2010. február 1., hétfő

Évközi idő, 4. hét Hétfő

Évközi idő, 4. hét Hétfő

Jézus első találkozása a pogány világgal tele van titokzatossággal. A zsidóság a pogányokról nem vélekedett túl barátságosan: kapcsolatban hozta őket a disznókkal, kutyákkal és tisztátalan szellemekkel; lakásaikat tisztátalannak tartotta, éppúgy, mint sírjaikat. A gerázai megszállott ennek a világnak a képviselője lehet, amely világot Jézus e jövetele legyőzi és egyúttal meg is menti. A megszabadított, a megváltott ember kívánsága, hogy Jézusnál maradhasson és tanítványa lehessen. Jézus azonban a meggyógyított embert misszionáriusként pogány hazájába küldi vissza. (Adoremus 2006)
További gondolatok...

Évközi negyedik hét – hétfő

2010.02.01. hétfő

Bárcsak rám tekintene nyomorúságomban az Úr!


2Sám 15,13-14.30

Hírmondó jött ekkor Dávidhoz és azt mondta: ,,Teljes szívvel követi Absalomot egész Izrael.' Azt mondta erre Dávid a szolgáinak, akik vele voltak Jeruzsálemben: ,,Keljetek fel, meneküljünk, mert nem lesz menekvésünk Absalom színe elől; szaporán menjetek, hogy ha megérkezik, itt ne lepjen minket, s romlást ne zúdítson ránk, s kardélre ne hányja a várost.' Dávid pedig felment az Olajfák hegyére, sírva ment, mezítelen lábbal s beburkolt fejjel haladt, s az egész vele levő nép is beburkolt fővel, sírva tartott felfelé.

16,5-13a

Amikor aztán Dávid király Bahurimig jutott, íme, kijött onnan egy ember, aki Saul házának nemzetségéből való volt, név szerint Szemei, Gera fia, s amint kijött, jártában egyre átkozta, s kövekkel hajigálta Dávidot s Dávid király minden szolgáját, pedig az egész nép és valamennyi harcos ott haladt a király jobbján és balján. Így szólt Szemei, amikor a királyt átkozta: ,,Eredj, eredj te vérszopó ember, Béliál fia! Megtorolta rajtad az Úr Saul házának minden vérét, hogy elfoglaltad királyságát és Absalomnak, a fiadnak a kezébe adta az Úr a királyságot, s téged íme, szorongatnak bajaid, mert vérszopó ember vagy.' Azt mondta ekkor Abizáj, Száruja fia a királynak: ,,Mit átkozza ez a holt eb uramat, a királyt? Elmegyek, s fejét veszem.' Ám a király azt mondta: ,,Mi közöm hozzátok, Száruja fiai? Hagyjátok, hadd átkozzon, hiszen az Úr parancsolta neki, hogy átkozza Dávidot, s azért ki merné kérdezni, hogy ,,miért cselekszik így.''' Majd azt mondta a király Abizájnak s minden szolgájának: ,,Íme, saját fiam, aki az én ágyékomból származott, tör életemre: mennyivel inkább tehát Jemini fia? Hagyjátok, hadd átkozzon az Úr parancsa szerint, hátha megtekinti az Úr nyomorúságomat, s jóval fizet nekem az Úr e mai átokért.' Tovább ment tehát Dávid, s vele társai az úton, Szemei pedig a hegygerinc oldalán, vele szemben haladt, s közben átkozódott, köveket hajigált és földet hányt feléje.

Zs 3

Dávid zsoltára, amikor fia, Absalom elől menekült. Uram, számosan szorongatnak engem, és sokan kelnek föl ellenem! Sokan mondják rám: ,,Nincsen segítsége Istenében!' Ám te, Uram, oltalmam vagy nekem, dicsőségem vagy, és fölemeled fejem. Hangos szómmal az Úrhoz kiáltottam, s szent hegyéről meghallgatott engem. Aludni tértem, s álomba merültem, és felébredtem, mert az Úr fölkarolt engem. Nem félek ezernyi néptől, amely körös-körül rám tör. Kelj fel, Uram, szabadíts meg, Istenem! Te arcul csaptad minden ellenségem, a bűnösök fogát összetörted. Az Úré a szabadítás, legyen áldásod népeden!

Mk 5,1-20

Nemsokára átjutottak a tengeren túlra a gerázaiak földjére. Amint kilépett a bárkából, mindjárt elébe ment egy ember a sírok közül, aki a tisztátalan lélek hatalmában volt és sírboltokban lakott. Már láncokkal sem tudták megkötözni. Sokszor béklyóba és láncra verték, de elszakította a láncokat, összetörte a bilincseket, és senki sem tudta őt megfékezni. Éjjel-nappal mindig a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, kiáltozott és kövekkel roncsolta magát. Amikor messziről meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte, és nagy hangon kiáltotta: ,,Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Az Istenre kényszerítlek, ne gyötörj engem!' Ő ugyanis azt mondta neki: ,,Tisztátalan lélek, menj ki az emberből!' Ekkor megkérdezte tőle: ,,Mi a neved?' Az így válaszolt neki: ,,Légió a nevem, mert sokan vagyunk.' És könyörögve kérte őt, hogy ne űzze ki arról a vidékről. Volt ott a hegy körül a legelőn egy nagy disznócsorda. A démonok azt kérték tőle: ,,Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük.' Jézus mindjárt megengedte nekik. A tisztátalan lelkek kimentek és megszállták a disznókat. Erre a kétezernyi csorda a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe. Akik legeltették őket, elfutottak, s hírül vitték ezt a városba és a falvakba. Az emberek kimentek, hogy lássák, mi történt. Jézushoz érve látták, hogy az ördögseregtől megszállott felöltözve, ép ésszel ül, és félelem fogta el őket. A szemtanúk pedig elbeszélték nekik, hogy mi történt az ördöngössel és a disznókkal. Ezért kérni kezdték őt, hogy távozzék el a határukból. Amikor beszállt a bárkába, az ember, aki megszállott volt, kérte őt, hogy vele mehessen. De Jézus nem engedte meg neki, hanem így szólt: ,,Menj haza a tieidhez, és hirdesd nekik, milyen nagy dolgot művelt veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!' Az el is ment, és elkezdte hirdetni a Tízvárosban, hogy Jézus milyen nagy dolgot cselekedett vele. És mindenki csodálkozott.

Évközi negyedik hét – hétfő

2010. február 1. - Hétfő

Jézus és tanítványai áthajóztak a Genezáreti-tó keleti partjára, a
gerázaiak földjére. Amint Jézus kiszállt a hajóból, a sírok felől egy
tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. A sírboltokban lakott,
és még láncra verve sem tudták féken tartani. Sokszor megbilincselték és
láncra verték, de a láncokat eltépte, és a bilincseket összetörte. Senki
sem bírt vele. Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott,
folyton kiabált, és kövekkel ütötte-verte magát. Amint messziről meglátta
Jézust, odafutott. A földre vetette magát előtte, és hangosan így
kiáltott: "Mi bajod velem, Jézus, a magasságbéli Istennek Fia? Az Istenre
kérlek, ne gyötörj!" Jézus ráparancsolt ugyanis: "Tisztátalan lélek,
takarodj ki ebből az emberből!" Erre Jézus megkérdezte tőle: "Mi a neved?"
Azt válaszolta: "Légió a nevem, mert sokan vagyunk." Nagyon kérte Jézust,
hogy ne űzze el őket arról a vidékről. Akkor éppen egy nagy sertéskonda
legelészett ott a hegyoldalban. A tisztátalan lelkek azt kérték Jézustól:
"Küldj minket a sertésekbe, hogy megszálljuk azokat!" Jézus beleegyezett.
Akkor a tisztátalan lelkek kimentek az emberből, és megszállták a mintegy
kétezer sertésből álló kondát. A sertések a hegyoldalból a tóba rohantak,
és a vízbe fúltak. Őrzőik erre elfutottak, hírét vitték a városba meg a
tanyákra. Az emberek kitódultak, hogy megnézzék, mi történt. Jézushoz érve
látták, hogy az, akit az imént még egy légió tartott megszállva, most
felöltözve, ép ésszel ül előttük. Erre megdöbbentek. A szemtanúk elmondták
nekik, hogy mi történt a megszállottal és a sertésekkel. Ekkor kérlelni
kezdték Jézust, hogy távozzék a határukból. Amikor Jézus hajóra szállt, az
imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. Ő azonban nem engedte,
hanem így szólt hozzá: "Menj haza tieidhez, és mondd el nekik, hogy milyen
nagy dolgot művelt az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!" Az el is ment,
és Dekápolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele
Jézus. Ezen mindenki elcsodálkozott.
Mk 5,1-20

Elmélkedés:

A mai evangéliumi szakaszban talán kissé meglepődve olvassuk, hogy a
gonosz lelkek mennyire jól ismerik Jézust. Tudják, hogy kicsoda, s ezért a
"magasságbeli Isten Fiának" nevezik. Csodálkozásunkat az váltja ki, hogy
az emberek viszont oly nehezen ismerik fel, hogy Jézust a mennyei Atya
küldte. A názáretiek kételkedve fogadták, ellene fordultak, s mások is
hitetlenkedve fordulnak el tőle. Még a tanítványok is csak lassan, hosszú
idő múlva ismerik fel, hogy ki valójában a Mesterük. A gonosz lelkek jól
ismerik Jézust és az ő isteni hatalmát, s tisztában vannak vele, hogy
Jézus ereje nagyobb, mint az övék. Mert Isten szabadító ereje nagyobb,
mint a gonosz léleké, aki ártani akar az embernek. Ez az isteni erő nekünk
is megváltást hoz.
(c) Horváth István Sándor



Imádság:

Eljöttem Hozzád, Jézus, hogy érintésedet fogadjam, mielőtt megkezdem a
napot. Pihentesd meg tekinteted tekintetemben, segíts, hogy munkámat
barátságod biztonságának tudatában végezhessem. Töltsd be gondolataimat,
hogy kitartsak a lárma sivatagában is, engedd, hogy áldott sugaraid
beragyogják elmém rejtett zugait, és adj nekem erőt azokért, akiknek
szükségük van rám.
Boldog Kalkuttai Teréz

______________________________
__

Aktuális:
Papi élményeim a Zala-völgyben (51.)
Haitiből folyamatosan érkeznek a hírek és a képek. Láthatjuk, hogy az
emberi nyomorúság a bajban még nagyobbnak tűnik. A jószándékú segélyek
viszályt keltenek a bajbajutottak között. Egy érdekes képet is kaptam,
amelyen a romba dőlt épületek között és sértetlen kőkereszt áll. Európában
egyesek levetetnék az iskolák faláról Krisztus keresztjét. Talán
erősebbnek gondolják magukat a természet erőinél? Mert Krisztus
keresztjének még a földrengés sem árt.
A héten meglátogatott valaki egy közeli faluból, aki néhány hónapja
iratkozott fel az evangéliumra. Elmesélte, hogy mindjárt az első napokban
továbbküldte ismerőseinek, hogy milyen nagyszerű lehetőség ez. Többet
visszaírtak neki, hogy már évek óta kapják. A válasza csak ennyi volt:
"Igen? És akkor miért nem szóltatok nekem?"
A pápa arra biztat a január 24-én közzétett kommunikációs világra szóló
üzenetében, hogy a papok az evangélium terjesztésére használják az
internetet. Én próbálom, de nélkületek nem megy. Talán érdemes volna egy
e-mailt küldenetek barátaitoknak.
István atya
_______________________________________________
Evangélium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Évközi negyedik hét – hétfő

Hiszel a csodákban?

2010. február 1. Évközi negyedik hét – hétfő

P. Alex Yeung LC

Mk 5;1-20

Jézus és tanítványai áthajóztak a Genezáreti-tó keleti partjára, a gerázaiak földjére. Amint kilépett a bárkából, mindjárt elébe ment egy ember a sírok közül, aki a tisztátalan lélek hatalmában volt és sírboltokban lakott. Már láncokkal sem tudták megkötözni. Sokszor béklyóba és láncra verték, de elszakította a láncokat, összetörte a bilincseket, és senki sem tudta őt megfékezni. Éjjel-nappal mindig a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, kiáltozott és kövekkel roncsolta magát. Amikor messziről meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte, és nagy hangon kiáltotta: ,,Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Az Istenre kényszerítlek, ne gyötörj engem!” Ő ugyanis azt mondta neki: ,,Tisztátalan lélek, menj ki az emberből!” Ekkor megkérdezte tőle: ,,Mi a neved?” Az így válaszolt neki: ,,Légió a nevem, mert sokan vagyunk.” És könyörögve kérte őt, hogy ne űzze ki arról a vidékről. Volt ott a hegy körül a legelőn egy nagy disznócsorda. A démonok azt kérték tőle: ,,Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük.” Jézus mindjárt megengedte nekik. A tisztátalan lelkek kimentek és megszállták a disznókat. Erre a kétezernyi csorda a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe. Akik legeltették őket, elfutottak, s hírül vitték ezt a városba és a falvakba. Az emberek kimentek, hogy lássák, mi történt. Jézushoz érve látták, hogy az ördögseregtől megszállott felöltözve, ép ésszel ül, és félelem fogta el őket. A szemtanúk pedig elbeszélték nekik, hogy mi történt az ördöngössel és a disznókkal. Ezért kérni kezdték őt, hogy távozzék el a határukból. Amikor beszállt a bárkába, az ember, aki megszállott volt, kérte őt, hogy vele mehessen. De Jézus nem engedte meg neki, hanem így szólt: ,,Menj haza a tieidhez, és hirdesd nekik, milyen nagy dolgot művelt veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!” Az el is ment, és elkezdte hirdetni Dekápoliszban, hogy Jézus milyen nagy dolgot cselekedett vele. És mindenki csodálkozott.

Bevezető ima: Mennyei Atyám, szívem szomjazik a te szavad után. Hiszem, hogy ma a remény szavával fogsz hozzám szólni. Oly jó lenne, ha én is úgy láthatnám a jövőmet és önmagamat, amint te, de bízom benned. El akarom fogadni tőled a kihívást a szentté válásra, akármibe is kerüljön nekem. Bízom abban, hogy mellettem állsz, és kegyelmeddel támogatsz.

Kérés: Uram, Jézus, segíts, hogy gyógyító hatalmadra tudjam bízni magamat!

1. Amikor minden reménytelennek tűnik. A Légió nevű démon által megszállott ember úgy tűnt a tömegnek – és talán önmagának is – hogy reménytelen eset. Egyedül élt a sírok között, önkéntelenül is ütötte-verte, kövekkel csapkodta magát. Senki sem tudott segíteni rajta, nem tudták megfékezni. A mi életünkben, Istennel való kapcsolatunkban is lehet olyan megoldhatatlan helyzet, esetleg valamilyen bűnös állapot, amibe belekerültünk, de amiből nem tudunk kiszabadulni. Vagy azt tapasztaljuk, hogy mindig ugyanabba a hibába esünk, újra és újra türelmetlenek vagy lusták vagyunk vagy érzéki vágyak fognak el. Barátaink rokonaink próbálnak segíteni, de nincs meg bennünk az akarat a változásra. Ahelyett, hogy megjavulnánk, inkább kompromisszumot kötünk, egy modus vivendi-t, mondván „csak annyira lehetünk jók, amennyire képességünkből telik.” A vége az, hogy a tisztátalan lélek megsokszorozódik bennünk, és a démonok légiójának hatalmába kerülünk.

2. Jézus tud változtatni. Jézus találkozik a megszállottal. A jelenet különleges: az ember odarohan Krisztushoz, és földre veti magát előtte, közben a démonok megijednek, és kérik jézust, hogy ne bántsa őket. Milyen vigasztaló, hogy tudjuk: Jézusnak hatalma van minden helyzet megoldására. Reményt ad, hogy tudjuk: Jézus ki akar szabadítani az ördög hatalmából, bármilyen bűnös állapotban vagyunk. Mindig kérhetjük Krisztust, hogy gyógyítson meg, mert senki sem olyan bűnös vagy megszállott, hogy méltatlan lenne Isten szeretetére. Persze lehet, hogy félünk, mert Krisztus gyógymódja talán fájdalommal jár, de bízzunk abban: a lelkünk gyógyítása mindent megér. A gyógymód lehet az őszinte és alapos gyónás, egy radikálisan őszinte lelkiismeret vizsgálat vagy egy helytelen kapcsolat lezárása.

3. Menj és hirdesd az Örömhírt! Képzeljük csak el a gyógyult embert, még viseli a régi sebeket, de egészen öntudatánál van. Micsoda látvány! Térdre esünk és hálát adunk Krisztus hatalmáért és irgalmáért. Persze a gyógyult embert is elragadtatottá teszi változása. El sem tudja képzelni, hogy korábbi életébe térjen vissza. Hálája készteti arra, hogy Jézus, barátja és megmentője társául szegődjön. Jézus azonban azt a küldetést bízza rá, hogy térjen vissza családjához és barátaihoz, és mondja el: Jézus hogyan gyógyította meg. Ezen túl a gyógyult ember bárhová is megy, mindenütt hirdetni fogja a csodát, amelyet Jézus tett vele. Miután a gyóntatószékben feloldozást kaptunk, hálánk jeléül mi is hirdetjük családunknak és barátainknak Krisztus hatalmát és szeretetét?

Beszélgetés Krisztussal: Uram Jézus, megszabadítottál és távol tartod tőlem és bűnöket és démonokat, a szenvedélyt és a haragot, a kapzsiságot és a közönyt. Kegyelmet adtál arra, hogy megismerjelek és téged válasszalak. Köszönöm hatalmadat és irgalmadat. Ígérem, hogy tanúságot teszek családom és barátaim előtt nagy szeretetedről.

Elhatározás: Egy barátom vagy rokonom előtt tanúságot teszek az Úr gyógyító erejének megtapasztalásáról.


Erdő Péter bíboros atya 2010. februári imaszándéka:

Hogy a papság lelkesen és energiával telve töltse be hivatását, és megbecsülje az előttük járó papi nemzedékek szolgálatának lelki eredményeit.

--
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Szent Pál évét segíti.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mail címen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger