2010. január 24., vasárnap

Évközi idő, C év, évközi idő 3. vasárnapja

Évközi idő, C év, évközi idő 3. vasárnapja

Jézussal járjuk utunkat, Aki maga az ajándék, Akire minden irányul, Akiről hisszük, hogy egy az Atyával, Aki a fény, amely által látni tud, mindaz, aki helyesen akar látni. Hozzá, mint főhöz kapcsolódunk, Ez a kapcsolat erősödik a Szentmisében.
További gondolatok...

ÉVKÖZI 3. VASÁRNAP

2010.01.24. vasárnap: ÉVKÖZI 3. VASÁRNAP

(SZALÉZI SZENT FERENC)

Az egész nép figyelemmel hallgatta a törvénykönyvet


Neh 8,1-6.8-10

Egybegyűlt az egész nép, mint egy ember, a Vízkapu előtti térségen, és felszólították Ezdrás írástudót, hogy hozza elő Mózes törvénykönyvét, amelyet az Úr rendelt Izraelnek. Odahozta tehát Ezdrás pap a törvényt a hetedik hónap első napján a férfiak, a nők és mindazok gyülekezete elé, akik érteni tudtak belőle. Reggeltől délig felolvasott belőle nyilvánosan a férfiaknak s a nőknek és azoknak, akik érteni tudtak belőle a Vízkapu előtti téren. Az egész nép füle figyelt a törvény könyvére. Ezdrás írástudó felállt egy faemelvényre, amelyet a felolvasás céljaira készített. Mellette álltak jobb felől Matatiás, Semeja, Anaja, Urija, Helkija és Maaszja, balján pedig: Fadája, Misaél, Melkia, Hásum, Hásbadána, Zakarja és Mesullám. Majd felnyitotta Ezdrás a könyvet az egész nép előtt, -- magasabban állt ugyanis az egész népnél -- és amikor felnyitotta, felállt az egész sokaság. Ezdrás áldotta az Urat, a nagy Istent. Erre az egész nép kiterjesztett kézzel ráfelelte: ,,Ámen, ámen.' Aztán meghajoltak és arcukkal a földre borulva imádták Istent. Ezután felolvastak az Isten törvényének könyvéből, érthetően, majd megmagyarázták és kifejtették, amit felolvastak. Aztán így szólt Nehemiás, a kormányzó, és Ezdrás pap és írástudó, meg a leviták, akik tanítgatták őket: ,,Az Úrnak, a mi Istenünknek szentelt nap ez. Ne szomorkodjatok tehát és ne sírjatok!' Sírt ugyanis az egész nép, amikor hallotta a törvény szavát. Azt mondta nekik: ,,Menjetek, egyetek zsírosat, igyatok rá édes mustot! Juttassatok egy-egy falatot azoknak is, akik nem készítettek maguknak, mert a mi Urunk szent napja ez! Ne szomorkodjatok, mert az Úr kardja a ti erőtök!'

Zs 18B

A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Isten dicsőségét beszélik az egek, és keze művét hirdeti az égbolt. Ezt harsogja az egyik nap a másiknak, erre tanítja az egyik éj a másikat. Nem sustorgással, nem dadogással, hogy ne lehetne érteni őket: az egész földre elhat szózatuk, s a földkerekség határaira szavuk. Bennük ütötte fel a napnak sátrát, s az, mint a vőlegény, kilép nászházából, mint a hős, ujjongva indul neki útjának. Az ég egyik szélén kel föl, és útja annak másik széléig jut el, és nincs, aki melege elől elrejthetné magát. Szeplőtelen az Úr törvénye, felüdíti a lelket, az Úr rendelete megbízható, bölcsességet ad a kisdedeknek. Egyenesek az Úr végzései, vidámmá teszik a szívet, világos az Úr parancsa, felvilágosítja a szemet. Az Úr félelme tiszta, örökkön-örökké megmarad, igazak az Úr ítéletei, egytől-egyig igazságosak. Kívánatosabbak az aranynál, és megannyi drágakőnél, édesebbek a méznél, meg a csepegő lépes méznél. Szolgád meg is tartja őket, megtartásuk jutalma bőséges. Ki veszi észre a vétkeket? Tisztíts meg titkos bűneimtől, és a kevélységtől mentsd meg szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor szeplőtelen leszek, s a nagy vétektől tiszta maradok. Hadd legyen kedves előtted szám beszéde, és szívem elmélkedése mindenkor. Uram, én segítőm, én üdvözítőm!

1Kor 12,12-30

Mert amint a test egy, bár sok tagja van, a testnek pedig minden tagja, bár sok, mégis egy test, úgy Krisztus is. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté keresztelkedtünk, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájunkat egy Lélek itatott át. Mert a test sem egy tag, hanem sok. Ha azt mondaná a láb: ,,Nem vagyok kéz, nem vagyok a test része', vajon akkor nem lenne a test része? És ha azt mondaná a fül: ,,Nem vagyok szem, nem vagyok a test része,,, vajon akkor nem lenne a test része? Ha az egész test szem volna, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás volna, hol lenne a szaglás? Már pedig Isten helyezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, amint akarta. Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Márpedig sok ugyan a tag, de a test egy. Nem mondhatja a szem a kéznek: ,,Nincs rád szükségem!', sem a fej a lábaknak: ,,Nincs rátok szükségem!' Sőt azok, amelyek a test gyöngébb tagjainak látszanak, sokkal inkább szükségesek, és amelyeket a test kevésbé nemes tagjainak tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül. Amelyek tisztességtelen tagjaink, azoknak nagyobb tisztességük van, tisztességes tagjainknak viszont nincs erre szükségük. De Isten azért alkotta úgy a testet, hogy amelyik tagnak nem volt, annak nagyobb tisztességet adott, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem a tagok egymásért kölcsönösen szorgoskodjanak. Ha tehát az egyik tag szenved, vele együtt szenved valamennyi tag; vagy ha az egyik tag tiszteletben részesül, együtt örvendezik vele valamennyi tag. Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként tagjai. Az egyházban Isten egyeseket előszöris apostolokká tett, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká; másoknak csodatevő erőt adott, vagy a gyógyítás, segélynyújtás, kormányzás és a nyelveken való szólás adományát. Vajon mindnyájan apostolok? Vajon mindnyájan próféták? Vajon mindnyájan tanítók? Vajon mindnyájan csodatevők? Vajon mindnyájuknak megvan a gyógyítás adománya? Vajon mindnyájan szólnak nyelveken? Vajon mindnyájan értelmezik azt?

Lk 1,1-4

Mivel már sokan megkísérelték rendben elbeszélni a köztünk végbement eseményeket, amint előadták azt nekünk azok, akik kezdet óta szemtanúi és szolgái voltak az igének, jónak láttam én is, miután mindennek elejétől fogva gondosan a végére jártam, neked, kegyelmes Teofil, sorrendben leírni, hogy jól megismerd azon dolgoknak bizonyosságát, amelyekre téged oktattak.

4,14-21

Jézus pedig a Lélek erejével visszatért Galileába, és a híre elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógáikban, és mindenki dicsőítette. Azután elment Názáretbe, ahol felnövekedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és fölállt olvasni. Odaadták neki Izajás próféta könyvét. Amikor felnyitotta a könyvet, arra a helyre talált, ahol ez van írva: ,,Az Úr Lelke van rajtam; azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, és hirdessem az Úr kedves esztendejét' [Iz 61,1-2; 29,18; 58,6]. Aztán összehajtotta a könyvet, visszaadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdett hozzájuk beszélni: ,,Ma teljesedett be ez az Írás a ti fületek hallatára.'

Évközi 3. vasárnap

2010. január 24. - Évközi 3. vasárnap

Már sokan vállalkoztak arra, hogy a körünkben lejátszódott eseményeket
leírják, úgy, ahogy ránk maradt azoktól, akik kezdettől fogva szemtanúi és
szolgái voltak az isteni igének. Most jónak láttam én is, hogy elejétől
kezdve mindennek pontosan utánajárjak, és sorban leírjak neked mindent,
tiszteletre méltó Teofil, hogy meggyőződjél róla, mennyire megbízhatók
azok a tanítások, amelyekre oktattak.
Abban az időben: Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába. Híre
elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógákban, és mindenki
elismeréssel beszélt róla.
Eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton
a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda
neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez
volt írva: "Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy
örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a
vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem:
elérkezett az Úr esztendeje."
Összetekerte az Írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden
szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: "Ma beteljesedett az Írás,
amelyet az imént hallottatok."
Lk 1,1-4; 4,14-21

Elmélkedés:

Megnyitva szívünket
Egy aranymiséjére készülő, idős papról szól Móra Ferenc egyik, talán a
nagyobb közönség számára kevésbé ismert írása. A történet szerint a nagy
ünnep reggelén a pap nyugtalanul sétálgat a plébánia kertjében. A
gyümölcsfák összehajló ágai között fölfelé tekintve a ragyogóan kék eget
szemléli. Ha karját kinyújtaná a lombok között, talán elérné és
megsimogatná az eget, amely most is oly védelmezőn borul a földre, mint
ötven évvel korábban, az újmiséje napján. A pap mégsem az ég felé nyújtja
most a kezét, hanem az izgalomtól egyre gyorsabban verő szívére szorítja.
Öreg lábai megállnak, öreg szeme könnyel telik meg. Így tűnődik magában:
Minden szem örökre lecsukódott már, amelyik az újmisén mosolyogva nézett
rá, s minden kéz örökre lehanyatlott, amelyik egykor barátsággal
szorította meg áldást adó újmisés kezét. Mindeközben az író odahaza
készülődik, indul az aranymisére, amire szívesen magával vinné azt az
imádságos könyvet, amit a tisztelendő úrtól kapott egy hittanvizsga
alkalmával még gyerekkorában, amikor még olyan fehér volt szíve, mint a
nagy oltár terítője a templomban. Az imakönyv ugyan már nincs meg, de még
emlékszik a benne lévő imákra, amiket az akkor fiatal tisztelendő tanított
neki gyermekkorában.

Ez a kis történet jutott eszembe a mai evangélium kapcsán, amely Szent
Lukács írásának előszavával, bevezetésével kezdődik. Az evangélista azzal
kezdi művét, hogy megjelöli szándékát, miért írja le Jézus történetét.
Előtte "már sokan vállalkoztak arra, hogy leírják az eseményeket" (Lk
1,1). Kikre gondoljunk? Márk volt az első, aki leírta Jézus történetét,
tanítását és csodáit. Az ő művével nagyjából egy időben keletkezhetett az
az írás, amely Jézus mondásait, beszédeit tartalmazta, de amely eredeti
formájában nem maradt ránk, de következtethetünk létezésére. Ezt a Jézus
tanítását tartalmazó írást és Márk evangéliumát is felhasználta Máté, majd
valamivel később Lukács evangélista is. Szent Lukács Kr. u. 80-85 között
írhatta meg evangéliumát, illetve az Apostolok Cselekedetei című írást,
amely szintén az újszövetségi szentírás könyvei közé tartozik. Körülbelül
tehát ötven esztendő telik el a Jézus esemény óta, ennyi idő pedig bőven
elegendő ahhoz, hogy sok minden feledésbe merüljön, ha senki sem gondol
arra, hogy megőrizzék.

Idővel sok mindent elfelejtünk, de az igazán fontos dolgokra emlékszünk, s
amit igazságnak, életet vezérlő igazságnak tartunk, azt igyekszünk
megőrizni, s továbbadni. Az aranymisés pap ötven év távlatából is jól
emlékszik még első szentmiséjére. Papságának éveiben nem tett egyebet,
mint tanította az általa megismert igazságot, hirdette az Igazságot,
Krisztust. Lukács evangélista korában valószínűleg már csak nagyon kevesen
éltek az egykori szemtanúk és szolgák közül, akik személyes ismerték
Jézust. Feltehetőleg inkább azok igehirdetését gyűjti össze, akik maguk is
másoktól, talán éppen az apostoloktól hallották a tanítást. Mindennek
pontosan utánajár, hogy hitelesen írja le az eseményeket. Az a szándék
vezérli, hogy semmiképpen se merüljön feledésbe mindaz, amit az Úr
tanított.

Érdekes, hogy az evangélista, egy előkelő férfinak, egy Teofil nevű
személynek ajánlja írását. Ez a görög név azt jelenti: "Isten barátja".
Bizonyosak lehetünk benne és a szentíráskutatók is vallják, hogy ez a
Teofil egy valóságos személy volt, tehát nem egy kitalált ember. De mivel
ennyire beszédes, ennyire mély értelmű a neve, említsük meg azt is, hogy
az evangélium Isten barátainak szól. Az első keresztény századok nagy
egyházatyái Origenésztől kezdve Beda Venerabilisig szinte kivétel nélkül
mind így értelmezik Teofil nevének említését az evangélium elejét. Ez a
könyv, az evangélium, Jézus tanítása mindenkinek szól, aki Isten barátja.
Nekünk is, mert mi is Isten barátai vagyunk, akik szívesen hallgatunk rá.

Befejezésül még tegyünk említést arról, hogy a felolvasott evangéliumi
részlet után arról az eseményről hallottunk, hogy Jézus megkezdi nyilvános
működését. Az eset a a názáreti zsinagógában történt, abban a városban,
ahol Jézus nevelkedett. Miután felolvasta a szöveget, minden szem
rászegeződött. Mindenki figyelemmel várta a tanítást, a magyarázatot,
amely csak egyetlen mondatból állt: "Ma beteljesedett az Írás, amelyet az
imént hallottatok" (Lk 4,21). Manapság a magyarázatok persze ennél
hosszabbak, de minden szentmisében tulajdonképpen ugyanez történik. A pap,
legyen újmisés vagy aranymisés, fiatal vagy idősebb, felolvassa az
evangélium tanítását, majd a prédikáció során kifejti annak értelmét és
tanulságát. A hívek pedig nem csak szemüket szegik az igehirdetőre, hanem
kinyitják fülüket és megnyitják szívüket Jézus tanítása számára, amely
mindenkinek, nekünk is szóló örömhír.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te csodálatos dolgokat tettél és tanítottál földi
életed során. Tanításod jó magként hullott az emberi szívekbe, s gyökeret
vervén bőséges termést hozott. Arról is gondoskodtál, hogy legyenek, akik
távozásodat követően a te nevedben, a te erőddel, a te megbízásodból
hirdetni fogják mindazt, amit te hirdettél. Erre a feladatra, az
igehirdetésre választottad ki az apostolokat, akiknek ezt mondtad: "aki
titeket hallgat, engem hallgat" (Lk 10,16). De ugyanez igaz minden papra
is, akit te hívsz meg személyesen az ige szolgálatára. Add, Urunk, hogy
papjaink szavát soha ne vegyük csupán gyenge emberi szónak, hanem
igehirdetésükben felismerjünk, megszeressünk és kövessünk téged, a legfőbb
Igazságot!
______________________________

Évközi harmadik vasárnap

Az örömhír szemtanúja

2010. január 24. – Évközi harmadik vasárnap

P. Ernest Daly LC

Lk 1,1-4; 4,14-21

Mivel már sokan megkísérelték rendben elbeszélni a köztünk végbement eseményeket, amint előadták azt nekünk azok, akik kezdet óta szemtanúi és szolgái voltak az igének, jónak láttam én is, miután mindennek elejétől fogva gondosan a végére jártam, neked, kegyelmes Teofil, sorrendben leírni, hogy jól megismerd azon dolgoknak bizonyosságát, amelyekre téged oktattak.

Jézus pedig a Lélek erejével visszatért Galileába, és a híre elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógáikban, és mindenki dicsőítette. Azután elment Názáretbe, ahol felnövekedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és fölállt olvasni. Odaadták neki Izajás próféta könyvét. Amikor felnyitotta a könyvet, arra a helyre talált, ahol ez van írva: ,,Az Úr Lelke van rajtam; azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, és hirdessem az Úr kedves esztendejét''. Aztán összehajtotta a könyvet, visszaadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdett hozzájuk beszélni: ,,Ma teljesedett be ez az Írás a ti fületek hallatára.''

Bevezető ima: Uram, azért jövök hozzád, hogy még jobban megismerjelek. Hiszem, hogy te az Igében valóban jelen vagy. Bízom abban, hogy te vezeted életemet. Szeretlek, mert azzal, hogy emberré lettél, megtetted az első lépést az én keresésemre.

Kérés: Uram, tölts el engem jelenléted örömével!

1. Tudósítás az igazi szeretetről. Az evangéliumok tudósítást adnak nekünk Jézus Krisztus igazságáról: életéről, tanításáról, haláláról és feltámadásáról. Jézus Krisztusban Isten személyesen vonult be az emberiség történetébe. Krisztus azért jött el, hogy előkészítse az utat az Atyával való örök egyesülésre. Hálásak lehetünk Urunknak, hogy szeretetből emberré lett és megszilárdította Isten és ember közötti kapcsolatot. Az evangéliumokat alázattal kell olvasnunk és komolyan kell vennünk Krisztus felszólítását, hogy kövessük Őt.

2. Kik a szegények? Isten szemében mi mindannyian szegények vagyunk. Szükségünk van a kegyelmére, barátságára és irgalmára. Lelki szegénységünk áldás forrása. Krisztus azért jött közénk, hogy szeretetének jelenlétével, és az Atya gyermekei iránti szeretetével gazdagítson mindnyájunkat. Ha bajban vagyok, bármikor bizalommal fordulhatok Krisztushoz. Megtanulhatom tőle, hogyan tegyem termékennyé az életemet. Ha bajban vagyok, valóban bizalommal fordulok hozzá? Megengedem-e, hogy az Ő nagyszerű jelenléte örömmel töltse el a szívemet?

3. Új év, amely jobban elfogadható az Úr számára. Jézus három rövid évig tartózkodott Palesztina népének körében. Vajon hány ember ismerte fel ténylegesen, hogy ki is volt Ő? Nekünk is csak kevés időnk van megismerni az Urat. Az életünk rövid. Jézus sokféle utat mutat nekünk, hogy érintkezésbe kerülhessünk vele: a Szentírás Igéjében, a szentségekben, más keresztények jó példájában, kedvező élethelyzeteimben, stb. Krisztus rendelkezésünkre áll, ha kérésünkkel hozzá fordulunk. Próbálom Őt nap, mint nap egyre jobban felismerni?

Beszélgetés Krisztussal: Köszönöm, Uram, hogy keresel engem. Oly sok utat mutatsz nekem, hogy megtaláljalak! Segíts, hogy a mai napon a hit szemével kereshesselek! El akarom kötelezni magam arra, hogy követlek téged.

Elhatározás: Ma felülvizsgálom az Újévre tett fogadalmaimat és törekszem, hogy különösen szilárd maradjak.


Erdő Péter bíboros atya 2010. januári imaszándéka:

Hogy legyen béke Magyarországon és az egész világon.


2010. január 17-24. Imahét a Krisztus-hívők egységéért.

"Ti vagytok erre a tanúk" (Lk 24,48) mottóval rendezik meg idén az ökumenikus imahetet. Imádkozzunk ezen a héten a keresztények egységéért!

--
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Szent Pál évét segíti.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mail címen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger