2010. január 31., vasárnap

Chiara Luce – életszentség 18 évesen

Chiara Luce – életszentség 18 évesen

Chiara Luce 1971. október 2-án született Ruggero Badano és Maria Teresa Caviglia kései gyermekeként. Szülei a katolikus hitben nevelték fel. Kedves, életvidám, szerény lány volt, sokat teniszezett, úszott, kirándult, szeretett énekelni és táncolni. Kilencéves korában már a Fokoláre Mozgalomhoz tartozott. Tehetsége sokféle módon megmutatkozott, vonzó társasági lény volt, sok baráttal, akik „normálisnak", ugyanakkor rendkívülinek is tartották őt.

Amikor csatlakozott a Chiara Lubich által alapított Gen (új generáció) Mozgalomhoz, megismerte a Szeretet-Istent, életének ideálját. Úgy döntött, minden pillanatban az ő akaratát fogja tenni, s Jézust akarta látni minden felebarátjában. Különös szeretettel fordult a rászorulók, a szegények felé, s szívesen foglalkozott afrikai gyerekekkel: arról álmodott, hogy egyszer majd orvos lesz Afrikában.

16 évesen nagyon vonzotta a szerzetesi élet. Nem sokkal később a vállában csontrákot állapítottak meg. Amikor megtudta, teljesen Isten szeretetére bízta magát. Ragaszkodott elképzeléséhez, hogy misszionárius lesz. A betegség azonban gyorsan terjedt, hamarosan a gerince is meggyengült, s egy idő után Chiara már nem tudott járni. Amikor fájdalmak gyötörték, azt ismételgette: „Jézus, ha Te is akarod ezt, én is akarom." Lassan beletörődött abba, hogy már sehová nem mehet, és idejét imádsággal töltötte, lelki támaszt adott családjának és barátainak. Akik felkeresték őt, nyugalommal, békével és örömmel találkoztak. Chiara üzenetet küldött kortársainak: „A fiataloké a jövő. Én már nem tudok futni, de szeretném átadni nektek ezt az égő lángot, mint az Olimpiában. Csak egy életetek van, és mindent megér, hogy jól éljétek!"
A Chiara Luce nevet a Fokoláre Mozgalom alapítója, Chiara Lubich adta neki.

1990. október 7-én ért véget rövid és sugárzó élete. Röviddel halála előtt azt mondta: „Ne sírjatok miattam, Jézushoz megyek! Nem akarom, hogy a temetésemen az emberek sírjanak, inkább énekeljenek teli torokból!" Utoljára így szólt édesanyjához: „Légy boldog: én az vagyok!"

Egész élete az Isten szeretetébe való feltétel nélküli beleegyezés volt, újra és újra kimondott „igen", gyermekkorától kezdve: ez változtatta betegségét fényes utazássá az Élet teljessége felé. Halála után életszentségének híre fokozatosan elterjedt.

A Szentszék XVI. Benedek pápa aláírásával tavaly decemberben közzétette azt a dekrétumot, amelyben elismerik a boldoggáavatáshoz szükséges csodát.
Mozgalmunk tagjai közül ő az első, aki ilyen elismerésben részesül. Ez bátorít bennünket, hogy higgyünk az evangélium logikájában: a búzaszem, ha elhal a földben, sok termést hoz. Ragyogó példája segíteni fog bennünket, hogy megismertessük a karizma fényét, és hírül adjuk a világnak, hogy Isten a Szeretet – ezekkel a szavakkal reagált a boldoggáaavatás hírére Maria Voce, a Fokoláre Mozgalom elnöke. Egy Triesztben történt csodálatos gyógyulás elismerése egy fontos lépéssel közelebb hozta a boldoggáavatást, amelyet 1999-ben indított el Livio Maritano, Acqui püspöke – olvasható a Fokoláre Mozgalom honlapján.
Az ünnepélyes eseményre várhatóan még idén sor kerül.
Chiara Luce honlapja: www.chiaralucebadano.it


Magyar Kurír

Évközi idő, C év, évközi idő 4. vasárnapja

Évközi idő, C év, évközi idő 4. vasárnapja

Ahol, és amikor elér az ember füléhez a Jézust hirdető evangélium, ott és akkor az üdvösség lehetősége újra meg újra hatékony „mát” kínál az embernek. Hogy meghallhassuk Jézus hívó szavát, hogy nyitott legyen szívünk az evangélium befogadására, hogy élni tudjuk a szeretetet, kérjük ma is Isten kegyelmét.
További gondolatok...

2010.01.31. vasárnap: ÉVKÖZI 4. VASÁRNAP

2010.01.31. vasárnap: ÉVKÖZI 4. VASÁRNAP

(BOSCO SZENT JÁNOS)

Mielőtt a világra jöttél, magamnak választottalak


Jer 1,4-5.17-19

Így hangzott az Úr igéje hozzám: ,,Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, ismertelek, és mielőtt kijöttél anyád méhéből, megszenteltelek; prófétául rendeltelek a nemzetek számára.' Te azért övezd fel derekadat, kelj föl, és mondd el nekik mindazt, amit én parancsolok neked! Ne ijedj meg tőlük, különben én ijesztelek meg előttük! Íme, én ma megerősített várossá tettelek téged, vasoszloppá és ércfallá az egész országgal szemben, Júda királyai és fejedelmei előtt, papjai és a föld népe előtt. Harcolnak majd ellened, de nem bírnak veled; mert én veled vagyok, -- mondja az Úr, -- hogy megmentselek téged.'

Zs 70

Uram, tebenned remélek, soha meg ne szégyenüljek! Igazságodban szabadíts meg, és ments meg engem. hajlítsd hozzám füledet és nyújts segítséget! Légy oltalmam sziklája, és erős váram, hogy megszabadíts engem, mert te vagy az én erősségem és menedékem! Istenem, szabadíts meg a bűnös kezéből, s a törvényszegő és a gonosz kezéből! Hisz te vagy az én reménységem, Uram; Te vagy, Uram, ifjúkorom óta bizodalmam. Születésem óta rád támaszkodom, anyám méhétől te vagy oltalmazóm; Szüntelenül rólad szól dicséretem. Szinte csodája lettem sokaknak, mert te erős segítőm vagy. Teljék meg szám dicséreteddel, egész nap fenségeddel! Ne vess el engem vénségem idején, amikor erőm megfogyatkozik, ne hagyj el engem! Mert ellenségeim ellenem beszélnek, s akik életemre leselkednek, együtt tanakodnak. Így szólnak: ,,Isten elhagyta, vegyétek űzőbe, fogjátok meg, hisz nincs, aki megszabadítsa!' Isten, ne távozz el tőlem; Én Istenem, siess segítségemre! Jussanak szégyenbe, pusztuljanak életem ellneségei. Borítsa szégyen és gyalázat azokat, akik nekem rosszat akarnak! Én azonban mindenkor reménykedem, és szüntelen dicsérlek téged. Egész nap jótéteményeidet és igazságosságodat hirdeti szám, bár elsorolni sem tudom. Hirdetem az Úr hatalmas tetteit, Uram, csak igazságodról elmélkedem. Isten, te ifjúkorom óta oktattál engem; Mindmáig hirdetem csodáidat. Öregségemre s aggkoromra se hagyj magamra, Isten, hogy hirdethessem az egész jövendő nemzedéknek karod erejét. Hatalmadat, és igazságodat, amely égig ér, Isten, aki nagy dolgokat cselekedtél: Isten, ki hasonló hozzád? Milyen sok nehéz szorongatást engedtél megérnem, de aztán ismét életet adtál nekem, s a föld mélységeiből újra visszahoztál engem. Hozzám fordulsz, naggyá teszel és megvigasztalsz engem. Magasztalom is hűségedet hárfával, Istenem, hárfával zengek neked éneket, Izrael Szentje. Örvendezik majd ajkam, ha neked énekelek, és lelkem, amelyet megmentesz; Nyelvem is egész nap hirdeti igazságodat, mert zavarba és szégyenbe jutnak, akik rosszat akarnak nekem.

1Kor 12,31 - 13,13

Ti azonban törekedjetek a nagyobb adományokra! Emellett még egy mindennél kiválóbb utat is mutatok nektek. Szóljak bár az emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, olyan vagyok, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem akár az összes titkot és minden tudományt, és legyen bár olyan teljes a hitem, hogy a hegyeket áthelyezzem: ha szeretet nincs bennem, semmi sem vagyok. Osszam el bár egész vagyonomat alamizsnaként, és adjam át testemet, hogy dicsekedhessem: ha szeretet nincs bennem, semmit sem használ nekem. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem nagyravágyó, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol rosszra, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal; mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet soha meg nem szűnik. A prófétálások véget érnek, a nyelvek megszűnnek, a tudomány elenyészik. Mert töredékes a megismerésünk, és töredékes a prófétálásunk; amikor pedig eljön majd a tökéletes, a töredékes véget fog érni. Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy éreztem, mint a gyermek, úgy gondolkoztam, mint a gyermek; amikor pedig férfivá lettem, felhagytam azokkal a dolgokkal, amelyek gyermekhez valók. Most ugyanis tükör által, homályban látunk, akkor pedig majd színről színre. Most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, mint ahogy én is ismert vagyok. Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három; de ezek közül legnagyobb a szeretet.

Lk 4,21-30

Ő pedig elkezdett hozzájuk beszélni: ,,Ma teljesedett be ez az Írás a ti fületek hallatára.' Mindnyájan igazat adtak neki, és csodálkoztak a kedves szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. De utána megjegyezték: ,,Nem József fia ez?' Ő ezt felelte nekik: ,,Bizonyára azt a példázatot fogjátok nekem mondani: ,,Orvos, gyógyítsd önmagadat! Amiket hallottunk, hogy Kafarnaumban történtek, cselekedd itt is, a hazádban.''' Majd így folytatta: ,,Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Bizony, mondom nektek: sok özvegy volt Illés napjaiban Izraelben, amikor bezárult az ég három évre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett az egész földön; mégis azok közül egyikhez sem küldték Illést, csak a szidoni Szareptába, az özvegyasszonyhoz [1 Kir 17,8-16]. És sok leprás volt Izraelben Elizeus próféta idejében, de azok közül senki sem tisztult meg, csak a szíriai Námán' [2 Kir 5,1-27]. Ezeket hallva mindnyájukat düh töltötte el a zsinagógában. Fölkeltek, kidobták őt a városból, és fölvitték annak a hegynek a oldalára, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák őt. Ő azonban áthaladt köztük és eltávozott.

Évközi 4. vasárnap

2010. január 31. - Évközi 4. vasárnap

Abban az időben: Jézus beszélni kezdett a zsinagógában: "Ma beteljesedett
az Írás, melyet az imént hallottatok." Mindenki helyeselt neki, és
csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. "De hát nem
József fia ez?" - kérdezgették.
Ekkor így szólt hozzájuk: "Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem:
Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket - mint hallottuk -
Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is!" Majd így folytatta:
"Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában.
Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az
ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az
egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a
szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában
is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai
Namán."
Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték őt
a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a
szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.
Lk 4,21-30

Elmélkedés:

Pillanatnyi lelkesedés?
Néhány évvel ezelőtt történt, hogy az egyik falu új papot kapott, a több
éve ott szolgáló plébános mellé egy újmisés atyát helyeztek káplánnak. Az
ifjú pap az első lelkipásztori helyén tartott bemutatkozó szentmiséjén
gyönyörű nyári nap lévén többek között a különféle virágok szépségéről
prédikált és még azt is elárulta, hogy az ő kedvence a napraforgó,
mégpedig azért szereti nagyon ezt a növényt, mert mindig a fény, a nap
felé fordítja fejét. És mintha csak egy programbeszédet tartott volna,
hozzá tette, hogy azzal a szándékkal jött ebbe a faluba és szolgálja majd
a híveket, hogy mindenki szüntelenül az igazi világosság Jézus felé
forduljon. A híveknek nagyon tetszett ez a hasonlat, s lélekben első
pillantásaikat máris az égiek irányába vetették. Ugyancsak tetszett a
példa Eszternek is, a plébániai közösség lelkes gimnazista fiataljának,
aki a sekrestyeajtóban állt kezében egy virágcsokorral, a fejében pedig az
új atyát köszöntő verssel. Őrá bízták tudniillik, hogy a mise végén a
fiatalok nevében köszöntse az atyát. A prédikáció végén váratlan dolog
történt, Eszter megfordult, gyorsan letette a virágot és senkinek egy szót
sem szólva elviharzott. A sekrestyés bácsinak annyi ideje sem maradt, hogy
megkérdezze mi történt, s mivel már idős volt, arra nem is gondolt, hogy a
lány után szaladjon. Közben Eszter pedig csak szaladt végig a falun,
ünneplő ruhában, fehér blúzban, annyira igyekezett, hogy kis cipője
többször majdnem leesett a lábáról. Futott, futott, egy pillanatra sem
állt meg, amíg ki nem ért a falu határába, ahol aranysárga napraforgók
nyújtózkodtak az ég felé. Puszta kézzel szakított le három gyönyörű
virágot, s újonnan szerzett kincseivel már szaladt is vissza a templomba.
Még éppen időben érkezett, a sekrestyében villámgyorsan megigazította
ruháját és haját, s a napraforgókat az előre elkészített virágokhoz fogva
elégedett mosollyal lépett a templomba, hogy elmondja köszöntőjét, majd
pedig mindenki nagy csodálkozására a virágokkal együtt átadta az atya
kedvenc virágait, a napraforgókat is.

Ez a kis történet azt példázza, hogy milyen lelkesen lehet fogadni egy
papot, s ez a lelkesedés milyen leleményes ötletet ad a szeretet
kimutatására. Egy ilyen faluban persze hogy öröm szolgálnia a papnak, s a
történetben szereplő káplánnak annyiban szerencséje volt, hogy ott töltött
évei alatt a lelkesedés meg is maradt a hívek részéről. Jézusnak már nem
volt ekkora szerencséje a názáreti emberekkel. A mai evangéliumi
történetből megtudjuk, hogy kezdetben "mindenki helyeselt neki, és
csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak" (Lk 4,22). A
leírás viszont azzal fejeződik be, hogy meg akarják ölni. Miért ez a nagy
változás? Hogyan lehet az, hogy ilyen rövid időn belül az imént még
helyeslőkben hirtelen ellenséges, gyilkos érzület támad? Hogyan
fordulhatott elő, hogy a Jézus iránti szimpátia szinte pillanatok alatt
ellenszenvvé változik át? Miért fordul át a kedvező fogadtatás váratlan
elutasításba?

Lukács evangélista úgy helyezi el írásában ezt az eseményt, mint ami
megnyitja Jézus nyilvános működésének idejét. Jézus tulajdonképpen - mai
nyelven szólva - programbeszédet tart, amelyben elmondja, hogy
beköszöntött az üdvösség ideje, eljött a messiási idő, most valósulnak meg
a prófétai jövendölések. A hallgatóság csodálkozását az váltja ki, hogy
egyértelműen kijelenti: az ő személyével és az ő személyében valósul meg
mindez. A názáretiek, akiknek körében felnevelkedett, erre igazán nem
számítottak. Ők csak az "ács fiának" gondolták Jézust, s mit sem tudtak
arról, hogy ő a mennyei Atya küldötte. Hallottak már Jézus csodáiról,
amiket más városokban, többek között a közeli Kafarnaumban tett, s most
azt akarják, hogy az ő körükben is tegyen csodákat, amelyek imént mondott
szavait, kijelentését igazolják. De Jézus nem tesz csodát, s nyilvánvalóan
ez lehet az egyik oka a szembefordulásnak. A másik ok pedig az lehet, hogy
Jézus olyan kijelentéseket tesz, amelyek arra utalnak, hogy az üdvösség
nem csak Izrael népének szól, hanem a pogány népeknek is. A názáretiek
által is jól ismert Illés és Elizeus próféta esetét említi. Illés egy
szír, tehát egy pogánynak tartott embert gyógyít meg csodás módon, Elizeus
esetében pedig szintén egy pogány származású özvegyasszony javára történik
csoda. Az üdvösség ilyen kiterjesztése a zsidó népen kívül más népekre is
hallatlan gondolat volt a názáretiek és minden izraelita számára, akik meg
voltak győződve arról, hogy egyedül ők, a választott nép tagjai
részesülhetnek Isten jótéteményeiben.

A barátságos fogadtatás tehát e kijelentések miatt ellenséges hangulatot
kelt, s azt eredményezi, hogy Jézus életére törnek. Az emberek haragosan
ugrottak fel és "kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a
hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák" (Lk
4,29). Itt mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy Názáret valójában nem
egy hegyre épült, hanem egy völgyben fekszik. De nem arról van itt szó,
hogy Lukács evangélista téved, bár ez megbocsátható volna neki, hiszen
antióchiai származású lévén nem ismerhette jól a galileai földrajzi
viszonyokat. Jelen esetben mégsem pontatlanságról vagy tévedésről
beszélhetünk, hiszen egészen szándékosnak tűnik az evangélista
megfogalmazása: Jézust kivezetik a "városon kívülre", "fel a hegyre".
Mindez előrevetíti Jézus sorsát, az ő nagy elutasítását, amikor
Jeruzsálemben életére törnek, halálra ítélik, kiviszik a városon kívülre,
fel a Golgota hegyére, hogy keresztre feszítsék. Lukács tehát egészen
tudatosan fogalmazza meg így a názáreti esemény végét, előre jelezvén
ezzel a Jézusra váró sorsot. Most azonban még nem tudják Jézust
bántalmazni, mert nem jött el az ő ideje, s egyszerűen eltávozik.

A hitetlenség, a visszautasítás egy választási lehetőség, amit talán azért
választanak sokan, mert így nem kell megváltoztatniuk életüket. A hit, az
elfogadás egy másik lehetőség, ami életünk megjavítását kívánja.
(c) Horváth István Sándor



Imádság:

Urunk, Jézusunk, lelkesen hallgatjuk szavaidat, s készek vagyunk arra,
hogy téged követve megvalósítsuk mindazt, amit kérsz tőlünk. Szavad
valóban örömhír, az üdvösség tanítása, igazság, amely az örök élet felé
vezető utat mutatja meg. Boldogan és nagy lelkesedéssel indulunk el ezen
az úton, s tudjuk, hogy te kísérsz minket. De nem szeretnénk
elbizakodottak lenni, tudván, hogy a lelkesedés csökkenni fog, amikor
látjuk, hogy a mi életutunk, miként a tiéd is, keresztútként végződik.
Kereszthordozásod példája, szenvedésed példája, türelmed példája, az
Atyának való engedelmességed példája adjon erőt ahhoz, hogy ne forduljunk
el soha tőled, hanem mindig hittel kövessünk téged!
______________________________

Évközi negyedik vasárnap

Hinni vagy nem hinni

2010. január 31. – Évközi negyedik vasárnap>

P. Jeffrey Bowker LC

Lk 4,21-30

Ő pedig elkezdett hozzájuk beszélni: ,,Ma teljesedett be ez az Írás a ti fületek hallatára.' Mindnyájan igazat adtak neki, és csodálkoztak a kedves szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. De utána megjegyezték: ,,Nem József fia ez?' Ő ezt felelte nekik: ,,Bizonyára azt a példázatot fogjátok nekem mondani: ,,Orvos, gyógyítsd önmagadat! Amiket hallottunk, hogy Kafarnaumban történtek, cselekedd itt is, a hazádban.''' Majd így folytatta: ,,Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Bizony, mondom nektek: sok özvegy volt Illés napjaiban Izraelben, amikor bezárult az ég három évre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett az egész földön; mégis azok közül egyikhez sem küldték Illést, csak a szidoni Szareptába, az özvegyasszonyhoz. És sok leprás volt Izraelben Elizeus próféta idejében, de azok közül senki sem tisztult meg, csak a szíriai Námán'. Ezeket hallva mindnyájukat düh töltötte el a zsinagógában. Fölkeltek, kidobták őt a városból, és fölvitték annak a hegynek a oldalára, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák őt. Ő azonban áthaladt köztük és eltávozott.

Bevezető ima: Uram, hiszek benned, és arra vágyom, hogy szívemet hittel és bizalommal ki tudjam nyitni szavaid előtt és lelkesen törekedjek arra, hogy ebben az imádságban jobban megismerjelek. Azért is szeretnélek jobban megismerni, hogy teljes szívvel Uramként és Megváltómként tudjalak szeretni.

Kérés: Uram, add meg nekem a kegyelmet, hogy szilárdan higgyek és e szerint is cselekedjek!

1. Összezavarodott vélemények és gondolatok. Van egy meglepő ellentmondás ebben a kérdésben: „Nem József fia ez?” És az ezt követő sorokban: „Mindnyájan igazat adtak neki, és csodálkoztak a kedves szavakon, amelyek ajkáról fakadtak.” Nagyon meglepő, hogy dicsőítik, ugyanakkor kételkednek is benne. De az apostolok is érezték, hogy össze vannak zavarodva, még akkor is, mikor mennybemenetele előtt utoljára találkoztak vele. „Amint meglátták, leborultak előtte, bár néhányan kételkedtek.” (Mt 28,17). Nem tapasztaljuk-e meg mi is néha ezt a lelki bizonytalanságot a Krisztusba vetett hitünk terén, mialatt a szánkkal azért hirdetjük azt. Krisztus ismeri az emberi szív gyengeségét, de Ő nem fogja magát ránk erőltetni, és csodákat sem fog tenni a mi őszinte hitbéli megnyilatkozásaink nélkül. Mindazonáltal szeretne segíteni nekünk, ha alázatosan beismerjük gyengeségeinket, és segítségért könyörgünk. Az evangéliumból tudjuk, hogy Ő soha nem veti meg imáinkat. „Uram, hiszek benned. Segíts hitetlenségemen!” (Mk 9,24)

2. Ő csakis azt akarja, hogy boldogok legyünk. Amikor szemléljük ezt az áttekintést, amelyet Krisztus tár elénk Izrael történetéből, egy leírást kapunk, Isten valódi motivációjáról, hogy miért szeretne találkozni velünk és felkutatni minket. Isten el akarna nyomni bennünket, és a „szentség” elviselhetetlen terhét akarná ránk tenni? Sokkal inkább az üdvösségünket akarja, és nincs más célja, csak, hogy boldoggá tegyen minket. Ő azért van itt, hogy meggyógyítson, és egész létünket új értékkel töltse meg. Végső soron, az egyetlen dolog, amire Krisztusnak szüksége van, hogy boldoggá tegye minket, a hit: egy cselekvő, mindent átölelő hit, amely semmilyen feltételt nem állít Isten tervének a „racionális” természet alapján. Azt tapasztalom, hogy Jézus csak a kötelességek kötelét próbálja egyre szorosabban a nyakam köré tekerni, vagy észreveszem benne az Üdvözítőt, aki a nehézségekben is a nagyobb boldogságra és teljességre akar elvezetni engem?

3. Krisztus a kezdet és a vég, az Alfa és az Ómega. A hit nem csak a jövőre vonatkozik, Krisztust nem csak a vég szempontjából kell megközelíteni, nem csak életünk végpontjaként, ahol magyarázatot találok a halálra. A hit nem csak akkor szükséges, amikor a terveim kudarcba fulladnak, és magyarázatra van szükségem erkölcsi és lelki sikertelenségeimre. Krisztus nem egyszerűen a műszerész, aki az életem kocsiját irányítja, hogy kijavítsa, ami elromlott és eltérít az útról. A mi Urunk a kezdet is – a kiindulópont. Ő a motor, aki az egész rendszert hajtja és az a hely, ahonnan minden kezdeményezésnek és fejlődésnek kezdődnie kell. El kell ismernem, hogy Jézus nem csak egy eszköz a sok közül, aki elvezet egy szép életre. Ő az igaz életnek a forrása és a csúcspontja, Ő maga az élet; a megtestesült jóság, és semmilyen erőfeszítésem sem lehet értékes vagy említésre méltó, ha nem teljesen Krisztusra hagyatkozásban gyökerezik. Hitemnek ezt az igazságot kell kinyilatkoztatnia önmagam számára, hogy Krisztus legyen életem valódi alapja, és napról napra rá építsem önátadásomat.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, nyitott akarok lenni arra, amit kérsz tőlem az imádságban és, hogy eltűnjön a munkámból minden büszkeség és számítás, ami a szívemben, a lelkemben és az elmémben van. Bízom benned Uram, és abban, hogy boldoggá szeretnél tenni, és sosem bántanál meg. Segíts, hogy a te szent erődbe és bölcsességedbe vetett bizalommal haladjak előre, amikor értelmem elsötétül, és a terved iránti természetes lelkesedésem nem hajt.

Elhatározás: Ma megteszem hitből Krisztus egy olyan kérését, amitől korábban féltem vagy közömbös voltam iránta.


A Pápa ima szándéka 2010. január hónapra:

- A fiatalok és a tömegtájékoztatási eszközök: Imádkozzunk, hogy a fiatalok tudják felhasználni a modern tömegtájékoztatási eszközöket személyes fejlődésük és a társadalom jobb szolgálatára való felkészülésük javára.

- A keresztények egysége: Imádkozzunk, hogy minden Krisztusban hívő ébredjen tudatára annak, hogy az evangélium hatékonyabb hirdetése valamennyi keresztény közötti egység feltétele.

--
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Szent Pál évét segíti.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mailcímen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger