2010. január 10., vasárnap

Ima

IMA


„ Jézus szent vére, melyet a kereszten kiontottál értünk, áldd meg ezt a hajlékot és vedd oltalmad alá!”

Karácsonyi idő, C év, Urunk megkeresztelkedése

Karácsonyi idő, C év, Urunk megkeresztelkedése

Jézus keresztelkedésében az alázat, a bűnbánat és az ima jelenik meg. Mi is így szeretnénk ma Jézus elé állni. Alázattal, bűnbánattal és imával. Jézus keresztségének ünnepe jelzi, hogy Isten mindenkit meghív a keresztségre, a vele való közös életre. Erősítsük meg Jézushoz való tartozásunkat.
További gondolatok...

URUNK MEGKERESZTELKEDÉSE

2010.01.10. vasárnap: URUNK MEGKERESZTELKEDÉSE (ünnep)

(Nisszai Szent Gergely)

Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel, kiálts, ne félj: itt van Istenetek


Iz 40,1-5.9-11

Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! -- mondja a ti Istenetek. Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és kiáltsátok neki, hogy letelt szolgálata, letörlesztette bűnét, hiszen kétszeresen meglakolt az Úr kezétől minden vétkéért! Egy hang kiált: ,,Készítsétek a pusztában az Úr útját, egyengessetek ösvényt a sivatagban Istenünknek! Minden völgy emelkedjék fel, minden hegy és halom süllyedjen alá; a göröngyös legyen egyenessé, és a hegyláncok síksággá! Akkor kinyilvánul az Úr dicsősége, és látni fogja minden ember egyaránt. Bizony, az Úr szája szólt.' Magas hegyre menj föl, te, aki jó hírt viszel Sionnak! Emeld fel erősen hangodat, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek! Emeld fel, ne félj! Mondd Júda városainak: ,,Íme, a ti Istenetek! Íme, az Úristen hatalommal jön, és karja uralkodik; íme, fizetsége vele van, és szerzeménye a színe előtt. Mint pásztor, legelteti nyáját, karjával összegyűjti a bárányokat, és ölébe veszi, az anyajuhokat gondosan vezeti.'

Zs 103,1-30

Áldjad, én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy! Fenségbe és ékességbe öltöztél, a fényességet, mint köntöst vetted magadra.Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát, és az égi vizek fölé építed hajlékodat. Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek szárnyain jársz. Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő tüzet. Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem. Az örvénylő mélység mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket. De a te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától. A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted. Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át, hogy el ne borítsák ismét a földet. A forrásokat a völgyekbe ereszted, hogy folyjanak a hegyek között. Belőlük iszik a mező minden vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak. Fölöttük tanyáznak az égi madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat. Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet. Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből, és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét. Jóllaknak az Úr fái, s a Libanon cédrusai, amelyket ő ültetett. Fészket raknak rajtuk a verebek, és fölöttük tanyázik a gólya. A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a borzok menedéke. Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia. Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai, prédáért ordítanak az oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől. Ha felkél a nap, összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon. Az ember kimegy dolgozni, és munkáját végzi egészen estig. Uram, milyen nagyok a te műveid! Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a földet. Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő, apró és nagy állat egyaránt. Itt hajók szelik át, amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne. Mindezek tőled várják, hogy idejében megadd nekik eledelüket. Ha adsz nekik, felszedik, ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal. De ha elfordítod arcodat, megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek ismét. Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld színét.

Tit 2,11-14

Megjelent ugyanis Üdvözítő Istenünk kegyelme minden embernek, és arra oktat minket, hogy tagadjuk meg az istentelenséget és a világi vágyakat. Éljünk józanul, igazként, istenfélemmel ezen a világon, és várjuk a boldog reménységet, a nagy Isten és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének eljövetelét. Ő önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket jótettekre törekvő, tulajdon népévé [Ez 37,23; Kiv 19,5].

3,4-7

Mikor azonban Üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete megjelent, megmentett minket, nem a mi igaz cselekedeteinkért, amelyeket véghezvittünk, hanem az ő irgalmassága által, a Szentlélek újjáteremtő és megújító fürdője által, akit bőségesen kiárasztott ránk Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, hogy kegyelme révén megigazulva, reménybeli örököseivé legyünk az örök életnek.

Lk 3,15-16.21-22

A nép pedig várakozott, és mindenki tanakodott szívében János felől, vajon nem ő-e a Krisztus. János így szólt mindnyájukhoz: ,,Én csak vízzel keresztellek titeket. De jön, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó a saruszíját megoldani. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket. Történt pedig, hogy amikor már az egész nép megkeresztelkedett, Jézus is megkeresztelkedett. Miközben imádkozott, megnyílt az ég, és mint egy galamb, testi alakban leszállt rá a Szentlélek, s ez a szózat hangzott az égből: ,,Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem' [Iz 42,1].

Urunk megkeresztelkedése

2010. január 10. - Vasárnap, Urunk megkeresztelkedése

Abban az időben: A nép feszülten várakozott. Mindnyájan azon töprengtek
magukban, vajon nem János-e a Krisztus. Ezért János így szólt hozzájuk:
"Én csak vízzel keresztellek benneteket. De eljön, aki hatalmasabb nálam,
akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekkel és
tűzzel fog titeket megkeresztelni." Ekkor történt, hogy amikor a nép
keresztelkedni ment, Jézus is megkeresztelkedett. Miközben imádkozott,
megnyílt az ég, és a Szentlélek leszállt rá látható alakban, mint egy
galamb. Szózat is hallatszott az égből: "Te vagy az én szeretett Fiam,
benned telik kedvem."
Lk 3,15-16. 21-22

Elmélkedés:

Isten szeretett gyermeke
Még első lelkipásztori helyemen, körülbelül tizenöt évvel ezelőtt történt,
hogy az egyik hétköznapi esti szentmisére a felolvasásra beosztott gyermek
igencsak kedvetlenül érkezett. Amikor belépett a sekrestyébe, rögtön
láttam szomorúságát, aztán mindjárt el is kezdte mondani, hogy neki ma
nincs kedve olvasni, meg amúgy sem tud olvasni, és tulajdonképpen nem is
érti, hogy miért őt választottam erre a hétre felolvasónak. A nagy
panaszkodás és méltatlankodás közben persze levegőt is kellett vennie, ezt
a pillanatot használtam ki, hogy megkérdezzem: Hát milyen nagy bánat
nyomja a lelkedet, Esztikém? Mert természetesen, bár elfelejtettem
megemlíteni az előbb, őt is Eszternek hívták. De hiába kérdeztem, nem volt
hajlandó elárulni bánata okát, inkább csak azt mondogatta, hogy nincs
semmi baja, csak éppen nincs kedve olvasni. Csak bosszankodott,
mérgelődött magában, így kezdtük el a misét. Mondanom sem kell, hogy ezen
alkalommal Eszter felolvasásában sok köszönet nem volt, úgy elhadarta az
egész szöveget, hogy még én sem értettem belőle egy szót sem, pedig minden
más alkalommal gyönyörűen teljesítette ezt a feladatot. Amikor aztán az
oltárhoz mentünk, még mindig durcás arccal odasúgta nekem, hogy a
barátnője mutatott neki valamit. Ettől persze nem lettem okosabb, mert nem
értettem, hogy mit lehet mutatni egy tíz éves lánynak, ami ekkora bánatot
képes okozni. Csendesen csak annyit mondtam neki, hogy majd mise után
megbeszéljük ezt a dolgot. A szentmise befejeztével még azt sem várta meg,
hogy levessem a miseruhát, rögtön elkezdte mondani a délutáni eseményeket.
Szokása szerint ebéd után átment a barátnőjéhez, aki a játék végén
anyukájának az engedélyével és felügyeletével elővett egy féltve őrzött
kincset a szekrényből. A kincs egy gyönyörű, bordó színű bársony tokban
rejtőzött, s egy arany nyaklánc volt, rajta egy szép kereszttel. Az anyuka
elárulta, hogy kislánya akkor kapta ezt a szép ajándékot a keresztapjától,
amikor megkeresztelték. A barátnőjének és az ő anyukájának Eszter ugyan
nem mondta meg, hogy kissé irigykedve nézi a drága holmit, nekem azonban
elárulta, hogy az okozza bánatát, hogy ő miért nem kapott ilyen szép
ajándékot a keresztelésére. Mire ezt végre kimondta, egy kicsit el is
sírta magát. Eszter - mondtam neki - most én mutatok neked valamit, egy
sokkal értékesebbet, mint az arany nyaklánc. Erre aztán kíváncsian kapta
fel a fejét. Én pedig kinyitottam az egyik szekrény ajtaját és Eszter
kíváncsi tekintetétől kísérve egy fiókból elővettem egy fehér kis ruhát,
egy keresztelési inget. Akire rátesszük a keresztelésekor ezt a fehér
ruhát, az Isten gyermeke lesz - magyaráztam neki. Amikor téged itt, ebben
a templomban megkereszteltek, akkor te is Isten gyermeke lettél. "Isten
gyermeke lettem" - ismételte szavaimat a kislány. "Ez sokkal nagyobb
ajándék, mint a barátnőm aranylánca!" - kiáltott fel boldogan Eszter, s
már el is feledkezett gyerekes bánatáról.

A mai vasárnapon Jézus megkeresztelkedését ünnepeljük. Az imént elhangzott
evangéliumi részletben ennek rövid történetét hallottuk Szent Lukács
könyvéből. Nagyon érdekes, hogy az evangélista nem magára a keresztelés
cselekményére irányítja figyelmünket, hanem az azt követő mennyei
szózatra, isteni kinyilatkoztatásra. Az égből a mennyei Atya hangja
hallatszik, amint Jézusnak mondja: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned
telik kedvem" (Lk 3,22).

A mai napon arra a napra is gondolunk, amikor minket megkereszteltek, s
amikor Isten gyermekévé fogadott minket. Valószínűleg többségünk nem
emlékezik erre a napra, hiszen egészen kis gyermekek voltunk. De az
biztos, hogy nagyon jelentős volt ez a nap. Isten ekkor nekünk mondta: Te
vagy az én szeretett gyermekem, benned telik kedvem. És azóta is minden
nap szeretne bennünket szeretett fiainak, szeretett gyermekeinek
szólítani. Szeretné, ha minden napunk úgy telne el, hogy kedvét találja
bennünk, cselekedeteinkben és életünkben. Szeretné, ha napról napra
növekedne bennünk a hit.

Az Egyház ősidők óta, egészen pontosan az első Pünkösd napjától fogva
szolgáltatja ki a keresztséget, mégpedig azoknak, akik hisznek Jézus
Krisztusban. A keresztség feltétele a hitvallás. Ha a keresztelendő
felnőtt személy, akkor személyesen vallja meg hitét Jézus Krisztusban, ha
gyermek, akkor a szülei teszik meg ezt az ő nevében. A kereszteléskor
mindenki nevet kap, mert Isten mindenkit név szerint, személyesen ismer. A
keresztségben kapott megszentelő kegyelem által részesülünk az isteni
életben, mégpedig a szentháromságos isteni életben, ezért szolgáltatjuk ki
e szentséget az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében. A megkeresztelt
ember örökre Krisztushoz tartozik, Krisztussal járja az üdvösség útját,
ugyanakkor az Egyháznak, és azon belül a helyi plébániai közösségnek is
tagja lesz, amely közösség jó példával segíteni hivatott őt a keresztény
életben való előrehaladásra és a hitben való növekedésre.

Kedves szülők, akik megkereszteltettétek gyermeketeket! Ezekre a fontos
dolgokra a meghatottság miatt talán nem is tudtatok kellőképpen
odafigyelni az ünnepélyes keresztelés perceiben. De most jó, ha
felelevenítjük mindezt. Hasznos, ha felidézitek, hogy mi történt a
kereszteléskor és megújítjátok szívetekben azt az ígértet, amelyet egykor
gyermeketek vallásos nevelésére vonatkozóan tettetek. Legyetek mindig
hűségesek ehhez az ígérethez! Gondoskodjatok arról, hogy gyermeketek
testben és lélekben egyaránt növekedjen, és Isten kedvét találja benne!

Kedves testvéreim, mindannyian, akik az egy keresztségben részesültünk!
Legyünk mindennap hálásak azért, hogy megkeresztelkedésünkkor Isten
gyermekeivé fogadott minket! Vigyázzunk lelkünk fehér ruhájára, hogy azt a
bűn ne mocskolja be! Vigyázzunk a hit lángjára, amelyet Isten kegyelme
gyújtott bennünk, s hitünkben állandóan növekedve haladjunk az üdvösség
útján! Éljünk úgy, hogy Isten szeretett gyermekeihez méltó!
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Istenem, köszönöm, hogy gyermekeddé fogadtál és mennyei Atyámnak
szólíthatlak téged. Amikor részesültem a keresztségben, Te teremtettél
újjá engem, Te törölted el bűneim, Te adtad nekem lelkem tiszta ruháját,
Te adtad szívembe a hitet, s Te adtad szívembe a vágyat, hogy mindig Téged
keresselek. Segíts engem, hogy mindig a Te Fiad, Jézus Krisztus útján, a
hit útján, a kegyelem útján, a szeretet útján, az üdvösség útján, az örök
élet útján járjak! Taníts meg engem arra, hogy miként élhetek úgy, hogy
kedvedet találd bennem, s mindig a te szeretett gyermeked legyek!
______________________________

Urunk megkeresztelkedése

Erő a szelídségben

Urunk megkeresztelkedése

2010. január 10. vasárnap


P. Shawn Aaron LC

Lk 3,15-16, 21-22

A nép feszülten várakozott. Mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem János-e a Krisztus. Ezért János így szólt hozzájuk: "Én csak vízzel keresztellek benneteket. De jön nálam erősebb, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekben és tűzben fog benneteket megkeresztelni. Ekkor történt, hogy amikor már az egész nép megkeresztelkedett és Jézus is fölvette a keresztséget, és amikor imádkozott, megnyílt az ég, és a Szentlélek galamb alakjában leszállt rá. Szózat is hallatszott az égből: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem."

Bevezető ima: Mindenható és örök Isten, amikor a Lélek leszállt Jézusra a Jordánban való megkeresztelkedésekor, te saját szeretett fiadként mutattad meg az embereknek. Add, hogy mi, akik a víztől és Szentlélektől gyermekeiddé váltunk, hűségesek maradjunk küldetésünkhöz. Add ezt Krisztus, a mi Urunk által.

Kérés: Jézus, adj nekem is a tiedéhez hasonló szelíd szívet!

1. Jön majd nálam erősebb. János tudja magáról, hogy kicsoda. A megfelelő önismeret a szentté válás elengedhetetlen eleme. János sok embert vonz Izraelben a megjelenésével. Ilyen helyzetben sokan elkábulnának a népszerűségtől. Ő mégsem hatalmat akar, nem akar azzá válni, ami ellentmondana feladatának. Az emberek szívét megnyitja az igazi Krisztus befogadására. A Gonosz folyamatosan megpróbálja a figyelmünket saját magunkra, és tehetségünkre terelni, hogy elfordítsa arcunkat Istentől és az Ő tervétől. János nagyszerű példát mutat arra, ahogyan a szelíd önismeret leküzdi a Gonosz törekvését. Ha teljesen Istenre figyelsz, egyre erősebb lesz benned a vágy, hogy megszüntesd magadban a hazugságot, hiúságot és önmagad túlbecsülését. Így az igazság szerint élsz majd, és felismered mindannak az igazi értékét, amit Isten neked adott. Az Ő királyságának szentelsz majd mindent, és semmit sem tartasz meg magadnak, hiszen minden az övé.

2. Arra sem vagyok méltó, hogy saruszíját megoldjam. Nincs szent élet alázat nélkül. Egyszerűen megfogalmazva az alázatosság azt jelenti, hogy az igazság szerint élek. Ez az alázatosság az Istennel való kapcsolatom helyes megértésén alapszik. Szó sincs az önbecsülés hiányáról. Jézus is szelíd volt, mégis teljes önuralmú és erős. Az alázat annak a tudatosítása, hogy legjobb képességeim is Istentől származnak és dicsőségét kellene, hogy szolgálják. Végül még János alázatossága is elhalványul amellett, amit Jézus mutat példaként nekünk. „Az, aki szolgál, nem tartja magát feljebbvalónak annál, akinek szolgál, bármennyire nyomorúságos is lenne a helyzete. Krisztus elfoglalta a legalacsonyabb helyet a világon – a keresztet – és radikális alázatosságával megváltott minket és állandóan megsegít.” (XVI. Benedek pápa, Deus Caritas Est, 35) Ismét azt látjuk, hogy Jézus csak olyasmit kér tőlünk, amit maga már kész volt megtenni. Ő az az erő, aki segíthet ennek az alázatnak a megélésében nap, mint nap.

3. Jézus is fölvette a keresztséget. A keresztség fölvételével Jézus a bűnös emberiséggel társítja magát. Megtestesülésével a mi testünket öltötte magára. Most a bűneinket veszi magára, hogy megválthasson tőlük bennünket. Ha a zsidók számára botrány volt Isten emberé válása, mit jelenthetett nekik, hogy meg is keresztelkedett, ami a bűnbánat jele? Ilyen nagy Isten szeretete irántunk, hogy még ezt a cselekedetet sem tartja megalázónak. Ez az egyik a sok lépés közül, amely az irántunk mutatott szeretetében egészen a kereszthez vezeti. Végiggondoltad-e már, hogy mennyire fontos vagy Jézusnak?

Beszélgetés Krisztussal: Uram, te egészen a keresztig elmentél, hogy bizonyítsd az irántam érzett szeretetedet. Szereteteddel és alázatosságoddal megmutattad, hogy erősebb vagy minden bűnömnél. Adj erőt és bátorságot, hogy kövesselek az önfeláldozás útján és szelíden szolgáljam a környezetemben lévőket! Szabadíts meg az önteltség béklyóitól!

Elhatározás: Ma elolvasom a Katolikus Egyház Katekizmusából a 1262-1270 bekezdéseket.


Erdő Péter bíboros atya 2010. januári imaszándéka:

Hogy legyen béke Magyarországon és az egész világon.


--
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Szent Pál évét segíti.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mail címen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger