy hazájukba
visszatérve királlyá választották őket. A történet végére az Aszály
felismerte, hogy a három vándor maga a három király, akik azért tértek
vissza, hogy életben tartsák a kutat, amely egykor megmutatta nekik a
világító csillagot. Vizet hoztak tevéiken, amit a kútba öntöttek, hogy a
víz tükrében mindig látható legyen a csillag.

Ma, a háromkirályok napján e történetet szerettem volna elmondani, amely
történet egy kicsit ugyan kiszínezi az evangéliumi elbeszélést, de
alapjában véve ugyanazt mondja el. Befejezésül a mai ünnep és a történet
kapcsán csupán néhány elgondolkoztató tanulságot szeretnék megfogalmazni.

Isten mindig küld jelet. Isten mindenkinek küld jelet. Az ember igazi
bölcsessége az, amikor felismeri a neki szóló jelet.
Az isteni jel nélkül eltévedünk. De az isteni jel igazi célunkhoz,
Jézushoz vezet.
A nagyravágyás, a gazdagság utáni vágy, a kapzsiság terméketlen gőgöt szül
szívünkben. Ezek a rossz érzések eltávolítanak minket célunktól, Istentől.
Istent csak alázattal lehet keresni és megtalálni.
Jézus szegényként született a világra. Szegénységünkre úgy is
tekinthetünk, mint lehetőségre, amely Isten felé segít minket.
Legyünk hálásak azért, hogy Isten megmutatja nekünk a felé vezető utat!
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Istenünk, a te jeled, a te vezetésed, a te segítséged, a te útmutatásod
nélkül eltévedünk földi vándorlásunk során és céltalanná válik életük.
Küldj nekünk jelet, s ne engedd, hogy lelki vakságunk megakadályozzon
minket a te jeled felismerésében. Tégy bennünket készségessé a te útjaid,
a te szándékaid, s legfőképp a te Fiad, Jézus követésére! Csak a tiszta
vízben, az élő vízben, csak tiszta szívvel láthatjuk meg csillagod fényét,
amelyet nagy alázatosságban szeretnénk követni. Jézusunk, ajándékainkkal
együtt önmagunkat is neked szeretnénk adni, hiszen te önmagadat
ajándékoztad a világnak, s minden embernek.
______________________________

2010. január 6. – Urunk megjelenése, Vízkereszt

Megnyerve az Úrnak

2010. január 6. – Urunk megjelenése, Vízkereszt

P. Jeffrey Bowker LC

Mt 2,1-12

Amikor a júdeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe és kérdezősködtek: "Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat." Ennek hallatára Heródes király megriadt, s vele egész Jeruzsálem. Összehívta tehát a főpapokat és a nép írástudóit, és tudakozódott tőlük, hol kell a Messiásnak születnie. "Júda Betlehemében - válaszolták -, mert így jövendölt a próféta: Te Betlehem, Júda földje, egyáltalán nem vagy oly kicsi Júda nemzetségei közt, hisz belőled származik majd a vezér, aki népemnek, Izraelnek pásztora lesz." Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag feltűnésének idejét. Aztán elküldte őket Betlehembe: "Menjetek - mondta -, s szerezzetek pontos értesülést a gyermek felől! Ha megtaláljátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki." Azok meghallgatták a királyt és útra keltek. S lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. A csillagot megpillantva nagyon megörültek. Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki, majd elővették kincseiket s ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.

Bevezető ima: Uram, köszönöm, hogy tökéletes ajándékként nekem adtad önmagadat: eljöttél Mária alázatos gyermekeként. Ha rád gondolok, amint magatehetetlen gyermekként fekszel a jászolban, a szívemet bizalom tölti el. Tudom, hogy soha nem lennél képes arra, hogy becsapj engem hiszen, feladtad értem önmagadat, azért, hogy felnézhessek rád. Megérdemled minden reményemet és szeretetemet, amit most alázatosan fel is ajánlok neked.

Kérés: Uram, egy olyan szívet kérek tőled, amely fogékony üzenetedre.

1. Láttuk csillagát. Akik nyitott szívűek, azok megtalálják Istent az életükben. A bölcsek őszintesége céljuk eléréséért meghozott áldozatukban mutatkozott meg. Az utazás megkövetelte, hogy feladják otthonuk kényelmét, a vagyongyűjtést, és családtagjaikról előre gondoskodjanak. A szándékuk tiszta volt, nem sározta be az én-központú követelőzés, egyszerűen azután epekedtek, hogy találkozzanak Isten élő jelenlétével. Szívük nyitottsága lehetővé tette Isten számára, hogy, a világ dolgain keresztül szóljon hozzájuk; a Heródesnek készített jóslattól kezdve, a csillagon át, a bölcsőben fekvő gyermekig. Mit vagyok kész feláldozni, hogy a mai napon rátaláljak Istenre? Rajta kívül mindent félre kell tennem és hagynom kell, hogy keze vezessen, s így isteni jelenlétével találkozhassak.

2. Figyelmeztették őket, hogy ne térjenek vissza Heródeshez. Heródesnek, és azoknak az embereknek, akiket csak a világ dolgai érdekeltek, nem világított a csillag. Talán az ilyen emberek sem utasítják el Istent, esetleg kíváncsiak is, de mégsem hallják meg az Ő hívását. Ritka, hogy elhagyják palotájukat, feláldozzák idejüket, vagy önmagukat azért, hogy Istent szolgálják. És ha a kényelem büszkeséggel telt hódolói el is hagyják palotájukat, azt állítják, hogy Istent sehol sem találni a földön. Félnek, hogy elveszítik kényelmes világukat. Imádkozni akarok azért, hogy szívem nyitva álljon mindig arra, amit az evangélium megkövetel tőlem. Ne találjon bennem gátat Krisztus, inkább találjon bennem törekvést arra, hogy kényelmemet feladva, megtaláljam és kövessem Őt!

3. Majd elővették kincseiket. Azért, hogy szeretetet adjak, előtte magamnak is be kell fogadnom a szeretetet. Hogyan tudok eleget tenni az elvárásoknak, amiket mások támasztanak irányomba? Hogyan tudok hűséges maradni a hivatásomhoz és küldetésemhez, ha kevés megerősítést és támogatást kapok? Minden reggel szükségem van rá, hogy Istenhez forduljak, aki feltétel nélkül adja magát nekem, és ezzel az önátadással alakít és működik bennem. Minden nap vár rám „Urunk megjelenése”, amelyre szükségem van; legyen ez a szentmisében, az imádságban, vagy az isteni gondviselés megnyilvánulásaiban. Ez tesz képessé engem, hogy önmagamat odaajándékozzam másoknak. Ha ezt a szeretetet nem tapasztalom meg, akkor életem zárva marad – nem lesz hozzá erőm, hogy teljesen odaadjam magamat. Szent János mondja első levelében: „A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül. Szeretteim, ha az Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást... Azért szeretjük (az Istent), mert ő előbb szeretett minket.” (1 Jn 4; 10,11,19)

Beszélgetés Krisztussal: Krisztus, a te irántam való szereteted arra késztet, hogy teljesen odaadjam magam és semmit se tartsak vissza. Az emberi történelem egy olyan pillanatát érintettem meg, ami győzedelmeskedett az értelmem felett és meghódította neked szívemet. Engedd, hogy úgy adjam magamat neked, ahogy te ajándékoztad nekem önmagadat: misén, imádságban és azokban a lelkekben, akiket a te hívásodra szolgálok!

Elhatározás: Ma dolgozni fogok azon, hogy fejlődjön a szeretetem családom felé; törekedni fogok rá, hogy úgy szeressem őket, ahogy Krisztus szeret.


A Pápa ima szándéka 2010. január hónapra:

- A fiatalok és a tömegtájékoztatási eszközök: Imádkozzunk, hogy a fiatalok tudják felhasználni a modern tömegtájékoztatási eszközöket személyes fejlődésük és a társadalom jobb szolgálatára való felkészülésük javára.

- A keresztények egysége: Imádkozzunk, hogy minden Krisztusban hívő ébredjen tudatára annak, hogy az evangélium hatékonyabb hirdetése valamennyi keresztény közötti egység feltétele.

--
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Szent Pál évét segíti.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mailcímen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger